Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-07-01 / 7-8. szám

1998. július-augusztus Atomerőmű 3. oldal A WANO megalakulását az 1986-ban bekövetkezett csernobili baleset váltotta ki, illetve az késztette a nukleáris erő­műveket arra, hogy elgondolkozzanak egy hatékony nemzetközi szervezet lét­rehozásán. 1989 májusában Moszkvá­ban gyűltek össze a világ minden részé­ről a nukleáris társaságok vezető képvi­selői, felismerve az atomerőműveik biz­tonságának és megbízhatóságának ma­ximalizálása érdekében szükséges együttműködést. A csernobili baleset jelentősége saját szervezeteik szempontjából világos volt. Még egy nagy nukleáris baleset hatása bárhol a világon katasztrofális következ­ményekkel járna a nukleáris iparra nézve. A WANO- nak a világ több mint harminc országából jelenleg 148 tagja van, akik több, mint 20 nyelven beszélnek. A világ összes atomerőműve, valamint üzemeltető társaságok és kutató szervezetek tartoznak a tagok közé. A WANO kétségtelenül hosszá utat tett meg nyolc évvel ezelőtti megalakulása óta, akkor is, ha a kezdeti gyors felfelé ívelés után mostanra a stagnálás vagy talán inkább a csökkenés jelei mutatkoznak. Ennek legfőbb oka, hogy a tagok keveslik a csatlakozásukból származó kézzel­fogható előnyöket. Emiatt 1997 tavaszán a leköszönő elnök, Rémy Carle és a helyébe lépő elnök, Zack Pate úgy döntött, hogy ideje a WANO célkitűzéseit, szervezetét és programjait felülvizsgálni, ezzel biztosítva, hogy a WANO megfelel tagjai jelenlegi és jövőbeni igényeinek. Ennek szelle­mében a WANO vezetői felkérték Ray Hallt és Bob Franklint (mindketten korábban WANO igazgatósági tagok, illetve regionális elnökök voltak), hogy a tagok széleskörű megkérdezésével végezzük el a WANO belső vizsgálatát. A WANO tagok és erőművek vezetői és munkatársai közül harminc országból 189 képviselőt kérdeztek meg az 1997 májustól októberig terjedő időszak alatt. A megkérdezettek között szerepelt az összes WANO kormányzótanács tag 70%-a és mind az öt központ dol­gozóinak 70%-a. A megkérdezettek erőművet üzemel­tető szervezetek legfelső vezetői, erőmű igazgatók, fő­mérnökök és más erőművi felső vezetők, valamint az üzemeltetőkkel kapcsolatban álló szervezetek képvise­lői voltak. Erőművünk biztonsági igazgatója, Vámos Gábor is a megkérdezettek között volt, aki Paksot kép­viseli a WANO Moszkvai Központ Igazgató Tanácsá­ban. Az elvégzett konzultációk eredményeként össze­gyűlt vélemények feldolgozása után az alábbi fontosabb megállapítások tehetők: WANO, nyolc éves fejlődés A WANO fejlődése 1989. évi megalakulása óta általá­ban megfelel a tagok elvárásainak. Mindössze nyolc év alatt - egy elképzelt koncepcióból a hatalmas ideoló­giai, kulturális és nyelvi különbségek ellenére - olyan működő világméretű szervezetet hoztak létre, amely az egész világon 148 tag számára nyújt öt féle információ- és tapasztalatcsere programot. A minőségi bizonyíték az, hogy javultak a biztonsági jellemzők és nem következett be olyan komoly baleset, mint ami a TMI-ihoz vagy csernobilihoz hasonlítható lenne. Az elvárásoknak megfelelően a WANO sokkal nagyobb jelentőséggel bír az egyes atomerőművek és a földrajzilag elszigetelt erőművek, mint a nagy atom­erőmű üzemeltető szervezetek számára. Azonban min­den tag - még azok is, akik nem hisznek abban, hogy a WANO tagság fontos a cégük vezetése számára - a WANO-ban szeretne maradni, mert úgy gondolják, hogy a WANO fontos a világméretű nukleáris ipar szempontjából és ezt kívánják támogatni. Az önkéntesség, a szervezeti decentralizáltság és a helyi autonómia továbbra is a WANO legfontosabb alapelveit képezi. A tagok kapcsolatára jellemző egyen­jogúságot - amely kölcsönös támogatást nyújt nem ál­lami és nem hatósági légkörben - nagyra értékelik. A tagok úgy vélik, hogy a WANO a megfelelő programo­kat indította be 1989. évi megalakulása óta. Annak elle­nére azonban, hogy világméretű szinten az erőművi mu­tatók javultak, sokan úgy érzik, hogy a fejlődés a vára­kozások ellenére mérsékelt, és hogy egy komoly baleset esetén a WANO a közvélemény kritikáját vonhatja ma­gára azzal, hogy nem tett meg mindent a megelőzés ér­dekében. Bár a WANO mint szervezet még formálódik, napjainkban már külső hitelességgel rendelkezik és sok más nemzetközi szervezet által elfogadottá vált. A WANO véleményére és fontosabb konferenciákon való részvételére számos szervezet, mint pld. NAÜ, OECD, NEA, a Nemzetközi Energia Tanács, a Világbank stb., valamint a legtöbb kormány és kormányhivatal a leg­több országban érdeklődést mutat. A Párizsi és Moszk­vai Központ Tanácsadó Bizottságának irányításával a WANO nagyon fontos szerepet játszik a közép- és ke­let-európai erőművekben az Európai UNIÓ (EU) által támogatott biztonságnövelő programok, valamint ezen erőművek saját hazai programjainak koordinálásában. A jelenlegi helyzet Nyolc éves működés után a WANO az utóbbi években veszített lendületéből. A részvétel stabilizálódott és úgy tűnik, hogy csökken. Az összekötő önérdek, ami a WANO megalakulása óta fennállt, kezd megszűnni. A megkérdezett legfelsőbb vezetők egyhangúlag támoga­tásukat fejezték ki a WANO számára és kinyilvánítot­ták, hogy a WANO-t fontos szervezetnek tekintik a vi­lágméretűn nukleáris ipar, mint reális energiatermelő ágazat megtartása érdekében. Mégis úgy tűnik, hogy a fenti kijelentés ellenére nem mindenki használja ki a sa­ját szervezete adta lehetőségeket, nem hangsúlyozzák eléggé a WANO programok jelentőségét saját társasá­gukon belül. Részben a fentiek miatt erőművi szinten a WANO programok támogatása és az azokban való részvétel megítélése vegyes. Vannak nagyon lelkesek, de vannak teljesen közömbösek is. Azokon a helyeken, ahol hiányzik az erőmű támogatása és a részvétel ala­csony, gyakran pénzügyi és gazdasági okokra hivatkoz­nak. Oroszországban, Ukrajnában, és néhány más kelet­európai országban speciális, külföldi kormányok által támogatott projektek nyújtanak nyilvánvaló, kézzelfog­ható támogatást. Részben ez eredményezte a WANO programok iránti érdeklődés és az azokban való részvé­tel csökkenését, mivel az erőművek személyzete ezekre a támogatott projektekre összpontosít. A WANO két­féle módon tudja növelni tagjai támogatási és részvételi szintjét, programjai minőségének és hatékonyságának növelésével és új tapasztalatcserére irányuló programok és „támogatás jellegű” programok bevezetésével. A WANO tagok elfogadnák a WANO tevékenységeiben és prioritásaiban történő fokozatos és időközben megva­lósítható változtatást, de radikális változást nem támo­gatnának. A WANO törékeny szervezet. Ennek tudatá­ban a tagok úgy vélik, hogy a WANO nem kell, hogy túl nagyravágyó legyen, reális elvárásokkal kell rendelkez­nie és csak alapos meggondolást követően vezessen be változásokat. A vizsgálatot végzők az írásos jelentésüket átadták a WANO kormányzótanács tagoknak, a WANO elnök­nek és a WANO központ igazgatóknak. A WANO kor­mányzótanács a jelentés alapján intézkedési tervet dol­gozott ki, amelyben egyrészt a vizsgálati jelentésben a WANO általános működésével kapcsolatban felvetett problémákat kezelik, másrészt a korábban megfogal­mazott programokat korrigálják. Tekintettel arra, hogy a korábbiakhoz képest a prog­ramokban a változások nem lesznek radikálisak, a WANO tevékenységével kapcsolatos korrekciós intéz­kedések pedig a kevésbé aktív WANO tagok bevoná­sára irányulnak, várhatóan a Paksi Atomerőmű szem­pontjából ez a megújulás nem hoz nagy változást. Paks eddig is a legaktívabb tagok közé tartozott és az erőmű továbbra is elkötelezett a WANO programokban való aktív részvétel mellett. A közeljövőben egy színes ki­advány fog megjelenni a Paksi Atomerőmű és a WANO kapcsolatáról, amelyben részletesen ismertetésre kerül az erőmű elmúlt nyolc év alatti WANO tevékenysége. (TJ) Pach Ferenc (1949-1998) 1998. június 18-án a Paksi Atomerőmű Rt. irodaépületére kitűzött fekete zászló jelezte, hogy munkatársunk, Pach Fe­renc (Külső Technológiai Osz­tály) eltávozott örökre. Sokan - akik ismerték és szerették - ne­hezen vettük tudomásul, hogy a gyógyíthatatlan betegség le­győzte. Hosszú, küzdelem volt, amely közel egy évig tartott. Kezdetben, az első műtét után bizakodott ő is és minden közel álló, hogy a gyógyulás után új­ból dolgozhat. A második, majd a harma­dik műtét egyre kevesebb esélyt adott. Milyen em­ber volt Pach Ferenc? Ha röviden akarunk vála­szolni, akkor azt lehetne mondani, hogy olyan, mint több ezer ember, aki az atom­erőműben dolgozik, végezte a munkáját, ő ilyen volt, de a mindennapi munkája mellett tu­dott időt szakítani arra is, hogy tegyen valamit embertársaiért. Az iskolapadból kikerülve aktí­van bekapcsolódott a közösségi munkába. Szinte minden szabad­idejét a társadalmi munka töl­tötte ki. Kitüntetett véradó volt. Munkájáért számtalanszor ka­pott elismerést. Munkahelyén kollégái, főnökei becsülték, sze­rették, szakmai tudására min­denkor igényt tartottak. Szerette az embereket. Hangulatteremtő egyéniség volt, szerette ha az emberek mosolyogtak. Mindent megtett, hogy a környezetében jól érezzék magukat a munkatár­sak, kollégák és barátok. Mindig lehetett számítani rá. Nemcsak magatartásával, munkájával je­leskedett, de főzés tudományával is kitűnt társai közül. Mint Paks szülöttje, hamar megtalálta az erőműbe vezető utat. 1974-ben mint VERTESZ-es már az atom­erőmű építésén dolgozik. 1980. január 3-tól a paksi atomerőmű dolgozója. Kezdetben a feleségé­vel egy munkahelyen dolgozott, akivel 23 évig kiegyensúlyozott házasságban éltek. A házasságba ho­zott két gyermekét, a 16 éves Máriát és a 14 éves Györgyöt saját gyerekeként szerette, szülői sze­retettel, gondosko­dással törődött ve­lük. Segítette őket életük elindításá­ban. Tele volt élet­kedvvel, tervek­kel... de a halál közbe szólt. Amikor érezte, hogy már nincs remény, akkor is pél­dásan, némán - soha nem pa­naszkodott - tűrte a nagy fájdal­mat, méltósággal várta az elke­rülhetetlen halált. Pach Ferenc, a szeretett félj, apa, barát és munkatárs szíve megszűnt dobogni. Eltávozott öröké: nagy űrt hagyott maga után. 1998. június 22-én több százan vettünk búcsút tőle. Zuhogó eső­ben, viharos szélben, mélységes fájdalommal a szívünkre, köny­­nyes szemmel kísértük el utolsó útjára. Szomorú szívvel, nagy tisztelettel hajtottunk fejet em­léke előtt. Nyugodjék békében! MJ. Nukleáris hírek a nagyvilágból Hulladék? Talán nyersanyag Elég általánosan ismert tény, hogy az atomenergetika legkényesebb kérdései közé tartozik a kiégett üzem­anyag mint hosszú élettartalmú, nagy aktivitású ra­dioaktív hulladék. Biztonságos elhelyezésére kidol­goztak módszereket, de a mai napig is keresik a leg­biztonságosabb módszert, a legjobb technológiát. Mivel a fő elhelyezési mód jelenleg az, hogy ezt a hulladékfajtát mély geológiai rétegekben helyezik el, érthető, hogy az optimális megoldás érdekében a helyszínen, föld alatti laboratórium­ban végeznek vizsgálatokat. Francia­­országban 3 helyszínt vizsgálnak e pillanatban, alkalmasak-e ilyen föld alatti kutató laboratórium helyszínéül. Közben a hulladékelhelyezés-koncep­­ciók is fejlődnek. Bizonyos technikai fejlődés bekövetkezése esetén a ma még hulladéknak tekintett anyagból értékes nyersanyag lehet. Ezért előtérbe került a gon­dolat, hogy ezt a fajta hulladékot visszanyerhető mó­don kell eltárolni. Egy francia szakértői bizottság már a következő hulladékkategóriákat állította fel:- maga a kiégett üzemanyag, amely a jövőben ér­tékes nyersanyag lehet. Ezt a föld felszínén, vagy a föld alatt, de a felszínhez közel kell tárolni, hogy ké­sőbb könnyebben visszanyerhető legyen.- Hosszú élettartamú, hőt nem termelő hulladék, amely mai ismereteink szerint nem alkalmas arra, hogy a születőben lévő technikával rövid élettarta­múvá alakítsák át. Ezt a hulladékot, amelynek táro­lása nem olyan kényes kérdés, le kell tenni mély geo­lógiai rétegekbe.- Az üvegbe ágyazott hulladék, amelyet jelenleg is nagy mennyiségben tárolnak a La Hague-i újrafel­dolgozó üzemben. Ezt a hulladékot még vagy 50 évig érdemes ugyanott, a telephelyen tárolni, amíg végle­ges elhelyezésükre megfelelő mély temetőhelyet ala­kítanak ki.- Az üvegbe ágyazás első fázisából nyert, kalcinált hasadási termékeket szintén átmeneti tárolóban, visz­­szanyerhetően kell tárolni, mert ebből később érde­mes lesz kinyerni a még hasznosítható izotópokat, il­letve a születő technikával át lehet alakítani rövid élettartamú, tehát könnyebben elhelyezhető hulla­dékká. Megatonnákból - megawattok Az orosz-amerikai gazdasági kapcsolatok jelentős terü­lete az orosz nukleáris hadipotenciál átállítása az atom békés célú hasznosítására. A legutóbbi tárgyalásokon 3 millió US dollárt szántak a volt szovjet „nukleáris váro­sok” békés célú átállítására. Egy milliárd dollárt (!) szánnak beruházásokra, amelyek segítségével az atom­fegyver gyártására alkalmas orosz plutóniumkészletet átalakítják reaktorban elégethető üzemanyaggá (a kö­vetkező 5-6 évben mintegy 50 tonnát). Még a múlt szep­temberben írtak alá olyan szerződést, amelynek kereté­ben Oroszország kötelezi magát, hogy 2000-től kezdve nem gyárt atomfegyver előállítására alkalmas plutóniu­mot. Nem haladnak viszont azok a tárgyalások, amelyek arra irányulnak, hogy Oroszország atomfegyver nyers­anyagból reaktor üzemanyaggá „szelídített” uránt adjon el az Egyesült Államoknak. Az ok: Oroszország magas árat követel. Élettartam-hosszabbítás Az atomerőművek tervezésekor megad­nak egy elvi időtartamot, ameddig a blokk biztonságosan üzemeltethető. Ez persze nem jelenti azt, hogy a garanciaidő más­napján a blokk már nem biztonságos. Egy doboz lejárt konzervet a háziasszony beállítódásának megfelelően vagy gondolkodás nélkül kidob, vagy megszagolva megállapítja, hogy „ennek még semmi baja”, és a család elé adja. Nos, egy atomerőműnél mindenképp érdemes „szimatolni”. Már élettartama kezdetétől rendszeres és részletes vizsgálatokkal el­lenőrzik műszaki állapotát. Minden üzemeltető álma, hogy „majd akkor”, az élettartam lejártakor kellően bizonyítani tudják, hogy „ennek még semmi baja”, és a hatóságtól megkaphatják az engedélyt a további üzemeltetésre. Gazdasági szempontból ez nagyon fontos kérdés az üzemeltető számára. És időben most tartunk ott, hogy várhatóan egyre-másra érkeznek ilyen kérések az atomenergetikában úttörő országok hatóságaihoz. A kedves olvasónak nem kell azonban aggódnia, hogy a „lejárt” atomerőművek üzemelte­tése számára valami kockázatnövekedést jelent. A ha­tóságok nagyon gondosan, alaposan mérlegelik a be­terjesztett bizonyítékokat, és csak ténylegesen kifo­gástalan állapotban adják meg az engedélyt a további üzemelésre. Annak bizonyítékául, hogy a hatóságok „nem kap­kodják el a dolgot”, álljon itt a becslés: az amerikai Oconee erőmű az USA-ban másodikként nyújtott be ilyen élettartam-meghosszabbítási kérelmet, a végle­ges válaszra pet előre láthatólag 3-5 évet kell vár­niuk. Vinnay István Vegyépszer: új stratégia A Vegyépszer Rt. sajtótájékoztatóján ismertették a cég vezetői az új stratégiai koncepciót és az idei első félév eredményeit. A társaság célja belföl­dön pozícióik stabilizá­lása, külföldi piacokon az elért pozíciók megőr­zése és minden területen a hatékonyság javítása. Ennek érdekében a cég mobilizálja ingatlanva­gyona egy részét, azt forgótőkévé alakítja, kötvénykibocsátással középtávú befektetőkkel tárgyalva hosszabb távú tőkebevonást valósít meg. Az első félév végén eladták hatalmas szék­házukat, szeptember vé­géig ki is költöznek be­lőle. A költségek csökken­tésére munkaköröket vonnak össze és 186 főt érintő csoportos létszám­­leépítést valósítanak meg. A „gondoskodó el­bocsátás” keretében se­gítik e dolgozók újbóli munkába állását. Ennek eredményeként közülük már 110-nek van új munkahelye. A cég ha­gyományos piacain — a vegyipari és erőművi be­ruházások terén jelentős munkákkal rendelkezik. Sikeres, új vállalkozás volt a Szilas lakópark felépítése, kiváló refe­renciát jelent az üzlet­­központok kivitelezésé­ben a hamarosan elké­szülő Lurdy ház 7 milli­árd forintos beruházása. A FÁK országokban az államközi megállapodá­sokat magánjogi szerző­désekkel váltották fel, ott és más területeken is amerikai, amerikai-török vállalatokkal is kötött a cég alvállalkozási szer­ződéseket. Biztonságtechnikai és tűzvédelmi kiállítás A Miller Freeman csoport sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet az ez év novem­ber 3-6. között Párizsban, a Pare des Expositions-ban megrendezésre kerülő EXPOPROTECTION/FEU kiállításokra. Ezek a biz­tonságvédelem, valamint a tűzvédelem és segélynyúj­tás nemzetközi seregszem­léi, amelyeket ettől az évtől kezdve együtt rendeznek meg kétévente. A döntés­hozók és a látogatók ily módon globális képet kap­hatnak a munkavédelem, a biztonság- és a tűzvédelem területeiről. E három téma­körről egymást követő na­pokon kollokviumokat is tartanak tapasztalatcsere, valamint az európai eszkö­zök és módszerek ismerte­tése céljából. Több mint 800 kiállítót (ebből 300 külföldit) várnak, és mint­egy 36.000 látogatóra szá­mítanak. A kiállítás jelen­tőségét bizonyítja, hogy bűnmegelőzési technikákra 1997-ben világviszonylat­ban mintegy 15 Mrd FF-ot fordítottak, e terület növe­kedése évi 3-8%. A tűzvé­delemre 1996-ban mintegy 7 Mrd, FF volt a globális ráfordítás, évi 2-7% növe­kedés mellett. A munkavé­delem beruházásai elérték a 4 Mrd FF-ot, növekedésük pedig 7,3-9,7% évente. 1996-ban 28 ország vett részt kiállítóként, a látoga­tók 64%-a EU tagorszá­gokból, 12%-a pedig Kö­­zép-Kelet-Európából érke­zett. (SGY) Megújul a WANO

Next

/
Thumbnails
Contents