Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám
8. oldal ATOMERŐMŰ 1999. október Hol van már a nyár? „ Úgy kellene utazni, Ahogy a tűz terjed, S elemészteni azt, Amin az ember átment Es ne maradjon más Mint rom és hamu... Vagy otthon maradni S még az ablakon Se nézni ki... ” (Hamvas Béla) Reggel nem sötétben ébredsz, vagy ha igen, csak a kaland kedvéért. A napfelkeltét a munkahelyed felé zötyögő busz helyett a kiválasztott helyen nézheted. Mert már fél éve kiválasztottad, eltervezted, összeszedted a pénzt. Az útikönyvek, térképek mind a fejedben vannak. Nem gondolsz rá, hogy csak pár nap szabid van és karácsony előtt megint te ücsörögsz majd egyedül az irodában. Lázasan pakolsz, reggel ezer bőrönddel vagy csak egy szál hátizsákkal indulsz a cél felé. Van a természet, vagy te, van a hátizsákod és vannak az érzéseid, a vágyaid. Ilyen egyszerű, más nem kell. Korlátot csak saját határaid jelentenek. Ez az, amit úgy hívnak: szabadság. Egyre nehezebb rátalálni, egyre messzebbre kell menekülnöd a hétköznapokból, hogy megtaláld. De még vannak helyek, ahová menekülhetsz, ahol olyan más minden. Egy kellemes hely Párizsban A Nílus Asszuánnál Párizs Ez az út egy hirtelen elhatározás eredménye. A sokszor áldott teletext - kocsim is általa lett - segítségével választottam ki ezt az utat egy másikkal együtt. Végül Párizs lett a befutó, amibe belejátszott az első odautazás élménye is. Felcsigázta az ember kíváncsiságát, fantáziáját, de időszűke miatt jórészben úgy is hagyta - legszívesebben a megérkezés után azonnal visszafordultam volna. 10 perc és már utitársam van, 2 nap és az út befizetve, leszervezve. A szállás a városban egy metró megállónál volt. így mindenki azt csinálta, amihez kedve és nem utolsó sorban bátorsága volt. Ha akart, társasúton vett részt egy lépésre sem elmaradva az idegenvezetőtől, ha nem, nekivágott a városnak magányos felfedezőként. Mi az utóbbit választottuk és nem bántuk meg. Nemcsak a megszokott helyeket jártuk be, de eljutottunk a Luxemburg kertbe, a Victor Hugo múzeumba és más helyekre is, ahova csoportosan már nem jut el az ember. A franciák kedvesek voltak - a férfiaknak is kedves mosolyuk van, nem csak a nőknek. Angolul megértettek minket és többet segítettek nekünk, mint az idegenvezetőnk. A város sokkal tisztább, mint Budapest, nincs tele kutyagumival, jó a levegő, sokkal több a kert, út mentén a fák és a manzárdokhoz tartozó nagy teraszokon általában buja a növényzet. Az épületeket mintha mind most újították volna fel, világos homlokzatúak. Apropó régi, kb. 8 éve nem látott osztálytárssal is vélhetőleg többször is összefutunk és ha keveset változtunk ez idő alatt, föl is ismerjük egymást. Ez alkalommal úgy tudtam hazatérni, hogy kielégítettem a kíváncsiságomat, és nem maradt hiányérzetem. Marosi Edit A kikerics nemzetség tudományos neve Kis-Azsia egyik ókori tartományának, Kolkhisznak a nevét őrzi. (Ma Grúzia fekete-tengeri partvidéke.) A monda szerint egy itteni, boszorkány hírében is álló királylány, Medea e növényeket használta varázsszerei előállításához. A kikericsek kolchicin nevű alkaloidját - mely fulladást okozó erős méreg - ma is jól ismerjük. E hatóanyag az utóbbi évtizedekben helyet kapott a rák elleni kutatásokban is. A homoki kikericset, e virágzáskor mindössze 5-12 cm magas, törékeny liliomfélét (LILIACEAE) neves botanikusunk, Kitaibel Pál írta le 1804-ben. 6 cimpájú, bíboros-ibolya, lilás, de olykor fehéres (sőt ritkán tarka) leplű virágai ősszel nyílnak. A lepelcimpák 25-40 mm hosszúak, 3-10 mm szélesek. Vékony bibeszálai végig egyenesek (legfeljebb a csúcsukon kissé elhajlók), egyenletesen vastagok. Tavasszal fejlődő, szürkészöld, szálas, hajlott és bodros élű levelei (számuk: 4- 5) zsírfényűek, 0,2-2 cm szélesek, és legfeljebb 15 cm hosszúak. Keskeny-hosszúkás (1-2 cm hoszszú) toktermései szintén tavaszszal, a levelek között, rövid szélen fejlődnek. Virágzása a nyár végétől október végéig tarthat. A Kárpát-medence meszes homokpusztáinak, homoki rétjeinek és legelőinek bennszülötte. A Duna vonalát nyugatra csak épphogy átlépi, így ritka a Budaihegységben és valamivel gyakoribb a Tétényi-síkon. Él a Szentendrei-szigeten is, de legszebb állományaival a Pesti-síkon és a Én ősszel nyaraltam... Évek óta olyan helyre vágytam, ahol más, mint amit eddig Európa nagyvárosaiban láttam és tapasztaltam, ahol más az éghajlat, a kultúra, a vallás, az építészet és mások az emberek. A másság, az ellentét vonzott, s ezt a sivatagi éghajlatú, gazdag történelmű, ókori építményekkel teli, iszlám vallású, arabok lakta Egyiptomban megtaláltam. Egyiptom egyszerre lenyűgöző és megdöbbentő, csodálatos és iszonyatos, ősi és modern, fényűző és nyomorúságos, Duna-Tisza közén találkozhatunk. Szórványosan megtalálható még a Gödöllői-dombvidéken és a Turján-vidéken. Nagyon hasonlít rá a jóval gyakoribb (megyénkben is többfelé előforduló), üdébb, sokszor nedves termőhelyeken élő, hasonló időpontban virágzó őszi kikerics (Colchicum autumnale). E faj rendszerint termetesebb, bibeszálainak csúcsa vastagodó, meggörbült, tavasszal fejlődő levelei sötétzöldek, jóval nagyobbak. A nemzetség harmadik hazai fajával, a fokozottan védett magyar kikericcsel (Colchicum huntermékeny és kopár, egyszóval: ...a csodák és az ellentétek országa... Ahol az égbe nyúló piramisok lábainál a torz képű Szfinx pihen, a karcsú minaretek, hófehér mecsetek között tető nélküli házak düledeznek, s a mesebeli paloták közelében a Holtak városa terül el. Az autók tülkölése, az árusok kiabálása, a müezzin távolból jövő hangja, s még ezernyi hangfoszlány egyetlen óriási hangzavarban olvad össze. Sikátorokban döglött szamár tetemét kerülgetve szemétkupacok emelkednek, s az állatok bűzös ürüléke, a sült hús szaga az egzotikus fűszerillattal keveredve orrfagaricum) már megismerkedhettek olvasóim a lap 1998 januári számában. A homoki kikerics mint ritka, veszélyeztetett növényfaj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listájában, valamint a Corinne biotopes Program veszélyeztetett termőhelyekhez kötődő fajokat felsoroló listájában is. Néhány szomszédos országban is előfordul, de itt is természetvédelmi törvények védik. Hazánkban a természetvédelmi értéke 10.000 forint. Farkas Sándor csaró bűzként terjed. A mindennapos hasmenés és napszúrás mellett a könnyen beszerezhető bilharzia és trachoma veszélye fenyeget. A Nílus partján buja pálmafák és a kietlen homoksivatag buckái emelkednek, a vízben a luxushajók mellett felukkák manővereznek, a sivatagban galabijjás arabok kérődző dromedárokon tevegelnek, a sírkamrákban 3000 éves múmiák szellemei kísértenek... Az örökkévalóságnak épült templomok hatalmas oszlopai között bolyongva elvesznek a méretek, s a fáraók óriási szobrai mellett hangyányiak vagyunk mi, emberek... B. H. ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Nagy Sándor Főszerkesztő Czinege Mária Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ Paks, Pf. 71.7031 Telefon: 75/507-919 Telefax: 155-72-80 InterNet: http://www.npp.hu Kiadja az ASM Tolna Megyei Irodája Irodavezető: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd Pf. 71.7101 Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630 Pécs, Engel János u. 8. Felelős vezető: Futó Imre Védett növényeink Homoki kikerics Colchicum arenarium W.et K. Őszi kikerics Homoki kikerics
