Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
V Leli SZEKSZÁRD Széchenyi út 56. ; 7100 A PAKSI ATOMERŐMŰ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG LAPJA www.atomeromu. XXIII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 2000. OKTÓBER V. Nemzetközi Atomtechnikai Szimi tj// Lum 2000. október 04-06. között került megrendezésre az V. Nemzetközi Atomtechnikai Szimpózium. A rendezvény az atomerőmű alapkőletételének és a PAV megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a 3 nap alatt 4 helyszínen 100 előadást vonultatott fel. A 13 országból, 156 regisztrált résztvevővel lebonyolított szimpózium megnyitóján Nagy Sándor vezérigazgató megnyitója és Bagdy László alpolgármester köszöntője után kezdetét vette az előadássorozat, mely 4 szekcióban, hazai és nemzetközi szinten az atomenergia jelenével és jövőjével foglalkozott. Az 1. szekció témája az élettartam-gazdálkodás (fejlesztési, rekonstrukciós programok és karbantartás) volt. A 2. szekció a nukleáris energia jövője a liberalizált villamosenergia-piacon témakörével foglalkozott; a 3. szekció a radioaktív hulladékok és az elhasznált üzemanyag kezelésének, elhelyezésének kérdését, míg a 4. szekció az atomenergia, ifjúság, társadalom viszonyrendszerét vizsgálta. Október 23. üzenete Az ország népének jóval nagyobb fele már vagy 1956 után született, vagy abban az évben még csak nyiladozó értelemmel gyermekkorát élte. így nagy többségünk számára október 23-áról megemlékezni immár történelmi múltidézésnek számít. Az előző évtized során e nap ünnepe méltán a három legnagyobb nemzeti ünnepünk közé emelkedett, amit ma már senki nem akar és nem is tud megkérdőjelezni. Augusztus 20-án a nemzet keresztény állammá válásunk előtt tiszteleg. Március 15-én a szabad magyar polgári nemzetközösségért megvívott harcunk dicsőségét idézzük fel. Október 23-án pedig arra emlékezünk emelkedett szavakkal, hogy 44 évvel ezelőtt hitet tettünk az egységesülő modem Európához tartozásunkról, bebizonyítottuk az egész világnak, hogy idegen tőlünk a nagy szovjet kísérlet. Szabad polgári erők tömörülései a balközéptől a jobbközépig, az értelmiség és az egyetemisták legjobbjai, tisztes kétkezi munkából élő becsületes emberek tömegei hitték és hitették, hogy a nagyhatalmak világháború utáni egyezségétől függetlenül mi magyarok a jövőnket a saját múltunkra és hagyományainkra akarjuk építeni, és nem kérünk a moszkvai tanácsokból, mi több diktátumokból. A mai Paks lakóinak jóval nagyobb fele el sem tudja képzelni az 1956-os Paksot, amely akkor csak egyike volt Tolna megye járási székhelyeinek, de helyzete, adottságai és lélekszáma sem ígért nemzetközi rangú jövőt. A forradalom és szabadságharc átmenetileg ugyan felcsillantotta a polgárias kisvárossá fejlődés reményét, de a bukást követően a pártközponti akaratba ez a kép nem férhetett. A város környékének nem volt ipara, főleg szocialista nagyipara nem. Nem éltek a városhatáron belül nagy tömegével panel-proletárok. Serénykedtek viszont a város határán és széles környezetében hozzáértő és szorgos földművesek, akik még nem a nagyüzemi parasztság eszméjét követték. 1956 kudarca Paksnak és körzetének így csak a keserűség és az alávetettség elkövetkező éveit ígérhette akkor is, ha közvetlen gyásza alig volt. 1956 nagy eseményei, a világ figyelmét a magyarokra vonó hősi cselekedetek, súlyos áldozatok árán való kitartásunk és harcaink az országnak nem ebbe a szegletébe sűrűsödtek. A hősök hosszú-hosszú névsorában nem az innen származóké az elsőbbség s a méltó helyek sokasága sem. A véres terror nagy áldozatainak zöme is más tájakról való. A bukást követő idők azonban itt sem kevésbé szomorúak, hiszen a jövővesztés évei következtek. 1956. október 23-án és az azt követő napokban egy ezer éves múltú nép bátor fiai mentek az utcákra és a barikádokra, hogy megvédjék a saját akaratuk szerint alakuló állami és társadalmi arculatot. Vérüket és életüket, szabadságukat és fiatalságuk reményét adták oda több ezren azért, hogy a Kárpát-medence szívét ne fertőzhesse meg a bolsevizmus betegsége, hogy e tájról ne csak egy alázatos szovjet csatlós emléke maradjon a jövőre. Az ő hősi vállalkozásuk elbukott. Ám az utódok közül is sokan - ha csak csendben és rejtve is - küzdöttek tovább magyarságunkért, európaiságunkért és kultúráltságunkétf. Például azzal, hogy a sztahanovista mennyiségek bűvölete helyett továbbra is a szorgalommal duzzasztott minőség becsületét igyekeztek őrizni. Például azzal, hogy a kommunista tudomány álsikerei helyett a valós tudás eredményeit hirdették. A paksi atomosok e téren válhattak az október 23-i hősök hagyományainak csendben folytatóivá. Nem a csernobili színvonal, önámítás és minden áron valóság szelleme tört be a helyre, még akkor sem, ha ez az erőmű is egy a szovjet típusúak sorából. És mégis minden tekintetben más lett. Bölcsebben épített, kontrolláltabban üzemeltetett, környezetével törődőbb, szovjet helyett magyar és világszerte elismerten jó. Paks e napon ezt is ünnepli. Tóth Ferenc országgyűlési képviselő Fotópályázat Együttműködési megállapodás Mint a Montblanc csúcsán... A meghirdetett fotópályázatunkra tizenegyen küldték be alkotásaikat.A zsűri - Gottvald Károly, Polgár András, Vincze Bálint - október 17-én ül össze, hogy értékelje a pályázati anyagot. Az eredményről minden pályázót értesítünk. Küzdelem az alkohol ellen (2. oldal) az MVM Rt. és a VDSZSZ között Kiss Mihály és Nagy Sándor az aláírás után Szeptember 28-án írták alá azt a megállapodást, amely vélhetően alapjait képezi a mindenki által óhajtott munkabékének. A megállapodás célja, hogy az MVM Rt. és a VDSZSZ a törvényeken és a szerződéses megállapodásokon túl rendszeres konzultációkat folytassanak a közös érdeket képviselő gazdasági és szociális problémákról. Ezen szociális dialógus lehetőséget teremt a magyar villamos ipar átalakulása után az iparág stabilitásához, fejlődéséhez, további megállapodások létrejöttéhez, a stabil munkabékéhez. Mindkét fél vállalta, hogy a maga módján elősegíti a Villamosenergia-ipari Érdekegyeztető Fómm (VEF) működését. A Kollektív Szerződésekben foglaltakat tiszteletben tartják, tevékenységüket ezek szellemében végzik. A sikeres együttműködés érdekében negyedévente, illetve igény szerint konzultációs találkozókat szerveznek. A megállapodás külön fejezetben rögzíti, hogy mit vállal az MVM Rt és mit a VDSZSZ. A dokumentum aláírása után sajtótájékoztatón szólt a megállapodás jelentőségéről Katona Kálmán, az MVM Rt. elnök-vezérigazgatója és Gál Rezső, a VDSZSZ elnöke. Mindkét fél hangsúlyozta: minden vitás kérdést tárgyalásos úton igyekeznek megoldani. Genf szimbóluma a szökőkút (írásunk a 6. oldalon.) »
