Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-09-01 / 9. szám

1999. szeptember ATOMERŐMŰ 3. oldal Tartós munkabéke - naprakész tájékoztatás kap az új szervezetben. A szak­területek vezetőinek kell (kine­vezésükre január 1-jével kerül sor) a részletes működési sza­bályok kidolgozásával, a mun­kakörökre vonatkozó feladatok leírásával meghatározni az erő­forrás igényeket. Az átszerve­zéssel kapcsolatos személyügyi kérdések - átképzés, kiszerve­zés, leépítés, stb. - ezt követően kerülnek napirendre. Az új szervezet hatékony mű­ködésének nemcsak szabályzati, hanem technikai és informatikai hátterét is meg kell teremteni. A folyamat még ez évben elindul, tekintetbe véve azonban ennek bonyolultságát, a teljes körű be­vezetésre több mint egy év szük­séges. A társaságnál széles körű és szigorú költséggazdálkodási rendszert tervezünk bevezetni. Csak példaként említeném, hogy a Karbantartási Igazgatóságon már 2000-ben bevezetésre kerül a teljes körű költségtervezés és költséggazdálkodás, amelyet az év során mérünk és az év végén részletes elemzésnek vetünk alá. Tervezzük, hogy a szükséges módosítások bevezetésével 2001-ben ez az igazgatóság már profitcentrumként fog működni. Az eddigi vizsgálataink és nem­zetközi tapasztalatok alapján a karbantartási tevékenység az, amelyik nagy részben piacosít­ható. Terveink között szerepel, hogy a Karbantartási Igazgató­ság két éves tevékenységének értékelése alapján hozunk dön­tést a piacosítható tevékenysé­gek kiszervezéséről. Egy ilyen nagy volumenű szervezeti átala­kítás természetszerűen együtt jár a szervezet karcsúsításával. A kiszervezés, leépítés hatása (Folytatás az 1. oldalról.) Úgy érzem, hogy a munka­­vállalók körében ezen előké­szítő munkák nem voltak isme­retlenek. Nemcsak a BCG-vel való együttműködés, hanem az igazgatóság részére készített előterjesztések is jelezték, hogy a PA Rt. tevékenységének le­hető legszélesebb körére kiter­jedő elemző munka folyik. Az nyitása mellett történik. így visszatekintve el kell ismer­nem, hogy a szervezetfejlesz­téssel kapcsolatos lépések au­gusztus eleji rögzítése késői volt. Szükséges lett volna már májusban tájékoztatást adni a munka lépéseiről, habár akkor még naptári napra pontos ütem­terv nem állt rendelkezésre. Az Ön által említett tartós áttételesen hozzájárul a mun­kabéke helyreállításához. — A szervezetfejlesztés tel­jes befejezése mikorra várható, beleértve az esetleges kiszerve­zéseket is? Nem tart attól, hogy a végső döntések a következő választási ciklusba visznek át? — Úgy gondolom, nem ti­tok senki előtt sem, hogy a tár­saság egészét érintő jelentős így tágabb értelemben vett elő­készítési tevékenység a mun­kavállalók nagy részére többlet terheket rakott a munkavégzés szempontjából legfrekventál­tabb átrakási időszakban. Elis­meréssel tudok szólni az új stra­tégiát kidolgozó és a szervezet­ten, valamint a költségszerke­zetben rejlő tartalékokat feltáró munkában résztvevők tevé­kenységéről. Mindezek mellett megértem, hogy a munkaválla­lók körében bizonytalanságot okozott a tervbe vett szervezeti átalakítás és ahogy közeledett a döntés időpontja, ez a bizonyta­lanság nőtt. Annak ellenére, hogy az érdekképviseletek és a dolgozók széles körének bevo­násával terveztük előkészíteni a Höntést, a bizonytalanság és a szervezeti változásoktól való félelem egyre fokozódott. A je­lenlegi helyzet kialakulásához részben hozzájárult az év első felében a hiányos tájékoztatás. Nem helyeztünk megfelelő hangsúlyt arra, hogy a BCG vizsgálata csak egy része a szervezetfejlesztési koncepció kialakításának, és a társaság egészére kiterjedő koncepció kidolgozása és az új modell be­vezetése már a társaság belső erőforrásainak igénybevételé­vel, a PA Rt. vezetésének irá­munkabéke megteremtése ér­dekében részletesebb és napra­kész tájékoztatást tudok ígérni. Az igazgatóság következő ülé­sén ezt a kérdést is napirendre tűzzük, és a szervezetfejlesztés további lépéseire vonatkozóan gondosabban fogjuk megter­vezni a tájékoztatási és egyezte­tési folyamatot. A következő hónapokban sűrűbben kell fó­rumokon, szakmai egyezteté­seken találkozni a vezetésnek és a munkavállalóknak, és itt nem elsősorban az igazgatóság tagjaira gondolok. A társaság menedzsmentjének kell kiemelt feladatának tekintenie, hogy az érintett területek széles szakmai köreivel ismertessék terveiket, és ismerjék meg azok vélemé­nyét. Effektiv munkát alapve­tően kis létszámú teamek tud­nak végezni, azonban nem nél­külözhetik a szélesebb szakmai kör támogatását. Meggyőződé­sem, hogy célkitűzéseink jók, a tervbe vett intézkedések a haté­konyság növelését szolgálják. A létrejövő új szervezet csak egy keret, amelyet ki kell töl­teni tartalommal, amelyhez a munkavállalók legszélesebb körének aktív részvétele szük­séges. Ebben a folyamatban mindenkinek lehetősége van, hogy megtalálja a helyét, ami szervezeti átalakításról van sző. Ennek megfelelően a folyamat is többlépcsős. Végső cél a ha­tékonyságnövelés és költség­­csökkentés mellett a jól szabá­lyozott, folyamatalapú irányí­tási rendszer bevezetése. Ennek eredménye csak hosz­­szabb távon, 2-3 év alatt érvé­nyesül, és csak akkor, ha a be­vezetés közbenső fázisaiban is az előkészítettség minősége és nem a határidő feltétlen betar­tása a vezérlő elv. Mindezek előrebocsátásával egy tervezett ütemet tudok bemutatni, ahol a feladatok egymásra épülése a lényeges. Az új SZMSZ igazga­tósági jóváhagyását követően, november-december hó folya­mán el kell készíteni az új fo­lyamatleírásokat, és a belső szabályzásokat, utasításokat meg kell feleltetni az új műkö­désnek. Január elsejére a mű­ködést lehetővé tevő belső sza­bályzatoknak rendelkezésre kell állniuk. A szabályzatok át­dolgozása, pontosítása azonban még a jövő évben is folytatódni fog. Az új szervezet működte­téséhez szükséges erőforrás meghatározására a jövő év első negyedévében kerül sor. Ez azt is jelenti, hogy a decemberben PA Rt. állományban lévő mun­kavállalók mindegyike helyet Fazekas Péter azonban nemcsak a közvetlen érintett munkavállalókat, hanem - az áthelyezések és átképzések kapcsán - sokkal szélesebb réte­get érint. A társaság vezetése el­kötelezett abban, hogy a dolgo­zók, s az érdekképviseletek be­vonásával, közös erővel azon fog munkálkodni, hogy az át­menet a lehető legfájdalom­­mentesebb legyen. Ennek érde­kében új rövid és hosszú távú humánpolitikai stratégia kiala­kítását kezdtük meg. Ebben a munkában számítunk az érdek­­képviseletek aktív közreműkö­désére, és várjuk kritikai észre­vételeiket is, mert csak az együttgondolkodás visz előre. Végezetül néhány gondolat az Ön által említett választási cik­lusról. Az elérni kívánt cél ki­mondottan gazdasági és szer­vezési elemeket tartalmaz. Mint már korábban említettem, a lé­pések egymásra épülnek, és eredményesek csak akkor lehe­tünk, ha nem hozunk elhamar­kodott intézkedéseket, ugyan­akkor a már megalapozott dön­téseket sem halogathatjuk. — Elnök Úr! Köszönöm az interjút.- Beregnyei -Az alma héja és a Sziget / Interjú a Fiatalok a Nukleáris Energetikáért szervezet elnökével, Szabó Ágotával (Folytatás az 1. oldalról.) Köszönet a cégvezetésnek és a TLK-nak, amiért kiadásra és terjesztésre érdemesnek ítélték a könyvet. — Pepsi-sziget? Nem éppen nukleáris fórum... — Tavaly megjelent egy környezetvédő szervezet „an­­tinukleáris sátor” néven a Szigeten. Már akkor felmerült bennünk: jövőre nekünk is ott a helyünk. Ráadásul itt egy helyen összegyűlik egy hétre a magyar fiatalok nagy tö­mege és jelentős a külföldiek száma is. Több mint 300.000 ember volt idén, akiket így könnyen elérünk a mondani­valónkkal. Ezért szurkoltunk, hogy az új könyv időben elké­szüljön és már a Szigeten el­juttathassuk a könyvet a meg­célzott rétegnek, azoknak, akik nem sokat tudnak az atomenergiáról, de nem zár­kóznak el attól, hogy többet is megtudhassanak. — Mennyire volt sikeres a szereplésetek? — Remélem, nem tűnik túlzott önbizalomnak, de mi maximálisan elégedettek va­gyunk az eredménnyel. A könyv fordítását Pakson dol­gozó fiatalok végezték, a Szi­geten történő megjelenést pe­dig Pesten tanuló társaink szervezték. A „nukleáris sá­tor” közelében természetesen idén is megjelentek az „anti”-k is... — Nem keveredtetek vitába az ellenféllel? — Természetesen igen, de nem ökölharc formájában, hanem az egyik napon a Z TV sátrában, szervezett körülmé­nyek közt. Moderátornak Müller Pétert (közismert ne­vén Sziámi) sikerült meg­nyerni. A vita két órán át tar­tott és az el nem kötelezett résztvevők szerint a nukleáris tábor teljes sikerével végző­dött. Jó példa ennek igazolá­sára, hogy a vita után beron­tott a sátrunkba egy szá­munkra teljesen idegen srác, aki villámgyorsan gratulált mindenkinek és közölte, hogy „lemostátok a zöldeket a pá­lyáról. Nagyon jók voltatok, koszi”. Ezzel elviharzott. Sze­rintem már sosem tudjuk meg, hogy ki volt az ismeretlen szimpatizáns. A vita során gyakorlatilag érvek hangzot­tak el az atomerőművek ellen, melyeket aztán érthetően, té­nyekkel alátámasztva szépen sorban sikerült cáfolnunk. Újabb és újabb érveket aztán már nem tudtak felvonultatni és ügyeltünk arra, hogy té­nyeken alapuljon minden vá­laszunk, így cáfolniuk sem si­került a szavainkat. — A sátratokban milyen programokkal vártátok az ér­deklődőket? — Kitöltettünk például egy nukleáris totó-t, amely­ben az átlagos tájékozottságot próbáltuk lemérni. A teszten persze csak nyerni lehetett, apróbb ajándékok mellett például az új könyv egy-egy példányát is. Ezen kívül tájé­koztató beszélgetések és be­mutatók, valamint egy szimu­látor program várta az érdek­lődőket. — Milyen teljesítményért járt a könyv? — Bevallom, nem voltunk következetesek. Eredeti terv­ünk a» volt, hogy a kimagas­lóan jó teljesítményeket hono­ráljuk majd így, de aztán gyor­san rájöttünk, hogy pontosan a nukleáris téren tájékozatlanab­baknak van rá inkább szüksé­gük. Sokan kizárólag a könyv kedvéért jöttek, aztán kitöltöt­ték a totó-t, aztán áttértek a kérdésekre, végül órák hosszat ottmaradtak. Nem egy esetben közölte a betérő, hogy ezt a sát­rat tartotta a legjobbnak, mert itt tanult valami újat is. — Milyen volt a látogatott­ság? — Az egy hét alatt több száz fiatal beszélgetett ve­lünk, minimum 20 percet töl­töttek ott érdeklődve az atom­­energetikáról, átlagosan öt vendégünk egyidejűleg min­dig volt. Mivel kb. öten-hatan voltunk egy-egy napon, azt hiszem, maximális kihasz­náltsággal működtünk. Ismét köszönetét kell mondanom mind a TLK-nak, mind a cég­vezetésnek a program támoga­tásáért. Nagy segítségünkre volt dr. Kemenes László, aki vállalta, hogy egyik napra fel­jön velünk és ott tölti a délután­ját. Kivívta a fiataljaink és a lá­togatók elismerését egyaránt, rendületlenül válaszolt még a lehetetlen kérdésekre is.

Next

/
Thumbnails
Contents