Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-02-01 / 2. szám

6. oldal

ATOMERŐMŰ

1999. február

„Találkozás a végső igazsággal!”

A cím hallatán sokan tennék fel a kérdést, talán jogosan van ilyen? Hiszen mindannyiunknak mást jelent ez a kérdés. Sokak fejében meg sem fordulna az, hogy jelentése egy japán karate sportág, a Kyokushinkai - karate - do nevét képviseli.

Ennek a sportágnak az őse a Kung Fu, mely 520 körül indult el Indiából Kínába, majd Japánban talált végső hazát. A kyokushinkai karatedo megalapítója Sósai Oyama Matsutatsu, a világ egyetlen fekete öves tíz dános mestere volt haláláig, századunk egyik legnagyobb küzdőegyénisége.

A karate egy évezred alatt fejlődött ki nemcsak a fegyvertelen harc egyik formájává, hanem a test megfegyelmezésének módszerévé is, a szellem tökéletesítésének érdekében. így a test és a szellem egysége valósítható meg. A testi erőnlét fenntartásán, a gyorsaság, a szívósság, és összeszedettség javításán kívül a karate fokozza az éberséget és az öntudatot. Fejleszti az önbizalmat, de nem önteltségre vagy vakmerőségre tanít, hanem arra, hogy képesek legyünk összhangot teremteni és fenntartani azt a bennünket körülvevő világgal. Ez az önbizalom alapozza meg a nyugalmunkat és a belső békét.

Városunkban az ASE-nél is elég szép létszámban hódolnak e sportnak. A csapat vezetője Krasznai Tamás. A csoportból három ifjú karatékát emelnék ki. Elsőként Mándoki Balázs szempájt kérdeztem, ugyanis fiatal kora ellenére már igen magas szintet, kiemelkedő eredményeket ért el. A cikk címében olvasható idézet valódi magyarázatáról is ő tájékoztatott, hiszen már jónéhány éve tanulmányozza ennek eredetét, történetét. Van még néhány szép eredménnyel rendelkező társa is, közülük Dömötör Balázst és Horváth Istvánt a bemutató értékeléséről faggattam.

— Mikor, hol, és milyen alapokon indult el ez a sportág nálatok?

MB: - 1990 szeptemberében kezdtem el. Szüleim szerint nagyon mozgékony gyerek voltam és úgy gondolták, hogy ez a sport kifejezetten nekem való.

DB: - 1993 augusztusában kezdtem, a testvérem javaslatára.

Hl: - 1991 telén a szórólapon olvasott tájékoztató alapján kerestem fel a klubot.

— Fiúk! Az eredményeitekre lennék igazán kíváncsi, hogy ki meddig jutott el és ki segített hozzá benneteket ezekhez a címekhez, eredményekhez és övfokozatokhoz?

MB: - A munkámban nagy segítséget nyújtott az edzőnk, a sikereim eléréséhez nemcsak fizikálisán készített fel, hanem önfegyelemre és a tudatos felkészülésre is megtanított. Az eddigi eredményeim: nemzetközi harmadik helyezés, országos első és harmadik helyezés és a megyei versenyeken is számos sikert értem el. Jelenlegi övfokozatom zöld öv, negyedik kyu.

DB: - Országos harmadik helyezés, megyei második és meghívásos versenyen első helyezés. Ez az edzőnk következetes munkájának is köszönhető. Ezt a meghívást egyébként Ajkáról kaptam.

Hl: - Karát kupán első helyezést értem el, övfokozatom hét kyu, kék öv.

— Szerintetek a mai bemutató milyen hatással volt a nézőikre, akiknek nagy többsége talán nem is sejti, hogy menynyi munkátok és kitartásotok van e néhány perces bemutató mögött?

MB: - A nézők betekinthettek a színfalak mögé is, hiszen a küzdőtéren való élesebb öszszecsapást is megmutattuk és egyben egy kis kedvcsináló is volt azok részére, akik még nem igazán tudták elképzelni ennek a sportnak a versenyszerűségét.

