Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)
2000-09-01 / 9. szám
Megyei Könyvtár SZEKSZÁRD Széchenyi út 56. A PAKSI ATOMERŐMŰ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG LAPJA www.atomeromu.h 7100 XXIII. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 2000. SZEPTEMBER Befejeződtek a 2000. évi főjavítások Nagy Sándor vezérigazgató sajtótájékoztatója a TLK-ban A 2000. évi nagykarbantartások és az elmúlt hónapok legfontosabb eseményeinek ismertetése alkotta a 2000. szeptember 6-i sajtótájékoztató gerincét, amelyet Nagy Sándor vezérigazgató úr tartott a TLK-ban. A sajtó képviselői között jelen volt dr. Besenyei Gábomé, a NUCNET magyarországi tudósítója, az OAH PR-felelőse. “Azért is fontos, hogy az OAH képviselteti magát - mutatott rá a vezérigazgató úr -, mert egy megállapodás értelmében nemcsak azokról az eseményekről adunk tájékoztatást a közvéleménynek, melyeket a Nemzetközi Nukleáris Eseményskála alapján az 1-es kategóriába kell sorolni, hanem rendszeres időközönként beszámolunk minden eseményről.” Első napirendi pontként az 1. és 3. blokk nagyjavításának értékelése szerepelt. A két blokk főjavításáról - az 1. blokki csúszások (a tervezett 39 nap helyett 52 nap) miatt - öszszevontan adott tájékoztatást Nagy Sándor. A csúszás magyarázataként egyrészt a gőzfejlesztők problémája, új kollektorok beépítésének szükségessége, másrészt az 1. blokk 3. gőzfejlesztőjénél a légtelenítő vezeték mozgása okán felmerülő, idegentest jelenlétének gyanúja szolgált. A 3. blokkot 24 napos főjavításra tervezték - ez csupán 4 órával tolódott ki. Az előző sajtótájékoztató óta eltelt időszak biztonságot érintő eseményei között 13 - a hatóság felé jelentésköteles - eset történt. Ebben az évben ez idáig 38, a tavalyi év ugyanezen időszakát tekintve 60 ilyen eset volt, ami tehát szignifikáns csökkenést mutat. A blokkokon üzemzavari zónahűtö rendszer működésbe lépése - akárcsak az előző 4 évben - nem történt. A főjavítások alatt az összes biztonságnövelő intézkedés végrehajtásra került. A 3-4. blokki időszakos biztonsági felülvizsgálat hatósági határozata szerint az IBF sikeresen lezárult; a blokkok tovább üzemeltethetők a következő, 10 év múlva végrehajtandó felülvizsgálatig, amennyiben az előírt - szám szerint 65 - javító intézkedést az erőmű megvalósítja. “Az időszakos biztonsági felülvizsgálatot az Atomtörvény követeli meg. Ennek során egyrészt ellenőrizni kell, hogy az üzemeltetési engedély kiadásának pillanatában meghatározott vagy biztosított biztonsági szint fenntartható-e. Másrészt a hatóság által az elmúlt időszakban megjelentetett új követelményeknek való megfelelést igazolni kell, ill. a hiányosságokra biztonsági elemzést kell készíteni. Ezeket a nemzetközi előírásokkal is harmonizálni kell, és az azokkal való megfelelést is be kell tudni mutatni. A hatóság által előírt módon, 11 fejezetben foglaltuk össze a 3. és a 4. blokk biztonsági felülvizsgálatát egy 7000 oldalas jelentésben. Ezek alapján a hatóság meghozta a döntését, az általunk javasolt 53 feladatot 12 feladattal egészítette ki, ez összesen így 65 végrehajtandó intézkedést jelent.” A vezérigazgató úr hangsúlyozta, hogy a hatósági határozat bárki által hozzáférhető, megtekinthető. A sajtótájékoztató következő pontjaként Nagy Sándor beszámolt egy Egyesült Államok-beli műhelyülésről, mellyel kapcsolatban elmondta, hogy a nukleáris energia, a nukleáris ipar a reneszánszát éli az USA-ban. Több - már leállított - atomerőművet indítottak újra, ill. az üzemeltetés-meghosszabbítással kapcsolatosan eddig egyedülálló eset következett be; a Calvert Cliffs Atomerőmű 2014-ben ill. 2016-ban lejáró üzemeltetési engedélyét 1998- ban 2034-re ill. 2036-ra hosszabbították. Bizonyíték ez az atomerőmüvek megfelelő biztonságosságára, gazdaságosságára. Az NRC szerint a jövőben folytatódni fog ez a tendencia. A jövő üzemanyagaként az USA- ban legtöbben a napenergiát jelölték meg, majd a nukleáris energiát, végül a gázenergiát. Nálunk az ilyen kutatások eredményei ennek az ellenkezőjét mutatják. Vezérigazgató úr elmondta, hogy az Egyesült Államok-beli látogatását Teller Ede professzor úrnál töltött egy nappal fejezte be. A dr. Rónaky Józseffel, az OAH főigazgatójával és dr. Élő Sándor főosztályvezető úrral közösen tett tisztelgő látogatás során bebizonyosodott, hogy bár a professzor úr egészségi állapota erősen megromlott, szellemi frissességéből mit sem veszített. A közel három órás - vizsgához hasonlatos, “kérdés - rövid, lényegre törő válasz” formájában lezajlott - beszélgetés után Teller Edével készített interjú részleteiről - mely a későbbiekben a TELEPAKS műsorán lesz látható -, egyelőre nem adott tájékoztatást Nagy Sándor . Utolsó napirendi pontként az atomerőmű 2000. szeptember 16-i nyüt napja szerepelt, melynek vendége az idén a sorsolással kiválasztott Bács-Kiskun megyei település, Úszód. A nyílt napról és a Sátoros gondolatok cimű rendezvényről a 4. oldalon tudósítunk. Enyedi Bernadett A Villamos Map sportvetélkedőjének I. helyezettje a BIG. Lovászi Zoltánná a kupával. (Tudósításunk a 8. oldalon.) Vércukormérö Pályázat és támogatás A Paks és Környéke Mentéséért Közalapítvány augusztus 18-án kis házi ünnepséget rendezett a Paksi Mentőállomáson. Ekkor került sor a paksi városi önkormányzat által kiirt pályázaton nyert pénzből és a PA Rt. támogatása segítségével vásárolt mentéstechnikai eszközök, köztük a vércukor mérő átadására. Születésnap Minden évben elérkezik, ha akaijuk ha nem. Egy ideig váijuk, büszkék vagyunk rá, aztán ahogy telnek-múlnak az évek egyre inkább titkoljuk éveink számát. Egy intézmény életében más a helyzet, a Tájékoztató és Látogató Központ életében meg különösen. Naponta említettük hány éves, így érkezett el ez a jubileumi. Öt évvel ezelőtt amikor megnyílt, semmilyen tapasztalattal nem rendelkeztünk. Sok mindent menet közben alakítottunk ki, a vendégfogadástárlatvezetés rendjét mindig szem előtt tartva, hogy jól érezzék magukat az ide látogatók, hiteles és megbízható információt kapjanak, és úgy távozzanak el, hogy ide érdemes volt eljönni, esetleg máskor is visszatérni. Sokféle rendezvény házigazdái lehettünk, számos hazai és külföldi delegációt fogadtunk, valamint prominens személyeket, de leginkább a diákok és a nyugdíjas csoportok száma jelentős. Egyéni látogatók, családok főleg a nyári időszakban, vagy nagyobb ünnepek előtt jönnek. Köszöntöttük a huszonötezredik, az ötvenezredik, majd a százezredik látogatót. Évi harmincezer látogató fogadása sok figyelmet, türelmet, tapintatot igényel. Az emberek szeretete nélkül ez nem megy. A figyelmességért hálásak, jó érzés észrevenni szemükben a csillogást, amikor elismerő szavakkal megköszönik. Sok kedves emlék, számos váratlan, vidám, esetenként szomorú pillanat megállásra késztet, hogy elgondolkodjunk azon vajon mindent jól csináltunk-e? Most következzék néhány emlékezetes eset, amely változatossá, mozgalmassá teszi napjainkat és megerősít abban, hogy érdemes odafigyelni apró dolgokra is. Az első nyáron, egy nagyon meleg augusztusi napon megismerkedtünk az akkor még 76 éves Katona Pali bácsival, aki Bagról érkezett Paksra, az autóbusz pályaudvarra és onnan gyalogolt ki az erőműbe. A visszafele vezető út már kényelmesebb volt, mert autóval vittük a pályaudvarra. Érdeklődése az erőmű iránt ma sem szűnt meg, levelezünk vele, kérésére azóta is rendszeresen küldünk Atomerőmű újságot és egyéb kiadványokat. Egy hideg téli napon magas rangú delegációt vártunk. A havazás nappal sem szűnt meg, a szél hatalmas hóbuckákat fújt a TLK főbejárata elé. Csak egy keskeny út vezetett a parkolóból, ez arra elegendő volt, hogy egymás után, egyesével közlekedjenek a hozzánk betérők. Készen álltunk a vendégek fogadására. Ám ebben pillanatban egy hókotró túrta le az úttestről a havat, eltüntetve a mi kis utunkat, derékig érő hótorlaszt emelt. Elhűlve néztük, de már semmire sem volt idő mert megérkezett az autó a vendégekkel, akik a hóba süppedve tudtak csak bejönni hozzánk. A látogatást csak rövid időre tervezték. Próbáltunk segítséget kérni, de senkit nem tudtak küldeni mert erőműszerte takarították a havat. így aztán műanyaglapáttal, partvissal, csupasz kézzel dobáltuk el a havat. Gyakran előfordul, hogy a vendég rosszul lesz. Ilyenkor is igyekszünk segíteni. Felnőttek esetében néha orvost is kell hívnunk, gyermekeknél az efféle elsősegélynyújtás egyszerűbb. Egy szép tavaszi napon középiskolások érkeztek 9 órára. A kiállítást általában egy óra alatt nézik meg tárlatvezetővel, üzemi területen a program másfél-két óra. Alig indult el a csoport a kiállítótérbe, amikor a tanárnő egy falfehér arcú fiút vezetett hozzánk. Kérdések özönét zúdítottuk rá, szed-e valamilyen gyógyszert, máskor is előfordult rosszullét stb.? Arra a kérdésre, hogy reggelizett-e nemmel válaszolt. Rögtön ajánlottuk, hogy a büfében sokféle finomság kapható, de nem akart a büfébe menni. Még azt is megkérdeztük van e a buszon ennivaló amit otthonról hozott? Nem volt. A munkatársammal összenéztünk és egyszerre indultunk el. A két szelet vajas kenyérre finom házi szalámi került amit egy papírszalvétával bélelt tányéron vittünk neki. Hálásan nézett ránk és megette az egyik szendvicset. A másikat becsomagoltuk neki, szatyorba tettük azzal, hogy ha vége az itteni programnak akkor elveheti az információs pultról. Nem így történt. Megköszönte, s mintha valami féltve őrzött kincset rejtene a szatyor úgy fogta a kezébe és viszszasétált a kiállítótérbe.... Egyik alkalommal idős bácsi állított be hozzánk, kezében egy urán pasztilla makettet tartott, amit az általunk ajándékba adott névjegykártyából tépett ki valaki. Elmondta, hogy Budapestről érkezett, tizenötezer forintért vásárolta az egy szem pasztillát, és azt mondták neki, hogy itt az atomerőműben húszezer forintot adnak érte. Gondolta megéri lejönni, az autóbusz ingyen hozta Paksra. Venni ugyan nem vettünk, de egy egész üvegkehely uránpasztilla makettet kínáltunk neki ingyen. Sajnáltuk, hogy ilyen csúful rászedték, kárpótlásul elláttuk az atomerőműről szóló ismertető anyaggal, jojót, kis “sárga csibét” és kulcstartót is adtunk ajándékba. Volt olyan vendégünk is aki a mentő autót akarta stoppolni, mert Szekszárdra akart menni. A mentős egy levelet hozott, melyben támogatási kérelem volt. A főbejárat előtt parkolt, és valóban Szekszárdra ment, de a stoppos nélkül. Kaptunk ajánlatot kézzel írt levélben a radioaktív hulladék tárolására. Sokkal egyszerűbb megoldást kínáltak. Sugárölővíz is található hazánkban és a “sugárfertőzés” megszüntetésére is kínáltak megoldást. Az Alföldről egy kedves levélíró több hektár földet ajánlott fel megvételre, a radioaktív hulladék tárolására. A hírekben hallotta, hogy gondjaink vannak... Csak reklámszatyorért futott be hozzánk mezítláb a csámpai kisfiú, mert az övcsatornából kézzel kifogott halakat nem tudták mibe tenni. Nem olyan túl régen tárlatot vezettem egy kis létszámú csoportnak. A kiállítás végén a kis és közepes aktivitású hulladék tároló “alagutat” szerettem volna bemutatni nekik, ahol is hologramos képek segítségével szemléltetjük, hogy mindezt külföldön hogyan csinálják. Ahogy az utolsó vendég bement hirtelen csend lett és hiába vártam őket nem jöttek ki. Nem tudtam mire vélni, eltévedtek volna a bonyolultnak nem mondható “alagútban”? Hát erről szó sem volt, csupán annyi történt, hogy egy zárlat következtében elment az áram és a vaksötétben az orrukig sem láttak. Bízom benne, hogy soraimmal felkeltettem érdeklődésüket. Várunk minden kedves erőműves dolgozót, a paksiakat, a Paks vonzáskörzetében élőket, mindenkit aki kiváncsi az atomerőműre, aki még nem járt a Látogató Központban. Várjuk vendégségbe Magyarországot! LILE
