Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2000-09-01 / 9. szám

2. oldal ATOMERŐMŰ 2000. szeptember Uj tanévnyitó ■ új fejezet „Elébe kell menni a jövőnek” Az ESZI 2000. augusztus 27- én megtartott tanévnyitója nem csak a 15. tanévet indította el, hanem a - működési feltételek változásával - az iskola életének egy újabb fejezetét is. Az ünne­pély meghitt, kellemes hangulat­ban zajlott. A jövő bizonytalan­ságának árnyékát felülmúlta az a szeretet, odaadás és jövőbe ve­tett hit, mellyel az iskola az új ta­nítványait fogadta. Az ünnepi műsor a Himnusz­­szál kezdődött, és egy színes, vi­dám bemutatóval folytatódott. A Paksi Báb-Mazsorett Egyesü­let csoportja, Prokobné Tóth Mária egyesületvezető, kollégiu­mi nevelőtanár irányításával per­gő ritmusú, látványos táncszá­mot mutatott be. Vajda Tibor kollégiumvezető az ünnepség műsorvezetőjeként üdvözölte a megjelenteket, kö­szöntötte a PA Rt., a BME, az Önkormányzat, a város középfo­kú intézményeinek vezetőit, kép­viselőt és különösen nagy szere­tettel fordult az elsős diákhoz. Ezt követően, zenei háttérkísé­rettel Kundra Kata, 12. mene­dzserasszisztens tanuló Zorán: Szép holnap c. dalát mondta el. Az Energetikai Szakképzési Intézet igazgatója, Kissné Hegyi Ilona, megnyitóbeszédében tájé­koztatást adott az iskola életé­ben beállt változásról. A közép­iskola 2000. augusztus 22-től “régi-új” néven, mint Paksi Atomerőmű Műszaki Szakkö­zépiskola és Kollégium, önálló iskolaként létezik. A kettéválás személyi változással is járt, a Szakközépiskola igazgatói teen­dőit Hideg László, volt nevelési igazgatóhelyettes látja el. Az igazgatónő tájékoztatása szerint helyzetük csak látszatra válto­zott, az új név mögött a régi szín­vonalon oktató intézmény áll, a finanszírozást továbbra is a PA Rt. biztosítja. Az ESZI fő fel­adata - az erőmű szervezeti egy­ségeként - a szakközépiskolai és a felsőfokú oktatás feltételeinek biztosítása. Mintegy felvezetésként hang­zott el Hideg László szavai előtt a hajdani diákeskü szövege. Tóth Péter elsőéves tanuló olvasta fel azt a diákesküt, mely 1986. au­gusztusában nagy büszkeséggel töltötte el az elsőéveseket, és amit akkor sok szülő megható­­dottan, könnyes szemmel hallga­tott. Hideg László igazgató szava­it múltba tekintéssel kezdte. A visszaemlékezés az iskola indu­lásának 15. évfordulójához kap­csolódott. Az erőmű biztosítot­ta az anyagi, szellemi, óraadói, szakértői és a gyakorlati hátte­ret a fejlődéshez, a kreativitás­hoz, és ennek eredményeként az ESZI első helyezést ért el a szakközépiskolákból továbbta­nulók országos versengésében. Az 1986-os évnyitó alkalmával egy korszerű, az országban el­sőnek megteremtett vállalati is­kolát ünnepeltek, amely az évek során az “atomos szuper­suli” jelzőt kapta a közoktatás­ban. Azóta az iskola kinőtte gyermekbetegségeit, tapasztala­tokat szerzett, bizonyított, és a továbbiakban is megállja he­lyét. A középiskola igazgatója há­lás szavakkal fordult a szülők­höz: “Szeretném megköszönni a bizalmat, hogy ideadták gyerme­keiket, és legnehezebb idősza­kunk indulásakor is bíztak ben­nünk. Megvan minden adottsá­gunk, hogy gyermekeik a magas szintű ismereteket megszerezzék pedagógustársaim segítségével.” Az intézmény sok szép