Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-11-01 / 11. szám

1999. november ATOMERŐMŰ 5. oldal Üzemi Tanácsok akadémiája a TLK-ban Előtérben a biztonság Az országban működő Üzemi Tanácsok megala­kulásuktól kezdve - 1993 - minden évben közös fóru­mokon beszélik meg sze­repüket és tennivalóikat. Ilyen közös tanácskozásra került sor október 12-én Pakson, a Látogató Köz­pontban, mely tanácskozás helyt adott a PA Rt. Fel­ügyelő Bizottság Klub ki­helyezett ülésének is. Az ÜT-akadémián a PA Rt. Üzemi Tanácsa és Fel­ügyelő Bizottsága mutat­kozott be a közel 60 fős vendégsereg előtt. Az aka­démia programjáról és ér­tékeléséről Lőrincz László ÜT-elnököt kérdeztem, melyről a következőket mondta Lőrincz László: „Vendégeinknek bemutat­tuk a PA Rt. Üzemi Taná­csának működését az 1998. novemberi megválasztá­sunk óta eltelt időszakra vonatkozóan. Elmondtuk a választások során kialakult különleges helyzetünket, miszerint az ÚT tagjai zömmel a PADOSZ tagjai, de hangsúlyoztuk: ez nem jelenti azt, hogy előnyben részesítenénk bármely ér­dekvédelmi szervezetet. Nem kívánunk rátelepedni egyetlen érdekvédelmi szervezetre sem, hanem partneri kapcsolat kiépíté­sére törekedtünk, melynek eredményeként korrekt kapcsolat jött létre az erőmű négy érdekvédelmi szervezetével. A választások után ren­deztük kapcsolatunkat a munkáltatóval, mely együttműködésre kötelez minket, nem durcáskodha­­tunk, nem fordíthatunk há­tat. A kialakult jó viszonyt a törvényekben biztosított lehetőségek mellett egyedi kétoldalú megállapodá­sokkal is el kívánjuk érni.” A tanácskozáson bemu­tatkozott a Felügyelő Bi­zottság Klub is, hasonlóan az ÜT-hez. Az ország szá­mos megyéjéből érkezett vendégek elismeréssel szóltak a fogadás színvona­láról, a TLK pazar kiállítá­sáról, az erőmű szép kör­nyezetéről, a tisztaságról és rendről. Lőrincz László szerint sikerült az ÜT-nek jó és hatásos PR tevékeny­séget kifejteni, és biztos abban, hogy a résztvevők pozitív élményeket szerez­tek a Paksi Atomerőmű Rt­­ről. - béri -A nukleáris csempészet ellen Az Országos Atomenergia Hivatal és a Magyar Tudományos Akadé­mia Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézete (IKI) a nukleáris anyagok csempészetének leleplezésére szimulált gyakorlatot szervezett. A határátkelőhelynek megfelelő terepviszonyok között lefolytatott gyakorlat legfőbb célja a PHARE program keretében ka­pott, a nukleáris anyagok gyors helyszíni azonosítására alkalmas, hordozható berendezés kipróbálása volt. A gyakorlaton a Határőrség Országos Parancsnoksága, az OAH, az Országos Sugáregészség­ügyi Szolgálat, az Országos Rendőr-főkapitányság, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága munkatársai mel­lett megfigyelőként az Európai Bi­zottság Transzuránium Intézetének (ITU) képviselői is részt vettek. A gyakorlat igazolta, hogy a kapott berendezés terepviszonyok között is alkalmas a nukleáris anyagok gyors helyszíni azonosítására, ami lehetővé teszi a rendőrségi eljárás késedelem nélküli megindítását. Ötödik alkalommal ren­dezte meg Létesítmény­technikai Konferenciáját a TÜV Rheinland Közép- és Kelet-Európai Vállalatcso­port. Dr. Czitán Gábor vezér­­igazgató hangsúlyozta, hogy a TÜV elsősorban nem hatóságként, hanem szolgáltatóként, tanácsadó­ként jelent meg, és jelentős oktató tevékenységet is vé­gez. A Csoport magyaror­szági székhellyel irányítja Bulgáriában, Romániában, Ukrajnában a leányvállala­tok tevékenységét. Most Koszovóban inkubátor-há­zat hoznak létre. Tevékenységi körük ki­terjed a rendszer- és ter­méktanúsításra, valamint a személytanúsításra is. A résztvevők tájékozta­tást kaptak a komplex biz­tonságtechnikáról, a szab­ványok és előírások válto­zásairól. Külön előadások foglalkoztak a MOL, a TVK és a Mátrai Erőmű nagy beruházásainak ta­pasztalataival. A második nap előadás­­sorozatában a létesítmé­nyek megbízhatóságával, a biztonsági felülvizsgála­tokkal, a Seveso II irányelv teljesítésével, valamint az üzleti siker és kiválóság el­éréséhez vezető úttal fog­lalkoztak az előadók. A tárgyhoz kapcsolódott a II. Hegesztés-biztonságtech­nikai Konferencia, ame­lyen ismertették a Hegesz­tés Biztonsági Szabályzat változásait, a hegesztési füstök megengedett érté­keit, és számos más bal­eset-megelőzési kérdést is tárgyaltak. (simon) Siemens Új típusú szimulátorok A Paksi Atomerőmű Oktató Központja nemrégen felkérésre helyszínt biztosított egy nemzet­közi rendezvény számára. A ren­dezvény külföldi vezetőivel, Die­­tgar Gronau és Wolfgang Weh­­ner urakkal folytattuk a követ­kező beszélgetést a program utolsó napján. — Az Oktatási Modell Projekt szervezésében az Oktató Központ 1999. 10. 11-15. között adott he­lyet az Önök rendezvényének. Kérem, ismertessék, melyek vol­tak az esemény célkitűzései és kik voltak a résztvevői? Kérdésünkre Dietgar Gronau Úr (Siemens-KWU), a projekt igazga­tója válaszolt: — Az Európai Közösség kelet­európai régióba, különösképpen Oroszországba és Ukrajnába, irá­nyuló TACIS, valamint a közép­kelet európai országokat célzó PHARE segélyprogramjának fel­adata, hogy növelje a térség atom­erőműveinek biztonságát és fej­lessze biztonsági kultúrájukat. E programok keretében hívott életre a Közösség egy projektet hat, ún. Multifunkcionális Szimulátor (MFS) kifejlesztésére és üzembe helyezésére, valamint oktató sze­mélyzetük kiképzésére. A program végéhez közeledik, a rendszerek elkészültek és különböző országok atomerőműveinél működnek, ne­vezetesen Bulgáriában, a Cseh- és Szlovák Köztársaságokban, Orosz­országban és Ukrajnában. A pro­jekt utolsó fázisának feladata az volt, hogy az új típusú szimuláto­rok oktatói felkészítő programjait kidolgozza és lebonyolítsa. A jelen­legi esemény célja kettős volt. Egy­részt a projekt lezárásának admi­nisztratív és egyéb feladatait kellett megoldanunk, másrészt viszont egy ún. „felhasználói csoport”-ot kívántunk létrehozni, melynek tag­jait a VVER erőművek, köztük Magyarország szimulátor üzemel­tetői delegálják. E „klub” alapítá­sának célja természetesen egy olyan platform kialakítása, mely keretet alkot a szóban forgó szimu­látor típus felhasználói számára az információk és tapasztalatok cseré­jéhez. Ennek megfelelően rendez­vényünkön egyik részről a ked­vezményezett országok, még egy­szer: Bulgária, a Cseh és Szlovák Köztársaságok, Oroszország és Ukrajna képviselői vettek részt. Másik részről az Európai Közösség Konzorciumba tömörült, a szimulá­tor instruktort felkészítő progra­mokért felelős szerződéses partne­rei voltak jelen három ország há­rom vállalatát képviselve, a projekt vezetőjét, a Siemens-t Németor­szágból, a Tecnatom-ot Spanyolor­szágból és a Magnox Electric-et, az Egyesült Királyságból. További vendégeink voltak a szimulátorok kifejlesztésében közreműködő vál­lalatcsoport szakemberei, neveze­tesen a Belgatom-tól Belgiumból, mely a csoport vezetője volt, a Corys szimulátort szállító cégtől, Franciaországból és végül újfent, a Siemens-tői. — A Multifunkcionális Szimu­látorfogalma számunkra új. Ho­gyan tudná érzékeltetni a teljes léptékű és az MFS közötti eltéré­seket? Wolfgang Wehner Úr, a projekt vezetője vette át a szót: — Ügy vélem, egy kicsit mindkét szimulá­tor típust be kell mutatnunk. A két szimulátor típus közötti különbsé­gek közül a legfontosabb, hogy a teljes léptékű replika szimulátor a valós vezénylőben található pane­lek, kezelőszervek és tablójelzések hű másolatait is tartalmazza, me­lyek használatából, illetve, melyek által a vezénylői személyzet gyako­rolhat és tanulhat. A multifunkcio­nális szimulátor ezzel szemben egy könnyen kezelhető, kifinomult szoftverrel meghajtott számítógép, melyen minden beavatkozás és funkció egérrel, a célszerűen kiala­kított grafikus felületen végezhető el. A szimulációba bevont rendsze­rek mennyiségét, valamint a szimu­láció teijedelmét, mélységét te­kintve az MFS nem marad le a tel­jes léptékű szimulátorok mögött. Véleményem szerint ezért a multi­funkcionális elnevezés már-már történelmi, mely helyett a Képer­nyővezérelt Teljes-léptékű Szimu­látor sokkal érzékletesebb lenne. A vezénylői kezelőszervek e grafikus eszközbeli elrendezése lehetővé te­szi, hogy replika képernyők kivetí­tésén kívül további, didaktikai célú képek segítsék az operátort az atomerőmű viselkedésének komp­lex műszaki, fizikai, villamos vi­szonylatainak alaposabb megisme­résében, elemzésében. A képzés teljes teijedelmét mintegy száz kü­lönböző funkciójú kép fedi le. Álta­lánosságban véve, az MFS a nor­mál operátori gyakorlatokon kívül olyan felhasználási területeket, le­hetőségeket ölel fel, mint az ön­képzés, az erőművi események elemzése, a kezelési utasítások koncepciójának optimalizálása és a tervezett módosítások előzetes tesztelése. A multifunkcionális szimulátorok tehát magasan fejlett, de kompakt, relatíve kis méretű eszközök. További, nem elhanya­golható előnyök, összevetve a tel­jes-léptékű replika szimulátorokkal a költséghatékonyság, azaz a vi­szonylag alacsony ár a szolgálta­táshoz képest. — Számunkra is követhető, hogy milyen erőfeszítéseket tesz az Európai Közösség a TACIS és PHARE programok keretében, a kelet-európai atomerőművek biztonságának növelése érde­kében, sőt, az utóbbinak a paksi atomerőmű is részese. Saját megfigyelésünket is tükrözi az a megállapítás, hogy e progra­mok nem mindig zárulnak teljes sikerrel, s ami a legnagyobb probléma, hogy a programok végeztével a kedvezményezettek nem tudják az eredményeket önállóan hasznosítani. Ha jól értem, itt hat szimulátorról van szó. Tudnak-e Önök tenni bár­mit, amely segítheti e szimulá­torok üzemeltetőit abban, hogy a pénzhiány ne akadályozza azok használatát, karbantartá­sát, fejlesztését? A kérdésre ismét Dietgar Gro­nau Úr adta meg a választ. — A kérdés nagyon jó, mely egyben azt is jelenti, hogy nehéz kérdés. Tulajdonképpen a megál­lapítás helyes, nagyon gyakran a TACIS és PHARE projektek eredményei nem tarthatók fenn és nem fejleszthetők hosszú távon, a financiális és egyéb források, va­lamint folytatólagos támogatás hi­ánya miatt. Éppen ezért reméljük, hogy a projektben, melyet e héten zártunk le itt, Pakson, e problémát elkerülhetjük azon bizonyos „Fel­használói Csoport” életre hívásá­val, melynek tagjai a szimulátorok felhasználói. Ez azt jelenti, hogy a jövőbeli együttműködés alapjait fektettük itt le. A Felhasználói Csoport első, alakuló munkaérte­kezletén az első, nagyobb hord­erejű téma pontosan a fenti kér­déshez kapcsolódott, azaz hogyan és honnan található forrás a pro­jekt eremdényeinek fenntartásá­hoz, a folyamatos tapasztalatcse­réhez, valamint ahhoz, hogy az EU ily nagymértékű beruházásai a jövőben is sikeresek maradhassa­nak. Nos igen, ha nem is a legfon­tosabb, de nagyon jelentős kérdés, hogy a szóban forgó Felhasználói Csoport alapításával megoldhas­suk ezt az úgymond defektust, mely még egyszer mondom, Ön­nek igaza van, nagyon sok más projekt esetében okoz aggodal­mat. — Összefoglalnák, miért vá­lasztották Paksot e munkaérte­kezlet helyszínéül? Dietgar Gronau Úr válaszol: — E kérdés megválaszolása lényegesen egyszerűbb. A fő ok, hogy Magyarországot választot­tuk a Felhasználói Csoport első munkaértekezletének helyszínéül az, hogy a Paksi Atomerőmű Ok­tató Központja hosszú évek óta üzemelteti saját teljes-léptékű szimulátorát, működteti és az a sok munka, melyet a paksi kollé­gák a szimulátoros képzés terüle­tén végeznek azt jelenti, hogy a Paksi Atomerőmű nagyon nagy tapasztalattal rendelkezik mind az eszköz, mind pedig az oktatási forma tekintetében. Önöknek na­gyon jó oktató központjuk van, és a többi országhoz hasonlóan VVER-440/213 blokkot üzemel­tetnek. Annak ellenére, hogy saj­nos Magyarország nem volt ré­szese az MFS projektnek, egyér­telmű szándékunk volt Paks meg­hívása a Felhasználói Csoportba. Az oktatás színvonalának emelése érdekében a tapasztalatok cseré­jére, átvételére szükség van, akár teljes-léptékű, akár multi-funkci­onális szimulátoros képzésről le­gyen szó, éppen ezért rendkívüli örömmel töltött el, hogy Paks készséget mutatott az értekezlet vendégül látására itt, ebben a na­gyon szép oktató létesítményben. Vannak azonban egyéb okok, melyek arra a következtetésre ve­zetnek, hogy Paksnak részesévé kell válnia valamiképp e prog­ramnak. A multifunkcionális szi­mulátorok alapötlete tulajdonkép­pen pont Magyarországon szüle­tett meg 1991-ben egy, a NAÜ ál­tal szervezett szimulátoros konfe­rencián, Balatonfüreden. Úgy éreztük ezért, a szimulátorok elké­szülte után illő visszatérnünk az ötlet szülőföldjére. Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy az MFS lényegi részét, a központi modelleket egy magyar cég, a KFKI készítette el. Láthat­ják tehát, hogy számos indok és érv szól amellett, hogy Magyaror­szágot ne hagyjuk ki, ha szimulá­torokról beszélünk. — Elképzelhetőnek tartják-e, hogy a jövetben további, hasonló rendezvények helyszínéül ismét a Paksi Atomerőművet válasszák? Dietgar Gronau Úr reakciója — Hangsúlyoznom kell, hogy a technikai jellegű okokról koráb­ban már szóltunk. Az a vélemé­nyünk alakult ki, hogy a Paksi Atomerőmű és Oktató Központja számára részvételt kell biztosítani minden, az atomerőművi sze­mélyzet képzésével kapcsolatos nemzetközi projektben, függetle­nül attól, hogy mely specifikus részterületről is van szó. Paks már eddig is sok tapasztalatot gyűjtött e téren és továbbra is sok energiát fektet bele, s ez az, ami igazán számít a NAÜ, vagy más intéz­mények által koordinált nemzet­közi porondon. Ezt tekintetbe véve, a Paksi Atomerőmű Oktató Központjának nemzetközi konfe­rencia centrummá kell válnia. Szintén meg kell említenem, hogy a Paksi Atomerőmű Karbantartó Gyakorló Központja rendkívül impresszív, mely oktató létesít­ményként egyedülálló példa más országok számára a képzés fon­tosságának megítélésében, vala­mint annak igazolásában, hogy a képzés színvonalának biztosítása érdekében mennyit tud tenni az ország és az erőmű maga, ameny­­nyiben a vezetés ezirányú elköte­lezettsége ténylegesen megvan erre. A kollegiális kapcsolatok és a szervezés tekintetében pedig Paks megmutatta, mennyire ki­váló vendéglátó, minden részt­vevő szinte otthon érezte magát. Nem véletlen tehát az a megállapí­tás, hogy Paks ilyen szempontból is kiváló helyszíne lehet nemzet­közi találkozóknak. — Végül, meg voltak-e elé­gedve a szolgáltatás színvonalá­val, a szervezéssel, a helyszínnel? Wolfgang Wehner úr válasza — Az értekezlet tekintetében meg kell állapítanom, hogy a Paksi Atomerőmű oktató központ­jának felszereltsége minden igényt kielégít, mely által ideális helyszíne lehet nemzetközi ese­mények szervezésére és lebonyo­lítására, továbbá a paksiak az álta­luk végzett képzési tevékenység bemutatásával is jó példát mutat­tak az értekezlet minden résztve­vője számára. Dietgar Gronau úr válasza — Azt hiszem, e kérdésre az előzőekben részben válaszoltam. Ennek ellenére itt ki kell emel­nem, hogy köszönettel tartozunk azért a kiváló együttműködésért, melyben a Paksi Atomerőművel megszerveztük e hét eseményét. Búcsút mondunk most, egy kicsit szomorúan, mert sohasem kelle­mes egy ilyen vendégszerető he­lyet tovahagyni. Szeretném meg­ragadni az alkalmat, hogy megkö­szönjem a Paksi Atomerőműnek, az oktatási Modell Projektnek és személyesen Venczel László fő­szervezőnek a munkaértekezlet megszervezésében és lebonyolítá­sában nyújtott értékes segítséget. Teszem ezt abban a biztos tudat­ban, hogy ez, a multifunkcionális szimulátor felhasználói csoport jövőbeni sikeréhez és fejlődésé­hez megfelelő alapot adott. — Kiss István az Oktató Köz­pont képviseletében látta el a há­zigazda szerepét. Hogyan ítéli meg, ennek a rendezvénynek, il­letve hasonló rendezvények meg­szervezése milyen hasznot hoz az Oktató Központnak, illetve a Paksi Atomerőműnek? — Mint ahogy azt Gronau úr elmondta, Paks a rendezvény meg­szervezése, illetve a felhasználói csoportba való meghívása révén le­hetőséget kapott, hogy valamennyi WER-440-es blokk oktató köz­pontjával állandó szakmai kapcso­latot tartson a jövőben. A mostani találkozó során kibővült személyes ismeretségek jó alapot teremtenek arra, hogy több területen is megosz­­szuk tapasztalatainkat és gondjain­kat. A résztvevők most személye­sen is megismerkedhettek a paksi eredményekkel, mint például a KGYK egyedülálló létesítményé­vel, a SAT-alapú képzésfejlesztés területén elért eredményeinkkel, képzési programokkal és anyagok­kal, a teljes körű szimulátoron vég­zett igen jelentős fejlesztéseinkkel, a reaktorvédelmi rekonstrukció tesztkörnyezetének és képzési felté­teleinek példamutató megteremté­sével és még sorolhatnám tovább. Több résztvevő a látottak alapján sok lehetőséget lát tapasztalataink, eredményeink átvételére. Konkré­tan az MFS felhasználói csoportba való bekerülés olyan előnyökkel jár, hogy a mi szimulátor oktatóink, fejlesztőink közvetlenül követhetik ennek a minden szempontból kor­szerűnek tekinthető oktatási esz­köznek a sorsát, s hiszem, hogy az itt látottakból átvehetünk olyan elemeket, amelyekkel a mi szimulá­toros képzésünket is színesíthetjük, javíthatjuk. A kérdés második fe­lére, hogy hasonló rendezvények szervezése milyen hasznot jelenthet a Paksi Atomerőműnek, egyér­telmű a válasz. Már ezt a rendez­vényt is üzleti alapon rendeztük, a konzorcium nemcsak a résztvevők itt tartózkodásának költségeit, ha­nem a létesítményeink igénybevé­telét is finanszírozta. A társaság célkitűzéseivel összhangban az ok­tató központnak is növelnie kell a költséghatékonyságot, ami nem­csak a kiadások csökkentésével, hanem többlet bevétel szerzésével is biztosítható. Külön öröm szá­munkra az, hogy az ilyen jellegű üzleti tevékenységgel az Oktató Központ számára az atomerőműves világ vérkeringésében való részvé­tel mellett konkrét szakmai előnyök is származnak. „Önöknek nagyon jó oktató központjuk van”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents