Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-05-01 / 5. szám

I

Nukleáris hírek

1999. május_________________________________

ATOMERŐMŰ

3. oldal

Msyális, 1999

Az időjárás az idén is a kegyeibe fogadott bennünket, ragyogó időben gyűlhettünk össze - kicsik és nagyok hogy egy kellemes napot töltsünk el együtt, jól szórakozzunk, miközben finom falatok készülnek a bográcsokban. Az idei győztes csapat a GÉPIG reaktor osztálya lett. Vágner Zsigmond vette át a kupát Nagy Sándor vezérigazgatótól.

Májusfa a tekéző udvarában

FOTÓK: BEREGNYEI MIKLÓS

Mesterségem címere

Minisztériumok nukleáris vitája

Inter duos litigantes tertius gaudet, mondta a latin közmondás, azaz, ha két fél vitatkozik, a harmadik fél örül. Aligha igaz ez esetünkben, amikor a cseh környezetvédelmi és az ipari minisztérium vitatkozik, hogy mi legyen a temelini atomerőmű jövője. A harmadik, az atomerőmű valószínűleg nem örül, hogy létének jogosultsága még mindig vita tárgya. A kormány bízta meg a két minisztériumot egy-egy tanulmány készítésével, amelyekben az atomerőmű létesítésének gazdasági, munkaügyi, környezetvédelmi stb. vonatkozásait kellett komplex módon megvizsgálniuk.

Az eredmény meglepő. A környezetvédelmi minisztérium tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy az erőmű megépítése gazdasági szempontból káros. Tizennégyezer munkahely elvesztésével jár (a kiváltott szenes erőművekben), és a cseh villamos művek gazdasági vesztesége kb. egymilliárd dollárra rúgna. Azt állítja, hogy még mindig előnyös lenne az építkezést abbahagyni, és a telephelyen ipari komplexumot létesíteni.

Néhány nappal később megjelent az ipari minisztérium tanulmánya, amely szerint optimális megoldás lenne a tervezett két temelini blokk megépítése a jelenleg érvényben lévő ütemtervnek megfelelően. Második szóbajövő lehetőség az lenne, hogy a két felépülő blokk közül a másodiknak az elindítását némileg késleltetnék. Az építkezés leállítása szóba sem került. Szegény kormány! A gondosan bekért szakvélemények nem fogják megkönnyíteni a döntést!

A nukleáris energiatermelés világhelyzete

A múlt évben ismét hárommal csökkent a világon működő energiatermelő reaktorok száma. Az ossz beépített kapacitás 348.891 megawattra csökkent (ebből 1860 MW van Pakson, kb. fél százalék). Ugyanakkor az atomerőművekben megtermelt villamosenergia menynyisége nőtt. Négy új blokk indult el a világon, ebből 3 Dél-Koreában, a negyedik pedig a sokat vitatott Mohi blokk volt Szlovákiában. Négy új blokk építésébe fogtak a világon, ebből 2 kínai, egy tajvani egy pedig Japán.

Az atomenergia részaránya a villamos termelésben a legmagasabb

Litvániában, ahol 77,2%, Franciaország második a maga 75,8%ával. Hazánk csak a 12. helyen áll 35,6%-kal. A világátlag kb. 16%, ami 1% csökkenést jelent az előző évhez képest. A világ teljes nukleáris tapasztalata a műit évben lépte át a 9000 reaktor-évet. Az üzemelő blokkok számát tekintve 1. az USA (104 blokk), 2. Franciaország (58), 3. Japán (53), 4. az Egyesült Királyság (35), 5. Oroszország (29), 6. Németország (20).

„Bejáratódik” a nukleáris szállítás Japánba

A Pacific Swan (kissé önkényes fordításban a Békés Hattyú) megérkezett nagy aktivitású terhével Franciaországból Japánba. A kirakodást tavaly még mintegy három napos huzavona előzte meg, mert a tartományi kormányzó nem akarta engedélyezni, amíg nem kap biztosítékot, hogy a nagy aktivitású reprocesszálási maradék nem marad a tartományban. (Más kérdés, hogy már jóval előbb tudott a szállítmányról, tehát aggályait korrekt időben is bejelenthette volna). A szállítmány 40 hordó, üvegbe ágyazott hulladékból áll, s most szárazföldön továbbítják a Rokasho-Mura radioaktívhulladék-tároló helyre. Az idén még egy fontos radioaktív szállítmány érkezik Európából Japánba: kevert oxid reaktor üzemanyag (MOX), amelyet kiégett üzemanyagból nyert uránium- és plutónium oxidokból gyártottak. (Az újrafeldolgozásnál csak 3 százalék a reprocesszálási hulladék, a többi újra hasznosítható hasadóanyag-oxid).

Nem érdektelen felfigyelni arra a sokoldalú gondosságra, ami a nukleáris tevékenységeknek általában sajátja, de a nagyközönség nem nagyon szerez róla tudomást: a reprocesszált fűtőanyaghoz eredetileg az amerikaiak által dúsított urániumot használtak fel, ezért az akkori szerződésnek megfelelően az amerikaiak is részt vesznek a leendő szállítás biztonságos voltának biztosításában.

Vajon mennyire vannak tudatában a zöldek annak a - Csernobil esetében eléggé bebizonyosodott - ténynek, hogy az ijesztgetés, a pánikkeltés több és súlyosabb egészségügyi következménnyel jár, mint maguk a nukleáris műveletek, amelyek az esetek döntő többségében teljesen ártalmatlanoknak bizonyulnak. Vinnay István

A DUNACENTER THERM Kft. munkájáról Bernáth Lajos ügyvezető igazgató beszél.

A DC THERM Kft. 1990 decemberében alakult. Elődje a paksi költségvetési üzem volt, abból jött létre a kft. 130 fővel. Előzmények: 1990 előtt a költségvetési üzem közel 900 főt foglalkoztatott. Én, mint főmérnök dolgoztam ott. Amikor az erőműbővítés nem folytatódott tovább, világossá vált mindenki számára, hogy ekkora munkaerő létszámra nem lesz szükség. Az akkori igazgatóval, Csibi Ambrussal arra az elhatározásra jutottunk, hogy az egyetlen megoldás, ha kisebb egységekre bontjuk az üzemet. Azért tűnt ez jó megoldásnak, mert a kisebb létszámú kft-k önállóbbak, költségérzékenyebbek lettek. Jobban igazodtak az élethez, hiszen saját maguk szervezték maguknak a piacot. DC THERM

Kft.: Az 1990-91-es időszak óta létszámunk nőtt. Közel 200 főt foglalkoztatunk, pontosabban 198 fő vesz részt munkáinkban. A kft. egyenletes, lassú fejlődésen ment keresztül. Megelégedésünkre nagy biztonsággal gazdálkodunk, hitelt eddig még soha nem kellett felvennünk. Dolgozóink bérét mindig folyamatosan tudtuk fizetni, ami nem kis feladat, hiszen ez havi lebontásban 14-15 millió forint, amit a DC THERM-nek meg is kell termelnie. 1990 óta a vezetésünk változatlan, kis létszámú vezetőgárdával működünk, 4-5 fő végzi az irányító tevékenységeket.

Tevékenységi körünk: A THERM szóból adódóan fő profilunk a hőszolgáltatás. A lakótelep és környékének teljes hőellátását mi biztosítjuk. Ez tevékenységi körünknek durván 30%-át teszi ki, 2500 fogyasztóval állunk kapcsolatban. A másik jelentős részt az atomerőművel való

közös munka adja. Itt is szolgáltató tevékenységet végzünk. Az Energetikai Szakképzési Intézet kazánházát, a tanuszoda teljes üzemeltetését a DC THERM végzi. Hasonló szolgáltatásokkal állunk rendelkezésre a nyári időszakban a lakótelepi strandon. Ezen kívül még épületgépészeti és építőipari vállalkozásokban is részt veszünk. Ezek túlnyomó részt az atomerőmű területén zajlanak, de Pakson, a városban is végzünk ilyen munkálatokat. Például az önkormányzati intézmények gázszerelését is mi hajtottuk végre. Feladataink szerteágazóak és sokrétűek. Sikerült 3 éve kiépítenünk minőségbiztosítási rendszerünket, amit az idei évben megújítottunk. Az MSZ EN 9002-es minősítőnk is megvan, ami nélkül gépészeti tevékenységünket nem folytathatnánk ilyen hatékonysági fokon. Az atomerőmű, mint beszállító is minősítést adott nekünk, amely következtében a 2-es biztonsági rendszereken is dolgozhatunk, tehát a primerkör kivételével mindenhol. Kapcsolatunk a Paksi Atomerőmű Rt-vei: 1990-ben, megalakulásunk után átvettük az erőművel korábban még a költségvetési üzem által kötött szerződések egy részét. Két fő bázisunk van a cég területén. Az első a külső technológiai osztályon van, itt üzemeltetés-előkészítő feladatokat végzünk. A másik az irányítástechnikai főmérnökségen található, ahol három főbb csoportra tagolódnak az ott dolgozó emberek. E területen műszerészek, regisztrálókezelők, különböző irodai munkát végző és kéziraktárkezelő kollégák tevékenykednek. Nagyobb lélegzetű munkáinkat az atomerőmű területén már hosszú évek óta végezzük. A tűzivízrendszer acélcsőrendszeréből cseréltünk ki kb. 10.000 métert. Igazán különleges, érdekes dolgokról nem számolhatok be. A munka többnyire zökkenőmentesen, biztonsággal nap, mint nap zajlik, a fő, hogy megélünk.

L.G.É.

Add tovább - a stafétabotot!

Név: Nagy Jenő

Született: 1948. március 25. Mezőhegyes

Első munkahely az erőműben: 1980-ban „ A vitorlázás pihenés. Számomra a teljes kikapcsolódást jelenti. Amikor kint vagyok a szabadban, magam vagyok a szél és a víz ellen. Ez nem megfizethetetlen, de bizonyos szempontból mégis az. A vitorlázás élményét nekem egy csavargás, esetleg túrázás a hegyekben nem tudja visszaadni.”

Vincze Bálint előző stafétásunk kérdése Nagy Jenőhöz:

— Meggyógyult-e a hátad?

— Meggyógyult. A Villamosipari Társaságok Szövetségének vitorlásversenyén (volt ipari versenyen) történt az első nap utáni pénteken. Előző két napon fiammal, Robival megnyertük a verseny első futamát, a második futamban másodikak lettünk. Összesítettben pedig magasan vezettünk. Amikor a kikötőbe értünk, a többiek öröm- és sörittas hangulatban bele akartak dobni a vízbe. Én kiabáltam, rugdalóztam, mígnem ráejtettek a kikötőbikára.

— Mi az a kikötőbika?

— Nem jártál még Füreden? A kikötőbika egy betontömb, amire kikötéskor ráhurkolják a hajót. Háttal estem rá, szerencsére a gerincemtől kb. 4 cm-re. Megijedtem, légszomjam volt és először mozdulni sem tudtam. De a jegelésnek és annak köszönhetően, hogy csak izom sérült, este már táncolni is tudtam.

— Mióta vitorlázol?

— Pécsett jártam középiskolába, vegyipari gépészeti technikumba. Ott kézilabdáztam és fociztam, utóbbit NB 3-as csapatban űztem. Az iskola elvégzése, majd a katonaság után 1968-ban a Duna Menti Erőműbe kerültem dolgozni. Az erőműnek volt egy üdülője Balatonkenesén, ott kezdtem el tanulgatni a vitorlázást, majd 1970-ben tettem le a vitorlásvizsgát. Akkor részt vettem már versenyeken is, de főként örök barátságot kötöttem a vitorlázással. 1980-ban jöttem a paksi atomerőműhöz, itt Valentin Feriben találtam társat a vitorlás szakosztály megalakításához. Abban az időben, 1992-ben már épült az AE rehabilitációs központja Balatonfüreden. Az üdülő nem vízparton épült, de kialakítottunk a parton egy vízisporttelepet. Domboriból átkerültek a vitorlások Füredre. Első vitorlásaink Kalózok, majd a nagy hajók voltak, amivel túrázni jártunk, végül a versenykalózok. így cseperedtünk szépen lassan a mai felállásig.

— Hogy áll a helyzet ma?

— Jelenleg 8 versenykalózunk, 5 túrahajónk, illetve 1 igazi versenyhajónk és mentés céljából 2 motorcsónakunk van. A taglétszámunk közel 120 fő. A füredi kikötő megépülésétől kezdve gyermektáborokat is szervezünk a szociálpolitikai osztály támogatásával. Különböző programokat, versenyeket rendezünk, például május 15-16-án lesznek a „Nyílt vízisportnapok” Füreden.

— Említetted az iparági vitorlásversenyt. Milyen eredményeket értetek el?

— Ezt a versenyt minden évben más sportegyesület rendezi. Fejlődő tendenciát mutatnak az itt elért eredményeink is, hiszen értünk már el 15., 16. helyezést is, 1997-ben másodikak, tavaly elsők lettünk.

— Szervezed is a versenyeket, nemcsak részt veszel rajtuk.

— Igen, a vitorlás szakosztály szakmai vezetőjeként ez is a feladataim közé tartozik. Furcsa, de nemcsak a vitorlázás, a versenyszervezés is kikapcsol, hiszen egészen más idegi munkát jelent. Amióta az erőműben dolgozom, a karbantartáson vagyok és ez nem egy pihentető feladat. A vitorlázás a maga erőpróbájával, szépségével teljesen kikapcsol.

— Horgászai is ezért horgászol?

— A horgászat a vitorlázással nálam nem egy kategória. A horgászat is pihentet, de vitorlázni sokkal jobban szeretek. Az ASE horgászegyesületének is vezető tagja vagyok 1992 óta.

— A horgászathoz is és a vitorlázáshoz is igazi megszállottság szükséges.

— Igen, de ahhoz, hogy az ember esőben ücsörögjön a tóparton, akkora megszállottság nem szükséges mint a vitorlázáshoz. A horgász összepakolja a cuccát, berakja az autóba és hazamegy. Ellenben amikor vitorlázásnál elkap az eső és a szél, akár 2 napon keresztül is kint vagy a vízen, akkor ott nincs olyan választás, hogy feladom, vegyük például a Fehérszalag, vagy Kékszalag távversenyt.

— Milyen versenyek ezek?

— A Fehérszalag minden páros évben kerül megrendezésre a Balatonon. A keleti medencében kell egy kört tenni, ami kb. 12 óra alatt zajlik le. A Kékszalag egy nagyobb lélegzetű verseny. A Balaton körbevitorl ázása a feladat, ennek rekord ideje 16-18 óra. A limit idő 48 óra, ennyi alatt kell teljesíteni. Visszatérve a megszállottságra, ha egy ilyen versenyen szakad az eső, esetleg nem fúj a szél, akkor akár több órát is állhat a hajó a vizen, ilyen esetben is bírni kell. Nem adhatod fel a versenyt. Ezek a megmérettetések erőpróbálóak. Vannak pályaversenyek is, amikor kijelölnek a vízen egy háromszög, vagy ötszög alakú pályát, amit teljesíteni kell. Ez lehet 5 vagy 8 km, viszont a Balaton körbevitorlázása 150 km. Szembeszél esetén cikk-cakkban kell vitorlázni, tehát a táv akár 3-4-szeresére is nőhet.

— Adódtak veszélyes helyzeteid?

— Voltak bomlásaim. A bomlásnál

az a lényeg, hogy soha ne engedje el az ember a hajót. Bármilyen közel is van a part vagy egy másik hajó, mégis a biztos pont a saját vitorlás, hiszen úgy van kialakítva, hogy nem süllyed el. Még mindig kifizetődőbb egy tüdőgyulladást kiheverni, mint annak a kockázata, hogy nem vesz észre a másik hajó, illetve nem jut el az ember a partig. Még az első időkben történt, hogy egy társaságnak oktatást tartottam. A csoporttal Balatonfóldvárról Balatonfüredre éjszaka vitorláztunk át, amikor a tó közepén ránk tört egy hatalmas déli vihar. Szinte nappali megvilágításban látszott a Balaton, úgy villámlott. Ez mindenkinek emlékezetes, nagy élmény volt.

— Hányán szálltak ezután hajóba legközelebb?

— Mindannyian. Az eset senkit nem ijesztett el a hajózástól, mert ha a természeti oldaláról közelítjük meg, még videofelvételt is készítettünk, olyan csodálatos látványt nyújtott a Balaton.

— Miért éjszaka vitorláztatok át Füredre?

— Az éjszakai vitorlázás jó tájékozódó gyakorlat. Nem látni a partot, csak a parti fényeket. Ilyenkor a saját tájékozódó képességére van utalva az ember.

— Hogy állsz a többi sporttal?

— Mint említettem, kéziztem és fociztam, de minden sportot szeretek. A kosárlabdát például nézni szeretem. Az NB I-es csapatot minden évadban elviszem egy 3-4 napos túrára, attól függően, hogy milyen eredményt hoznak. Idén 5 naposra viszem őket, negyedikek lettek, megérdemlik. Igazán mégis a vitorlázás a szenvedélyem, hiszen ezt csak így érdemes, szenvedéllyel, megszállottan.

— Kinek adod tovább a stafétabotot?

— Kókai Péternek. Gyerekkorom óta szeretem a vizet, csak pipával, búvárszemüveggel, békauszonnyal merültem még alá. Mindig imádtam a tengerben „búvárkodni” és irigyeltem az igazi búvárokat. Péter pedig ilyen. Kérdésem hozzá: Az én koromban, be lehet-e nevezni a búvárklub egy merülésére?

i