Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1998-10-01 / 10. szám
2. oldal Atomerőmű 1998. október Hároméves a látogató központ (Folytatás az 1. oldalról.) Az óvodás korosztálytól a kis- és középiskolásokon át a felsőfokú oktatási intézményekből, munkahelyekről érkeznek, de rendkívül nagy számban látogatják a kiállítást a nyugdíjasok is. Olyan oktatási intézmények is vannak, ahol beépítették az oktatási anyagba a látogató központ ismeretanyagát, így elsősorban a fizika, a földrajz és a kémia tananyaga bővült ezekkel az ismeretekkel. Érdekes megfigyelés, hogy nemre, korra, képzettségre való tekintet nélkül a „második saroknak” van a legnagyobb sikere, ahol a természetes sugárzásról kapnak információt a vendégek. Itt tudatosul először legtöbbjükben, hogy a sugárzás az élet velejárója, hiszen ebben jött létre és fejlődik folyamatosan az élet. Nem is gondolják át az emberek, hogy maga a Föld, ahol élünk, egy folyékony belsejű radioaktív golyó, mely vékony sárréteggel van bevonva. Fejünk felett a legnagyobb radioaktivitást kibocsátó „erőmű” a Nap. És nekünk, embereknek sem csak az egyéniségünk sugárzó, de szeretetünk is. Egy diplomamunkáját a Látogató Központban készítő hallgató a közelmúltban közvélemény kutatást végzett az ide látogatók körében. Megkérdezte őket a kiállítás megtekintése előtt és után arról, hogy mi a véleményünk az atomenergiáról, mit tudnak a paksi atomerőmű működéséről stb. Az eredmény mindenkit meglepett. Az emberek 95 százalékánál helyére került az atomenergia, az atomerőmű és nagyobb részük elfogadta és szükséges jónak tartotta az atomerőmű működését. Az elmúlt három év alatt bebizonyosodott, hogy ezt az állandó kiállítást is tovább lehet és kell fejleszteni. A statisztikák és a termelési eredmények is évente változnak, e mellett a világ atomerőművei is folyamatos változásban vannak, egyes országokban újakat indítanak el, máshol pedig megszüntetik őket. A napi eseményekhez kötődő új információknak megfelelően kell kiegészíteni, módosítani a filmek, előadások tartalmát. A kiállítás végén felállított „vizsgakérdések” során is változtatásokat kell végrehajtani, hogy a vállalkozó kedvű vendégek kipróbálhassák, menynyi ismeretanyaggal gazdagodtak, és ebből mennyi maradt meg a kiállítás megtekintése után. Bár a rendelkezésre álló tér ugyanakkora, a kiállító tér kevéssé kihasznált pontjain újdonsággal bővült a látogató központ. Egy magasfeszültségű villanyoszlopot helyeztek el a termelés pillanatnyi értékét feltüntető készülék előtt. Ezzel szimbolizálja a kiállítás az atomerőművet elhagyó villamos energia útját. A legérdekesebb szerzemény egy demonstrációs ködkamra, amelyben láthatóvá válik a radioaktív sugárzás. Ez minden látogatónak fantasztikus élmény, hiszen a látványt csak ezzel a rendkívül bonyolult berendezéssel lehet megvalósítani, szabad szemmel nem érzékelhető. A készülék segítségével azt a légteret mutatják be, ahol a látogató is tartózkodik, és itt tűnnek fel a különböző méretű kondenzcsíkokat maguk után hagyó részecskék. A megjelenítést úgy kell elképzelni, mint amikor a levegőben a sugárhajtású repülőgépek útját jelző kondenzcsíkot látjuk. A kis- és közepes radioaktivitású hulladékok elhelyezésének kérdése az egyik legaktuálisabb kérdés. Ennek a témának a bemutatására egy bányarészletet építettek a kiállítás végére, bemutatva, hogy az áram megtermelésének logikus folytatása a hulladékok elhelyezése. Helyszűke miatt holografikus képeken látható a föld mélyének kialakítása, és a kis- és közepes aktivitású hulladékok hordókban való elhelyezése. Ezt a kiállítás részt egyébként úgy építették meg, hogy bármikor szétszedhető legyen, véglegesen majd a leendő tárolóhely látogató központjában helyezik el. Kis csapat végzi három éve a látogatók fogadását, vezetését a TLK-ban és üzemi területen. Folyamatosan fogadják a beérkező jelentkezéseket, adnak tájékoztatást arról, hogy milyen fontos szabályokat kell betartani az ide látogatóknak. Egyeztetik az időpontokat is a leendő vendégekkel, hiszen egy napra behatárolt a lehetséges látogató létszám - csak úgy kaphat mindenki teljes tájékoztatást, ha elég idő jut a látogatókra. Sokszor a csoportok vezetőit is meglepi, hogy milyen érdekes kérdések merülnek fel egy-egy látogatás kapcsán. Senkit sem szeretne ez a lelkes csapat úgy elengedni haza, hogy nem kapja meg a választ a feltett kérdésre. Ha teljesen speciális területet érint az érdeklődés, akkor is felhívnak valakit az adott szakterületről és mire a látogatás végére ér az érdeklődő, megkapja a választ. A látogató csoportokat érdeklődési szintjüknek megfelelő mélységben vezetik a TLK munkatársai. Az sem okoz gondot, ha idegen nyelvű vezetést kémek a csoportok, német és angol nyelven is folyik a tárlatvezetés. Főleg az iskolás korúak körében jelent nagy sikert, ha a számítógépek kérdéseire válaszolva a megszerzett zsetonjukért apró ajándékot kapnak. Akinek ez nem sikerül, az ingyenesen adhatja fel üdvözlő képeslapját a FOTÓ: BEREGNYEI MIKLÓS mini postahivatalban. Nemcsak látogatók érkeznek ide, különböző tudományos rendezvényeket, konferenciákat, vetélkedőket is tartanak. Neves tudósok, államférfiak, diplomaták, a világ nukleáris iparának vezető személyiségei is megfordultak már itt. Ma a látogató központ Tolna megye legnagyobb forgalmat lebonyolító turisztikai központja, munkatársai minden vendéget fontosnak tartanak, szlogenjük is ez: „Várjuk vendégségbe Magyarországot!” A Paksi Atomerőmű fóldrengésbiztonsága Hazánk a kis- és közepes szeizmicitású térségek kategóriájába tartozik Az erőmű megbízásából már több mint egy évtizede kiterjedt, a földtudományok több területét érintő kutatások folynak a létesítmény területén és tágabb környezetében. Ezeknek a kutatásoknak az eredményét összegzi az 1997-ben megjelent „A Paksi Atomerőmű földrengésbiztonsága” című kötet. A könyvben megfogalmazott összegzésekből két megállapítást emelek ki: Igazgatóságának 1998. október 14-i ülésére készített az Általános Műszaki Igazgatóság. A terv elkészítésében jelentős szerepet vállalt Halász Béla projektvezető, akihez az épületek földrengésvédelmi megerősítésének tervezési és kivitelezési programjának az irányítása tartozik. Őt kérdeztem arról, hogy mi tette szükségessé ennek a beruházási tervnek az elkészítését? — A világban bekövetkezett- az erőmű méretezése meszszemenően kielégíti az OBE (operáción basis earthquake) földrengéssel szembeni stabilitást, azaz a 100 év alatt, a nemzetközi gyakorlatban használt valószínűséggel bekövetkezhető legnagyobb földrengés sem zavarja meg az erőmű működését.- az erőmű számára megállapítható SSE (safe shutdown earthquake) földrengéssel, azaz a 10.000 év alatt, nemzetközi gyakorlatban használt valószínűséggel bekövetkezhető legnagyobb földrengéssel kapcsolatos megerősítés elvégezhető, az ilyen irányú munkálatok megkezdődtek és folynak. Ezeket az elvégzendő munkálatokat önti formába a „Beruházási terv a PA földrengésbiztonsági programjának végrehajtására - 1998. szeptembere - 2002. decembere” címet viselő anyag, melyet a PA Rt. adódó katasztrófák arra sarkallták a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (NAÜ-t), hogy emelni kell az atomerőművek földrengéssel szembeni állékonyságát. Ez a NAÜ ajánlás vonatkozik az újonnan épülő atomerőművekre éppen úgy, mint a már üzemelőkre. A Paksi Atomerőmű tervezésekor természetesen volt földrengésre való megfelelési méretezés, amely az MSK skála szerinti 5- ös intenzitású földrengés kritériumai szerint készült. Az 1980-as évek második felében változott a szemlélet, szigorodott az elvárás, irreálisan nagy, a világ tektonikusán legaktívabb területeire - Japán, Kalifornia - jellemző értékre (pld. max. vízszintes gyorsulás g= 0,35) alapozva kezdődött meg az atomerőmű földrengésbiztonsági felülvizsgálati programja. Ez a személet a mintegy öt évig tartó tudományos vizsgálat után, 1996. elején kimondta, hogy a 0,25 g vízszintes és a 0,2 g függőleges gyorsulást kell alapul venni. A SIEMENS által elvégzett vizsgálatok azt mutatták, hogy az épületeink egy része ennek a kritériumnak megfelel. A nem megfelelt területekre a SIEMENS egy újabb tervet dolgozott ki, melynek megvalósítását önti formába a már említett előterjesztés. — Ebben a tervben olvashatunk a Földrengésvédelmi Technológiai Koncepcióról. Mit takar ez? — Ez az erőművi technológiai rendszereknek a biztonságos lehűlését jelenti egy esetleges földrengés esetén. Ennek vannak gépészeti, építészeti és villamos-irányítástechnikai területei. Hozzám az épületek földrengésvédelmi megerősítése tartozik, melyet három nagyobb csoportba lehet sorolni. Az egyik a főépületek megerősítése, itt főleg plusz acélszerkezeti rácsrudaknak a beépítése jön szóba. Mint érdekességet emelem ki - mert kívülről is látható lesz - hogy a reaktorépület D pillérsorának a megtámasztására egy híd szerkezet fog készülni a lokalizációs tornyok közé. A harmadik terület a melléklétesítmények megerősítése. — Hol tart ma a program? — Jóváhagyott pénzügyi és beruházási tervünk van. Rövidesen kiírjuk a pályázatot a kivitelezésre, s sikeres pályázat esetén 1999. januárjában eredményt hirdetünk és szerződést kötünk. Jövőre fejezzük be a IV-es blokkot, majd azt követően a III-as, Il-es és az I-es blokkra is sor kerül, vagyis 2002 december 31-ig befejezzük ezt a nagy munkát. Utóirat: Egyébként a szeptember 30-án bekövetkezett jugoszláviai földrengést az atomerőmű szeizmikus rendszere - mely egyetlen az országban - nem mérte, hiszen csak a 0,02 g vízszintes gyorsulás feletti értéket méri, és a 0,074 g értéknél állítja le a reaktorokat.- Beregnyei -Vendégeink voltak Ingrid de Hevessy Magyarországon többször járt már Hevesy György, a világhírű kémikus lánya, Paksra, az atomerőműbe idén ősszel, szeptember 22-én érkezett először. Tudomása szerint a Paksi Disputa szoborcsoportban látható mellszobor az első és egyetlen, amely édesapját ábrázolja. Ingrid de Hevessy Marx György professzortól szerzett tudomást róla. Édesapjára úgy emlékszik, hogy nagyon kedves ember volt, mindig igyekezett intenzíven tölteni családjával az időt, mert kutatómunkája miatt sokat volt távol. Amikor otthon volt Hevesy György, akkor is könyvet írt, olvasott. Amikor arról érdeklődtünk a tudós lányától, hogy tovább viszi-e valaki a családból a nagy tudós kutatómunkáját, egy kaliforniai nővérének az egyik fiát, Gustav Arheniust nevezte meg Ingrid aszszony. Ő óceanológiával, geológiával (a Föld kormeghatározásával), és a NASA részére végzett kutatásokkal (holdkőzetek vizsgálatával) foglalkozik. Ingrid de Hevessy egyébként Freiburgban született, a Stockholmi Műszaki Egyetemen titkárnőként dolgozott. Magyarországon 1988-ban járt először, nagyon tetszik neki az országunk, a sima vidék, a sok zöld táj, a falvak és minden, ami nálunk található. Ingrid de Hevessy és Farkas Pál Dr. Bejczy K. Antal A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnök szakán tanult 1956-ig. Ezt követően Norvégiában dolgozott az ország nukleáris programjában, fizikusi doktori disszertációját az atomenergia témakörében 1963-ban védte meg az oslói egyetemen. A Califomiai Technológiai Egyetem professzora, ahol töb: bek között a sugárhajtással fog-Dr. Bejczy K. Antal A FOTÓKAT BEREGNYEI MIKLÓS KÉSZÍTETTE lalkozó laboratórium tudományos főmunkatársa és a telerobot fejlesztési program vezetője. Nagy sikerű tudományos kutatási, fejlesztési tevékenységet végez a NASA űrprogramok részére. Ezek közül is kiemelkedő a Marsra küldött világhírű Pathfinder (Nyomkereső) űtj ármű kifejlesztése. ő volt a megalkotója annak a robotkar érzékelőnek is, amelyet az 1994- ben felbocsátott Space shuttle-n alkalmaztak. A St. Luis-i Washington Egyetemen a Robotika és Automatika tanszék professzora. Igen jelentős szerepet játszik a nemzetközi tudományos élet és a tudománypolitika alakításában. Ő kezdeményezte a nemzetközileg nagy jelentőségű Robotics and Automation Society megalakítását 1987-ban. A professzor eddig több, mint 150 dolgozatot tett közzé, amelyek az érzékelés, a dinamikus modellezés, az irányítástechnika, a robottechnika, az ember-gép kapcsolatok kérdéseivel foglalkoznak. Az USA-ban hat bejelentett találmánya van, amelyek a robotérzékelőre, az ellenőrzésre, az adatfeldolgozásra vonatkoznak. Tudományos tevékenysége és a nemzetközi együttműködés érdekében kifejtett munkássága elismeréseként 1987- ben a JEAN VERTUT AWARD, majd 1991-ben a NASA EXEPTIONAL MEDAL kitüntetéseket nyerte el. Szeptember 23-án a paksi atomerőműbe is ellátogatott dr. Bejczy K. Antal professzor, s lenyűgöző előadással gazdagította hallgatóit a Mars expedícióról szóló előadásával.
