Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-07-01 / 7-8. szám

1998. július-augusztus Atomerőmű 7. oldal Névjegy Nyűt levél egy friss sakk-nagymesterhez Ács Péter, a PA Rt. ESZI 17 esztendős tanulója, az Atom­erőmű SE sakkozójának név­kártyájára a Nemzetközi nagymesteri cím került. A FIDE (Nemzetközi Sakkszö­vetség) mester címhez 1993- ban, a Nemzetközi mester címhez 1997-ben, idén pedig a Nemzetközi nagymester cím megszerzéséhez szükséges eredményekkel sikerült Pé­ternek letennie a névjegyét. Alábbiakban szeretnénk be­mutatni Magyarország jelen­legi legfiatalabb és Tolna me­gye első nagymesterét: Foglalkozása: A PA Rt. ESZI 3. D osztályos ta­nulója. Egyesülete: A Paksi Atomerőmű SE. Négy éves korában tanulta meg a sakk első lépéseit. Családi összejövetele­ken kapott inspirációt édesapjától és nagybátyáitól. Ötévesen ment le először az ASE Kurcsatov úti sakk­klubjába, ahol első mestere Vinnay István volt. Fejlődése töretlen és ki­egyensúlyozott, jelenleg az NB I-es csapat első táblás versenyzője. Jelentős eredményei: Többszörös korosztályos orszá­gos bajnok, Európa-bajnok, világ­­bajnoki bronz érmes, valamint a 16 éven aluliak csapat VB-jén (olimpi­áján) ezüst és bronz érmes. Kitüntetései: Magyar Köztársaság jó tanulója jó sportolója, Kiváló ifjúsági spor­toló, Petényi Béla emlékdíj és Tolna megye legjobb sportolója cím birto­kosa. Mit szeret jobban, az egyéni vagy csapatversenyt? A csapatversenyeket izgalma­sabbnak, feszültségteljesebbnek te­kinti. Szeret az ASE színeiben ver­senyezni, így külön örült csapattár­saival az NB I-ben első évben elért előkelő hatodik helyezésnek. Az ASE hat fős ifi csapata 1996-ban és 1997-ben is országos bajnokságot nyert vezérletével. Csapatban ugyan nehezebb játszania, mert komoly fe­lelősség terheli, de győzelmek ese­tén az öröme is megsokszorozódik. Mit tart a sakk-játékban legvon­zóbbnak? Azt, hogy együtt megtalálhatók benne a logikára, a művészetre és a sportra jellemző dolgok. Kimeríthe­tetlen esztétikumnak látja a játékot. Mi a legnehezebb a játékban és a felkészülésben? Az óriási tudásanyag, amit el kell sajátítani. A szakirodalom tanulmá­nyozása mellett az esetenként 6-8 órás edzések, valamint a 6-7 órás versenypartik komoly fizikai erőnlé­tet is igényelnek. Hogyan tűri a sikereket? Elviseli, nem jellemzi a túlzott önbizalom. A sakkozó visszafogott ember. A győzelmeket követő né­hány napos öröm után már a követ­kező feladatokra koncentrál. Hogyan tűri a kudarcokat? A negatív eredmény - egy vere­ség - tapasztalatot jelent számára. Végiggondolja hol, mit rontott el. Nem jellemző rá az összeomlás. Legnagyobb sikerének tartja: A Nemzetközi nagymesteri cím eléréséhez vezető legutóbbi három versenyt, és az elért 2500-as Élő pontszámot. Az 1998. július köze­pén, Budapesten megrendezett 9 fordulós X. kategóriás Nemzetközi nagymester versenyt 7 ponttal sike­rült megnyernie, így egy ponttal túl­teljesítette a normához előírt szintet. Legnagyobb kudarcának tartja: 1996. decemberében az első ma­gyar felnőtt bajnokságán (15 éve­sen) a felnőttek „legázolták”. Kedvenc időtöltése a sakkozáson kívül: A foci, a tenisz, valamint az ide­gen nyelvek tanulása. A kiegészítő sportok a nélkülözhetetlen fizikai kondíció megtartását is segítik. Az utazások kapcsán szerzett ismere­tek, megélt élményei a világról alko­tott képét gazdagítják. Segítői: Elsősorban a család. Szülei segí­tik felkészülését, valamint az anyagi támogatást biztosító szponzorokat is megszerzik. Édesapjától tanulta a sakkozás alapjait és a sport szerete­­tét, aki hasznos tanácsokkal is segíti. Az ASE részéről Gosztola István a sakkcsapat vezetője, aki végig bízott Peti fejlődésében és a kevésbé sike­res időszakban is biztosította az egyesület támogatását. Szakmai fej­lődését dr. Hazai László nemzetközi mester kiemelkedő edzői munkájá­nak köszönheti, akivel 1993-tól dol­gozik együtt. Hogyan tovább? Szeretné az egyre merészebb céljait elérni, tudásában, verseny­zői képességeiben továbbfejlődni. A két év múlva rendezendő fel­nőtt sakkolimpián a hat fős ma­gyar válogatottban szerepelni. Ehhez további anyagi és erkölcsi támogatásra van szüksége, hogy minél erősebb és rangosabb nem­zetközi versenyeken szerezzen ta­pasztalatokat. Ez utóbbihoz csak egy rövid megjegyzés kívánkozik: így le­gyen! Készítette: Sipos László Tisztelt Ács Péter nagymester! azaz Kedves Peti! Mintha csak tegnap lett volna, hogy az általam gyerekek részére tartott sakkoktatásra behozott a mamája egy bájos, göndör, élénk tekintetű, pöt­tömnyi emberkét, aki mindjárt mohó érdeklődéssel, aktívan kapcsolódott be a foglalkozás menetébe. Egy-két hét múlva a papa jött el hazavinni gyermekét a foglalkozás után és mintha kissé aggódva kérdezte volna véleményemet: hogy halad a gyerek, érdemes-e vele foglalkozni? Dicsérő szavaimra szinte hitetlenkedett: nem nagyszájú? Nem beszél bele az okta­tásba? Dehogynem, akkor a szája, mint a Bécsi-kapu, és ismételten szinte raj­tam kéri számon, hogy egy adott ál­lásban miért nem ezt-és-ezt lépték a mesterek, akiknek a játszmáit muto­gattam. De ezt az ő korában úgy kell értékelni, hogy érdekli a dolog, tet­szik neki és vannak elgondolásai. Hogy rossz tippjei vannak? Hogyne tévedne egy apró gyerek egy ilyen bonyolult játékban, amelyben még a nagymesterek is annyiszor tévednek a maguk szintjén! S valahol itt tettem azt a nevezetes megjegyzést, amely most élénken eszébe jutott édesapád­nak: .Ebből a gyerekből még lehet nagymester is”. Megtudtam, hogy kí­vülről ez volt az első téged ért dicsé­ret: az óvónői vélemény izgágának, kezelhetetlennek, aszociálisnak, így a megfelelő pillanatban iskolaéretlen­nek nyilvánított. (Rövid pedagógiai pályámon volt dolgom egy egész osz­tályra való ilyen gyerekkel: minden tanár szidta őket és félt tőlük, csak én vallottam, hogy zseniálisak, ezért élénkek, szellemileg, testileg mozgé­konyak, tehát tömni kell őket feladat­tal. Később egyikük rektorhelyettes lett, a másik kutatóintézeti igazgató, a harmadik államtitkár, stb.). Nem tudom, hogy pozitív vélemé­nyem mennyiben járult hozzá, hogy szüleid mégiscsak beadtak az isko­lába, amelyet azóta is, számos kiké­rés, külön vizsga és bepótlás ellenére, amelyek az élsport elkerülhetetlen következményei, minden évben jó eredménnyel teljesítesz. A dicsére­temnek talán abban is volt szerepe, hogy a kis Peti egyre többet sakko­zott, és egyre figyelemre méltóbb eredményeket mutatott fel. S eddigi erőfeszítéseid most jelentős mérföld­kőhöz juttattak. Örömödben, örömö­tökben megindító módon részeltetett édesapád, mikor elsőként engem ér­tesített telefonon arról, hogy leg­utóbbi versenyeden harmadszor telje­sítetted a normát, s ezzel kiharcoltad a tiszteletre méltó „nagymester” cí­met. Mint mondta, engem először azért, mert én jósoltam meg először ennek a lehetőségét. Ha most edződ lehetnék (ó, hol vagy Te már attól!) szinte utasításban adnám, így csak atyai jó barátként tanácsolom neked az alábbiakat: A nagyszerű eredményeket ne te­kintsd tetőpontnak, végeredménynek, ahol most megpihenhetsz babéraidon. Ehhez még túl fiatal vagy! Hány te­hetséges magyar sakkozó kallódott el azért, mert bizonyos szinten öntelten kiengedett: „én már mindent tudok” - s csak annyit adott ki minden verse­nyen magából, ami a megélhetés biz­tosítása szempontjából feltétlenül szükségesnek látszott, az állandó ta­nulás és a kitartó felkészülés helyett pedig nagyobb rutinjára igyekezett támaszkodni. Lett belőle hullámzó teljesítményű tucatnagymester. Kedves játékunkról sokan megír­ták, hogy az művészet is és tudomány is. De akkor művészt és tudóst kíván egyszerre. Megvan a tehetséged, megvan a sakkszereteted, megvan a fantasztikus munkabírásod. Ne elé­gedj meg azzal, hogy figuratologató sakk-mesterember (azaz most már sakk-nagymesterember - Bocsánat!) legyél, hanem légy a sakknak szen­vedélyes alkotó művésze, és mélyebb ismeretekre szomjas tudósa, aki nem elégszik meg azzal, hogy az adott ál­lásban mit lépett Anand a londoni versenyen, hanem keresd az általáno­sabb összefüggéseket, a rejtettebb sakkigazságokat, amelyeket talán még senki sem fogalmazott meg tu­datosan. Igaz, hogy a játék mai fej­lettségi fokán egyszerre van szüksége Aljechin szenvedélyes zsenialitására, Botvinnik türelmes vaslogikájára és Tál lenyűgözően vibráló intuíciójára annak, aki kiemelkedőt akar alkotni, de ha valaki ilyen fiatalon nagymes­ter lesz, és nem tűzi ki maga elé a legmagasabb célokat, akkor az már csak visszafejlődik és kérdéses, volt­­e értelme a majdnem másfél évtize­des emberfeletti munkának és gya­korlásnak. Nagy áldozatot és kocká­zatot a csúcs meghódításáért érdemes vállalni, nem olyan célkitűzéssel, hogy „egy életem, egy halálom” elju­tok a Mount Everest - derekáig”. Te­kintsd a cím megszerzését kezdetnek, amikor merész önbizalommal, maga­biztos elhatározással tűzöd ki újabb csúcsok meghódítását. Fiatal vagy, előtted az élet, ne akarj még „nyug­díjba menni”. Együtt örülünk veled, és remélem a város és a megye is felfigyel erre a nagy eseményre, hiszen a város és a megye történetében is az első sakk nagymester született. Természetes­nek találom, ha valahol pezsgősüveg pukkan (remélem, Te iszol belőle legkevesebbet!) De: (általad) „beigazolt” jóstehet­ségemet latba vetve hadd jelentsem ki: lehet e fiúból még világbajnokje­lölt is. S ha ez a jóslat teljesül, kije­lentek én még mást is, ha addigra még lesz módomban egyáltalán bár­mit is kijelenteni. Tehát ünnepelve kiáltom: Szép volt Peti! De mindjárt hozzáteszem: meg ne állj, az Istenért, ez még csak résztáv volt... Hajrá Peti, előre! Őszinte szívvel gratulál és to­vábbi nagy sikereket kíván sok szere­tettel: Vinnay Pista bácsi Szendvics Siebel módra Sportolók között a „Jó étvágyat!” helyett praktikusabb a „Jó ételt az étvágyhoz!” megszólítást alkal­mazni. Kajak-kenusoknál a hatal­mas energia igényű edzések és versenyek közben nincs gond az étvággyal, sokkal fontosabb a nél­külözhetetlen jó minőségű „üzem­anyag”, a kalóriában, ásványi anyagokban és vitaminokban gaz­dag táplálék. A jó étel elkészítésé­ben évek óta jeleskednek a paksi csónakház „boszorkánykonyhájá­ban”. Legutóbb július 26-27-én a svédországi Nyköpingben rende­zett ifjúsági Európa-bajnokságon Siebel Lajos, az ASE kajakosa bemutatta legújabb „szendvicsét”: - két, a kajak négyes 500 és 1000 méteren szerzett ezüstérme, a „tészták” közé - a kajak egyes ezer méteres távon elért győzelmével - elhelyezte a legértékesebb arany­érmet, a „husit”. Hajba Antal vezetőedző irodá­jában Siebel Lajos európa- és vi­lágbajnokkal és edzőjével, Makrai Csabával beszélgettünk a leg­utóbbi versenyről. — Rendkívül erős, jól felkészí­tett versenyzőkkel érkeztek a csa­patok - kezdte az értékelést Mak­rai Csaba kajakedző. - A magyar és a német válogatott kiemelkedett a mezőnyből, a hat-hat begyűjtött aranyéremmel. Nagy örömünkre ebből a „termésből” egyet Lajos hozott haza Paksra. Különösen az emeli győzelme értékét, hogy a 32 országból nevezett ifjú kajakosok előfutamokban elért eredménye közül is a legjobb időt verseny­zőnk teljesítette. — Jómagam is számítottam a győzelemre - folytatta a beszámo­lót 1997. év legjobb Tolna megyei férfi sportolója. - Szerettem volna utolsó éves ifjúsági korú verseny­zőként méltó módon szerepelni az idei világversenyen. Egyéniben si­került, sajnos a kajak négyesünk az 1000 méteres távon végig veze­tett, majd az utolsó métereken egyetlen század másodperccel ma­radt alul Németország csapatával szemben. Az 500 méteres távon is be kellett érnünk most az ezüst éremmel. (Siebel Lajos társai: Pusztay István - Szeged, Varga Attila KSI és Jármy Márton Építők voltak). — Mi várható a folytatásban? - kérdeztem Siebel Lajostól. — A sikeres érettségi és felvé­teli után szeptemberben a Könnyű­ipari Műszaki Főiskola műszaki­menedzser szakán folytatom leve­­lezős diákként tanulmányaimat. Úgy érzem, nem lesz gond a paksi felkészüléssel, felnőtt versenyzői pályafutásomat Pakson képzelem el, amihez remélem minden szük­séges támogatást megkapok. A beszélgetést Hajba Antal ve­zető edző az alábbi gondolatokkal zárta: — A régmúlt és a közelmúlt magyar válogatott kajakosai nemcsak nagy étkűek - naponta közel tízezer kalóriát fogyasztot­tak - , hanem eredményességü­ket nemes fémből készült ér­mekkel és serlegekkel dúsan dí­szített vitrinjeik jellemzik. Re­mélem, Siebel Lajos a felnőttek közötti „éremesőben” is követni tudja méltó elődeit. (SL.) Horgászsarok Horgásztábor a tavaknál A szünidő okos és tartalmas eltöltése mindig a ne­héz feladatok közé tartozik. Ebben próbált meg a horgászsport iránt érdeklődő ifjabb korosztály se­gítségére lenni az Atomerőmű Horgászegyesület. Június 16-tól 19-ig mélyülhettek el a sport iránt érdeklődő gyerekek elméleti és gyakorlati kérdé­sekben. Megismerkedhettek a halfajtákkal, meg­tanulhatták a horgászati módszereket, és természe­tesen mindezeknek a gyakorlatban való alkalma­zását is kipróbálhatták. A tábor zárónapján horgászversenyen mutat­hatta be mindenki, mit sikerült az egy hét alatt el­sajátítania. 1. helyezést Fotyék Péter, 2. helyezést Kern Tatjána, 3. helyezést Cseh Nikolett ért el. A verseny után Nyárai Sándor „főszakács” szabad tűzön, szabad ég alatt elkészített halászléjét fo­gyaszthatták el az elégedett horgászcsemeték, s je­lezték, jövőre ismét szeretnék tovább mélyíteni az itt megszerzett tudást. Izgalmas pillanatok: mennyi hal van a zacskóban? Tenisz: Korvin Kupa Első alkalommal került ki­írásra a Korvin Kupa, Paks város tenisz csapat­­bajnoksága, a Paksi sport­egyesület Tenisz Szakosz­tálya, az Atomerőmű Sportegyesület Szabad­idősport Bizottsága, va­lamint a Korvin Óraszalon támogatásával. A verseny célja az volt, hogy teniszezési lehetősé­get biztosítson mindazok részére, akik versenysze­rűen nem teniszeznek. A bajnokságban 11 csapat vett részt, (25 fő) első és másodosztályban. A ver­seny lebonyolítása kör­­mérkőzéses formában tör­tént, ez 25 mérkőzést je­lentett. A bajnokság vég­eredménye a következő: A osztály: 1. Dumb és Dumber (Barta Attila, Tárnok László), 2. Csiga­­fröccs (Zöld Ferenc, Pap Norbert), 3. Popeye (dr. Serdült Tibor, Serdült Jó­zsef), 4. S.K. (Skach Ale­xandra, Skach Lóránt, Szi­lágyi István), 5. Defekt duó (Pataki János, Jantner József), 6. Lido (Apembe William, Klopcsik Fe­renc). B osztály: 1. Bab-len­cse (dr. Lencse László, Lencse László), 2. Perfau (Fauszt Gábor, Szász Ti­bor), 3. Siker TC (Sziklási Pál, Krómer József, Szen­tes Gábor), 4. W 123 (Makai János, Odor Ervin, Csanádi Gábor), 5. Gold Boys (Balogh László, Já­vorka András). Tárnok László Labdarúgás Iparági selejtező Pécsen Öt csapat vett részt a Villamos Iparági Selej­tező mérkőzéseken jú­nius hatodikán, Pécsen. Természetesen az Atotnerőmű aranylábú focistái sem maradhat­tak ki a mezőnyből. Rajtuk kívül pályára lépett az ÉDÁSZ, az Ajkai Erőmű, a DÉ­­DÁSZ, és a Pécsi Erőmű csapata is. A körmérkőzéseken a kö­vetkező paksi eredmé­nyek születtek: Paks — DÉDÁSZ 4-1, ÉDÁSZ 10-3, Pécs 13-1,Ajka 3-1. A szeptemberi, ‘ a Budapesti Hőerőmű ál­tal rendezendő ver­senyre az Atomerőmű csapata mellett az ÉDÁSZ jutott be. Az Atomerőmű foci­csapatának tagjai vol­tak: Hornyák László, Taba István, Kugli Jó­zsef, Pintér Zsolt, Si­mon Zoltán, Kirtyán László, Klopcsik Ist­ván, Szabadi Vilmos, Mikolics Tibor, Vörös József, Pécz János, Izsák Lajos és a csa­patkapitány Patkós Ist­ván. -s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents