Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1998-05-01 / 5. szám
1998. május Atomerőmű 3. oldal Karbantartók képzése (Folytatás az 1■ oldalról.) A karbantartási stratégia oktatása kapcsán 2 óra megtartására személyesen is vállalkoztam, így lehetőségem nyílt arra, hogy azokkal az emberekkel is találkozhassam, akik eddig még nem ismertek és a vezetési irányvonalakat eleve tőlem hallják, azzal kapcsolatban feltehessék kérdéseiket. A karbantartó tanfolyamot az 1998. évi főjavításokig fejeztük be. Második pillérként a saját és a rezsisként foglalkoztatott személyzet vizsgáztatását írtuk elő a munkakörhöz kapcsolódó minden karbantartási és emelési technológiából. Ezeket a vizsgákat már az 1997. évi főjavításokat megelőzően lebonyolítottuk és ez a saját és a rezsióradíjasként foglalkoztatott személyzet teljes körét érintette. Az oktatás harmadik pillérének a szintentartó képzést tekintjük. A KGYK és a SAT adta lehetőségek a képzés színvonalának emelésében nagyon sokat jelenthetnek, megalapozhatják a karbantartás jövőjét. Az oktatás igényessé tételét követeli meg az is, hogy néhány frekventált karbantartói munkakör hatósági vizsgaköteles lesz a jövő évtől. Ehhez pedig komoly feltételeket kell teremteni, elsősorban megfelelő oktatási anyagokat írni, oktatókat felkészíteni. A képzés konkrét eredményeit a főjavítások után lehet lemérni. Ügy érzem, szükség volt az oktatásra több szempontból is. Az emberek többsége szeretné elsőre jól végezni a munkáját, ehhez önbizalomra, tudásra, jártasságra, a szabályok ismeretére és helyes értelmezésére van szüksége. Több külföldi atomerőműben jártam, állíthatom, hogy a paksi karbantartó személyzet tudása nem marad el az ottani karbantartókétól. A fizikai dolgozókat nehéz iskolapadba ültetni, de ha értelmét látják, legközelebb már jobban elfogadják, hogy erre szükségük van. Ha sikerül az oktatással azt a többletet megadnunk, ami a minőségi munkavégzéshez szükséges, akkor elértük a kitűzött célt, hiszen az eredménye a termelési eredményekben és a munkánk kedvezőbb megítélésében is jelentkezni fog. * Kiss Péter esztergályos (Gyártó osztály): — Hogyan látja, miért volt fontos, és egyáltalán szükséges volt-e ez az oktatás? — Azt eldönteni nem tudom, hogy mennyire volt fontos. Egyet tudok mondani, hogy nekünk ez a fajta stílus, amit most kaptunk az oktatás alatt, új volt. — Mit jelent ez? Menynyiben különbözött az eddigiekben megszokottól? — Egészen más szellemben folytak az előadások és olyan információk birtokába jutottunk, amit idáig nem közölt velünk senki. Most más területekre is betekintést nyertünk. Végül is mi valahol éreztük, hogy ezeket a dolgokat így kellene csinálni, mint ahogy most beszélnek róla. — Valamilyen konkrét példát tudna említeni ezzel kapcsolatban? — A munkavégzés, a munkához való hozzáállás, amit most elvárnak. Annak idején úgy fogalmaztuk meg, hogy a legjobb tudásunk szerint kell a feladatunkat elvégezni. Most erről is beszéltek, csak tágabb értelemben. Az egész területet átfogóan láthattuk, a biztonsági ismeretektől kezdve a biztonságos munkavégzésig mindenről szó volt. Nekem az ismereteimet bővítette ez az előadássorozat és olyan területről szereztem információkat, amibe eddig nem nagyon tudtunk betekinteni, mert a mi világunk - a forgácsolók világa - egy teljesen más világ. Nálunk a pontos munkavégzés a kritériuma az egésznek. Mi nem hibázhatunk, mert akkor elölről kell kezdeni a munkát. Úgy kell mások keze alá dolgoznunk, hogy gördülékenyen menjen a munka. Szauer Lajos (FKO): — Számomra inkább csak elméletileg jelentett újat ez a képzés. Azt el kell ismerni, hogy szükséges volt, mert több mindent hallottunk olyat, amikor a padtársakkal össze is néztünk, hogy „ez okos dolog”. A részletek nélkül csak azt mondhatom, hogy egy egész órai anyag is összejönne abból, ami újdonságot jelentett. Hogy konkrét példát is említsek, számomra rendkívül érdekes volt a kazetták hőmérsékletéről, a reaktortartályban megfigyelhető hőmérsékletekről, a víz hőmérsékletéről szóló előadás. Természetesen vagyunk itt többen régi dolgozók (én is 1977-től vagyok a PAV, illetve a PA Rt. dolgozója), akiknek 1978- ban volt az az alaptanfolyam, ami akkor elég hoszszasnak tűnt. Három hónap kemény tanulást jelentett, és elég jól összerázott bennünket. Akkor első hallásra nagyon sok újdonság volt. Ez a mostani továbbképzés sok ismeretet frissített fel bennünk, mindenképpen pozitívan éltem meg a történteket. Az előadókról is csak azt mondhatom, hogy mindenki a legjobbat nyújtotta. Szederkényi Ferenc (Neutron Kft., külsős turbinások): — Az elméleti részben nagyon sok új dolgot hallottunk. Főleg azokra a dolgokra gondolok, amiket mi kintről nem látunk, például a karbantartási stratégiát. A gyakorlati részről nem tudtak újdonságot mondani, ami érthető is, mert túlzottan nem szabad belebonyolódni a részterületek munkájába. A külső cégek munkavállalóinak véleménye nem biztos, hogy megegyezik a PA Rtos munkavállalókéval, mivel az előbbiek úgy érzik, hogy olyan „tessék-lássék” módon itt vannak, jó, hogy itt vannak, de a háromhat hónapos szerződések, amelyeket velük kötnek, létbizonytalanságot okoznak. A külsősök általában olyan véleménnyel vannak a tanfolyamokról, hogy meg kell csinálni, mert ha nem végzik el, lehet, hogy holnap már nem lesz rájuk szükség. Tamás Gyula művezető (TMK): — Mindenképpen hasznos és jó volt, hiszen akik részt vettünk ezen az oktatáson, többségében tíz, vagy még több éve dolgozunk a paksi atomerőműben. Ezalatt az idő alatt beálltunk arra a területre, ahol dolgozunk, így primer-szekunder körre specializálódtunk és a többiek munkáját „elfelejtettük”, kiesett a látókörünkből. Ez a tanfolyam alkalmat adott arra, hogy ismét megismertük az erőművet. Ez az oktatás annyival volt érdekesebb, mint a munkába álláskor, hogy most már gyakorlatban is tudtuk, hogy miről beszélnek az előadók. Ezáltal olyan plusz információk is megragadtak bennünket, ami nem tartozik szorosan a szakterülethez, de mindenképpen hasznos és jó tudni. Nagyon tetszett a sugárvédelem területéről a nagyvilág eseményeinek bemutatása. A biztonsági ismeretekben az az érdekes, hogy az ember felől közelíti meg a karbantartást, nem a technikai oldalról. Úgy érzem, ezt mindenképpen figyelembe kellene venni és természetesen alkalmazni is kellene egyre nagyobb mértékben. Nagyon tanulságos volt, amikor megnéztünk egy filmet Csernobilről és össze lehetett vetni a két nép közti különbséget a biztonsági kultúra területén. És mivel ezt a filmet angolok készítették, az ő gondolkodásmódjuk is tükröződött a filmben. Mindenképpen szükséges volt ez a tanfolyam. Jó volt abból a szempontból is, hogy a résztvevők kérdéseket tehettek fel a szakembereknek, és azokra pontos válaszokat kaptak. CM Oláh Tibor a hajtóműbiztosításokat nyitja Felújítás után Ergonómiailag tervezett mosoda Zelfel Istvánná (Folytatás az 1. oldalról.) Ezen kívül ők üzemeltetik a fürdőket, öltözőket, valamint a szekunder köri mosodát is. Évente nagy anyagi forrásokat mozgatnak meg azért, hogy mindezt a munkavállalók úgy tudják használni, hogy ne legyen fennakadás a termelésben. A 103/A épületben lévő öltöző felújítása is nemrégiben fejeződött be, hogy ezzel is megvalósuljon a dolgozók kulturált munkakezdése és befejezése. A primer körben is folyamatosan végzik a felújítási munkákat, ám mint ahogy azt Hüffner Ferenc üzemvezető elmondta, hiába a jóakarat. A vandálbiztos csapokat a használatba adás után rövid időn belül javíttatni kellett, mert úgy tűnik, csak Nyugat-Európában vandálbiztosak, nálunk Magyarországon „erősebbek” a használóik. Talán nem kellene olyan óriási erővel rácsapni, lehet, hogy egy könnyed lenyomás is elég volna a víz megindításához... Ahhoz ugyanis, hogy ezek a sok millió forintért beszerelt, komfortosabb körülményeket biztosító felszerelések sokáig működjenek, azoknak kellene odafigyelni, akik használják. Figyelmeztetni kellene a vandálokat, hiszen a tönkretett berendezések senkinek nem működnek. Mindenki mellé pedig nem lehet rendészt állítani. A primer köri mosoda felújítását is a közelmúltban fejezték be. A gépek, amelyeket 1982-ben helyeztek üzembe, a volt Csehszlovákiából érkeztek, és nem minősültek túl korszerűnek. A legnagyobb probléma azonban az volt, hogy Csehszlovákia szétválása miatt a tartalék alkatrész-ellátás megszűnt. Erősen elhasználódtak a gépek, egy folyamatosan üzemelő gépsornál pedig a meghibásodást azonnal javítani kell, így természetes volt, hogy le kell cserélni őket. Az 1996 februárban megkezdett új beruházással idekerült belga gépek aZ erőmű üzemelési idejét ki fogják szolgálni. Ezek higiénikus mosócsavaró gépek, nagyobb teljesítménnyel, korszerűbb vezérléstechnikával. A felújítási munkák során egy konvejor pálya és egy overálmonitor is be lett építve, utóbbi a felületi szennyezettséget méri a ruháknál. Ezek a munkafolyamatok most mind automatikussá, és gyorsabbá váltak. Mindezen előnyük mellett energiatakarékosabbak és kevesebb víz felhasználásával működnek. Megkérdeztünk egy dolgozót is, Zelfel Istvánná primerköri mosodai gépkezelő számolt be tapasztalatairól: — Folyamatosan, egy év leforgása alatt történt az új gépek beállítása, így nem volt szükség áthidaló megoldásra, mert a többi gépen addig is tudtunk dolgozni. Falakat bontottak és sorban állították be az új gépeket. A felújítást megelőzően lyukkártyás vezérléssel működött a gépsor. Sokkal nehezebb volt a gépek kinyitása, becsukása, kevesebb ruha fért bele, többet kellett mosni a gépeknek. — Nehéz volt megszokni az új gépeket? — Igen. De hamar kiderült, hogy az új módszerrel sokkal könnyebb dolgozni. Több ruha belefér. Az eddigi 90 kilogramm (száraz ruha) helyett most 120 kilogramm ruhaneműt tudunk egyszerre megtisztítani, ami azért fontos, mert a munka egyre több lesz. — Mennyivel más az új rendszer, mint az előző? — Automatább, számítógép vezérléssel működik, és nem kell a folyamat közben beavatkoznunk. Ergonómiailag is tervezve lett a rendszer, így mi állíthatjuk be a munkavégzéshez szükséges optimális magasságot. Minden szempontból könnyebb lett a munkánk. cm Országos Szilárd Leó Fizikaverseny Száz esztendeje, 1898. február 11-én született Szilárd Leó, aki megnyerte a matematikai és fizikai Eötvös versenyt, felismerte a neutron-láncreakció lehetőségét, megkapta az atomreaktor szabadalmát és elsőként (még Hirosima előtt) kezdeményezte az atomfegyver használatának tiltását. A centenárium alkalmából a paksi Szilárd Leó Tehetséggondozó Alapítvány, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Tolna Megyei Csoportja és a PA Rt. Energetikai Szakképzési Intézete meghirdette az Országos Szilárd Leó Fizikaversenyt. Ez a verseny teljesen újszerű, hiszen csak az atommagfizika témakörének ismeretét kérték számon. Ezen országos verseny döntőjére került sor az ESZI-ben 1998. április 28-30. között. Az első napon a fiatalok erőműlátogatáson vettek részt, majd megtekintették a helybeli Új Színkör előadását. A következő nap délelőttjén az elméleti feladatok megoldása, délután a mérési feladatok elvégzése hárult a versenyző diákokra. A program utolsó napja látogatással kezdődött a Karbantartó és Gyakorló Központban és még délelőtt került sor a verseny eredményhirdetésére. Csajági Sándort, a verseny fő szervezőjét, az alapítvány kuratóriumának elnökét kérem az eredmények ismertetésére, a verseny mérlegelésére. — Versenyfelhívásunkra 73 általános és középiskola 450 tanulót nevezett. Az I. fordulóban 280 dolgozat érte el a versenybizottság által meghatározott szintet. Az országos döntőbe a III. és IV. osztályos középiskolás diák közül 20 főt, míg az általános iskolások és a középiskola I. és II. osztályosai közül 5 tanulót hívtunk meg. A tanulók atommag-fizikai ismeretei meghaladták a várakozásokat, igen magas színvonalú dolgozatokkal találkoztunk már az első fordulóban is. Ezt támasztja alá, hogy a versenybizottság mintegy 40 dicsérő oklevelet küldött ki a döntőbe nem került tanulóknak. A II. forduló elméleti feladatai messze meghaladták a középiskolás törzsanyagot, ennek ellenére 85%-os teljesítmény kellett a győzelemhez. A mérési feladat két részből állt, az első radon méréssel volt kapcsolatos, míg a második feladatban radioaktív preparátum helymeghatározását kellett elvégezni. E mérési feladatokat igen nagy ügyességgel és pontossággal végezték. A döntő helyezettjei: 1. Tóth Adám, Fazekas M. Fővárosi Gyak. Gimnázium, 2. Császár Ákos, Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium, Szombathely, 3. Somogyi Gábor, Tóth Árpád Gimnázium Debrecen, szintén 3. Kőhalmi Dóra és Váry Mátyás, Zrínyi Miklós Gimnázium, Zalaegerszeg. Junior kategóriában: 1. Bálint Péter, JATE Ságvári E. Gyak. Gimnázium Szeged, 2. Hegedűs Ramón, Bolyai János Gimnázium Szombathely, 3. Varga Gergely, Bolyai János Gimnázium Szombathely. A versenyt annak ellenére, hogy csak egyszeri alkalommal rendeztük meg, sikerült a Művelődési Minisztérium által hivatalosan elfogadott országos versenyek közé emelni. A tudományegyetemek és a Budapesti Műszaki Egyetem a fizikus, fizikatanári és mérnök-fizikus szakokra a verseny első tíz helyezettjét felvételi mentességgel veszi fel. Az eredményhirdetésen Kováts Balázs főmérnök azzal a bejelentéssel élt, hogy a verseny tanévenként kerül megrendezésre a Paksi Átomerőmű Rt. és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat közös szervezésében. Lovászi Anna Apróbb javítások varrógéppel Kiemelik a tiszta ruhát
