Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-07-01 / 7-8. szám

4. oldal ATOMERŐMŰ 1999. július - augusztus Küldöttközgyűlés az ASE-nél Az ASE elnöksége június 29- re hívta össze a küldöttköz­gyűlést, melynek három napi­rendi pontja volt: az elmúlt év értékelése, az alapszabály módosítása és az egyesület működésével kapcsolatos új elvárások, teendők az egyes szakosztályok vonatkozásá­ban. A közgyűlésen dr. Bertha Kálmán, az ASE elnökségi tagja beszámolt az elmúlt évi tevékenységükről, különös tekintettel a Szabó József le­mondása utáni helyzetről. Dr. Bertha részletesen ismertette az erőmű új igazgatóságának élvárásait az ASE vezetésével szemben. Az új igazgatóság által megfogalmazott elvárá­sok lényeges változásokat in­dítanak el az egyesület életé­ben, bár Kováts Balázs elnök­ségi tag zárszavában meg­nyugtatta a jelenlévőket: pá­nikra nincs ok, a nyugodt és eredményes munka feltételei adottak. Az igazgatóság úgy döntött, hogy ez év végéig nem nyúl a támogatási ösz­­szeghez, ám 2000-től új költ­ségvetés készül és ez már ke­vesebb pénzt biztosít az ASE- nak. A hiányzó összeget külső szponzorok felkutatásával és megnyerésével kell biztosí­tani. Az ASE elnöksége felkérte a szakosztályok vezetését tá­mogatók felkutatására, de maga az elnökség is megke­resi a környéken tevékeny­kedő cégek vezetőit reklám ügyben. Dr. Bertha Kálmán hangsúlyozta: az ASE minden tartozását rendezte, így tiszta lappal indul a 2000. évnek. Az elnökség tervei között sze­repel, hogy két szakosztályt - kosárlabda és foci - korlátolt felelősségű társasággá szer­vez át, hiszen erre az új sport­­törvény lehetőséget ad. A be­számolót követően kérdések hangzottak el, így például az, hogy a szakosztály által szer­zett szponzori pénz kit illet meg. A válasz szerint az adott összeg bizonyos százalékát kapja majd meg a szakosz­tály. A százalékos arány ki­dolgozása még csak ezután fog megtörténni. Egy másik kérdés a szabadidős sport helyzetével foglalkozott, mondván: itt alig lehet szpon­zorra találni és az erőműnek is érdeke, hogy a dolgozók és családtagjaik egészségesek legyenek. Dr. Bertha Kálmán megnyugtatta a kérdezőt: a sporttámogatásnak az a célja, hogy a dolgozók egészsége­sék legyenek, gyerekeik ne az utcán lófráljanak, hanem sportoljanak. Ez az elv meg­fogalmazódott és a költségve­tésnél szóba sem került, hogy a tömegsportra szánt összeget csökkentenék. Végül a kül­döttközgyűlés egyhangúlag elfogadta az „ASE és a PA Rt. kapcsolata” című anyagot. Az alapszabály módosítását is megszavazta a küldöttköz­gyűlés, mely szerint visszaáll­tak az eredeti alapszabályhoz, vagyis évente lesz küldött­­közgyűlés és naptári éves költségvetést készít ezután az egyesület. A közgyűlés egyhangú igen szavazattal megerősítette elnöki tisztében az addig ko­optált státuszú Nagy Sándor vezérigazgatót. Juhász Sán­dor elnökségi tag rövid be­számolót tartott az elmúlt év sikereiről, és szólt az ATO­­MIX Kft. és az ASE kapcsola­táról. Megtudhattuk, hogy az ATOMIX Kft-t 1994-ben alapították 30 fővel, amikor az erőmű a sporttámogatást 25%-kal csökkentette. Azóta az ATOMIX Kft. 522 fővel dolgozik, 99 százalékuk az erőműben. A városi adózók sorában a második legna­gyobb, és az ide befolyt pénzt a sportra költik. Az elmúlt hat évben a kft. nem kapott támo­gatást, ennek ellenére az 1999-es évet 21 millió Ft. tar­talékkal zárta. A közgyűlés után szerény állófogadáson ünnepelte meg a tagság a 20 éve történt egyesületi alapí­tást. - béri -FOTÓ: -béri-Látogatás Svájc szívében A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Paksi Területi Szerve­zetének harminc fős küldöttsége május végén egy négy napos, szakmai csemegékben bővelkedő tanulmányúton ismerkedett Svájc szívében, Rathausenben, a villamosenergia-ellátás jelenlegi lehetőségeivel, a Centralschwel­­zerische Kraftwerke cég Luzern közeli 2 MW-os vízerőművével, központi irányító, és a tréning­­központjával, a Bern közelében 1972 óta működő Mühlbergi Atomerőművel, valamint a világ­­színvonalat képviselő SYMO Electronic AG cég - minősített minőségbiztosítási rendszerű - sématáblákat készítő gyárával. Felkészülés Amikor értesültem Taba József titkártól a programtervezetről, korábbi svájci utazásaim emlé­kei törtek fel. Volt szerencsém kétszer is (1991 és 1995) meglá­togatni és 1984-ben a német­svájci határon Leibstadtban fel­épített korszerű 1030 MW-os atomerőművet, így nagy várako­zással tekintettem a MEE utazás elé, tudva azt, hogy várnak ben­nünket a harminc éve Bem köze­lében Mühlebergben épült, leg­első generációs 355 MW-os atomerőműben. A villamosener­­gia-rendszer, hasonlóan az orga­nikus (élő) szervezethez, teljesen behálózza egy ország teljes terü­letét, így rendkívül sok informá­ciót kaphat az a szakember, aki nemcsak az áramtermelő erőmű­veket, hanem Svájc szívében a térség központi irányító központ­ját is felkeresheti. Szeretném itt megjegyezni, az emberi szerve­zet kis vérkörének felfedezője a XVI. században egy svájci or­vos, a Genfben működő, anti-tri­­nitárius vallási nézetei miatt máglyahalált szenvedett hitté­rítő, Szervét Mihály volt és gon­dolom hitbéli ellenfelét, később már ellenségét, Kálvin Jánost sem kell bemutatni az olvasó­inknak. A történelmi tanulmá­nyok felfrissítése mellett eszembe jutott, hogy a polgári társadalmat építő mai magyar mérnökök, technikusok sok ér­dekes és tanulságos tapasztalattal gazdagodhatnak, feltéve, ha nyi­tott szemmel tájékozódnak Svájcban, Ausztriában és termé­szetesen bármely idegen ország­ban. Raggal után a SYMO, a ( KW és Bern Hosszú és kissé fárasztó autóbu­szos kirándulásunk első tranzit állomása az ausztriai Vorarlberg térségben található, csodálatos panorámájú Raggal 7 volt. A svájci határhoz közel eső telepü­lés sajnos Ludesch felől megkö­zelíthetetlen volt, a folyók ára­dása miatt kisebb hidak és vil­lamos távvezetékek sérültek meg. Nem kell azonban meg­ijedni, az osztrák kollégák bizto­sították a települések energiael­látását, így a tranzitszállásunkon sem kellett este gyertyát gyúj­tani. Másnap reggel korán indul­tunk Svájcba. Első programunk a mozaik rendszerű sématáblá­kat készítő SYMO Electronic AG cég gyárának megtekintése volt, a Zürich közeli Chamban. Ottani idegenvezetőnket, a Svájcban élő Molnár Lajost, a SARM Molnár AG tulajdonosát nem kell bemutatni, nagyon so­kan ismerik a magyar elektro­technikai iparban is, így most az ő segítőkész kalauzolásával is­merkedtünk a világszínvonalú sématáblák gyártási folyamatai­val, a tervezéstől egészen a végső tesztelésig bezárólag. Az ISO 9001 szabvány alapú minő­ségbiztosítási rendszertanúsítás­sal is rendelkező közel ötven fős cég rendkívül hatékonyan, tisz­tes profittal működik. Ahogyan a helyszínen megtapasztaltuk, az emberek nyugodtan és rendkívül precízen dolgoznak, legfonto­sabb tőkéjük az hogy megbízha­tóan, hibamentes rendszerben végezhetik alkotó munkájukat. A mérnökök számára lehet, hogy meglepő összegnek fog tűnni, éves szinten százezer svájci frankot költ szabadalmi díjra ez a léptékét tekintve kis, de világ viszonylatban jelentős innovációval rendelkező SYMO Elektronic AG cég, ami jelzi az alkotók egyfajta jól megérde­melt elismerését, és a menedzs­ment motivációs rendszerének hatékonyságát. A gyárlátogatás után Molnár Lajos segítségével a Luzern kö­zeli 2 MW-os rathauseni víz­erőműbe és a Centralschweize­rische Kraftwerke (CKW) cég központi irányító- és tréning­­központjába látogattunk. Érke­zésünkkor konstatáltuk a tájé­koztató és látogató épületük előtti parkban elhelyezett látvá­nyos szobor feliratából, hogy itt éppen öt éve ünnepelték térsé­gükben a már száz éves villa­mos-energiaszolgáltatást. Külö­nös élményt jelentett az impo­záns látogatóközpont, és a fo­gadó fél által felvezetett szakmai előadás. Majd megtekintettük a fedett és zárt térben elhelyezett SF6 kapcsolóállomást, a köz­ponti irányítóközpontot és a tré­A Mühlenbergi Atomerőmű ningközpontot is. A szabadtéri kapcsolóállomás mellett, bele­bújhattunk a közeli 2 MW-os vízi erőmű belsejébe. Esti szál­lásunk a rendkívül kellemes bel­várossal rendelkező Bem volt. Lenyűgöző látvány a Bundes­haus előtti téren sziesztázó több száz svájci polgár, akiket nem túlságosan érdekelt a szállodánk kábeltévéjén három (német, olasz és francia) csatornákon közvetített foci BEK-döntő. Az utazásban meggémberedett lába­inknak jót tett a késő esti séta a történelmi hangulatot és hamisí­tatlan svájci kellemes levegőt árasztó és kivételes szépségű óvárosban. Bem tényleg az ár­kádok és a kutak városa, ahol sok, szemet gyönyörködtető épí­tészeti megoldást őriznek meg az utókor számára. Kellemes élmény volt a Zytgloggeturm harangjátékát hallgatni és az asztronómiai óra figuráinak 23 órai mozgását szemlélni. Sajnos a város címerállatai, a medvék már korán lefeküdtek, így velük most elmaradt a találka, és „A százötven éves svájci posta” ki­állítást is egy későbbi időpontra kell ütemezni. A Mühlebergi Atomerőmű és Luzern Másnap korán reggel Bemből utaztunk a közeli Mühlebergbe, ahol ismét egy kellemes meg­lepetés fogadta csoportunkat. Az atomerőmű tájékoztató központjában Jakab Rezső - a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett magyar mérnök, már tíz éve itt él svájci feleségével és dolgozik az atomerőműben - tartotta az igazgatója megbízá­sából az első előadást. Kollégá­jának előadását is fordította, majd a későbbiek során a két részre oszlott csoportunk egyi­két kalauzolta az atomerőmű­ben. A BKW Energie AG keze­lésében lévő atomerőmű építé­sét 1967-ben kezdték, 1972. november 6-án helyezték üzembe, majd kapcsolták háló­zatra az első generációs ameri­kai General Electric gyártmá­nyú forralóvizes reaktorral ren­delkező 355 MW-os erőművet. A gőzturbinák és a generátorok- a tulajdonosok biztonsági megfontolásból kettőt építettek- szállítója a Brown Boveri (ma már a svájci ABB) cég volt. Svájcben öt egymástól teljesen eltérő felépítésű atomerőmű működik, azonban együtt bizto­sítják az országuk villamos­energia igényének - hasonlóan a négy paksi blokkhoz - a 40%­­át. A mühlebergi (355 MW-os) reaktoron kívül a Beznau I (365 MW-os) 1969-ben, a Beznau II (357 MW-os) 1971-ben, a Gös­­gen (970 MW-os) 1979-ben és a Leibstadt (1030 MW-os) 1984-ben kapcsolódott háló­zatra. Rendkívül érdekes volt végigjárni az ellenőrzött zónát szakértő kollégánkkal, Jakab Rezsővel, megtudva azokat a gondokat és elért eredménye­ket, melyek itt keletkeztek. A BKW FMB Energie AG tulaj­donában lévő háromszáz fős atomerőműben az élettartam hosszabbítás a közeljövő leg­nagyobb feladata, amin az ame­rikai GE-vel együtt dolgoznak. Az atomerőművi látogatás után Luzembe utaztunk, ahol két órás szabadprogram során ismerkedtünk a város neveze­tességeivel. A Vierwaldstatti-tó fejénél található idegenfor­galmi központ látványosságát a Kapellbrücke nevet viselő, Eu­rópa legrégibb fedett fahídját volt szerencsém kipróbálni. A Reuss folyón átívelő „szegény” fahíd tömve volt „gazdag” tu­ristával, akiket érdekelt a fo­lyóba épített Wasserturm (víz­torony) nyolcszögletű bástyája is, amely korábban kincses­­kamra, majd levéltár volt. A háttérben csodálatos látványt nyújtottak az Alpok hegycsú­csai, és a tavon közlekedő ha­jók. Sajnos az óvárosi részben kevés időnk maradt szemlé­lődni, talán majd legközelebb. Összefoglalás Összegezve a tanulmányút ta­pasztalatait - terjedelmi kor­látok miatt csak a leglényege­sebb momentumokra térhet­tem ki - úgy gondolom, él­ményekben gazdagodva sike­res szakmai programokat tud­hatunk magunk mögött és ta­lán így is sikerül felhívni a fi­gyelmet az egyesületi életet is összekovácsoló, jól megszervezett és így tartal­masnak megélt külföldi ki­rándulás motivációs értékeire. Köszönet illeti az atomerőmű és az egyesületünk vezetőit, akik remélhetőleg a további­akban is támogatni fogják az aktív egyesületi kezdeménye­zéseket. Sipos László

Next

/
Thumbnails
Contents