Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-05-01 / 5. szám

& oldal ATOMERŐMŰ 1999. május Egy találkozás emlékére Tisztelet a nyugdíjasoknak Vajda János: Most a Nap megáll az égen, S minden olyan mozdulatlan... dicsőség fényözönében, Múlt, jövendő tán együtt van Csöndesség fönségében. Ebben az egy pillanatban? Gondolatok az emberről, az emberről és a szóról „Jó napot kívánok! Üdvöz­löm! Szeretettel köszön­tőm!” - egy-egy szó, egy mondat. „Köszönöm, ké­rem, szívesen” - mindegyik csak egy szó. Csak egy szó, de szép szó, jó szó. Rövi­dek, és mégis milyen va­rázserejük van. Varázssza­vak, mert az ember lelkét melengetik. Nem kell semmi mást csinálni, csak kimondani. Nem is fárad­ság, hiszen egy pillanat alatt elhangzik. Könnyen kicsú­szik az ember száján, ha erre belső indíttatás készteti. Sok embernél ez természetes, de sajnos vannak olyanok, akiknek ez nehezére esik. Nem ismerik azt a szót, hogy „kérem”, csak azt, hogy „kell”. A „köszönöm” az ő szegényes világukból hiányzik. Pedig rengeteg szép szó van, és néha csak úgy jön, magától, ösztönö­sen, csak úgy kipattan az ember agyából és már ki is mondta. „Ó, de kedves vagy, milyen aranyos vagy, szeretlek” - szívesen hall­gatjuk, örülünk, ha nekünk mondják. Miért ne monda­nánk mi is a másiknak, tár­sunknak, gyermekünknek, szüléinknek. Tanulgassuk a jó szót, ne bánjunk fukaron vele, hiszen azért van annyi belőle, hogy kedvünkre vá­logathassunk, hogy ne ma­radjunk szűkében a kedves­ség, az emberség megnyi­latkozásának. Mitől is jó a „jó szó”? Attól, hogy hatása az emberre jótékony, hogy életkedvet, erőt ad. Egy jó szó, egy kedves szó, egy fi­gyelmes szó csodákra képes. Nemcsak a másik embernek esik jól, nemcsak ő lesz tőle vidámabb, készségesebb... jobb, de hiszem, hogy ma­gunk is jobbá válunk általa. Az ezredforduló első babája Avagy: az üzlet, az üzlet! Főosztályunk, az ÁMIG Anyag és Áruforgalmi Főosztá­lyának 1998 decemberi óév bú­csúztatóján fogalmazódott meg a gondolat, hogy találkoznunk kellene régen nem látott kollé­gáinkkal, akik megérdemelt nyugdíjas éveiket töltik az or­szág különböző tájain. Nagy örömmel és lelkesedéssel fog­tunk neki a szervezésnek. Az AÁFO-nak 22 nyugdíjba vonult dolgozója van. Őket ke­restük meg és hívtuk találko­zóra, akik közül 18-an elfogad­ták meghívásunkat. A nyugdí­jas találkozó megrendezéséhez nagyon kellemes, kényelmes és kulturált helyet találtunk. Ez a Halász Bisztró melletti „Kis Halász” volt. 1999. március 26-án délután 3-tól 4-ig folyamatosan érkez­tek a vendégeink. A nyugdíja­sok, akik eljöttek és akiket tisz­telettel, örömmel köszönhet­tünk: Bakonyi József, Béda Benőné, Benedeczki Jánosné, Besenczi Bálintné, Debreczeni Sándor, Édenhoffer Norbertné, Gaál György, Hegyi Istvánná, Komáromi Józsefné, László Fe­renc, Marosi Sándor, Radnai Lajos, Simon Károly, Smidt János, Smidt Jánosné, Styaszny László, Szilágyi László, Szintai Sándor, Tétényi Lászlóné, Topperczel Lászlóné, Tóth Sándor, Zoller Lajosné. Csupa mosolygó arc! — Hogy vagy? — Ezer éve nem láttalak! — Semmit sem változtál!-— Mesélj, mi újság? — Emlékszel.,.? Peregtek a kérdések, zúdul­tak a válaszok... és mosoly, mosoly, mosoly. Öröm volt látni a régi kedves ismerősöket, kollégákat. Va­csora előtt főnökünk, dr. Nagy Dénes (törött, akkor még ope­rálás előtt álló karjával) kö­szöntötte a főosztály dolgozóit és nyugdíjasait. Egy-egy szál virággal üdvözöltük vendége­inket, akik süteménnyel és borral leptek meg bennünket. Következett a vacsora. A fi­nom, ízletes pörkölt után már élőzenére mulattunk. Pihenés­képpen előkerült a „nóta a borból”. Örültünk mi „fiata­lok” és ők „ifjak”. Köszönet a szakszervezet (PADOSZ) vezetőségének, hogy anyagilag támogatta rendezvényünket, ezzel is bi­zonyítva azt, hogy a régi kol­légákról sem feledkeztek el. És nem utolsó sorban köszö­net mindenkinek, aki ott volt és jól érezte magát. Falusyné Saraiig Gyöngyi Ha a szakértők állítása igaz, valamikor április első heté­ben megfogant az ezredfor­duló első babája. Az Európá­ban egyre csökkenő gyermek­­vállalási kedv végre hirtelen emelkedni kezdett. Lázasan fogott hozzá terve megvalósí­tásához sok-sok pár, hogy ba­bájuk elsőként lássa meg a vi­lágot 2000. január elsején. Hála a születésszabályozás modern módszereinek, ez ma­napság már nem is olyan bo­nyolult dolog. Sokan a mes­terséges megtermékenyítés időpontját is így időzítették, „ha már lúd, legyen kövér" alapon. A vészharangot elsőként az angliai kórházak szülészetén dolgozó orvosok kezdték meg­kongatni, mondván annyi baba születése várható, hogy ellátási gondok elé nézhetnek a szülészetek, még az irigyelt nyugat-európai országban is. S hogy mi az oka ennek a gyermekvállalási „ őrületnek ” ? Sajnos ki kell ábrándítani min­denkit, aki valamilyen kedves divatot, vagy nemes emberi gondolatot lát a dolog mögött. A magyarázat ugyanis a kőke­mény kapitalizmus. Pusztán üz­leti megfontolás. Ugyanis az évezred első babája - és ter­mészetesen szülei - egy anyagi szempontból gondta­lan élet lehetőségét kapják meg. Már a születéskor halom pénz üti a legszerencsésebbek markát - bocsánat, bankszám­láját s a kisgyermek tanítta­tása sem fog anyagi akadá­lyokba ütközni. Feltehetőleg egész életét átszövi majd a saj­tónyilvánosság, minden lépé­sét figyelik majd, elvégre az ezredforduló elsőként megszü­letett embere lesz. Számomra csak egy kérdés merült fel a dologgal kapcso­latban. Biztos, hogy ezt akarja az a kis emberke is?- cm-Védett növényeink Fehér és kardos madársisak Lapunkat szemlézi: »OBSERVER« OBSERVER BÚ DAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT. GephcilciTitherci damasonium (Mill.) DRUCE és Ceph ctlcin th erei longifolia (HZJDS.) FRITSCH A madársisak nemzetség a kosborfé­lék családjának (ORCHIDACEAE) egyik, kb. 15 fajt magában foglaló nemzetsége. Az ide tartozó fajok jól felismerhetőek viszonylag nagy és rendszerint alig kinyíló virágaikról, valamint arról, hogy a virágok sar­kantyú nélküliek (kivéve néhány kis-ázsiai fajt). Hazánkban 3 fajuk él, melyek kö­zül az itt bemutatásra kerülő kettő fehér, egy pedig piros vagy rózsa­szín virágokat fejleszt. A két fehér virágú faj az első pillanatban egy­máshoz meglehetősen hasonlónak tűnik, de alaposabb vizsgálat után a különbség szembeötlő. Mindkét faj egyforma méretűre, 15-40(-60) cm magasra nő, virágzatuk laza fürt. A virágok alakja is nagyon hasonló: a lepellevelek hegyesedők, sisakfor­mán összeborulók, a mézajak leke­rekített végű, narancssárga színű. Terméseik tokok. A különbség a szárlevelek alakjában és a murvale­velek méretében rejlik. A fehér ma­dársisak (bal oldali kép) szárlevelei tojásdadok vagy tojásdad-lándzsá­­sak és a felső murvalevelek e fajnál kb. akkorák, mint a magház (az al­sók sokszor lomblevélszerűek). A kardos madársisak (jobb oldali kép) t alsó levelei szintén lehetnek tojás­dadok, de a följebb lévők mindig szálas-lándzsásak vagy szálasak (innen ered a kardos vagy hosszúle­velű madársisak elnevezés). E fajnál a felső virágok murvalevelei rend­szerint csökevényesek, pikkelysze­­rűek. Előbbi faj virágai gyakran va­lamivel sötétebb (szennyes- vagy sárgásfehér) színűek és sokszor bimbószerű zárt állapotban marad­nak. Ilyenkor önmegporzás (auto­­gámia) mehet végbe. Ez a kardos madársisaknál ritkább, itt a virágo­kat rendszerint poszméhek porozzák be. Virágzásuk április közepétől jú­nius elejéig tart, de a kardos madár­sisak egy-két héttel korábban nyílik. Élőhelyük is hasonló: cserjésekben és a legtöbb erdőtípusban (ezen be­lül a telepített nemes nyárasokban is) találkozhatunk velük. Pionír jel­legű fajok. Hazai elterjedésük szin­tén hasonló: csaknem az ország egész területén fellelhetjük őket (az Alföldön ritkábbak), de a kardos madársisak valamivel gyakoribb. Ritkán kereszteződnek is. A hibridet C. x schultzei-nek hívják, megyénk­ben Bogyiszló határából ismert. A fob'­­jk Fehér madársisak pai mediterrán elterjedésű, a kardos európai elterjedésű flóraelem. Me­gyénkben mindkét fajnak számos előfordulása ismert. Városhatárunk­ban a fehér madársisakkal az Im­­sósi-erdő területén, valamint az Kardos madársisak erőmű melletti nyárültetvényben is találkozhatunk. Utóbbi helyen együtt él a kardos madársisakkal. Természetvédelmi értékük: 5.000 fórint. Farkas Sándor ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Nagy Sándor Főszerkesztő Czinege Mária Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507-919 Telefax: 155-72-80 InterNet: http://www.npp.hu Kiadja az ASM Tolna Megyei Irodája Irodavezető: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd Pf. 71. 7101 Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630 Pécs, Engel János u. 8. Felelős vezető: Futó Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents