Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-10-01 / 10. szám

1998. október Atomerőmű 3. oldal A TEIT-ről Tengelicen Tengelic közúton Pakstól 23, Szekszárdtól 25 kilométerre van. Az ásatások nyomán ta­lált leletek - kőbalta, pogány áldozóhely, égett csontokat tartalmazó cserépedény, bronz nyílhegy, bronzserpe­nyő, római ezüstpénzek, az Acquincumi hadi és kereske­delmi út, a 40 avar kori sír - bizonyítják, hogy nagyon ré­gen lakott település. Egy 1304-ből eredő oklevélben már olvashatunk a tengelici templomról, a település azon­ban a török időkben lakat­lanná vált. Történetéről csak jóval később, az 1730-as évektől lehet összefüggő _ adatokat találni, amikor III. Ká­roly mintegy 14.000 hektárnyi te­rületet ajándékozott a Gindly Or­bán és Balázs fivéreknek. Az óri­ási birtok örökösödések, házassá­gok révén tovább tagozódott, a te­lepülés fejlődését döntően befo­lyásolta a Zichy birtokok megje­lenése, illetve a XX. század elején egy 1381 hektárnyi terület felpar­cellázása. Mintegy 38 településről jöttek a felparcellázott területre: zsellérek, cselédek, magyarok, németek, katolikusok és protes­tánsok telepedtek le. A település 1907-ben Gindly-család néven önállóvá vált, amit 1931-ben Tengelicre változtattak. Az idők folyamán gyarapodott a község, Nagy Ferencné polgármester 1906-ban népiskolát, 1908-ban emeletes községházat, községi postahivatalt avatnak, a későb­biek folyamán református és evangélikus templomot, óvodát építenek. 1945 után villamos há­lózatot, törpe vízmüvet, új böl­csődét, új postahivatalt, a '90-es években önerőből telefonhálóza­tot létesítettek. A településnek műemlék jellegű építményei, lát­nivalói is vannak: a XIX. század első felében épült a Gindly-Be­­nyovszky kastély, a Megyei Okta­tási Központ a hozzátartozó 40 hektáros arborétummal, Közép­­tengelicen a Csapó féle kastély 17 hektáros védett arborétummal, XVm. századi kápolna, hor­gásztó. Az 1840 körül épült Alsó­tengelici Gindly-Benyovszky kú­ria ma az idősek otthona. Az itt élők mindig is földmű­velő emberek voltak, megélheté­sük a röghöz, az állattenyésztés­hez kötötte őket, a rendszerváltást követő időkben sokan váltak munkanélkülivé, sokan az átala­kult gazdasági szervezetekben ta­láltak magulöiak munkát, e szer­vezetek többsége is mezőgazda­­sági jellegű, illetve hozzá kapcso­lódó szolgáltatást végez. A köz­ségben 82 magánvállalkozás mű­ködik, harmaduk a mezőgazda­sághoz kapcsolódó, egyharmaduk a kereskedelemhez, vendéglátás­hoz, a további egyharmad különböző szolgáltatói tevékeny­séget végez. A mai Tengelichez 11 külterü­let tartozik, ami az önkormányzat kötelező feladatainak ellátását igen megnehezíti, az állandó la­kosok száma 1960-ban még 4.063 fő volt, a természetes fogyás, az elvándorlás miatt a jelenlegi 2.640 főre zsugorodott. Tengelic is azon települések sorába tarto­zik, amely szerény anyagi eszkö­zökkel rendelkezik, ugyanakkor számos feladatot kellene megol­dani - kezdi sorolni a gondokat Nagy Ferencné polgármester asz­­szony. Az önkormányzat '98 évi költségvetése mintegy 266 millió forint, melyből 135 milliót fordí­tanak működtetésre. Az önkor­mányzat hátrányos helyzetű, ezen '96-ban pályázati pénzzel lehetett némileg enyhíteni, '98-ban ismét be kellett nyújtaniuk a pályázatu­kat, tekintettel arra, hogy a mű­ködtetés terén ismét forráshiány­nyal küszködnek. Pályázaton nyert szociális autóval biztosítják a külterületeken élők gyógyszer­­ellátást, hétközi bevásárlásaikat segítik, a szociálisan rászorulók részére az étkeztetést így tudják megoldani. A munkanélküliség valamivel jobb arányt mutat, mint a megyei átlag, jelenleg 140 főt tartanak nyilván, a településen működő több kft-nek is köszönhetően. Fej­lesztésre összességében 141 mil­lió forintot tudnak fordítani. Pusz­­tahencsével közös pályázattal, céltámogatás igénybevételével szeretnék megoldani, kiépíteni a szennyvízhálózatot, a szennyvíz­­tisztító berendezést, melynek vár­ható beruházási összege mintegy 414 millió forint. Remény van arra, hogy még ebben az évben megkezdik a beruházást. Fejlesz­teni kellene a falu TV kábelháló­zatát, korszerű számítógépekkel kellene felszerelni az iskolát, az orvosi rendelőt, be kellene fejezni a tornacsarnok építését is. De szegény az eklézsia - jegyzi meg a polgármester asszony. Összefo­gással eddig is sok mindent meg­oldottak, várhatóan sok problémát a jövőben is így tudnak majd megoldani - bizakodik is egyben Nagy Ferencné: Összefogással készült el a millecentenáriumi emlékmű, '96- ban vezetékes pb-gázhálóza­­tot építettek ki, a vezetékes földgázra ugyanis '99-ig kell még várni. A TEIT- pénz Tengeli­cen is sokat segített, e nél­kül hiteleket kellett volna felvennie az önkormány­zatnak, a hitel­­felvétel egy­ben eladóso­dást, csődöt je­lenthetne, amit mindenképp igyekeztek elkerülni. Az erőmű építésében résztvevő munkások jelentős jövedelemhez jutottak, ami meglátszott a falu fejlődésében is, de jelenleg is so­kan járnak be dolgozni Paksra, az erőműbe, valamely kft-be. E kap­csolat révén már természetesnek veszik a „szomszédságot”, a kia­lakult helyzetet, a „békés egymás mellett élés” ideológiáját alkal­mazzák az erőmű esetében is. A TEIT-tel, az erőművel fennálló napi kapcsolat megnyugtatóan hat az önkormányzat tisztségviselőire is, az itt lakó emberekre is - jegyzi meg Nagy Ferencné. Nem hagyható ki a gazdasági társaságok közül a ROLLECATE Kft., mely üzemépületének mű­szaki átadására e riport készítése­kor került sor, a kft. vezérigazga­tója, Buják Imre büszkén mutatta be új szerzeményüket, a készülő gyártócsarnokot. A kft. holland­magyar közös vállalkozás - mely családi kapcsolatok révén talált otthonra Tengelicen - acél és alu­mínium nyílászárók gyártására szakosodott, hazai és export pia­cokra szállítják a kész termékeket. A gyártócsarnok a felszerelésekkel együtt mintegy 60-70 millió fo­rintba kerül, 20-25 alkalmazottnak ad majd állandó munkát. A piaci igényektől függően további gyár­tócsarnokokat fognak létesíteni, ami további munkaalkalmat ad az itt élőknek, az iparűzési adójával pedig az önkormányzatot is gazda­gítani fogja - vázolta a jövőképet a vezérigazgató. Üdvözlet Loviisából II. Loviisan Sanomat, POSIVA Újraéledő vita az atomenergia jövőjéről Nagy-Britanniában Brit szakmai körökben ismét fellángolt a vita az atomenergia szerepéről és a környezeti megfontolásokról. A környezetvé­dők a széndioxid kibocsátás csökkentéséért folytatott harcban mintha elfeledkeztek volna az atomerőművekről. Sir John Ho­ughton, a klímaváltozás kérdéseivel foglalkozó kormányzati bizottság elnökhelyettese legutóbbi szakmai elemzésében emlí­tést sem tett az atomenergiáról, mint a kibocsátás drasztikus csökkentését eredményező energiafajtáról. Előző lapszámunkban már olvashattak kedves olvasó­ink a loviisai látogatásról. Mivel nem szerettük volna egyszerre túl sok informáci­óval telezsúfolni lapunkat, most folytatódik írásunk, az atomerőmű után a helyi finn nyelvű lap szerkesztőségébe látogattunk el, majd a PO­SIVA radioaktív hulladék elhelyezésével kapcsolatos tájékoztatási munkájával ismerkedtünk. A Loviisai atomerőmű részle­tes bemutatása után - külön kérésre - nagy szeretettel fo­gadták az Atomerőmű újság főszerkesztőjét a városi lap, a Loviisan Sanomat szerkesztő­ségében is. Loviisában két he­lyi újság jelenik meg, az egyik svéd, a másik finn nyelvű. Utóbbi szerkesztősé­gébe látogattunk el, kalau­zunk Arthur Henriksson fő­­szerkesztő volt. Jelenleg heti két alkalommal jelenik meg a Loviisan Sanomat, négyezer példányban, s hét település lakossága olvassa a lapot. Ez nagyjából 23-24 ezer embert jelent. Az anyanyelvi megosz­lás alapján az itt élők 40 szá­Björn Wahlström zaléka svéd, 60 százaléka pe­dig finn anyanyelvűnek vallja magát. A lapnál négy főállású újságíró dolgozik a főszer­kesztő mellett, rajtuk kívül ti­zenöt „szabadúszó” újságíró segít a cikkek elkészítésében. Az önkormányzattól nem kapnak támogatást, az illeté­kes minisztérium is csak a svéd nyelvű lapot támogatja költségeik kb. 10 százaléká­ban. A Loviisan Sanomat évi öt millió finn márka bevétel­lel rendelkezik, ebből 2 millió márka a terjesztésből, 3 millió márka pedig a reklámokból jön össze. A lap rendszeresen elfogy, a négyezer példányból kb. 50 szokott megmaradni. A híreket különböző cégek tájé­koztatóiból, tippjeiből szedik össze, a helyi hírek mellett a finn távirati iroda információ­iból is merítenek. A lapnak ál­landó a szerkezete, ez fontos elvárás az olvasótábor részé­ről. A lap olvasóközönsége egyébként is a magáénak érzi az újságot, az emberek be­mennek a szerkesztőségbe, vagy telefonon értesítik a szerkesztőséget, ha valami­lyen érdekes témát találnak. Az atomerőmű szempontjából igyekeznek semleges hangú cikkeket közölni, a loviisai atomerőmű bővítésének pub­likálásához nagy mértékben hozzájárulnak. Egyébként a finnek 80 százaléka, az össz­lakosságnak pedig 60 száza­léka támogatja az atomerő­művet. POSIVA A Loviisan Sanomat után a POSIVA munkájával ismerked­tünk. Finnországban is folynak kutatások a nagy aktivitású ra­dioaktív hulladékok elhelyezé­sére is. Finn tervek alapján a svédekkel közösen folyik a munka, jelenleg négy település neve merül fel: Kuhmo, Áane­­kosi, Loviisa és Eurajoki váro­soké. A végső döntés 2002-re születik meg. A városok ver­sengenek, mindegyik magának szeretné a tárolót. A tervek sze­rint 500 méteres mélységben, sziklákban (gránit anyakőzet) helyezik majd el az egyenként 25 tonnás tartályokat, ame­lyekbe 12-12 kazetta fér majd el. A tartályok belseje acél, de a várható korróziós folyamatok miatt még egy 50 mm-es rézré­teggel is be lesz vonva. Össze­sen 1500 kazettát kell majd el­helyezni. A loviisai irodában Björn Wahlström fogadott ben­nünket, s nagy lelkesedéssel tá­jékoztatott az éppen folyamat­ban lévő akciójukról. A főtéren felállított sátrukban tesztet le­het kitölteni - természetesen finn és svéd nyelven -, s érke­zésünk napján hat óra alatt már 300 látogató kitöltötte a kérdő­ívet. A válaszok 80 százaléka helyes volt. A kérdések egyéb­ként nem nehezek, részletekbe nem kérdeznek bele, csak is­mert dolgokat vizsgálnak, amik viszont nagyon fontosak, (pl.: Milyen mélyre kell elhelyezni a tárolót? Hány embert fognak foglalkoztatni? Mi az anyakő­zet?... stb.) Ez a kérdőíves felmérés egyébként helyi szinten zajlott, mert kiderült, hogy az emberek jobban kedvelik a személyes ta­lálkozásokat, jobban megbíz­nak az így kapott információk­ban. Jelenleg 28 ember dolgo­zik a POSIVA-nál, a helyi iro­dákban 2-3 személy dolgozik. A POSIVA szó egyébként a PO - finn üzemanyag, Sí - finn tá­roló, és a VA - finn felelős sza­vak mozaikszava. Hogy a hangzása is pozitív, az külön szerencse. A feladatuk a több száz alvállalkozó munkájának koordinálása is, a tervek, jelen­tések, ütemtervek, egyeztetések mellett. A munka tehát nagy ütemben folyik, a lakosság elé­gedett a tájékoztatással, a PO­SIVA pedig elérte célját, az emberek tudják, hogy ezt a kér­dést is megnyugtatóan oldják meg a szakemberek. CM A várható bírálat nem is az ér­velésbe belefáradt, közvetle­nül érdekelt atomiparból érke­zett, hanem egyetemi körökből érte a környezetvédőket. A felhozott érvek valójában ma­gukért beszélnek: Franciaor­szágnak sikerült a C02 kibo­csátást 1970. óta a felére csök­kentenie. Ebben döntő szerepe volt annak, hogy ott az ener­giatermelés 80%-ban atom­energiára épül. Nagy-Britannia 1990 és 2010 között 10%-os csökken­tést tűzött ki célul, s elszántan harcolt Kiotóban a még szigo­rúbb normákért.' Az, hogy 1990 és 1994 között a C02 emissziót 6%-kal sikerült csökkenteni, jelentős mértéken volt köszönhető az ugyanezen időszak alatt 39%-kal megnö­vekedett atomerőművi kapaci­tásnak. Minden francia atomreaktor 10 millió tonna C02 és 50.000 tonna kén kibocsátásától óvja meg a természetet - érvelnek a tudósok. Maga az áramterme­lés az erőművek megépítését követően a korábbi környezet­szennyezésnek csupán tizedét „produkálja”. Az alternatív megoldásokat vizsgálva meg­állapítható, hogy a gáztüzelésű erőművek kevesebb C02-t termelnek, de ezt az előnyt az elszökő, a klímaváltozás szempontjából a C02-nél 60- szor károsabb metán kérdé­sessé teszi. Igaz, hogy a szél­­erőművek mentesek a C02 ki­bocsátástól, de a közvélemény elutasítja őket, s energiaterme­lés szempontjából gyenge a teljesítményük. A C02 kibocsátás stabilizá­lásához a jövő század köze­péig 2000 szén- és olajtüzelésű erőművet kellene helyettesí­teni. Hodgson oxfordi profesz­szor számításai szerint ez azt jelenti, hogy az elkövetkező 40 évben szinte hetente be kellene egyet zárni. Hasonló teljesít­ményigényt feltételezve ezt a kiesést hetente kb. 4.000 szél­erőmű munkába állításával le­hetne pótolni. A sivatagban 10 km2 felszínű napelem produ­kálná ugyanezt. Atomerőművek feszített tempójú üzembeállítása Hodg­son szerint reálisabb változatot kínálna a kieső energia pótlá­sára. Azt pedig, hogy ez meg­valósítható, bizonyítja az 1983-as csúcsév, amikor a vi­lágon majdnem hetente he­lyeztek üzembe újabb és újabb reaktorokat (összesen 43-at abban az évben). Az atomlobby szerint a ki­próbált és biztonságos nukleá­ris energia az egyetlen megol­dás, amely a klímakatasztrófa elkerülésére kínálkozik. Nagy- Britannia esetében az egyetlen jelentős alternatív energiafor­rás a Severn folyón létesítendő vízierőmű lehetne, amely a brit energiaigények 7%-át biztosí­taná. A megfontolt, hosszú távú energiapolitika érdekében a brit parlament felsőházában (House of Lords) is szót emel­tek. A kormányra nehezedő nyomást fokozza, hogy ma­gukra az elöregedő atomreak­torok cseréjére is gondolni kell. Félő, hogy jelentős szem­léleti változás nélkül a britek nem tudják majd teljesíteni a C02 emisszió csökkentésére vállalt kötelezettségeiket. Dr. Takács István TéT attasé, London (Forrás: Hírlevél VI. évf. 6. szám. A Környezetvédelmi Minisztérium belső informá­ciós kiadványa.) Hat óra alatt 300 látogató töltötte ki a tesztet

Next

/
Thumbnails
Contents