Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
4. oldal ATOMERŐMŰ 1999. május ESZI-s diákok Angliában Középiskolás diákéveink felejthetetlen élményei közé fog tartozni az a tavaszi szünet, amelyet Angliában töltöttünk. Az iskolánkban megrendezett angol nyelvi háziversenyen sikerrel szereplő tanulók kedvezményesen vehettek részt ezen az utazáson. A kirándulás leginkább eqy európai körútra hasonlított, melynek célja Anglia volt. A Big Ben. Előtérben Olivér Cromwell szobra 1999. március 27-én (szombaton) hajnalban indultunk a VMK elől. Hegyeshalomnál léptük át az osztrák-magyar határt. Utunk során sok város nevezetességeit tekintettük meg. Például a passaui várat, a regensburgi katedrálist, a nürnbergi székesegyházat és a kölni dómot. Első szállásunk is Németországban volt, Kenteimben. Hétfőn hajnalban érkeztünk meg a franciaországi Calaisba, ahol kompra szálltunk és 75 perc „csónakázás” után megpillantottuk Dover fehér szikláit a felkelő nap fényében. Az első angliai nevezetesség, melyet megnéztünk, a Canterbury-! apátság volt, ahol B ecket Tamás érsek élt és meghalt. Ezt követően a greenwich-i atomóra szerint mindenki pontosan beállíthatta óráját, és halált megvető bátorsággal átléphettünk a Föld keleti oldaláról a nyugatira. Első angliai éjszakánkat Wantageban töltöttük, és másnap reggel megismerkedhettünk a híres angliai reggelivel. Kedden reggel utunkat az ismert egyetemi város, Oxford felé vettük, miután Shakespeare városának (Stradtford-Upon-Avon) nevezetességeivel ismerkedhettünk meg. Második angliai szállásunk egy Wales melletti településen volt, ahol egy angol kocsma vendégszeretetét is élvezhettük. Szerdán Windsorban és Etonban jártunk, de útközben megálltunk egy több, mint 500 éves pubnál, mely 1470-ben már „itatta” a megfáradt jobbágyokat. Harmadik angliai szállásunk felé közeledve gyönyörködhettünk a festőién szép táj jellegzetességeiben. A csütörtöki és pénteki nap a zsúfolt, mozgalmas és óriási világváros - London - bebarangolásával telt el. Tanúi lehettünk a Buckhingham palota előtt zajló őrségváltásnak, jártunk a Westminster apátságban, a Parlamentnél, a Tower hídon átkelve a Towemél, a Madam Tussaud viaszmúzeumban, a Rock múzeumban és még számtalan sok érdekes helyen. Az Oxford Street, a Covent Garden, a Piccadilly Circus és a Soho nyüzsgő életébe bekapcsolódva azt sem tudtuk, hova nézzünk. Néhány bátor ESZI-s fiú kihívta az angol srácokat egy barátságos focimeccsre, mely magyar győzelmet hozott. Ez a két nap sajnos nem volt elég a város teljes megismerésére, és péntek éjfélkor fájó szívvel intettünk neki búcsút. Dovernél újra felszálltunk a már ismerős kompra és átszeltük a La Manche habjait az öreg kontinens felé. Óráink visszaállítása után a belga főváros - Brüsszel - felé robogtunk. Itt az időjárás sajnos nem kedvezett nekünk, mivel az angliaival ellentétben, itt szakadt az eső. Utolsó éjszakánkon Kelheimben nosztalgiázva gondoltunk vissza erre a csodálatos kirándulásra. Vasárnap este 19:09- kor érkeztünk az Atomvárosba. Sajnos a kirándulásunkkal együtt a tavaszi szünet is véget ért, így vissza kellett térnünk a diákélet „unalmas” világába. Rengeteg új élménnyel és ismerettel gazdagodva gondolunk vissza mindannyian erre a fantasztikus tavaszra. SPECIAL THANKS TO: PA Rt., ESZI, Kozma Győző, Leskó László, Sebestyén Kitty. Stradtford, Shakespeare-múzeum írta: Mácsik Zsuzsi, Doszpod Tamás és Major Balázs. Ne szólj szám, nem fáj fejem? Bizony meglepődtem, amikor az Atomerőmű című üzemi lap címoldalán hangzatos címmel („Vigyázat, repülő”) jelent meg egy írás Vinnay Pista bácsitól, aki sokáig kollégám, sporttársam volt. Pista bácsival régóta vitatkoztunk az ország dolgairól, az értelmiség felelősségéről. Ez azonban nem jogosíthatja fel őt arra, hogy olyan állításokat tegyen közzé, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, a tényeknek. Már csak azért sem, mert Pista bácsi eddig valóban az objektivitásra törekedett - egyébként legendásan ironikus hangvételű cikkeiben. Most azonban (ahogy a telefonban fogalmazott) első felindulásában ítélkezett: előítéletekkel terhelt, állítólagos tényekre támaszkodó írást tett közzé, amely elsősorban éppen rá nézve kínos. Most lássuk a tényeket. Vinnay Pista bácsi arra a lehetőségre, hogy egy vadászrepülőgép megsértette az atomerőmű tilalmi zónáját, röviden így reagált: „Na bumm, és akkor mi van?”. Ez persze szubjektív megítélés kérdése is, de azért illik tudni, hogy ez légiközlekedési szabálysértésnek minősül, és bizony sokaknak a „bumm” szó más összefüggésben jut az eszükbe. Tény, hogy több tanú egybehangzóan állítja, hogy 1999. április 2- án pénteken 12 óra 28 perckor legalább egy vadászrepülőgép Dunaszentbenedek és a PA Rt. kéményei közötti terület felett repült el úgy, hogy közben nem lehetett 2000 méternél magasabban. Tény, hogy szemtanúként elsőnek - a hivatali utat betartva - a Tájékoztató és Látogató Központ illetékeseit tájékoztattam az esetről. Tény, hogy a sajtónak nyilatkozva végig hangsúlyoztam, hogy nem politikai szereplőként, hanem állampolgárként veszek részt az ügyben. Tény, hogy az ügyben állampolgári jogom alapján légiközlekedési szabálysértési bejelentést tettem, melynek nyomán már egy bizottság vizsgálatot is folytatott a helyszínen. Sajnálom, hogy az Atomerőmű című üzemi lap úgy tett közzé egy véleményt, hogy nem adott lehetőséget a másik félnek is a megszólalásra, így egy hónap elteltével nyílik csak alkalom a cáfolatra. Hiba volt a lap részéről, hogy az érintett cikkben politikai vélemény kifejtésére is lehetőséget adott. Én - a törvényt betartva - nem vitatkozhatom a politikai jellegű állításokkal. Azt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy az a szervezet, melynek tagja és alelnöke vagyok, nagyon vigyáz a szavahihetőségére, a tisztességére. Ebben az esetben is csak azért vállaltam a nyilvánosságot, mert teljesen biztos vagyok abban, hogy amit állítok, az megfelel a valóságnak. Pista bácsi nem tartja jónak, hogy „egy atomerőműves dolgozó, akinek megvan a képzettsége, hogy ismereteket terjesszen és ^elmeket oldjon, olyan dolgokat ver nagydobra, amik a „népítéletben” atomerőművel szembeni ellenérzéssé, új félelmekké alakulhatnak.” Komoly dilemma. Mi árt jobban az atomerőműnek? Az, ha elmondom az igazságot, vagy az, hogy hallgatok róla (nehogy félelmeket szüljél). Véleményem szerint minden közérdekű problémát közzé kell tenni, ami megfelel a valóságnak. Ha csak egy esetben rajtakapnak bennünket azon, hogy nem a tényeknek megfelelően tájékoztattuk a lakosságot, vagy elhallgattunk bármit is, nehezen hisznek legközelebb nekünk. Ezért vállaltam a konfliktust, ezért tettem bejelentést is. Egyébként szívesen kimaradtam volna a dologból, de azt tapasztaltam, hogy azok, akik látták a repülőt, nem merik azt hivatalosan is vállalni. A megjelent újságcikk alátámasztja félelmüket. Lám, nem az a hibás, aki., megsértette a szabályokat, vagy aki letagadja a szabálysértést, hanem az, aki „ügyet” csinált a dologból. Érdemes ezen elgondolkodni. Mi lesz, ha legközelebb valaki félelmében nem mer bejelenteni olyan eseményt, amelynek már súlyosabb következményei lehetnek? Szerintem az erőmű vezetésének inkább bátorítania kellene a dolgozókat: ha biztosak igazukban, akkor álljanak ki mellette még akkor is, ha esetleg ezzel konfliktusba keverednek. Végül a sajtó szerepéről. Van olyan ismerősöm, aki nem kételkedik abban, hogy igazat állítok, de nem tartja jónak, hogy a nyilvánossághoz fordultam. Valóban meg lehetett volna tenni a bejelentést úgy is, hogy közben nem szólok a sajtó képviselőinek. A nyilvánosságnak azonban nagy ereje van. Az, hogy ma már több tanú is van az ügyben, éppen annak köszönhető, hogy a TV2 foglalkozott a kérdéssel. A híradás után többen felhívtak telefonon, és megerősítettek abban, hogy igazam van, és volt olyan is, aki ennek hatására döntötte el, hogy kész tanúskodni. Ez azért is fontos, mert több tanú esetén akkor is bizonyítható a szabálysértés, ha a radarfelvételeket hadititoknak minősítenék. így áttételesen a sajtó segített abban, hogy az igazság kiderüljön. Végül régi sporttársként csak annyit üzenek Pista bácsinak: a sakkban az igazán képzett versenyzők már időben látják, ha vesztésre állnak. Nem szokták megvárni, hogy mattot kapjanak. Vajnai Attila *** A szuperszonikus pengeváltás tehát megtörtént. Szerkesztőségünk csak annyit fűz hozzá az ügyhöz, hogy a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság szabályai mindenkire egyformán vonatkoznak. Az ügyet ezzel a magunk részéről lezártnak tekintjük. Hatékony és gyors tűzoltó gyakorlat A paksi atomerőmű tűzoltóságán dolgozóknak megszokott dolog a folyamatos gyakorlatozás. Az országosan kimagasló edzettségi szinten álló tűzoltók számára különleges napi edzéstervet, jógát, relaxációs tréninget dolgoztak ki. Ezek mellett kisebb-nagyobb gyakorlatokat hajtanak végre. Ebbe a sorba illeszkedett be szervesen az a megyei gyakorlat, amiben az atomerőmű tűzoltóságán kívül részt vett a paksi és szekszárdi városi tűzoltóság, a paksi mentőszolgálat, az üzemorvosi szolgálat és az atomerőmű balesetlehárítási szervezete. A gyakorlat utáni rövid értékelésre Nagy Lajos tűzoltó ezredest, a BM TOP főosztályvezetőjét kértük fel: — A tűzoltók jó szinten hajtották végre a gyakorlatot, melynek végrehajtási sorát is ők tervezték. A gyakorlati rész megvalósításakor az együttműködésük más szervezetekkel kiváló volt. Ez alapja lehet üzemzavar vagy a normális működéstől eltérő állapot esetén egy szakszerű végrehajtásnak. A paksi atomerőmű területén működő tűzoltóság eszközellátása, felszerelése, a fizikai és pszichikai felkészítése is példaértékű az egész országban, ezt a mai gyakorlaton is bebizonyították. Tóth Ferenc tűzoltó alezredes, Tolna megyei tűzoltó parancsnok a megyei szintű tanulságokat emelte ki: — A paksi atomerőmű nagyon egyedi létesítmény, egy van belőle az egész országban. Minden beavatkozás, ami itt a területen történik, nagyon speciális, hiszen többféle tűzoltóegységnek, egészségügyi szolgálatnak, balesetelhárítási munkatársaknak kell a mentési, tűzoltási munkát elvégeznie. Az erőmű területén a tűzoltás vezetőjének a mentésben résztvevőkkel szorosan együttműködve kell végrehajtania a feladatokat. Ahhoz, hogy ez a munka minél összehangoltabb legyen, nagyon jó alkalmakat teremt a megye egységei számára egy-egy ilyen közösen végrehajtott gyakorlat. A tanulságokat mindenki leszűri, és még pontosabban tudjuk összehangolni a különböző szervezetek munkáját. Dr. Rónaky József, a PA Rt. balesetelhárítási vezetője is a különböző szervezetek közötti együttműködés fontosságát hangsúlyozta: — Nagyon hasznos volt a gyakorlat, mert számos olyan pontot találtunk, ahol tisztázatlan, hogy kinek mi a feladata, hogy milyen hírközlő csatornán forgalmazunk. Ahogy a gyakorlatoknál lenni szokott, a fő haszna az volt, hogy tanultunk belőle. A gyorsértékelés után mindenkinek az a dolga, hogy alaposan átgondolja a gyakorlatot, és a tapasztalatokat leírja. Ezek alapján közösen fogunk javítani a rendszeren, hogy még jobb legyen az együttműködés. -cm-Ajó együttműködés a gyakorlat fontos része