ered­ményt ért el, és nagyon büszke tanítványaira. Szeretettel, törő­déssel várja és fogadja diákjait, akik a nyílt nap, a felvételi vizs­ga, a beiratkozás és a gólyatábor után már egy megismert iskolá­ba lépnek. A gólyatábori élményekhez kapcsolódott a 9. osztályos me­nedzserasszisztensek éneke, amit a lányok a tábor ideje alatt tanultak meg, hogy itt társaikat köszöntsék vele. “Elébe kell menni a jövőnek” - hangsúlyozta a továbbiakban az iskola hitvallását Hideg Lász­ló, és ennek szellemében vallott a jövőről. Humanista, felvilágo­sult iskolában kívánnak élni és dolgozni. Diákjaikat szeretnék megtanítani az önálló gondolko­dásra és cselekvésre, és továbbra is kiemelt figyelmet fordítanak a tehetséges diákokra. Ünnepi be­szédének befejező sorait a diá­kok figyelmébe ajánlotta: “Bíz­zatok a szakközépiskola és a kollégium kollektívájában, hi­szen Konfucius megfogalmazá­sában: Az eszményi tanár irányítja diákjait, de nem húzza őket ma­ga után; sietteti őket előre, de nem nyomja el őket; megnyitja előttük az utat, de nem viszi el őket a célhoz. Ezzel a hittel a 2000/2001-es tanévet ünnepélyesen megnyi­tom.” A műsor befejező részében - rendhagyó módon - a pedagó­gusok léptek a mikrofon elé. Felvállalták a szerepet, hogy aktív részesei legyenek az ün­nepi műsornak. A múlt hangu­latát, őszinte, szívből jövő érzé­sekkel, lelkülettel adták át. A kezdeti időszakra, az alapítás évére emlékeztek, arra, mikép­pen zajlott az 1986. augusztus 26-át, az első tanévnyitó ün­nepséget megelőző pár nap, milyen lázas igyekezettel ké­szülődtek. Többek között el­hangzottak Kováts Balázs ala­pító igazgató egykori szavai, visszaemlékező gondolatai. A verseket, a pedagógusiét és a tanítványi kapcsolat szépségét idéző sorokat Vangelis csodála­tosan szép aláfestő zenéje mel­lett nagy átéléssel közvetítették az iskola régi és új tanárai, így Árokszállási Eszter, Árokszál­lási Tibor, Csajági Sándor, Hi­deg László, Lacza Csaba, Mittlerné Kövér Éva, Nagy Gá­bor, Nagy János, Radó Gábor és Tóth Katalin. Abban, hogy a tanévnyitó ün­nepség ilyen szép, meghitt han­gulatban zajlott, benne van a kol­lektíva közös akarata, összefogá­sa és benne van Hideg László­nak, az ünnepség szervezőjének, mint alapító tagnak a múlt iránti tisztelete, emberszeretete, a jö­vőbe, a fiatalokba vetett hite. Mindez kiérződött a 15. évnyitó­ból, ezt adta vissza a műsor, minden elhangzott baráti, köz­vetlen szó. Kezdetben a tettvágy, a len­dület vitte előre az iskolát, majd a kitaposott út hozta meg a szép eredményeket. Most ismét egy újabb feladat áll az ESZI előtt, melyhez sok sikert kívá­nunk! A magam nevében, mint az is­kola egykori “alapító tagja”, gra­tulálok az 15. tanévnyitóhoz! Kí­vánok szép, eredményes jövőt az oktató-nevelő munkához, és sok sikert, jó egészséget az intéz­mény valamennyi pedagógusá­nak, dolgozójának! Lovászi Zoltánná Anna Évnyitó és kettős irányítás Amikor híre ment Hideg Lász­ló kinevezésének, sokan nem tudták értelmezni a hírt. A helyzet tisztázá­sára az ESZI igaz­gatónőjét, Kissné Hegyi Ilonát kér­tem, aki a követke­ző háttér informá­cióval szolgált: A Paksi Atom­erőmű Műszaki Szakközépiskolát 1986-ban a Tol­na Megyei Önkormányzat jog­elődje, a Tolna Megyei Tanács ala­pította, a fenntartói jogosultságot pedig a PAV-nak adta át. Ennek megfelelően a későbbi törvényi változások az erőmű fenntartásá­ban működő iskolára voltak érvé­nyesek. Tulajdonképpen ezeknek a tör­vényi változásoknak nem tettünk eleget időben és megfelelő mérték­ben. (Igaz, a hivatali eljárásban is volt hiba.) Ennek következménye­ként az elmúlt évben, már a tanítá­si idő alatt szólították fel az erőmű vezetését mint fenntartót, és a Tol­na Megyei Önkormányzat vezető­jét arra, hogy az iskola jogi helyze­tét tisztázzák. Itt a szakközépisko­láról van szó, tehát az ESZI-n, mint vállalati egységen belül mű­ködő szakközépiskoláról. A jogi helyzet tisztázására pe­dig azért volt szükség, mert 1993-ban született meg az a köz­oktatási törvény, amelynek ké­sőbbi módosításai szerint min­den oktatási intézmény önálló jogi személy kell, hogy legyen. Ez egyrészt nem állt fenn a szak­­középiskola esetében, másrészt a szakközépiskola két elnevezést használt vagylagosan és egyide­jűleg: az Energetikai Szakképzé­si Intézet, és a Paksi Atomerőmű Műszaki Szakközépiskola elne­vezést, és ez pecsétjein is együtt jelent meg. Az oktatási intézmények név­­használatáról szóló rendelkezés szerint ez így megtévesztő, és csak egységes elnevezést lehet használ­ni, mégpedig alapító okiratban megjelenített elnevezést. Ez volt az a bizonyos jogi hely­zet, amit tisztázni kellett, részben a névhasználat, részben pedig az önálló jogi személyiség meglétét. A már említett új törvényi sza­bályozás szerint érvényes műkö­dési engedélyünk nem volt. A működési engedély megszerzésé­nek alapvető kritériuma az elfoga­dott pedagógiai program megléte. 1996 óta már minden közoktatá­si intézménynek van pedagógiai programja. 1997 őszén az ESZI is elkezdte kidolgozni a pedagógi­ai programját, de sajnos az elfo­gadása nagyon elhúzódott. Ez is akadályozta tulajdonképpen a működési engedély megszerzé­sét. A közoktatási törvény szerint közoktatási intézményben bármi­lyen átalakítást csakis tanulmányi időn kívül, július-augusztusban le­het kezdeményezni és végrehajta­ni. Ez azt jelenti, hogy ezt az enge­délyeztetési eljárást most kellett meglépni, július 7-én benyújtottuk a dokumentációt, és augusztus 22- én jogerős határozatot kaptunk a működési engedélyről. Tehát jogszabályi változások­nak nem tettünk korábban eleget és a helyzet tisztázása az érvényes működési engedéllyel megoldó­dott. A PA Rt. az Energetikai Szak­képzési Intézetet, mint egységet a továbbiakban is megtartja, és az önálló jogi személyiséggel és érvé­nyes működési engedéllyel rendel­kező Paksi Atomerőmű Műszaki Szakközépiskola és Kollégium élé­re a nevelési igazgatóhelyettest. Hi­deg Lászlót nevezte ki igazgatónak. Ezt a lépést az indokolja, hogy az átalakulási folyamatban mind az ESZI, mind pedig a Szakközép­­iskola részére új oktatási koncepci­ót kell készíteni, és az ESZI teljes egészének működésével kapcsola­tosain meg kell találni a megoldást. Ezért döntött a PA Rt. vezetése a kettős irányítás mellett. -b-Tanévkezdés az ESZI-ben Ismét elmúlt egy nyár. A di­ákok nem éppen kirobbanó örömére elkezdődött az iskola. Külön örömmel szolgált szá­mukra, hogy már az augusztus végi hőségben is beülhetnek az osztálytermekbe. Hogy volt-e értelme, az már teljesen más kérdés, hiszen az osztályter­mek klímája össze sem hason­lítható a légkondicionált iro­dák levegőjével. De van aki ezt nálunk jobban tudja. Az új tanév új diákokat is jelent, fgy van ez az ESZI-ben is. Idén nyolcvan kilencedikes kezdi meg középiskolai tanul­mányait a borostyánnal borí­tott falak között. Számukra rendeztek Gólyatábort aug. 21. és aug. 25. között. Gyöngyösi Olga tanárnő­nek, a tábor vezetőjének tet­tem fel néhány kérdést:- Az iskola fennállása óta minden első évfolyam számára rendeztek ilyen vagy ehhez ha­sonló tábort?- Nem volt minden évben, körülbelül hat éve szervezték az elsőt. Kezdetben nem az iskola területén voltak a prog­ramok, mint most. Domboriban üzemelt egy KISZ tábor, ez adott helyett elsőseinknek.- Idén elég szines programo­kon vehettek részt a “gólyák”. Ez már korábban is így volt, vagy csak együtt voltak pár na­pig?- Nem volt ilyen kommuni­kációs tréning és ilyen közös­ség építő játéksor. Legalábbis nem ennyire szisztematikusan felépítve. Csupán négy éve vannak céltudatosan összeállí­tott programok, melyek célja hogy az osztálytársak megis­merjék egymást, az iskolát és Paksot. Úgy gondoljuk, hogy sokkal könnyebb a tanárok és az elsősök dolga is, ha az első napon nem azzal kell foglal­kozni, hogy kit hogy hívnak, és hogy melyik termet hol talál­ják.- Idén két-két felsőbb éves diák vezeti az osztályokat a kü­lönböző helyszínek között. Ők éjjel-nappal a “gólyákkal” van­nak. Ez mindig így volt?- Igen . Ennek kettős célja van. Egyrészt megkönnyíti a pedagógusok munkáját, mert azt lehet mondani, hogy ezek a felsőbb éves diákok teljesen úgy irányítják az elsősöket, mintha felnőttek lennének. Felelősség érzetük van, be­tartják a pontos menetrendet. Ez segiti az elsősök beépülé­sét az iskola “vérkeringésébe” hiszen így egy egészséges vi­szony alakul ki az elsősök és a felsőbb évesek között. Más­részt ezzel a felsőbb éveseket is nevelni lehet, hiszen nem mindegy, hogy olyan bizalmat élveznek, hogy vezetőként ve­hetnek részt alsóbb éves tár­saik között. Én úgy gondo­lom, hogy ez jó hatással van a tanár - diák viszonyra is, és a diákok önbizalmát is javítja. Arról nem beszélve, hogy olyan dolgokat ismernek meg a szervezéssel kapcsolatban, amit később hasznosítani tud­nak. Természetesen a tábor “fő­szereplőinek”, a kilencedike­seknek is tettem fel néhány kérdést:- Mi a véleményed a suliról így a Gólyatábor végén?- Nagyon barátságos a lég­kör mind a tanárok és mind a diákok szempontjából. Na­gyon tetszik, hogy a tanárok sokkal közvetlenebbek a diá­kokkal mint általános iskolá­ban. (Jantner Kálmán)- Milyennek találtad a tá­bort?- Elég kellemes volt, tartal­mas programokkal, bár né­hány nap kicsit mozgalmasra sikerült. Nem sok szabadidőnk volt, de azért jól éreztük ma­gunkat. (Csötönyi Éva)- Sikerült megismerkedni az osztálytársaiddal?- Igen, nagyon összeszokott csapat leszünk és úgy néz ki, hogy nagyon jó lesz az osztály­­közösség is. (Császár Kata)- Mi a véleményed a felsőbb éves diákokról, akik kísértek ti­teket? Egyáltalán jó volt-e, hogy tanárok helyett diákok kí­sértek?- Nagyon jónak tartom, hogy felsőbb évesek voltak az első­sökkel. Ezáltal a felsőbb éve­sekkel is meg lehetett ismer­kedni, ezen kívül sokkal job­ban megérti egy diák a mási­kat, mint egy tanár. (Jantner Kálmán) Azt sikerült megtudnom, hogy a kilencedikesek hogyan élték meg az iskolaváltást. Sze­rintem arra is emlékszik min­denki, hogy annak idején ő hogy élte át, mikor új osztály­­főnöke lett. Foglalkoztatott a gondolat, hogy erről mi a véle­ménye egy tanárnak, ezért megkérdeztem Nagy Jánost az ESZI kémia szakos tanárát:- fgy ránézésre Ön elég fia­talnak tűnik, melyből arra kö­vetkeztetek, hogy nem túl sok pedagógusi pályán eltöltött év van a háta mögött. Hány éve is tanít?- Az egyetem után itt kezd­tem meg tanári munkámat. Második éve tanítok az ESZI- ben.- Azt mindenki tudja saját tapasztalataiból, hogy egy diák miképpen éli meg, ha új osz­tályfőnököt kap. De hogy vi­szonyul ehhez egy tanár, külö­nösképpen, ha először lesz osztályfőnök?- Sok új feladatot és sok új lehetőséget ad nekem ez az osztály. Nagyon örülök, hogy közelebbről és mélyebben megismerhetem a diákokat. Jó érzés azt látni, hogy a diákok figyelnek rám és keresik velem a kapcsolatot. Örülök annak, hogy egy tizenhat fős tehetsé­ges osztálynak lehetek az osz­tályfőnöke. Szívesen és öröm­mel vállaltam ezt a kihívó fel­adatot, hiszen már régóta vágytam rá, hogy osztályfőnök lehessek. Én megpróbálok mindent megtenni értük, min­den követ megmozgatni, cseré­be csak annyit kérek, hogy le­hetőségeikhez mérten minél többet tanuljanak és minél na­gyobb odaadással legyenek az iskola felé.- Talán mondható, hogy a pedagógusi munka “krémje” az osztályfőnöki feladatok el­végzése. De biztos vagyok ben­ne, hogy tizenhat diák még tar­togat meglepetéseket a későb­biekben. Nem tart a kihívás­tól?- Szerintem nagyon sok mú­lik azon, hogy hogyan indítjuk el a diákokat, milyen útravalót adunk nekik, hiszen később ebből az útravalóból cseme­gézhetnek, és ezt az útra valót tudják a későbbiekben építeni és ebből tudnak fejlődni, ezért nagyon sokat adok arra, hogy megfelelő alappal lássam el őket, így fegyelmezetten és kul­túráltan induljanak el erre a négy-öt évre. Biztos vagyok benne, hogy mindig lesznek megpróbáltatások, de megpró­bálunk velük majd megbirkóz­ni.- Ön jelen volt a Gólyatábor­ban. Ha pár szót mondana ró­la. Milyenek voltak a progra­mok? Sikerült megismerni az osztályát?- Én nagyon örülök, hogy részt vehettem a Gólyatábor­ban. Én is “gólyaként” szere­peltem, hiszen először vettem részt rajta. Nagyon tetszett a struktúrája és örülök, hogy van ez a lehetőség, mert megismer­hettem a tizenhat diákomat, a jellemüket, a személyiségüket és persze ők is egymást és en­gem. A tanévkezdetekor köny­­nyű dolgom van, mert isme­rem őket, hogy kire milyen té­ren lehet számítani, kire ho­gyan lehet támaszkodni. Örü­lök annak, hogy ez a gólyatá­bor sikeresen összerázta az osztályomat. Az elmúlt tanév vé:gén kicsit zűrös volt a helyzet az ESZI körül, de szerencsére sikerült rendezni. A vezető váltás át­alakulással is jár, de a tanítás terén ez nem jelent fennaka­dást. Egy-két tanár ugyan távo­zott, de ettől függetlenül min­den halad a maga medrében. Ezúton kívánok a kilencedike­seknek, és persze az ESZI ösz­­szes diákjának sikeres, a taná­roknak pedig gondoktól men­tes tanévet. Npl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents