Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)
2000-08-01 / 8. szám
2000. augusztus ATOMERŐMŰ 9. oldal Krétai Az idei évben nehezen született meg a Görögországba szóló csereszerződés. Ennek egyik oka az volt, hogy az eddigi programok változtak, és a szárazföld helyett Kréta szigetét vették célba. Azon szerencsés kollégák közt voltam, akiket a számítógép az „elutazhat“ kategóriába sorolt, és visszatérve néhány mondattal szeretnék beszámolni a tapasztaltakról. Előkészítés A meghirdetett program vonzó volt és az új helyszín miatt sok jelentkező iratkozott fel az utazásra. Utazás A charterjárat többszöri módosítást hajtott végre az indulási időpontban. Ezért hosszadalmasnak tűnt a várakozás a repülőtéren. Az út egyébként kellemes volt, csak "késő este érkeztünk Krétára. Vendéglátás Mivel csereüdülésről van szó, a vendéglátók részéről a megérkezéstől kezdve mindig jelen volt valaki, aki a programot felügyelte és kívánságainkat meghallgatta. A késői érkezés ellenére ott vártak bennünket Heraklion repülőterén és légkondicionált anziksz busszal a kb. 150 km-re lévő szállásunkra vittek. A szálloda minden igényt kielégítő tengerparti létesítmény, saját homokos strand és udvari úszómedence szolgálta kényelmünket. A szobák légkondicionáltak, márványpadlóval, fürdőszobával, beépített bútorral voltak ellátva. A Hotel Harris igazán igyekezett a szállóvendégek kedvében járni. A Hania város lídóján elhelyezkedő szálloda étrendje olyan bőséges, választékos és hagyományos görög ízeket tartalmazott, hogy mindenki talált kedvére való ételt. A félpanziós ellátás lehetővé tette, hogy az ebédeket a vendéglátó görög kollégák mindig más-más helyen szolgáltassák. így étkezési fajták és szokások keresztmetszetét kaphattuk Kréta szigetén. Ebédeltünk kis hegyi faluban, kisvárosi kocsmában, városi kikötői étteremben, fürdőhelyi vendéglőben stb. Sok új ízt és ételt ismertünk meg. (Több receptet elkértek az asszonyok.) A program szerint három szabadnapot terveztek, de a görög vendéglátók összesen egy napot hagytak szabadon, a többi napokon a szigettel ismerkedtünk. Középmagas hegység húzódik végig Krétán. A kánikula ellenére még hófoltokat is felfedeztünk a hegyek csúcsainak északi oldalán. Több 2500 m-es csúcs létezik a szigeten. Mivel többségük mészkő és ennek ezer változata, egészen kopárak és világos színűek. Láttunk hófehér „kréta“ hegyeket is (a sziget névadói), melynek aljában gipszbánya működik és láttuk a Knosszoszi Palotát is! Gyönyörű természeti képződmények vannak, pl. a Samaria-kanyon, amely a maga nemében egyedülálló Európában. A „szabad“ napunkon fakultatív kirándulásképp tizenegyen részt vettünk egy samariai túrán. Felejthetetlen élmény és kemény túra volt! De jártunk középkori és újkori kolostorban, hőerőműben, múzeumfaluban és rengeteg egyéb festői helyen. Ezek mellett volt elég időnk a tengerben való fürdésre is. A hőmérséklet 36-42 oC volt majdnem végig. A tengervíz 23-25 oC - simogatóan jó és szemkápráztatóan kék volt. A vendéglátók kedvessége nem hagy kívánnivalót. Többször ajándékkal kedveskedtek az egész csoportnak. Másságok A szigeten a csapvíz nem iható, palackos vizet kell venni. A WC-papírt nem szabad beledobni a kagylóba, külön gyűjtőbe kell rakni (naponta ürítik). Az építkezés állandó, mert a házak 95 %-a nincs befejezve, holott valamelyik szintjét már lakják. A tetőkön (vagy felső szinten) betonvaskötegek meredeznek a levegőbe, jelezve, hogy még nincs kész, még folytatjuk. Minden kapható, óriási az árubőség és a választék, csak egy kicsit drága a mi zsebünkhöz. Hiába, ők már Unió-tagok! A sziget fő termékei a mezőgazdaságban: első az olívabogyó. 24 millió olajfát tartanak nyilván a szigeten. A szüret után az állam garantáltan átveszi a termést. Ezért mindenki igyekszik - ha» földje van - olajfát ültetni. Második a narancs. Egész völgyek vannak betelepítve naranccsal, sőt teraszosan a domboldalak is. Láttunk viszont szelídgesztenye-termelő falvakat is, ahol a lakosság ebből él. Minden haszonnövényt lehetőség szerint öntöznek. Sok kilométernyi fekete műanyag vízvezetékcsövet láttunk, melyek a fagymentes éghajlat miatt a föld felett húzódnak, és segítségükkel csöpögtetve öntöznek. A szőlővel, fákkal és virágokkal művészien bánnak a krétaiak. A legtöbben ezeket csodáltuk meg. Leírhatatlan variációkat képesek a (mediterrán éghajlaton amúgy is permet- és betegségmentes) növényeikkel művelni. Összegezve: A jövőben is jó szívvel lehet ajánlani a krétai utat bárkinek. A néhány apró kellemetlenséget (melyek bármelyik utazáson elfordulhatnak) feledteti az egyedi és páratlan élmény, a tökéletes mediterrán környezet és a vendéglátók szívből jövő igyekezete. Bízom benne, hogy a cserecsoport is ilyen érzésekkel távozik Magyarországról. Jelenleg Budapesten tartózkodnak. Itt találkoztam velük az atomerőmű-látogatásuk kapcsán. Vida György Gyermektábor Domboriban Régi hagyományokat folytatva ebben az évben is szervezett gyermektábort Domboriban a Paksi Atomerőmű Rt. Humán Igazgatóság Szociálpolitikai Osztálya és az Atomerőmű SE Szabadidő Szakosztály Kerékpáros Szakcsoportja. A PA Rt. az Intranet hálózaton és az üdülési tájékoztatóban is meghirdetett egy hetes program célja az, hogy biztosítani tudjuk gyermekeink számára az érdeklődési körüknek megfelelő ismeretgyarapító és igazi élményekben gazdag üdülést. A július 16-23. közötti időpontban, kultúrált környezetben megrendezett sportos táborban több mint száz dolgozónk gyermeke vehetett részt. Volf Ernő, az Atomerőmű SE Szabadidő Szakosztály titkára, a tábor vezetője nagyon örült a túljelentkezésnek, mert ez is jelezte számára, hogy az elmúlt években jól sikerült táborok iránt nagy az érdeklődés. A százfős vállalati keretet megemelve összesen 125 gyermek programjáról gondoskodtak, hozzáértő szakmai felügyelet mellett. Volf Ernő harmincfős rendező stábjának jelentős része még tanuló, az ESZI Környezetvédelmi tagozat 11. G. osztályának tanulói, illetve a szakmai gyakorlatukat végző főiskolás hallgatók voltak, így a több mint százötven fős tábor résztvevői Pakson, a kompkikötőben gyülekeztek. Július 16-án hajókirándulással kezdődött a program, majd a fiatalok elfoglalták helyüket Domboriban az Ifjúsági Táborban. Egy hét alatt végig lengette a szél az ASE zászlaját a sportos tábor árbocán. A gyermekek délelőtt és délután is három órás szakmai foglalkozásokon vehettek részt, majd esténként sportvetélkedők, kulturális programok és szellemi vetélkedők váltogatták egymást. A vízisport altáborban Szűcs Gábor, az ESZI főiskolás végzős hallhatója és segédje, Fricz Andrea tanította szörfözni, vitorlázni és kajakozni a gyermekeket. A horgász altábor vezetői Balázs Szilvia és Nyirati Balázs főiskolások voltak. Elméleti ismeretek - halbiológia, környezetvédelem - mellett gyakorlati ismereteiket is bővíthették a gyermekek. A labdasport altábort Martincsek Tibor és Horváth Anita edzők fogták öszsze. Foci, kosárlabda, kézilabda és strandröplabda voltak napirenden. Az informatikát választó gyermekek számára Volfné Ocsovai Zsuzsanna és Mónusné Gazsi Kriszta informatikus tanárok biztosítottak élmény dús programokat az informatikai altáborban. Természetesen nem unatkoztak a Mónus Attila rendőrőmagy és Bakonyi László rendőrzászlós zsaru altáborát választó fiatalok sem. A kézműves altáborban Iványi Józsefné, Marika segítségével ismerkedtek a fazekasmunka, gyöngyfűzés és bábkészítés rejtelmeivel a gyermekek. A zenei altáborban Rufif Ferenc irányításával készültek a fiatalok a „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról“ című musical ősbemutatójára. Juhász Sándor, az ASE elnöke július 19-én golf bemutatót tartott, a Diána Lövészklub jóvoltából pedig légpuskalövészettel is ismerkedhettek a fiatalok. Az egész héten tartó sport és kulturális vetélkedőkön elért eredmények alapján az altáborok közötti versenyt a vízi sportosok csapata nyerte. A táborban minden gyermek naplót vezetett így az ott szerzett és általuk rögzített élmények alapján jövőre is megszervezik Domboriban a sporttábort. Szeptember elején pedig valamennyi gyermek és szülő megtekintheti a Városi Művelődési Központban azt a háromnegyedórás videófilmet, amit a tábor ideje alatt készítettek a TelePaks szakemberei. Sipos László Legnagyobb értékünk, a szellemi vagyonunk Gondolatok „A vezetésről - csak elméletben” című, a júliusi számban megjelent cikkhez Az anyagi, fizikai vagyont meg lehet vásárolni, pénzzel vagy erőszakkal tulajdonosává lehet lenni. A kisajátítás során válik az anyagi vagyon tőkévé. Az immateriális - anyagtalan - köznyelvünkön szellemi vagyont sokan tévesen nevezik szellemi tőkének, ugyanis a tudás, az erkölcs, a tehetség és a törekvés természeténél fogva nem lehet tőke. Legnagyobb emberi értékünk alapvető jellemzője, hogy nem lehet mások által kisajátítani, legfeljebb bérbe venni és a használata során nem csökken, hanem nő az igazi tulajdonosnál. A szellemi vagyon annyira személyhez kötött, hogy legfeljebb csak a használatát lehet pénzért bérbe venni, de az ilyen bérlet csak addig lehet hasznos, amíg a tulajdonosa a bérlőjével meg van elégedve. A szellemi vagyon tehát csak akkor működhet hatékonyan, ha a bérlete közös megegyezésen, közös érdeken alapul. Némely elméleti közgazdász farizeus állásfoglalását és gyakorlatát a szellemi vagyonnal kapcsolatban nem csak az jellemzi, hogy tőkének hívja azt, ami éppen a tőke tagadása, hanem azt leszűkíti arra a hányadára, amit az oktatási rendszerben költségráfordítással hoznak létre. így a szellemi tőkét az oktatásban eltöltött idővel, illetve a képzésre fordított kiadásokkal azonosítja. Ostobaságnak tűnik az, ha valaminek a társadalmi értékét a ráfordítások költségével mérik. Megjegyezném, azt a liberális közgazdászok is az ostobaság kirívó példájaként emlegetik, hogy a rossz helyen, abnormális költségekkel felépített, téves igényt szolgáló építmény értékét az építés felmerült költségeivel azonosíthassák. Ostobaságnak tűnik, ha tehetségtelen embereket, drága iskolákban sok-sok évig képzik, és azt mondják, hogy ezek szegényes tudása azért nagy szellemi tőke, mert sokba került, illetve sok ideig tartott. Minden gyakorló vezető és közgazdász elismeri az alábbi két tételt: * a gazdasági fejlődést domináns értékképzőként az információ határozza meg; * a szellemi vagyonunk ma nagyon fontos, rendkívüli mértékben felértékelődött. A modem gazdaságok legfontosabb erőforrása az információ, mivel ez csakis az emberi tudásból származhat, igy törekvésünk záloga az emberi erőforrás lehet. Ezek után jogosan felmerülhet az alábbi kérdés:- Mi is az ember szellemi vagyonának képlete, melyek a legfontosabb tényezői? A szellemi vagyon értéke = Tudás * Erkölcs * Tehetség * Törekvés A TETT valóságban is többet jelent a „szövegénél, jelesül itt négy tényező szorzata. Mindegyik egyformán fontos, egymásra is hat, és egyik sem ér sokat önmagában. 1. Tudás. A tudás minősége elsősorban az alapoktatásban és a továbbképzésben dől el. A tudást csak a jó erkölcs teszi értékké, ugyanakkor erkölcs nélkül annál károsabb minél nagyobb. Az élet többször bizonyitotta, a tehetségtelen ember tudása értéktelen, és a törekvés hiánya mellett sem ér sokat. A tudás önmagában nem érték, azt csak a szellemi vagyon másik három tényezője teheti rangossá. 2. Erkölcs. Sajnos az erkölcsöt sokáig önmagában is értéknek tekintették. Ebből fakadt az, hogy a világtól elvonult remetéket abnormálisán felértékelték. Ez a felfogás a modem világban már nem él. Az erkölcsünk, így a hitelességünk annyit ér, amennyi az tudással, tehetséggel és törekvéssel párosul. A rossz erkölcs okozta kár oldaláról közelítve a bizonyítást: Az erkölcstelenség annál nagyobb kárt okoz, minél nagyobb tudással, tehetséggel és törekvéssel párosul. 3. Tehetség. A tehetség akkor válik értékké, ha a gazdája azt tudásra váltja, majd mindezt jó erkölccsel és nemes törekvéssel bocsátja mások rendelkezésére. Egy közösség akkor veszít a legtöbbet, ha a tehetséges embereit nem képezi ki megfelelően és azok nem a jó és elfogadott erkölcsi normák szerint kamatoztatják a megszerzett szellemi vagyonukat. 4. Törekvés. Modern világunkban a legfőbb erénnyé lépett elő. A törekvés fogalma alatt nemcsak a szorgalmat, de az ambíciót, a kezdeményezést, a vállalkozást is érteni kell. Nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük azt, a leszakadt rétegekhez tartozók többségét azok képezik, akikben ez hiányzik. A tudás, a tehetség és a törekvés nullától a végtelenig értelmezhető, fejleszthető, míg az erkölcs pozitív vagy negatív értékű lehet, így a szorzatot is alakítva. Szellemi vagyonunk lényegében az újkortól kezdve fokozatosan vált a társadalmi-gazdasági fejlődésünk legfontosabb tényezőjévé. Egyes közgazdászok szerint már az iparosításhoz sem a tőke, hanem a szellemi vagyon volt az elsődleges feltétel. Aki nem hiszi, gondolja végig mindmáig csak ott érték el a fejlett centrumhoz való tartozást, ahol a szellemi vagyon előzőleg ennek megfelelő volt. Önmagában a privatizáció kapcsán beáramló pénz, mint működő tőke nem csinál csodát, ahhoz hogy egy közösség a fejlettekhez tartozhasson a szellemi vagyont alkotó négy tényezőjének kell megfelelőnek lennie. Elgondolkodtató: Miért olyan keresettek jelen világunkban a magyar szoftverfejlesztők és a kutatásfejlesztéssel foglalkozó fiatal szakembereink? - Miért telepíti Magyarországra műszaki fejlesztő bázisait a Gengral Electric, az Ericsson, a Nokia, a Knorr- Bremse és még sorolhatnám a világcégeket? Azt már régen tudjuk, hogy találékonyságunk nem ismer határt, de a jelenkor gazdaságának már a tehetségen és a törekvésen kívül a folyamatosan fejlesztendő tudásra és biztos erkölcsi alapokra van szüksége. Az utóbbi két területhez találtam egy-egy találó idézetet. Úgy érzem nem véletlenül került Henry Ford vezérelve az Oktatási Központunk bejáratának homlokfalára: „Mindenki, aki abbahagyja a tanulást öreg, legyen az ember 20 vagy 80 éves - de mindenki, aki tovább tanul, fiatal marad. Az életben nincs fontosabb szellemünknél, mert az tart minket fiatalon.“ „GUILLET professzor szerint a jó vezető csak az lehet, akinek lelki és szellemi képességei a következő arány szerint oszlanak meg: 50 % erkölcsi erő 25 % általános műveltség 25 % szaktudás“ (Forrás: Technika folyóirat, 1931.) A végére tartogattam az öszszegző következtetéseimet, vitát ingerlő téziseimet: 1. Legyen rangja a folyamatos tanulásnak, ez legyen az érvényesülés alapja. Minél jobban kell biztosítani a tanulás, az ismeretszerzés lehetőségeit. 2. Az erkölcsformálás feladatait helyezzük előtérbe, de csak hiteles emberekre szabad bízni. A puritán erkölcs teszi lehetővé a fejlett gazdaság felépítését. 3. A jövőnk záloga a tehetségek gondozása, a képességeik kihasználása. Gondoskodni kell, hogy minél nagyobb legyen a vertikális mobilitás. 4. Jutalmazzuk az emberek szorgalmát, igyekezetét, és vállalkozó szellemét, azaz támogassuk a közösségi érdekeket szolgáló törekvéseiket. 5. Szellemi vagyonunk nem kisajátítható, de okosan fejleszthető és bérelhető. Távol áll tőlem a kioktatás, inkább a gondolataimat közreadva várom érdeklődve az értékes hozzászólásokat. Ajánlotta: Sipos László A knosszoszi palota