DB: - Mivel nagyon sok harcművész mutatkozott be, szerintem elég látványos bemutatót élhettek át a nézők. Láthattunk nagyon sok életszerű helyzetet is, imitálva a sportágnak az életben előforduló önvédelmi részét is.

Hl: - Felmérhették a nézők azt is, hogy itt nemcsak az erő a fontos, hanem a szellemi átélés, a fegyelem és a tisztelet is nagy szerepet játszik. Hiszen ez a fegyvertelen harc egyik formája és a gyorsaságon, a szívósságon kívül fokozza az éberséget és az öntudatot.

— Ennek a harcművészetnek a magyar fordítása „Találkozás a végsó'igazsággal”. Számotokra mit jelent ez az idézet?

MB: - Számomra ezek a pontok, melyet Sósai Oyoma 13 pontban írt le, mind azt fedik, ami az edzéseken, a mérkőzéseken szellemileg és testileg ott van, és ezeket mindig betartjuk.

DB: - Ez a jelszó, a kyokushin, ez vezet ahhoz a célhoz, hogy minél többet és minél jobb lelkiállapotban vegyek részt az edzéseken és mérkőzéseken.

Hl: - Ez a jelszó számomra egyet jelent önmagam megismerésével.

— Sósai elnök szólása közül melyik vezérel benneteket, és melyik a legjelentősebb számotokra az edzéseken és mérkőzéseken ?

MB: - Engem az edzéseken az a szabály vezérel a legjobban, ami így szól: „A harcművészetek útja olyan, mintha egy meredek sziklafalra másznánk fel, de ha erre tettük fel életünket, akkor pihenő nélkül tegyük azt!”

DB: - Számomra mind a 13 idézet arra utal, hogy keményebben edzzek, munkámban fegyelmezettebb legyek.

Hl: - Azt hiszem, Balázszsal kell egyetértenem, hiszen számomra is ezeket a gondolatokat hozza, de én elsősorban az akarat és a harmónia megtalálását, fejlesztését tartom szem előtt.

— Az edzéseken szellemileg vagy fizikálisán kell nagyobb teljesítmény nyújtani?

DB: - Szerintem mind fizikálisán, mind lelkileg készülünk az edzésekre, mert mind a kettőre szükségünk van.

— Beszélgetésünk végén hadd köszönjek el tőletek Mas Oyama mondásával: „

„Hajtsd le a fejed,

A szemed szegezd magasra,

A nyelved használd mértéktartóan,

Tárd szélesre szíved,

A szülők iránti tiszteletet alapul véve légy mások hasznára”.

(Némethné Edit)

Add tovább a stafétabotot!

Lippai Zoltán

Egy új rovatot indítunk újságunkban Add tovább a stafétabotot! címmel. Ebben érdekes embereket, színes személyiségeket, különböző hobbijú, életvitelű egyéniségeket kívánunk bemutatni. Sokan érdekes emberként ismerik és a sportban nyújtott teljesítménye alapján is többen javasolták Lippai Zoltánt. Vele beszélgettem elsőként.

— Kérlek, mesélj magadról, mutatkozz be az olvasónak.

— 1957. július 3-án születtem este fél nyolckor Pécsett, a Honvéd Kórházban. Tudod, a temetővel szemben, de szerencsére nem cserélték fel a helyet. 18 éves koromig éltem ebben a városban. Itt nem csináltam semmit, mármint sport szempontjából, bár középiskolában egy osztályba jártam a pécsi repülőtér parancsnokának a fiával. Vele együtt vitorlázó repültünk. Fizikai értelemben ez nem kifejezetten sport.

— Hány éves voltál ekkor?

— Ez az időszak nagyjából 16 éves koromtól a főiskola kezdetéig tartott. Főiskolára már Szolnokra jártam.

— Szolnok - új város; egy új fejezet kezdődött az életedben ?

— Igen, de nem szerettem Szolnokot. Bár mai ésszel már egy szempontból tetszene. Sík terület, jói lehetne ott is kerékpározni.

— Ezek szerint Szolnok még mindig nem a sportról szólt. Itt folytattad a repülést?

— Nem jól gondolod. Eszembe sem jutott a repülést folytami, bár a repülő-üzemmérnöki karon tanultam. Szolnok után Kaposvárra kerültem, tanulmányi szerződés kötött a repülőgépes szolgálathoz. Ők támogatták a tanulmányaimat, nekem pedig határozott ideig náluk kellett dolgoznom. Ezt a szerződést a végén ugyan megszegtem, de előtte 3 évet eltöltöttem náluk. Gépeket ellenőriztem szerelés után, volt amikor repülés közben. Szerettem Kaposvárt, nagyon jól éreztem magam ott. Közel volt a Balaton is. Aztán olvastam egy hirdetést (mint itt Pakson a legtöbben), a paksi erőmű turbina üzembehelyezőt, hőerőgépészt keresett. Elmentem érdeklődni, jónak tűnt, ezért a szerződést, ami Kaposvárhoz kötött - az ottani főnököm megértésével - könnyen felbonthattam. Több ok szólt Paks és az erőmű mellett. A legnyomósabb a pénz volt. Akkor én kb. háromezer forintot kerestem Kaposváron, Pakson nyolcezret ígértek, tehát jöttem.

— Volt megfelelő irányú végzettséged?

— Igen, stimmelt ide a diplomám. Turbinagépésznek vettek fel 1983-ban. Most a BIG ki vizsgálóknál vagyok.

— Ekkor, ha jól számolom, olyan 26-27 éves voltál. Sport?

— Igen, ekkor kezdődött el a dolog: 1986-87 körül kezdtem el futni. A cigiről leszoktam, a futást pedig folytattam. Eleinte magamnak találtam ki edzésprogramot. Futottam a városban (Pakson abban az időben ez nem volt megszokott látvány), és futottam az Ürgemezőn, amikor elegem volt a rajtam röhögő emberekből. Eljártam különböző futásokra, az ország sok területére, havi egykét alkalommal. Ott találkoztam futókkal, akikkel kicseréltem a tapasztalataimat edzés ügyben is. Hosszú ideig egyedül futottam, majd 1995-ben elindultam a triatlonon.

— Triatlon. A legtöbb ember, akikkel beszélgettem rólad, ezt a sportágat említette együtt veled. Ez azt jelenti, hogy úszol, kerékpározol és futsz?

— Igen, ez a sportág különböző izmokat mozgat meg. Elindul a stopperóra az úszással az elején, majd a kerékpározás következik, s a futás után áll le. A triatlon úgy alakult ki, hogy Amerikában tengerészgyalogosok arról vitatkoztak, hogy melyik sportág, a futás, az úszás vagy a kerékpározás teszi az embert jobban próbára. Aztán a parancsnokuk javaslatára végigcsinálták mindhármat. Tetszett nekik.

— Milyen távokat kell teljesíteni egy-egy ágból?

— Az olimpiai táv 1,5 km úszás, 40 km kerékpározás és 10 km futás. Egyébként ahány verseny, annyi féle táv. Például a VASEMBER verseny 3,8 km úszás, 180 km kerékpár, 40 km futás.

— Ez az előzővel összehasonlítva elég keménynek tűnik, részt vettél már rajta?

— Eddig hatszor. Egyébként ez már szinte megszállottság, de mégis... Valaki annyira elfárad, hogy mentővel viszik el, mert nem bírja. Itt már készülni, taktikázni kell. Vigyázni kell mit és mennyit eszel. A kerékpáron nem szabad túlhajtani magad, mert utána nem tudsz futni.

— Milyen időtartamú ez a verseny?

— Nálam úgy 11 órát tartott. Ez alatt két kilót vesztettem a súlyomból. Ez nem túl sok, mert általában többet vesztenek, de az én alkatomhoz (57 kg) képest, ha többet fogynék „infúzióra köthetnének”. Fantasztikus érzés, amikor az ember ezt teljesíti, de pár napra rá jön ki a fáradtság igazán.

— Tehát futsz, triatlonozol, plusz még egy kis Vasember...

és még van valami a tarsolyodban?

— Duatlonozok is, amiben nincs úszás, csak futás és kerékpározás van. Ugyanis szerintem úszni gyengén úszók. (A cikk lejegyzése közben egyik sporttársa fűzte hozzá: „Ez nem igaz, úgy úszik, mint a hal!”) A táv itt 10 km futás, 40 km kerékpározás, 5 km futás.

— Miért úszol „gyengén"?

— Mert kb. 30 éves voltam, amikor megtanultam úszni. Általában a triatlonozók többsége kiöregedett úszó. Én a futásnál - ezt állítólag jól csinálom - és a kerékpározásnál hozom be a lemaradást.

— Ha lehet ilyet kérdezni,

■ azonfelül, hogy mindezt teljesíted, értél el helyezést?

— 40 év felett már szenior kategóriába sorolnak, duatlonban országos válogatón második helyezést értem el. Az első hat helyezett indulhat az Európa Bajnokságon, tehát Lengyelországban a Glogow-i EB- re utaztam, itt kilencedik lettem. Aztán a VB következett, melyen a PA Rt., ATOMIX Kft. támogatásával vettem részt, Németországban Szent Vendel városában, ahol 56. lettem. Ezt a versenyt úgy harangozták be, hogy egy álmos kisvárosban rendezik. Ebben az álmos kisvárosban volt kb. 9 szálloda, uszodák, sportpályák és nyüzsgött az élet. A verseny is jól szervezett volt, csak egy

példa: mielőtt elindultunk Magyarországról, telefaxon lekérték a vércsoportunkat, súlyunkat, hogy mennyit veszítünk belőle általában. A kerékpárpálya körül motoros orvosok köröztek a verseny ideje alatt. Szóval nagy élmény volt!

— Sokat készülsz a versenyekre?

— Heti rendszerességgel kb. 50 km-t biciklizek, 100 km-t futok, 8-10

km-t úszók (ez elég kevés, de kitölti a délutánjaimat).

— Tehát mindennapos vendég vagy az uszodában. Bérleted van vagy esetleg támogatnak ezzel?

— Nem, az uszoda látogatásban nem támogatnak. Bár a havi bérlet kifizetése csekély összeg (éves szinten) a nevezési díjakhoz, futócipőkhöz, esetleg a kerékpár tartozékaihoz képest. (Egy pedál kb. tízezer forint.) Általában tavasztól őszig dolgozni is futva, vagy kerékpárral járok. Hátamra veszem a hátizsákot és irány az erőmű. Volt, hogy a fényes szűk, színes biciklis nadrágban alaposan megnéztek a portán (gondoltak ezt-azt rólam).

— A 6-os úton futsz???

— Igen, bár le-leszorítanak az autók, de még itt vagyok. Azért klassz lenne, ha lenne kerékpárút.

— A paksi futóklubosoktól hallottam, hogy velük is „rovod” a kilométereket.

— Tagja vagyok a futóklubnak, akkor léptem be, amikor volt egy közös erőműves futás Franciaországban. Velük is járok versenyekre.

— Hogy érzed magad Pakson?

— Társaságba, szórakozóhelyekre ritkán járok, a városnak erről az oldaláról nem igen tudok beszélni. Régen élek itt, már megszoktam.

— A repülés hiányzik?

— Régebben talán hiányzott, mint ahogy Kaposvár is, ma már nem.

— Köszönöm, hogy ilyen érdekes dolgokról beszélgethettünk, kitartást kívánok a további versenyekhez és az azokra való felkészüléshez. Szeretném ha átadnád a stafétabotot valakinek, akit érdekesnek és érdemesnek tartasz arra, hogy a jövő hónapban meséljen magáról az újság olvasóinak. Megkérlek arra is, hogy tedd fel neki az első kérdést.

— Ha azt mondom Nagy István, sokak számára ismerősen csen a név, vele egy klubban edzünk (Triatlon, Bonyhád), illetve versenyekre is együtt járunk. Mégis keveset tudok róla. Nemcsak kitartó triatlonista, hanem természetjáró, hegymászó és túlélő túrán is volt. Kérdésem a következő: Hogy is volt, amikor „ lePapáztak” a túlélő versenyen?

Éva