Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-07-01 / 7-8. szám

1999. július - augusztus ATOMERŐMŰ 3. oldal Digitális technika - magyar szakértelemmel (Folytatás az 1. oldalról.) Ráadásul átalakultak, sőt meg­szűntek az egykori szovjet gyár­tóvállalatok, amivel az alkatrész utánpótlásunk gyakorlatilag el­lehetetlenült” - tudjuk meg Hetzmann Alberttól, a Paksi Atomerőmű Rt. irányítástechni­kai igazgatójától, a rekonstrukció irányítójától. „Említhetek még egy szempontot, ami a felújítás mellett szól: az élettartamot. Egyes irányítástechnikai beren­dezések alapélettartama jelentő­sen elmarad a technológiai be­rendezésekétől. A modem tech­nikai eredmények segítségével az atomerőművek élettartamát a tervezetthez képest akár 10-15 évvel is meg lehet hosszabbítani. A tervezett és meghosszabbított élettartamot csak úgy tudjuk el­érni, ha az irányítástechnikai be­rendezéseinket is ehhez igazít­juk” - teszi hozzá a szakember. Egy ilyen nagyszabású re­konstrukció természetesen rend­kívül alapos előkészítő munká­val jár. Már 1991-ben elkezdték a belső vizsgálatokat. 1994-ben magyar kutatók elkészítették a szép AGNES nevet viselő ta­nulmányt (a név az új, fejlett biz­tonság-értékelés angol nyelvű szavainak kezdőbetűiből állt össze), amely feltárta a meglévő biztonsági rendszerek gyenge pontjait, hiányosságait és javas­latokat is tartalmazott új megol­dásokra. Közben elkezdték a le­hetséges szállítók versenyezteté­sét. Az első körben négy, nem­zetközileg elismert nagy vállalat adott ajánlatot. Az értékelés után két cég maradt a színen, ezek - nemzetközi szakértők és magyar kutatók bevonásával - vettek részt a részletes specifikációk ki­dolgozásában. Végül is három tényező - a műszaki fejlettség és alkalmazhatóság, a kereskedelmi és a pénzügyi-gazdasági szem­pontok - együttes értékelése után a Siemensre, illetve annak Tele­­perm-XS rendszerére esett a vá­lasztás. Ebből az elsőt 1997-ben helyezték üzembe a német Un­terweser atomerőműben, és az­óta továbbiak is készültek. De ahogyan nincs két egy­forma ember, az atomerőművek is mind „egyéniségek”, még ha, akár az embereknél, akadnak is egymáshoz sok vonásukban igen hasonlító közeli rokonok. A paksi rekonstrukció esetében is meghatározó jelentőségű ténye­zőnek számít az erőműben dol­gozó mérnökök és fizikusok technológiai szaktudása, ami igen nagy értékként, be is épül az új információs és biztonsági rendszerbe. A fiatal, nyelveket jól beszélő - és tegyük hozzá, munkájukat nagyon szerető, lel­kes - paksi szakemberek például nagy mértékben járultak hozzá, hogy a végső rendszerek az ere­detinél lényegesen fejlettebbek és „ember-közelibbek” lesznek. „A Siemens-szel közösen ala­kítottuk ki az indítási tesztek koncepcióját és megvalósítását. Őszintén szólva nem ment vita nélkül, mert mi a szállítóhoz ké­pest igényesebb megoldásokra törekedtünk. A dolgozók betaní­tását segítő tréning szimulátornál például mi magunk alakítottunk ki olyan elrendezést, amely a legkedvezőbbnek bizonyult a gyakorlatozásoknál. Itt a terve­zés folyamatába magukat az ér­dekelteket is bevontuk” - tudjuk meg Túri Tamástól, az erőmű projekt vezetőjétől. Nagyon jelentős újdonság az eredeti Siemens-rendszerhez ké­pest az indítási tesztgép, amelyet a Számítástechnikai és Automa­tizálási Kutatóintézet, a SZTAKI dolgozott ki, Bokor József aka­démikus vezetésével. Az atom­erőműben minden évben átvizs­gálás, ellenőrzés, ha kell javítás céljából sorra leállítják a reakto­rokat. Ilyenkor szétszednek min­dent, felnyitják a tartályt, üzem­anyagot is cserélnek. Az újrain­dítás hosszas, aprólékos, több napos munka, amikor is számos, élesben végzett próba során kell meggyőződni arról, hogy a kar­bantartás után minden rendben van-e, a biztonsági rendszerek megfelelően működnek-e. Az „intelligens” indítási tesztgép vi­szont, amelyet a SZTAKI dolgo­zott ki a paksiak adatai alapján, a biztonsági rendszerre vonatko­zóan ezt a folyamatot automati­zálja, és így nemcsak emberi munkát lehet vele megtakarítani, hanem az sem fordulhat elő, hogy például a próbák során rö­vidre zárt sorkapcsokat elfelejtik kikötni (volt már rá példa). „Kétségtelen, annak a látszó­lag egyszerű kérdésnek az eldön­tése is jelentős tudást igényel, hogy vajon egy atomerőmű in­formációs, irányítástechnikai, biztonságtechnikai rendszere nem tartalmaz-e akár elvi, terve­zési, akár gyártási, üzembe-he­­lyezési hibákat, hiszen itt rend­kívül bonyolult, ezért rengeteg hibalehetőséggel járó komple­xumról van szó. Ez a kérdéskör új közelítéseket és megoldásokat igényel az ipari automatizálás szakembereitől, amit csak sok éves, nagyon nagy szellemi (és tegyük hozzá anyagi) befektetést igénylő kutatómunkával lehet megalapozni, és megvalósítani” - mutat rá Bokor József. „Első­sorban a SZTAKI-ban végzett elméleti kutatásaink révén tud­tunk hozzájárulni ahhoz, hogy sikerüljön ez a nagy szabású atomerőmű biztonsági rekonst­rukció. Többekkel együtt a mi - nem könnyű - feladatunk volt a projekt terveinek ellenőrzése és a rendszer működésének hitelesí­tése, az úgynevezett V & V (ve­rification & validation) tevé­kenység.” A V & V munkákra nagyon nagy szükség van, hiszen pél­dául az új, digitális biztonság­­technikai rendszer egy sereg olyan - előre megtervezett - al­kotóelemből épül fel, önmaguk­ban típusvizsgáltak és minősítet­tek, tehát ellenőrizni kell, meny­nyire összehangoltan működnek együtt. Gyakori, hogy nem csu­pán a megfelelő működést kell ellenőrizni, hanem azt is, hogy valóban az előírt feladatot oldja­­e meg egy egység abban a sajá­tos környezetben, amelyben dolgozni fog. Különösen fi­gyelni kell egy ilyen elosztott, sok-processzoros rendszerben az alrendszerek közötti adatcse­rékre, mert ezek jelentősen befő1 lyásolhatják az egész biztonsági rendszer helyes működését. Egy ilyen nagy, bonyolult rendszer teszteléséhez nem elegendőek a hagyományos módszerek, tehát hatékony, új eljárásokat kellett kidolgozni. A csaknem tízéves előkészítő munkálatok után július végén - augusztusban üzembe helyezik az új reaktor biztonsági rendszer első egységét, amelyben kie­melkedő szerepet játszik a ma­gyar nukleáris mérnökök és irá­nyítástechnikai kutatók szakér­telme és tudása. Az új biztonsági rendszerrel felszerelt 1. sz. reka­­tor blokk tervezetten augusztus első felében kezdi meg ismét az energiatermelést. Szentgyörgyi Zsuzsa Nagyjavítás - 1. blokk, 1999 július FOTÓK: BEREGNYEI MIKLÓS Megalakult a Magyar Atomforum Zarándy Pál, az ETV-Erőterv Rt. igazgatója lett az elnök (Folytatás az 1. oldalról.) A minőségbiztosítási, a nukleáris energia versenyképességével, vala­mint a fenntartható fejlődés kérdése­ivel foglalkozó bizottságok a nevük­ben foglalt témák gazdái lesznek. Nem egyedülálló kezdeményezés a Magyar Atomfórum megalakítása, a világon másutt is vannak ilyen kezdeményezések. Az európai atom­fórumok egy FORATOM nevű szervezetet alapítottak. A FORA­­TOMOT alkotó nemzeti fórumok többsége olyan országok közül kerül ki, amelyek az Európai Unió tagjai. A Magyar Atomfórum céljai között ezért megjelenik az EU csatlakozás megkönnyítése is. Ezen kívül érdek­­érvényesítő szerepet is felvállal az újonnan megalakult egyesület. A Magyar Tudományos Akadé­mia épületében megtartott alakuló ülésen megjelent dr. Wolf Schmidt-Küster, a FORATOM titkára is, aki nagy örömmel fogadta el a meghí­vást a Magyar Atomfórum alakuló ülésére. Dr. Schmidt-Küster beszé­dében kiemelte, hogy a FORATOM elsődleges célja az európai nukleáris ipar szempontjainak kialakítása, és annak képviselete az európai intéz­mények felé. További célja, hogy a nukleáris ipar képviseletében fel­lépjen az európai vitákban, vissza­csatoljon a tagokhoz, valamint ta­nácsadói tevékenységet vállaljon fel a nemzetközi szervezetek szá­mára. A FORATOM jelenleg ti­zenkét, többségében EU tagország atomfórumából áll. A szervezeten belül számos munkacsoport műkö­dik, amelyekben a különböző tag­országok atomfórumai képviselte­tik magukat. Dr. Wolf Schmidt-Küster fontos feladatnak tartotta a kommuniká­ciót a tagok között és a lakossággal. Az Európa Parlament jelenlegi képviselőinek több mint fele újon­nan megválasztott. Ezért a FORA­­TOM-nak erőfeszítéseket kell ten­nie annak érdekében, hogy ezek az új képviselők a kezdetektől fogva megfelelő tájékoztatást kapjanak a nukleáris ipar jövőbeni fenntartásá­nak szükségességéről. Úgy vélte, nagyobb aktivitással kell a jövőben közelíteni a brüsszeli székhelyű médiához. A lakossági elfogadta­tásban fontos szerepet játszanak a szakszervezetek. Fel kell venni a kapcsolatot a nukleáris energiát el­lenőrző környezetvédelmi csopor­tokkal. Befejezésül reményét fejezte ki a FORATOM titkára, hogy a frissen megalakult Magyar Atomfórum és a FORATOM között szoros együttműködés alakul ki. Dr. Wolf Schmidt-Küster Zarándy Pál

Next

/
Thumbnails
Contents