Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1998-07-01 / 7-8. szám
1998. július-augusztus Atomerőmű 3. oldal A WANO megalakulását az 1986-ban bekövetkezett csernobili baleset váltotta ki, illetve az késztette a nukleáris erőműveket arra, hogy elgondolkozzanak egy hatékony nemzetközi szervezet létrehozásán. 1989 májusában Moszkvában gyűltek össze a világ minden részéről a nukleáris társaságok vezető képviselői, felismerve az atomerőműveik biztonságának és megbízhatóságának maximalizálása érdekében szükséges együttműködést. A csernobili baleset jelentősége saját szervezeteik szempontjából világos volt. Még egy nagy nukleáris baleset hatása bárhol a világon katasztrofális következményekkel járna a nukleáris iparra nézve. A WANO- nak a világ több mint harminc országából jelenleg 148 tagja van, akik több, mint 20 nyelven beszélnek. A világ összes atomerőműve, valamint üzemeltető társaságok és kutató szervezetek tartoznak a tagok közé. A WANO kétségtelenül hosszá utat tett meg nyolc évvel ezelőtti megalakulása óta, akkor is, ha a kezdeti gyors felfelé ívelés után mostanra a stagnálás vagy talán inkább a csökkenés jelei mutatkoznak. Ennek legfőbb oka, hogy a tagok keveslik a csatlakozásukból származó kézzelfogható előnyöket. Emiatt 1997 tavaszán a leköszönő elnök, Rémy Carle és a helyébe lépő elnök, Zack Pate úgy döntött, hogy ideje a WANO célkitűzéseit, szervezetét és programjait felülvizsgálni, ezzel biztosítva, hogy a WANO megfelel tagjai jelenlegi és jövőbeni igényeinek. Ennek szellemében a WANO vezetői felkérték Ray Hallt és Bob Franklint (mindketten korábban WANO igazgatósági tagok, illetve regionális elnökök voltak), hogy a tagok széleskörű megkérdezésével végezzük el a WANO belső vizsgálatát. A WANO tagok és erőművek vezetői és munkatársai közül harminc országból 189 képviselőt kérdeztek meg az 1997 májustól októberig terjedő időszak alatt. A megkérdezettek között szerepelt az összes WANO kormányzótanács tag 70%-a és mind az öt központ dolgozóinak 70%-a. A megkérdezettek erőművet üzemeltető szervezetek legfelső vezetői, erőmű igazgatók, főmérnökök és más erőművi felső vezetők, valamint az üzemeltetőkkel kapcsolatban álló szervezetek képviselői voltak. Erőművünk biztonsági igazgatója, Vámos Gábor is a megkérdezettek között volt, aki Paksot képviseli a WANO Moszkvai Központ Igazgató Tanácsában. Az elvégzett konzultációk eredményeként összegyűlt vélemények feldolgozása után az alábbi fontosabb megállapítások tehetők: WANO, nyolc éves fejlődés A WANO fejlődése 1989. évi megalakulása óta általában megfelel a tagok elvárásainak. Mindössze nyolc év alatt - egy elképzelt koncepcióból a hatalmas ideológiai, kulturális és nyelvi különbségek ellenére - olyan működő világméretű szervezetet hoztak létre, amely az egész világon 148 tag számára nyújt öt féle információ- és tapasztalatcsere programot. A minőségi bizonyíték az, hogy javultak a biztonsági jellemzők és nem következett be olyan komoly baleset, mint ami a TMI-ihoz vagy csernobilihoz hasonlítható lenne. Az elvárásoknak megfelelően a WANO sokkal nagyobb jelentőséggel bír az egyes atomerőművek és a földrajzilag elszigetelt erőművek, mint a nagy atomerőmű üzemeltető szervezetek számára. Azonban minden tag - még azok is, akik nem hisznek abban, hogy a WANO tagság fontos a cégük vezetése számára - a WANO-ban szeretne maradni, mert úgy gondolják, hogy a WANO fontos a világméretű nukleáris ipar szempontjából és ezt kívánják támogatni. Az önkéntesség, a szervezeti decentralizáltság és a helyi autonómia továbbra is a WANO legfontosabb alapelveit képezi. A tagok kapcsolatára jellemző egyenjogúságot - amely kölcsönös támogatást nyújt nem állami és nem hatósági légkörben - nagyra értékelik. A tagok úgy vélik, hogy a WANO a megfelelő programokat indította be 1989. évi megalakulása óta. Annak ellenére azonban, hogy világméretű szinten az erőművi mutatók javultak, sokan úgy érzik, hogy a fejlődés a várakozások ellenére mérsékelt, és hogy egy komoly baleset esetén a WANO a közvélemény kritikáját vonhatja magára azzal, hogy nem tett meg mindent a megelőzés érdekében. Bár a WANO mint szervezet még formálódik, napjainkban már külső hitelességgel rendelkezik és sok más nemzetközi szervezet által elfogadottá vált. A WANO véleményére és fontosabb konferenciákon való részvételére számos szervezet, mint pld. NAÜ, OECD, NEA, a Nemzetközi Energia Tanács, a Világbank stb., valamint a legtöbb kormány és kormányhivatal a legtöbb országban érdeklődést mutat. A Párizsi és Moszkvai Központ Tanácsadó Bizottságának irányításával a WANO nagyon fontos szerepet játszik a közép- és kelet-európai erőművekben az Európai UNIÓ (EU) által támogatott biztonságnövelő programok, valamint ezen erőművek saját hazai programjainak koordinálásában. A jelenlegi helyzet Nyolc éves működés után a WANO az utóbbi években veszített lendületéből. A részvétel stabilizálódott és úgy tűnik, hogy csökken. Az összekötő önérdek, ami a WANO megalakulása óta fennállt, kezd megszűnni. A megkérdezett legfelsőbb vezetők egyhangúlag támogatásukat fejezték ki a WANO számára és kinyilvánították, hogy a WANO-t fontos szervezetnek tekintik a világméretűn nukleáris ipar, mint reális energiatermelő ágazat megtartása érdekében. Mégis úgy tűnik, hogy a fenti kijelentés ellenére nem mindenki használja ki a saját szervezete adta lehetőségeket, nem hangsúlyozzák eléggé a WANO programok jelentőségét saját társaságukon belül. Részben a fentiek miatt erőművi szinten a WANO programok támogatása és az azokban való részvétel megítélése vegyes. Vannak nagyon lelkesek, de vannak teljesen közömbösek is. Azokon a helyeken, ahol hiányzik az erőmű támogatása és a részvétel alacsony, gyakran pénzügyi és gazdasági okokra hivatkoznak. Oroszországban, Ukrajnában, és néhány más keleteurópai országban speciális, külföldi kormányok által támogatott projektek nyújtanak nyilvánvaló, kézzelfogható támogatást. Részben ez eredményezte a WANO programok iránti érdeklődés és az azokban való részvétel csökkenését, mivel az erőművek személyzete ezekre a támogatott projektekre összpontosít. A WANO kétféle módon tudja növelni tagjai támogatási és részvételi szintjét, programjai minőségének és hatékonyságának növelésével és új tapasztalatcserére irányuló programok és „támogatás jellegű” programok bevezetésével. A WANO tagok elfogadnák a WANO tevékenységeiben és prioritásaiban történő fokozatos és időközben megvalósítható változtatást, de radikális változást nem támogatnának. A WANO törékeny szervezet. Ennek tudatában a tagok úgy vélik, hogy a WANO nem kell, hogy túl nagyravágyó legyen, reális elvárásokkal kell rendelkeznie és csak alapos meggondolást követően vezessen be változásokat. A vizsgálatot végzők az írásos jelentésüket átadták a WANO kormányzótanács tagoknak, a WANO elnöknek és a WANO központ igazgatóknak. A WANO kormányzótanács a jelentés alapján intézkedési tervet dolgozott ki, amelyben egyrészt a vizsgálati jelentésben a WANO általános működésével kapcsolatban felvetett problémákat kezelik, másrészt a korábban megfogalmazott programokat korrigálják. Tekintettel arra, hogy a korábbiakhoz képest a programokban a változások nem lesznek radikálisak, a WANO tevékenységével kapcsolatos korrekciós intézkedések pedig a kevésbé aktív WANO tagok bevonására irányulnak, várhatóan a Paksi Atomerőmű szempontjából ez a megújulás nem hoz nagy változást. Paks eddig is a legaktívabb tagok közé tartozott és az erőmű továbbra is elkötelezett a WANO programokban való aktív részvétel mellett. A közeljövőben egy színes kiadvány fog megjelenni a Paksi Atomerőmű és a WANO kapcsolatáról, amelyben részletesen ismertetésre kerül az erőmű elmúlt nyolc év alatti WANO tevékenysége. (TJ) Pach Ferenc (1949-1998) 1998. június 18-án a Paksi Atomerőmű Rt. irodaépületére kitűzött fekete zászló jelezte, hogy munkatársunk, Pach Ferenc (Külső Technológiai Osztály) eltávozott örökre. Sokan - akik ismerték és szerették - nehezen vettük tudomásul, hogy a gyógyíthatatlan betegség legyőzte. Hosszú, küzdelem volt, amely közel egy évig tartott. Kezdetben, az első műtét után bizakodott ő is és minden közel álló, hogy a gyógyulás után újból dolgozhat. A második, majd a harmadik műtét egyre kevesebb esélyt adott. Milyen ember volt Pach Ferenc? Ha röviden akarunk válaszolni, akkor azt lehetne mondani, hogy olyan, mint több ezer ember, aki az atomerőműben dolgozik, végezte a munkáját, ő ilyen volt, de a mindennapi munkája mellett tudott időt szakítani arra is, hogy tegyen valamit embertársaiért. Az iskolapadból kikerülve aktívan bekapcsolódott a közösségi munkába. Szinte minden szabadidejét a társadalmi munka töltötte ki. Kitüntetett véradó volt. Munkájáért számtalanszor kapott elismerést. Munkahelyén kollégái, főnökei becsülték, szerették, szakmai tudására mindenkor igényt tartottak. Szerette az embereket. Hangulatteremtő egyéniség volt, szerette ha az emberek mosolyogtak. Mindent megtett, hogy a környezetében jól érezzék magukat a munkatársak, kollégák és barátok. Mindig lehetett számítani rá. Nemcsak magatartásával, munkájával jeleskedett, de főzés tudományával is kitűnt társai közül. Mint Paks szülöttje, hamar megtalálta az erőműbe vezető utat. 1974-ben mint VERTESZ-es már az atomerőmű építésén dolgozik. 1980. január 3-tól a paksi atomerőmű dolgozója. Kezdetben a feleségével egy munkahelyen dolgozott, akivel 23 évig kiegyensúlyozott házasságban éltek. A házasságba hozott két gyermekét, a 16 éves Máriát és a 14 éves Györgyöt saját gyerekeként szerette, szülői szeretettel, gondoskodással törődött velük. Segítette őket életük elindításában. Tele volt életkedvvel, tervekkel... de a halál közbe szólt. Amikor érezte, hogy már nincs remény, akkor is példásan, némán - soha nem panaszkodott - tűrte a nagy fájdalmat, méltósággal várta az elkerülhetetlen halált. Pach Ferenc, a szeretett félj, apa, barát és munkatárs szíve megszűnt dobogni. Eltávozott öröké: nagy űrt hagyott maga után. 1998. június 22-én több százan vettünk búcsút tőle. Zuhogó esőben, viharos szélben, mélységes fájdalommal a szívünkre, könynyes szemmel kísértük el utolsó útjára. Szomorú szívvel, nagy tisztelettel hajtottunk fejet emléke előtt. Nyugodjék békében! MJ. Nukleáris hírek a nagyvilágból Hulladék? Talán nyersanyag Elég általánosan ismert tény, hogy az atomenergetika legkényesebb kérdései közé tartozik a kiégett üzemanyag mint hosszú élettartalmú, nagy aktivitású radioaktív hulladék. Biztonságos elhelyezésére kidolgoztak módszereket, de a mai napig is keresik a legbiztonságosabb módszert, a legjobb technológiát. Mivel a fő elhelyezési mód jelenleg az, hogy ezt a hulladékfajtát mély geológiai rétegekben helyezik el, érthető, hogy az optimális megoldás érdekében a helyszínen, föld alatti laboratóriumban végeznek vizsgálatokat. Franciaországban 3 helyszínt vizsgálnak e pillanatban, alkalmasak-e ilyen föld alatti kutató laboratórium helyszínéül. Közben a hulladékelhelyezés-koncepciók is fejlődnek. Bizonyos technikai fejlődés bekövetkezése esetén a ma még hulladéknak tekintett anyagból értékes nyersanyag lehet. Ezért előtérbe került a gondolat, hogy ezt a fajta hulladékot visszanyerhető módon kell eltárolni. Egy francia szakértői bizottság már a következő hulladékkategóriákat állította fel:- maga a kiégett üzemanyag, amely a jövőben értékes nyersanyag lehet. Ezt a föld felszínén, vagy a föld alatt, de a felszínhez közel kell tárolni, hogy később könnyebben visszanyerhető legyen.- Hosszú élettartamú, hőt nem termelő hulladék, amely mai ismereteink szerint nem alkalmas arra, hogy a születőben lévő technikával rövid élettartamúvá alakítsák át. Ezt a hulladékot, amelynek tárolása nem olyan kényes kérdés, le kell tenni mély geológiai rétegekbe.- Az üvegbe ágyazott hulladék, amelyet jelenleg is nagy mennyiségben tárolnak a La Hague-i újrafeldolgozó üzemben. Ezt a hulladékot még vagy 50 évig érdemes ugyanott, a telephelyen tárolni, amíg végleges elhelyezésükre megfelelő mély temetőhelyet alakítanak ki.- Az üvegbe ágyazás első fázisából nyert, kalcinált hasadási termékeket szintén átmeneti tárolóban, viszszanyerhetően kell tárolni, mert ebből később érdemes lesz kinyerni a még hasznosítható izotópokat, illetve a születő technikával át lehet alakítani rövid élettartamú, tehát könnyebben elhelyezhető hulladékká. Megatonnákból - megawattok Az orosz-amerikai gazdasági kapcsolatok jelentős területe az orosz nukleáris hadipotenciál átállítása az atom békés célú hasznosítására. A legutóbbi tárgyalásokon 3 millió US dollárt szántak a volt szovjet „nukleáris városok” békés célú átállítására. Egy milliárd dollárt (!) szánnak beruházásokra, amelyek segítségével az atomfegyver gyártására alkalmas orosz plutóniumkészletet átalakítják reaktorban elégethető üzemanyaggá (a következő 5-6 évben mintegy 50 tonnát). Még a múlt szeptemberben írtak alá olyan szerződést, amelynek keretében Oroszország kötelezi magát, hogy 2000-től kezdve nem gyárt atomfegyver előállítására alkalmas plutóniumot. Nem haladnak viszont azok a tárgyalások, amelyek arra irányulnak, hogy Oroszország atomfegyver nyersanyagból reaktor üzemanyaggá „szelídített” uránt adjon el az Egyesült Államoknak. Az ok: Oroszország magas árat követel. Élettartam-hosszabbítás Az atomerőművek tervezésekor megadnak egy elvi időtartamot, ameddig a blokk biztonságosan üzemeltethető. Ez persze nem jelenti azt, hogy a garanciaidő másnapján a blokk már nem biztonságos. Egy doboz lejárt konzervet a háziasszony beállítódásának megfelelően vagy gondolkodás nélkül kidob, vagy megszagolva megállapítja, hogy „ennek még semmi baja”, és a család elé adja. Nos, egy atomerőműnél mindenképp érdemes „szimatolni”. Már élettartama kezdetétől rendszeres és részletes vizsgálatokkal ellenőrzik műszaki állapotát. Minden üzemeltető álma, hogy „majd akkor”, az élettartam lejártakor kellően bizonyítani tudják, hogy „ennek még semmi baja”, és a hatóságtól megkaphatják az engedélyt a további üzemeltetésre. Gazdasági szempontból ez nagyon fontos kérdés az üzemeltető számára. És időben most tartunk ott, hogy várhatóan egyre-másra érkeznek ilyen kérések az atomenergetikában úttörő országok hatóságaihoz. A kedves olvasónak nem kell azonban aggódnia, hogy a „lejárt” atomerőművek üzemeltetése számára valami kockázatnövekedést jelent. A hatóságok nagyon gondosan, alaposan mérlegelik a beterjesztett bizonyítékokat, és csak ténylegesen kifogástalan állapotban adják meg az engedélyt a további üzemelésre. Annak bizonyítékául, hogy a hatóságok „nem kapkodják el a dolgot”, álljon itt a becslés: az amerikai Oconee erőmű az USA-ban másodikként nyújtott be ilyen élettartam-meghosszabbítási kérelmet, a végleges válaszra pet előre láthatólag 3-5 évet kell várniuk. Vinnay István Vegyépszer: új stratégia A Vegyépszer Rt. sajtótájékoztatóján ismertették a cég vezetői az új stratégiai koncepciót és az idei első félév eredményeit. A társaság célja belföldön pozícióik stabilizálása, külföldi piacokon az elért pozíciók megőrzése és minden területen a hatékonyság javítása. Ennek érdekében a cég mobilizálja ingatlanvagyona egy részét, azt forgótőkévé alakítja, kötvénykibocsátással középtávú befektetőkkel tárgyalva hosszabb távú tőkebevonást valósít meg. Az első félév végén eladták hatalmas székházukat, szeptember végéig ki is költöznek belőle. A költségek csökkentésére munkaköröket vonnak össze és 186 főt érintő csoportos létszámleépítést valósítanak meg. A „gondoskodó elbocsátás” keretében segítik e dolgozók újbóli munkába állását. Ennek eredményeként közülük már 110-nek van új munkahelye. A cég hagyományos piacain — a vegyipari és erőművi beruházások terén jelentős munkákkal rendelkezik. Sikeres, új vállalkozás volt a Szilas lakópark felépítése, kiváló referenciát jelent az üzletközpontok kivitelezésében a hamarosan elkészülő Lurdy ház 7 milliárd forintos beruházása. A FÁK országokban az államközi megállapodásokat magánjogi szerződésekkel váltották fel, ott és más területeken is amerikai, amerikai-török vállalatokkal is kötött a cég alvállalkozási szerződéseket. Biztonságtechnikai és tűzvédelmi kiállítás A Miller Freeman csoport sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet az ez év november 3-6. között Párizsban, a Pare des Expositions-ban megrendezésre kerülő EXPOPROTECTION/FEU kiállításokra. Ezek a biztonságvédelem, valamint a tűzvédelem és segélynyújtás nemzetközi seregszemléi, amelyeket ettől az évtől kezdve együtt rendeznek meg kétévente. A döntéshozók és a látogatók ily módon globális képet kaphatnak a munkavédelem, a biztonság- és a tűzvédelem területeiről. E három témakörről egymást követő napokon kollokviumokat is tartanak tapasztalatcsere, valamint az európai eszközök és módszerek ismertetése céljából. Több mint 800 kiállítót (ebből 300 külföldit) várnak, és mintegy 36.000 látogatóra számítanak. A kiállítás jelentőségét bizonyítja, hogy bűnmegelőzési technikákra 1997-ben világviszonylatban mintegy 15 Mrd FF-ot fordítottak, e terület növekedése évi 3-8%. A tűzvédelemre 1996-ban mintegy 7 Mrd, FF volt a globális ráfordítás, évi 2-7% növekedés mellett. A munkavédelem beruházásai elérték a 4 Mrd FF-ot, növekedésük pedig 7,3-9,7% évente. 1996-ban 28 ország vett részt kiállítóként, a látogatók 64%-a EU tagországokból, 12%-a pedig Közép-Kelet-Európából érkezett. (SGY) Megújul a WANO
