Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
1999. április ATOMERŐMŰ 5. oldal Aki gyógyít: az ATOM-MED Kft. Beszélgetés dr. Ótos Miklós főorvossal, a kft. egyik alapító tagjával Partfal konferencia Pakson Paks város és Bölcske község Önkormányzatai vállalták a május 27-28-án immár 2. alkalommal megrendezésre kerülő Országos Partfal Konferencia házigazda szerepét. A Magyar Geológiai Szolgálat, a Magyar Földtani Társulat, a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Településfejlesztők és Felújítók Társasága, valamint a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozata közösen szervezi az idei rendezvényt. 1995. november 1-jén alakult meg az ATOM-MED Kft. Nem akartunk vállalkozás lenni, azt lehet mondani, hogy az élet egy kényszerhelyzete hozta így - mondja a főorvos úr. Előzmények: 1995 nyarán született egy olyan népjóléti minisztériumi rendelet, hogy a társadalombiztosítás az üzemorvoslást nem kívánja az elkövetkezőkben finanszírozni. Ezt a vállalkozó gazdasági egységek feladatává tették. Szimpatikusad lett volna, ha e tevékenységet a PA Rt. beemeli a szervezeti állományába, hiszen a nővérek korábban PA Rt-os állományban voltak. Itt csupán néhány orvos átvételéről lett volna szó. Ekkor tájt azonban az a filozófia alakult ki, hogy különböző, az üzemeltetéstől távol eső tevékenységeket nem be. hanem inkább ki kell szervezni. Tudomásom szerint mi voltunk az elsők, akiket a cégtől külső vállalkozásba vittek ki. A megalakulás: A megalakulásunkkal voltak bonyodalmak, mert az első megközelítésben olyan vállalkozási fonna szerepelt, amiben a cég is tulajdonrészt vállalt volna. Ez végül az érdekképviseletek, az MVM Rt. és az akkori privatizációs miniszter, Suchmann Tamás megállapodásának következtében meghiúsult. Szociális és egészségi ellátást biztosító javakat nem kívántak privatizálni. Emiatt és mert nem rendelkeztünk az alapításhoz szükséges tőkével, kicsit késve alakultunk. Rendelőintézeti státusban voltunk (orvosok), munkaviszonyunkat ügy szüntették meg, hogy egy fillér végkielégítést nem kaptunk. Ez indokolttá teszi az előzőekben említetteket. Első lépésként betéti társaságot alapítottunk, ez tűnt a legkedvezőbb vállalkozási formának. A bevételek segítségével 3 hónap után sikerült kft-vé alakulnunk. Jelenleg is kft. formában működünk. 7 fővel alakultunk meg, 1 kolléganőnk szülési szabadságon van, gyakorlatilag hatan dolgoztunk a megalakulást követő időszakban, így dr. Bárok József, dr. Bodor Bíborka, dr. Gyökematy Ilona, dr. Vábró László, az ügyvezető igazgatónk dr. Molnár Ádám, és jómagam dr. Ótós Miklós, aki a PA Rt-os teendőket fogom össze. Pillanatnyi létszámunk tehát 14 nővér és 6 orvos. A tevékenységi kör: Az alakulásunkkor az atomerőműnek az volt a kérése, hogy lehetőség szerint ne csak PA Rt-os és az üzemi területen lévő vállalkozások teendőit vállaljuk fel, hanem nyissunk kifelé is. így aztán a tevékenységi körünk igen széles területet ölel fel. Paks és Paks környéki vállalkozások munkavállalóinak foglalkozás-egészségügyi ellátását is felvállaltuk, és azóta is ellátjuk. A háziorvosi tevékenységünket cégen kívül folytatjuk, ez független a vállalkozásunktól és két orvost érint. Az egész finanszírozási rendszerünket meg kellett valamilyen formában szervezni, ezt a vállalat munkavállalói után kötött szerződéseink bevételére alapoztuk. A PA Rt. támogatta azokat a szakellátási tevékenységeket is, amik itt a korábbi évek munkája során az időszakos vizsgálatokra ráépültek, mint a laboratóriumi, az ultrahang, nőgyógyászat, fizikoterápia, kardiológiai vizsgálatokra. Ezek egy külön finanszírozási körbe kerültek. Mint vállalkozóknak, a PA Rt. a tevékenységi körünkhöz szükséges feltételeket nem ingyen biztosítja. PA Rt-os helyiségeket, berendezési tárgyakat, műszereket használunk, ezek már a vállalkozás előtt is hosszú ideje a rendelkezésünkre álltak. Ma mindennek bérleti díja van, amit az ATOM-MED Kft. a PA Rtnak folyósít. Az első két évben nyereségünk nem képződött. Ez a két év megtanított bennünket gazdálkodni, rájöttünk, hogy fennmaradásunkhoz csökkenteni kell kiadásainkat, növelni bevételeinket. A két kritikus évet tehát átvészeltük, majd az 1998-as évet nyereséggel zártuk. Elkezdtünk beruházni, hiszen a műszereink között számos olyan van, amit jelentős öszszegért bérelünk az atomerőműtől (pl. van olyan műszer, amelynek éves bérlete több mint félmillió forint). Megszabadultunk egy csomó olyan műszertől, ami már elavulttá vált, vásároltunk újakat, elkezdtük kiváltani a műszerek egy részét saját műszerekkel. A hematológiai automata volt a legutolsó és egyben legnagyobb beruházásunk, erre nagyon büszkék vagyunk. (Vér vizsgálatához szükséges műszer). A munkaegészségügyi tevékenység erősítését nagyon fontosnak tartjuk, ehhez hozzátartozik, hogy rendszeresen bejárunk a munkahelyekre. Szoros együttműködést építünk ki a sugárvédelmi osztállyal, amely kapcsolat nem csak műszaki munkavédelmet, de egészségügyi megelőzést is szolgál. Ezeket a tevékenységeket egyéb feladatok is kiegészítik. A cég mindig támogatta a rehabilitációs pihenés biztosítását a dolgozók számára, ez a megelőzés fontos része. Rehabilitációs ápolás folyik Harkányban, a balatonfüredi szívkórházban és speciális problémák esetén egyéb helyeken. Ehhez nyújtunk aktív segítséget. Fontos része az ATOM-MED munkájának a tudományos vizsgálatok támogatása, együttműködés a Sugárbiológiai Intézettel. Ilyen vizsgálat folyt pár évvel ezelőtt Pakson és Paks 30 km-es körzetében. A fejlődési rendellenességek gyakoriságát dr. Czeizel Endre segítségével vizsgáltuk. Az eredmények kedvezőek voltak. Nagyon fontosnak tartjuk a humánpolitikai főosztállyal - ahová tartozunk - kialakított jó kapcsolatot, ami biztosíték arra, hogy a PA Rt. vezetése felé javaslatokat tudjunk tenni az ellenőrző és megelőző tevékenység hatékony javítására. A PA Rt-nál hosszú évek óta jelentős létszámfelvétel nem történt. A munkavállalók nagy része a 40 év fölötti korosztályhoz tartozik. Ebben a korban bizonyos betegségek gyakorisága megnő, ezért elsődleges feladat, hogy biztosítani tudjuk azokat a vizsgálatokat, különböző szűréseket e korosztálynak, amivel egészségesen, jó kondícióban tudnak dolgozni továbbra is. L. Gócza Éva A szervezők összetételéből is kitűnik, hogy egy nagyon összetett feladatot kell a szakembereknek kitárgyalniuk, a továbblépések megoldási módozatait szakmai konzultáción egyeztetniük. Magyarország több körzetében, de elsősorban a Duna jobb partján és a Balaton északi medencéje körül 10- 50 méter magasságú un. magaspartok találhatók. Ezeket a partfalakat a természetes erózió és az ember természetátalakító tevékenysége folyamatosan rombolja. A A létesítményi tűzoltók között március 18-án csütörtökön rendezték meg Pakson a „Profi” kupát. A teremfocinak az ESZI sportcsarnoka, a tekézőknek pedig a lakótelepi Tekéző adott otthont. Tíz fős csapatokkal lehetett nevezni, meghívást a tiszaújvárosi Tűzoltó és Műszaki Mentő Kft., a százhalombattai FÉR Tűzvédelmi Szolgáltató Egyesülés, valamint Paks város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága - tiszteletbeli résztvevőként - kapott. nemkívánatos hatások következtében egyes falszakaszok megmozdulnak, leszakadnak, illetve megcsúsznak. Hoszszas vajúdás után 1997-ben elkezdődött a szervezett közterületi partfalveszély elhárítás. A probléma és az akkori ismert megoldások minél szélesebb körben történő megismertetése érdekében két éve Pakson rendezték meg az első Partfal Konferenciát. A Partfalveszély-elhárítási Tárcaközi Bizottsághoz eddig 250 támogatási kérelem érkezett. A szigorodó A teremfociban hat fős csapatokkal körmérkőzés formájában bonyolították le a versenyt, melyet az Atomerőmű Tűzoltósága (ATÜ) nyert meg 9 ponttal. A második helyezést Százhalombatta, a harmadikat pedig Tiszaújváros csapata szerezte meg. A gólkirály Mikolics Miklós (ATÜ lett négy góllal. A legjobb kapus címet Stefán Zsolt (Tiszaújváros) kapta, a legjobb mezőnyjátékos is az Atomerőmű Tűzoltóság csapatából került ki, Peti Zsolt személyében. pályázati feltételeknek megfeleltek között eddig szétosztott 800 mFt-ból elkészült védművek a mérnöki lelemény széles skáláját reprezentálják. Ez a program az 1001/0997 (1.15.) Kormányhatározat értelmében 2002-ig folytatódik. Annak érdekében, hogy a parlament által évente megszavazott keretből a földtani környezet törvényszerűségeit figyelembe vevő, esztétikus, de az élet és vagyonbiztonságot szavatoló még jobb megoldások szülessenek, a szervezők idén is meghirdetik május 27-28-i időpontban a második konferenciájukat. Jelentkezni április 20-ig lehet a Magyarhoni Földtani Társulat (1) 201-9129 telefonszámán és a (1027) Budapest, Fő u. 68. sz. címén. Sipos László A tekében ismét az Atomerőmű Tűzoltósága tarolt, 162 fával érte el az első helyezést. A dobogó második fokára 151 fával Tiszaújváros, a harmadikra pedig Százhalombatta csapata 142 fával állhatott fél. Paks Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága mindkét versenyszámban különdíjat kapott. A létesítményi tűzoltóságok profi nagydíját az Atomerőmű Tűzoltóság nyerte el. (CM) „Profi” kupa a profiknál Itt marad a nagydíj Alpinmentő a tűzoltóságnál Gyurkó Gábor A paksi atomerőmű tűzoltói a közismert tűzoltási és mentési feladatok mellett számos más, újszerű ismerettel gyarapítják tudásukat. Egyik ilyen az alpintechnika. E hazánkban ritka tevékenység rejtelmeivel Gyurkó .Gábor alpinmentő ismerteti meg a tűzoltókat — Mit jelent, mit foglal magába az alpintechnika? - kérdezem Gyurkó Gábort. — Az ipari alpinizmus során alkalmazott kötéltechnikáról van szó. Ezekben az esetekben a kárhelyet, munkaterületet kötél segítségével közelítik meg, vagy kötéllel végeznek ott munkát, de még idesorolható a 200 kg-nál nem nehezebb tárgy vagy személy mozgatása is. Ezzel a technikával minden segítségtől eltekintve különösebb nehézség nélkül lehet pl. az atomerőmű legmagasabb épületeiről, kéményeiről sérült embereket hordággyal lehozni. Bármely olyan helyen, ahol csak egyetlen fix pont található, az alpintechnikával már lehet munkát vagy mentést végezni. A kötél hihetetlen gyors menekülési eszköz, 30 m magasból 10 másodperc alatt le lehet vele jönni. Természetesen nemcsak magasból, de a mélyből - kútból, aknából - való mentésre is alkalmas. Az atomerőmű az egyetlen hely az országban, ahol a kötéltechnikát ötvöztük a légzőkészülékes tevékenységgel. Ez alkalmas olyan magas közegben történő munkavégzésre, amit semmilyen más módon, csak kötéllel lehet megközelíteni és szükséges a légzőkészülék használata. Úgy gondolom, hogy az ilyen kiemelt helyen, mint a paksi atomerőmű tűzoltósága, ahol viszonylag sok a magas épület, és karbantartási vagy más esetben is előfordulhatnak mentési feladatok, olyan emberekkel kell rendelkezni, akik képesek ezeket a feladatokat megoldani. Rendkívül kevés az ilyen tűzoltóság, természetesen ezek a mentések ritkán fordulnak elő, de ha mégis megtörténnek, akkor meg kell oldani és a tűzoltó nem vonhatja ki magát a feladat alól. — Milyen felszerelés kell hozzá? — Részben a hegymászáshoz használt eszközök továbbfejlesztett változata, részben a sajátosságnak megfelelő eszközök. 10 kg-nyi felszereléssel már sokféle feladatot el lehet végezni. Ezek nagyon kifinomult és nagy teherbírású eszközök. Használatukat jellegükből adódóan elkeli sajátítani, hiszen egy speciális mentési feladatban komoly, tanult jártasságra van szükség. Az alpinmentésben olyan helyzetek vannak, melyet az ember vagy magabiztosan végigcsinál, vagy bele sem kezd, mert belehalhat. Meg kell tanulni és ha valaki megtanulta, akkor maximális biztonsággal tudja használni. Most már negyedik éve főállásban foglalkozom az ipari alpinizmus, illetve a kötéltechnika oktatásával Magyarországon, és a tervek szerint hamarosan külföldön, Egyiptomban is. — Hogyan kerültél kapcsolatba az alpinizmussal? — Már egészen kiskoromban kezdtem érdeklődni a veszélyes helyzetek iránt, ugyanis ilyen közegben nőttem fel, szüleim barlangászok. 8 éves koromtól barlangozom, 15-16 éves koromtól sziklát mászom, több mint tíz éve búvárkodom és még számos más sportot űzök, pl. a vadvízi evezést, siklóernyőzést. Ezeknél a sportolóknál nagyon könnyen előfordul, hogy valaki balesetet szenved. Ilyenkor a segítségnyújtás úgy a leggyorsabb és legegyszerűbb, ha a csoporton belül képesek ezt megoldani. Egy barlangos filmezés után alakult ki erre az igény, amikor egy hónapig kísértük, vittük a barlangozástól teljesen idegen, hozzá nem értő filmeseket (operatőr, világosító), és néha előfordult egy-egy baleset. Részben a sportokból, részben a mentésekből következett, hogy az érdeklődési körömhöz közel álló pályát választottam. Van egy fényképész és egy autószerelő szakmám, jártam földrajzökológiai szakra, de azt egy iráni expedíció miatt abbahagytam. 35 országban megfordultam már, egy évben általában 100-120 napot külföldön töltök. Az egyik hobbim, a búvárkodás révén eljutottam az Adriától a Vörös-tengerig, Franciaországtól az Egyesült Államokig. A sziklamászást Angliától a Kaukázusig, Egyiptomig, rengeteg helyen megtettem. Vadvízi túrákra a környező országokba megyek, így Ausztriába, Szlovéniába, Romániába és Szlovákiába. Tulajdonképpen 16 éves koromtól egyfolytában utazom. — Te magad kerültél veszélyes helyzetbe? — Amikor az ember túlél valamit, amikor nem omlott rá a ház, akkor azt mondja, hogy az igazából nem volt semmi, de amikor már közvetlenül mögötte omlanak a falak, akkor már életveszélyesnek ítéli a helyzetet. Vittek el engem is darabokban, nem mozgott sem kezem, sem lábam. Nekem ez a szenvedélyem, a mániám, az életem. Van egy mondás, amit közelinek érzek magamhoz: Jobb bátran meghalni, mint gyáván élni. Ezt általában fordítva alkalmazzák az emberek. Számomra az élet önmagában nem érne semmit, ha ezeket a dolgokat nem csinálhatnám. — Családod hogyan fogadja mindezt? — Megértenek. Természetesen aggódnak, féltenek, de elfogadják, hogy nekem ez az életem, én ezt szeretem csinálni. Tudják, hogy kellőképpen felnőtt vagyok ahhoz, hogy megfontolt legyek. Hihetetlenül óvatos és körültekintő vagyok, éppen azért, mert rengeteg veszélyt láttam. Amikor egy szituációban az ember azt érzi, hogy akkor és ott azt a feladatot csak ő tudja megoldani, az a világon a legjobb érzés. Ezért szeretem csinálni. — Mióta foglalkozol mentéssel? — 1987 óta, immár 12 éve. A Magyar Speciális Mentők Egyesülete Készenléti Mentőegységéhez tartozom, melynek Székesfehérváron van a székhelye. A külföldi mentések közül a 7. volt a legnagyobb, nem is oly régen Kolumbiában. Segítettem kétszer Egyiptomban, valamint a tavaly novemberi tiszai árvíznél Ukrajnában, és voltam a cseh- és lengyelországi árvizeknél is. — Melyek voltak a legnagyobb élményeid? — Az egyik legnagyobb az 1996-os egyiptomi mentés volt. Ez a magyar mentés történetének legelső és legnevezetesebb eseményét jelentette. Kairóban összedőlt egy 12 emeletes bérház, 5 fős csapattal voltunk kint, részt vettünk az eltűntek felkutatásában és az életveszélyessé vált épületek bontásában. Hihetetlenül jó érzésként tapasztaltuk meg, hogy olyan dolgokat csinálhattunk, amit ott és akkor más nem tudott. El lehet ugyan gondolkozni azon, hogy érdemes-e Magyarországról kiutazni, de amikor egy hozzátartozó várja, hogy végre megtalálják a szeretteit, és ha csak eltemetni tudja is, de bizonyosságot nyer, hogy ez történt. akkor úgy érzem, ez nagy segítség. A mentősök soha nem úgy indulnak, hogy halottakat szedjenek ki a romok alól, mindenki abban bízik, hogy lehet még túlélőt találni, életet menteni. Egy földrengés, házomlás után két-három nappal már kicsi az esély a túlélésre, de a nagy számok törvénye alapján ilyen is történik. A másik nagy élményem a csehországi árvíznél volt, 1997-ben. Hatalmas méretű kárhelyet, sok embert érintett, és mi pontosan akkor voltunk ott, amikor kellett, abban a félórában értünk oda, amikor a legnagyobb szükség volt ránk. Három napig szinte egyfolytában dolgoztunk, több száz embert mentettünk ki a házából vagy a vízből. Rendkívüli érzés volt, hogy azt tudtuk csinálni, amiért mentünk, embereket mentettünk. Hihetetlen élmény, amikor egy kétszintes épület felső szintjéről az ember kezébe nyomnak egy háromhónapos csecsemőt és látni a szülők szemében az aggódást, de mégis megbíznak bennünk. — Kolumbiába hányán mentetek, és mi volt a feladatotok? — Magyarországról két csoport utazott ki, az egyik a Borsodi Speciális Mentőcsoport, 2 kutyával. Mi a Magyar Speciális Mentők Egyesületétől tízen mentünk, volt közöttünk kutyás mentő, tűzoltó és kötéltechnikához értő szakember. Két hölgy is jött velünk, az egyik az MTI munkatársa, ő tolmácsolt nekünk, a másik egy mentőorvos. Főleg a magas épületek bontásában vettünk részt, de az első néhány napban eltűnt személyek felkutatásában is segédkeztünk. — Gondolom, a mentéshez erős fizikumúnak kell lenni. — Egy mentés nagyon sok részből áll. A favágástól az ebédfőzésig, elsősegélynyújtásig, technikai mentésig minden belefér. Kell jó kondíció, de nem ez dominál. Elsősorban technikai oldalról kell megközelíteni a feladatot, gondolkodni kell, a lehető legjobb megoldást kell megtalálni a sérült és a mentős szempontjából egyaránt. — Ilyenkor a 24 órából hányat dolgoztok? — A cseh árvíznél a helyi kármentő parancsnoknak kellett legMentés közben alább 2 óra pihenőre utasítani bennünket, mert megállás nélkül dolgoztunk. Egyiptomban 16-18 órákat dolgoztunk. Nekünk sajnos nincs arra megfelelő anyagi lehetőségünk, hogy a váltás miatt kétszer annyi embert vigyünk. Figyelembe kell venni, hogy ez karitatív tevékenység, alapvetően senki nem ebből él, össze kell gyűjteni azokat, akiknek éppen van szabadidejük és el tudnak jönni a munkahelyükről. — Szavaid alapján az alpinmentés hazánkban kevésbé elterjedt. — Magyarországon ez a fajta karitatív mentőzés még mostohagyerek. Előfordulnak olyan mentési feladatok, melyek általában nem tartoznak a normál tűzoltóság vagy mentőszervezetek munkájába, ezek a speciális és ritkán előforduló balesetek, de vannak olyan nagy katasztrófák, melyek sokkal nagyobb mentőerőt igényelnek. Bele kell valamilyen módon törődni abba, hogy az élet ilyen, katasztrófák vannak és mindig is lesznek, és erre valamilyen módon fel kell készülni. Úgy gondolom, igenis van helye az ilyen mentő szervezeteknek. Az alpintevékenység bővíti azt az eszköztárat, amivel a tűzoltóság élni tud egy adott káreseménynél. Ezen a téren a paksi atomerőműnek Magyarországon ma abszolút vezető pozíciója van. Lovászi Anna
