Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
A bécsi ENSZ-palota aulája fotó: béri • • A Nemzetközi Atomenergia ügynökségnél Atomerőműben dolgozunk, szinte nap mint nap hallhatunk az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynökségéről. Talán Önök között is voltak olyan szerencsések, akik eljuthattak a bécsi ENSZ palotába. Amikor a látogató először lép be az aulába, nem a méretek lenyűgözők igazán, sokkal inkább a világ összes országának ..zászlótengere”. Április 7-én nagyon korán reggel indultunk el Paksról nyolcán Budapestre, ahol a Magyar Tudományos, Üzemi és Szaklapújságírók Egyesületének tagjai, valamint a csoport vezetője, dr. Bessenyei Gábomé, az Országos Atomenergia Hivatal főosztályvezető-helyettese csatlakozott hozzánk. Az osztrák határt átlépve elsőként a NAÜ seibersdorfi laboratóriumába vitt az utunk. A NAÜ laboratóriumai segítik az ügynökséget a nukleáris energia alkalmazásának bátorításában, s az ügynökség kísérleti tevékenységgel és a képzés támogatásával járul hozzá a béke, az egészség és a jólét megteremtéséhez az egész világon. A seibersdorfi laboratóriumot 1962-ben hozták létre, munkatársai részt vesznek az ügynökségi programok megvalósításában az élelmiszer, a mezőgazdaság, az egészségügy, a környezetvédelem, a fizikai és kémiai tudományok, a sugárvédelem és a biztosítéki egyezmény területén. Dr. Ambrus Árpád fogadta és vezette csoportunkat a laboratóriumban, ahol érdekes előadásokat hallhattunk a kutatócsoportok vezetőitől. Megnyugtató látvány volt, hogyan próbálnak meg eredményesen kutatni a Föld túlnépesedésével járó egyik legnagyobb probléma, a táplálékok termésátlagának növelése érdekében. Az üvegházban banánnal és rizsfélékkel kísérleteznek - mivel a fejlődő országoknak van legnagyobb szükségük a segítségre. Itt kísérleteket folytatnak arról is, hogyan lehet a talaj tápanyag gazdálkodását a növények számára optimálisan kialakítani, valamint az állati kártevőket közömbösíteni, a környezet védelmét messzemenően szem előtt tartva. Seibersdorf után Bécs felé vettük az hányt, ahol az ENSZ palotában dr. Cserő Vilmos, dr. Trampus Péter és Fridrich Vilmos NAÜ-diplomaták rendkívül tanulságos előadásait hallgathattuk meg, a Nuclear. Age című film megtekintése után. Hallhattunk a NAÜ megalakulásáról, céljáról, az atomenergia helyzetéről a világban. Külön örömünkre szolgált, hogy találkozhattunk dr. Trampus Péterrel, aki 1996 március óta dolgozik a NAÜ-ben, s korábban ő is a paksi atomerőmű munkatársa volt. Nagyon dinamikus, laikusok számára is jól érthető, fóliákkal színesített előadással mutatta be tevékenységét a NAÜ-ben. Késő éjszaka értünk vissza Paksra, de mindannyiunkban maradandó emlékké vált a látogatás. Az atomerőmű vezetésének köszönjük, hogy rendelkezésünkre bocsátott egy autóbuszt, Bessenyeiné Erzsikének pedig azt, hogy segítséget nyújtott a látogatás megszervezésével. OAB-ülés Angol tesztkazetták Fűtőelem-diverzifikáció INEX 2 HUN Belügyminisztériumi elismerés Tavaly november 3-án zajlott le az „INEX 2 HUN” nukleáris katasztrófa elhárítási gyakorlat, melynek értékelése több lépcsőben történt meg. Elsőként egy nemzetközi gyorsértékelésre ült össze Párizsban a programtanács idén január 15-16-án. Itt a résztvevő országok, nemzetközi szervezetek, és természetesen a magyarországi szakemberek értékelték a gyakorlatot, de a részletek feldolgozása nélkül. Ennek az eredményeit, valamint a magyar szakértők munkája alapján összeállított részletes értékelést pedig április elsején tartotta meg a Nukleáris Balesetelhárítási Kormánybizottság. Az összejövetelre a Belügyminisztériumban került sor, és az egyik napirendi pont az „INEX 2 HUN” gyakorlat értékelése volt. A bizottsági ülés után egy ünnepély keretén belül a belügyminiszter megbízásából a közigazgatási államtitkár szintén röviden értékelte a gyakorlatot, amelyben közel 4500 ember vett részt Magyarországon. Itt a meghívott vendégek - akik között dr. Rónaky József, a PA Rt. balesetelhárítási vezetője is ott volt - belügyminiszteri dicséretben és jutalomban részesültek, valamint egy szép emlékplakettet kaptak. Dr. Rónaky József balesetelhárítási vezetőtől arról érdeklődtünk, hogy a nemzetközi és hazai értékelésekben hogyan minősítették a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság szerepét az „INEX 2 HUN” gyakorlat megvalósításában? — A paksi atomerőműben modelleztük az eseménysort, itt zajlottak a feltételezett események. Csak jó szó hangzott el az atomerőművel kapcsolatban. A nemzetközi értékelésben is nagyon elégedettek voltak, és a magyarországi értékelésben is elhangzott, hogy a tőlünk kiinduló információk sorában nem volt fennakadás. Már a november harmadiki gyakorlat során eljátszottuk azt, amit azóta megvalósítottunk, hogy a 30 kilométeres körzetben lévő polgármesterek az interneten keresztül mobil telefonra gyors szöveges üzeneteket kaptak, hogy minden esemény korai időszakában innen az atomerőműből kapjanak korrekt tájékoztatást. Ezt az ötletet a nemzetközi értékelés során többször is nagyon jó ötletnek találták. A másik, amit az elemzésekben kiemeltek, hogy az eseménysort eredetileg enyhébb fokozatúra terveztük, és szinte az utolsó pillanatban - júliusban - a nemzetközi résztvevők és az őket szervező OECD NEA szakbizottsága ara kért bennünket, hogy súlyosbítsunk a gyakorlat eseményein. Kemény munkával igen rövid idő alatt sikerült a súlyosabb verziót kidolgozni, ahol az esemény az eredetitől nem tért el nagyon, de a következmények súlyosabbak. (Folytatás a 2. oldalon.) A nagyvilágban több, nukleáris üzemanyagot gyártó cég foglalkozik kutatással és fejlesztéssel, így nem volt meglepő dr. Szatmáry Zoltán fizikus, professzor, a PA Rt. igazgatóság tagjának közelmúltban megjelent nyilatkozata: „Foglalkoznunk kell továbbá a fűtőelemdiverzifikációval is, de úgy, hogy ne tegyük tönkre az orosz fűtőelem-gyárat, mert akkor másik szállítónak leszünk kiszolgáltatva. A Paksi Atomerőműben ehhez megvan az ott dolgozók felkészültsége.” (Megjelent „A tudományok és művészetek kapcsolata” című cikkben, az Atomerőmű újság februári számában.) Dr. Mikó Sándor biztonsági-elemzési csoportvezetőt, a paksi fűtőelem-diverzifikációval foglalkozó témafelelőst, a jelenlegi kutatásokról és fejlesztésekről kérdeztem. — Milyen előzményekről tudhatunk, és hol tart jelenleg a projekt? — A lehetséges gyártók kiválasztása már megtörtént. Saját, ilyen irányú törekvéseinkkél egy időben, pár éve megkeresett bennünket az orosz fűtőelemekkel működő Loviisai Atomerőmű üzemanyag-ellátásáért felelős finn IVÓ cég képviselője, hogy műszaki együttműködés keretén belül közösen keressünk alternatív megoldást az egyoldalú beszállítói függőségünk feloldására. Ha több lehetséges fűtőanyag-szállító közül lehet választani, akkor a gazdasági mutatóink, sőt, bizonyos mértékig a biztonsági paramétereink is javulhatnak. Az új kazetták kifejlesztési költségeit a finnekkel meg tudjuk felezni, ugyanis három oldalú közös megállapodást kötöttünk 1996. március 19-én az angol BNFL céggel. Az engedélyeztetési szerződésben az angolok vállalták, hogy kifejlesztenek öt darab tesztkazettát, amelyek közül négy munkakazetta és egy szabályzókazetta. 1998 szeptemberében a finnek kettes blokkjába az elkészített kazettákat már be* is helyezték. A szerződés aláírásától eltelt időben komoly fejlesztési feladatokat kellett a gyártónak elvégeznie. Legfőbb követelményként a kazetták mechanikai, nukleáris és a hőtechnikai tulajdonságaira vonatkozó elfogadási kritériumokat kellett teljesíteni. (Folytatás a 2. oldalon.) Az Országos Atomenergia Bizottság 1999. április 12-én ülést tartott dr. Chikán Attila gazdasági miniszter, a bizottság elnöke vezetésével. Az OAB a Gazdasági Minisztérium előterjesztése alapján megtárgyalta az atomerőművi üzemanyagciklus stratégiájára előterjesztett javaslatot. Az üzemanyagciklus magába foglalja az üzemanyag, illetve a fűtőelemek előállítását, beszerzését, a fűtőelemek felhasználását a reaktorban, végül a kiégett fűtőelemek tárolását, kezelését, újrafeldolgozását, vagy hulladékként való végleges elhelyezését. A helyesen megválasztott stratégia az alapja az atomerőművi villamos energiatermelés biztonságának, megbízhatóságának és gazdaságosságának. Ez Magyarország esetében különösen fontos, mivel az atomerőmű adja az ország villamosenergia termelésének mintegy 40%-át. Az előterjesztés az 1993-ban elfogadott stratégiát az időközben történt változások figyelembe vételével fogalmazta újra. Az előterjesztés alapján a bizottság az ország villamos energia ellátása érdekében változatlanul fontosnak tartotta (Folytatás a 2. oídalon.) Érdekes találkozás — 1989 óta nem dolgozom az atomerőművi területen, azóta környezetvédelmi vonalon dolgozom, biztonságtechnikai tanácsadóként, szakértőként. Engem mindig érdekelt a biztonságtechnika, a biztonság kérdése. Az atomerőművekkel kapcsolatban elsősorban a biztonsági hűtés kérdéskörét, méretezését, indítását, szabályozását vizsgáltam. Baleseti valószínűségi és termodinamikai számításokat is végeztem. A nyolcvanas évek közepén volt szerencsém egy összehasonlítási munkában részt venni német, francia, angol, amerikai, svájci, és orosz atomerőművekről. Akkor kaptam terveket, és nagyon érdekelt a létesítmények kivitelezése. Az orosz WER erőművek tanulmányozása során a paksi egységek védelmi rendszerére is találtam utalást. — Milyen tapasztalatokat szerzett, amikor Pakson járt az atomerőműben? — 1990 őszén volt alkalmam a paksi erőművet röviden megnézni. Nagyon jó benyomásaim voltak. Ha az ember mint külföldi látogató érkezik, akkor nem lehet mindent megnézni, de amit láttam, az tetszett. (Folytatás a 3. oldalon.) • Vigyázat, repülő! Kevéske szabad időmben a nagy számban rendelkezésre álló TV adók között „kattogtattam” s az egyiken meglepetve hallom, hogy a paksi atomerőmű fölötti tilos zónában egy repülőgép húzott el. Hallottam korábban, hogy a magyar repülőparkot már csak azért sem lehetne jelentősen bővíteni, mert a mai sebességek mellett, egymástól függetlenül haladva több gép egyszerűen nem fér el légterünkben, legfeljebb, ha párhuzamosan, egy irányban haladnak, akkor pedig egy-kettőre kívül vannak az országhatáron. Manapság pedig NATO- repülőgépek is szálldosnak kis hazánk légterében (nem kötötték orromra, hogy mennyi és milyen gyakorisággal). Hát úgy látszik, az egyik gép már sehogy sem fért el a megengedett légi folyosóban, szabályt sértett, mint kritikus előzéseknél közúton is előfordul, hogy egyegy kocsi időlegesen átlépi a záróvonalat. S mivel tudom, hogy nagyszámú ilyen berepülés is csak elméletileg meghatározható, igen pici számmal növeli az atomerőműhöz kapcsolódó kockázatot, már majdnem tovább kattintottam, mormogva, hogy „Na bumm, és akkor mi van?”. De a bemondó közölte, hogy a gépet az atomerőmű mérnöke, a Munkáspártnak az atomerőműben dolgozó alelnöke észlelte, és ő közölte az esetet. Ekkor már felkaptam a fejem, és a mozdulattól agyam morzsolni kezdte az alábbi gondolatokat.- Ha a gépet az atomerőmű egy mérnöke észleli és a féltő szakmai gondoskodás vezérli, akkor főnökei figyelmét hívja fel az esetre, hogy vegyék fel a kapcsolatot a honvédség illetékeseivel.- Ha az illetőnek nagybácsijai a légierők főparancsnok-helyettese, akkor esetleg felhívja őt, hogy ,Józsi bácsi, csináljatok valamit, mert ha ez szokásba jön, még nem lesz jó vége”. (Folytatás a 3. oldalon.) Biztonság terén az atomerőművek javára billen a mérleg Interjú Halmy Antal főmérnökkel Halmy Antal, a TÜV Rheinland Berlin-Brandenburg főmérnöke. Korábban munkája révén kapcsolatban volt az atomenergiával, biztonságtechnikai felülvizsgálatokat végzett. Ami számomra meglepő volt, beszélgetésünk során kiderült, hogy a paksi atomerőműben is járt. A biztonságtechnika területén dolgozó szakembert erről faggattuk a TÜV-Hungária egyik balatonaligai konferenciájának szünetében.
