Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-12-01 / 12. szám
2001. december ATOMERŐMŰ 7. oldal Amon Ada, az energia Klub elnöke Először arról szólnék, mit képvisel Magyarországon az a zöld szervezet, amelyik leginkább az energiapolitikával foglalkozik. Célunk alapvetően két dologra épül, egyrészt a decentralizált energetikai ellátórendszerekre és a diverzifikációra. Mindkettő olyasmit jelent, ami a jövőt valószínűleg nagymértékben meg fogja határozni. A jövő energiája helyi szinten fog sokkal inkább megtermelődni, és a szállítások nem fognak olyan nagy szerepet játszani, és ugyanakkor ez az energiarendszer sokkal többféle forrásból fog táplálkozni. Az Energia Klub számos zöld szervezettel közösen egy ilyen jövő felé próbálja Magyarországot is tolni. És mindezt természetesen egy olyan elven, amely a legkisebb költséget nagyon fontosnak tekinti, és nem csak azon a közgazdasági, vagy a szűkén vett gazdasági szinten, hanem össztársadalmi szinten. Az atomenergia 2001. szeptember 11. óta számos más technológiával egyetemben veszélyesebb mint volt, drágább mint volt, és kockázatosabb mint volt. Éppen ezért minden kormányzati törekvésnek ezt a fajta kockázatot minimalizálni kell. Minél kevesebb ideig, minél rövidebb ideig szabad csak ezt a fajta kockázatot fenntartani bármely országban, így Magyarországon is erre kell törekedni, szerintünk. De vajon miért fontos Paks élettartamát meghosszabbítani? Erre vonatkozóan hallottunk már ma érveket, ezekkel mi is tisztában vagyunk természetesen, ez az olcsó áram. Félretéve az összes olyan költséget, amit nem számoltak eddig bele a paksi villamos energia árába. Amikor egy erőmű leíródik nullára, akkor az utána keletkező villamos energia természetesen olcsóbb lesz mint eddig volt, ez egy közgazdasági axióma. De ugye szintén érv lehet az, hogy a leszerelés idejének eltolása olyan plusz forrást jelenthet a központi nukleáris pénzügyi alapban - ott kamatozik - amivel a leszerelés, vagy a hulladékok elhelyezése biztosabb alapokon fog nyugodni. Ugyanígy probléma és még nem kell megoldani a paksi foglalkoztatási problémát. Ez egy nagy város, sok ezer ember kötődik a Paksi Atomerőműhöz, ugyanakkor ráérünk a kiváltás problematikáján is gondolkozni. Tehát a miértek egyik része alapvetően gazdasági érdekekhez köthető, míg a másik része alapvetően Pató Pál-uras elodázásnak tűnik. Miért is nem gondoljuk, hogy a leszerelés kérdése az jó érv lehet az élettartam meghosszabbítására? Azért, mert egy civilizált országban a tervezett időtartam alatt össze kell jönni annyi mennyiségű pénznek, hogy ezt a leszerelést meg tudjuk oldani. Tehát ez a 10-20 év nem kellhet ennek a pénznek az összegyűjtéséhez. A foglalkoztatás már egy sokkal nagyobb probléma. Egy esetleges élettartam-hosszabbítás szakképzett munkaerő utánpótlása nagyon nagy problémába fog ütközni. Tudomásunk szerint a Műegyetemen nem sokan akarnak ilyen típusú dolgokat tanulni, ami alapvetően leszűkíti a magyarországi atomenergetikai szakképzett mémökgárdának azt a bázisát, amiből a jövőben egy meghosszabbított élettartamú erőmű ugyanolyan biztonságosan tud elketyegni, ahogyan azt Katona Tamás az előbb leszögezte. Tehát egyrészről a helyi foglalkoztatási problémákat - hogyha igazságosak és fessek akarunk lenni az itt dolgozó emberekkel - már most el kell kezdeni valahogy megoldani. Mi semmi szín alatt nem szeretnénk, hogy ez az atomerőmű meghosszabbított élettartammal üzemeljen tovább, de amennyiben élettartamhosszabbításra kerülne sor, akkor itt a humán erőforrásokba elég nagy mennyiségű tőkét kell befektetni. Már Kaderják Péter is beszélt az európai villamosenergia-ipar trendjéről. Az mindenképpen biztos, hogy az Európai Uniós országok energiapolitikája alapvetően kicsi, rugalmas erőművek felé megy el, a megújuló energiaforrások részarányának drasztikus növelésével számol, az energiahatékonyságot támogatja, és alapvetően ellátásbiztonságra törekszik. Ezeknek a kritériumoknak Paks még igazándiból nem mondana ellent, de én úgy gondolom, hogy az élettartam-hosszabbítást egyrészről az támasztja alá, hogy akkor még nem foglalkozunk ennek a 40% villamos energia előállításának a valamilyen fajta kiváltásán. Ezen az állásponton mindenképpen változtatni kell, azt gondoljuk, hogy számos olyan lehetőség van, amellyel a Paks által megtermelt villamos energiát ki lehet váltani. A kiváltás lehetséges forrásai (2017) előállítás 10 % hálózati veszteség 7 % felhasználás oldali 15 % megújulok 5 % kogeneráció 5 % Összesen: 42 % És mi van a biztonsággal? Ilyen típusú erőműben még sehol sem valósítottak meg élettartam-hosszabbítást. Bár hallottuk, hogy ennek mindenfajta műszaki háttere megvan, én szeretnék látni - mielőtt nálunk is megvalósulna - valahol máshol is egy biztonságosan működő meghosszabbított élettartamú erőművet. Az elmondottakon kívül van egy óriási nagy probléma: az a hulladék, amit 50 éve az atomipar generál, az nincs biztonságosan elhelyezve sehol a világon. Amíg ez a probléma - legalább ez — nincs megoldva, nem beszélve a biztonságról, addig sajnos semmi fajta további fejlesztést nem tartunk megengedhetőnek. Tehát a mi következtetésünk: Paksot minél hamarabb meg kell próbálni leállítani, a tervezett üzemidő az egy olyan időpont, ami a minimum, és a kormányzatnak mindenfajta intézkedést ez irányba kell megtenni. És ahogy Kadeiják Péter mondta - egyetértek vele - ha az élettartam meghosszabbításról kell dönteni, akkor azt mindenképpen egy nagyon alapos és független szakértők bevonásával, és a társadalom véleményének nagyon alapos mérlegelésével kell megvalósítani. Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke A Levegő Munkacsoport a párbeszéd híve volt és lesz remélem mindig is, tehát nagyon örülünk ennek a meghívásnak, és részt veszünk ennek a kérdésnek a megvitatásában. Nagyon röviden néhány szempontot szeretnék mondani az atomenergia jövőjének megítélésével kapcsolatban, a mi szemszögünkből. Az egyik fontos szempont a valós költségek megállapítása. Erről már több szó esett, és ha megnézzük, hogy ki mit mond, akkor eléggé különböző adatokat kapunk, mert a külső költségek nem épülnek be a termelési költségekbe. A legalaposabb vizsgálatokat az EU Externe nevű programja végezte és valóban azt mutatja, hogy a megújuló energia után a legkevesebb külső költséggel a nukleárisenergia-termelés jár. Az atomenergia költségeivel kapcsolatban ezek a költségek sokszor nehezen számszerűsíthetők és nem tudnak mindent figyelembe venni. A Paksi Atomerőművel kapcsolatban - tanulmányunk van róla - készített számításaink szerint az atomerőmű nem fizette meg a megépítéshez államilag nyújtott tőke jelentős részét, a kamatokat pedig egyáltalán nem. A kölcsön törlesztését költségként számolhatta el, így gyakorlatilag a vonatkozó adót sem fizette meg. Tehát az atomerőmű költségei nagyobbak annál, mint amennyit kimutatnak. Nem képződnek jelenleg elegendő források a hulladékok elhelyezésére és felszámolására. Erről megkérdeztük a Gazdasági Minisztérium álláspontját, és levélben ezt megerősítették. Nincs megnyugtató mechanizmus az atomerőművek biztosítására sem. Viszont azt el kell ismerni, hogy a Paksi Atomerőmű létezik, tehát nem egy új atomerőmű létesítéséről van szó, és ennek számos előnye van, amit az erőmű képviselői elmondtak, amivel egyetértünk, tudjuk, hogy ezek az előnyök léteznek. Azt is tudjuk, hogy az olajárak, a szénhidrogén-árak drasztikus emelkedése miatt az atomenergia szerepe felértékelődött. Igen jelentős összegeket kellene az atomenergia kiváltására fordítani. Kiszámoltuk, hogy csak ha tüzelőanyag költséget számolnák, ez az országnak olyan 180 milliárd Ft többletköltséget jelentene. Az is igaz, hogy ennek a pótlása csak jóval drágább forrásból lehetséges, és a különböző szennyezőanyag-kibocsátásnak a kiváltása szintén csak igen nagy költséggel, esetleges társadalmi feszültségek árán érhető el. Ezzel mi egyetértünk, ez mind igaz. Másrészről az is igaz, hogy az atomenergiának komoly veszélyei vannak, ez már az uránérc bányászatával kezdődik. Nem kell messze menni, itt van közel a pécsi uránbánya, tudjuk milyen óriási károkat okozott. Viszont azt is tudjuk, hogy nem a Paksi Atomerőmű miatt létesítették, hanem a szovjet atomprogram miatt. Természetesen azt is tudjuk, hogy az egyéb bányászati tevékenység is milyen károkkal jár, ezt sem akarom kisebbíteni. A hulladékok problémájáról már esett szó, ezt nem akarom részletezni. A fűtőanyagok szállítása is igen komoly kockázatot jelent, gondoljunk Németországra, és ha ott ilyen problémák vannak, akkor mi lehet tőlünk keletre? Véleményünk szerint, és általában a környezetvédők szerint óriási az atomerőművek kockázata. Az USA- ban hivatalos felméréseket végeztek a kockázatok nagyságáról kb. 20 évvel ezelőtt, és szeptember 11. kapcsán a Greenpeace nyilvánosságra hozta, hogy a vizsgált 12 atomerőműnél egy komolyabb baleset hány halálos áldozatot követelne. Minden esetben több 10.000, esetenként a 100.000-et is elérné a halottak száma, a megbetegedések száma pedig még nagyobb lenne. Az anyagi károk is hatalmasak lennének, az 1980-as árfolyamon meghaladnák a több száz milliárd dollárt. Akármennyire biztonságos is az atomerőmű - elismerjük, hogy önmagában biztonságos - viszont a kockázat mindig létezik, és különösen a mostani helyzetben nem tudjuk, hogy hová fog vezetni. Bármikor bekövetkezhet egy terrortámadás, vagy természeti csapás, egy földrengés, ami miatt a katasztrófa bekövetkezhet. Mi a legfontosabb a véleményünk szerint? Az energiamegtakarítás. Sajnos nem igazán láttunk még olyan tanulmányt, amely alaposan foglalkozott volna a kérdéssel. Több minden elhangzott itt is, kapcsolt energiatermelés, lehet gondolkodni az épület szigetelésén, a településfejlesztés kérdésén, vagy a közlekedésen. Nem véletlenül mondom, ugyanis az EU-ban a C02 kibocsátás leggyorsabban növekvő forrása a közlekedés. Itt kellene komoly intézkedést hozni, ennek a csökkentésére. Összefoglalva, amit nagyon fontosnak tartunk: a valódi költségek kimutatása és megfizetése mindenhol és a legfontosabbnak tartjuk a biztonság növelését. Búcsúzás előtt Az üzemlátogatást követően - amely kissé elhúzódott - rövid interjúra kértem Amon Adát és Lukács Andrást. Mindkettőjüknek a következő három kérdést tettem fel: Mi a véleménye a Környezetvédelmi Klub mai rendezvényéről? Ön milyen jövőképet szán az atomerőműnek? Mit üzennek az erőmű vezetésének? Ámon Ada- Azt gondolom, fontos ilyen találkozásokat szervezni, bár én több hangsúlyt helyeznék a részletesebb információcserére és a több vitalehetőségre, mert itt azért elég korlátozott idő állt rendelkezésre. Én alapvetően támogatom az összes ilyen típusú eszmecserét és nyitottak vagyunk a hasonló megoldások iránt. Azt nem ígérem, hogy az Energia Klub és a zöldek javarésze meg fogja változtatni véleményét az atomenergetikáról. Az én szememben az az erőmű jövőképe, hogy 2017-ig azok az emberek, akik az atomerőműben dolgoznak, találnak valami másfajta megélhetési lehetőséget. Mindenképpen fontosnak tartom, hogy a kormányzat és a helyi döntéshozók ezt a prioritási listájuk elejére helyezzék, mert nem lehet bizonytalanságban tartani több ezer embert, foglalkoztatottságukat illetően. Nem hiszem, hogy az olyan teljesen egyértelmű dolog, hogy az atomerőmű élettartamát meg lehet hosszabbítani. Bármi változás beállhat, akár politikai, akár gazdasági, akár technikai újítások formájában; ami miatt egyszer csak úgy dönt valaki, aki éppen akkor döntéshozó, hogy ez így nem mehet tovább. Ekkor mindenképpen kell találni valamilyen más megoldást a város számára. Az én jövőképem az, hogy Pakson 2017-2020 környékén már nem fog működni atomerőmű, hanem valami teljesen más, kömyezetbarátabb technológia váltja fel és ad munkahelyet az itt élőknek. A város vezetésének, az erőmű vezetésének, az ország vezetésének és az energiapolitika formálóinak is szól az üzenetem. Lukács András- Nagyon fontosnak tartjuk az ilyen rendezvényeket. A Levegő Munkacsoport mindig is azt vallotta, hogy a párbeszéd rendkívül fontos, meg kell beszélni a problémákat, tehát mi mindig nyitottak vagyunk az ilyen rendezvények iránt. Ajövőképpel kapcsolatban én azt hiszem, a megoldás egyik kulcsa tulajdonképpen itt is látható ebben a teremben, ez pedig az energiahatékonyság, az energiatakarékosság. Itt például olyan égőket látunk, amelyek ötödannyi energia felhasználásával ugyanannyi fényt bocsátanak ki, mint a hagyományos villanyégők. Tehát az energiamegtakarítás, az energia hatékonyság javítása lenne a jövő. Az atomenergiának számos előnye van, ezek vitathatatlanok, tehát a kisebb C02 kibocsátás, a kisebb egyéb gáz kibocsátások. Azonkívül lényegesen olcsóbb, mint számos egyéb energiatermelési mód. Viszont vannak rendkívül komoly hátrányai, kezdődik a bányászattal — ami egyébként a szénnél is és még egyéb nyersanyagoknál is előfordul - hiszen rendkívül súlyos környezeti károkat okoznak. Sokszor a szállítás is kockázatos, különösen a politikailag instabil államokban, de Nyugat-Európában is előfordultak olyan esetek, hogy a szállítással komoly problémák voltak. Igen komoly gond és megoldatlan a hulladékok elhelyezése, ami megengedhetetlenül nagy kockázat a mi véleményünk szerint, és a legtöbb külföldi környezetvédő szervezetek szerint is. A megengedhetetlenül nagy kockázat nem is annyira belső biztonsági probléma - mert az atomerőműnek biztonsága igen magas fokot ért el - hanem bármilyen szabotázsakció, terrorcselekmény, háborús vagy valamilyen természeti csapás súlyosan megrongálhatja az atomerőművet. Ez rendkívül nagy károkat okozhat a környezetben, sok ezer ember halálát és megbetegedését idézheti elő. Az egyik nagyon fontos üzenet véleményem szerint, és ennek a tanácskozásnak is nagyon fontos üzenete volt azt, hogy tárgyalni kell a témáról, tudományos megalapozottsággal. A kutatásokat folytatni kell, sőt lehetőleg minél magasabb szintre emelni, és az államnak is hozzá kell járulni, vagy ösztönözni kellene ezeket a kutatásokat, hogy minél több információnk legyen. A biztonságot amennyire csak lehet, fokozni kell és törekedni kell az energiahatékonyságra és energiamegtakarításra. A beszélgetés végére ért hozzánk a Levegő Munkacsoport szakértője Pavics Lázár, aki arra kért, hogy egy rövid véleményt fűzhessen az elmondottakhoz. Pavics Lázár- A tanácskozáson nem nagyon vették figyelembe, hogy nem új erőmű létesítéséről volt szó, hanem már meglévő erőműről. A meglévő erőmű bontása műszakilag nem eléggé kiforrott. Ha kivárunk és tovább folytatjuk tevékenységünket, akkor műszakilag sokkal jobb, korszerűbb módszereket találunk tudományosan megalapozva. Tehát az élettartam-meghosszabbítás üdvözölhető, mert a világ tudományos vívmányait jobban tudjuk majd hasznosítani.
