Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
2. oldal ATOMERŐMŰ 1999. január Erőmű-felülvizsgálat Kazahsztánban Háromhetes felülvizsgálaton vett részt Kazahsztánban dr. Rónaky József BEH-vezető. — Milyen tapasztalattal, milyen élményekkel tértél haza ? — Sok hasznos és érdekes információhoz, élményhez jutottam az eltelt három hét alatt. A Kaspi-tenger partján fekvő Aktau városban dolgoztam szakértő társaimmal együtt, ahol a legelső ipari méretű gyorsreaktor (BN 350) működik. Ez az erőmű annyiban rendkívüli, hogy nemcsak villamos energiát termel, hanem több hasadó anyagot (uránból plutóniumot) is, és ezen kívül még abban is különbözik a hasonló reaktoroktól, hogy sótlan vizet állít elő a tenger vizéből, iható vizet ad egy nagy város és ipari település részére, ahol egyáltalán nincs ivóvíz. Az erőművet 1973-ban indították és 20 éves élettartamra tervezték. Jelenleg 5 évvel már túllépte a tervezett élettartamát. Ez az erőmű egy volt szovjet létesítmény, ahol súlyos gazdasági nehézségekkel küszködnek, emiatt nem olyan, amilyennek lenni kellene. A kazah kormány döntés előtt áll, hogy tovább működtesse vagy leállítsa. A döntéshez igényelték a NAÜ segítségét, így a tavalyi év őszén-telén egy ASSET és egy OSART vizsgálatot kértek. Ä NAÜ elsősorban költségmegtakarítás miatt összevonta a két vizsgálatot, tehát egyhetes ASSET vizsgálatra, majd ezt követően kéthetes OSART vizsgálatra került sor. Igen tartalmas, szívós munkát igényelt a vizsgálat, hiszen az OSART vizsgálat általában 3 hétig tart, most viszont 2 hét állt rendelkezésre, és míg egy OSART csoport 14- 15 főből áll, most csupán 10-en voltunk benne. Nehezítette a feladatot az is, hogy csak két tolmácsot biztosítottak számunkra, így amikor szükséges volt angolul, illetve oroszul beszéltem, dolgoztam. Két területet néztem, a sugárvédelmet és a balesetelhárítást. A szűkre szabott keretek ellenére is nagyon sikeres volt a közös munka, melyről hivatalos jelentést ad ki a NAÜ. Nagy élményt jelentett számomra, hogy csoportunkban rendkívül jó volt ä hangulat, a munkakapcsolat. Háromféle területről jöttünk öszsze: a NAÜ-től, különböző gyorsreaktoroktól (francia, japán, skót), magam pedig a paksi atomerőműtől. Szoros tempóban dolgoztunk, kirándulásra, városnézésre nem jutott idő. Az utazás alatti kellemes élményem, hogy most láttam először igazából tevét a sivatagban. Az idő kellemetlenül hideg, fagyos, az út pedig hosszú volt hazáig.-LAA nukleáris ipar képviselői a 4. Klíma Konferencián A magyar Nukleáris Társaság huszonnyolc fiatal szakembere az elmúlt nyáron megalakította a Fiatalok a Nukleáris Energetikáért szakcsoportot A tagság fele Pakson dolgozik, vezetőjüknek Szabó Ágotát választották, aki a PA Rt Gépészeti Igazgatóság Gépész Műszaki Osztályán - Atomix-es munkavállalóként - berendezés-mérnök. Az Európai Nukleáris Társaság (European Nuclear Society) ifjúsági tagozatának (Young Generation Network) fiatal német elnöknője és belga alelnöke 1997-ben, a japán Kyotoban rendezett 3. Klíma (éghajlat-változási) Konferencián már megfigyelőként részt vett, így nagy erőkkel szervezték a Buenos Airesben az 1998. november 2-13. között tartott 4. Klíma Konferencián történő offenzív megjelenést Szabó Ágota a Magyar Nukleáris Társaságot, az újdonsült szakcsoportjukat és a Young Gereration Networkot képviselve, az Európai Nukleáris Társaság anyagi támogatásával kiutazhatott Argentínába, és a konferenciáról naponta küldött elektronikus úton tudósításokat, melyeket a PA Intranet hálózat MNT honlapján Tudósítások a COP 4-ről címmel olvashattunk. Hazatérve a nagy utazásból, Szabó Ágota vállalta, részletesen beszámol élményeiről. — Mivel foglalkozik évek óta a Klíma Konferencia sorozat? - kérdeztem. — Világméretű probléma a környezetterhelés csökkentése, megállítása, a Föld és szűkén vett környezetünk megóvása, megőrzése az emberi élet érdekében. Különféle nemzetközi szervezetek, együttműködések, konferenciák hoznak határozatokat, melyeket az azt elfogadó országoknak be kell tartaniuk. Környezetünk megóvása, védelme és javítása érdekében átfogó kormányzati és helyi, állampolgári összefogására van szükség. Az egyének támogatását úgy nyerhetik meg a döntéshozók, ha elősegítik a kommunikáció és az együttműködés javítását a tudományos-műszaki közösség és a nyilvánosság között. Bevonni csak a tájékozott, meggyőzött embereket lehet, s talán akkor nemcsak szlogen lesz a „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!” vezérelv. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Környezet és Fejlődés Világ Konferenciáján 1992. június 14-én Rio de Janeiróban kongatták meg először igazán a vészharangokat a szakemberek. Halaszthatatlan globális környezeti veszélyekkel kell szembenéznünk: - ritkul a sztratoszférikus ózonréteg, csökken a biológiai sokféleség, emelkedik az üvegház-hatású gázok (elsősorban a széndioxid és a metán) légköri koncentrációja, ami a globális éghajlatváltozás növekvő kockázatát jelenti. Századunk végén, a következő évezredre készülve a környezet és fejlődés egyáltalán nem ellentmondás-mentes összefüggései az emberiség jövője szempontjából kulcskérdéssé váltak. A riói „Föld csúcs” konferencián a 178 ENSZ tagállamból jelenlévő 150 állam- és kormányfő elfogadta a „Riói nyilatkozat a környezetről és fejlődésről” című alapdokumentumot és az ehhez kapcsolódó, a fenntartható fejlődés globális megvalósítására irányuló Jeladatok a XXI. századra” akcióprogramját. A Magyar Köztársaság által is elfogadott alapvető és globális célkitűzések, a konkrét határozatok irányt mutatnak hazánk környezeti stratégiája számára is. A hazánkat képviselő hivatalos delegációt a 4. Klíma Konferencián dr. Pepó Pál környezetvédelmi miniszter vezette. — Mit tehet az energia- és a nukleáris ipar a Kyotoban elfogadott kibocsátási határértékek betartása érdekében? — Az atomerőmű normál üzemi körülmények között környezetbarát létesítmény. Nem fogyaszt oxigént, nem bocsát ki égésterméket, így nem járul hozzá az üvegház-hatás fokozódásához. Nem szennyezi környezetét porral és pernyével. Az Európai Nukleáris Tanács Münchenben kiadott nyilatkozata leszögezi: „Az atomenergia békés célú felhasználása is egyike azon nélkülözhetetlen előfeltételeknek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az Európai Unió a Kyotoi Egyezménynek megfelelően csökkentse az üvegház-gáz kibocsátást.” Ha például a paksi atomerőművet modem széntüzelésű erőművel helyettesítenék, az évente majdnem hét és fél millió tonna oxigént fogyasztana a légkörből és több mint tízmillió tonna széndioxidot bocsátana ki. Hogy összemérhető legyen ez az oxigén fogyasztás: közel nyolc millió tonna oxigént termel egy év alatt a magyarországi összes erdő és ez nagyjából megegyezik a hazánk lakossága által egész év folyamán belélegzett, felhasznált oxigén mennyiséggel. Ezen kívül a helyettesítésre elképzelt szenes erőmű a következő szennyezőanyag mennyiségeket bocsátaná még ki a légkörbe: 650.000 tonna kéndioxid, 60.000 tonna nitrogénoxid, 100.000 tonna por és hamu, valamint 40.000 tonna szénmonoxid. — Mennyire; sikerült a konferencián a nukleáris ipar képviselőinek érvelniük a környezetbarát atomenergetika mellett? — A számaink valós, ellenőrizhető adatok, csak eddig ezek nem jutottak el a széles közvéleményhez. Offenzív megjelenésünk, a szekcióüléseken folytatott beszélgetések, aktív kommunikációnk a társadalommal a sajtó bevonásával bizonyára eredményt fog hozni. A politikusok most -még félnek az atomenergia szó kiejtésétől is, de számukra is döbbenetesek a közölt tények. Sikerült az Ifjú Nukleáris Klíma Team rendezvényünkön a Greenpeace képviselőjét is meglepni. Nagyon sikeresnek tekinthető, hogy elindult a tárgyszerű kommunikáció a nukleáris ipar és a zöld szervezetek között is. Persze a zöldek nem egységesek. A WWF (World Wide Fund for Nature = Világ Természetvédelmi Alap - szimbólumuk a bambuszpanda) képviselői merevek és szenzációhajhászóak, a „Föld Barátai” nevű szervezet fiatal tagjai pedig rendkívül készségesek, segítőkészek és megértőek voltak. A plenáris üléseken négyen követtük az eseményeket és minden nap összegeztük a történteket, igyekeztünk felkészíteni a szekcióülésen, illetve a sajtó előtt szereplő társainkat. Magyarországról sajnos a sajtó nem érdeklődött, pedig a Környezetvédelmi Minisztérium anyagát minden nap megküldték a Magyar Távirati Iroda részére. — Lesz folytatás? — Először is Angliában e hónap végén elkészül a zárójegyzőkönyvünk, a jelentésünk, amit az Európai Nukleáris Társaság elküld minden érdekelt számára. Remélem lesz folytatás és a következő konferencián még sikeresebben tudjuk iparágunkat képviselni, ezáltal is javulhat a kommunikáció és az együttműködés a nukleáris tudományos műszaki közösség és a nyilvánosság között.-s-Dr. Rónaky József, az MVM Rt. Felügyelő Bizottságának tagja (Folytatás az 1. oldalról.) — Milyen feladatot jelent számodra ez a megbízatás? — A felügyelő bizottsági munka nem ismeretlen számomra, hiszen már dolgoztam ilyen területen, a paksi Dunacenter Kft. Felügyelő Bizottságának voltam az elnöke. A felügyelő bizottság tevékenységi köre az ellenőrzésre terjed ki, figyelemmel kell lenni egyrészt a tulajdoni érdekek, azaz az államérdek érvényesülésére, másrészt a gazdálkodás törvényességére. Az MVM Rt. igen nagy kihívások elé néz. Az egyik, az Európai Unióhoz való csatlakozás során várható villamos energia liberalizáció, amire már most fel kell készülni, a másik, az esetleges privatizáció. Kidolgozás alatt áll a kormány energiapolitikája, amelyhez az MVM Rt-nek rugalmasan kell alkalmazkodnia. — A PA Rt. érdekeit menynyiben tudod képviselni? — Mondhatni, hogy az „atomerőműben nőttem fel”, ezért a magyar villamosipar ill. a nukleáris energia óhatatlanul is a szemem előtt lesz. — Sok más szervezetnek is tagja vagy, különböző funkciókat látsz el. Mennyire tudod ezeket és a Paksról Budapestre való utazásokat időben összeegyeztetni? — A Felügyelő Bizottság kb. havonta ülésezik, én ennél gyakrabban járok Budapestre, így ez nem okoz gondot. A munkához szükséges anyagokat természetesen időben eljuttatják hozzám és fel tudok készülni az ülésekre. Még nagyon újkeletű számomra ez a munka, a későbbiek során fog majd látszani, hogy ténylegesen mennyi időt vesz igénybe. — További jó munkát kívánok! Lovászi Anna Nukleáris hírek a nagyvilágból Felülvizsgálat a nagyobb biztonságért Ismeretes, hogy folytonosan tárgyalt kérdés a szovjet tervezésű atomerőművi blokkoknak a nyugati blokkokhoz viszonyítva alacsonyabb biztonsági szintje. Több nyugati műszaki és anyagi segítségnyújtási forma működik, amelyek keretében jelentős biztonságnövelő és modernizáló programokat hajtottak végre a volt „keleti” blokkokon. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség biztonság-felülvizsgáló programjai is sokat tettek az atomerőművek biztonságának növeléséért. A közeljövőben a bolgár Kozloduj blokkjain a NAÜ un. OSART missziója keretében pedig még példa nélkül álló terjedelemben fogja felülvizsgálni az üzemviteli biztonságot. A 6 blokkból álló erőmű négy régebbi VVER- 440-es blokkján (amelyek típus szerint a paksi blokkok „műszaki elődjét” képviselik) 18 napig tartó széleskörű ellenőrzését végeznek. Egy előzetes OSART felmérés novemberben 5 napig tartott, a moszkvai WANO központ szakértői, francia és svájci atomerőműves szakemberek, a bolgár kormány energiabizottságának tagjai és a bolgár áramellátó szakemberei vettek részt benne. Az előzetes vizsgálat bebizonyította, hogy a bolgár erőműben eddig is sokat tettek a biztonság és üzembiztonság növelésére és a dokumentációnak a korszerű követelményekkel való összhangba hozására. Bulgária új stratégiát alakít ki a radioaktív hulladékok kezelésére, ennek keretében új radioaktív hulladék előkészítő és tároló helyet kívánnak kiépíteni, modernizálják a kiégett üzemanyag-kazetták nedves tárolóját és ki akarják választani a kazetták átmeneti tárolására építendő létesítmény típusát, amelyben a kazetták mintegy 50 évig tárolhatók. Érdekes, hogy a bolgároknak ismét sikerült az oroszokkal megegyezni kisebb mennyiségű kiégett fűtőelem Oroszországba történő visszaszállításáról. Tengervíz sótlanítás kínai atomerőművel Az Atlanti-óceán partján fekvő marokkói városban. Tan-tanban kínai közreműködéssel atomerőművet fognak építeni, amelynek a tengervíz sótlanítása lesz a feladata. Az NHR-10 típusú blokk egy korábbi változata, az NHR-5 már 1989 óta működik egy kínai kutatóintézetben. Az új, 10 MW teljesítményű blokk napi 800 köbméter ivóvizet fog előállítani, a számolt költség kb. ugyanannyi lesz, mint a hagyományos sótlanító eljárásoknál, azaz köbméterenként 2,7 USD. Sokba kerül az atomenergiáról való lemondás Az elmúlt évben nagy port vert fel a Németországban újonnan megválasztott „zöld-vörös” kormány döntése, hogy viszonylag rövid időszak alatt fel kívánják számolni az atomerőműveket. Egy energetikai intézet most tanulmányt közöl, amely felbecsüli az ebből eredő várható veszteségeket. Ez a tanulmány az atomerőművek 2004-ig végrehajtott bezárásával számol. Ez 2030-ig 88 milliárd DM többletköltséget „eredményezne”. Az azonnali költségek is hatalmasak lennének, 2004-ben 122 milliárd DEM. Az atomerőművek helyettesítésére hagyományos erőművek építése átmenetileg munkahelyeket teremtene, de ezt messze nem ellensúlyozná a villamoseriergia áremelkedése, ami miatt racionalizálásokra kerülne sor, és 2026-ig mintegy 150.000 munkahely felszámolását prognosztizálják. A döntés hasonlóan súlyos következményekkel jár a környezet védelme szempontjából is. Az atomerőművek hagyományossal való helyettesítésével az elkövetkező időszakban a széndioxid-kibocsátás 1850 millió tonnás növekedése várható. Németország képtelen lenne a kibocsátások csökkentésére tett vállalásait teljesíteni (ismeretes, hogy az atomerőmű nem bocsát ki széndioxidot, kéndioxidot, és nitrogén-oxidokat, mint ezt a hagyományos erőművek teszik, döntő módon hozzájárulva ezzel a Föld globális környezeti károsításához). (Vinnay)
