Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-12-01 / 12. szám

6. oldal ATOMERŐMŰ 2001. december Katona Tamás Folytatás az 5. oldalról. Az egyik ilyen komponens a reaktor­­tartály, ahol a domináns öregedési folya­mat a reaktortartály anyagának gyorsne­­utron-sugárzás okozta elöregedés. Meg­állapítottuk - ez eléggé köztudott is - hogy a négy tartályunk nem egyforma, a 3-as és 4-es tartályok anyaga kiváló, az 50 éves üzemeltetéshez semmilyen mű­szaki intézkedésre nincs szükség. A 2. blokk tartálya jó, de ahhoz, hogy 50 évig biztonságosan üzemeljen, egy biztonságnövelő intézkedést kell foga­natosítanunk, amiről már 15 éve tudunk. Az 1. blokki tartály a legkevésbé jó, és a 40 évet meghaladó üzemeltetéshez bizonyos valószínűséggel hőkezeléssel kell számolni. A gőzfejlesztők a második kritikus komponens. Jelenlegi állapotuk, és azok az intézkedések, amelyeket az elmúlt években foganatosítottunk, többek kö­zött a kondenzátorcsere utáni magas pH- jú vízüzem, amely korrózió-visszatartó, vagy fékező hatású, ezekkel együtt a gőzfejlesztők cseréjére nincs szükség. Az üzleti modell a bevételeket, a ki­adásokat és a finanszírozásokat is vizs­gálta. Az üzleti elemzés egyik eredmé­nye: két sarokszám. Az egyik sarokszám az 5,85 Ft-os áramár, aminél ha alacso­nyabb lenne az ár, akkor a tulajdonosnak a pénzt ki kellene vonni ebből az üzlet­ágból, és átvinni más üzletágba. A 4,52 Ft-os áramár pedig az a kriti­kus áramár, ami alatt ha képes lenne egy kombinált ciklusú erőmű villamos energiát termelni, akkor a tulajdonos­nak a tőkét innen ki kell vonni, és be kell fektetni a helyettesítő kapacitás lé­tesítésébe. A projekt hozama reális áramáraknál 20-30 % között van, amely azt jelenti, hogy az élettartam-hosszabbítás mint üzleti és műszaki alternatíva messzeme­nőkig előnyös. Erre épült tulajdonosunk stratégiai döntése, ami után 2001 folyamán kidol­goztuk az előkészítő projekt tervét, és 2001. októberétől működik a projekt. Ez a projekt 2001.-2007. között ki fogja dolgozni az élettartam-gazdálko­dási programot, amely megmutatja: mit, mikor és hogyan kell tenni ahhoz, hogy az erőmű elvárt biztonsága szavatolható legyen. Természetesen az engedélyezéshez szükséges megalapozó elemzéseket is el kell végezni. Tesszük ezt a nemzetközi követelmények és praxis figyelembevé­telével. 2007-ben kezdődik az engedélyezés, amelyet megelőz bizonyos részengedé­lyek beszerzése. 2007-2037 között történik meg ennek a projektnek a megvalósítása, amely már nem egy projekt feladat, hanem a PAE mindennapos tevékenysége, és ami azt eredményezi, hogy az erőmű korta­lan lesz, és a biztonság e kortalan erő­műben az utolsó pillanatig szavatolt és garantált. Néhány következtetés: — Az élettartam-meghosszabbításhoz egy rendszert kell bevezetnünk és üze­meltetnünk. Ez a rendszer olyan kell, hogy legyen, hogy auditálhatóvá, átlát­hatóvá tegye a hosszútávú üzemeltetés­nél is az elvárt biztonsági szint fenntar­tását; biztosítva ezáltal, hogy a széleskö­rű szakmai és társadalmi körök elfogad­ják ezt a programot.-A hatályos magyar jogszabályok le­hetővé teszik az élettartam-hosszabbí­tást, és az érvényes nukleáris biztonsági követelmények pedig garantálják a la­kosság és a környezet biztonságát. — A Paksi Atomerőmű 50 éves üzemi élettartamának megvalósíthatóságát mű­szaki akadály, biztonsági korlát nem korlátozza, üzletileg a legjobb befekte­tés, amivel meggyőződésünk szerint fenntarthatjuk a villamosenergia-terme­­lés tiszta és környezetkímélő módját. Arvo Vuorenmaa Folytatás az 5. oldalról. így nem csoda, hogy az ener­giaszolgáltatás megbízhatósága kiemelten fontos az életszínvo­nal biztosítása érdekében. Olyan hatékonyan próbáljuk használni az energiát, amennyire csak le­hetséges. Ezt követően Vuorenmaa úr ismertette az erőmű fontosabb paramétereit, a létesítés és az üzemeltetés eddigi eredményeit. Az olvasók előtt ismert, hogy a teljesítménynövelés után a két blokk együttes teljesítménye 1020 MW-ra nőtt. Az éves ter­melés 8.000 GWh körül alakul, ez Finnország igényeinek 10 %­­kát fedezi. A környezetbe történő kibo­csátások ismertetése elengedhe­tetlen, ha a környezeti hatások­ról beszélünk. Az engedélyezett határértékek nagyon alacsonyak országunkban, az erőmű azon­ban ezeknek is csupán kb. 5 %­­kát meríti ki. Sajnos ez nem igaz a más üzemanyagot használó erőművekre, azok a határérté­kek közelében üzemelnek. Az atomerőmű modern hulladék­víz-kezelő rendszerrel rendelke­zik. A nem nukleáris területek­ről (étterem, irodák stb.) érkező, majd feldolgozott hulladékvíz iható minőségű, ezt a tengerbe vezetjük. Az erőmű éttermének maradékát pedig egy vaddisznó fogyasztja el, így hát ő is az erő­mű környezetvédelmi rendsze­rének az eleme. (Nagy derültség a fotó láttán). Loviisaban jelen­tős modernizációs tevékenység zajlott és folyik jelenleg is az alábbi területeken: - fontos ké­szülékek és berendezések, - a kiégett üzemanyag átmeneti tá­rolójának bővítése, - a legújabb metodikák alkalmazása a biz­tonsági elemzések során, - a ra­dioaktív hulladékok szilárdítása és végleges elhelyezése, - a ter­melési kapacitás növelése. Ezután a modernizáció kör­nyezetre gyakorolt hatásának elemzési alapelveit mutatta be az előadó. Ennek során figye­lembe vették az erőmű aktuális állapotát, környezeti hatásait és a hatósági előírásokat. Ezek együtt képezték a kiindulási ala­pot. A modell-kalkulációk és a szakértői elemzések után kör­nyezeti ellenőrzési programot dolgoztak ki és igyekeztek min­den negatív hatást kiküszöbölni. A kapott eredményeket vissza­csatolták a hatáselemző rend­szerbe és így tökéletesítették a folyamatot. Természetesen ebben a folya­matban számos találkozóra és megbeszélésre került sor a kör­nyéken élő lakossággal, a civil és a zöld szervezetekkel. Több jelentés és más publikáció jelent meg ebben a témában, majd ezek után készült el a végleges jelentés. A kapott eredmények jól használhatók majd a követ­kező atomerőművi blokk építé­se során is. Nagyon fontos része volt ez a folyamat a végrehajtott teljesítménynövelésnek, mivel elmondhattuk a lakosságnak a modernizáció előnyeit, hátrá­nyait és következményeit. Ez a rendszer jó alapul szolgált a végleges döntés meghozatala során. Fontos kérdés még a környe­zetvédelem szempontjából az elhasznált üzemanyag kezelése. Az 1994-ben hozott törvény ér­telmében a kiégett üzemanyag nem szállítható Finnországból külföldre. Megszűnt az oroszor­szági visszaszállítás, fel kellett készülnünk a hazai tárolásra. A 2000. tavaszán hozott parla­menti döntés a POSIVA céget jelölte ki a feladatok kezelésére, a telephelyet Olkiluotoban hoz­zák majd létre. Jelenleg folynak a kutatási munkák, az építés 2010-ben kezdődik és a létesít­ménynek 2020-ra kell elkészül­nie. Az átmeneti tárolást folytat­nunk kell Loviisaban, és ezt meg is tudjuk oldani a tároló medencékben. Megoldott a kis és közepes aktivitású hulladé­kok telephelyen történő tárolása is. Összegzésül elmondhatom, hogy sem a meglévő blokkok növelt teljesítményen való üze­meltetése, sem a hulladékok ke­zelését és tárolását ellátó létesít­mények üzemeltetése nem okoz jelentős megterhelést a környe­zetre. Az elért eredményeket meg kell tartanunk a következő évtizedekben is, hiszen a finn társadalom új kihívások előtt áll. A szenes erőművek bezárá­sa, a korlátozott egyéb energia­­források miatt az élettartam­hosszabbítás és új blokk építése lehet a megoldás a növekvő igé­nyek kielégítésére. Köszönöm a figyelmüket! Dr. Kaderják Péter, a MÉH főigazgatója Megköszönöm az MVM Rt.-nek, hogy létrehozta ezt a klubot, nagyje­lentőségű kezdeményezésnek tar­tom. Előadásomban szeretnék egy kicsit eltávolodni az élettartam-hosz­­szabbítás konkrét részletkérdéseitől, hiszen a felkérés úgy szólt, hogy a környezetvédelemről és a nukleáris energiáról egy kicsit tágabb értelem­ben is szabad gondolkodni. Mi az a két üzenet, amit szeretnék alátámasztani az előadással és meg­erősíteni? Úgy ítélem meg és úgy látom, mind az energetikában, mind pedig az energetikát befolyásoló egyik leg­nagyobb kihívás, ez pedig a környe­zetvédelem és a környezeti szabá­lyozásnak a változása, én egy elmoz­dulást látok a piacosodás felé. Mind az energetikai iparnak a libe­ralizációja, mind pedig az energiaipart alapvetően érintő környezetvédelmi kérdések szabályozása tekintetében a piacosodás olyan tendencia, amelyet feltétlen figyelembe kell venni. Ezért én, ha előre tekintek, meg­kockáztatom azt az állítást, hogy az elkövetkezendő években nem csak villamosenergia-piac megteremtésére fog sor kerülni, hanem három elkülö­nülő, de egymással persze kapcsolat­ban lévő piac megteremtésére, ami egy nagy kihívást jelent mind a szek­tor számára, mind pedig a szabályo­zást kialakítók számára. Ez a három piac a villamosenergia-piac, egyfajta nemzetközi karbon, vagy széndioxid, vagy üvegházhatású gázpiac és a har­madik az a bizonyos zöld bizonyít­vány piac. Ez utóbbi úgy tűnik, hogy a megújuló energiaforrások piackom­fort támogatásának egy európai szin­ten is favorizált megoldása. Ez az a környezet, amiben számom­ra nagyon izgalmas azon elgondolkod­ni, hogy a paksi élettartam-hosszabbí­tás kérdése hogyan merül fel. Én, ha konklúziót kell előre mon­dani, megint csak azt mondom, hogy az eddigi információk alapján ne­kem úgy tűnik, hogy az ország kiotói szerződésben előrevetített és vállalni kívánt kötelezettségeinek teljesítése szempontjából a nukleáris erőmű to­vább üzemeltetése egy fontos és meggyőző lehetőségnek tűnik. Az áramár tekintetében, a hosz­­szabbított élettartam és teljesítmény­növelés, és az erőmű gazdasági ver­senyképessége tekintetében egy meggyőző alternatívának tűnik. Ha figyelembe vesszük azokat az extemális költségeket, amelyek az egyes tüzelőanyagok felhasználásához kapcsolódnak, akkor a nagyon közvet­len hatásokat bemutató külső költség­­becslések alapján a nukleáris energia további hazai alkalmazása versenyké­pesnek tűnik ebben a környezetben is. Az igazi nagy kérdés az: vajon az erőműnek a társadalmi megítélése, a közvetlenül nagyon nehezen mérhető kockázatokhoz való viszonyulás mi­lyen a jelenlegi magyar társadalom­ban? És vajon azok az eredmények, azok az állítások, amiket itt hallot­tunk, amelyek az atomerőmű bizton­ságos üzemeltetésére vonatkoznak, hogyan állják meg a helyüket ma? Én azt gondolom, hogy ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatát szolgál­hatja majd később az az engedélye­zési eljárás, amiben meg kell vizs­gálni azt, hogy a Paksi Atomerőmű élettartam-hosszabbítása jogos-e, in­dokolt-e, megléphető-e a jelenlegi technikai, társadalmi, környezetvé­delmi elvárások mellett? Én megelőlegezem azt, hogy a Magyar Energia Hivatalnak az az ál­láspontja, hogy az élettartam-hosz­­szabbítással kapcsolatos engedélye­zési eljárást egy kimerítő, és minden részletre kiterjedő, gyakorlatilag a létesítéssel majdnem azonos értékű eljárásnak gondoljuk, és ezt ilyen módon kell elvégezni. Az előadásom címében azért szere­pel a kérdőjel, mert azt gondolom, hogy a nukleáris energia és a környe­zetvédelem összekapcsolása nagyon sokunk számára még ma is antago­­nisztikusnak tűnik, és nagy-nagy kér­dőjelekkel van megspékelve. Környe­zetvédelem és energetika egymásra hatásával kapcsolatban szeretnék arra utalni, hogy Kiotó és Marakesh a klí­mavédelem szempontjából az egyik legnagyobb kihívás a szektor számá­ra. Nemrégiben volt szerencsém a Vi­lág Energia Konferencián - Buenos Airesben - részt ven­ni, amely az energe­tikai világcégek talán legnagyobb összejö­vetele. Ezen a konfe­rencián nem volt olyan szekció, ahol a klímavédelem, a C02 és az üvegház-gáz kérdés ne került vol­na elő, illetve a meg­újuló energiákról ne úgy esett volna szó, mint a szektor előtt álló legnagyobb ki­hívásról. Miért gondolom azt, hogy a környezetvédelem terüle­tén a piacok felé mozdul el a környe­zetvédelmi szabályozás? A marakeshi végeredmény, ami­kor is az összegyűlt országok elfo­gadták azt, hogy a nemzetközi C02 kereskedelem - mint mechanizmus - a résztvevő országok számára elfo­gadható, akkor ez egy tiszta jelzés abba az irányba, amiről a vita az el­múlt években szólt. A szennyezési­­jog-kereskedelem az USA-ban rég­óta sikeresen működik, és mint emlí­tettem, a zöldbizonyítvány-piacra vonatkozóan az Európai Unióban rendkívül komoly lépések történnek, és a hazai új villamos energia tör­vény tervezetében is megjelenik en­nek a megoldásnak, a megújuló energiaforrások piackomform támo­gatásának az alternatívája. Nyilvánvaló, hogy azért kerülnek előtérbe a piackomform szabályozási megoldások a környezetvédelemben, mert ezek legalább is igyekeznek költ­séghatékony módon támogatni és megvalósítani - az egyébként a társa­dalom által jogosan igényelt - környe­zetvédelmi céloknak a megvalósítását. Az energetika és a piacok kapcso­latáról pedig már említettem, misze­rint én úgy látom, hogy a jövőben nem csak a villamosenergia-piac, ha­nem ehhez kapcsolódóan karbon­piac, zöldbizonyítvány-piac kialakí­tása is lesz az a fel­adat, amely a magyar energiaszektorra vár. Természetesen a piacoknak és az elő­írásoknak, az admi­nisztratív szabályo­zásoknak az EU-ban egy nagyon érdekes harca, vagy vegyes alkalmazása figyel­hető meg. Nagyon nagy viták vannak erről a kérdésről. Csak arra szeretnék utalni, hogy miköz­ben az EU-ban ma arról beszélnek, és az EU bizottság abban az irányban ténykedik, hogy 2005-re az egész EU-ban 100 %-os energiapiac-nyitás legyen, ugyanaz a bizottság azt is javasolja, hogy 2010- re legalább 22 %-a a villamos energi­ának megújuló bázison kerüljön elő­állításra, és legalább 18 % kogenerá­­ciós egységekben termelődjön meg. Ami még az energetikában az EU- val kapcsolatban hátra van és na­gyon nagy feladat lesz, az az energia adóztatása. Ez azt jelenti, hogy az európai és hazai energiaárak közötti differenciának a legnagyobb részét nem a tényleges energia termelésnek a költsége teszi ki, hanem az ener­giatermékek adóztatásában meglévő különbségek. Azt gondolom, egy EU csatlakozás illetve harmonizáció kapcsán Magyarország nem fogja tudni elkerülni, és lehet hogy nem is célszerű elkerülni, hiszen az energia­adóztatásnak sokak szerint makro­gazdasági szinten komoly előnyei lehetnek, ha okosan alkalmazzák. A nukleáris energiával kapcsolat­ban csak utalni szeretnék néhány olyan ellentmondásra, amely az egész szektort feszíti. Itt van egy szinte teológiai jellegűnek mutatko­zó vita, hogy vajon a nukleáris ener­giát szabad-e használni, vagy nem? Közben a főbiztos asszony nyilvá­nos fórumokon folyamatosan hang­súlyozza: Európának szüksége van a nukleáris erőművekre és energiára, hogy a kiotói megállapodásban fog­laltaknak megfelelhessünk. Közben az osztrák szomszédok arra hivatkozva, hogy Magyarország nukleárisenergia-bázison is termel villamos energiát, be akarják tiltani a villamosenergia-importot Magyaror­szágról, illetve több Közép-Kelet- Európai országból. Azt hiszem, elég furcsa ellentmondások ezek. Újra megismétlem, amit már a be­vezetőmben említettem: Paks élettar­tam-hosszabbításával kapcsolatban mi most a hivatalban úgy látjuk, hogy költség-haszon szempontból inkább pozitív érvek szólnak az élettartam­hosszabbítás mellett. A kiotói vállalá­saink miatt inkább pozitív érvek szól­nak, az energiaellátás ügye miatt pozi­tív érvek szólnak Paks mellett. Hihe­tetlen változást okozna a magyar villa­­mosenergia-szektorban Paksnak a le­állítása - hiszen erről is szoktunk időn­ként híreket hallani - vagy a teljesít­ményének a radikális csökkentése. Még egyszer szeretném hangsú­lyozni: mivel olyan jelentőségű erő­műről és projektről van szó, ahol ezek a szempontok nem helyettesítik annak az átgondolását, hogy környezetvé­delmi szempontból, társadalmi meg­ítélés szempontjából a paksi erőmű teljesít-e minden mai elvárást, min­denképpen az átfogó (új) létesítéshez hasonló engedélyezési eljárás szüksé­gessége mellett foglal állást a Hivatal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents