Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
1999. január ATOMERŐMŰ 3. oldal Nem félnek a megmérettetéstől (Folytatás az 1. oldalról.) — Az alkotói pályázati rendszert a 90-es évek elején azért hozta létre az akkori vezetés, hogy az alkotó jellegű tevékenységet a műszakiak és a közgazdászok körében egy külön elismerési lehetőséggel honorálja. Azóta évente kerül meghirdetésre, ahogyan ez a Kollektív Szerződésben is szerepel. — Évente hány pályázatot és újítást nyújtanak be, és milyen témák a gyakoribbak? — Az utolsó négy évben benyújtott pályázatok száma a következőképpen alakult: 95- ben 33, 96-ban 17, 97-ben 20, 98-ban pedig 18 pályázat érkezett be. Ezzel szemben az újítások így alakultak: 95-ben 22, 96-ban 18, 97-ben 27, 98-ban pedig 29 darab érkezett. Az újítások és pályázatok témái gyakorlatilag lefedik a cég egész tevékenységét, ugyanakkor bizonyos tendenciák is felismerhetőek. 1995-ben nagyon erős volt az informatika, valamint a szoftver fejlesztés, bizonyos folyamatoknak a számítástechnikai menedzselése, információ feldolgozás. Az elmúlt évben és 1996-ban meghatározó szerep jutott a karbantartási munkák során jelentkező problémák kezelésének, de állandó résztvevői a pályázóknak azok a szakértők, akik biztonsági és reak-Az 1998-as díjazottak torfizikai elemzésekkel foglalkoznak. — Van olyan terület, melyet látványosan elkerülnek, illetve jó lenne ha foglalkoznának azzal a területtel? —- Nehéz erre válaszolnom, mert mint műszaki ember, nem szeretnék abba a hibába esni, hogy csak a saját szakmámat látom. Meglátásom szerint az erőmű műszaki tevékenysége jól tükrözi a pályázatok témáit, viszont gyengébb a megjelenése a közgazdasági vonalnak. És ha már rákérdeztél, hogy mi hiányzik, akkor a humán terület problémáit vagyok kénytelen említeni. — A pályázatok és újítások hasznosítása milyen mértékben valósul meg a cégnél? — Egyszerűbb az újításokról beszélni, mert ott olyan rendszer van, mellyel követjük a megvalósulási folyamatot, másrészt pedig az alkotói pályázatok egy része is becsatolódik az újítási procedúrába. Ennek alapján azt mondhatom, hogy a hasznosítási arány kb. 70%-os. Az 1998-as év Műszaki Alkotói Pályázat díjazottjai a következők: I. díjasok: Égi Tamás, Botka Beáta, Müller József, Nagy László, Hackl József. II. díjasok: Kovácsik László, Angyal Béla, Simon Ferenc, Dénes László, Szabó László, Tóth János, Nagy László, Tóthné Laki Éva. III. díjasok: Tetlák Sándor, Pós István, Patai Szabó Sándor, Weisz Pál, Géri Károly, Farkas Gábor, Németh Ottó, Bunkóczi András, Hadnagy Lajos. Átadták a Gábor Dénes-díjakat Radioaktív hulladék elhelyezés . (Folytatás az L oldalról.) A villamosenergia atomerőművekkel történő előállítása elkerülhetetlenül radioaktív hulladék keletkezésével jár. A Paksi Atomerőmű üzemeltetése során képződő kis és közepes aktivitású szilárd radioaktív hulladékok fő forrásai az aktív rendszerekből eltávolított szennyezett alkatrészek, szűrők, egyéni védőfelszerelések, stb. A négy blokkon keletkező szilárd radioaktív hulladék mennyisége a feldolgozást követően kb. 100 m3/év. A folyékony radioaktív hulladék fő forrásai a víztisztítók maradékai (bepárlási maradék és elhasznált ioncserélő gyanta) és az elhasznált dekontamináló oldatok. Ezeket a hulladékokat - melyek éves keletkezési mennyisége 200-250 m3 - a jelen tervek szerint cementtel keverve szilárdítják meg hordókban. Az erőmű tervezett 30 éves üzemideje alatt - az eddigi hulladékképződési ütemet figyelembe véve - kb. 17.000- 20.000 nr kis és közepes aktivitású feldolgozott hulladék elhelyezésével kell számolni. Az erőmű majdani lebontásánál körülbelül ugyanennyi radioaktív hulladék adódik. Korszerű hulladékfeldolgozási technológiák jövőbeni alkalmazásával a végleges elhelyezésre kerülő hulladék mennyisége a fenti értékeknél jóval kisebb is lehet. A kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezése kipróbált technológiákon alapul. Jelenleg több mint 100 radioaktívhulladék-tároló működik a világon és több, mint 40 van előkészítés (telephelykutatás, engedélyezés, építés, stb.) fázisában. Ha a tárolók helyszínének kiválasztása, építése és üzemeltetése megfelelő, valamint ha a radioaktív hulladék radioizotóp tartalmát hatékonyan ellenőrzik és korlátozzák, akkor a biztonság kielégítően szavatolható hoszszú időszakon keresztül. Ez olyan öszszetett védelem alkalmazásával érhető el, amelynek elemei a mesterséges és természetes gátak, továbbá az üzemviteli és hatósági ellenőrzések. Magyarországon a jelenleg rendelkezésre álló, illetve kialakítható tárolási kapacitás a Püspökszilágyon működő felszín közeli létesítményben az egyéb, nem atomerőművi eredetű radioaktív hulladékok elhelyezését sok éven keresztül biztosítani tudja, ám a paksi atomerőműből származó kis és közepes aktivitású hulladék számára egy új tárolóra van szükség. A korábbi sikertelen telephely-kiválasztási kísérletet követően 1992-ben az Országos Atomenergia Bizottság kezdeményezte egy országos projekt létrehozását a paksi atomerőmű nem nagy aktivitású hulladékai végleges elhelyezésének megoldására. Az a döntés született, hogy az alapvető célkitűzés elérésének legmegfelelőbb eszköze egy tárcaközi projekt létrehozása, amelyben minden érintett minisztérium és intézmény részt vesz. Világosan megfogalmazódott, hogy az ország villamosenergia-termelésének mintegy felét biztosító Paksi Atomerőműben keletkező radioaktív hulladék végleges elhelyezésének biztonságos, társadalmilag elfogadható megvalósítása nemzeti érdek, melyet az ország határain belül, az előnyöket élvező, azaz a jelen generációnak kell megoldania. Ezek az elvek az 1996- ban elfogadott új Atomtörvényben is rögzítésre kerültek. A projekt alapelveit és célkitűzéseit összefoglaló stratégiai terv rögzítette, hogy a hulladéktároló biztonsági követelményeinek meghatározásakor a potenciális veszélyt jelentő emberi sugárterhelés korlátozásából kell kiindulni. Az általános biztonsági kritériumokból a hulladékformára és a mesterséges korlátokra vonatkozó részletes követelmények származtathatóak és ugyanezt meg kell tenni a telephelyi jellemzők vonatkozásában is. Fontos elvként szerepelt, hogy a telephely kiválasztás, illetve az elhelyezési technológia megválasztása területén alternatívákat kell vizsgálni. Továbbá a kutatás, illetve a létesítés területén élő lakosság befogadó nyilatkozatát az engedélyezési fázisokhoz be kell szerezni. Csak ott érdemes részletes telephely jellemzésbe kezdeni, ahol megfelelő mértékű lakossági befogadókészség van. Az így megfogalmazott alapelvekre építve a hulladék-elhelyezésre szóba jöhető megoldások közül a felszíni betonmedencés, illetve a felszín alatt - max. 300 m mélységben - kialakított vágatokbanísilókban történő elhelyezés egyaránt vizsgált változat volt, és mindkét esetben a hulladékok visszanyerhetőségét biztosító elhelyezési technológiát vettek figyelembe. A telephely kiválasztási folyamat 1993 szeptemberében indult az egész országot érintő felméréssel. A telephelykutatásnál a fokozatos megközelítés módszerét alkalmazták, ahol is a kutatást szakaszonként végzik el, ily módon a költségesebb vizsgálatokat egyre kisebb területre korlátozzák. A földtani alkalmasság mellett fontos szempont volt az, hogy egyrészt a hulladéktárolótól politikai, gazdasági és földtani megfontolásokból védeni kellett egy sor objektumot, másrészt hogy a hulladéktároló maga is védelemre szorul számos műszaki és földtani veszélyforrástól. A kétfajta védelmet kizáró szűréssel lehetett megvalósítani. Az 1:500.000 méretarányú szakirodalmi vizsgálat után a Mezőföldön és attól D-re eső dombvidéken elvégzett 1:100.000 méretarányú szakirodalmi kutatás következett. Az utóbbi vizsgálatokkal kijelölt több mint 300 ígéretes földtani objektum számát erősen leszűkítette az érintett önkormányzatok, illetve a helyi lakosság állásfoglalása. 1995 szeptember végére minden fontos előkészítési munka befejeződött és a tudományos kutatások, az előzetes biztonsági és gazdaságossági számítások birtokában, valamint a települések véleményének ismeretében dönteni lehetett a fúrásos kutatás elindításáról. A projekt Irányító Testület döntése értelmében az előzetes fúrásos felderítő kutatások két löszös területen (Diósberény, Udvari) a felszíni elhelyezés lehetőségét kutatva, illetve egy gránitos területen (Üveghuta), felszín alatti bányászati módszerrel kialakítható tároló lehetséges telephelyén kezdődtek meg. 1996 végéig a helyszíni fúrások, valamint a telephely-specifikus biztonsági értékelésének alapján meghatározták a szóba jöhető telephelyek pontosabb helyét és paramétereit. 1997 elején az Országos Atomenergia Bizottság Üveghuta további vizsgálatát javasolta, míg Udvari térségét tartalékként jelölte meg, s egyúttal indítványozta a földtani vizsgálatokkal párhuzamosan az előzetes környezetvédelmi hatástanulmány elkészítését. Ezzel lezárult a projekt első szakasza és egyben elkezdődött a második szakasz első fázisa, a telephely kijelölés. Erről, illetve a második fázis (alkalmassági vizsgálat) módszertanáról és eredményeiről Bállá Zoltán beszámolója adott részletes információkat. A földtudományi vizsgálatokon túl a lakossági kapcsolatépítés is kiemelten fontos területe a projektnek, melynek három célcsoportja a közvélemény, speciális csoportok (kormányzati szervek, média, környezetvédők, atomerőmű-ellenes aktivisták) és a tároló létesítésére megfelelőnek talált területek lakossága. A széleskörű tájékoztatáson túl kiemelt feladat volt a potenciális befogadó települések motiválása a hosszú távú együttműködés kialakítására és fenntartására. A helyszíni vizsgálatok folyamán folytatódott a lakossági tájékoztatási program. Az érintett helyi települések mellett a szomszédos falvakat is informálták. A sajtót és a tudós társadalmat szintén ellátták információkkal, körültekintően megválasztott módokon (sajtókonferencia, tudományos rendezvények stb.). . A kutatási terület kijelölését követően a környezetben élő települések megalapították a Társadalmi Ellenőrző és Tájékoztató Társulást (TETT), amely testület megalakulása óta rendszeresen nyomon követi a kutatási munkákat és erről tájékoztatja a lakosságot. Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény szerint a radioaktív hulladéktároló engedélyezése a létesítés környezetében lévő települések lakosságának rendszeres tájékoztatása érdekében elősegíti a környékbeli települések lakosságának rendszeres információval való ellátását. Ennek érdekében támogatást nyújthat lakossági ellenőrző és információs szövetségek létrehozásához és tevékenységéhez. Ezt a törvény adta lehetőséget már a telephely kutatás fázisában is érvényesíteni igyekszik a projekt vezetése. A projekt eddigi döntési csomópontjaihoz kapcsolódóan biztonsági elemzések készültek mindkét elhelyezési változatra (felszíni és felszín alatti). Meghatározták a főbb szempontokat az emberi tevékenységekre, a természeti folyamatokra, valamint a hulladék és a tároló folyamatára vonatkozóan. Modellezések és számítások történtek. Néhány fizikai károsodást okozó eseményt (pl. az emberi behatolást) ebben a fázisban még nem vettek figyelembe. Ezeket a biztonsági értékelés egy későbbi fázisában fogják elemezni. A projekt következő fázisában olyan kísérleteket és vizsgálatokat fognak elvégezni, melyek segítségével számszerűsíthető a tároló kialakításának módja, annak pontos elhelyezése, geometriája, továbbá az alkalmazandó műszaki gátak mérete. A projekt első szakaszában a felelős végrehajtó a Paksi Atomerőmű Rt. volt, míg az irányítást egy, az érintett minisztériumok és intézmények képviselőiből álló testület végezte, melynek munkáját egy hat tagú szakértő bizottság segítette. A projekt koordinálási feladatait az Országos Atomenergia Hivatal látta el. 1998. június 2-től a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság gondoskodik kormány felhatalmazás alapján a radioaktív hulladékok elhelyezésével kapcsolatos feladatok ellátásáról. A szakmai munkát továbbra is szakértői bizottság értékeli. A projekt részfeladatainak elvégzésében több tucat hazai akadémiai kutató intézet, egyetem, szakintézmény és mérnöki iroda közreműködött. A TETT felkérésére a Magyar Tudományos Akadémia egy ad-hoc bizottsága is figyelemmel kíséri a kutatási tevékenységet. Az érintett parlamenti bizottságok, megyei közgyűlések és egyéb döntéshozó szervek rendszeresen tájékoztatást kaptak a projekt alakulásáról. A projekt finanszírozása kezdetben központi támogatás (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) és a Paksi Atomerőmű Rt. forrásainak felhasználásával történt. Az Atomenergiáról szóló új törvény értelmében a hulladék termelője felelős a költségekért a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba befizetett pénzeszközök révén. 1998. január 1-től ezen alapból történik a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésével kapcsolatos tevékenységek - így az előkészítő munkák és vizsgálatok - finanszírozása. A telephelykutatás eddigi összköltsége kb. 1,5 milliárd forintot tett ki, melyből a földtudományi vizsgálatok és értékelések mintegy 1,1 milliárd forintba kerültek. Az előzetes gazdasági elemzés szerint a bányászati módszerekkel Üveghután kialakítandó tároló beruházási költségé mintegy 12-15 milliárd forint, mai áron számolva. A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) 1998. szeptember 30-i zárójelentésében rögzítette, hogy az üveghutai telephely alkalmas kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére. Javasolja a kutatás harmadik fázisának megindítását. A beruházás megkezdéséig szükséges feladatok elvégzésére - a részletes telephely értékelés, a hatósági engedélyezés - az Országos Atomenergia Bizottság jóváhagyása és az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulása után kerülhet sor. Az ütemterv szerinti előrehaladást feltételezve a tároló 2003 körül kezdheti meg működését. A NOVOFER Alapítvány a Műszaki-szellemi Alkotásért Kuratóriuma ez év júniusában felhívással fordult a gazdasági tevékenységeket folytató társaságok, szervezetek, a kutatással, oktatással foglalkozó intézmények, a kamarák, a műszaki egyesületek és érdekvédelmi szervezetek felé, hogy az évente átadásra kerülő Gábor Dénes díjra teljesszék fel azokat az ismert, kreatív, innovatív szellemű szakembereket, akik az'alapítvány alapító okiratában foglaltakkal összhangban:- személyes tevékenységükkel közvetlenül segítik az innovatív munkát,- kiemelkédő műszaki-szellemi tevékenységet folytatnak,-jelentős szellemi alkotást hoztak létre,- a környezet védelme területén kimagasló eredményt értek el,- példamutató munkájukkal környezetükben élesztik az alkotó szellemet,- megteremtették az alkotómunka infrastrukturális feltételeit. az 1998. évi beérkezett 68 érvényes pályázat közül kellett Garay Tóth János vezetésével a kuratórium bíráló bizottságának eldöntenie az idei kitüntetettek személyét. Idén már tizedik éve, hogy a kimagasló szellemi alkotásokat létrehozó és az új ismereteket a gyakorlatba átültető szakemberek fokozott erkölcsi megbecsülése érdekében az alapítvány kitünteti azon, nyilvános pályázat útján felteijesztett és a kuratórium döntése alapján kiválasztott kiválóságokat, akik találmányaikkal, a létrehozott műszaki-szellemi alkotások bevezetésével, a gyártás és gyártmányfejlesztés, illetve a széles értelemben vett innováció infrastrukturális hátterének megteremtésével, a modem külföldi technológiák honosításával, a felnövő generáció kreatív gondolkodásának fejlesztésével, a szakmai ismeretek magas színvonalú átadásával maguk is tevékenyen hozzájárulnak a gazdaság sikeresebbé tételéhez. Az elmúlt években a kitüntetésre felterjesztett közel ezer szakember közül 59 fő vehette át ünnepélyes keretek között, 1993 óta az illetékes tárcák és érdekvédelmi szervezetek felsőszintű vezetőinek, valamint a sajtó, a rádió és a televízió képviselőinek jelenlétében a névadó tudós hologramképével díszített bronz plakettet, a belföldi Gábor Dénes díjat. A Budapest Kongresszusi Központban december 15-én dr. Chikán Attüa gazdasági miniszter és Pálinkás József államtitkár adták át a kuratórium döntése alapján kiválasztott szakembereknek az 1998. évi Gábor Dénes díjakat. Dr. Chikán Attila köszöntőjében kiemelte: .Fejlődésünk biztosítéka, jövőnk záloga a kiművelt emberfők sokasága, alkotásvágyuk felkeltése, a szükségletek kielégítését szolgáló újdonságok és technológiák széleskörű alkalmazásának ösztönzése. De nem feledkezhetünk meg eközben az alkotó emberről, kinek eredményeit a társadalom minden egyes tagja nap mint nap, megszokott módon hasznosítja. Az Európai Unióhoz történő sikeres csatlakozásunknak is előfeltétele a töretlen hitű, tettrekész és kvalifikált szakemberek tömegének szorgos, kitartó munkája. A legkiemelkedőbb teljesítmények erkölcsi elismerése és példaként állítása a társadalomnak nemcsak joga, hanem kötelezettsége is. Ezért is gratulálok az Alapítvány hagyományteremtő tevékenységéhez, a Gábor Dénes díj tizedik alkalommal való kiadásához, mellyel méltó módon ismerik el az alkotó ember teljesítményét.”- Bojár Gábor fizikus, a Graphisoft Rt. alapítója elnök-vezérigazgatója, az építészet és az építőipar számára ké' integrált objektum-orientált háromdimenziós tervező szoftver fejlesztésében és világméretű elteijesztésében, az információtechnológiai ipar fejlődését segítő Graphisoft Park létrehozásában, a hazai szoftveripar nemzetközi rangjának emelésében, a magyar szellemi termékek exportjának növelésében kifejtett meghatározó és eredményes tevékenységéért. — Havass Miklós matematíkus, a SZÁMALK Rt. és az MTESZ elnöke, az informatikai kutatásban elért eredményeiért, az informatikai kultúra és oktatási hátterének megalapozása, a SZÁMALK bázisán az ország egyik informatikai oktatóközpontjának létrehozása, a hazai és nemzetközi műszaki-tudományos kapcsolatok fejlesztése, a tudomány-szervezés terén tartósan és eredményesen folytatott magasszintű szervezési, vezetési és irányítási tevékenységéért, — Dr. Hertelendi Ede fizikus, az MTA Atommagkutató Intézetének osztályvezetője, a felszín alatti vizek védelme, a környezet radioaktív szennyezettségének vizsgálata, a stabil és radioaktív környezeti izotópok méréstechnikájának fejlesztése, a béta-sugárzó izotópok aktivitáskoncentrációjának meghatározása, a nemzetközi szinten elismert pontosságú alacsony hátterű radiokarbon mérőrendszer illetve az ország egyik legkorszerűbb könnyűelem izotóp-analitikai és nemesgáz laboratóriuma létrehozása és az erre alapozott monitoring rendszer kialakítása terén elért eredményeiért, — Dr. Kürti Sándor vegyészmérnök, a KÜRT Computer Rt. vezérigazgatója, a világon elismert és egyedülálló adatmentési technológia kidolgozásában, a fejlesztési eredmény hasznosítására alkalmas szervezet létrehozásában és működtetésében, a magyar szellemi termékek nemzetközi elterjesztésében és a magyar szakemberek tekintélyének növelésében vállalt meghatározó szerepéért, alkotói, vezetői tevékenységéért. — Dr. Marossy Kálmán vegyészmérnök, a BorsodChem Rt. tudományos főmunkatársa, a méréstechnikai találmányok kidolgozása és hasznosításának elősegítése, a műanyagok fizikájának kutatása, a polimer keverékek szerkezetének relaxációs módszerekkel történő vizsgálata és a termékek fejlesztése terén elért eredményeiért, a jövő nemzedék oktatásában vállalt szerepéért, — Dr. Schmidt János agrármérnök, a PANNON Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a különböző eredetű takarmányféleségek fehérje és zsírtartalmának jobb kihasználása, az állatok takarmányhasznosításának javítása, a környezetszennyező hulladékok hasznosítása, a zöldtakarmányok biológiai tartósítószereinek előállítása, az EU előírásaival konform fehérjeértékelési rendszer kidolgozása terén elért eredményeiért, továbbá ezen témakörökben kifejtett magas színvonalú felsőoktatási tevékenységéért, — Dr. Tisza Miklós gépészmérnök, a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a képlékeny hidegalakítás, az anyagtudomány és mechanikai technológia terén kifejtett kimagasló kutatási-fejlesztési tevékenységéért, az innovációs technológia transzfert elősegítő szervezőmunkájáért, a különböző nemzetközi kutatási projektek irányításában vállalt meghatározó szerepéért, a graduális és posztgraduális képzésben, a mérnökgenerációk nevelésében végzett kitelkedő és példamutató munkájáért. Gratulálunk!
