Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-04-01 / 4. szám

4. oldal

Atomerőmű

1998. április

Horgászsarok

Ha elültetsz egy fát, nem éltél hiába

Március 21-én, a környezetvédelmi világnapon a Paksi Atomerőmű horgászegyesülete közösségi munkával egybekötött családi napot szervezett. Ez ugyan nem számított bele az éves kötelező társadalmi munkavégzésbe, mégis szép számmal jelentek meg a tagok. A tervek között szerepelt a tavak nagytakarítása, szeméttől való megszabadítása, illetőleg a régi, kiszáradt fák kivágása, elszállítása, helyettük új fák ültetése. Ehhez az egyesület vezetősége 320 fiatal fát vásárolt, melynek javarésze platán, kőris, nyár és csavart fűz, valamint néhány tuját is pótoltak. Érdekességképpen a közösségi épület mellé kiültettek néhány tiszafát is.

— Hányán jelentek meg a felhívásra? - kérdeztük Antal Lajost, a horgászegyesület vezetőjét.

— Nagyon szépen, jól sikerült a terveinket megvalósítani. A tagságból 100-120 fő vett részt a munkákban. A „Horgász sulinak” is éppen ebben az időben volt egy rendezvénye, így több, mint 20 gyerek is a tavakon tartózkodott. Tehát a hozzátartozókkal együtt közel 150 fő jelent meg a tavaszi nagytakarításon. Ez az elmúlt évekhez viszonyítva nagyon szép eredmény. A részvétel a tagság öszszetételéhez viszonyítva kicsit elgondolkodtató volt, mert javarészt az idősebb korosztály jelent meg, kevés fiatal vállalt ilyen jellegű munkát. Meg kell azonban említeni, hogy voltak olyan családok is, amelyek kisgyerekekkel érkeztek, emiatt néhány órán át tudtak segíteni, mégis részt vettek a tavaszi nagytakarításban. Gyűjtötték a szemetet, gereblyéztek, fát ültettek, mint a többiek.

— Milyen forrás állt rendelkezésükre a fa vásárlásához?

— A horgászegyesület saját anyagi terhére vásárolta 200 ezer forint értékben ezeket a kifejlett, földlabdás fákat. Annyi könnyítés volt a munkát végzők számára, hogy gépi előfúrást biztosítottunk. Szeretném kiemelni a környezetvédelmi felelősünk, Kucserka József és Bucsi Ákos munkáját, az ő szervezésüknek köszönhető nagyrészt, hogy ilyen sikerrel végződött a március 21-i nap. A tavak környéke tiszta lett: Minden horgásznak egyéni és közösségi érdeke, hogy ez az állapot tartósan meg is maradjon, mert könynyebb a rendet fenntartani egy kitisztított állapot után, mint újrakezdeni az egészet.

— Milyen hangulatot sikerült kialakítani? Úgy tudom, hogy finom ebédet kaptak a résztvevők.

— Nagyon jó hangulat volt, finom halászlével és harcsapörkölttel láttuk vendégül a „dolgozókat”. A szakács Várszegi Ferenc és „Datti”, azaz Wolf János volt. A harcsapörkölt pillanatok alatt elfogyott, de a halászlével együtt elegendő volt. A léhez 60 kilogramm pontyot használtunk fel, a pörkölthöz pedig 15 kilogramm harcsát. A hűvös időre való tekintettel a közösségi épületben tálaltuk fel az ebédet, ez „feldobta” tagjainkat. Eddig ugyanis nem használták a közösségi épületet, de az új vezetőségi programban már lefektettük, hogy ennek az épületnek alkalmasnak kell lenni ilyen jellegű rendezvények megtartására is. Ezt most sikerült biztosítanunk. Egyszerre negyven fő tudót étkezni, nem volt vita, mindenki kivárta a sorát, és kulturált körülmények között fogyaszthatta el az ételt. Délután kötetlen, nyűt beszélgetésen kerültek felszínre meglévő, megoldatlan problémák, melyeket természetesen az egyesület vezetősége mielőbb megpróbál orvosolni. Az időjárás végig kegyes volt hozzánk, a napsütés ellenére nem volt elviselhetetlen a hideg, és csak az esti órákban kezdett el szakadni a hó. A továbbiakban is nagyon fontos, hogy a horgászok jól érezzék magukat. Ha betartják az itt érvényben lévő horgászrendet, akkor erre a horgászegyesület vezetősége minden támogatást és segítséget megad.

A további feladatok közé tartozik, hogy az ifjúsági tagfelvételeket mielőbb megbeszéljük, ebben döntés szülessen. Ismert tény, hogy horgászegyesületi tagnak az ifjúsági korosztálytól lehet jelentkezni. A gyermekek nem tagok. Mivel az egyesületi létszám maximálva van, nagyon nehéz döntés előtt állunk, mert a vízterület nem bír el több horgászt. Ennek ellenére keressük az ésszerű, kompromiszszumos megoldást, hogy azon sporttársaink gyermekei, akik hosszú évek óta a szülőkkel együtt lejárnak ide horgászni, valamilyen formában tagok tudjanak lenni.

A nyárra, illetőleg a horgász szezonra való tekintettel mindenki „élesítheti” a felszerelését, mindenkinek eredményes fogást kívánok. (C. M.)

"fi i

i

FOTÓ: VINCZE BÁLINT

Újabb lépések a parlagfű ellen

Az „Együtt a parlagfű ellen” alapítvány tovább folytatja Pakson és környékén a parlagfű-mentesítési programot. Az előző.években lakossági és iskolai segítséggel folyt az irtás, tavaly már elindították a külterületi parlagfű feltérképezési és gyommentesítési programot is, amit az eddigi előkészületek pozitív támogatói háttere biztosít. A program célja egy modell értékű környezeti kultúra fejlesztését célzó projekt elindítása. Ez konkrétan Paks közigazgatási területére vonatkozik, a felmérés eredményeinek szakmai értékelésére, a viszszaszorításra vonatkozó hatékony intézkedések megtételére. Mindez a lakosság, a tulajdonosok és a hatóság támogató részvételével.

Március 17-én a Duna Szállóba hívták össze a „Külterület feltérképező és parlagfű mentesítő projekt” megalakulására az érintetteket. A mezőgazdasági termelők, a hatóság és az önkormányzat képviselői vettek részt a gazdaságilag és egészségügyileg is fontos probléma megszüntetésének a továbbviteléhez szükséges munkacsoport megalakításában. A működéshez szükséges pénzügyi forrást az „Együtt a parlagfű ellen” alapítvány, a Paksi Atomerőmű

Részvénytársaság és Paks város önkormányzata biztosítja. A projekt célja a környezeti kultúra fejlesztése. Az alapítvány vállalja a Pakssal szomszédos önkormányzatok koordinálását is.

Az „Együtt a parlagfű ellen” alapítvány kuratóriuma 1997- ben tűzte ki célul a parlagfűmentesítés területi kiterjesztését. Tavaly július 21-24 között meg is valósult Paks és külterületének egy részén a parlagfű előfordulás reprezentatív feltérképezése. Ez az időszak, a virágzás és a pollen elszórás előtti időpont tette lehetővé a növény előfordulási helyeinek könnyű és egyértelmű behatárolását. A felmérésbe a szántó, legelő, rét, külterületi lakott területek, valamint a földutak egy része lett bevonva a város északi területeiről: Gyapa, Németkér határa, Vörösmalmi árok, nyugat felé: Vizes dűlő, Páli mező, Ürgemező, és délre haladva: Vácika, Brinyó, Faluhely, egészen a Duna folyamig. A felmérés tehát északi iránytól nyugati irányon délre haladva körbefogta a város körüli külterületi művelési övezeteket. A fellelt helyek a parlagfű előfordulása szerint gyenge, közepes és erős osztállyal lettek minősítve.

A „Külterületi feltérképező

és mentesítő projekt” a program kidolgozására és a szükséges feladatok összegyűjtésére, valamint a feladatok végrehajtásának koordinálására alakult. A projekt működési és szervezeti szabálya a tervszerű munkavégzéssel és az ellenőrzött végrehajtás eszközeivel biztosítja a kitűzött célok elérését. A felmérés tapasztalata azt igazolta, hogy eredményes parlagfű-mentesítés csak a földterületek tulajdonosaival és a használók bevonásával közösen kialakított mentesítési program alapján lehet hatékony.

Ä célok sokrétűek: a folyamatosan rendben tartott és mezőgazdaságilag művelt, elviselhető szintű „gyommentes” külterületi környezet kialakítása az érintett tulajdonosok, földterület használók, szakhatóságok, támogató szervezetek és állampolgárok hosszú távú együttműködésének keretében. Paksra és tájegységére vonatkozóan a növényi flóra feltérképezése, a gyomfertőzöttség - kiemelten a parlagfű - pontos meghatározása és ennek visszaszorítása, a változás dokumentálása. A szomszédos önkormányzatok tájékoztatása a programról, bekapcsolódásuk a végrehajtásba. A terület kiszélesítése Paks tájegységére, régiójára. (C. M.)

Beszélgetés Kovács Misivel

erről-arról

(Ez a riport nem jöhetett volna létre, ha nincs a PADOSZ balatonfüredi tréningje)

A kedves Olvasó most bizonyára csodálkozik az alcímen. Ez jogos! A kérdés: - Hogy jön a parlagfű a PADOSZ tréninghez? Ne rémüljön meg! Ez nem egy pszichológiai tesztkérdés. Önnek nem kell felelnie erre a kérdésre, mi megadjuk a választ. Önnek csak annyit kell tennie, hogy elolvas, meghallgat bennünket. Először is kérem, lazítson! Kényelmesen helyezkedjen el, vegyen mély lélegzetet! Jól érzi magát? Igen! Örülök! Hát akkor kezdem.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a PADOSZ, amely elküldte néhány emberét egy balatonfüredi kiképzésre/ továbbképzésre, ami a közszereplés, kommunikáció jegyében zajlott. Köztük voltunk mi is, mármint Kovács Mihály (alias: Kovács Misi) és én, Lovászi Zoltánná (alias: Lovászi Anna). És ahogy az lenni szokott, beszélgetésbe elegyedtünk, illetve gyakoroltuk a kommunikációt. Egyszer csak egy jó kis közös témára akadtunk! Ez a parlagfű volt! Ekkor derült ki, hogy Misi az „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány munkáját segíti már hosszabb ideje, és most delegálták kuratóriumi tagnak. Én pedig az alapítvány kiadásában hamarosan megjelenő, A város mosolya c., a virágos Paksot bemutató albumot szerkesztettem, és így közelebb kerültem hozzájuk. Társalgásunkat otthon, Pakson is folytattuk, míg egy interjú állt össze belőle. Úgy gondoltuk, erről a témáról nem lehet eleget beszélni, ennek tudatosulni kell az emberekben, ezért szeretnénk azt közreadni. íme:

— Misi! Én téged úgy ismertelek meg, mint aki minden iránt érdeklődik, nyitott személyiség. Munkahelyeden, az atomerőműben sokan ismernek, szakszervezeti tisztségviselőként munkatársaid bizalmát élvezed. Családod vállalkozása révén pedig a városi, városkörnyéki emberek ismeretségét mondhatod magadénak. Az alapítványnyal hogyan kerültél kapcsolatba?

— Családomban rajtam kívül sajnos még kislányom is allergiás, ezért különösen odafigyelek minden ilyen irányú kezdeményezésre. Egyszer allergia vizsgálaton voltam, ott találkoztam Ignits Miklósnéval, aki az alapítvány létrehozásában jelentős szerepet vállalt. Elmondta, hogy szeretnének egy parlagfű ellenes egyesületet alapítani. Amikor megalakult az alapítvány, segítőként azonnal bekapcsolódtam a munkájukba. A februári képviselő-testületi ülésen delegáltak a kuratórium tagjai közé.

— Ahogy a „verebek csiripelték", Haholt Miklós kért fel, hogy vállald a tagságot. Olyan agilis embert látott benned, aki képes továbbvinni az általa megkezdett munkát?

— Valószínű, de én nagyon sajnálom Haholt Miklós lemondását, mert rendkívül jó szervezőnek tartom. Jelentős része van abban, hogy az alapítvány ilyen dinamikussá vált. Remek ötletei voltak és mint önkormányzati képviselőre lehetett számítani. Örömmel jöttem ebbe a közösségbe, mert többek között olyan emberekkel dolgozhatok, mint az ügyvezető Ignitsné Évával, és Tuza Jánossal, aki nagyon önzetlen jó barát és lelkes támogató. Nagyon csodálom Éva elszántságát, erejét, lelkesedését. Kevés az olyan ember, akinek van egy nagy ötlete, elindítja és aktívan, odaadással végig is viszi. 0 az alapítvány szíve-lelke és mozgató rugója, amit ő tesz az emberekért, az nagyon jó dolog.

— A család hogyan fogadta ez az újabb megbízatást?

— Örömmel vették, hiszen tisztában vannak a parlagfű káros hatásával. Az egész családunkra jellemző, hogy lehetőségeinkhez képest igyekszünk segíteni mindenkinek. Tősgyökeres paksi família vagyunk, nagyapám és édesapám is fuvaros vállalkozók voltak. Nagyapám félárva gyerekből felküzdötte magát elismert, köz-, tiszteletben álló emberré. Tagja lett a Katolikus Egyházközösség Testületnek, ahova bekerülni nagy érdemet jelentett. Vállalkozása hozzátartozott Paks életéhez, képéhez ugyanúgy, mint Bán Péter bácsi autószerelő műhelye, a halászcsárda, a bárka vagy a paksi komp. Nagyon kemény karakterű ember volt, sok erkölcsi értéket átmentett az unokákba is. Mindannyian megállják helyüket az életben. Mindenkinek van tisztességes polgári foglalkozása, csupán egy valaki „lóg ki a sorból”, részint azért, mert 202 cm magas, részint, mert állandóan utazik és fémeket gyűjt.

— Milyen fémeket?

— Aranyat, ezüstöt és bronzot. De nem bányász és nem is régész, ő ugyanis a Kovács Anti (alias: Atom Anti). Famíliánk szeme fénye, büszkesége és Paks díszpolgára.

— Antira a helybeliek is nagyon büszkék, hiszen ez a paksi fiú olimpiát, világbajnokságot nyert és több világversenyen sikereket ért el.

— Ő is támogatja az alapítvány kezdeményezéseit, a pártoló tagság elnöke és úgynevezett „reklámember”.

— Milyen terveid vannak?

— Terveim, ötleteim közül már több megvalósult, aminek nagyon örülök, mert jónak bizonyultak. Egyik ötletem volt, hogy a külső területek parlagfű szennyezettségének felmérését végezzük el. Mi ugyanis hiába irtjuk a gyomot a diákokkal, ha a külterületen elszaporodik, mert azzal senki sem foglalkozik. Az alapítvány felkérte Németh Andrást, a GEO INFO Kft. ügyvezetőjét a külterületek feltérképezésének koordinálására. (A

kft. ingatlanrendezési tevékenységgel foglalkozik, ezen belül a privatizációval kapcsolatos földmérési feladatokkal, részarány tulajdonok kimérésével, valamint térinformatikai adatfeldolgozással, mely egy Internet környezetben elhelyezkedő, térképi alapon működő hirdetési és tájékoztató rendszer.) Élvégezték a parlagfű és gyomnövények előfordulásának térképi feldolgozását és ennek elemzését. Célunk ezzel az, hogy a gazdátlan, elhanyagolt területek tulajdonosait megkeressük, figyelmüket felhívjuk, mert szeretnénk elérni, hogy az emberek értsék meg, mennyire veszélyes, káros a parlagfű ésfeltétlenül irtani kell. Aki a parlagfűre allergiás, az fogékonyabb más allergiás betegségre is.

A tavalyi második, családos parlagfűirtás során sok szponzort megkerestünk, akik különböző módon (pénzzel, tárgyakkal) támogattak bennünket. Igyekeztem én is hasznosítani kapcsolatainkat, KOFÓLIA nevű, fólia feldolgozással foglalkozó családi vállalkozásunk révén (Ez itt a reklám helye! - szerk.) széles üzleti partnerkört alakítottunk ki, ahonnan az alapítvány részére segítséget kértem. Többségük támogatott, érezték, hogy jó ügyet szolgálnak. Ebben az akcióban nagy volt a szervezés, az anyagi ráfordítás. Felmerült a kérdés, hogy érdemes-e ezt így csinálni? Igen, érdemes! Kell, hogy a családok együtt gondolkodjanak, a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy tudják, a parlagfüvet irtani kell és ebben a szülőknek is példát kell mutati. Ha útjukba kerül ez a növény, ne lépjenek át rajta, hanem húzzák ki, kaszálják le. Bár teljesen nem fog kipusztulni a parlagfű, de elviselhető mértékre csökkenteni lehet. Virágjegyet adtunk az akcióban résztvevőknek, mert jelszavunk: Húzd ki a parlagfüvet, ültess virágot!

Terveim között szerepel a diákok nyári foglalkoztatása. Ehhez pályázati pénz vagy szponzorok támogatása szükséges. A nyáron unatkozó diákoknak elfoglaltságot adnánk, pénzt keresnének, hasznosan töltenék az idejüket és természetesen a parlagfű is fogyna. A megelőzés időszakában, a virágzás előtt ez nagyon hasznos volna.

Szeretnénk a környező településeket is bevonni egy környezetvédelmi akcióba. Megpályázzuk a Közmunka Tanács programját, amelyben a hátrányos helyzetűeket, illetve munkanélkülieket tudnánk foglalkoztatni parlagfűirtásra. Ehhez 10-12 település együttműködésére volna szükség, legalább 100 embernek jelentene munkát. És természetesen a parlagfű is fogyna!

— Saját tapasztalataid alapján mit tudsz mondani, egészséged javult?

— Az allergia időszaka minden évben augusztustól szeptember végéig tart. Ezt én nehezen viselem és egyszer még az országból is elmentem, Erdélybe, egy nyugalmas kis faluba. A kellemesen hűvös, tiszta levegőjű vidéken - ahol természetesen egy szál parlagfű sem volt - pillanatok alatt megszűnt az allergiám. Mire hazajöttünk, addigra itthon is lecsengett a pollen-veszély és elviselhető volt a helyzet. Szívesen ajánlom mindenkinek, aki allergiás és szeret kirándulni, hogy utazzon Erdélybe. Mi szinte minden nyarat ott töltünk a családdal. Erdély csodálatos vidék, gyönyörű a táj, tiszta a levegő és több olyan természeti szépségű táj található, mint a Tordai hasadék, a Gyilkos tó, a havasok stb. De, hogy itthon is mennyire érdemes vigyázni a pollenmentes levegőre, azt saját példám igazolja. Tavaly Harkányban nyaraltunk, nagyon megviselt az allergia és haza kellett jönnünk. Ahogy Paksra értünk, megkönnyebbültem, jobban éreztem magam. Határozottan észrevehető volt, hogy itt tisztább a levegő és ez egyértelműen a parlagfűirtásnak volt köszönhető.

De nem csak kint a szabadban, hanem a zárt helyiségekben is ügyelni kell friss levegőre. Kollégáim komoly dohányosok voltak, egyedül én nem cigarettáztam és nagyon bántott a füst, sokat köhögtem, ezért el-, mentem a sóbarlangba. Tíz alkalom után teljesen rendbe jöttem. Saját tapasztalatból ismertem meg a sóbarlang jótékony hatását. Meggyőződésem, hogy az alapítvány jó úton halad, mindenkinek érdemes dolgozni azért, hogy tisztább legyen levegőnk, és ezzel segítsünk az allergiában szenvedő embertársainkon! Az alapítvány szívesen vár minden érdeklődőt a Gesztenyés úti Szolgáltató Központjába (tel.: 312-611), ahol a sóbarlang mellett szolárium, szauna és maszszázs, asztma klub és egyéb egészségjavító szolgáltatás várja a látogatókat. Javaslom, mindenki éljen ezzel a lehetőséggel, azt szoktam mondani: „Csak rám kell hivatkozni!”

— Sok sikert, szép eredményeket!

Az interjú itt véget ér. Bízunk abban, hogy nem fáradtak bele az olvasásba, még ha hosszúra kerekedett is az írás. Misivel könnyedén, de komoly dolgokról beszélgettünk, és szeretnénk, ha ezt mások is komolyan vennék, elgondolkodnának rajta.

És hogy ez jobban menjen, de ne essen túlzottan nehezére a Kedves Olvasónak, ezért kérem, lazítson! Helyezkedjen el kényelmesen, szívja be a parlagfű-pollenmentes tiszta levegőt, töltse fel magát friss oxigénnel, energiával... és jöjjön velünk parlagfüvet irtani! Köszönjük! Lovászi Anna