Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-11-01 / 11. szám
14. oldal ATOMERŐMŰ 2001. november 2001. október 11-14. Kék túra 3. szakasz: Bükk Folytatásokban hangulatjelentést közlünk az Országos Kéktúra útvonal bejárásáról. Történelmileg úgy alakult, hogy a végén kezdtük: így a Zemplén, Cserehát és Aggteleki-karszthegység van mögöttünk. Első nap Putnoktól Upponyig kirándultunk. Közben kitérőt tettünk a Damassa szakadékhoz. Egy vadászháznál remek pihenőhelyet találtunk, ott elrejtettük a zsákokat és útra keltünk a kedves, fiatal erdőben: a hozzávetőleg 15 éves, szürke törzsű fák és a sokszínű avar kompozíciója festői volt. A szurdok maga a csoda. Fentről nézve megragad a mélység, lenn állva pedig egyik oldalán egy jókora levált és a földbe fúródott (egy kis fold alatti járatot kialakított) kődarab hökkent meg. Upponyba látványos út vezetett be: három szikla (neve Háromszikla) balra, előttünk az Upponyi-szoros, mi magunk pedig régi gyümölcsösben, majd borospincék között sétáltunk. Második nap az Upponyi-szorosban haladtunk tovább a Lázbérci-víztározó és Dédestapolcsány irányába. A szorosban készült néhány csodaszép fotó: a napfelkelte az egyiken „égővé” változtatta a bokrokat. Mályinkától egészen Bánkútig csak emelkedő várt ránk. Emelkedni rögtön a falu határában meredeken elkezdtünk, örültünk hát a pisztrángos kistavaknak, mert ürügyet szolgáltattak a megállásra. Nagyon szép, természetesen kellemesen „megvilágított” erdőkben jártunk, amilyen csak napsütéses őszi időben lehetséges: a nap süt, a lombkorona nem túl sűrű, a színek melegek. Ez egyébként is jellemző volt az egész hosszú hétvégére - ha már újra a hangulatnál tartunk. A permanensen emelkedő utat megunva egy sokkal meredekebb (jelzett) útra tértünk át. A meredekség előzetes ismeretének hiányát rótták fel egyesek, hogy (meggondolatlanul) egyáltalán nekivágtak az útnak. A kilátás a dédesi vár romjaitól azonban kárpótolt a fáradozásért: újra körül lehetett legeltetni az őszi színekbe bújt domború formákra éhes szemeket. Ha már az éhségnél tartunk, ugorjunk is gyorsan a vacsorára. Az enapi tóra végéről úgysem lehetne már semmi újat mondani: emelkedő, csodás őszi erdő, kellemes napsütés, Bánkút, kilátás a Bálványról, őszi kikericsek. Vacsorára legtöbben pisztrángot ettünk. Nem az általunk hozottat. Este pedig régi vágyak teljesültek, amennyiben sikerült a síház galériáján aludni. A harmadik napon, szombaton egyrészt szemügyre vettük milyen, ha a bamássárgás-pirosas avartakaró beborít mindent, többek között a töbröket és az ösvényeket is, másrészt több helyen a lombhullató és a fenyves erdők egymás melletti összehasonlító látványában volt részünk, harmadrészt pedig néhány kilátó pontról újra színekben furödhetett a szemünk. A legelső ilyen élmény a Háromkő tetején várt minket: a közelebbi dombok zöldek, őszi színesek (ja, az erdőben a zöld számít fekete-fehérnek), a távolabbi domborulatok pedig kékesek. Alattunk volt a fél Bükk (idézet) - a többi helyen is: Tar-kő, Szép kilátás! (nem nevetünk, ez a neve a helynek a turistatérképen), Pes-kő. Bélapátfalva nagyon messze volt ezen a napon, csoda-e, hogy a tó vizében megduplázódó Bélkő impozáns látványával csalogató büfében hosszan elidőztünk, mielőtt a bélyegzés, a szállás és a vacsora után néztünk. Bár az utolsó, negyedik nap a vonat-eléréshez szabottan természetesen rövidebb volt, azért tartogatott látnivalókat. A bélapátfalvai apátsági templom tiszteletet parancsoló, szépen rendbe hozott épületét még korán reggel értük el. Szarvaskőhöz közeledve száraz, bokros tölgyesben haladtunk. A Veresoldalról ama tudatlanságban bámészkodtunk, hogy nem is sejtettük milyen szép a hely, ahol álldogálunk: a várból visszanézve láttuk a köves, sziklás, bokros, színes területet. A faluban ismét mindenkinek örömet szerzett a civilizáció: lehetett szomjat oltani és házi csipkebogyó lekvárt beszerezni. (Utólag igen finomnak bizonyult - az egész üveg.) 2002. tavaszán itt folytatjuk a kéktúrát. Aki kedvet érez, lehet csatlakozni, az érdeklődőket pedig fotók váiják. (A beszámoló az Intranetén található szöveg rövidített verziója.) Jé Teniszezzünk rendszeresen! Tangó a levegőben! A versengés, a sport azon ténykedések közé tartozik, melyeket az ember ősidők óta űz, ha eleinte nem is a testmozgás - sokkal inkább az életben maradás - „öröméért”. Tudatosan az ókori görögök kezdtek el sportolni, versenyeket rendeztek, hogy összemérjék erejüket. A sport ekkor csak a férfiak, az „erősebb nem” privilégiuma volt, a nők még évszázadokig legfeljebb nézhették férfitársaik vetélkedését. A sport, mint szabadidős és széles néptömegeket érintő tevékenység csak a huszadik században vált elfogadott és gyakorolt tevékenységgé. Ma már elmondhatjuk, hogy egyfelől a szabadidősport nem csak elfogadott, hanem az egészségünk megőrzése érdekében egyenesen kötelező a kor embere számára, másfelől a versenysportok közül - főleg a televízió jóvoltából - rendkívül népszerű lett a dinamikus kosárlabda és a tenisz. Ez utóbbi megállapítás, nem véletlenül, Pakson is igaz. „Sportoljunk rendszeresen! — hangzik a felszólítás a tévéből, a rádióból és olvashatjuk az újságokból. A szakemberek azt tanácsolják, naponta legalább fél-egy óra intenzív mozgást iktassunk programunkba, legyen az futás, úszás, kerékpározás, teniszezés vagy bármi, ami megdolgoztatja az izmainkat. Pakson bőséges választék áll a sportolni vágyó érdeklődők rendelkezésére. Kora tavasztól késő őszig, a Paksi Sport Egyesület (PSE) hat salakos és három bitumen borítású teniszpályája közel ötven felnőtt és több mint száz gyermek számára biztosít lehetőséget. Városunkban régi hagyományai vannak e sportágnak, több éven keresztül erős csapata volt az egyesületnek. Saját nevelésű versenyzőikkel most a második vonalban található a PSE Tenisz Szakosztály csapata. Az előrelépéshez szükséges utánpótlás biztosított. Eddigi eredményeik alapján több fiatal paksi teniszező található a korcsoportos országos listákon — egy versenyző még válogatott kerettag is lett ebben az évben -, mindezek bizonyítják az egyesületben dolgozó edzők lelkiismeretes és hozzáértő munkáját. A továbblépés érdekében „PAKS TENISZSPORTJÁÉRT” néven alapítványt hoztak létre. Zöld Ferenc általános titkárt az alapítvány céljairól faggattam.- Legfőbb célunk az utánpótlás (8-18 éves) korosztály nevelésének kiemelt kezelése. Ennek érdekében, az élvonalba tartozó versenyzőink számára igyekszünk biztosítani a felszereléseket. Az anyagi feltételek előteremtésén munkálkodunk, hogy az edzők által javasolt és indokolt versenyeken részt tudjanak venni fiataljaink. Az edzőtáborok szervezése, lebonyolítása mellett igyekszünk szabadidősport rendezvényeinken népszerűsíteni a teniszt. A teniszsportban kiemelkedő munkát végzőket jutalmazzuk és gondot fordítunk a meglévő pályák és pályatartozékok korszerűsítésére, új pályák építésére, a sporttelep környezetének rendbetételére, valamint az épületünk felújítására. A legfőbb törekvésünk, amihez minden támogatást jó szívvel elfogadunk, az anyagi alap megteremtése egy fedett pálya létesítése érdekében. Alapítványunk nyílt, csatlakozhatnak hozzá magánszemélyek, jogi személyek, szervezetek, gazdálkodó egységek, mindazok, akik az alapító okiratban foglaltakkal egyetértenek és az alapítványt támogatják. Alapítványunk részére nemcsak pénz ajánlható fel, hanem természetesen munkavégzés is. A Paksi Atomerőmű Intranet hálózatán folyamatosan figyelemmel tudjuk kísérni a különböző teniszversenyeket. Legutóbb az éppen tizenöt iparági társaság kétszázötven dolgozójának részvételével megtartott, immár XVI. Villamosenergiaiparági Tenisz-találkozóról kaptunk kiváló híreket. A Paksi Atomerőmű Rt. kilencfős csapatából a harmincévesek versenyszámában Barta Attila állhatott a dobogó tetejére, a negyvenévesek között Tárnok László bronzérmet szerzett. A negyvenéves férfi párosok küzdelmeiben értékes harmadik helyezést ért el a Szilágyi István — Tárnok László páros. A versenyeredmények mellett legalább annyira fontos említeni a dolgozóink egyre fokozódó érdeklődését a tenisz iránt, így most már csak az a kérdés: - Lesz-e lehetőség télen egy fedett teniszcsamokban is edzeni, készülni a következő idényekre? Céljaik megvalósulása érdekében várja a „PAKS TENISZSPORTJÁÉRT” Alapítvány a leendő támogatók mielőbbi és hatékony segítségét. Ajánlotta: Sipos László Argentínában kezdődött minden, úgy 1870 körül. Átütő ereje volt a tangónak a Buenos Aires-i kikötőnegyedben, ahol az afrikai rabszolgák leszármazottai, a fekete tengerészek és a leszerelt spanyol katonák, a bordélyházak előtt sorban állva, magukat szórakoztatták. Egyszerűen, zene nélkül, csak a dobok hangjára indult el a lábuk, és megszületett a pontozott ritmusú, páros ütemű tánc. Először csak a férfiak járták, de rájöttek, hogy micsoda őrültség kihagyni ebből a nőket - kis hatásszünet -, és mélyen a szemembe néz Ruben Terbalca, a Buenos Aires-i tánctanár. A tangó, mint tánc, zene és kultúra akkor körvonalazódott ki teljesen, amikor a századfordulón az európai bevándorlók megérkezetek Argentínába és a magukkal hozott táncelemeket belekomponálták a tangóba. De még mindig nem volt szalonképes. Nem volt meg benne az az elegancia, amivel elfogadták volna az előkelő házaknál. A nyílt közeledést, az udvarlást és a birtoklást közvetítette. Nem nézték jó szemmel, sőt az ötvenes években be is tiltották. Spongy át rá! Ma más a helyzet: fiatalok és az idősek is tanulják és tanítják. Nincs korhatár. Három éve Ruben tanított meg az igazi tangóra Argentínában - kapcsolódik be a beszélgetésbe Vájer Szilvia, a paksi Koktél Táncegyüttes vezetője. Most Ruben jött el hozzám, hogy együtt tanítsuk Pakson a tangót. Ez a tánc ellenpontja a túltechnologizált világnak. A magányosság és a szenvedély kifejezője. Olyan érzékszerveket használsz benne, melyekről már azt hitted, hogy teljesen „elcsökevényesedtek”. Át kell adnod az irányítást a férfinak. Egy zene erejéig egy láthatatlan szeretetszál fonódik köztetek. Egyetlen táncban sem tudsz annyi érzelmet kifejezni, mint a tangóban — és úgy tűnik, hogy Szilvi teljesen átlényegül, a tangó világában jár. Ruben feltesz egy argentin tangót. Hallod - kérdezi -, mennyire szót értenek egymással a hangszerek: a fuvola, a gitár, a zongora és a bandoleon, ez a szuszogó hangot adó harmonika? Ez nem csak zene és tánc, hanem egy jelenség. Az érzelmet és a szerelmet jelenti nekem, olyat amilyet csak egy gyönyörű nő iránt érezhetünk. Jankai Noémi ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Baji Csaba Főszerkesztő: Beregnyei Miklós Főszerkesztő-helyettes: Lovászi Zoltánná Olvasószerkesztő: Varga József A szerkesztőség tagjai: Enyedi Bernadett, Gyulai János, Hadnagy Lajos, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László, Wollner Pál Felelős kiadó: Kováts Balázs főosztályvezető Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507-431 Telefax: 155-72-80 Internet: www.npp.hu Tördelőszerkesztő: Kertai Edit Nyomás: Séd Nyomda Kft. Szekszárd • Felelős vezető: Lambert István
