Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-03-01 / 3. szám
1999. március ATOMERŐMŰ 7. oldal Névjegy A Paksi Városi Modellező Klub országos hírnevet szerzett versenyzője, Kovácsik László teljes erőbedobással készül az idei Európa Bajnokság magyarországi döntőjére, ahol egy kicsit megváltozott feladatok várnak rá. Az autómodell-sport többszörös magyar bajnoka versenyigazgató és vezetőbíró lesz az 1999. évi EB-n. Alábbiakban a kérdéseimre adott válaszokkal szeretném bemutatni az atomerőműben dolgozó kollégánkat - népszerű becenevén Robit - olvasóinknak. Mi a foglalkozása? — A Paksi Atbmerőmű Rt. Reaktor Karbantartó Osztály Havana csoportjának vezetője vagyok. Az egyesülete? — Paksi Városi Modellező Klub. Jelentős eredményei? — Az 1994., 1995., 1996., 1997. és 1998. évi Magyar Bajnokságokon szerzett aranyérmek. Az 1997. évi Európa Bajnokságon tizenegyedik helyezés és az 1998. évi Európa Bajnokságon elért tizenhatodik helyezés. Mit szeret jobban: az egyéni vagy csapatversenyt? — Az egyéni versenyzés testhezállóbb számomra, mint a csapatverseny, ugyanis egyéniben minden csak rajtam múlik, míg a csapatversenyben olyan tényezők is bejönnek, amire nincs ráhatásom és ez az úgymond tehetetlenség nem nekem való. Mit tart a játékban a legvonzóbbnak? — Azt a fantasztikus társaságot, amely egy-egy verseny során összejön, valamint a versenyek hangulatát. Mi a legnehezebb a játékban és a felkészülésben? — A versenyre való felkészülés során az autó beállításánál az abszolút tökéletességre kell törekedni, ugyanis abban a kategóriában, amelyikben én indulok, az autók gépészetileg nem térhetnek el egymástól, így csak az nyerhet, aki az adott körülményekhez a legjobban tudja beállítani az autóját és mellesleg vezetni is tud. Mivel egy autón kb. 20 paramétert lehet változtatni, és mindnek a módosítása befolyásolja a többit, belátható, hogy ez nem egyszerű dolog. Sokat segít a rutin, a tapasztalat. A versenyeken pedig az önkritika gyakorlása a legfontosabb, ugyanis roppant könnyű egy technikai sportban az esetleges kudarcokat a gépre fogni, de ha valaki nem képes a saját hibáit felismerni, akkor az a saját fejlődésének szab gátat. Hogyan tűri a sikereket? — Remekül. Szerintem egy versenyzőt a sikerek és a kihívások motiválnak, és ha valamelyik hiányzik, akkor baj van. Hogyan tűri a kudarcokat? — Próbálom levonni a megfelelő következtetéseket a kudarcaimból annak érdekében, hogy a későbbiekben elkerülhessem azokat. Egyébiránt viszonylag jól viselem a vereséget, ugyanis csak magamra haragudhatnék a hibák miatt, lévén én építem és én is vezetem az autót, tehát ha hiba van, az az én hibám, de hát az ember csak nem veszhet össze saját magával... Legnagyobb sikerének mit tart? — Azt, hogy 1999-re megkaptuk az Európa Bajnoki Döntő rendezési jogát, ami egyértelműen a magyar autómodell-sport legnagyobb rendezvénye és elismerése is az utóbbi tíz évben. Legnagyobb kudarcának mit tart? — Az autómodell versenyzés és építés egy remek játék. A versenyeken sok játékos kedvű figura jön össze és játszik. Véleményem szerint, amíg a versenyeket mindenki játéknak és nem véres összecsapásnak fogja fel, addig nagy kudarc senkit nem érhet, maximum azt mondhatom el, hogy a mai játék nem volt az igazi. Kedvenc időtöltése a versenysporton kívül? — Nagyon szeretek a lányommal bíbelődni. Még csak húsz hónapos, de már remekül tudja mondani, hogy Audi, Nissan, Ferrari. Szegény feleségemet kissé aggasztja ez a tendencia, de hát mit lehet tenni? Ilyenek a gyerekek. Segítői? — A családom és a barátaim. Ők persze csak erkölcsi értelemben tudnak segíteni, de azt nagyon jól csinálják, és persze a versenyzőtársak, a paksi modellezők. Hogyan tovább? — Végre egy könnyű kérdés. Már említettem az idei Európa Bajnokságot. Jelen pillanatban, mivel előreláthatóan én leszek az EB döntő versenyigazgatója és vezetőbírója, a feladatok eléggé jól körvonalazottak. Meg kell teremteni a verseny anyagi és technikai hátterét, majd ha ez megvan, le kell bonyolítani azt. Ez viszonylag jól ki fogja tölteni a szabadidőmet az elkövetkezendő nyolc hónapban, utána meg majd meglátjuk. Ez utóbbihoz csak két rövid megjegyzés kívánkozik: - Reméljük, hogy a céltudatos és következetes szemlélete segíteni fogja kollégánkat az idei év legnagyobb versenyének megrendezésében, valamint a továbbiakban is értesülhetünk a kiemelkedő versenyeredményeiről.- s -Horgászsarok Az elmúlt év lezárása után megtörtént a fogási naplók alapján történő összesítés. Ezek alapján 650 db. leadott napló figyelembevételével kerekített egész kg-ban 1998-ban az alábbi fogások történtek az egyesület saját vizein. Ossz: Ponty 20535, egyéb 5778, csuka 32. süllő 146, kősüllő 13, harcsa 207, balin 120, máma 3, amur 1216. Összesen 28050 kg. Átlag: ponty 31,59, egyéb 8,89, csuka 0,05, süllő 0,22, kősüllő 0,02, harcsa 0,32, balin 0,2, máma 0, amur 1,871. Öszszesen 43,154 kg. Más horgászvizeken történt fogások: (106 tagunk jelentett be fogási eredményt) Össz. ponty 426, egyéb 1254, csuka 56, süllő 80, kősüllő 10, harcsa 289, balin 25, angolna 5, máma 138, amur 31. Össz. 2314 kg. Az 1998-as évben jelentős előrelépésről beszélhetünk az egyesület saját vizein történt fogási eredmények tekintetében, ugyanis az össz. kifogott halmennyiség 3611 kg-mal, az átlagfogás pedig 6,18 kg-mal több, mint az előző esztendőben volt. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a 650 db naplóból 68 db üresen lett leadva, az ebből képzett átlag fogás 47,38 kg volt. Az elmúlt két hónapban megtörténtek a jegykiadások, az adatbázis pontosítása, véglegesítése. Az állami jegy érvényesítése jelentős többletmunkát igényelt, mivel az érvényesítéshez szükséges bélyegeket az egyesület hibáján kívül késve kaptuk meg. Ennek kapcsán szeretnénk felhívni azon tagjaink figyelmét, akik még nem vették át a bélyeget, a közgyűlés előtt, valamint minden hónap első szerdáján tartandó klubnapon az egyesület közösségi épületében tehetik ezt meg. Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően március 20- án szombaton környezetvédelmi napot tartunk, ahol szeretnénk elvégezni a tavak környékének rendbetételét, a hiányzó fák pótlását. Az ezen a napon történő munkavégzés nem számít bele az éves kötelező munkavégzésbe, de bízunk tagjaink megfelelő számú aktív részvételére. Ezen a napon horgászati tilalom lesz érvényben! Ez évi közgyűlésünket 1999. 03. 28-án 9 órakor a művelődési ház nagytermében tartjuk. (Határozatképtelenség esetén az új közgyűlés időpontja 1999. 03. 28-án 9.30 óra. A közgyűlés napirendi pontjai:- Vezetőségi beszámoló- Az 1998. évi zárszámadás elfogadása- Az 1999. évi költségvetés elfogadása- Alapszabály módosítás- Szervezeti Szabályzat módosítás- Fegyelmi Biz. beszámolója- Felügyelő Biz. beszámolója- Megüresedett tisztségviselői helyekre új tagok jelölése, választása- Jelölő bizottság megválasztása- Egyebek Ismételten felhívjuk tagjaink figyelmét a személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlására, melyet 1999-ben is az APEH által kiadott formanyomtatványon lehet megtenni. A Paksi Atomerőmű Horgász Egyesület adószáma: 19954701-2-17 Antal Lajos Add tovább - a stafétabotot! Név: Nagy István Született: 1953-ban, Sztálinvárosban. Első munkahely: MÁV, Székesfehérvár, irányítástechnikus. Kötődés Pakshoz: 1982- ben jött Paksra. Elmondja: ,Jó itt élni. Számomra nagyon fontos, hogy szeretem a munkám és jó a kapcsolatom a kollégáimmal (remélem nekik is velem).” — Válaszolnál a Lippai Zoltán - előző stafétabotos - által feltett kérdésre: Hogy is volt, amikor „lepapáztak” a túlélőversenyen ? — Zoli emlékezett rá, miket szoktam neki mesélni. Szolnokon voltunk két éve egy túlélőversenyen. Amikor elkezdtük a versenyt, nem nagyon volt idő, lehetőség az ismerkedésre a többi versenyzővel, csak azonnal belecsöppentünk a közepébe. Mindenki csinálta a feladatát, amit éppen kapott. Adott esetben egy műfal mászó gyakorlatot kellett végrehajtani. Akkor kérdezte meg az egyik versenyzőtársam, hogy: „Papa, maga is mászik? - Persze - válaszoltam. - Én azt hittem, maga egy segéderő, fogja bírni ezt?” Bírtam, bár én voltam az indulók közül a legidősebb, sőt a hozzám korban legközelebb álló is a fiam lehetett volna, ő 24, én 44 éves voltam akkor. — Miből állt ez a verseny? — Nagyon összetett dolog volt, amit 24 órába sűrítettek bele, minden őrültséget kitaláltak. A szolnoki katonai alakulat szervezte, annak megfelelő tematikával. Végig kellett menni a gyakorlópályájukon, rönkökből tutajt ácsolni, és ezzel átkelni a folyón. — Valami segédeszközt kaptatok a tutajépítéshez? — Baltának, kötélnek a menetfelszerelésben lenni kellett. — Ti állították össze ennek a felszerelésnek a tartalmát? — Igen. Már volt e téren tapasztalatom. Megpróbáltam a legszükségesebb dolgokat vinni, hiszen 24 órán át magammal kellett hordanom. Soha nem tudhattam, milyen feladat következik. A hátizsákomban volt egy tízméteres és több rövidebb kötél, drót, balta, karabiner, ereszkedő nyolcas. (Az ereszkedő nyolcas egy hegymászásnál használatos fém, nyolcas alakúra hajlítva. A nyolcas kisebb karikája az ember testén lévő hevederhez van kapcsolva, a nagyobb karikán vetik át a kötelet. Ezzel felezhető a zuhanás, segítségével lehet a kötélen ereszkedni.) A szolnoki Tisza-hídról e nyolcas segítségével ereszkedtünk le, és a Tisza holtágának két partján álló két távvezeték oszlopot összekötő kötélen ezzel biztosítottuk ki magunkat és jutottunk át a másik partra. Olyan feladatot is kitaláltak, hogy hajnali háromkor főzzünk teát és levest. Ebben az volt a vicc, hogy hajnalban minden vizes volt, beleértve a tűzgyújtáshoz szükséges rozsét is. (Itt nem gázpalackkal kellett főzni, hanem a megtalálható eszközökkel.) Ekkor jött jól a hátizsákomba készített száraz tűzrevaló. Nekem volt egyedül a versenyzők közül száraz rőzsém, ezért több pontot kaptam, mint a többiek. — Hogy történt a pontozás? — Minden feladat után pontoztak. Max tíz pontot az első helyezett, minimum egy pontot a tizedik helyezett kapott. Ez nem csapatverseny, hanem egyéni küzdelem volt. — Visszatérve a menetfelszerelésre, mit vittél még ? — Volt a hátizsákomban egy bivakzsák. (Bivakolás: szabadban ájszakázás.) A hálózsák itt nem praktikus, mert nedvszívó, és ha kívülről nem is lesz vizes, de belül az izzadságot felszívja és ettől átnedvesedik. A bivakzsák egy becipzározható fóliához hasonló zsák, ami egyáltalán nem nedvszívó, bár nem is meleg, de nyáron ez nem gond. Két papírzsebkendő csomag nagyságúra összehajtható, az esővizet nem ereszti be, de a test saját páráját kiereszti. A szúnyogok ellen is nagyon hatásos volt a Tiszaparton. — Mennyi időt aludtatok? — Egy-két órát. Vittem még egy viharvert melegítőt, amivel aláöltöztem a bivakzsáknak. —. Ennivalót vittél magaddal? — Valamennyit igen, de enni sem lehetett sokat, mert nem tudhattam, hogy a következő órákban mi vár rám. Volt nálam barna kenyér, nyolc-tíz Cerbona-szelet, kettő tábla csokoládé és kettő csomag füge. Ezek nem terhelik a gyomrot, viszont magas az energiatartalmuk, és nagyon hasznosnak bizonyultak, elvégre kúszni, mászni teli gyomorral nem lehetett volna. Vittem még magammal tőrt, kesztyűt, (drótkötélmászáshoz) kötelet, három liter ásványvizet és Plussz-tablettákat. — Milyen távot kellett teljesíteni? — 84 kilométert. Ehhez hozzátenném még, hogy vinni kellett egy kerékpárt. Voltak kerékpáros feladatok is, pl. szlalomban, bóják között kellett felmenni egy lépcsőn. — Milyen helyeken zajlott a túra? Erdőben, városban, vízben, sárban...? — Volt olyan mocsár, amiben derékig elmerültem, és vállamon vittem a kerékpárt. Szolnok határában teleengedtek egy homokbányát vízzel, ebből sártenger lett. Ezen kellett időre átvergődni biciklistől, cuccostól. Kenuval is kellett szlalomozni. A fiatal kommandós és katona résztvevőknek ez nehezen ment. Erejük volt evezni, de kormányozni nem nagyon tudták a hajót. Volt olyan feladat, hogy egy négyoldalú műfalon kellett felmászni és a tetejéről zászlókat lehozni. Ezt a feladatot csak én tudtam teljesíteni, „papaként” is megálltam a helyem. — Helyezést értél el? — Hetvenhat versenyzőből a harmadik lettem és azért, mert én voltam a legidősebb, még különdíjat is kaptam, egy horgászbotot. — Szeretsz horgászni? — Nem szeretek és nem is szoktam. Azért ezt-a. különdíjat kaptam, mert a verseny rendezősége előre meghatározta, hogy horgászfelszerelést vigyünk magunkkal. Én egy műanyaglapra feltekert damilt és horgot vittem. A többiek jót nevettek rajtam. Ma már van egy nem annyira praktikus, de komoly horgászfelszerelésem is. Emléknek. — Azt is csiripelik a madarak, hogy az ASE-ban két szakosztálynak vagy a vezetője, az egyik a túraszakosztály. — Amikor idekerültem 1982-ben a céghez, beiratkoztam a túraszakosztályba, amit akkor Perémi Feri bácsi vezetett. Nagyon jól működő, jó hangulatú csoport volt, de jött egy időszak, amikor egy csapásra mindenki nyugdíjba ment. Közel fél év leforgása alatt a társaság vezetés nélkül maradt, akkor kértek fel, hogy segítsek összefogni a szakosztályt. Azóta csinálom, jól vagy nem jól, de mindig a legjobb igyekezetem szerint. Ma már közel ötszáz fizető állandó tagunk van, évi húsz-huszonöt túrát szervezünk, és vannak még extrém túráink is, mint vadvízi, magashegyi és barlang túra. — A szabadidősport szakosztályt is te vezeted. Mesélnél erről? — Amikor az ASE-nél öt éve vezetőváltás zajlott le és Juhász Sándor lett a vezető, ő kért fel, hogy vállaljam el ezt a tisztséget. Az én feladatom az, hogy az ASE-n belül működő kilenc szabadidő szakosztálynak (vitorlás hajó, szörf, teke, kerékpár, asztalitenisz, kispályás labdarúgás, vízi túra, öregfiúk kosárlabda, futás) a pénzügyi és szervezeti dolgait öszszefogjam. Most alakult meg tizedikként a Sárkányhajó Klub. — A Sárkányhajó Klub megalakításában is részt vettél? — A szervezeti forma és az alapszabály létrehozásában segítettem. — Kerékpárral jársz dolgozni - az emberek nap mint nap látják - miért? — Ámikor a cégnél bevezették a beléptető rendszert, itt rengeteg ember dolgozott. Ez a rendszer gyakran meghibásodott és félórákat kellett várni a belépésig, hóban, sárban, esőben. Én nem szeretek sorban állni, ezért azt a megoldást választottam, hogy még az első busz beérkezése előtt pár perccel megérkezzem a kerékpárral. A rendszer ma már gördülékenyen működik, én pedig azóta is kerekezek. — Nemcsak magashegyi túrákon veszel részt, de hegyeket is mászol. — Ez úgy kezdődött, hogy feleségemmel Szlovákiába kirándultunk, és összebarátkoztunk egy hegymászó társasággal. Elhívtak, hogy próbáljam ki, én pedig beleszerettem, és azóta elértem egy bizonyos szintet (hegymászó oktató). A természetjárást, a hegymászást nem az eredményekért, hanem magáért az élményért kedvelem. — Volt olyan helyzet, ami veszélyesen alakult hegymászás közben? — Egyszer tizenkét métert zuhantam, mert alattam, a sziklába erősített biztosítókampö nem tartott meg. Szerencsére nem a földre (az utolsó biztosító megtartott) értem, csak a sziklának csapódtam, aránylag kevés horzsolással megúsztam. — Van valami álmod a jövőt illetően? — Igen, a svájci sziklapiramist, a Matterhom-t szeretném megmászni. Gyönyörű hely és nagy feladat, bár ennek anyagi vonzata is van. (Jegyet kell váltani a mászáshoz, ami kb. 100.000 Ft). Olyan terveim vannak, amit előbb-utóbb véghezviszek. — Köszönöm, hogy meséltél magadról, kívánom, hogy ez a terved megvalósuljon! Kit választanál a jövő hónapra beszélgetőpartnernek ? — A stafétabotot Vincze Bálint grafikusnak adom át. Első kérdésem Bálinthoz: Mindig kisbetűkkel szerepel a neve a lapok alján. Nem szeretne-e nagybetűkkel szerepelni valahol, például kiállítás vagy Vincze Bálint..........ja alkalmából?...........................L. Góczja Éva
