Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1998-11-01 / 11. szám
4. oldal Atomerőmű 1998. november C éggyűrü, 1998 A kitüntetettek ' fotó: - béri Minőség(i) oktatás Egyhengerestől a Marson közlekedő robotig Tudomány-napi gondolatok Minőségügyről tanítani minőségügyi szakembereknek, minőségi színvonalon - nem kis feladat. Erre vállalkozik évek óta a TÜV Rheinland Akadémia, amely ezt a tanévet újult erővel kezdte. Jelentősen bővítette magasan képzett munkatársai körét, és új irodába költözött. Az akadémia differenciált oktatási formái minőségbiztosítási és környezetirányítási rendszerek építéséhez és fejlesztéséhez nyújtanak segítséget a vállalatok legkülönbözőbb szintű minőségügyi szakembereinek. Szoros az együttműködés a német anyavállalat oktatási cégével, ahonnan a tananyagok is származnak. Ezeket a magyar sajátosságoknak megfelelően átalakítják és folyamatosan korszerűsítik. A hosszabb tanfolyamok után sikeresen vizsgázó hallgatók a TGA-DAR által akkreditált TAR-ZERT Személytanúsító Hely nemzetközileg elismert oklevelét kapják. Számos visszatérő partnere van már az akadémiának, mint például az Audi Hungária Motor, az Antenna Hungária, á Bakony Művek, a DUNAFERR, a Dunaholding, az EGIS, a MÓL, az Olajterv, a Pannonplast, a Prímagáz, a Rába, a Siemens, a TVK és a Paksi Atomerőmű Rt. munkatársa is vett már részt az akadémia tanfolyamán. Az őszi időszakban eddig mintegy 400 résztvevő számára 22 tanfolyamot szervezett az akadémia. Egy tavaszi napon Bánki Donát és Csonka János hazafelé sétált a Műegyetemről a petróleummotorral végzett kísérletsorozat után. Megpillantottak egy virágárus lányt, amint vizet permetezett a virágaira. Bánki boldogan felkiáltott: - „Itt van a megoldás!” Csak egy mérnöknek juthatott eszébe, hogy a robbanómotorok tüzelőanyagát porlasztással keverje el egyenletesen a levegőben. Két évig kísérleteztek a legjobb megoldáson, míg végül 1893. február 11-én szabadalmi kérelmet együtt adtak be. Bánki Donát 1859-ben a Veszprém megyei Bánk községben született. A Műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet, majd 1899- től - 1922-ben bekövetkezett haláláig - ugyanitt oktatott. Csonka Jánossal együtt a magyarországi motorgyártás megteremtője volt. Együttműködésük különösen a Műegyetem tanműhelyében volt sikeres, ezt közös szabadalmaik bizonyítják. 1888-ban a benzinmotort, 1893-ban pedig a karburátort szabadalmaztatták. A Bánki-Csonka féle motorokat a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár gyártotta sorozatban, ahol Bánki Donát tizenhat éven át szerkesztőmémökként, majd főmérnökként tevékenykedett. 1887-ben és 1892-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet Hollán-díjjal tüntette ki, amellyel mindig az év legjelentősebb műszaki tárgyú tanulmányának szerzőjét jutalmazták. Csonka János feltaláló, a magyar technikatörténet kiemelkedő alakja, 1852-ben Szegeden született. Autodidakta módon gyűjtötte az ismereteket, jól beszélt latinul, németül és franciául. Huszonöt éves korára a Műegyetem tanműhelyének vezetője lett. Maga készítette eszközökkel 1879-ben megszerkesztette az első magyar gázmotort, majd 1882- ben a vegyes üzemű gáz- és petróleummotort. Bánki Donáttal sok közös találmányuk született, közülük a legjelentősebb a Párizsi Világkiállításon is bemutatott karburátor. Csonka János munkásságát nagyra becsülte a Budapesti Mérnöki Kamara, 1924- ben feljogosította a tiszteletbeli gépészmérnöki cím használatára. Az 1909-ben tervezett egyhengeres, 4 LE-s kisautó motorjának hengerfurata 90 mm, lökete 100 mm volt, a sebességváltóval egy tömböt alkotott és termoszifon hűtést használt. Csonka maga gyártotta a motort, a hajtóművet, az alvázát és a kocsiszekrényt is. A magyar autótervezők közül a Ford Motor Company kötelékébe 1905-ben került Galambos József nevét és munkásságát is itt érdemes megemlíteni. Galambos 1881-ben Makón született, tanulmányait Budapesten végezte, a mai Bánki Donát Műszaki Főiskola jogelődjénél. Gépészmérnöki diplomával az 1904-es amerikai autó világkiállításra utazott. Először a Westinghouse Műveknél szerszámkészítő, majd az akkor alig kétéves Ford Motor Company N-modelljének áttervezése után a gyár főkonstruktőre lett. A híres T-modell sok fontos alkatrészét ő tervezte, így a világ első, könnyen vezethető és szerelhető, ugyanakkor olcsó népautóját neki köszönhetjük. 1921-ben ösztöndíjat alapított olyan makói diákoknak, akik felső ipari iskolában kívántak tanulni. Több alkalommal ellátogatott Magyarországra, előadásokat tartott a Magyar Mérnök és Építész Egyletben. A sajtótól értesülhettünk, hogy idén február 3-án ünnepelte 70. születésnapját Pavlics Ferenc, a holdautó magyar tervezője. 1928-ban a Rába melletti Balozsameggyesen született. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben diplomázott. 1956-ig a budapesti Gépészeti Tervező Intézet tervező mérnöke volt, 1952-től tanársegéd az egyetemen. 1956-ban az USA-ban telepedett le. Itt előbb a michigani egyetemen szerzett magiszteri képesítést, majd 1956-60 között az amerikai hadsereg detroiti tank és gépkocsi szertár kutatómérnöke volt. 1960-67 között a General Motors védelmi kutatóintézetében dolgozott, 1967-től a Santa Barbara Művek elektronikai részlegének műszaki igazgatója volt. Kutatási területe elsősorban a Hold felszínére szánt járművek alkalmazásának vizsgálata, a mozgékonyság s a szállítási problémák elemzése. O vezette a NASA laboratóriumában a Holdon kutató jármű tervezését, amely a világ első földön kívüli terepjáró gépkocsija volt. A holdterep nehézségei, a minimális légnyomás és a nagy hőingadozás különleges követelményeket támasztott. A Lunar Roving Vehicle jármű első példánya az Apolló 15 expedícióval jutott a Holdra, 1971. július 31-én. Hét kilométerre távolodott el a leszállási helytől, összesen 30 kilométert tett meg. Az Apolló-16 és az Apolló-17 is ilyen járművet vitt magával. A Hold után következett Mars meghódítása, 1997. július 4-én szállt le a Marson az amerikai Pathfinder (Nyomkereső) űrszonda, amelyből útnak indult a Sojourner (Jövevény) nevű távirányítós autó. Ezt a holdjárműből, annak tapasztalatai alapján a Kármán Tódor alapította Jet Propulsion Laboratórium telerobotika programjának keretében fejlesztették ki dr. Bejczy K. Antal professzor, NASA-díjas fizikus vezetésével. Kármán Tódor 1881-ben született, s az édesapja, Kármán Mór által alapított egyetemi gyakorló gimnáziumban érettségizett! Gépészmérnöki diplomáját a budapesti Műegyetemen szerezte. Egy ideig tanársegéd volt Bánki Donát mellett a Műegyetemen és mérnöki állást vállalt a Ganz Rt-nél. 1933-ban az USA-ban telepedett le, ahol a Guggenheim-laboratóriumban bekapcsolódott a rakétakutatásba. Több nagy rakéta, és az első ballisztikus rakéta létrehozásában volt nagy szerepe. Munkássága elismeréseként a Holdon és a Marson krátert neveztek el róla. Kármán Tódor, Bejczy Antal és Pavlics Ferenc munkássága jelentősen hozzájárult a Sojourner kifejlesztéséhez. A kb. 9 kilogramm súlyú 60x30 centiméteres kis kocsi a miniatürizálás, a robotizálás és távirányítás mai csúcsteljesítménye. Bejczy professzor által kidolgozott elv, a távolbalátás technikáján alapul, irányítását a virtual reality, a computer-grafika eljárás teszi lehetővé. A Földön rajzot vezetve a képernyőn kormányozzák a kocsit. A Bánki Donát és Csonka János közötti együttműködéstől Galambos József és Kármán Tódor munkásságán keresztül felvázoltuk Bejczy Antal és Pavlics Ferenc jelenkori együttműködésének eredményeit. A Csonka féle egyhengerestől a népszerű T-modellen és a holdjárón keresztül az emberiség eljutott a Marson közlekedő robotig, a magyar mérnökök segítségével. Ezekre a teljesítményekre méltán lehetünk büszkék. „A böltsesség győz mindenütt” (Folytatás az 1. oldalról.) Az atomenergetika terén az 1996. évi CXVI. atomtörvény alapján a közelmúltban megalakult új Tudományos Tanács elnökét, dr. Vajda György akadémikust kérdeztem a tudomány jelen helyzetéről: — Kik vesznek részt a Tudományos Tanács munkájában és milyen munkaprogramot fogadtak el a szakemberek? — Két típusa van a Tudományos Tanács tagoknak. Egyrészt független szakemberek, akik önálló szakvéleményt tudnak alkotni, így az egyetemi professzorok és akadémikusok. Másrészt a legfontosabb intézmények vezető reprezentánsai, akik biztosítják azt a szellemi és eszközhátteret, ami az intézeteikben megvan. A tizenegy tagból álló Tudományos Tanácsba Paksról Vámos Gábort, a PA Rt. biztonsági igazgatóját kértük fel. Jelenleg kis átalakítás előtt áll a tanács, mert néhány tagjának a helyzete megváltozott, például Kiss Ádám (ELTE) államtitkár lett, Sztanyik B. László (OSSKI) nyugdíjba vonult. Munkatervet nem készítettünk, hanem mindig azokkal az aktuális problémákkal foglalkozunk, amelyek éppen a legfontosabbak. Legutóbb a Nukleáris Biztonsági Konvencióval kapcsolatos nemzeti jelentést tárgyalták meg és véleményezték a szakemberek. A nemzetközi szakmai közösség e fontos dokumentumunk alapján ítéli meg, hogy Magyarországon milyen a nukleáris biztonság helyzete, az erőmű biztonsága, a jogrend, az állami felügyelet, az ellenőrzés, az engedélyezés és a hatósági szerep mennyire hatékony. A nemzetközi felülvizsgálati konferencián a minősítésünk megjelenik a szakmában, a nemzetközi médiákban és befolyásolni fogja az EU-s csatlakozási lehetőségünket is. Reményeink szerint jó esélyekkel vállalhatjuk a megmérettetést a nemzetközi konferencián,.a tanács zöld utat biztosított a nemzeti jelentésnek! A következő időszakban a Tudományos Tanács a kis aktivitású hulladékkal kapcsolatos ügyeket fogja tárgyalni. Úgy néz ki, van kilátás egy végleges tároló építésére. A nagy aktivitású hulladékok elhelyezésére több idő áll rendelkezésre, de nehezebb is a feladat, körültekintőbb megoldást, kollektív bölcsességet igényel. — A Technika — Műszaki Szemle szeptemberi számából értesültünk, hogy a Magyar Mérnökakadémia elnöke „Magyar Mérnökakadémia Díj” alapítását határozta el. Ón, mint az MMA tagja lát-e esélyt az atomenergetika kutatásával foglalkozó mérnökök elismerésében, illetve kik is képviselik a szakmát a Mérnökakadémiában? — A Magyar Mérnökakadémiának megválasztott tagja - Trampus Péteren és Vámos Gáboron kívül - Tétényi Pál, aki az izotóp és radioaktív anyagok alkalmazásának szakembere, Gillemot Ferenc, aki a KFKI-ben a reaktorfal ridegedéssel foglalkozik, Gadó János, a KFKI Atomenergia Kutató Intézet vezetője és Szatmáry Zoltán, a BME Nukleáris Intézet tanára. Úgy érzem, van esélyük az atomenergetika kutatásával foglalkozó szakembereknek, hogy munkájukat elismerjék. Komoly eredmények születtek és születnek magában az atomerőműben és az azt segítő kutató intézetekben is. — Olvasóinknak beszámoltunk az Európai Atomenergiai Társaság 1998. évi közgyűléséről, melyen Önt megválasztotta a 21 európai ország nukleáris hatóságainak és a nukleáris kutatással foglalkozó intézményeinek képviselője a szervezet elnökévé. Dr. Vajda György - az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója - a műszaki szabályozás oldaláról, ismerve a nemzetközi gyakorlatot is, hogyan látja az energetika, és a Paksi Atomerőműjövőjét? — A jövőt illetően csak személyes véleményt merek és tudok mondani. Magyarországon az energiapolitikát nagyon óvatosan kell kialakítani. Az óriási nyersanyagimport-függésünk alapján nagyon ki vagyunk téve a világgazdasági és politikai folyamatok alakulásának. Az elmúlt évtizedek alapvető változásai azt mondatják velem, hogy az energetikában törekednünk kell arra, hogy több lábon álljunk. Ez a tétel az atomenergetikán belül is igaznak tűnik. A jelenleg kialakult 30-40%-os nukleáris bázisra épülő energiagazdaság nagyon jó aránynak tűnik és meggyőződéssel kijelenthető, hogy atomenergia nélkül az ellátás megoldhatatlan. Gondoljuk csak meg azt, hogy két-három évre való nukleáris üzemanyagot egy szobában el tudunk tárolni, ami ellátási biztonságunkat megoldja. Az energiaigények növekményeit a kis teljesítményű új gázturbinás erőművek megoldják, nagyobb teljesítményű alaperőmű bejövetelére a közeljövőben nem számíthatunk. — Az 1996. évi CXVI. Atomtörvényből adódóan az OAH évente a Parlament felé tartozik Nemzeti Jelentést szolgáltatni. Jelenleg hol tart ez a folyamat, milyen egyeztetési fázisokon jutottak túl és mi van még hátra? — Lényegében elkészült a Nemzeti Jelentés, az egyeztetési fázis praktikusan befejeződött. A végső fázisban a Miniszterelnöki Hivatal környezetvédelmi tanácsadója, a Duna-körös Vargha János észrevételeire is megadtuk a válaszokat. Reményeink szerint a közeljövőben ez a véglegesített dokumentum a parlamenti képviselők elé kerülhet. Ebben a Nemzeti Jelentésben számot adtunk a közelmúltban megváltoztatott jogszabályi háttérváltozások folyamatáról és eredményeiről. Az 1996. évi új atomtörvényt 11 kormányrendelet, több mint tíz miniszteri rendelet, öt NBSZ és számos OAH Irányelv kiadása követte. Természetesen még nem fejeződött be a jogszabályi környezet megváltoztatása, a szakemberek folyamatosan dolgoznak az új irányelveken és a még szükséges dokumentumokon. — A miniszterelnök a 39/1998.(IX. 18.) sz. határozatában az Országos Atomenergia Bizottság elnökévé dr. Chikán Attila gazdasági minisztert nevezte ki. Az OAH-nak milyen kapcsolatot sikerült kiépíteni az új Gazdasági Minisztériummal és a Miniszterelnöki Hivatallal? — Az OAH és az új Gazdasági Minisztérium vezetői közötti kapcsolat biztató, ugyan napi kapcsolatra nincs szükség, de amikor van valami megtárgyalandó téma, akkor rendkívül rugalmasan, nyitottan, számunkra szimpatikusán sikerült eddig megállapodnunk. ígéretes kapcsolat kezd kialakulni az új miniszterrel, lehet rá építeni. Éppen ezért igyekszünk Chikán miniszter urat feleslegesen nem terhelni, csak akkor, ha nagyon szükséges a közreműködése. Sajnos a konkrét szakmai kérdésekben kevésbé lehet a GM elszegényedett szakember gárdájára támaszkodni, ott inkább a közgazdasági és műszaki szabályozás kérdései kerülnek előtérbe. A Miniszterelnöki Hivatallal is sikerült kiépíteni az OAH-nak a munkakapcsolatot. A korábbi kormány egyik utolsó határozata volt, hogy Mohival szemben fel kell lépni, támogassuk az osztrákokat. Az OAH-nak tájékozódnia kellett a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél. Szerencsére a szlovákok és osztrákok megegyeztek, hogy a NAÜ által kiküldött szakértők anyagát elfogadják, így a magyar kormány nem szenvedett presztízsveszteséget, ahogyan azt a nemzetközi közvélemény előtt az osztrákok megélték. A higgadt nemzetközi szakértői vélemények magyarázatot adtak az osztrákok aggályos felvetéseire. Vizsgálataink eredményét jeleztük a kormányfő részére - nincs ok a nyugtalanságra -, próbáltuk a nemzetközi fiaskótól megóvni a politikai vezetést. — A korábban megjelent két kötetes Energetika című szakkönyve, tankönyve alapmű az energetika iparágban. Milyen új tervei vannak az oktatás és szakkönyvírás terén ? — Az oktatásból már úgy tűnik, hogy kiöregedtem. A közeli és távolabbi jövőre gondolva azt hiszem, hogy a több mint húsz éves Energetika című munkám megérdemli, hogy újragondoljam és újam. Az alapvetően megváltozott helyzet miatt is újra kell gondolni szakmánk kihívásait. Korábban a tervgazdaságban meghatározó, alapvető szakma volt az energetika, amely a népgazdaság fejlődését determinálta. Ma ez egy szolgáltatás, így akinek igénye van, azt ki kell szolgálni, annak választékot kell tudni nyújtani, hogy milyen energiaforrást válaszszón. Kereskedni kell, versenyt kell tudni biztosítani manapság, így arra gondoltam, hogy megpróbálom ebbe az új környezetbe elhelyezni a rendszerezett szakmai ismereteket. A Magyar Tudományban megjelentettem már ,,Az energiaforrások jelenlegi helyzete” című tanulmányomat, áttekintve a világ- és a magyarországi helyzetet. Otthon dolgozva számítógépemen megpróbálom rögzíteni, majd közzétenni az ezen témakörrel kapcsolatos ismereteimet. — A közelmúltban megjelent „Kockázat és biztonság" című könyvét - amely nagy sikert aratott a paksi szakemberek körében is - könyvajánló rovatunkban már bemutattuk. Milyen reális veszélyeket lát a nukleáris szakma biztonságának megőrzése, javítása során? — A nukleáris szakma nagyon kényes iparág, itt a biztonság kiemelten fontos ügy. Egy nagyon kis hibával évekre el tudjuk rontani a társadalmi megítélést. Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ne zavarják meg a ma még meglévő, a biztonság iránt elkötelezett szemléletet, munkaszellemet. Két reális veszély leselkedik: 1. Az üzleti szellem. Ha nagyon előtérbe kerül a gazdaság, a pénzügy, a piac lesz az elsődleges, akkor háttérbe szorulhatnak a biztonsági szempontok. Amerikában már van erre is példa, ahol piaci versenybe beszorított erőművek lerobbantak, mert nem áldoztak a biztonságnövelésre, az innovációra, így ezeket később be kellett csukni. 2. Az erőművi munkaszellem. Van nálunk egy túlfűtött politikai viaskodás az országban, ami a kezdő demokrácia velejárója. Az ellenséges táborokban nagyon nagy a személyi mozgás. Reméljük, ez a külső légkör nem zavaija meg a paksi üzemeltető kollégák figyelmét. Nagyon nehéz ügy, hogy Pakson minden kormányváltás után van egy generációváltás a vezetésben, ami 30- 40 embernek az íróasztalát és székét érinti. De ezek az emberek ott maradva, ott élve vajon tudnak-e a váltásokat követően úgy együttműködni, hogy ne tartsák egymást ellenségnek? Ez rettentően kényes és nehéz kérdés, aminek korrekt megoldása eredményezhetné, hogy ne csökkenjen a biztonság. — Végezetül a Magyar Tudomány Napján mire hívná fel a Paksi Atomerőműben dolgozók figyelmét? — őrizzék meg azt a szellemet, ami jelenleg jellemzi az ott dolgozókat! Nagyon sok értékes eredményt értek el a biztonság növelése érdekében Pakson, amit érdemes folytatni. Amikor Magyarországra jön külföldi delegáció nyugatról és kelet-európai állapotok helyett itt egy patikát talál, amikor a paksi szakemberek jó nyelvtudással előadják, mit csinálnak, hogyan működik erőművük, milyen problémák megoldásán fáradoznak - akkor ezek a külföldiek fantasztikusan jó benyomással utaznak haza. A jó hírünket meg kell őriznünk. A megjelenés nagyon lényeges kérdést befolyásol - az Európai Uniós csatlakozásunkat - és így versenyképesnek tartanak bennünket. Ha ezt megőrzi Paks, akkor missziót teljesít szakmánk és az ország számára is. Sipos László i
