Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-01 / 1. szám

4. oldal Atomerőmű 1998. január Nukleáris hírek a nagyvilágból Atomerőművek és globális éghajlat A kiotoi Éghajlatváltozási Világkonferencia kapcsán számos nyilatkozat lát napvilágot a legkülönbözőbb országokban. Az EdF, a fran­cia villamos művek elnöke nyilatkozta, hogy a hagyományos erőművek környezeti veszélyei (globális felmelegedés, savas esők) nem teszik lehetővé, hogy a következő évtizedek nagy energiaigény-növekedését hagyományos tüze­lésű erőművekkel elégítsék ki. Mivel a meg­újuló energiaforrások az előrejelzések szerint még a legsikeresebb fejlesztések esetén is az igénynek legfeljebb 20%-át tudják fedezni a következő 50 évben, egyetlen ésszerű alterna­tíva marad, az atomenergia erőteljesebb haszná­lata. Az USA energiaügyi minisztere nyilatko­zott a tv-ben, hogy jelenleg a villamosenergia­termelésnek kb. 20%-át fedezi az atomenergia, de továbbra is fontos összetevő marad, különös tekintettel arra, hogy az USA azt javasolta, hogy a világ tartsa meg a környezetszennyező gázok kibocsátási szintjét az 1990-es értékeken kb. a 2008-2012 évekig. Ez az USA-ban való­jában 11%-os csökkentést jelent, mert ennyivel nőtt a kibocsátás azóta. Az USA Atomenergeti­kai Intézetének szóvivője kijelentette, hogy az atomenergetika többet tett a káros kibocsátások csökkenéséért, mint bármely egyéb energiafor­rás, és az ország 107 atomerőművi blokkjának hagyományos tüzelésű blokkokkal való helyet­tesítése légszennyezés szempontjából egyenér­tékű lenne azzal, mintha a gépkocsiállományt egyszerre 75%-kal növelnénk. (Egyébként az országok nagy többségével ellentétben az USA-ban atomerőműben termelt villamos energia valamivel drágább a szenes erőművek termékénél). A közvélemény is egyre jobban az atomerő­művek mellett áll. Egy közvéleménykutatás szerint a lakosság 60%-a egyetért az atomerő­művek további üzemeltetésével, 78%-a pedig egyetért azzal, hogy folytassák az újabb, jobb atomerőművi blokkok kifejlesztésére irányuló kutatást. Nem éri meg elhanyagolni a biztonságot Az USA nukleáris felügyeleti hatósága (NRC) 2,1 millió USD büntetés kiszabását kezdemé­nyezte a Millstone atomerőmű ellen az előírá­sok huzamos és többrendbeli megszegése miatt. Ekkora büntetést eddig még soha nem szabtak ki. Az NRC hangsúlyozza, hogy a mulasztások tulajdonképpen nem fenyegették a lakosság biztonságát, de tartós voltukban a biztonsági kultúra hiányosságait jelzik. Az 1996-os ellen­őrzések óta mind a három Millstone blokk áll, hogy az észlelt hiányosságokat kiküszöböljék. Csak ezután végrehajtandó intezív hatósági el­lenőrzés után indulhatnak vissza a blokkok. Sugárbaleset Olaszországban Egy gamma-sugárzással anyagvizsgálatokat végző üzemben a besugárzó kobalt-60 forrást a berendezés hibás emberi beavatkozás következ­tében nem húzta vissza az árnyékoló pajzs mögé. A további műveleteket végző két mun­kás pedig nem kapcsolta be sugárzásmérő mű­szerét, amely rögtön figyelmeztette volna őket a veszélyre. így a megengedettnél nagyobb dó­zist kaptak. A veszélyes állapotot csak egy kö­vetkező munkás szabályosan bekapcsolt sugár­zásmérője jelezte. Az eseményt a Nukleáris Esemény Skálán 3. fokozatba sorolták. Íme egy példa, amikor ismét az emberi mulasztás és szabálysértés okozott balesetet. Szerencsére a munkavégzés részben árnyékoló lemezek mö­gött folyt, így a két munkás a várhatónál kisebb dózist kapott. A Greenpeace „udvariatlan” propagandája A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség eré­lyes hangon utasította vissza a Greenpeace leg­újabb akcióját: megjelentettek egy „kataszt­rófa-kalendáriumot”, amelynek jeligéje: „A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség működé­sének 40 éve - a nukleáris katasztrófák 40 éve”. A háttérábra pedig egy reaktorbaleset nyilván­való képeit mutatja. A másik ábrán egy tehén látható, amely egy sugárveszélyt jelző tábla szomszédságában legel. A naptári rész minden napjához egy nukleáris probléma rövid felemlí­tését írták. A kiadvány összhangban van a Gre­enpeace eddigi tevékenységével: folyamatosan kritizálták a NAÜ-t amiért egy „elavult és ve­szélyes” technológia szolgálatában áll. A NAÜ szóvivője megjegyezte: az helyes, ha megemlítjük az atomtechnikában bekövetkezett üzemzavari és baleseti eseményeket is. Nem szabad azonban elhallgatni azt, hogy ezeknek - a csernobili balesetet kivéve - roppant csekély hatásuk volt a lakosságra. Az viszont egyene­sen rosszindulatú és félrevezető, ha egy techni­kának csak a negatív oldalairól beszélünk és meg sem említjük az egész társadalom fejlődé­sére gyakorolt pozitív hatásokat: a szennye­zésmentes energiatermelést, a rák gyógyítását, az emberi és állati élelmezés javítását stb. Éppen a NAÜ-nek nagyon fontos szerepe van az üzemeltetési kultúra javításában, az atomerőművek és nukleáris technikák alkalma­zásának biztonságossá tételében. Összeállította: Majoros János Aki ingyen hozzájutott az 1-1 tábla műanyag hullámlemezhez, annak tetszett, mert nem kellett fizetni érte. Annak is örülhetett, hogy nem kapták el! A jóérzésű becsületes embereknek nem tet­szik! Hónapok óta, nap mint nap látjuk mindkét északi „foghíjas” buszvárót. Félő, hogy a tolvaj­nak megjön az „étvágya” és tovább folytatja a lemezek elvitelét. Ez által még huzatosabb lesz a buszváró! A célbadobónak biztosan nagy öröm volt elta­lálni a lámpát. A környékbeli garázstulajdono­soknak kevésbé tetszett, mert napokon keresztül sötétség volt a környéken. Mi a legszomorúbb az egészben? Miután a helyreállítás megtörtént, pár nap el­teltével ismételten törött izzó és lámpabúra je­lezte, hogy a vandál kődobáló újból sikeresen célba talált! Magyar Minőségi Hét Az Európai Minőségi Hetet az .Euró­pai minőség a társadalom szolgálatá­ban” jelszavával hirdette meg az Eu­rópai Minőségügyi Szervezet (E0Q). A szlogen azt a filozófiát juttatja kife­jezésre, hogy a minőség nem tekint­hető csak az egyik kiemelkedően fon­tos eszköznek a globális versenyben, hanem elő kell segíteni az életminő­ség javítását is. A minőségmenedzs­ment az utóbbi évtizedben külön tu­dománnyá fejlődött a világon. Élhar­cosai a minőséget stratégiai céllá és a vezetés sikeres eszközévé fejlesztet­ték. Sajátos magyarországi helyzet, hogy a minőségtudománnyal foglal­kozó két magyar egyesületünk azonos időben két különböző helyszínen tar­totta szakmai rendezvénysorozatát: 1. Az „Európai Minőségi Hét Ma­gyarországon, 1997” rendezvényso­rozatot a MTESZ budapesti székhá­zában az Európai Minőségügyi Szer­vezet Magyar nemzeti Bizottsága (E0Q MNB) rendezte. A november 10—14. közötti Nemzetközi Minőség­ügyi Konferencia szlogenje a „TQM, a XXI. század vezetési filozófiája” volt. lubileumi szekcióülést tartottak az EOQ MNB alapításának 25. évfor­dulója alkalmából, valamint az 1996. és 1997. évi Nemzeti Minőségi Díjat elnyert vállalatokat köszöntötték. Neves meghívott külföldi és ma­gyar vezető szakemberek tartották meg előadásaikat. A minőségügyi ta­nácsadók, tanúsítók és tanúsítottak, valamint minőségügyi társadalmi szervezetek közép-európai regionális találkozója megfelelt a várakozások­nak. Meghívott külföldi szakértők egész- illetve félnapos szemináriu­mokat tartottak. Könyvtári, Egész­ségügyi, Informatikai és Környezet­védelmi Szakmai Nap mellett a Gép­ipari Tudományos Egyesület Ipari Minőségklubja Minőségtechnikák címmel szakmai fórumot biztosított az érdeklődő vezetők, szakértők szá­mára. 2. A VI. Magyar Minőségi Hét Nemzetközi Konferenciát, a III. „Ma­gyar Minőség Háza” és a VI. Orszá­gos Minőségügyi Kiállítást a Magyar Honvédség Művelődési Házában a Magyar Minőség Társaság (MMT) rendezte. A november 10-14 közötti konferencia súlypontjába az üzleti ki­válóságot megvalósító módszerek és eszközök bemutatását állították, hogy ezzel is szolgálják a gazdálkodókat, a Nemzeti Minőségi Díjban megfogal­mazott célok elérésében. A plenáris ülés előadói a legújabb ismereteket igyekeztek átadni a hallgatóságnak, hogy milyen irányban halad a minő­ségtudomány és a gyakorlat. A szek­cióülések legfőbb témái: az „Informa­tika a minőség szolgálatában”, „Üz­leti kiválóság, módszerek és eszkö­zök”, „Minőségügy a szolgáltató ága­zatokban”, és az „ISO 9000, megfele­lőség, tanúsítás” voltak. Három önálló szatellit programot rendeztek: az „Eu­­roharmonizáció az építésügyben”, „A minőségügy oktatása”, és a „Környe­zetirányítás és minőségtanúsítás” té­makörökben. A tanácskozások elő­adói fontosnak tartják a nemzetközi minőségügyi un. ISO-szabványok mind szélesebb körű alkalmazását Magyarország gazdasági felzárkózása terén. Az ISO 9000 szerint tanúsított vállalatok száma évente megduplázó­dik, mely tendencia már nálunk is ér­vényesül. Több mint 700 hazai cég szerzett a minőségbiztosítási rendsze­réről független tanúsítóhelytől szab­­ványkonformitást igazoló okiratot. A Magyar Minőségi Hét zárása­ként a Minőségügyi Világnapon, no­vember 14-én a Parlament Kupola­termében Horn Gyula miniszterelnök átadta az 1997. évi Nemzeú Minőség Díjakat. Az ipari és kereskedelmi mi­niszter kezdeményezésére a minisz­terelnök 1996-ban alapította a Magyar Nemzeti Minőség Díjat, a teljes körű minőségirányítás (TQM) területén el­ért kiemelkedő eredmények elismeré­sére. A díj kritériumrendszere az Eu­rópai Minőségdíjon alapul. Azok a nagy-, közepes- és kisméretű terme­lővállalatok, valamint szolgáltató cé­gek nyerhetik el pályázati úton, ame­lyek kiemelkedő eredményeket nyúj­tanak a TQM alkalmazásában. A pá­lyázók idén is önértékelést készítet­tek, melyeket az európai díj értékelési szempontjainak figyelembevételével rangsorolt a Nemzeti Minőség Díj Bi­zottság és kategóriánként a legjobb­nak ítélt három cégnél helyszíni szem­léket is tettek. Az 1997. évi Nemzeti Minőség Díj nyertesei: Kisméretű termelő vállalati kategó­riában: Ganz David Brown Hajtómű­­gyártó Kft. Közepes méretű termelő vállalati kategóriában: Opel Magyarország Járműgyártó Kft. Nagyméretű termelő vállalati kate­góriában: Taurus Mezőgazdasági Ab­roncs Kft. Szolgáltató vállalati kategóriában: Oracle Hungary. Az 1996. és az 1997. évi Nemzeti Minőség Díj szakmai sikere bebizo­nyította, hogy a díj jelentős moti­váló erő a vállalkozások minőség­­fejlesztési rendszerének további színvonalemelésében, így szemlé­letváltozás és új magas színvonalú minőségkultúra kialakulása kez­dődhetett el hazánkban is. Remé­lem, jó hír az atomerőmű beszállí­tói, a területen vállalkozók számára, hogy 1998-ban is lehet pályázni. Teljeskörű információval a Magyar Ipari és Kereskedelmi és Minőség­­fejlesztési Központ rendelkezik. Tel/fax: (1) 332-0362, 131-7549, 131-9311. Sipos László A Minőség Konferencia ajánlásai A VI. Magyar Minőség Héten elhangzott előadások és hozzászólások igazolták, hogy az utóbbi években Magyarország is nagy haladást ért el a minőségügy terüle­tén. Program szerint halad a jog- és szab­ványrendszer harmonizációja az Európai Unióval és ezt számos nemzetközi prog­ram, a többi között a PHARE-TDQM és a PHARE regionális programjai is segí­tik. Jelentősen nőtt az ISO 9000 szerint tanúsított minőségbiztosítási rendszerek száma, hazai gazdálkodó szervezetek si­kereket értek el Nemzeti és az Európai Minőségi Díjak pályázatain. A konferencia előadásai és a hozzászó­lók hozzájárultak az eredmények szám­bavételéhez, a jelenlegi hazai és nemzet­közi helyzet elemzéséhez, az előttünk álló feladatok kitűzéséhez. Ezek figye­lembevételével a konferencia az alábbi­akban foglal állást a további teendők te­kintetében. 1. A minőségbiztosításra és tanúsításra való felkészülés a hazai gazdaságban - a számottevő költségek ellenére - minden­napos feladattá vált, mert a gazdaság sze­replői felismerték, hogy érdemes vállalni a költségeket. A kisebb és közepes gaz­dálkodó szervezetek azonban - e felisme­rés ellenére - gyakran nem képesek ön­erőből felkészülni, ezért az állami és tár­sadalmi támogatás irányuljon elsősorban ennek a szektornak segítésére. 2. Ma már több mint 700 tanúsított mi­nőségbiztosítási rendszer működik Ma­gyarországon és további vállalatok foly­tatnak ilyen irányú felkészülést. Talán ennél is fontosabb, hogy egyre többen nemcsak „igazolás”-nak tekintik a tanú­sítványt, hanem alapnak a vállalat meg­újulására, rendszeres továbbfejlesztésére. Ezeknél a gazdálkodóknál a minőségbiz­tosítási rendszerek bevezetése és tanúsí­tása nem cél, csak egy közbenső mér­földkő, amelytől kiindulva tovább kell lépniük a teljes körű minőségmenedzs­ment (TQM) irányában, vagyis felismer­ték, hogy a vezetők és a dolgozók minden tevékenysége kihat a minőségre, a külső és a belső elégedettségre. Ez a szemlélet új lehetőségeket tár fel és nemcsak a mi­nőséget, hanem a vállalat átfogó eredmé­nyességét is javítja. Az előadók sok ta­pasztalatot és meggyőző módszert ismer­tettek. 3. A konferencia is igazolta, hogy az ■ utóbbi időben a szolgáltatási szektorban terjed leggyorsabban a minőségbiztosí­tási rendszerek kialakítása és tanúsítása. A szinte „hagyományos” ágazatokon túl, mint például az egészségügy és közleke­dés, megjelent az államigazgatásban, a pénzügyi tanácsadásban, a biztonságvé­delemben - hogy csak néhányat említ­sünk az új területek közül. A terjedés perspektíváit és a jelenség gazdasági je­lentőségét nem lehet eléggé értékelni és e folyamat gyorsítását minden eszközzel segíteni kell. 4. A világ gazdasága a globalizáció felé halad, vagyis a gazdálkodóknak az egész világgal versenyezniük kell a mi­nőség, az ár és a szolgáltatások, (pl. a rö­vid batáridők) szavatolása tekintetében. Erre legjobb példa az autóipar, melynek beszállítói ma már az egész világot behá­lózzák és egymással éles versenyre kény­szerülnek. A nagy autógyártók az ISO 9001-en alapuló, de annál szigorúbb rendszert, a QS-9000-et vezették be, melynek teljesítését megkövetelik be­szállítóiktól. E versenyre a hazai gazda­ságnak - amely erősen érdekelt ebben a szakmában - is fel kell készülnie új mód­szerek, mint pl. az önértékelés, a bench­marking stb. honosításával. Változóban van a fő- és alvállalkozók kapcsolati rendszere. A vezető vállalatok egyre job­ban ráébrednek, hogy termékeik sikere beszállítóiktól is függ, ezért a teljes be­szállítói láncot, mint egészet kell irányí­tani. A fővállalkozók számára megnő a beszállítók segítésének, ösztönzésének és partneri kapcsolatok kialakításának jelen­tősége. 5. A környezetirányítási rendszerek iránt világszerte nő az érdeklődés, mert hosszabb távon a fenntartható fejlődés nem hagyhatja figyelmen kívül a környe­zet, a természet védelmét. Az ISO által a környezet védelmére kidolgozott, 1400 jelű szabványsorozat és az ISO 9000 kö­vetelményei a jövőben szorosabb össz­hangba kerülnek egymással, távlatilag ki­látás van a két audit összevonására is. Örvendetes, hogy a hazai vállalatok is felismerték a környezet megóvásának je­lentőségét és egyre többen szerzik meg az ISO 14001 szerinti környezetirányítási rendszer tanúsítását. E törekvéseket, a környezet-tudatos gazdálkodást a nem­zetközi szervezetek, pl. az UNDP és a PHARE oktatással, anyagi eszközeivel is segíti. Az integrált rendszerek kialakulá­sának folyamata a fejlődés fontos ten­denciája, melyet állami és társadalmi szinten is segíteni kell. 6. A minőségügyi rendszereket és be­vezetőiket gyakran éri az a szemrehá­nyás, hogy papírokat halmoznak. Az el­hangzott előadások rámutattak, hogy ez nem szükségképpen van így, mert a szá­mítástechnika értékes segítséget nyújthat a papír alapú dokumentumok csökkenté­sére. A minőségügy területén is egyre több szoftver alkalmazására nyílik lehe­tőség. Az informatika kiváló segédesz­köz abban is, hogy a minőségbiztosítási rendszer integrálódjék a vállalat átfogó információs rendszerébe, azzal szerves egészet alkosson. 7. A hazai termékek egyre nagyobb ré­sze ma már eléri, esetenként meghaladja az azonos rendeltetésű, többnyire jóval drágább importtermékek minőségi szint­jét. Célszerű az olyan hazai termékek szé­leskörű népszerűsítése, amelyek minő­ségjellemzői kiemelkedők, gyártásuk minőségbiztosítási rendszerben folyik és ezt független szakértőkből álló zsűri el­ismerte. Szükség van az erre a célra lét­rehozott „Magyar Minőség Háza” és a „Rendszeresen Ellenőrzött Kiváló Ma­gyar Termék” védjegy, stb. elnevezésű mozgalmak további kiterjesztésére, nép­szerűsítésére. 8. A konferencia a minőségkultúra fej­lődése szempontjából különös jelentősé­get tulajdonít az ismeretek elterjesztésé­nek és a minőségtudat fejlesztésének. Ebben kiemelkedő szerepük van az okta­tási intézményeknek, a műszaki egyete­meknek, a főiskoláknak és a középisko­láknak, de nem utolsó sorban a sajtónak, beleértve az elektronikus médiát is. A minőségügyi oktatás fejlesztését a PHARE TDQM programja anyagilag is jelentősen támogatta. E programnak és a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium ezt követő pályáza­tának köszönhetően elkészültek azok a modulárisan felépített tananyagok, ame­lyek felhasználásával a minőségügyi isme­retek oktatása általánossá válhat az alap­képzésben, a szakirányú továbbképzésben és az ismeretmegújító képzésben egyaránt. A tananyagcsomag ezzel lehetővé tette a minőségügy korszerű és széleskörű, meg­felelő szintű oktatását. A jövő feladata, hogy e tananyagok minél szélesebb körben fejthessék ki hatásukat.

Next

/
Thumbnails
Contents