Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám
1999. október ATOMERŐMŰ 5. oldal Buszra fel, buszról le... Sokan meglepődtek, amikor 1999. szeptember 22-én, szerdán, és 23-án (csütörtökön) 13 órától 16 óráig a Gemenc Volán paksi üzemegység két ellenőre az atomerőmű autóbusz pályaudvarán a szerződéses buszra felszálló dolgozóktól kérte a fényképes belépőkártyát, a nem PA Rt-os munkavállalóktól a buszbérletet. Mint minden ellenőrzés, ez is felszínre hozta a hiányosságot. Jelen esetben is ez történt! A dolgozók jelentős részénél nem volt probléma. Ennek ellenére az ellenőri „hálón” fennakadtak egy páran. Volt aki szégyenkezve elnézést kért. mondván a belépőkártyáról lekopott a vonalkódos címke. A kivitelező cégek alkalmazottainál esetleg feledékenységből vagy bérlet hiánya miatt nem tudták igazolni a buszigénybevétel jogosságát. Nem mindenki ismerte be a mulasztást. A baj ott kezdődött, amikor a .kedves” utas kioktató módon viselkedett, sértő megjegyzést tett a kötelességét teljesítő, ellenőrzést végző személyre. A volán dolgozói is ugyanúgy igyekeznek eleget tenni a feladatuknak, mint az erőműben bármilyen beosztásban lévő munkatársunk. A megsértődött utas ezt abban a pillanatban elfelejtette. Viselkedése miatt a buszon lévő ismerős és ismeretlen kollégák szemlesütve pirultak. (A busz indulását is késleltette az ilyen magatartás.) Voltak olyanok, akik vitatkozás, magyarázkodás helyett csendben leszálltak a buszról. Az ügy kapcsán eszembe jutott az érvényben lévő 21. számú vezérigazgatói utasítás talán leglényegesebb pontja: 4.2.2. „A munkásszállítás járatait a 4.2.1. pontban meghatározott személyek az alábbi feltételekkel vehetik igénybe:- érvényes utazási igazolvány- kulturált viselkedés” No komment... Tudomásom szerint akiknek elnézést kellene kérni az érintett ellenőröktől, eddig még nem tették meg. Ezt szeretném pótolni az általam ismeretlenül is tisztelt két volános ellenőr részére. Elnézésüket kérem magam és valamennyi szerződéses buszon utazó munkatársam nevében. Remélem, reméljük, hogy a pár renitenskedő társunk miatt nem általánosítanak. A PA Rt. dolgozói nemcsak a munkahelyen, de a hétköznapi életben legtöbb esetben is kulturáltan viselkednek. Ez az elvárás egymással szemben is. Véleményem szerint felelősségteljesen csakis ilyen körülmények között lehet dolgozni. A PA Rt. Szociálpolitikai Osztály tájékoztatása alapján megtudtam, hogy az erőmű szerződéses járatain általában évenként két alkalommal tartanak ellenőrzést - az erőmű kérésére - a Gemenc Volán ellenőrei. Az idei első alkalom március 17-én és 18-án volt. Mint a járatellenőrzések tapasztalataiból megtudtuk, a két napon 14.10-től, 15.45-ig tartó intervallumban összesen 101 járat került ellenőrzésre. Az első napon 100 fő utasnak nem volt érvényes utazási igazolványa, ebből 52 fő vásárolt napijegyet a Szociálpolitikai Osztályon, illetve 10-en igényeltek bérletet. A második napon a fenti szám a felére csökkent. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy az ellenőrzés elérte a célját. Egyben indokolttá teszi a rendszeres ellenrőzést, hogy a szabálytalankodókat „kiszűijék” az illetékesek. Befejezésül az őszinteséghez tartozik, hogy jómagam is azok közé tartoztam, aki a buszon való utazás jogosságát nem tudta volna kellően igazolni, mert az évek során a vonalkódos jelzés lekopott. Pótoltam a hiányosságot a Szociálpolitikai Osztályon, ahol az illetékes kolléganő készséges 1 perc alatt felragasztotta az öntapadós címkét. Aki eddig nem tette, tegye meg, hogy a következő ellenőrzéskor ne kerüljön kellemetlen helyzetbe! 300 Ft befizetésén kívül csak ezt kell megtennünk. Ne késlekedjünk! MJ. Az utazásért mindenhol fizetni kell Búcsú az erőműtől Aki megfordult a „garázs” környékén, biztosan belefutott Papp Gyulába, akinek mindenkihez volt néhány jó szava. így volt ez még szeptember utolsó hetében is, amikor a nyugdíj előtti utolsó napjait töltötte az annyira megszokott környezetben. Nehezen sikerült rábeszélni egy fotóra és néhány visszaemlékező mondatra. — Gyula bácsi! Mikor kerültél a villamos iparba? — Aramszolgáltatóként 1965. szeptember 1-jén kezdtem a DÉDASZ szekszárdi üzemegységénél, majd Dunaújvárosba helyeztek és 1979 elején kerültem a PAV-hoz. Autószerelőként végeztem, egy kis ideig gépkocsivezető is voltam, de már a DÉDÁSZ-nál rám bízták a gépjárműrészleg vezetését. — Milyen gépjárműparkja volt a DÉDÁSZ-nak a 60-as években? — Ekkor még lovaskocsik is voltak a szállításon, hiszen még nem fejeződött be a faluvillamosítási program. Ehhez a munkához nagy szükség volt a lovakra, a mocsaras részekre csak lóvontatású oszlopszállítókkal vihették ki az oszlopokat. Hozzám két pár ló tartozott, kocsistól-abrakostól. — Milyen állapot fogadott az atomerőműnél? — Őskori állapotok voltak. 13 autónk volt a mostani 150-el szemben, 27 fős személyzet tartozott hozzám, mely 100 fő fölé duzzadt a csúcsidőre. Mindenféle keleti autómárka megtalálható volt, így UAZ, ARO, NIZA, Zsuk és Ladák. — Úgy emlékszem, egy időben Tátra személygépkocsitok is volt! — Kettő darab Tátra személykocsink volt, melyet Csehszlovákiától kaptunk államközi adósságkiegyenlítő szerződés alapján. Nem tudtak fizetni nekünk és kénytelenek voltunk átvenni tőlük ezeket a Tátrákat. Szabó Benjamin és Pónya József kapta meg a két autót, de nem használtuk sokáig, mert nagy volt a fogyasztásuk, hamar eladtuk őket. — Milyen fejlesztések voltak az erőműben gépjármű vonalon? — Két nagyon elkülönülő időszakra kell osztani az elmúlt 30 évet. 1990-ig volt egy kereskedelmi diktátum, mert azzal autóztunk ami volt. Hiába tudtuk azt, hogy a ZIL kocsik sokat fogyasztanak, a Zsuk meg a NIZA nem a legbiztonságosabb, de nem volt más. 1990-től viszont átestünk a másik oldalra, mert abszolút kínálat lett. 4-5 típust versenyeztettek és mi a Renault mellett döntöttünk, hiszen ez a márka elég nagy szeletét fogja át a magyar autópiacnak. Minden szempontból gazdaságos, hogy a kocsiparkunk 70%-át egy típusból tudjuk biztosítani. — A szakma mellett jelentős feladatokat vállaltál a sport területén is. — Ehhez tudni kell, hogy a 80-as évek elején minden igazgató kapott egy sportágat, melyre felügyelt. Az én igazgatóm az ökölvívást kapta, és mivel én szerettem az ökölvívást, engem bízott meg a szakosztály irányításával. 17 évig voltam az ökölvívó szakosztály vezetője, és 8 évig tagja voltam a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökségének is. Ez a szakosztály volt Tolna megye első OB-s szakosztálya. Sok szép sikert ért el a szakosztály, nagyon sok kellemes emléket őrzök ebből az időszakból. — Milyen emlék marad benned az elmúlt 30 évről? — Úgy érzem, tisztességesen megbecsültek az iparágban, nem panaszkodhatom. Többször lettem Kiváló Dolgozó, elsők között kaptam meg a Céggyűrűt, a Zeusz-díjat. A legnagyobb megbecsülést pedig az jelenti, hogy a kollégák tisztelettel vannak irántam és az általuk nyújtott megbecsülés sokat jelent számomra. Azért, hogy az elmúlt 30 év számomra ilyen sikeres volt, azt annak köszönhetem, hogy egy nagyon jó „garnitúrával” voltam együtt. Úgy érzem, egy vezető akkor kap elismerést, ha jók hozzá a beosztottak. Én olyan gépkocsivezetőkkel dolgoztam, akik több tíz millió kilométert tettek meg és nem volt sérüléssel járó balesetük. Egy legendásan jó kollektívát - a Szállítási Osztályt - sikerült összehozni. Szerencsésnek érzem magam, hogy velük dolgozhattam, mely mára már szétverődött, de itt szeretném megköszönni nekik az eddig végzett munkájukat, hiszen az ő munkájuk nélkül én sem kaptam volna elismeréseket. — Hogyan tervezed a nyugdíjas éveid? — Mozgok egy kicsit, sportolok, teniszezem, van egy kis nyaralónk, és feleségemmel együtt járunk majd az unokákhoz. — Gyula bácsi! Jó egészséget, hosszú és kellemes nyugdíjas éveket kívánok. Beregnyei A NAÜ 27 fős csapata (két részletben) szeptember 27 - október 8. között ellenőrképző - safeguard - gyakorlatot tartott a paksi atomerőműben. A primer körben végezték el a pihentető medence és a friss üzemanyag tároló ellenőrzését. A vendéglátók a Nukleáris Biztonsági Osztályról Tilky Péterné és Kószáné Bosnyák Gyöngyi voltak. „Szűri” Ó, Alfa-Rómeró, miért vagy Te Rómeó? Juj, de buta kérdés. Hát azért, mert így hívják ezt a csodálatos olasz márkát! De szép vagy! Kár, hogy nem tudod, hogy hogyan kell szabályosan beállnod a parkolóba! Még szerencse, hogy a többi autós tudja, az aszfaltra miért festettek csíkokat. MJ Nemzetközi helyszíni mérések mozgó laboratóriumokkal a csernobili atomerőmű közelében. Az összemérésben a paksi atomerőmű szakemberei is részt vettek, beszámolójuk a következő számban olvasható.
