Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-11-01 / 11. szám

1999. november ATOMERŐMŰ 3. oldal Nukleáris hírek a nagyvilágból Nemzetközi vízkémiai szeminárium Kína: Indul az orosz típusú reaktorblokkok építése Kínában kiöntötték az első betont a leendő Lianjungang atomerőmű építésén. A hatal­mas előkészítő földmunka 6,5 millió köbméter szikla meg­mozgatását igényelte, és 4000 köbméter betont öntöttek ki az alaplemezbe. A két VVER- 1000 típusú reaktor építése kezdetétől az első blokk indulá­sáig a tervek szerint 66 hónap telik el, a jövő évben már kez­dik a második blokk építését is. A veterán „kitart” A legöregebb spanyol reaktor, a Zórita becenévre hallgató Jósé Cabrera-1 megkapta a műkö­dési engedélyt, igaz, hogy csak 3 évre, feltételesen. Hat hóna­pon belül bizonyos javító in­tézkedéseket meg kell tenni. Ezek elvégzése után lehetőség lesz az üzemidő nagyobb mér­tékű meghosszabbítására, és ekkor a veterán akár túllépheti a 40 éves szolgálati időt. 1968 óta ad energiát az országos há­lózatba és műszaki állapota alapján a magabiztos üzemel­tető eredetileg 9 éves engedély­meghosszabbításért folyamo­dott. CsernobU egyelőre nem zár be Az egyetlen működésben levő csernobili blokknak sokak reménye szerint az idei év vé­géig kellett volna véglegesen leállnia. Most hivatalos szóvivő bejelentette, hogy a blokk to­vább üzemel, biztosan jelentő­sen belépve a következő évbe. A Csernobil probléma komplex kezelésére több mint öt éve fel­állított kormánybizottság dön­tött úgy, hogy a blokk a jövő nyárig üzemben marad. Ebben a döntésben jelentős szerepet játszott az a tény, hogy ennek a blokknak legkedvezőbb az üzemanyagtartaléka az összes orosz blokk között. A bizottság megerősítette Ukrajna aktív részvételét a nemzetközi Szar­kofág Projektben, amelynek célja, hogy új betonvédelem épüljön a sze­rencsétlenül járt csernobili blokk körül. Ugyanakkor hangsúlyoz­ták annak fon­tosságát, hogy a cser­nobili prob­lémák megol­dását a kor­mány támo­gatná, nem kerülne le minisz­teri szintre. A nyugati államok azzal vá­dolják Ukrajnát, hogy nem tel­jesíti az EU, a G7 és Ukrajna ál­tal aláírt egyetértési nyilatkoza­tot, amely szerint a szóban forgó blokkot ez év végéig be kellene zárni. Ukrajna azonban hangoztatja, hogy a bezárás fel­tétele volt a nyugat pénzügyi támogatása, amellyel segítenék a kieső energia pótlását, például a rovnoi és a hmelnyickiji blokkok befejezését. Ez pedig ezidáig nem történt meg. A kérdéses blokk hosszabb kar­bantartás után november végén fog ismét elindulni. Dél-Korea 15. atomerőmű-blokkja A Wolsong-4 CANDU tí­pusú 700 MW-os reaktorral épült, amelyet - számos egyéb részegységgel együtt Kanada szállított Koreának. Ezzel a ko­reai atomerőmű-park 15 egy­ségre szaporodott. A tavalyi évben az atomerőművek része­sedése a villamosenergia-ter­­melésben 41,7% volt. A beépí­tett összes kapacitásnak csak 28%-a atomerőmű, így feltehe­tőleg Koreában is legolcsóbb az atomerőműben előállított vil­lamos energia, azért igyekszik ilyen nagy hányadot azokban megtermelni. Franciaország a közvéleményhez fordul Mint ismeretes, az atom­­energetika egyik legtöbbet vita­tott kérdése a hulladékprob­léma. Franciaországban egy kormánybizottság tanulmányt készített a hulladékkezelés új lehetőségeiről és a hulladék-el­helyezés lehetséges egészség­­ügyi és környezeti hatásairól. A tanulmány több ajánlást is tesz e témákban. A bizottság azon­ban nem tudott közös meg­egyezésre jutni két kérdésben: 1. / Mi legyen a radioaktív hulladék kezeléséért felelős szervezet, az ANDRA jövőbeli tényleges szerepe, és 2. / Mekkora a hulladék-akti­vitásnak az a felső határa, amelynél úgy tekintik, hogy az már semmiféle kockázatot nem képvisel a környezet számára. Politikai elemzők megállapí­tották, hogy nem fordult még elő, hogy ilyen jellegű jelenté­sek tartalmában a bizottság tag­jai nem tudtak közös nevezőre jutni. A bizottság határozatlan­ságát kiemeli az is, hogy java­solják a jelentés lakossági megvitatásra bocsátását annak elfogadása előtt. Ez arra utal, hogy itt már nem szakmai, ha­nem politikai kérdések irányít­ják a döntéseket. Elképzelhető, hogyan tud a lakosság állást foglalni az ártalmatlan hulladék maximális sugárzása kérdésé­ben (főleg miután a szakértők nem tudtak ebben véglegesen állást foglalni). Mivel ténylegesen a szakma egy nehéz kérdéséről van szó, igen kis hatások igen kis való­színűségű fellépésének becslé­séről, az ilyen kérdések lakos­sági megvitatása inkább a de­mokrácia eszméjének eltorzítá­sát jelenti. Vinnay István A PA Rt. Vegyészeti Főosztálya 1999. szeptember 28.-október 2. között a Bala­tonfüredi Rehabilitációs Központban szer­vezte meg a nyomottvizes atomerőművek primer- és szekunder-köri vízüzemével foglalkozó, sorrendben 4. Nemzetközi Vízkémiai Szemináriumát. A megnyitó beszédet. Dr. Schiller Ró­bert tartotta, aki méltatta az előző három szemináriumon végzett szakmai munkát és a programfüzetben meghirdetett előadások alapján értékelte az új szakmai irányvona­lakat. Ezután dr. Salamon Tamás tartott plenáris előadást. A rendezvényen 27 kül­földi és 11 hazai szakember vett részt. A PA Rt. Vegyészeti Főosztályáról 6-8 mun­katárs jött el egy-egy napra, hogy a szá­mára érdekes előadásokat meghallgassa. A két és fél napos szakmai program kereté­ben - két szekcióban - 21 külföldi és 5 ha­zai előadás hangzott el. A Canberra-Pac­­kard GmbH és a DI0NEX GmbH-t Ma­gyarországon képviselő CP Analitika Kft. tartott termékbemutatót, illetve ahhoz kap­csolódó előadást. A szeminárium az atomerőműves ve­gyészeti szakma viszonylag szűk hazai bá­zisa miatt nemzetközi körben, alapvetően a WER erőművek vízkémiai szakemberei, valamint a Paksi Atomerőmű számára e témákban dolgozó hazai és külföldi intéze­tek részvételével zajlott. A témák a primer- és szekunderkor vízkémiai üzemmódja, az ellenőrzés berendezései, eszközei, módsze­rei, valamint a vegyészeihez kapcsolódó témák, mint a dekontaminálás, vegyi hul­ladékkezelés területéről kerültek kiválasz­tásra. az erőművekben felmerült problémák megfelelő kezelése, a választott megoldá­sok hátterének, indokainak bemutatása hasznos abból a szempontból is, hogy az egyes erőművek vegyészeti szakmai kér­déseit összevessük. Másrészt megállapít­hatjuk a felmerült problémák egyedi vagy közös jellegét, ezáltal segíthetjük egymást a megfelelő és gazdaságos szakmai megol­dások kiválasztásában. A 4. szeminárium súlypontját a szekun­der kör vonatkozásban az új vízüzemmód bevezetése, valamint a gőzfejlesztők üze­meltetés biztonságának kérdése adta. Mind a korábbi finn beavatkozások, mind a cseh és szlovák erőművek jelenleg folyó módo­sítások alátámasztják a szekunder kör szer­kezed anyagainak homogenizálására (a réztartalmú szerkezeti anyagok kiváltására) irányuló tevékenységek helyességét. Kifej­tésre került a tömörtelen kondenzátorok veszélyessége a gőzfejlesztőkre. A megol­dások azonos elvei alátámasztják a beavat­kozások fontosságát. A szekunder rend­szeri különbségek, melyek a cseh és szlo­vák erőművek felépítéséből adódnak (ti. a nagynyomású előmelegítők Bohunicében és Dukovaniban eredetileg rozsdamentes csövezésűek), sem teszik elkerülhetővé a kondenzátor csere végrehajtását. A tömör­­telenségek uralását Bohunicében eseten­ként alárendelték a termelési érdekeknek, melyek beláthatatlan veszélyt hordoztak. A primerköri vízüzemről elhangzott elő­adásokban áttekintő képet kaphattunk a nyugati nyomottvizes (PWR) és a keleti WER típusú blokkokban alkalmazott megoldásokról. Megállapítható, hogy a primerköri vízüzemi beavatkozások fő célja, az üzemelő és karbantartó személy­zet dózisterhelésének csökkentése megva­lósul, a hozzá kapcsolódó költségek megté­rülnek. Ezen vízüzemi módosítások termé­szetesen a rendszerelemek - szerkezeti anyagok és fűtőelemek - integritását is előnyös módon befolyásolják. Jelentős sze­repe lehet ebben a helyesen megválasztott és végrehajtott leállási és visszaindulási üzemmódoknak és azok ellenőrzésére al­kalmazott módszereknek. Alternatív meg­oldásként jelentkezik a primerköri hőhor­dozóba történő cink injektálás, amely a védő, spinel-szerkezetű oxidrétegbe beé­pülve megakadályozza a radioaktív korró­­ziótermékek - elsősorban a Co-58 és Co- 60 - felhalmozódását, ezáltal csökkentve a felületi dózisintenzitásokat. Számos olyan előadás hangzott el, amelyek a fenti folya­matok analitikai ellenőrzésére szolgáló módszereket és egyéb eljárásokat ismerte­tett, mint például in-situ gamma spektrosz­kópia, ionkromatográfia, illetve dekonta­minálás és bonyolult csőrendszerek belső felületének ellenőrzése. A szekcióelnökök, a korábbi évek gya­korlatához hasonlóan értékelték a szeminá­rium munkáját és megtették a jövőre vo­natkozó ajánlásaikat. Az általuk összeállí­tott írásos anyag szerint:- a szeminárium jó alkalmat biztosított a WER blokkokat üzemeltetőknek és kü­lönböző intézmények képviselőinek az erőművekben jelentkező problémák meg­tárgyalására,- a WER blokkok primer köre sikere­sen üzemel, a szekunder oldalon problé­mák vannak,- az előzőek nem feltétlenül adaptálha­tóak a WER-1000-es rendszerekre, lehet, hogy ott sokkal több probléma várható,- az elkövetkező szemináriumokon sok­kal több, az üzemeltetési tapasztalatokat ismertető előadás hangozzék el. Ezt külö­nösen a WER-1000 blokkokat üzemeltető orosz és ukrán erőművekben dolgozóktól várják el és azt is remélik, hogy a jövőben nagyobb létszámmal vesznek részt a sze­mináriumon,- remélik, hogy a dekontaminálás és a radioaktív hulladékok kezelése a jövőben ismét a program részévé válik,- szükséges lenne egy WER Tulajdo­nosi Csoport megalakítása, a WER blok­kokat üzemeltetők együttműködésének ja­vítása céljából. A naponta 9:30 - 18:00 között elhang­zott előadások után az esti szociális prog­ramok jó alkalmat nyújtottak a személyes kapcsolatok ápolására, elmélyítésére, kon­zultációkra. A szervezők is támogatják azt a javaslatot, hogy a szponzorálás mértéké­nek növelésével át kellene vállalni a WER-es résztvevők költségének egy ré­szét. A szeminárium szakmailag beváltotta a hozzá fűzött reményeket és elvárásokat. Jó hírverés volt a PA Rt. számára az atom­erőművek vízüzemével foglalkozó nem­zetközi hírű szakemberek körében. A szer­vező bizottság mind a szeminárium előké­szítésében, mind helyszíni lebonyolításá­ban dicséretes munkát végzett. Sugárzó arccal Csemobilban?! (Folytatás az I■ oldalról.) Révedéseimnek az aznapi teendők átbe­­szélése vetett véget. Debreceni megérke­zésünket követően a 22 csapat (10 európai nemzet) képviselői egy rövid eligazítást kaptak, majd gyorsan nyugovóra tértünk. Azaz csak szerettem volna. Társaim hall­hatóan mély álmát őrizve, azért pihenésre egy röpke óra nekem is kijutott. Bájos női hang dallamos ébresztése után - bár ál­mom pillanatszerű volt - azért a nap még­sem kezdődött rosszul. Katonás rendbe felsorakoztunk, majd a lóerőket hagytuk kibontakozni. Gyors feltöltekezés és „ab­­rakoltatás” a határ előtti utolsó benzinkút­nál, majd határátlépés. Vám, vízum, útle­vél ellenőrzés, ahogyan annak lennie kell. Barátságos honfitársainktól elköszönve, búcsút intettünk kis hazánknak. A felkelő Nap melengető sugarait arcunkon érezve, a folyót átívelő hídon robogtunk tova. No nem messze, csak az ukrán határ kamionos termináljáig, ahova csak felvezető kocsi kíséretével léphettünk be. Előtte ízelítő az alapos útlevél és vámvizsgálat korszerű számítógépes ukrán változatáról. Telefo­nálás oda-vissza, már ha volt vonal Kijev­­vel. Azt mondják, az első benyomások so­kat jelentenek. Egy külföldi utazó elsőként a határátlépés milyenségével és ügyintéző­ivel találkozik, ebből próbál kialakítani egy képet az ott élő emberekről és a kö­rülményeikről. Biztos van fejlődnivalójuk a magyar határőrizet személyzetének és technikájának, de ami odaát van?! Hála a jó Istennek, a rendezők által hetekkel előtte elintézett adminisztrációnak kö­szönhetően, a könnyített határátlépés csu­pán hét óránkat vette igénybe. De innentől már felpöröghettek az események. Rendőri felvezetés, száguldó konvoj, váltott vezetés rövid megállókkal, majd reggeli megérkezés a rendezvény színhe­lyére. A fél napos késés a kellő ráhagyások miatt, nem okozott komolyabb csúszást, így a délutáni előadások megkezdéséig mindenki rendezhette sorait és a felfrissü­lésre is maradt ideje. Este felkészülés a másnapi mérésekre, majd egy ünnepi va­csora kellemes perceit élhettük meg. Új és régi arcok találhattak ismét egymásra, megvitathatták, hogy hogyan alakult az elmúlt egy év szakmai és magánéleti szempontból. Alkalom nyílt némi nosztal­giázásra is. Lám eljött a tettek ideje is. Mindenki el­lenőrizte műszereit és a védőfelszerelései­nek teljes arzenáljában elindult a cserno­bili erőmű lezárt területének radioaktivitás szempontjából kevésbé szennyezett részén kijelölt mérési pontok elfoglalására. A műszerek gondos kitelepítése után neki­vágtunk kézi dózisteljesítmény-mérő ké­szülékeinkkel a helyszín sugárzásviszo­nyainak feltérképezéséhez. Kiváló alka­lom adódott, hogy ne csupán imitáljuk a kontamináció veszélyét - az előző évekkel ellentétben hanem ténylegesen előre megtervezetten és megfontoltan hajtsuk végre a mérési gyakorlatot. Műszereink, védőfelszereléseink, valamint a gépjármű­vünk felületi szennyeződését el kívántuk kerülni, vagy legalábbis minimalizálni akartuk. Ennek sikerességéről természete­sen minden alkalommal a nap zárásaként, mérésekkel győződtünk meg. A mérések után kapott eredményeket értékeltük, ér­telmeztük, majd jegyzőkönyvekben rögzí­tettük. Újabb napra virradtunk és az előző na­pon szerzett rutin birtokában még fürgéb­ben magunkra öltöttük védőfelszerelése­inket. Rövid „megmártózás” az ukrán könnyű zenei világban, a rég elfeledett orosz szavak valahol mélyen rejtőző jelen­téseinek felkutatása, de nem sokáig élvez­hettem, mert team vezetői utasításra csak a feladatra koncentrálhattam. Ezen a napon radioaktívan szennyezett területen végez­tük méréseinket. Ennek megfelelően a magunkkal vitt Automess típusú dózistel­jesítmény-mérő készülékünk mutatója 20- 90 Sv/h tartományban mozgott a mérési pont környezetében, ami kb. 5-8 m-re volt az aszfaltozott út szélétől. (Paks környé­kén a dózisteljesítmény 60-80 nSv/h és a népességgel súlyozott világátlag értéke szabadban 57 nSv/h). Előzetes várakozá­sainknak megfelelően kollimátor és/vagy árnyékolás nélkül az „in-situ” gamma­­spektroszkópiás mérőrendszerünk detek­torának „holt ideje” annyira megemelke­dett, hogy műszerünk mérésre - ekkora háttérsugárzás mellett - nem volt használ­ható. Megerősítést nyert, hogy egy na­gyobb területre kiterjedő nukleáris erő­művi balesetet követően, kisebb hatásfokú detektorokat és kollimátorokat kell hasz­nálni. Délutáni programként megtekintet­tük a szarkofágot, valamint a csernobili balesetet képekkel és makettel illusztráló kiállítást. Amúgy az erőmű környezetében tapasztalt sugárzás nagysága alacsonyabb (6-10 Sv/h) a tőle 6-8 km-re mérhető érté­keknek (10-25 Sv/h) (Mozgás közben a gépjármű ablakát lehajtva mértem). Való­színűleg ez egyrészt az erőmű közvetlen környezetében, a talaj felső néhány centi­­méteres rétege kicserélésének, másrészt az útfelületek dekontaminálásának és újabb burkolati réteg felhordásának köszönhető. Természetesen a dekontaminálást és az út­burkolat javítását a lezárt területen belül máshol is elvégezték. A workshop talán legérdekesebb része volt, sétálni a „szel­lem város” (Pripjaty) utcáin. Mindenhol kihalt lakóházak és épületek, mind-mind az enyészetnek átadva. Olyan gyorsan pörögtek az óra mutatói, hogy egyszer csak arra ébredtem, itt a bú­csú perce. A záró estén valamennyi csapat összegezte a gyakorlat során szerzett ta­pasztalatait, megízlelhette egy másik nem­zet gasztronómiai remekműveit, no és a nélkülözhetetlen italát, a vodkát. Kötetlen beszélgetés és biliárdozás közben megis­merhettem a rendezvény megszervezésé­nek nehézségeit, az ott élők mindennapi gondjait és az erőfeszítéseiket, hogy mi­ként próbálnak egy szebb és jobb jövőt biztosítani a jövő generációjának. Mit tesznek a több, mint tíz éve bekövetkezett erőművi baleset következményeinek és káros hatásainak csökkentése érdekében. Másnap kissé nehezebben viseltem a hajnali ébresztőt. Azért néhány perc lefor­gása alatt bepakoltuk a korábban összeké­szített cuccainkat és a magunk által meg­szervezett konvojban elindultunk hazafelé. A sokat utazók jól tudják, hogy szerette­­inkhez igyekezve kétszeres sebességgel múlik az idő. Melengető érzés töltött el bennünket ismét magyar szót hallva. Tud­tuk, hogy már csak pár óra választ el ben­nünket a hazaérkezésig. Az utazás után néhány héttel, ezen sorok írása közben is­mét megelevenednek az ott látott képek és örömmel gondolok arra, hogy részese le­hettem egy remek csapatnak, ahol újabb szakmai ismeretekre tehettem szert. Bepil­lanthattam egy másik nép mindennapjaiba és megismerhettem néhányuk gondolko­dásmódját. Remélem, hamarosan megada­tik egy újabb lehetőség arra, hogy szakma­ilag és emberileg is gyarapodhassam, im­már egy nyugati országba elnyert kikülde­tés révén. robby Tűzvédelmi oktatás Több, mint száz évvel ez­előtt az akkori belügymi­niszter a tűzkár statisztika készítését elrendelő jog­szabályban a következő­képpen fogalmazott: „A tü­zek keletkezhetnek: mennykőcsapástól (villám­­csapás), gonoszságból, meg az ember vigyázatlan­ságából”. Az első kettő egyértelmű. Az utóbbi vi­szont nagyon sokféle lehet. Jelenleg közel 20 okot tar­talmaz a tűzoltóság által vezetett statisztika. Az évente összegyűjtött példá­kat illik közreadni, hogy okoljunk belőle. Ezért tar­tom fontosnak az Erőmű Tűzvédelmi Szabályzatá­nak azon kitételét, mely szerint minden évben is­métlődő oktatást kell tar­tani. Indokolhatnám jog­szabályi rendelkezéssel is. Azonban azért tartom fon­tosnak, hogy a résztvevők figyelmét felhívjuk a he­lyes magatartásra, az elmé­lyült munka mellett talán nem árt, ha évente legalább egyszer a „tüzes” témával is foglalkozunk. Sajnos elég sok példa akadt az el­telt egy év alatt. Égtek isko­lák, szórakozó helyek, is­tálló és malom. Szeren­csére a mi portánkról alig tudunk eseménnyel szol­gálni. Azért a példákat gyűjtögetem és december első hetében a szokott mó­don megtartjuk az oktatást. Külön csoportban vesznek részt a vezetők, a műsza­kiak és külön az adminiszt­ratív dolgozók. Lehetővé tesszük, hogy a külső válla­latok által a belső szerveze­tekhez delegált személyek itt vegyenek részt. Az idő­pontokat a Munka- és Tűz­védelmi Osztály körlevelé­ben közli. Minden csoport részére több időpontot jelö­lünk meg. így lehet válasz­tani, melyiken vesznek részt. Fontos, hogy min­denki a saját kategóriájával jelenjen meg. Mást kell mondanunk a vezetőknek, megint mást a műszakiak­nak, majd pedig az admi­nisztratív dolgozóknak. A részvétel mindenki részére kötelező. Nem kívánom az ide vonatkozó elmarasztaló jogszabályt idézni, mert a több éves tapasztalatom szerint az erőműben dolgo­zók mindig is komolyan vették ezt a kérdést. Ezért várok mindenkit december első felében. Csődéi Pisin '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents