Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-02-01 / 2. szám

4. oldal Atomerőmű 1998. február Az atomkor megálmodója (Folytatás az 1. oldalról.) Korát messze megelőzve vizsgálta, tisztázta az értelem információtermelő szerepének és a hőtan II. főtételének össze­függését, amit az informatika és az agykutatás kiindulópontjá­nak tekintenek. 1934-ben Londonban meg­hallgatta Emest Rutherford előadását, aki kijelentette, hogy aki az atomenergia gyakorlati felhasználásáról beszél, az holdkórus. A hazafelé tartó Szi­lárd Leót irritálta, hogy valamit megvalósíthatatlannak mond­tak. Mikor egy közlekedési lámpa pirosra váltott előtte, ak­kor ötlött eszébe a neutronok láncreakciója, mint az atom­energia kiszabadításának lehe­tősége. Ez a szabadalmaztatott alapelv nyitotta meg az utat a modem nukleáris energiaterme­lés irányába. 1939-től az ugyancsak emigráns Fermivel a Columbia Egyetemen (USA) az uránhasadás elméleti lehetősé­gét vizsgálta. 1939. augusztus 3-án Albert Einstein aláírásával F. D. Roosevelt, az USA elnöke a figyelemfelhívó levelet ka­pott, melynek első sorai így hangzanak: „E. Fermi és L. Szi­lárd legújabb munkái, melyeket kéziratban olvastam, arra en­gednek következtetni, hogy a közeli jövőben az uránium elem új és fontos energiafor­rássá lesz változtatható. A fel­merült helyzet bizonyos aspek­tusai figyelmet, és ha lehet, gyors tetteket igényelnek a kormánytól”. Ez a legendás le­vél indította meg a Manhattan­­tervet... 1940-től az első atom­reaktor megteremtésén és vizs­gálatán dolgozott. 1942-ben Fermivel megépítették az első atomreaktort. Megvalósult az atommag energiájának gyakor­lati felszabadítása, az emberi­ség második tűzgyújtása. Az atomreaktor szabadalmát az amerikai szabadalmi hivatal Enrico Fermi és Szilárd Leó nevére adta ki. A chicagói egyetemen 1946-tól a Sugárbi­ológiai és Biofizikai Intézet, majd az Enrico Fermi Institute of Nuclear Studies-jének tanár. „Szilárd Leó egy dologra ügyelt nagyon: sohasem mondja azt, amit várnak tőle” - emlékezett meg róla Teller Ede. De nemcsak mondta, tette is. Az általa alkotott kemosztátban vizsgálta a baktériumok szapo­rodását, a mutációk gyakorisá­gát. Más ezekért az eredmé­nyekért Nobel-díjat kapott volna. Ő a nem tetsző politikai magatartása miatt 1954-ben a felmondólevelét kapta meg. Szervezetét rák támadja meg. Kiszámítja a dózisokat, maga irányítja a kezelést. A radiote­­rápia eredményesnek bizonyul. Felépülése után ismét intenzív közéleti-politikai tevékenysé­get fejt ki. A legmagasabb poli­tikai köröket ostromolja bizton­ságnövelő terveivel. Személye­sen javasolja Hruscsovnak a Fehér Házat és a Kremlt össze­kötő telefonvonal létrehozását. Ahogy változtak az idők, válto­zott Szilárd Leó tevékenységé­nek megítélése. 1958-ban meg­kapja az Einstein-díjat, 1959- ben az Atom a békéért díjat. 1964. május 30-án La Jollában (Kalifornia) szívroham vetett véget életének. Hátrahagyott tízparancsolatából néhány igen értékesnek ítélt gondolatot az olvasók figyelmébe ajánlunk: Ismerd fel a dolgok kap­csolatát és az emberek cseleke­deteit vezérlő törvényszerűsé­geket...- Vezessenek ténykedéseid méltó cél felé...- Úgy szólj minden ember­hez, mint tenmagadhoz...- Ne rombold le, amit meg nem alkothatsz.- Tiszteld a gyermekeket. Figyelj szavukra és végtelen szeretettel szólj hozzájuk”. Hiba az útlevél körül A Sunday's Star-ban Önök megjelentettek egy cikket, amelyben Martin S. Hayden azt állítja, hogy Ruth Shirpley egyszer visz­­szautasította útlevél­kérésemet. Ilyet ő so­hasem tett. Hayden űr közölte velem, hogy ezt az információt az Editorial Research Report-ból vette, amely megbízható ki­advány, de láthatóan nem tévedhetetlen. Ők bizonyára vala­honnan felcsíptek egy félreérthető híradást abból az időből, mi­kor nem sokkal a há­ború után útlevélért folyamodtam, és az csak indulásom előtt egy-két nappal érke­zett meg. Az ilyen ké­sés megszokott ese­mény volt abban az időben az atomtudó­sokkal kapcsolatban. El tudom képzelni, hogy a kormány sze­rette volna megszá­molni a titkokat, ame­lyeket az egyes sze­mélyek a fejükben hordoztak, hogy visz­­szatéréskor ellenőriz­hessék, nem hiányzik­­e belőlük. A további alkalmakkor, vala­hányszor útlevelet kértem - amit sajnos időnkint megtettem - Mrs. Shirpley mindig készséges volt, ha kellett felgyorsította a Passport Error In Sunday’s Star you carried a column by Martin S. Hayden which says that Mrs. Ruth Shipley once refused me a passport. This she never did. Mr. Hayden tells me that he gleaned his information from the Editorial Research Re­ports, which is a reliable pub­lication but apparently not infallible. They must have picked up some misleading news item at the time when I applied for a passport soon after the war and it did not come through until a day or two before my scheduled de­parture. Such delays were routine—at—the—time in the Jkráse of atomic scientists. I imagine the Government wanted to count the number of secrets each man carried in his head so that upon his re­turn they could check if any were missing. On sihaseowent tsions, \vljpn«ver^T applied _ ji' a puisport late—-which I am sorry to say I sometimes did—I found Mrs. Shipley most co-operative in acceler­ating routine procedures to enable me to get my passport in time. „ Leo Szilard. A Magyar tudóslexikonról Együtt élünk itt Pakson az atomerőművel, az ország első és egyetlen atomerőművével. So­kunknak jelent munkahelyet, megélhetést, kinek-kinek egzisztenciát, szakmai sikert. Bele­szippantunk a technika, a tudomány levegőjébe. Némelyikünket ez csak megérint, de jelen­tős számban vannak szakemberek, mérnökök, akik elmélyülnek a nukleáris energiaterme­lés tudományában, azért, hogy ez az erőmű biztonságosan és gazdaságosan működjön. A Tájékoztató és Látogató Központ előtti szoborpark, a magyar tudósok „paksi disputája" is arra emlékeztet, hogy ne feledjük, miképp jutottunk el idáig, kik mutatták az utat. Nem engedi elfeledni nagyjainkat, akik világra szóló kutatási eredményeikkel, felfedezéseikkel hozzájárultak a tudomány nemzetközi fejlődéséhez és ezzel felemelték hazájukat, magyar­ságukat. Nekünk kötelességünk, hogy ismerjük, tiszteljük őket és társaikat. És hogy miért volt fontos mindezt megjegyeznem? Mert hasonló gondolatokra leltem a közelmúltban megjelent Magyar tudóslexikon bevezető soraiban, és úgy érzem, tudós - neves elődeink­nek köszönhetően büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk. A Magyar tudóslexikon több mint 800 kiemelkedő személyt mutat be. A könyv bevezetőjében Nagy Ferenc főszerkesztő a következőket írja: „...fontos és időszerűfeladat nemzetünk önismeretének és értékrendjének olyan korsze­rűsítése, amely a modem világ követelményeivel összhangban a természettudományos és műszaki haladás megbecsülését szervesen beépíti a magyarságtudatba. ” E munka meg­alapozását szolgálja e könyv, mely a Magyar Tudomány napja első megünneplése és a Magyarság Hírnevéért Díj első átadása alkalmából sok évi munka és széleskörű összefo­gás eredményeként jelent meg. A könyv első része történelmi áttekintést ad a magyar alkotók képes krónikáján keresz­tül. Ismerteti a magyar származású Nobel-díjasokat, az atom-, az űrkorszak és az infor­máció korszakának úttörőit, világra szóló alkotások magyar származású alkotóit. A második részben található az életrajzi lexikon, mely tudósokkal, mérnökökkel, mű­szaki alkotókkal, orvosokkal és ezek nagy nevelőivel foglalkozik. Egy-egy személyről a legalapvetőbb adatokat közli, de a részletesebb információk iránt érdeklődőknek irodalmi utalást is ad. Ízelítőül a Tolna megyei születésűek közül lássunk néhány híres személyt: Balassa János (szül.: Sárszentlőrinc, 1814): Bécsben avatták orvosdoktorrá. A magyar orvostudományt és ezen belül a sebészetet számos, akkor teljesen új eljárással, módszerrel gazdagította. Dienes Valéria (szül: Szekszárd, 1879): Előbb matematikai tanítói oklevelet szerzett, később az egyetemen folytatta tanulmányait matematika-fizika szakos hallgatóként, á zene és a művészetek iránti érdeklődése vezette ahhoz, hogy valóság-elméletekkel foglal­kozó filozófiai disszertációját egy matematika-filozófia-esztétika tárgyakból álló szigor­hton védje meg. Természettudományi, filozófiai előadásokat tartott és létrehozta az or­­kesztikának nevezett mozdulatművészet rendszerét. Hollós László (szül.: Szekszárd, 1859): Középiskolai tanári oklevelet szerzett kémiából és fizikából, majd újra beiratkozott a budapesti tudományegyetemre természetrajzi tár­gyakat hallgatni. A tanári elfoglaltságon kívül a gombákra áldozja minden idejét, e témá­ból számos könyvet írt, a gombák „szerelmese” lett. Tormay Béla (szül.: Szekszárd, 1839): Állatorvosi és mezőgazdasági tanulmányokat folytatott. Megszervezte a Földművelésügyi Minisztérium álhttenyésztési ügyosztályát (1867), főigazgatója volt az ország valamennyi közép- és felsőfokú mezőgazdasági szakok­tatási intézményének. A harmadik rész neves személyiségek levelezéséből emel ki néhányat, bővebb ismerete­ket nyújtva jellemvonásukról, gondolkodásmódjukról. Belepillanthatunk a két Bolyai le­vélváltásába és Szent-Györgyi Albert Neumann Jánoshoz írt levelébe: „Kedves Jancsi... Nemrég Bay Zotyival kisütöttünk vahmit, ami Neked is fog tetszeni, s aminek talán van köze a gondolkodás, illetőleg idegműködés mechanizmusához A kis cikk nemsokára a Scienceben fog kijönni... Albert." (Woods Hole, 1950.) A kötet függelékében található a bibliográfia, a személynévmutató (időrendben és abc sorrendben), valamint a helységnévmutató. Az időrendi mutató az 1365 körül született Makra Benedekkel kezdődik és az 1930-as születésű György Gézával zárul. A betűrendes személynévmutató elején Abody Előd áll, a végén Zsolnay Vilmos, de természetesen a „paksi disputa ” alakjai is, mint Wigner, Teller és a többiek is fellelhetők benne. A Magyar tudóslexikon egy rendkívül értékes, hasznos könyv. Szentágothai János pro­fesszor úr szavait idérn: „Ennek a műnek minden művelt magyar ember polcán ott a he­lye. ” Lovászi Anna Tanulni nem csak érdemes, hanem szükséges Városunkban 6 általános is­kola, 3 középfokú oktatási in­tézmény és 1 főiskola van. Úgy gondolom, az itt tanuló, Pakson élő fiataloknak is ér­demes megfogadni egy haj­dani diák tapasztalatait, gon­dolatait. A tamási gimnázium alapí­tásának 50. évfordulójára jubi­leumi évkönyvet jelentetett meg. A szerkesztésben részt vevő Kaszás Dezső tanár úr megkereste az egykori kie­melkedő tanítványokat, akik személyiségükkel és eredmé­nyeikkel a mai diákoknak élet­ideálul szolgálhatnak, így ju­tott el Gyugyi Lászlóhoz. Dr. Gyugyi László Tamási­ban született 1933-ban. Gim­náziumi érettségi után tanul­mányait a BME Villamosmér­nöki Karán folytatta, később angliai és amerikai egyeteme­ken tanult. Mérnöki pályáját Angliában kezdte, majd pályá­zat útján az Egyesült Álla­mokba került a Westinghouse Kutató és Fejlesztő Köz­pontba. Kutató és irányító munkája átfogta a teljesít­mény-elektronikai berendezé­sek széles területét. 1995 óta a Westinghouse technikai igaz­gatója. Részletek az egykori tanít­vány „Tapasztalatok és gondo­latok az 50 éves jubileumra” című, a tamási gimnázium év­könyvében megjelent írásából: „...Most leírt gondolataim elsősorban a gimnázium tanu­lóihoz szólnak. Ezért nyilván nem meglepő, hogy elsőként leírt élettapasztalati megfigye­lésem: tanulni nemcsak érde­mes, hanem a most kialakuló világgazdasági rendszerben elkerülhetetlenül szükséges. A tanulás szükségessége az utóbbi évtizedekben végbe­menő, korábban példa nélkül álló technológiai fejlődés, az ezzel kapcsolatos gazdasági - főként ipari - átszerveződés, a fokozódó és nemzetközivé váló verseny következménye és követelménye. Harminc év­vel ezelőtt, amikor az Egyesült Államokba érkeztem, a lakos­ság többségét a nagy ipari vál­lalatok (General Motors, Ford, US Steel, General Electric, Westinghouse stb.) hatalmas gyári üzemeiben foglalkoztat­ták. Egy-egy üzemben az al­kalmazottak száma gyakran meghaladta a tízezret. A mun­kahelyek állandóak voltak és az alkalmazások többnyire egy életre szóltak. Az utóbbi 15 év alatt ez a helyzet alapvetően megváltozott. A technológiai fejlődés lehetővé és az egyre szélesedő gazdasági verseny szükségessé tette a gyártási termelékenység növelését. A gyári üzemek decentralizálód­­tak, méretben kisebbek és erő­sen automatizáltak lettek... Ezek a változások a gyártás­ban és adminisztrációban fog­lalkoztattak számának roha­mos csökkenéséhez és ugyan­akkor a képzettségi követel­mények ugrásszerű felemelke­déséhez vezettek... Európában és a világ más országaiban kisebb-nagyobb időeltérésekkel ugyanilyen jel­legű változások jelentek meg. Minden valószínűség szerint ez a folyamat a jövőben még fokozódni fog... A tanulás szükségességének negatív, majdnem pesszimis­tának tűnő indoklásával ellen­tétben a tanulás érdemességére vonatkozó érveim pozitívak és optimisták, a rohamosan ki­bontakozó, majdnem határta­lan lehetőségeket mutatják... A nagymértékű technológiai fejlődés, amely a század első felében kialakult ipari szerke­zet átszerveződését hozta ma­gával, elindította egy nagy­számú, teljesen új iparág (mint a félvezető, a számítógépgyár­tás és alkalmazás, távközlés, kibernetika, robot és automa­tika, biokémia és biotechnoló­gia stb.) rohamos fejlődését. Ez a folyamat hihetetlen al­kalmat adott és ad a vállalkozó szellemű, magasan képzett, gyors döntésre képes rugalmas szakembereknek. ...Legendás hírű cégek mellett sok ezer ke­vésbé ismert, de már több- és százmillió dolláros évi forga­lommal bíró új vállalat is szü­letett. Ezeknek szükségük volt, van és lesz jól képzett üzleti, műszaki és adminisztrációs szakemberekre, szakmunká­sokra és egyéb alkalmazot­takra... Talán nem kell tovább ér­velni: az izgalmas, próbára tevő és ugyanakkor szép jövőt ígérő lehetőségek megvalósí­tására érdemes felkészülni. A tanulással kapcsolatban biztosan vetődnek fel kérdé­sek: Mit érdemes tanulni, és vajon a hazai iskolák fel tud­ják-e készíteni a magyar fiatal­ságot nemzetközi szinten a jö­vőre? A második kérdésre egysze­rűbb a válasz. A múltbeli ta­pasztalataim szerint határozott igen... Mindig azt tapasztal­tam, hogy a magyar oktatásban szerzett ismeretek, különösen az általános műveltség és tájé­kozottság iránt belénk nevelt igényesség mindig döntő előnyt jelentett számomra az amerikai és a külföldi kollé­gákkal szemben... Visszatérve az első kér­désre, mit érdemes tanulni? A gimnáziumi élményeim mel­lett a későbbi tapasztalataim alakították ki az erős - bár nem általánosan elfogadott - meggyőződésemet a tradicio­nális gimnáziumi tananyag mellett... A kiegyensúlyozottság és a humán tárgyak hangsúlyozása mellett, két terület fontosságát szeretném még kiemelni. Az egyik egy külföldi nyelv tanu­lása, a másik a rendszeres sportolás. A nyelvtanulás fon­tossága ma már magától érte­tődő. A ki- és átalakuló világ­­gazdasági rendszerben egy vi­lágnyelv beszédszinten való ismerete szükséges... Tapasz­talataim szerint az angol nyelv nemcsak technikai területen nélkülözhetetlen, hanem álta­lában elégséges a létezéshez és alapszintű „funkcionáláshoz” a világ legtöbb országában. A sport, különösen a csapat­sport fontosságát nemcsak az általánosan elfogadott egész­ségügyi szempontból hangsú­lyozom. Ismét saját tapasztala­taimból mondhatom, hogy amikor az életpályám későbbi szakaszán egyre nagyobb számú mérnök munkáját kel­lett irányítanom, a fiatalkorban szerzett sportbeli tapasztalatok nagy segítséget adtak. A meg­határozott szerepkörre a ké­pességek felismerése, egy megadott cél elérésére a kutató csoport megszervezése, az egyéni erők összpontosítása, a hangulat átsegítése egy-egy kudarc idején, az egyéni ambí­ciók összhangba hozása és tar­tása a csoport érdekével, mind olyan tulajdonságok, amelyek egy sportcsapat sikeréhez is elengedhetetlenek. Egyéni szempontból az is lényeges, hogy a sport elősegíti, talán jobban mint bármi más, a sike­rek eléréséhez elengedhetetle­nül szükséges akaraterő kifej­lesztését. ...Remélem, hogy ezek hasznára lesznek a pályavá­lasztás előtt álló tanulófiatal­ságnak a gazdasági és politikai rendszer átszervezésének je­lenlegi nehéz időszakában.” Egy szokásostól eltérő életút, sikeres pálya tapasztala­tai alapján ismerhettük meg dr. Gyugyi László gondolatait. Mondanivalója minden fiatal számára megszívlelendő útmu­tatást ad. Lovászi Anna rutin eljárásokat, hogy időben megkapjam az útlevelet. Leo Szilárd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents