Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-12-01 / 12. szám

2. oldal ATOMERŐMŰ 1999. december WANO közgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) Az ilyen költségcsökkentések gyakrabban fordulnak elő az Egye­sület Államokban mint más orszá­gokban. Bár az amerikai erőművek mutatói jobbak mint valaha, arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyors piaci változások mellett „a felső ve­zetőknek továbbra is tisztában kell lenniük azokkal a döntésekkel, amelyek a biztonságot érintik”. A WANO londoni Koordinációs Központjának igazgatója, Vince Madden rámutatott arra, hogy né­hány erőmű aggasztó módon gya­korta tűnik fel azon erőművek kö­zött, amelyek a leggyengébb telje­sítményt tükröző WANO mutató­kat mutatják fel. A szavai szerint „több név rendszeresen feltűnik” és ezek között mind a négy régió képviselői szerepelnek. Ismételten hangsúlyozva a WANO álláspont­ját, miszerint bármely erőműben következik be baleset, az az összes üzemeltetőt hátrányosan érinti, a következőket mondta: „Néhány tageróművünknek minden igyeke­zete mellett szüksége van segítség­re azoktól, akik kitűnő teljesít­ményt nyújtanak”. Zack Pate, a WANO kormány­zótanácsának elnöke a következő „ébresztőnek” szánt figyelem felhí­vással fordult a közgyűléshez: a vi­lág atomerőműveiben „tisztán sta­tisztikai alapon már rég esedékes lett volna egy baleset, és a várható bekövetkezésig feltételezett időnek már a kétszerese telt el”. Pate meg­erősítette, hogy a biztonsági tarta­lékok jelentősen megnőttek a WANO 1989-ben történt megala­kítása óta, de óva intett attól, hogy gyengüljön a biztonságra fordított figyelem. Pate arra kérte a legfelsőbb ve­zetőket, hogy személy szerint ők is újítsák meg a nukleáris biztonság egész világon történő fenntartása iránti elkötelezettségüket. Túl gyakran történhet meg - mondta -, hogy a biztonsággal kapcsolatos mondanivalók összekavarodnak az egyéb vállalati célkitűzésekkel. „A legfelsőbb vezetéstől jövő he­lyes üzenetet, miszerint a bizton­ság mindenekelőtt, egyértelműen és ismételten továbbítani kell az eröművi szervezeten keresztül.” Azt mondta, hogy a vezetők sze­mélyes eltökéltsége azért is külö­nösen fontos, mivel a vezetői sze­mélycserék zajlanak. Ennek bizo­nyítására megjegyezte, hogy a mostani közgyűlés résztvevői kö­zött már csak 16 aktív atomenerge­tikai vezető van azon 300 közül, akik több mint egy évtizeddel ez­előtt az első Moszkvában tartott közgyűlésen részt vettek. A közgyűlés az eddigi legna­gyobb résztvevői létszámmal 320 fő részvételével zajlott le. Románia kivételével minden ország képvi­seltette magát, ahol atomerőmű ta­lálható. Alan Kupcis a WANO je­lenlegi elnöke, az Ontario Hydro nyugalmazott vezetője jelentette be, hogy a romániai Cemavoda ve­zetője sajnálatát fejezte ki távolma­radása miatt, de az erőműben ép­pen egy fontos üzemanyag csator­na vizsgálat folyik. Kupcis tájékoz­tatott arról, hogy a terrorista fenye­getések arra késztették az orosz atomerőmű igazgatókat, hogy ter­veiket megváltoztatva mondjanak le a közgyűlésen való részvételről. A Floyd nevű hurrikán által oko­zott károk miatt William Cavanaugh, az Atlantai Központ kormányzótanácsának elnöke, a Carolina Power & Light Co. veze­tője otthon kellett hogy maradjon. A hotel személyzete a közgyűlés helyszínén a rendezvény közepén sztrájkot hirdetett. „Sem hurriká­nok, sem terrorista akciók, sem sztrájkok nem rettenthetik vissza a WANO-t” mondta szellemesen Kupcis. A hozzászólók többször elisme­rően szóltak a WANO által elért eredményekről, de ugyancsak többször fordultak felhívással a ta­gokhoz a WANO tevékenységeibe történő további bekapcsolódásra. Pate említette, hogy a WANO ha­marosan eléri azt a kitűzött célt, miszerint 2000-ig a világban műkö­dő erőművek felét WANO vizsgá­latnak kell alávetni. A kivizsgáló csoportok eddig 100 erőművet lá­togattak meg, és összesen 202 erő­mű van. De ahogy az előadó emlí­tette, az legelső erőműveket volt a legkönnyebb megnyerni jelentke­zőnek (A szerkesztő megjegyzése: a világon a legelső WANO vizsgá­latra a Paksi Atomerőműben ke­rült sor 1992-ben). „A munka ja­va” még hátra van, meg kell győzni azokat az erőműveket, akik még nem fogadtak WANO vizsgálatot, hogy ez nekik is hasznos lenne. Madden azt említette meg, hogy ha egy erőműnek jók a mutatói az nem jelenti azt, hogy nincs szüksé­ge WANO vizsgálatra. „Még a ki­válók is tariulhatnak” - mondta. Morgan Tsai, a Taiwan Power Co. nemrég nyugalomba vonult elnök helyettese, a Tokiói Központ nevé­ben szólva azt említette meg, hogy a tagerőmüek ebből a központból - főleg Japánból, Kínából, Taiwanból és Koreából - a WANO eseményjelentéseinek csak a 12%­­át szolgáltatják, és azt is átlagban 28 héttel az eseményt követően. Madden arra kért minden résztve­vőt, hogy küldjenek eseményjelen­tést mindenkor, ha „olyan ese­mény történik az erőművükben, amelyről Önök úgy vélekednek, hogy hasznos lett volna másoktól tudomást szerezni az ilyen jellegű problémáról még mielőtt az ese­mény Önöknél bekövetkezett.” John Moares a Párizsi Központ igazgatója azt mondta, hogy regio­nális központokban az üzemelte­tők képviseletében tartós kikülde­tésben lévő személyzet cseréje „megnehezíti a tapasztalatok meg­őrzését”. Rámutatott arra, hogy a WANO jó munkájának egyik kulcsfontosságú tényezője, hogy a „tagerőművek hajlandóak legye­nek képzett személyzetet a rendel­kezésre bocsátani”. A WANO je­lenleg felülvizsgálja azt a gyakorla­tot, hogy az üzemeltetők szakem­berei csak kétéves időszakra kap­nak megbízást a WANO-ban törté­nő munkavégzésre. A WANO 1997-ben végrehajtott egy saját bel­ső vizsgálatot és a regionális köz­pontok igazgatói mind arról be­széltek, hogy a programoknak oly módon kell új irányvonalat adni, hogy kielégítsék a tagerőművek azon igényeit, amelyekre a vizsgá­lat alatt derült fény. A vizsgálat azt találta, hogy a WANO túlságosan eltávolodott a tagoktól és arra tett javaslatot, hogy váljon sokkal in­kább „felhasználó-baráttá”. Az erő­művek közötti partner program, a WANO egyik legelső kezdeménye­zése átalakul egy műszaki támoga­tási programmá, ami a tagerőmű­vek szükségleteinek kielégítésére fog irányulni. Ahelyett, hogy a WANO csak egyszerűen továbbítja az eseményjelentéseket, a jövőben kisebb számban, de célirányosab­ban ki fog adni jelentéseket figye­lemre méltó eseményekről és üze­meltetési tapasztalatokról, ame­lyek a biztonsági jelentőségük alapján kerülnek kiválasztásra. Madden kijelentette, hogy az ese­tek jelentősége ki lesz emelve, hogy az üzemeltetők lássák, szük­ség van-e a jelentések lefordítására. Pate dicsérettel illette a tagok egyöntetű döntését arról, hogy a többiek számára is elérhetővé te­szik az erőmű specifikus üzemelte­tési mutatókat, amelyeket negyed­évente megjelentetnek a WANO nem nyilvános web-lapján. A belső vizsgálat javaslattal élt a mutatók megváltoztatásával kapcsolatban. Ezeket a javaslatokat jelenleg vizs­gálják, bár a WANO kormányzóta­nács felszólalt bármely olyan mu­tató bevezetése ellen, amely ahhoz vezethet, hogy a személyzet „nem konzervatív beavatkozásokhoz fo­lyamodik.” Az egyik tartós probléma, ame­lyet gyakran megemlítettek a nyelv problémája. A vizsgálat azt állapí­totta meg, hogy a WANO hivata­los nyelve továbbra is az angol kell hogy maradjon, de a regionális központoknak szükség esetén, és erőforrásaik függvényében biztosí­taniuk kell a fordításokat. Ezen a téren a Moszkvai Központ a legak­tívabb, hisz azon kívül hogy az összes WANO dokumentumot le­fordítja, párhuzamosan létrehozott egy orosz nyelvű web-lapot. Ahogy azt Madden mondta, a WANÓ web-lapot továbbra is elsősorban az angol anyanyelvűek használják. Farit Toukhvetov a Moszkvai Köz­pont igazgatója szerint a nyelv egy „naponta leküzdendő akadály” az orosz üzemeltetők számára a WANO információk hasznosításá­ban. Ryosuke Tsutsumi a Tokiói Központ igazgatója felhívta a fi­gyelmet, hogy a WANO vizsgála­tok csoportjaiban, legalább egy olyan szakértőknek helyet kell kap­nia, akinek az anyanyelve a fogadó erőmű országának nyelve, hogy biztosítsa a kommunikációt a ki­vizsgáló csoport és az erőmű sze­mélyzete között. Moares azt mondta, hogy a központjukban nemrég kezdték el egymás kivá­lasztott eseményjelentések lefordí­tását németre, franciára és spa­nyolra. Különleges figyelmet kap­tak a szovjet tervezésű reaktorok problémái. Az érintett erőművek hivatalos képviselői hozzászólása­ikban a biztonság területén történt jelentős előrelépésekről számoltak be, de felhívták a figyelmet a kor­szerűsítés végrehajtásához szüksé­ges további segítségre. Gennady Nefyodov az Orosz Atomenergeti­kai Minisztérium képviseletében azt említette, hogy hazájának elkö­telezettségét az bizonyítja, hogy az ország gazdasági nehézségei elle­nére több mint 500 millió dollárt költöttek a Leningrádi Erőmű fel­újítására. Az orosz erőművek ma már az ÜV-1 működések számát tekintve a WANO világátlag alatt vannak. Ales John a Csehszlovák CEZ képviselője említette, hogy Dukovany a világ öt legjobb erő­műve között található a dózis-ter­helés tekintetében, 0.3 man-sievert (30 man-rem) éves érték alatti mu­tatóval. Vámos Gábor, a magyaror­szági Paksi Atomerőmű biztonsági igazgatója elmondta, hogy a 250 millió dolláros biztonságnövelő in­tézkedések nagy részét az erőmű üzemeltetője finanszírozta. Adolfo de Ubieta a spanyol üze­meltetők szövetségének az Unesanak az igazgatója elmondta, hogy elsődlegesen a biztonsági kul­túra területén maradt tennivaló. A kelet-európai országoknak tovább­ra is szükségük van nemzetközi se­gítségre hatékonyabb ellenőrzési és biztonsági elemző eszközök ki­­fejlesztéséhez. „Az üzemeltetők büszkék lehetnek azokra a fejlesz­tésekre, amelyeket végrehajtottak, és a WANO tagok büszkék lehet­nek arra, hogy ebben segítettek” - mondta. Margaret L. Ryan Nucleonics Week, 1999. szep­tember 23.A bevezetőt írta és a cikket fordította Szabó István Nukleáris hírek a nagyvilágból A jövő francia energiapolitikája A francia iparügyi miniszter nemrégiben egy konferencián azt nyilatkozta, hogy az atom­energia még sok évig a francia energiaipar fő ütőkártyája ma­rad. (Franciaországban jelenleg a villamos energiának több mint 75%-át atomenergiából állítják elő). Ehhez feltétel az atomipar nagyobb átláthatósága és megbízható, a lakosság számára is elfogad­ható radioaktív hulladékkezelési politika kialakítása. Ebből az alka­lomból a NucNet interjút készített Christian Bataille parlamenti képviselővel, aki a radioaktív hulladékokkal foglalkozó 1991-es tör­vény szerzője. Bataille úr hangsúlyozta, hogy az átlátszóságot és a biztonsági kérdések megoldását nem szabad olyan luxus-szintre emelni, amely végül is minden olyan ipari tevékenységet megakadályozna, amely bármilyen hatással is van a környezetre. A radioaktív hulladékkal kapcsolatban kijelentette, hogy a hosz­­szú élettartamú, nagy aktivitású hulladékok kutatására földalatti kutató labo­ratórium létesítését tervezik ennek előkészítő kutatásai 2006-ig tartanak. Két másik hulladékkezelési lehetőség, a transzmutáció, illetve a felszíni, vagy fel­szín alatti elhelyezés kérdését is vizsgálják. Az első egy ígéretes új módszer, amelynek segítségével a hosszú élettartamú hulladékot jelentősen rövidebb élettartamúvá alakítanak át, jelentősen csökkentve ezzel a problémákat. A fel­szín alatti tárolás várhatóan a kis és közepes aktivitású hulladékok tipikus el­helyezési módja marad, de használni fogják a nem reprocesszált kiégett fűtő­elemek tárolására is. A reprocesszálási maradékot továbbra is speciális mó­don kell kezelni és tárolni. A választás erősen fog fűggeni az időközben bekö­vetkező műszaki fejlődéstől. A transzmutáció, és esetleges egyéb effektiv hul­ladékkezelési módok várható megjelenése ésszerűvé teszi a visszanyerhetőség elvének követését, vagyis, hogy a hulladékokat úgy kell elhelyezni, hogy akár száz év múlva is visszanyerhetők legyenek az új, hatékonyabb kezelési módok elvégezhetősége céljából. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a nagy költséggel kifejlesztett Euró­pai Nyomottvizes Reaktor jövőjéről, Bataille úr kifejtette, hogy az EDF eset­leg nem akar egyelőre foglalkozni az EPR-rel, mert a meglevő atomerőmű park jól működik, és várhatólag akár tíz évvel is meg lehet hosszabbítani üze­melési idejüket. Az EPR előtt azonban mindenképp fontos szerep áll, mert az képes csak Európában felvenni a versenyt a jövő században az új amerikai re­aktortípusokkal. Nagyon fontos kérdés, hogy Európa milyen mértékben vehe­ti majd ki részét a harmadik világ országainak (Kína, India Brazília stb.) atomerőművel való ellátásából. Az atomerőművi termelés franciaországi jövőjével kapcsolatban kijelen­tette, hogy az olcsó gáz versenyképessé teszi a gáztüzelésű erőműveket, s ez valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy az atomerőművek részaránya a villamosenergia-termelésben kissé csökkeni fog, 70% alá esik. Figyelmezte­tett azonban, hogy a csökkentésnek nem szabad nagy mértékűnek lennie, mert még nincs messze a nagy olajár-robbanás, figyelmeztetve, hogy nem szabad feladni a függetlenséget biztosító több lábon állást az energiaterme­lésben. A személyi utánpótlás problémái Japánban A Japán Ipari Forum éves áttekintést adott ki 419 japán cég vizsgálata alap­ján. Ebből kiderül, hogy a deregularizáció és a liberalizáció nagy változásokat hozott Japánban. Már második éve a gyártó cégek és a bányászat megrende­lései csökkennek, a villamosenergia-ipar részéről is. A japán atomipar még mindig nem aktívan exportáló ágazat, pedig a tengerentúli vállalatokat na­gyon érdekli a japán atomenergia-piac, hiszen ez harmadik helyen áll a vilá­gon az USA és Franciaország után. Az új orosz „Nukleáris import” törvénytervezet Mint ismeretes, az új törvénytervezet elsődleges célja, hogy lehetővé tegye kiégett fűtőelemek behozatalát bérreprocesszálás céljából. Amennyiben a parlament ezt jóváhagyja, a MINATOM becslései szerint húsz év alatt mint­egy 20 milliárd USD bevétel fog jelentkezni kiégett fűtőelemeknek a korábbi Szovjetunión kívüli országokból történő importja és bér-reprocesszálása nyo­mán. Ugyanakkor a radioaktív hulladékok importjára vonatkozó tilalom to­vábbra is érvényben marad, azaz először az orosz törvénykezés történetében, a kiégett nukleáris fűtőelem nem számít radioaktív hulladéknak. Vinnay István Zalakovits János (1953-1999) 1999. november 5-én gyor­san híre ment, hogy Dunakömlődnél a 6-os úton Zalakovits János frontálisan összeütközött egy személy­­gépkocsival. Súlyos, de nem életveszélyes sérülést állapí­tottak meg az orvosok. Tíz napon keresztül a szekszárdi kórházban kezelték. Gondos­szakszerű felügyelet mellett 1999. november 15-én mégis bekövetkezett a tragédia (a halál oka: tüdő embólia). Bizakodott, reménykedett, hogy rövid időn belül mehet haza. Látogatóban lévő édes­anyjával is erről beszélgetett. Tervezgetett, hogyha kikerül a kórházból és felgyógyul mit kell elvégeznie. Szerető édes­anyja jelenlétében távozott el, hunyta le a szemét a felnőtt fia örökre. Zalakovits János 1978. júli­us 21-én nyert felvételt a Pak­si Atomerőmű Vállalathoz. Külső Technológia Osztályon dolgozott gépész beosztás­ban. Vezetői, munkatársai egybehangzó véleménye a volt munkatársról, hogy szak­máját szerető jó szakember, jó kolléga volt. Mozgásszervi problémával küszködött hosz­­szú éveken át, ameddig lehe­tett dolgozott, hogy több jus­son a családnak. Azután negyven évesen 1993. augusz­tus 11-vel rokkant nyugdíjas lett. A kapcsolatot nem szakí­totta meg a munkatársaival. Időközönként be-bejárt meg­látogatni a a szeretett munka­helyet, munkatársait. Mint nyugdíjas talált magának el­foglaltságot, nem hagyta el magát. Dolgozott, mert úgy érezte, hogy így teljes az éle­te. 1999. november 20-án Pak­son, a Kálvária temetőben he­lyezték örök nyugalomra Zalakovits János földi marad­ványait. A család, rokonok, munkatársak, kollégák és is­merősök kísérték el utolsó út­jára. Gyászolja őt szerető fele­sége, akivel több mint 26 évig éltek együtt boldog házasság­ban. Felnőtt Gábor fia, szere­tő édesanyja, Erzsébet nővé­re, rokonok, ismerősök és kol­légák. Nyugodjék békében. Olyan csönd van így nélküled... Takács Miklós tanár úr emlékére Hallgat a tanári asztal, a terem, csend van. Volt egy tanárom, történelem taná­rom, akit hiába várok most már. Nincs honfoglalás, nem jönnek a törökök, Má­tyás király már nem lesz igazságos soha többé. Én pedig csak ülök némán, és várom vissza. Az én szívemben újra nyílik az ajtó, mennydörög­nek a falak, vérszerződést kötünk... és végül csatát vesztünk Mohácsnál. Amit tudott, azt tudni fogom. Amit érzett, azt érzem már. Ami volt, az leszek én. És már csak egy hiányzik, atyai tenyere a homlokomon. Az idő lassú hömpölygésébe egy pillanatra most gátat te­szek, és visszahozlak ma­gam elé, hogy követhesse­lek. Mit már nehezen bír értelem, Sorsod volt a történelem. Éltél tudománynak, művészetnek, íme, most téged temetnek. Kutattál testtel-lélekkel, Tenyeredre emelted a múltat, Lefújtad róla a port, S az áldott fénybe tartottad. A múlt volt az életed, S most te is múlt leszel. Életedben rabja voltál: A történelem temet el. Hited volt, hogy hited nincsen, Tudtad, hogy senki sem felel. S miben élted végéig hittél, A nagy csodának része leszel. Egy pillanatra megállt minden. Urnádra kőlap került. Megpróbáltam és sikerült, hogy utoljára visszahozzalak. Ki mindig nyugtalan, s nyughatatlan voltál, Most hát örökre megnyugodtál. Kundra Kata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents