Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-11-01 / 11. szám
1 Átadták a Wigner Jenő díjat Kitüntetés a Magyar Tudomány Napján Az első díjazott Mezei Ferenc akadémikus Pohárköszöntő az Akadémián: Nagy Sándor és Mezei Ferenc Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Nagy Sándor, a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója 1999. nyarán megállapodást írtak alá egy díj alapításáról, amelyet azon kutatók, szakemberek díjazására kell fordítani, akik a magy ar nuleáris energetika és fizika terén végzett tevékeny ségükkel maradandót alkottak. A díjat Marx György javaslatára Wigner Jenó' díjnak nevezték el. A díj elnevezéséhez Wigner Jenő leánya, Wigner Upton Márta hozzájárult. A Wigner Jenő díj tisztelgés Wigner Jenő emléke előtt, aki a Fasori Evangélikus Gimnázium diákja volt. Megkapta az .Atom a békéért” dijat az első vízzel hűtött teljesítményreaktorok megtervezéséért (1959). Elnyerte a fizikai Nobel-dijat az atommag és elemi részecskék elméletéhez való hozzájárulásért, elsősorban a szimmetriák alapvető szerepének felismeréséért, annak alkalmazásáért (1963). Wigner Jenőt az 1970-es és 1980-as években megismerték és megszerették a magyarok is, tiszteleti tagja lett az Akadémiának és az Eötvös Társulatnak, tiszteletbeli doktora az Eötvös Egyetemnek. Az alaptőkét az Atomerőmű átutalta az Arany János Közalapítványnak. A dijat évente egy alkalommal, a Magyar Tudomány Napján adják át az alaptőke kamatából származó őszszeg kíséretében. A díj odaítélésére az Akadémia elnöke Wigner Jenő Díj Kuratóriumot hozott létre. Ennek elnöke az Akadémia fizikai osztályának elnöke, tagjai az Akadémia fizikai, kémiai, műszaki osztályának képviselői, valamint az atomerőmű képviselői. Az első Wigner Jenő Díjat a kuratórium egyhangú szavazással Mezei Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia és az Academia Europaea tagjának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes professzorának ítélte „a neutron-spin-echo módszer bevezetéséért, kifejlesztéséért és sikeres anyagtudományi alkalmazásáért”, azt ő átvette és a Magyar Tudomány Napja ünnepségét követő, Akadémiai Klubban tartott fogadáson meghatottan megköszönte. Mezei Ferenc 1942-ben született Budapesten. Megnyerte az Eötvös Versenyt és nyert a Nemzetközi Fizikai Diákolimpián. Az Eötvös Egyetem fizikus szakának elvégzése után a KFKI Szilárdtestfizikai Osztályára került. Itt Pál Lénárd és Kroó Norbert mellett ismerkedett meg az anyagtudomány korszerű módszereivel. Ennek érdekében vezette be és dolgozta ki a neutron-spin echo módszert. A neutron-spin echo jelenséget a KFKI AEKI csillebérci kutatóreaktoránál mutatta ki 1972-ben. Az első pontos mérőberendezés a La Laugevin Intézetben (Grenoble) épült meg 1978- ban Rudolf Mössbauer támogatásával, ami már a neutron spin-echospektroszkópia megszületését jelentette. Erről a Springer által kiadott monográfiában számolt be P. A. Dungleish, J. B. Hayter, F. Mezei: „Neutron Spin Echo”. A vizsgálandó felületre 1 beeső és onnan visszaverődő neutronnyalábot interferáltatva a neutron nyaláb sebességének szóródás okozta megváltozása pontosabban mérhető, mint amekkora a neutronnyaláb sebességének eredeti meghatározottsága. A neutron-spin előtérbe állítása az anyag felületének mágneses föltérképezését lehetővé teszi atomi méretekben és annál nagyobb léptékben is. Lényeges szerepe van fehér polimérek szerkezetének kutatásában is. Az azóta eltelt két évtizedben Mezei módszerét a világ sok laboratóriumában használják. Mezei Ferenc módszerének és kutatásának jelentőségét jelzi, hogy megkapta a Hewlett-Packard díjat, ami az Európai Fizikai Társaság legmagasabb elismerése (1986), valamint az Euró Neutronszórási Társaság legelső Walter Haalg-díját (1999). Megkapta az Eötvös Loránd Fizikai Társaság Eötvös-érmét (1993) és a Magyar Nukleáris Társaság Szilárd Leó Diját (1994). Első alkalommal egy évig töltötte be az Európai Katedrát, egy éven át az Eötvös egyetemen. Mezei Ferenc a KFKI intézeteinek munkatársa, a Laue Langevin Intézet munkatársa, a Hahn-Meit Intézet Tudományos Tanácsának is volt az elnöke. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen egy évig ő töltötte be elsőként az Európai Katedrát. Most a Los Alamosi Nemzeti Laboratórium munkatársaként nagy intenzitású neutronnyaláb kifejlesztésének alkalmazásán dolgozik. (Ez mind anyagtudományi kutatások, mind atomerőművekben keletkezett transzuránok transzmutációja szempontjából fontos.) Lelkes szószólója magyar kutatók bekapcsolásának az európai és amerikai nagy intenzitású neutronnyalábok (pl. Austron Program) kiépítésébe és felhasználásába. Mezei Ferenc rendszeresen hazalátogat, magyarul is publikál, évente előad a Központi Fizikai Kutatóintézetben, az Eötvös Egyetemen, az Eötvös Társulatban. A Wigner Jenő Díjat a jövőben minden évben kiadja az Akadémia és az atomerőmű. Javaslatokat az Akadémia Fizikai Tudományok Osztályán keresztül lehet benyújtani a Wigner Díj Kuratóriumához. CÉGGYÜRÜ, 1999 Az 1999. esztendő kitüntetettjei A paksi atomerőmű legrangosabb ünnepe a Céggyűrű kitüntetés átadása. Az idén nyolcadik alkalommal gyűltek össze a kitüntetettek ünneplésére. Száztizenhét személyi javaslat után a kuratórium döntése értelmében a következők kapták meg a díjat: Bajsz József, Bihari István, Bozor Imre, Dächert Imréné, Érdi György Führpasz Györgyné, Györkő István Attila, Flomok József, Katies Béla, Kiss Sándor, Kovács Lajosné, Kurucz István, Molnár László, Molnosi István, Pueh Ignác, Schäffer László, Süli János, Taricskó István, Tibay Ferenc és Tilky Péter Az igazgatósági ülés legfőbb döntései SZMSZ módosítás, kétes műszaki döntés Kétnapos, maratoni ülést tartott a Paksi Atomerőmű Rt. Igazgatósága október végén. Az ott tárgyalt két legfontosabb témáról november elsején a budapesti kirendeltségen tartottak sajtótájékoztatót. Ott számolt be Nagy Sándor vezérigazgató arról, hogy a szervezeti és működési szabályzat tervezetét néhány módosítással elfogadták. Ezt véleményezésre benyújtják a magyar nukleáris hatósághoz (Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris-biztonsági Igazgatósága), valamint tovább folytatódik az egyeztetés az érdekképviseletekkel. Addig is folyik az utasítási és szabályzati rendszer részleges kidolgozása. Az igazgatóság december elsején tárgyal azokról az esetleges módosításokról, melyek a részletes kidolgozás vagy a véleményezések kapcsán merülhetnek fel. Az előkészítő munka eredményeként 2000. január elsején megvalósulhat az erőmű belső átszervezése, melytől a tulajdonos jelentős hatékonyságjavulást vár. A másik téma az utóbbi évek legnagyobb beruházása - a kondenzátor rekonstrukció — kapcsán végzett vizsgálatok áttekintése volt. Az igazgatóság megállapította, hogy a beruházás szükséges volt ugyan, de a tervezettnél lényegesen többe került. Ennek oka egyrészt, hogy a tervekben másutt szerepeltek bizonyos tételek, melyek későbbi elszámolás során ezt a beruházást terhelték. Másik ok, hogy a négyes blokkot a kondenzátor cseréhez fél évvel korábban állították le. A munkát végző vállalkozó az emiatt keletkezett többletköltségét a beruházóra terhelte. Az igazgatóság a vizsgálatok eredményét összegezve megállapította, hogy szándékos károkozás ugyan nem történt, a műszaki döntés azonban kétségbevönható, amiért a felelősségre vonások már megtörténtek. Sugárzó arccal Csemobilban?! Elérkezett ez a nap is. Visszavonhatatlanul tört előre, mint egy megáradt folyó. Az előkészítés lázas munkálatai immár befejeződtek. Úgy éreztük, hogy ami tőlünk függött, mindent megtettünk. Adminisztráció, védőfelszerelések, műszerbeállítások és egyéb tennivalók ,Jdpipálva” mind-mind rendben sorakoztak, mint azon kisiskolás diák táskájában, aki izgatottan indul egy számára eddig még ismeretlen világba. Noha pár ével ezelőtti ismere«iteim már voltak az ukrajnai szervezés mikéntjéről egy Közép-Kelet Európai konferencia kapcsán, azért mégis némi izgalommal, ugyanakkor fokozott várakozással vágtam neki harmadmagammal - Germán Endrével és egy KFKI-s szakemberrel - ukrajnai utamnak. Nálam jóval tapasztaltabb kollégám igyekezett megnyugtatni. Több-kevesebb sikerrel járt, igaz, nem rajta múlott. Utazásunk célja, hogy az immáron 12-dik alkalommal meghirdetett MORAL (Mobil Radiológiai Laboratórium) nemzetközi összemérési gyakorlaton részt vegyünk. Az évente megrendezésre kerülő találkozók arra irányulnak, hogy terepi körülmények között olyan mérések végrehajtását gyakoroljuk, amelyek nukleáris létesítmények (atomerőművek, izotópkutató-intézetek stb.) környezetében üzemzavart, balesetet vagy emberi mulasztást követően felléphetnek. A rendező ország sugárvédelmi szakemberei összeállítanak egy feladatsorozatot, amit a résztvevő országok csapatai legjobb tudásuk szerint megoldanak. Egy-egy ilyen összejövetel remek alkalom arra, hogy „élesben” gyakorolhassuk és fejleszthessük az „in-situ” (helyszíni) méréstechnikai ismereteinket, továbbá tesztelhessük hordozható mérőkészülékeink teljesítőképességét az adott feladat során. Most azonban minden csalafinta problémafelvetést mellőzve, a korábbi évekhez képest sokkal komolyabb szituációval találtuk szembe magunkat, mivel a helyszín a katasztrófát szenvedett csernobili atomerőmű közvetlen környezete, a zárt zóna volt. Útközben gondolataimban igyekeztem rendet teremteni, de úgy váltogatták egymást a különféle hangulatok és érzések, mint kocsink ablakán kinézve, az út szélén sebesen tovahaladó tájképek őszi színes kavalkádja. Olyan megnyugtató és békés volt mindez. Ugyanakkor akaratlanul is az elmúlást juttatta az ember eszébe: az idő megállíthatatlan „fogaskerekei” csak forognak és forognak. A természet számára lassan újból befejeződik egy évszak, abban a reményben, hogy néhány hét után ismét megújulhat. De vajon számomra mit rejteget az elkövetkezendő néhány nap? Nem volna jobb mégis túrázni, esetleg az aktuális őszi munkálatokba besegíteni? (Folytatás a 3. oldalon.) f
