Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-11-01 / 11. szám

4. oldal ATOMERŐMŰ 1999. november Tíz éves a PADOSZ és még valami más A biztonságos munkavégzéssel összefüggő érdekképviselet Meghallotta az idők szavát és annak lényegét meg is csele­kedte egy közösség 10 eszten­dővel ezelőtt. A kötelezőből szabadon választott lett, az irányítottból saját sorsát kéz­bevevő, az atyáskodóból ér­dekelt képviselő. Folytathat­nám az ellentétek sorát, ám aki velünk együtt élte meg ezt a 10 évet - és annak előzmé­nyét pontosan tudja, hogy mi és mivé változott meg. Születésnapot ünnepeltünk, szép kerek évszámot. Méltó környe­zetben, ünnepi műsorral. A meg­hívott vendégek - akik között volt szép számmal olyan, aki a hét­köznapokon a tárgyaló asztal má­sik oldalán ül - aktivisták és tag­jaink visszafogott, öntömjénező lózungoktól mentes ünnepi szó­noklatot hallhattak. Az otthonról hozott finom fala­tok, és italok mellé kulturált, jó hangulatú talpalávaló hívta táncba az ünneplő közönséget. Az eddig leírtakra mondhatná az ol­vasó, na és, mi van ebben szenzá­ció? Azt gondolom, hogy a szenzá­ció abban van, ahogy ez létrejött és ami ezt 10 éve életben tartja. Az a közösségi szellem, az a kö­zösséghez tartozni akarás, amely bennünket, PADOSZ tagokat összetart. Bátran fölvállaljuk tag­ságunkat, büszkék vagyunk arra, hogy formálhatjuk életünk egy ré­szét. Most mondhatnád kedves olvasó: no lám, itt a demagógia, mégis csak megjelenik! Nem gondolnám, sőt, az ellenkezőjét állítom, segítségül kérek ehhez egy rádióban elhangzott műsort, melynek a rövid tartalma a követ­kező: A beszélgetés egészségről és egészségügyről szólt. Bemutatták, hogy mi a különbség Európa fejlett és a kevésbé fejlett része között ezen a téren. Bemutatták a gondol­kodásbeli különbséget, ahogy megközelíti a problémát ez a vi­lágnak sajnálatosan megosztott két része. Míg a fejlettebb a megelő­zésre igyekszik fordítani igen sok pénzt - és az anyagiak nagyobb ré­szét - addig mi, és hasonló sorsú országtársaink tűzoltásszerűen mindig a bajt igyekszünk kezelni és futunk a problémák után. Hol itt a párhuzam? Ott, hogy a megelő­zés fontos részének tekintik azt, hogy igen komoly pénzeszközök­kel támogassák a civil szerveződé­seket, közösségeket, egyesületeket (nem a versenysportot). Az érveik között az szerepel, hogy ha valaki egy szabad akaratból választott közösség tagja, azt munkájával cél­jainak elérése érdekében támo­gatja, jobb kedvű, egészségesebb, nagyobb tettek elérésére válik al­kalmassá. Eddig ismertetném a be­szélgetést, és az olvasóra bíznám a nem is rejtett hasonlóság felisme­rését, a következtetés megfogal­mazását. A magam részéről csak annyit fűznék hozzá, hogy ha az elkövet­kezendő esztendőkben is ez a kö­zösségi szellem fogja irányítani a PADOSZ-t, akkor a továbbiakban sem lesz szégyenkezni valónk. Je­lenlegi tagjaink ezt már értik, és érzik is. Együtt erősebbek vagyunk. (L.) Az elmúlt évi októberi szá­munkban beszámoltunk a munkavédelmi képviselők megválasztásával kapcsolatos információkról. Most Woll­­ner Pált, a PA Rt. Munkavé­delmi Bizottság újra megvá­lasztott elnökét az eltelt egy évről kérdeztük. A bővebb ismeretekre igényt tartók számára jelezni szeretnénk, hogy az Atomerőmű Intranet hálózatán' a PA Rt. Közér­dekű információk könyvtár­ban megtalálható, tanulmá­nyozható a Munkavédelmi Bizottság honlapja. Olvasha­tunk itt az elvégzett munká­jukról, ügyrendjükről, a munkavédelmi képviselők joggyakorlásának feltételeiről és a munkavédelmi érdek­­képviseletről. Megismerhet­jük a PA Rt. vezérigazgatójá­val kötött együttműködési megállapodásukat és a mun­kavédelemre vonatkozó érvé­nyes magyar jogszabályok lis­táját. — Melyek azok a területek, melyekkel a munkavédelmi ér­dekképviselet foglalkozik? kér­deztem Wollner Páltól, a PA Rt. Munkavédelmi Bizottság elnökétől. — A munkavédelmi törvény teremtette meg a munkahelye­ken a tisztán munkavédelmi jel­legű érdekképviseleti formát. A képviselet főbb jellemzői, hogy alanyi jogon és lehetőségként gyakorolható. Kizárólag a munkavédelem fogalomkörébe tartozó jogok (érdekek) meg­óvására irányulhat, azaz csak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítását céloz­hatja. Önálló, azaz a szakszer­vezetek és az Üzemi Tanács lé­tétől, működésétől függetlenül létrehozható. Kizárólag mun­kavállalói összetételű, jellegű. A munkáltató a munkavédelmi képviselő vagy bizottság kez­deményezésére köteles vála­szolni, a tárgyaláson részt venni, konzultálni. A munka­védelmi képviselő kötelezett­sége: a képviselt munkavállalói kör munkavédelmi érdekeinek védelme, a munkavállalókkal való kapcsolattartás, a munkál­tatóval együttműködés, rendel­tetésszerű joggyakorlás, és a ti­tokvédelem. — Milyen a Munkavédelmi Bizottság kapcsolatrendszere a munkáltatón belül és kívül? — A vezérigazgatóval meg­kötött együttműködési megál­lapodásunk alapján a munkál­tató részéről a partnerünk a biz­tonsági igazgató. Közvetlen napi kapcsolatot építettünk ki a Munka- és tűzvédelmi osztál­lyal. A közös érdekeken nyugvó kapcsolatot alakítot­tunk ki az ÜT-vei, illetve a szakszervezetek helyi szervei­vel (PADOSZ, MESZ, Mun­kástanács, ATISZ). Közvetlen kapcsolatban állunk a minket megválasztó munkavállalókkal is. A munkavállalóktól jövő észrevételeket megvizsgáljuk és ha szükséges, intézkedést ké­rünk azok kijavítására. Kapcso­latot építettünk ki az Rt. terüle­tén dolgozó külső vállalkozá­sokkal, ahol munkavédelmi képviselő került megválasz­tásra. Hatékony kapcsolatunk van az ATOM-MED Kft-vel (üzemegészségügyi szolgálat). Rendszeres közös bejárásokon, ellenőrzéseken veszünk részt. Részt veszünk az egészségügyi bizottság és a káros alkohol és kábítószer fogyasztás megelő­zésére alakított programbizott­ság munkájában. A munkálta­tón kívül a Tolna Megyei Mun­kabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőséggel van kapcsola­tunk. — Melyek a munkavédelmi bizottság hatáskörébe tartozó jogosítványok? — A PA Rt. Munkavédelmi Szabályzat kiadásában egyetér­tési jogosultságunk van. A munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések kivizsgálásá­ban hatékonyan részt veszünk. Rendszeres ellenőrzéseket vég­zünk a munkahelyeken. A dol­gozói észrevételekre intézke­dést kezdeményezünk. — Hogyan végzi munkáját a munkavédelmi bizottság ? — A bizottság hetente szer­dánként rendszeresen ülésezik. Itt beszéljük meg az elmúlt idő­szakban felmerült problémákat és határozzuk meg a következő időszak feladatait. A munkavé­delmi képviselők, bizottsági ta­gok tevékenységüket a saját munkavégzésük mellett kell hogy végezzék. Ez egy társa­dalmi tevékenység, mely nem mehet a munkaköri leírásban meghatározott feladatok rová­sára. A munkavédelmi feladatok ellátására a munkáltató munka­idő kedvezményt biztosít, mely­nek mértéke az elnöknek 15%, a tagoknak 10%. Azt mindenki ismeri, hogy a munkavédelmi tevékenység végzése nem hálás és népszerű feladat. Ellenőrzé­seket kell végezni, emberekkel kell foglalkozni, stb. A munka­­védelmi tevékenység végzése ugyanakkor komoly elméleti és gyakorlati felkészültséget köve­tel meg. Ezt csak kitartó, hosszú munka, tanulás és önképzés formájában lehet megszerezni. A PA Rt. lehetőséget teremtett egy 32 órás tanfolyamra, a mun­kavédelmi képviselők számára, melyen minden képviselő részt vett. Lehetőséget kapunk orszá­gos munkavédelmi értekezlete­ken, konferenciákon való rész­vételre. — Milyen munkát végzett a PA Rt. Munkavédelmi Bizottság az elmúlt egy évben? — Minden munkabaleset kivizsgálásában részt veszünk. Csak olyan munkabaleseti jegyzőkönyv kerül elpostá­zásra, amelyiken a munkavé­delmi bizottság egyetértő nyi­latkozata szerepel. Résztvet­­tünk a blokkok karbantartási munkálatai alatt a heti rendsze­res primer- és szekunderköri munkavédelmi bejárásokon. A munkahelyeken eseti ellenőrzé­seket végeztünk, az indokolt dolgozói észrevételekre intéz­kedést kezdeményeztünk. A feltárt hiányosságokra intézke­dést kértünk. Vizsgáltuk a vé­dőeszközök megfelelőségét, használatát, az öltözők, mos­dók, WC-k állapotát. Folyamatosan végezzük te­vékenységünket, remélve azt, hogy ezzel is segítjük dolgozó­inkat a munkavédelem terüle­tén. Igyekszünk választóink el­várásainak megfelelni. (Sipos L. ) Ungor Sándor (1946-1999) Futótűzként terjed a hír, hogy 1999. október 27- én meghalt Ungor Sán­dor (GÉPIG Turbina Osztály). Közel két évig küzdött a gyilkos kór­ral. Bizakodott, mindent elkövetett, hogy le­­küzdje a betegséget. S végül a szervezete fel­adta, nem bírta tovább a megpróbáltatásokat. Ungor Sándor 1984. október 29-én nyert fel­vételt a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz. Munkatársainak és ve­zetőinek egybehangzó véleménye, hogy igyekvő, szakmáját sze­rető szakembert ismer­tek meg személyében. Soha el nem múló szeretettel gyászolja őt felesége, akivel 31 évig boldog házasságban él­tek, három felnőtt gyer­meke, Zsuzsanna, Kata­lin és Sándor, valamint rokonok, ismerősök, ba­rátok, munkatársak. Un­gor Sándor hamvait 1999. november 20-án helyezik végső nyuga­lomra a Fehérvári úti temetőben. Nyugodjék békében. MJ. Faragó Gyula (1944-1999) Ismét eltávozott közülünk egy régi kedves munkatársunk, Faragó Gyula (ITIG Műszerkarbantartó Osztály). Kollégák, ismerősök megdöbbenten fogadták a szomorú hírt. Hogyan? Mi történt Gyulával? Hiszen nem volt semmi baja! Hosz­­szú éveken át csendben tette a dol­gát, elvégezve mindenkor a rábízott munkát. 1999. október 17-én vasárnap a szokásos házkörüli munkát végezte egész nap. A megszokott időben, este 9 óra közül készült a lefekvés­hez, mert hétfőn korán kell kelni, szerződéses busz viszi az atomerő­műbe dolgozni. Alig egy óra elteltével a szerető gondoskodó feleség a megszokott szuszogás helyett furcsa hangra fi­gyel fel. A gyors orvosi segítség sem tudott már segíteni rajta, szíve megszűnt dobogni. A halál oka: in­farktus! Faragó Gyula 1986. októ­ber 30-án került a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz műszerész mun­kakörben. Örökre elvesztett kollé­gánkat jó lelkű, csendes, szorgal­mas és segítőkész embernek ismer­ték. Valamennyien szerették és tisz­telték. Meghatódva, fátyolos szemmel mesélték a kollégái, hogy 2000. tavaszán készült nyugdíjba menni. Nagyon félt, hogy az átszer­vezés keresztezni fogja az elképze­lését. 1999. október 22-én Dunaföld­­váron helyezték el Faragó Gyula földi maradványait. Rokonok, ismerősök és munka­társak kísérték el utolsó útjára. Gyászolja őt szerető felesége, akivel több, mint 36 évig éltek együtt boldog házasságban. Anna és Szilvia felnőtt lánya, valamint felnőtt Gyula fia. Testvérei és roko­nok, barátok, kollégák és ismerő­sök. Nyugodjék békében. MJ. Pach János (1945-1999) Egy Kedves Kollégánk emlékére Itt hagytál minket, elmentél... Fáj a szívünk, hogy nem mesélhettél. Üres a széked, fáj hiányod, De reménykedünk, hogy szíved itt hagyod. Eljött az idő,.de búcsúzni nem tudtunk, Csend van, néma csend és mi Rád gondolunk. Miért pont veled? - erre már nem felelsz. Válaszod várjuk, de csak - a csönd felel. Az anyagellátási osztály dolgozói Pach János 1999. október 11-én szívin­farktus következtében hunyt el. Takács Miklós Pestszenterzsébet 1943.10.01. -Paks, 1999.11.01. „Minden tettnek az értelem a kezdete, és a megfontolás minden mű forrása. Minden tervnek a szív a gyökere, négy ág hajt ki belőle: a jó és a gonosz, az élet és a halál, de valamennyi fölött a nyelv uralkodik. Van, aki sokakat jól meg tud nevelni, de ha róla van szó, egész gyá­moltalan.” Szeretett, szavakész kollégánkra, Ta­kács Miklós tanár úrra emlékezzünk e sok-ezer éves csi­szolattal. Kedves Mik­lós. Kicsi korban hadiárva lettél élő szülőkkel, a ha­zaégés zűrzava­rában elsodortan, megtalálatlanul. Fadd-Tolna gyermekotthona az első fogódzód, ahová a nevelő­szülőktől vissza­­visszaszöktél. Akkor mondták, szidtak: rossz vagy. Holott stramm, talpraesett srác voltál, aki csak magára számíthat dacos-nyakas akarattal, atléta hajlamoddal, kisportolt magaddal, kitar­tásoddal, szilájuk Tudhattad magadénak amit elértél, ami jutott, akár még a ne­ved adását, váltását is. Tudhattad maga­dénak amit befogadtál: eget, földet, er­dőt, vizet oly annyira, hogy vélted erdé­szeti technikumban a helyed, s javadra válik, ha az erdei munkákban Gemen­­cen gyakorlatot szerzel. Mindig is vágy­tál (a halfogás örömével gyakran meg­­toldottan), a „mely nyelv merne verse­nyezni véled” csendjébe, mígnem rájöt­tél, hogy e nem-versengésben az emberi nyelv mersze messze nagyobb kihívás. Váltottál. Még latinból is érettségiztél Bonyhádon, majd humaniórákra adtad magad hazánk legpatinásabb egyete­mein több grádicson a magyar-történe­lem szakos középiskolai tanár megtisz­­teltségig-kötelezettségig, majd megtol­dottad posztgraduális képzéssel, hogy az „elpazarolt” szellem-kincs még több legyen. Tanári pályakezdeted „még őszinte ember” pátriád, Somogy-Tolna néhány kisebb faluját idézi. A felívelés Paks év­százados iskolájához köt az új gazda­sági mechanizmus indításától, ahhoz szellemiségében, hittel elkötelezetten, tevékeny kitartással. Nyílt szíved, szár­nyaló szabadság-, egészséges becsvá­gyad a hajdanvolt magadat látón reád bízottakat vonzotta hozzád. Önzetlenül osztottad magad gondot vállalón. Lettél népművelő-, csapat-, kiváló úttörő ve­zető, erdei-, vízi túrák szervezője, veze­tője a Szalajka völgybe, Dunára, Zán­­kára, megannyi helyre, helytörténész, muzeális tárgyak gyűjtője, hisz környe­zetünkben ismertek, bíztak, megbíztak benned, bárki szívesen látott. A mára fogalommá vált DFT, azaz Duna Menti Fiatalok Találkozóját először te szervez­ted meg. Ifjúsági klubot, zenés összejö­veteleket hoztál össze. Iskoládban, a Bezerédjben a sportlétesítmények fej­lesztése, az. igazgatóhelyettesi feladatok bőven adtak tennivalót. Ismert közéleti ember lettél. A „Gyermekekért”, majd „Paksért” (ma úgy mondjuk Pro Űrbe, azaz a városért) kitüntetésben részesül­tél másfél évtizede. Új államformánk új munkahelyen, nálunk az ESZI-ben talált a zenitig jut­tatva (majd tragikusan megtöretve magad ál­tal). A politikai, szel­lemi, még ki tudja hány közegváltásban te nem változtál. Ma­radtál, ki voltál. Éltél az „ahogy lehet” atti­tűddel, helyed keres­ted. A Jámbor Pál Társaság, a Paksi Tü­kör adta a régi hely­­történetet. Iíjakká fej­lődőket vittél érettsé­gire, felkészítetted őket felsőfokú to­vábbtanulásra mindvégig osztályfőnök­ként, mellette vezető tanárként, verse­nyek szervezőjeként. Órarendünk a te rendelésed. Új távlatokat adott Erdély közös útjainkon, híressé vált osztályod még híresebb kerékpár túráján. Mindemellett családod, feleséged, három fiad otthonát jó erős negyed szá­zada magad, két kezed munkájával épí­tetted. Szerettél, tudtál kertészkedni. Büszke voltál rá, amit a nagy fiaddal ki­hoztál belőle, míg a kisebbek a ház kö­rül foglalatoskodtak. Biztos kenyérhez, műszaki pályákhoz segítetted őket fele­ségeddel. Kedves Miklós! Kedvelt munkatár­sunk vagy, s lám a megszólításból is kitetszik, nem becéztünk. Sajátosan érces hanggal, nyomatékosan artiku­láltál, nyílt szájjal, szívvel szóltál. Szóltál? Odafigyeltünk arra, amit mondtál, tettél. Ám aki mondta, reád kevésbé? Önzetlen erőbedobással dol­goztál az emberekért, miközben társa­ságba nem jártál, neked nem volt. Nem jutott? Szerettél táncolni, ám a „megtáncoltatás” nem a te műfajod. Korábban mindig tudtad a mértéket, ismerted az arányokat, irányokat. Meddig? Az útjelzőket, irányokat, arányokat szakmád, a történelem átál­lította, láttad, tanítottad. Nem tudtad követni? Mindünk alapigénye szere­tettnek lenni és szeretni, értékesnek lenni és értékelni, szabadnak lenni és szabad elhatározással tartozni valaki­hez, tartozzon hozzánk valaki. A pár­­kák fonalába belegabalyodtál? Mi va­gyunk a magunk párkái, Miklós! Sok­­hol rontottad el? Sok-hol rontottuk el? Sok-hol rontottam el? „Az Élet javainak Egyedüli Oszto­­gatója, az Egyetlen Igaz.” „Nála van az élet forrása, az ő fé­nyében látjuk a világosságot.” Kérdéseinkre majd választ kapunk. Kérdéseidre már választ kaptál.

Next

/
Thumbnails
Contents