Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-11-01 / 11. szám

6. oldal ATOMERŐMŰ 1999. november Mesterségem címere: OAH Systems '99 München Az Országos Atomenergia Hivatal munkájáról, szervezetéről Kapocs László kirendeltség vezető újsá­gunk kérésére az alábbiakat nyi­latkozta: A nukleáris hatóság szerepe, felépítése, feladatai: Az atomenergia békés célú fel­­használása potenciálisan veszélyt hordozó tevékenység, és mint min­denütt a világon, hazánkban is ható­sági felügyelet alatt áll. Az 1980. évi törvény és végrehajtási rendelete az atomenergiáról, több miniszteri ren­delőt kiadásának alapját is képezte. Követelmény, hogy a hatósági fel­ügyeletet megfelelő szakértelemmel és hatáskörrel rendelkező, az üze­meltetőtől, illetve a tulajdonosi jo­gokat gyakorlóktól független állam­­igazgatási szervezet lássa el. 1991. január elsejével egy kor­mányrendelettel újrafogalmazták az Országos Atomenergia Bizottság (OAB) feladat- és hatáskörét, és lét­rehozták az Országos Atomenergia Hivatalt (OAH) és az OAB elnöke irányításával működő, országos ha­táskörű államigazgatási szervet. Az OAB elnöke az OAH útján jár el, az OAH hatáskörébe utalt nukleáris biztonságtechnikai ügyekben pedig az annak részét képező, 1991. elején létrejött Nukleáris Biztonságtechni­kai Felügyelet (NBF). Ma már egy névváltoztatást követően a Nukleá­ris Biztonsági Igazgatóság (NBI) tölti be immár a létesítmények va­lamennyi nukleáris biztonsági ható­sági kérdésében az elsőfokú hatás­kört. Vezetését az OAH főigazgató­helyettese látja el. Az új atomtör­vény értelmében a kormánynak az OAH feletti felügyeletét az OAB el­nöke látja el, akit a miniszterelnök nevez ki és ment fel. ő ezt a felügye­letet tárcafelelősségtől függetlenül gyakorolja. E szerepkör két feladat­­csoportot foglal magába: egyrészt előírásokat, követelményeket kell megszabni, másrészt érvényt kell szerezni ezeknek, ami az engedélye­zési és ellenőrzési feladatok végre­hajtása során valósul meg. Az új kö­vetelményrendszert alapvetően az elérendő biztonsági célok megfo­galmazása jellemzi. Az új szabályo­zásban jelentős változást jelent az a felhatalmazás, amelyet a Nukleáris Biztonsági Szabályzatok tartalmaz­nak. Ennek értelmében az OAH fői­gazgatója jogilag nem kötelező aján­lásokat tartalmazó Irányelveket bo­csáthat ki. Az Irányelvek a műszaki haladás és gyakorlat követésére sokkal alkalmasabbak, mint ,a sza­bályzatok. Mindezzel egy korsze­rűbb, a nyugati gyakorlatot figye­lembe vevő, rugalmasabb, az élet változásait, a tudomány és a tech­nika újabb eredményeit is lényege­sen könnyebben követni képes ható­sági működés jogi-szervezeti alapjai jöttek létre. Az elsőfokú nukleáris bizton­sági hatóság 1997. év közepétől az OAH-nak a Nukleáris Biztonsági Igazgatóság elnevezésű önálló szervezeti egy­sége látja el az első fokú nukleáris biztonsági hatósági hatáskört. Ható­sági feladatai engedélyező, ellen­őrző és értelmező-értékelő tevé­kenységre oszthatók fel. Az NBI engedélyezési tevé­kenysége-Nukleáris létesítményekkel kapcso­latban az NBI létesítmény szintű és berendezés szintű engedélyeket ad ki a jogszabályban, valamint a biz­tonsági szabályzatokban rögzített követelmények szerint. Létesítmény szintű engedély szükséges telephe­lyek kiválasztásakor a telepítéshez, létesítéshez, üzembe helyezéshez, üzemeltetéshez, átalakításhoz, vég­leges üzemen kívül helyezéshez és megszüntetéshez. Létesítmény szintű engedélyezésnek minősül még ezen kívül az egyes nukleáris létesítmények 10 évenként esedékes időszakos nukleáris biztonsági fe­lülvizsgálata is. (Például Pakson az egyes-kettes blokki Időszakos Biz­tonsági Felülvizsgálat). A nukleáris létesítmények üzemeltetése idősza­kában folyamatosan szükség van be­rendezési szintű engedélyezési tevé­kenységre. Nukleáris berendezések gyártása, külföldről történő behoza­tala, szerelése, üzembe helyezése és üzemeltetése, leszerelése mind ható­sági engedélyhez kötött tevékenysé­get képez. Az NBI ellenó'rzó'tevékenysége A Paksi Atomerőmű Rt. keretében a tényleges üzemvitelt végző szerve­zeti egységektől kellő mértékben független, felkészült biztonsági és minőségbiztosítási ellenőrzését megvalósító részlegek működnek. A hatóság főként azt ellenőrzi, hogy ezek megfelelően látják-e el felada­taikat, rendeltetésük szerinti szere­püket betöltik-e. A nukleáris bizton­ság -szempontjából legfontosabb fo­lyamatokat a hatósági felügyelők személyesen ellenőrzik. Az NBI Minőségbiztosítási Önálló Osztály­nak feladata a hatósági tevékenység, az üzemeltető szervezetek és a meg­rendelésükre különböző tevékeny­séget végzők munkájának minőség­­biztosítási szempontból történő el­lenőrzése. A másodfokú nukleáris bizton­sági hatóság A másodfokú nukleáris biztonsági hatáskört a 87/1997. (V.28.) Korm. rendelet hatályba lépése óta az OAH főigazgatója gyakorolja. Ez annyit jelent, hogy az NBI határozatával szembeni fellebbezéseket ő bírálja el. Végezetül az NBI és a Nukleáris létesítmények közötti kapcsolat ki­alakításáról idézek néhány alapelvet az NBI biztonsági politikájából, me­lyeknek a Paksi Kirendeltség kollek­tívája igyekszik megfelelni:- Meg kell követelni a pontos, korrekt információt az engedélyes­től.- A kapcsolatokat a nyíltság, köl­csönös bizalom és a megbecsülés légköre jellemezze.- A döntések legyenek konstruk­tívak, előremutatóak.- Szükséges a konszenzusra való törekvés, a biztonság rovására tett kompromisszum azonban nem en­gedhető meg. Ossz glalásul: rugalmas, de szigorú felügyeletet kell gyakorolni az engedélyes biztonságot érintő te­vékenysége felett. ÉVA Az információtechnológia nagy seregszemléjén 1999. október 18-22. között 2300 cég vett részt 150.000 m2 nettó területen. (A teljes nyitvatar­­tásra 1 sec/m2 nagyságrendű, nekünk a 3 napra 0,64 sec/m2) Egyszeri bejárás kb. 18-20 km sétát jelent. Feszített programnak néztünk elébe, mi­vel nem érkeztek meg a megfelelő infor­mációs anyagok (katalógus), így a napi CD és prospektusszerzemények feldolgo­zása után éjszaka terveztük meg a követ­kező napi programot. Szerencsére temati­kusán rendezetten kaptak helyet a kiállí­tók. Az élmények és tapasztalatok alapján néhány jelenségre szeretném felhívni a fi­gyelmet a vásár kapcsán. Itt is az egyik sláger a LINUX volt, amely már alkalma­zásaival szinte egy egész csarnokot meg­töltött. Nem értettem, kinek fejlesztik azt a rengeteg jobbnál jobb szoftvert, mert ne­künk biztosan nem - nem is az ára miatt. Rengeteg grafikus támogatás van beé­pítve, a csapból is a multimédia fut. Ná­lunk ebből annyit alkalmazunk, hogy a drága képernyőkön szebben rajzolódnak a karakterek. (A rendőr feleségének azért van két mosógépe, mert egyen billegett a teknő). Láttam olyan munkairányító rendszert, mely vonalas ütemtervek több szinten egymás alá bontva a hozzá tartozó erőfor­rás lekötés diagrammok villámgyors nyi­­togatásával és zárásával tájékoztatott a tervezett munkák állásáról. 1998-ban ép­pen ugyanitt fedeztem fel a ,fejre PC”-t. Sajnos a megígért kipróbálás mind a mai napig nem jöhetett létre, de ott már tudás­bázison alapuló karbantartási rendszerbe integrálva láttam viszont az ESG prog­ramjai között. A nyár derekán az INTEL nagy vetélytársa az AMD azt ígérte, hogy őszre elkészül a 800 MHz-es processzor­ral. (Lényegesen kisebb a piaci részese­dése, de az ár/teljesítmény aránya sokkal jobb az AMD-nek). Ezzel megelőzték volna a sebességversenyben az összes ri­válisukat. Gondoltam itt a kiállításon majd meglátom, de csak a 600-ast hozták ki. A kábeldzsungel a múlté. Az infravörös egér, klaviatúra, nyomtató csatlakoztatás után a rádiófrekvenciást ajánlják az összes egység számára, beleértve a hálózatot is. Sok hasznos apróság jellemezte a kiállí­tást. Irodai rendszerébe a SIEMENS beé­pítette az ujjlenyomat azonosító egeret (270.- DM, itthon 60-110 eFt egy hasonló eszköz) Nagyon tetszett egy parallaxis­korrekciós hordozható kamera, melyet az előadó a tábla szélére cuppant, s így a szerkesztés, levezetés közben nem takarja ki a lényeget a hallgatóság elől, mert azok TV-n vagy a PC-k képernyőjén követhetik az előadást. Rendkívül elterjedt az e-busi­­ness (internetes bolt). A tapasztalatok alapján már a vállalatoknak ajánlják meg­felelő kondíciók mellett. Az IBM mellett jönnek a többiek is a rendszerekkel pl. a COMPAQ. Meglepett, hogy milyen fiatal korosz­tályt céloztak meg a német oktatásügyi projekt keretében fejlesztett nyelvtanu­lási valamint általános világnézeti tudni­valók elsajátítását segítő programok. Szinte teljes tananyagi támogatás az óvodák és az alsó tagozat számára. Ezek az igazi alapozások. Szinte számbavenni is lehetetlen, hány szinten folyt az elvek­ről, a fejlesztésekről, a termékekről a tá­jékoztatás. Volt konferencia a látogató központban, előadások és vitafórumok a kiállítási csarnokokban kialakított nyílt előadókban. Sajtótájékoztatók pazar kö­rítéssel. Az interneten élő TV-közvetíté­­seken követhették az eseményeket, akik éppen nem tudtak jelen lenni. A.vásár web-oldalát majdnem 14 millióan hívták le. A szerencsém úgy hozta, hogy sike­rült bejutnom a biometriai azonosítás helyzetének kutatási beszámolójára, mely rendkívül érdekes és tanulságos volt. Talán ez a pár megemlített téma is mutatja, hogy milyen tömény egy ilyen kiállítás. Rövid idő alatt igen nagy in­formáció mennyiséget szerezhet meg a látogató közvetlenül a forrásokból. Az sem elhanyagolható, hogy az idő gyö­nyörű volt, s útközben is sok szépet lát­hattunk. Köszönjük szépen. (Gy. J.) Akinek két hazája van... Október 29-én délután az ESZI-ben érdekes előadáson vehettek részt az érdeklődők. A Finlandia Finn-Magyar kör szervezésében Tuula Ko­vács tartott diavetítéssel egybekötött „mesedélutánt” Finnországról a négy évszak tükrében. A vetítésen gyönyörködhettünk a természet pá­ratlan szépségében, láthattunk képeket a fehér éjszakákról, az északi fényről és a Télapó otthonáról. Tuula pedig mesélt a mézédes finn eperről, a rénszarvashúzta szá­nokról, a lappföldi mocsarakról, egy különös országban élő emberek életéről, Finnországról az otthonáról. Az előadás zárásaként Tuula el­árulta, hogy évtizedek óta Magyarországon él és szerencsésnek tartja magát, amiért két hazával ajándékozta meg a sors. Az ember e szavak hallatán elgondolkodik, vajon hogyan szeretheti egy „idegen” ember annyira Magyarországot, hogy otthonának, s mi több hazájának érezze. Erről kérdeztem Tuula Kovácsot a képvetítést követően, s ő szívesen mesélt életéről az újságolvasóknak. 1965-ben történt, hogy egy kollégám megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni egy zenés-táncos estre, ahol magyar zenekar lép fel. Ez idő tájt elvált asz­­szonyként éltem Finnországban, Kouvolában. A zenekar gyönyörűen játszott, s amikor az emberek táncolni kezdtek, én is szívesen táncol­tam, hiszen fiatal voltam, szerettem a zenét. Szünetben odajött hozzám a zenészek közül egy fiatalember. Beszélgetni kezdtünk és gyorsan ta­láltunk közös témát, hiszen én szívesen hallgattam, amikor Magyaror­szágról beszélt, s mindketten imádtuk a jazzt. Ezt az estét követően már gyakran találkoztunk, munka után megvárt, sétáltunk, beültünk kávézni, beszélgettünk. 1965 októberében a szabadságomat Magyaror­szágon töltöttem. Azt, hogy mikor lettem szerelmes belé, nem tudnám megmondani, de hazautazásomat követően már karácsonykor utánam jött Finnországba és eljegyeztük egymást. 1968-ban költöztünk át Ma­gyarországra, majd összeházasodtunk. Szeretek itt élni, féljem révén sok művészt ismertem meg, aktívan részt vettünk a kulturális életben. 1970-ben megszületett a fiunk és ma már unokám is van, akivel itthon csak finnül beszélek, hogy mindkét nyelvet elsajátítsa. A férjem halála után úgy döntöttem, itt maradok. Ide kötnek a barátok, fiamék, az or­szág, ahol több mint 30 éve élek. Ha Finnországba utazom, hazame­gyek, majd ismét Magyarországra térek haza. így lett nekem két ha­zám. — Melyik emberi tulajdonságot ültetné át a magyaroktól a finnek­hez és fordítva? Mit tanulhatnának egymástól? — Magyarországról a családcentrikusságot emelném ki. Aho­gyan a gyerekeket nevelik az nagyon tetszik nekem ebben az or­szágban. Megpróbáltam a fiamat is „magyarul” nevelni. El voltak ájulva, amikor hazamentem, hogy milyen udvarias, kedves. Ami nem tetszik a magyaroknál, az az állandó rohanás, türelmetlenség és hogy sok link emberrel találkoztam. Vagy én vagyok naiv? A finnek, ha valamit ígérnek, bármilyen áron, de betartják. Ebből kö­vetkezik, hogy a finnektől a türelmet, a nyugalmat hoznám ide. Amikor a férjemmel utaztunk - ő egy ideges típusú ember volt - ahogy bezártuk a bőrönd tetejét megnyugodott. Átvette a finn élet­stílust. — Itthon hol találja meg a nyugalmat? — Hajdúszoboszlón. Sokszor utaztam oda finn turistákkal és megszerettem. Nyugalmat áraszt, lehet hogy azért, mert üdülővá­ros. Senki sem siet, ráérnek az emberek sétálni. Hajdúszoboszló számomra egy álomváros. Pályamódosítás 13 év után Interjú Zsigó Jánossal Gyorsan változó világunk megköveteli a ma emberétől az igényeknek, elvárások­nak megfelelő gyors alkalmazkodást, az újszerű gondolkodásmódot, szemléletet. Változások jelennek meg az élet külön­böző területein, hol kényszerhelyzetet teremtve, hol pedig kedvező lehetősége­ket kínálva. Az új, a kihívás biztató re­ményében döntött pályamódosítás mel­lett Zsigó János, aki a PA Rt-nél pszi­chológiai csoportvezetőként dolgozott és jelenleg az NN Biztosító Rt. paksi üzleti igazgatója. — Hány évet töltött az atomerőműben ? — 13 évet, és ez az idő tele van pozi­tívumokkal, előrehaladással, és nagyon kedves kollegális kapcsolatokkal. A vál­tás oka nem valamiféle személyi ellentét vagy feszültség, volt munkatársaimmal a mai napig is összejárunk, tartjuk a kap­csolatot. — Mi indította mégis vál­tásra ? — Elsősorban a kihívás, az a fajta ki­hívás, amit egy 150 éves múltra vissza­tekintő cég tud nyújtani. A HVG c. lap­ban találtam rá a vezetői állásajánlatra. A felkínált lehetőség nagyon vonzó volt számomra, sok munkáért karriert és jó anyagi körülményeket kínáltak. Vettem a bátorságot és jelentkeztem a pályá­zatra. A nyár elején kezdtem meg a munkát az igazgatóságomon, a kineve­zésem július 1-től érvényes. A Natio­­nale-Nederlanden Magyarországi Bizto­sító Rt. Ezüst Okleveles Szekszárdi Igazgatóságának vagyok a paksi veze­tője. — Ezek szerint döntésében a véletlennek volt nagy szerepe. — Valóban, mert nem állt szándé­komban elmenni az atomerőműből, hi­szen jól éreztem magam. A 13 év alatt tanulhattam, képezhettem magám és így megszereztem egy második diplomát is. Munkatársaimmal, főnökeimmel mindig jó volt a kapcsolatom, Gallyas Vilmos főosztályvezető úrtól sok segítséget kap­tam, közvetlen főnököm, Csuha Sándor laboratóriumvezető pedig a mai napig is barátom. Tehát nem itteni okok vittek el, a kihívás vonzott. Jelenlegi munkaterüle­tem, a versenyszféra teljesen más, mint az erőmű nyújtotta védett világ. A „vé­dett világ” alatt azt értem, hogy reggel bemegy az ember a munkahelyére, tisz­tességgel, becsülettel elvégzi feladatát, délután kiblokkol és utána már sok köte­lezettsége nem lehet. A versenyszférá­ban napi kihívások, napi kockázatok vannak, naponta kell olyan problémákat önálló felelősséggel megoldani, amit egy zártabb környezetben nem feltétlenül kell mindennap. A vállalkozás kockáza­tokat hord magában. Tudom, hogy ma az atomerőműben nagyon sok ember ilyes­fajta választási kényszer előtt áll. őket szeretném buzdítani, hogy ne féljenek a váltástól. Ha valaki akarja és meri felvál­lalni ezeket a kockázatokat, az ilyen jel­legű öngondoskodást, és hajlandó elin­dulni, saját képességei alapján a kihívá­soknak megfelelni, ha kellő energiát fek­tet bele, akkor sikeres lesz, még azon az áron is, hogy egy teljesen új szakmát, hi­vatást kell megtanulnia. — Manapság sokan marad­nak inkább a rosszabb körül­ményeket nyújtó, de biztos munkahelyen, minthogy felvál­lalják a bizonytalant, a kocká­zatot. — Az emberek a biztonságos jövede­lemhez ragaszkodnak, de emellett min­denkinek meg kell tanulnia vállalkozói szellemiséggel is gondolkodni. Úgy lá­tom, Pakson ma egy olyan vállalkozói réteg működik, amely hosszú távon gon­dolkodik és ebbe beletartozik a munka­helyi létszám bővítése. — Az Ön családja hogyan fogadta a változtatást? — Először meglepődtek, majd egyet­értettek. Két gyermekem van, értelme­sek, szépek és egészségesek. A kisebbik fiam 12 éves, a nagyobbik 17, jó esze van, remélhetőleg egyetemre megy. fe­leségem itthon van, ő a családot gon­dozza. Üzenetként küldöm azoknak, akik munkahely változtatására szánják el magukat, hogy csakis nyugodt, biztos családi háttérrel lehet ezt megtenni. A család támogatása nélkül nehezen fog menni. Az első időszakban a vállalkozó lét arról szól, hogy mindig időhiány je­lentkezik, pénzügyi zavarok merülhet­nek fel és rendkívül nagy a leterheltség. A szokások megváltoznak, a programok módosulnak, kevesebb idő jut az otthoni életre. Ezeket feltétlenül meg kell be­szélni a családdal. — Jelenlegi munkájában előnyt jelenthet a pszichológiai laborban eltöltött idő, az embe­rekkel való kapcsolattartás, érintkezés. — A pszichológiai laboratóriumban humánszervezőként dolgoztam. A mun­kapszichológia területén foglalkoztam az emberekkel. Az erőműben korábban feltevődött a korszerű humán erőforrás­gazdálkodás megvalósítása, vagyis az emberrel foglalkozó területek egységes keretbe foglalása, összehangolása, célo­rientált projektek kialakítása az oktatás, személyügy, szociálpolitika és a munka­ügy bizonyos területeit érintve. Ma a biz­tosítás már nem az egyes emberekkel való kapcsolattartást jelenti, hanem egyre inkább nagyobb jelentősége van a kis-, közepes- és nagyvállalkozásokkal való együttműködésnek, a céges szinten való kapcsolattartásnak. Magát a cégtu­lajdonost igyekszünk érdekeltté tenni a különböző befektetésekben. Ezek koc­kázati biztosítást, szolgáltatást, ugyan­akkor befektetést, megtakarítást is jelen­tenek. — Vezetőként különösen tisztában kell lennie a gazda­sági-pénzügyi előírásokkal. — Humán végzettségemmel eleinte nehéz volt a számok rideg világában tá­jékozódnom. Az NN világszerte híres nagyon jó oktatási rendszeréről és mun­katársai részére különböző saját tanfo­lyamok elvégzését, képzettségek meg­szerzését írja elő. Én is elvégeztem a szükséges tanfolyamokat. Ha valaki pénzügyi-számviteli képesítéssel jelent­kezik nálunk üzletkötőnek, szívesen fo­gadjuk, de akkor is meg kell szereznie az NN által előírt szakirányú képzettsége­ket. — Milyen tervei vannak a jövőre? — Sok olyan dolog van az életem-' ben, amit nem kívánok és nem is vagyok hajlandó feladni. Ezeknek egyike a taní­tás, amit belső indíttatásból, szinte máni­ákusan művelek. A BME paksi főiskolá­ján már évek óta tanítok kommunikációt, az ÁÉFSZ képzésen pedig humán erő­forrás-gazdálkodáshoz kapcsolódó tan­tárgyakat. Nagyon szeretek tanítani, ameddig bírom energiával és idővel, csi­nálni fogom. Másik tervem, hogy egy si­keres, komoly karriert érjek el új pályá­mon. Világosan látom a feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy karri­eremet fejleszteni tudjam. A cég által megfogalmazott követelményeknek ez idáig megfeleltem, és remélem a jövő­ben is így lesz. — Hány éves? — Negyven. Éppen a születésnapo­mon váltottam. Úgy látom, hogy a 40 év körüli életkor a legalkalmasabb arra, hogy az ember munkakört, munkahelyet váltson. Ekkor már van kellő tapaszta­lata, megfelelő iskolai végzettsége és az emberekkel való bánásmódban is jártas­ságra tett szert. Rendelkezik az életkorá­ból adódó bölcsességgel, mindemellett lényeglátó képessége is alkalmassá teszi arra, hogy hosszú távú, komoly egzisz­tenciát alakítson ki. Egy japán közmon­dás szerint 20 éves korban gyermeket kell nemzeni, 30 éves korban házat épí­teni és 40 éves korban fát ültetni. Ez is a jövőtervezést, hosszú távú gondolkodást tükrözi. Szeretnék élni az alkalommal, hogy ez úton üdvözöljem volt kollégái­mat. Köszönöm nekik azt a támogatást, és együttműködést, amit 13 éven keresz­tül kaptam tőlük és amit mai napig is ka­pok, a szeretetüket, barátságukat. Lovászi Anna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents