Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-12-01 / 12. szám

1999. december ATOMERŐMŰ 3. oldal Az Y2K program értékelése: 1A Az atomerőműben az Y2K program végre­hajtását lA-ra lehet minősíteni - mondta Mojzes Imre kor­mánybiztos azon a sajtótájékoztatón, amit az erőmű 1999. november 30-i látoga­tása után a Tájékoz­tató és Látogató Köz­pontban tartott. A kormánybiztos elmondta, hogy rég­óta kapnak kérdése­ket arról, hogyan ha­lad Paks felkészülé­se, ám eddig csak az MVM Rt. által szer­vezett munkacsopor­ton belül kísérték fi­gyelemmel a prog­ram végrehajtását. A mostam látogatás alkalmával személyesen is meggyőződhet­tek a paksi helyzetről. Számára - mint villamos mérnöknek - igen meggyőző a paksi program álla­pota, annál is inkább, mert egy informatikai fejlesztés részeként ágyazódott be a helyi feladatok sorába. Nagy Sándor vezérigaz­gató egy kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy ami tőlünk tellett, mindent megtettünk a zökkenőmentes termelés érde­kében. béri­fi Nukleáris Újságíró Akadémia (Folytatás az 1. oldalról.) Magyarországon a biztonsági szempon­tok nagyon fontos szerepet játszanak az atomreaktorok esetén és az atomenergia termelésében is. Teljesen megalapozott a nemzetközi atomenergia iparágnak az a megállapítása, hogy a paksi atomerémű valóban a legbiztonságosabb atomerőmű­vek sorába tartozik.- Milyen más, az atomenergetikához kapcsolódó intézmény meglátogatása sze­repel az újságíró akadémia programjá­ban?- Igen nagy a tudományos kapacitás ezen a téren, ezért elhatároztuk, hogy ellá­togatunk a KFKl-ba is, a Budapesti Mű­szaki Egyetemen pedig a nukleáris szak­emberképzésről fogunk érdeklődni. Ter­veink között szerepel, hogy a Baranya me­gyei uránbányászat egykori helyszínén megtekintjük a rekultivációs munkákat, ellátogatunk Püspökszilágyiba, ahol a ra­dioaktív hulladék mentesítéséről szeret­nénk bővebben hallani. Azért neveztük el nukleáris újságíró akadémiának, mert cél­jainkban a tanulás játssza a főszerepet. Szeretnénk ennek az iparágnak az alapve­tő tudományos eredményeit megismerni.- Mennyivel jelentett többet ez a mos­tani kétnapos atomerőmű látogatás a ko­rábbiakhoz képest?- Sokkal többet jelentett ez a mostani két nap a korábbi, egynapos, látogatói út­vonalon való ismeretszerzésnél. Nagyon örülünk annak, hogy szinte minden alka­lommal, amikor ellátogatunk a paksi atomerőműbe, a fejlődés újabb állomásá­ról számolnak be a szakemberek. Most például az egyes blokk irányítórendszeré­nek a korszerűsítése, digitalizálása hatott ránk meglepetésszerűen. Erről a munká­ról, ami jó ideje folyt, eddig nem nagyon tudtunk. Most elhatároztuk, hogy ezt a té­mát is szeretnénk alaposabban feldolgoz­ni. Teljesen új program volt az is, hogy meglátogathattuk a kiégett kazetták átme­neti tárolóját, ami valóban több évtizedre megoldja a biztonságos tárolást, amíg megszületik a végleges megoldás. Nagy hatást gyakorolt ránk a karbantartó gya­korló központ megtekintése is, ahol az a meggyőződésünk alakult ki, hogy Paks nagyon elől jár ennek az iparágnak a fej­lesztésében. Sokan közülünk először jár­tak Pakson, számukra eltelik majd egy kis idő, hogy feldolgozzák azt az óriási isme­retanyagot, amit kaptak. Számukra a Tájé­koztató és Látogató Központ eredetisége is űj volt. Ők most találkoztak először en­nek a létesítménynek azzal a nagyszerű is­meretterjesztő-népszerűsítő hatásával, ami szinte egyenértékűnek mondható az egész atomerőmű működésével. Ugyanis ez az atomerőmű a közvéleményben any­­nyit jelent, amennyit ez a látogató köz­pont meg tud ismertetni az iskolásoktól a nyugdíjasokig az idelátogatókkal. Mind­az, amit ez a kiállítás bemutat, feltétlenül hozzátartozik az általános műveltséghez. Azt mondom, hogy a Paksi Atomerőmű PR munkája a második üzemanyag, ami itt működik, hiszen e nélkül a tevékenység nélkül igen kevesen értenék meg ennek az óriási üzemnek a jelentőségét.-M -Helyreigazítás Az ATOMERŐMŰ újság novemberi számában Sugárzó arccal Csernobilban?! című írásban a nyomdai előkészítő munkálatok során történ sajnálatos hiba miatt tévesen (a mértékegység prefixuma, a p elmaradt) jelent meg két mondat. Helyesen: Ennek megfelelően a magunkkal vitt Automess típusú dózistel­­jesítmény-mérő készülékünk mutatója 20- 90 pSv/h tartományban mozgott a mérési pont környezetében, ami kb. 5-8 m-re volt az aszfaltozott út szélétől (...)Amúgy az erőmű környezetében tapasztalt sugárzás nagysága alacsonyabb (6-10 pSv/h) a tőle 6-8 km-re mérhető értékeknek (10-25 jjSv/h). (...) A vezetői elvárások hatása a személyzetre (Folytatás az 1. oldalról.) Azonban van néhány olyan észrevétel, tapasztalat, ami univerzális. Ami egészen bi­zonyosan univerzális és amit akár alapelvnek is nevezhe­tünk, az a következő (lásd a bevezetőt). A vezetőség alatt rendsze­rint a szervezet elnökét vagy vezérigazgatóját értem, de természetesen ez az alapelv vonatkozik más beosztású ve­zetőkre is, különösen például egy erőmű vezetőjére, amikor ez az erőművi vezető nagy au­tonómiával rendelkezik. A külső csoportoktól - mint pél­dául a hatóságoktól - érkező elvárások is valójában a veze­téstől jövő közlésként fogha­tók fel. Mindannyian tisztá­ban vagyunk a vezetéstől származó megértett, felfogott elvárások hatásával. Semmi újat nem állapítottam meg, ugyanakkor megéri a fáradt­ságot, hogy időről-időre emlé­keztessük magunkat erre, il­letve, hogy felismerjük azt, hogy az ilyen elvárások hatá­sa gyakran sokkal erősebb, mint ahogy azt képzeljük (...) Ha megkérdezném Önöket, hogy minek van a legnagyobb prioritása az Önök nukleáris programjában, akkor minden­ki azt válaszolná, hogy a biz­tonságnak. De valóban az az elvárás, hogy ez alaposan megértésre kerüljön az Önök szervezetében? Az utóbbi években növek­vő számban hallottam - vagy olvastam - vegyes, összetett üzeneteket, közléseket. A biz­tonság mindig említésre ke­rült, rendszerint első helyen, de túl gyakran más szavakkal összekapcsolva - több megbe­szélés - több figyelem, na­gyobb hangsúly stb. egyéb prioritásokra vonatkozóan. Ezek az egyéb prioritások gyakran a következők: átszer­vezés, verseny, szabályozó tel­jesítmény, újra-szabályozás, stb. Arra bíztatom Önöket, hogy kicsit közelebbről vizs­gálják meg ezt a kérdést a sa­ját szervezetüknél. Egyértel­mű, pontosan körülírt üzene­tet küldenek arra vonatkozó­an, hogy a biztonság rendel­kezik a legnagyobb prioritás­sal Önöknél? Alkalomadtán EGYEDÜLÁLLÓ üzenet­ként közöljük ezt? (...) (...) Véleményem szerint a biztonságos működés biztosí­tására szolgáló leghatéko­nyabb eszközök egyike a szer­vezetünk nukleáris biztonsá­gára vonatkozó személyi elvá­rások egyértelmű közlése. Ez nemcsak egyértelmű informá­ciót jelent, hanem kell lennie egy ismétlődő közlésnek is ar­ról, hogy sikerült-e elérni a kí­vánt hatást. (...)” Ésszerű folyamat zajlik Üveghután A magyarországi kis és közepes aktivitású radioaktiv hulladéktároló helyszínének ki­választásával és kutatásával kapcsolatos munka WATRP felülvizsgálata 1999. november 22-26. Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) 1999. májusában felkérte a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (NAÜ), hogy az Ügynök­ség hulladékkezelés értékelési és techni­kai felülvizsgálat programjának (Waste Management Assessment and Technical Review - WATRP) keretében szervezze meg a magyarországi kis és közepes akti­vitású radioaktív hulladéktároló telep­helyének kiválasztásával és alkalmasságá­val kapcsolatos kutatások nemzetközi szakértői felülvizsgálatát. A felkérés fö célkitűzése annak a terület szűrési folya­matnak és a hozzá kapcsolódó hatósági szabályozási keretnek a felülvizsgálata volt, amely a kis és közepes aktivitású ra­dioaktiv hulladéktároló telephelyéül az üveghutai terület kiválasztására vezetett. A felülvizsgálat kiterjedt a javasolt hely­színen folytatott tudományos kutatások­ra is, annak megállapítására, hogy a kuta­tások módja megfelelt-e a nemzetközi kö­vetelményeknek és irányelveknek, vala­mint a jó tudományos és mérnöki gyakor­latnak. A NAÜ elfogadta a magyar felkérést, és nemzetközi szakértői csoportot szerve­zett. A csoport tagjai: Per-Eric Ahlström (elnök) Svédországból, Douglas Metcalfe Kanadából, dr. Erling Stranden Norvégi­ából, dr. Horst Schneider professzor Né­metországból, dr. Charles Fairhurst az Egyesült Államokból, valamint dr. Michael Bell (tudományos titkár) és dr. Emst Wamecke a NAÜ-töl. A felülvizsgá­lati csoport tagjai munkájuk során saját véleményüket fogalmazták meg, és ez nem feltétlenül tükrözi kormányaik, illet­ve a NAÜ véleményét. A felülvizsgálati csoport nagyra érté­kelte az írott dokumentumok rendelke­zésre bocsátását, a tárgyalások során a magyar szakértőkkel, köztük a telephely­­lyel kapcsolatban fenntartásaikat kifejező szakértőkkel folytatott nyílt információ­­cserét, valamint az üveghutai helyszíni lá­togatást. A magyar telephely kutatás fe­lülvizsgálatához szükséges dokumentu­mok angol nyelven álltak a felülvizsgálati csoport rendelkezésére. A csoport ügy ítéli meg, hogy:- A folyamat, amely az üveghutai te­lephely kiválasztásához vezetett, ésszerű volt és megfelelően figyelembe vette Ma­gyarország geológiai adottságait, vala­mint a társadalmi elfogadottság szem­pontjait.- Az üveghutai telephely potenciálisan alkalmas arra, hogy ott biztonságos tároló épüljön az atomerőmű üzemeléséből és végső leszereléséből származó kis és köze­pes aktivitású radioaktív hulladék elhelye­zésére. Mindazonáltal a telephely jellem­zését és a tároló tervezését folytatni kell.- Annak valószínűsége, hogy földren­gések következtében fellépő káros hatá­sok a tervezett tároló biztonságát befolyá­solják, nagyon kicsi.- A helyi lakosság képviselőivel (Társa­dalmi Ellenőrző és Tájékoztató Társulás) való találkozás alapján látszik, hogy egy hatékony és nyílt kommunikációs prog­ram működik. A csoport az alábbiakat javasolja:- A vonatkozó miniszteri rendeletben tükröződő magyar engedélyezési előírá­sok - különösen a geológiai követelmé­nyek tekintetében - a nemzetközi követel­ményekkel és irányelvekkel való összeha­sonlításban nagyon előíró jellegűek. E téren a rendelet nagyobb rugalmasságát javasoljuk, mely hangsúlyozza, hogy a tel­jes rendszer biztonságát a mérnöki és ter­mészetes gátak együttesére alapozva kell elérni.- Bizonyos mértékű tisztázásra szorul a tervezési koncepció, és a tervezésnél al­kalmazott mérnöki gátak rendszere. A biztonságot a mérnöki és természetes gá­tak együttesének kell szolgáltatnia.- A csoport rendelkezésére bocsátott biztonsági elemzések korai, korlátozott geológiai kutatási eredményekre épültek. Szükség van egy átfogó biztonsági elem­zésre, mely figyelembe veszi a rendelke­zésre álló telephelyi és elvi tervezési isme­reteket, valamint a lehetséges eseményso­rok szélesebb spektrumát. A telephely jel­lemzés folytatásának alapját az átfogó biztonsági elemzés kell képezze, amelyet célszerű legalább részben elkészíteni, mi­előtt az ügy a Parlament elé kerül.- Az eddigi biztonsági elemzések a tá­roló hosszú távú viselkedésére koncent­ráltak. Ahogy a tervezési elképzelések fej­lődnek, szükség lesz a dolgozók és a la­kosság potenciális sugárterhelésének, va­lamint a hagyományos bánya biztonság szempontjainak az üzemeltetés szakaszá­ra vonatkozó részletesebb figyelembe vé­telére is. A felülvizsgálati csoport további rész­letesebb megállapításokat, véleményeket és a további munkákra vonatkozó javasla­tokat fog megfogalmazni részletes jelen­tésében, melyet a NAÜ 2000. januárjá­ban fog az OAH részére megküldeni.A NAÜ a radioaktív hulladékkezeléssel kapcsolatos programok, tervek és létesít­mények felülvizsgálatát a WATRP szolgá­lat keretében a tagországok kérésére vég­zi. Ilyen felülvizsgálatokra sor került már Svédországban, az Egyesült Királyság­ban, a Koreai Köztársaságban, Finnor­szágban, a Cseh Köztársaságban, Szlová­kiában, Franciaországban és az Amerikai Egyesület Államokban. Még egyszer... A reaktorvédelmi rekonstrukciós projektről Túri Tamás projektvezető A 80-as évek végén, 90-es évek elején a világon az atomenergeti­kában leálltak a zöldmezős beru­házások, így a rekonstrukciókra irányult a figyelem. Szinte min­den atomerőművel kapcsolatban elmondható, hogy az irányítás­­technikai rekonstrukciók során a biztonsági rendszerekről sem fe­ledkeznek meg. Ebben az időben került előtérbe az a nézet, hogy a rekonstrukciókkal irányítástech­nikai technológiát is kell váltani. A tíz-húsz évvel ezelőtt épített atomerőművekben az eredetileg hagyományos, analóg eszközök­re épített védelmi rendszereket ma már digitálissal célszerű ki­váltani. Ebben a környezetben került előtérbe az a gondolat, hogy irányítástechnikai rekonst­rukciót kell végrehajtani a paksi atomerőműben is. A projekt pak­si vezetőjét, Túri Tamás kérdez­te lapunk az első nagy munkafo­lyamat befejeztével az eredmé­nyekről, a további feladatokról.- A paksi atomerőműben lépésekben történik meg az irányítás-technikai rekonst­rukció - kezdi az összefogla­lót a projektvezető. Ennek nyilvánvalóan olyan előnyei vannak, hogy nem kell leállá­si időt hosszabbítani, a re­konstrukció nem okoz terme­léskiesést.- Mikor indult el Pakson a reaktorvédelmi rekonstrukci­ós munka?- Ha a projekt életét szá­moljuk, 1992-ig szoktunk visszamenni, amikor a greif­­swaldi 5-ös blokkról született egy tanulmány. Ebben szá­mos tanulságot, ajánlást fo­galmaztak meg a német szak­emberek, amelyek elkerültek a mi atomerőművünkbe is. El­kezdődött ennek az anyagnak a feldolgozása, az üzemelteté­si tapasztalatok vizsgálata. Ezt követően elindult egy hosszú folyamat, ami egy két­körös tendereztetést hozott magával. Az első kör 1993- ban zajlott le, a második kör előtt pedig egy egyéves közös munkát végeztünk a Siemens és a Merlen Gerin (később Groupe Schneider) cégekkel. Ezután következett a második tender, ahol három cég indult el: a Westinghause, a Groupe Schneider és a Siemens. Igen alapos értékelés után kapta meg a megbízást a Siemens 1996-ban.- Szakmai szempontból mit jelentett az önök számára ez a tendereztetési időszak?- Igen fontos időszak volt ez szakmailag. Itt nemcsak műszaki, hanem kereskedelmi és pénzügyi szempontból is lényeges megfontolásokat kel­lett tenni. Ebben a munkában számos külföldi és hazai szak­értő cég vett részt és jelentős támogatást kaptunk az atom­erőmű társszervezeteitől is.- Ön hogyan értékeli a je­lenlegi munka állását?- Befejeződött az 1-es blok­ki létesítés és üzembe helye­zés, megtörtént a próbaüzem. Külső szemlélő számára is si­keresnek látszik a projekt. A belső értékelésekben persze mi látunk olyan pontokat, munkákat, ahol még lehet ja­vítani. Megelégedésre okot adónak kell tekinteni azt, hogy határidők csúszása és lé­­hyeges üzemi események nél­kül valósult meg a projekt. Az üzemviteli személyzettel való kapcsolatomból én úgy ítélem meg, hogy az elfogadtatás is megtörtént, és ez egy nagyon fontos emberi tényező. Az ok­tatási modell projekt által ki­dolgozott oktatási anyag so­kak szerint az erőmű eddigi legjobb oktatási anyaga, a le­folytatott oktatás pedig ered­ményes. A személyzet alapo­san felkészült, megfelelő is­meretekkel rendelkezik. Az együtt végzett munkák során visszaigazolódott, hogy a kez­deti idegenkedés után elfo­gadták ezt az új rendszert.- Mennyivel tud többet ez a digitális rendszer a korábbi­nál?- A fő kritériumok, amiket emlegetni kell, a biztonsági és a rendelkezésreállási mu­tatók... A régi rendszerrel kapcsolatban több helyen el­hangzott az a valós kritika, hogy az egyszeres meghibáso­dási kritérium bizonyos ese­tekben nem maradéktalanul teljesül. Ezzel szemben az új rendszer az egyszeres meghi­básodási kritériumot, tehát a determinisztikus megfontolá­sokat teljes mértékben kielé­gíti. A biztonság és a ren­­delkezésreállás valószínűségi mutatóin legalább egy nagy­ságrendet javítottunk. Na­gyon fontos az is, hogy az operátor több információt kap, és ezt már strukturáltan kapja meg. A rendszerek in­tegrálásával elértük azt, hogy nem kell különböző helyeken vizsgálni a biztonsági rend­szert, az operátor egy helyen láthatja a reaktorvédelmi rendszer mindenkori állapo­tát. Természetesen sok véle­ményt fésültünk össze, mire kialakult a vezénylői panelek végső formája. Miután atomerőművi munkáltatókról van szó, gon­dolom jelentős engedélyezte­tési eljárás előzte meg a mun­kák elkezdését.- Természetesen tudtuk, hogy az erőmű legösszetet­tebb projektjét készülünk végrehajtani engedélyezési szempontból is. Nemzetközi tapasztalatokat gyűjtöttünk, és az AECL nevű kanadai cég bevált gyakorlatát kíván­tuk követni, aminek a lényege az, hogy elé kell menni az en­gedélyezési folyamatnak. Ez a valóságban azt jelenti, hogy a hatóság szakembereivel na­pi kapcsolatot kell tartani an­nak érdekében, hogy mielőtt egy beadványt elkészítenénk, a műszaki tartalmat meg tud­juk velük konzultálni. A fel­merülő kérdésekre adandó válaszok zömét így már be le­het építeni a beadványokba, és ezzel sok kérdést, sok ki­egészítést és sok időt lehet megtakarítani. Sajnos ez nem valósulhatott meg, így teljes engedélyezés folyamán mint­egy harmincezer oldal bead­ványt készítettünk (ez 1 pél­dányra értendő). Érzékelhető gondot jelentett a hatóságnál a hatalmas papírmennyiség feldolgozása. Ennek követ­keztében előálltak olyan pil­lanatok az engedélyezésben pl. az átalakítási engedély ki­adása előtti hétre emlékszem, amikor tömegével kaptuk a hatósági kérdéseket. Ezek tisztázása óriási plusz terhe­lést jelentett a projekt sze­mélyzete számára. Remélem, hogy mind az erőmű, mind pedig a hatóság készít a ta­pasztalatokról összesítést, aminek talán lehet az a vége, hogy más projektekben a ta­pasztalatokból okulva gördü­lékenyebben tudunk majd egymással dolgozni.- Hogyan értékeli a pro­jektben résztvevő emberek munkáját?- Egyszer egy holland pro­jektvezető mondta nekem, hogy a projekt az őrült em­berek gyülekezete. Még Hol­landiában sem tudják megfi­zetni azt az óriási munkát, amit egy ilyen jellegű tevé­kenység igényel. Most, a munkák első szakaszának le­zárása után elmondhatom, hogy Pakson sincs ez más­képp. Itt is sok esetben elő­fordult, hogy nem volt mun­kaidő, nem volt hétvége. Vol­tak olyan éjszakák, és nem­csak a befejező szakaszban, amikor az egész stáb itt dol­gozott, hogy másnap ki tud­jon menni például az ajánla­ti felhívás. Az a kis csapat, aki körülöttem dolgozik, na­gyot teljesített. Befejezésül szeretnék köszönetét monda­ni a külker osztály munka­társainak, a szimulátor köz­pontban dolgozóknak, akik a legnehezebb helyzetekben is mellettünk álltak, és az üzemvitelen dolgozóknak. Természetesen köszönet ille­ti a létesítésben, üzembe he­lyezésben egyedi próbákban résztvevő VILIG és ITIG személyzetet, akik nagy lét­számmal vettek részt a mun­kákban. Az 1999. évi 1. blok­ki főjavítás azzal jellemezhe­tő, hogy volt egy egészséges jó szándék egy közös akarat, ami végül meghozta a gyümöl­csét.-M-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents