Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
1997. október Atomerőmű 7. oldal Jó szerencsét! Izgalmas szakmai útra indultunk nemrég egy kora reggel az erőműből, uticélunk Kővágószőlős volt. De haladjunk soijában. A PA Rt.-Mecseki Ércbányászati Vállalat—N y ugat—mecseki Társadalmi Információs Társulás közötti együttműködés keretében került sor a bányalátogatásra, amelynek kettős célja volt: - találkozni a térség falvainak vezetőivel és megismertetni velük a kutatások eddig eredményeit; - az uránbánya és a kutatási helyszín fizikai megismerése. Az eseményen a hat érintett település vezetői, a MÉV és a PA Rt. szakemberei vettek részt. Az első szakmai tájékoztatást Pécsett, a MÉV központjában kaptuk. A bánya szakemberei áttekintést adtak a közel egy évtizede folyó kutatásról, különösen annak utolsó három évéipl, amióta az a Nemzeti Célprogram keretei között folyik. A kutatás célja olyan geológiai formációt találni, amely alkalmas az erőmű nagy aktivitású radioaktív hulladékainak befogadására és biztonságos tárolására. A kormányprogram 2040-re irányozza elő a kérdés végleges megoldását. A tájékoztatást követően vettük utunkat Kővágószőlős felé, majd a falu feletti dombokon értük el a MÉV IV. számú bányaüzemét. Az épület és a gépészeti berendezések a hetvenes években épültek, az V. számú üzem (ez a modernebb) függőaknáját technikai okok miatt nem tudtuk használni. Kezdetét vette a beöltözés. A csapat tagjait ellátták a szükséges felszereléssel: munkásruha és munkáskabát, ing, kapca és gumicsizma, bőröv és védősisak. A nem mindig passzoló méretek miatt először érdekesre sikerült az összkép, végül is némi cserélgetés és „pótmegrendelés” után jól éreztük magunkat a szokatlan felszerelésben. Megkaptuk az életmentő készüléket és az akkumulátoros lámpát, majd rövid oktatás következett ezek használatáról és a balesetvédelmi szabályokról. A négy szintes szállítókasban 64 személy fér el egyszerre, mi két szintet foglaltunk el. Az uránbánya 13. szintjét - ami 1100 méter mélyen van - kb. öt perc alatt értük el. Volt némi rázkódás, néhol némi vízcsepegés - de a régi technika kitűnőre vizsgázott. A liftezést félórányi vonatozás követte, ezalatt volt idő megtekinteni az uránbánya felhagyott vágatait, de a távolabbi oldalvágatokban jelenleg is van kitermelés. Mint ismeretes, ez év végéig megszűnik a bányászat, az azt követő időszakban elvégzik a még használható technika kimentését és előkészítik a bányát a bezárásra. Felhasználva az uránbánya nyújtotta szakmai-technikai-emberi lehetőségeket és tapasztalatokat, három éve koncentrált kutatási tevékenység folyik a bodai agyagkő jellemzőinek minél mélyrehatóbb megismerésére. Ez a kőzet jelenlegi ismereteink szerint alkalmas közeg lehet a nagy aktivitású radioaktív hulladék végleges elhelyezésére. Talán sok a feltételes mód az előző mondatban, de két dolgot feltétlenül tisztázni kell a megértéshez. Az erőmű nem az uránbányában kívánja elhelyezni a nagy aktivitású radioaktív hulladékot (ahogy ez a torz információ elteijedt), és nem biztos, hogy a bodai agyagkőben kerül elhelyezésre az. Ez csak egy lehetőség, májusban az egész országra kiterjedő szűrés indult ebben a kérdéskörben. A bodai agyagkőben mindaddig folytatják a kutatást, ameddig azt a bánya bezárási munkálatai megengedik, az eredmények értékelése 1998 közepére várható. Ezt követően döntenek a szakértők a kutatások folytatásáról (ez már csak a felszínről folytatott eljárásokkal lehetséges), vagy új helyszínt választanak az országos szűrés eredményei alapján. A vonatozást rövid séta követte a kutatófúrások helyszínére. Ebben a mélységben a kőzet maghőmérséklete 48 °C, a munkát végzők a szellőztetés ellenére is 36 °C hőmérsékletű térben dolgoznak. A kis létszámú csapat több helyszínen munkálkodik, kialakítottak egy földalatti laboratóriumot is, amely az ilyen jellegű kutatások során mérföldkőnek számít az adatgyűjtés szempontjából. A kanadai AECL céggel kötött együttműködési megállapodás keretében ezt a laboratóriumot és néhány más furatot modem mérőberendezésekkel szerelték fel, amelyek a legfontosabb kőzetjellemzőket mérik, regisztrálják. A sokrétű adatgyűjtést a kőzetre vonatkozó, külső szakintézetben végzett izotóp-megkötési vizsgálat egészíti ki. A technikai jellegű kérdésekre a bánya és a kutatást végző cég szakemberei válaszoltak. Az élményekben gazdag vizit után következett a felszínre jutás procedúrája. Kicsit nagyobb sebességgel emeltek fel bennünket, de szerencsére senkit nem viselt meg a liftezés. Csizmamosás, majd a védőeszközök leadása és kiadós fürdés következett. Délutáni programunkban az önkormányzati vezetők szakmai kérdéseire a bánya és az erőmű képviselői válaszoltak. A felvetett legfontosabb témák az alábbiak voltak: - nemzetközi tapasztalatok és azok hazai alkalmazása, - a tároló biztonsága, - lakossági elfogadtatás, - munkalehetőség teremtése a kivitelezés és az üzemeltetés során, - finanszírozási kérdések. A koraestébe nyúló találkozó végén mindhárom fél számára tisztábban körvonalazódott a további együttműködés lehetősége és a civil szférából érkező kérdésekre is sikerült választ adni. A látogatás során készült képanyag a TLK-ban megtekinthető. A közelmúltban hozták fel az utolsó csille uránt a bányából. Következő lapszámunkban riportot olvashatnak a magyarországi urántermelés múltjáról, történetéről. (A szert). Varga József FOTÓ: BEREGNYEI MIKLÓS Az első születésnap Szeptember 13-án volt egy éve, hogy az „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány szolgáltató központja megnyílott. Az évfordulót születésnapi programokkal ünnepelték: Sóbarlangban nosztalgiafilm vetítéssel, egy csésze teával a nyugdíjasoknak; mesefilm vetítéssel a gyermekeknek; a parlagfűről készülő oktatási tematika bemutatásával, pedagógusoknak; allergológiai szaktanácsadással; különleges szolgáltatások bemutatójával (légtisztító, Bionic lámpa, poratka kimutatása). Ezen kívül volt még gyom-totó, só-totó, rajzverseny eredményhirdetése, asztma klub „másképpen”, kalcium pezsgőtabletta kóstoló. A szauna, szolárium és masszázs kedvezményesen állt rendelkezésre, a pártoló tagok pedig ingyenesen használhatták. — Mi minden történt a szolgáltató Központ életében az elmúlt egy év alatt? - kérdezem Allmann Viktóriát, az Alapítvány munkatársát. — Tavaly szeptemberben hoztuk létre a Sóbarlangot, mely a már megbetegedettek és a „kezdődő allergiások” részére is jelentős segítséget nyújt. Az eltelt időszak alatt a lakosság nagy része járt a Sóbarlangban, a környező településekről is sokan látogatták. Számos akciót szerveztünk, novembertől májusig az iskolahetek keretén belül több ezer diák jött el hozzánk. Nyugdíjas vendégeinknek folyamatos programokkal, teadélelőttökkel és nosztalgiafilmek vetítésével tettük érdekesebbé, tartalmasabbá gyógyulásukat. Orvosnapokat szerveztünk helyi és vidéki háziorvosok, szakorvosok részére, melyben a Sóbarlang megtekintésén túl annak jótékony hatásáról is felvilágosítást kaptak. A szauna, szolárium és a masszázs december óta működik. Idén is megtartottuk „irtó-nyerő” akcióinkat. Júniusban az iskolásoknak, júliusban a családoknak és a környező települések lakóinak hirdettünk gyűjtést. Júliustól szeptemberig hetente egy alkalommal szerveztük meg a begyűjtött parlagfű átvételét. Akcióink során megközelítőleg 4 millió szál parlagfűtől szabadult meg városunk és környéke. Szeptember végén - a tavalyihoz hasonlóan - részt vettünk a NONPROFIT EXPO-n. Úgy érezzük, az eltelt időszak eredményes volt és szeretnénk, ha szolgáltatásaink révén sokaknak javulna egészsége és kellemesebbé válna lakókörnyezete. Lovászi Zoltánná Takarítási világnap- veszélyes hulladékok gyűjtésével -A takarítási világnaphoz kapcsolódóan veszélyes hulladék (szárazelem, növényvédőszer, festék) gyűjtési akciót hirdetett meg Paks Város Képviselő-testületének Környezetvédelmi Bizottsága. — Milyen eredménnyel járt a gyűjtés? - kérdezem Supliczné Nagy Katalin környezetvédelmi előadót. — Ha csak a családi házas ingatlanok számát vesszük - ahol a meghirdetett hulladékfrakciók felhalmozódása valószínűbb - aránytalanul kevés veszélyes hulladékot hozott a lakosság. Ennek oka elsősorban a környezettudatos szemlélet hiányában keresendő, az embereknek szokatlan az ilyesfajta megmozdulás. — Milyen más akcióra, rendezvényre került még sor? — Még szeptember 23-át, a takarítási világnapot megelőzően rendeztük meg a szemétszedési akciót, melyet a Pécsi Természetvédelmi Igazgatóság hirdetett meg az iskolák számára. A szemétszedés az Ürgemező azon területére irányult, melynek országos védelem alá helyezése most van folyamatban. Szeptember 20-án lehetőséget adott a Dunacenter Kommunális Kft., hogy a lakosság díjmentesen rakhassa le háztartási hulladékát a deponálóba. — A lakosság mennyire volt partner a kezdeményezésekben? — A veszélyes hulladék gyűjtésére nagyon csekély létszámmal reagált a lakosság. Ugyanez mondható el az ürgemezei szemétszedésre is, ahol kb. húsz fő szorgoskodott. A csoport többsége gyermekekből állt, és a nyolc-kilenc felnőttnek (nagy részük felsőfokú végzettségű) is bőven kijutott a munkából. Az ingyenes hulladékkihordás már kedvezőbb képet mutat, 18-20 utánfutónyi háztartási hulladék került a szeméttelepre egy nap alatt. Összevetve az egyhetes átlaggal, ez igen jónak mondható. Értékelésként azt tudnám megjegyezni, hogy a lakosság környezetvédelemhez való hozzáállása - bár mutatkoznak pozitív jelek -, még mindig gyenge. Kifogásként persze a mindennapos gondok szerepelnek. Úgy vélem, szakítani kellene azzal a felfogással, hogy a hatékony környezetvédelem a Kormány, az Önkormányzat kizárólagos feladata. Közös munkára van szükség, amely áldozatvállalással jár. Hogy mindebből mit profitálhatunk? Hosszú távon is életképes jövőt, környezetet, melyért most, mindennapjaink során kell tenni. Lovászi Zoltánná Kutyabaj Évről évre egyre jobban növekszik a városi kutyák száma. Evvel együtt a kellemetlen problémák is... Zavarják a pihenni vágyó éjszakás műszakosok álmát. Lépten-nyomon kutyapiszok rondítja környezetünket. Gazdátlan kutyák rémítgetik a gyerekeket, szülőket egyaránt. Nap mint nap lehet hallani, hogy legtöbb esetben kisgyereket, de az sem ritka, hogy felnőttet is megharap a kutya. Sajnos az elmúlt két évben végződött már halállal is kutyatámadásból adódó sérülés. Sokan tévesen a kutyákra haragudnak, pedig az emberek, a kutyatartók a hibásak. Hogy miért? Azért, mert a kutya úgy viselkedik, ahogyan szoktatják, tanítják. A kutya ösztönszerűen cselekszik. Rövid időn belül megtanulja, hogy mi az, amit szabad, mi az, amit nem. A kutyatulajdonos többékevésbé tudja, hogy melyek a tiltó rendelkezések, de miért tartsa be az érvényben levő rendelkezéseket, ha nem ellenőrzi senki? Az 1960-as években városban alig lehetett kutyát látni. Ennek ellenére már volt kutyatartási rendelet. Kutyatartáshoz kellett a szomszédok írásbeli nyilatkozata, hogy nem emelnek kifogást, ha szomszédjuk kutyát tart. Parkokban nem lehetett kutyát sétáltatni. A kutyatartók kutyával nem használhatták a liftet. Valamikor még kutyaadót is fizettek. Utcán, nyilvános helyen szájkosár nélkül nem lehetett kutyát vezetni. Nyugaton még ennél is szigorúbb az előírás. A kutyatulajdonos, amikor sétáltatja kedvencét, nejlonzacskót, kis lapátot és seprűt is köteles magával vinni. Aki nem tesz eleget ezen előírásnak, pénzbüntetésben részesül. Állítólag olyan összegű büntetést szabnak ki, hogy abból a pénzből akár öt-hat fajtiszta kutyát is lehetne vásárolni. Ott tiszta a lakóházak környezete, nincs kellemetlenség. Senki nem haragszik a kutyákra, a kutyatartókra. Mi a helyzet nálunk? A tiltó rendelkezést senki nem tartja be! Amerre járunk, mindenhol „kutyagumiba” lépünk, ha nem figyelünk a lábunk elé. A gyerekek csodálkozom értetlenül néznek, nem értik, hogy miért ragad a kezük a homokozóban. A felnőtt bosszankodik, ha a lépcsőházban kutyaürüléket, vizeletnyomokat lát. Ilyenkor a legtöbb esetben elkerülhetetlen a veszekedés. Kinek jó ez? Senkinek! Ezeket a problémákat helyileg is rendezni lehetne. Némelyek azt mondják, van ennél sokkal fontosabb probléma, amit meg kell oldani. Igazuk van. De ez nem azt jelenti, hogy ezzel a kaotikus helyzettel nem kell most foglalkozni. Jó volna, ha a régóta ismert gondok megszűnnének mindannyiunk örömére. Helyesen cselekszünk, ha környezetünk tisztaságáért megteszünk minden tőlünk telhetőt. Csak rajtunk múlik. Hát ne késlekedjünk! MJ. Megjegyzés. Jómagam és családom is bolondulunk az állatokért, a kutyát, az ember egyik legrégebbi „barátját” pedig mindannyian kedveljük. Igaz azonban, hogy a lakótelepen a fent leírtak miatt nem lehet kockázat nélkül sétálni. Pedig néhány éve pozitív kezdeményezésként ingyen osztottak ki a kutyatulajdonosoknak abból a bizonyos zacskóból, lapátkából... Am aki becsülettel el is tisztította kedvence után a piszkát, olyan becsmérlő, nyomdafestéket nem tűrő hangú megjegyzéseket kapott, hogy elpirulva távozott a helyszínről. S azóta - fájó szívvel - a kutyust is elajándékozta egy vidéki ismerősnek. Mert belátta, hogy az állatnak kínszenvedés egész nap egyedül a lakótelepi lakásban. Sajnos elmondhatjuk, hogy még nem alakult ki hazánkban a kutyatartás etikája. De hát mit várjunk addig, amíg állatvédelmi törvény sincs? Megjegyzem, érzésem szerint ha egy szigorú rendelkezéseket tartalmazó törvény lát napvilágot, várhatóan sok lelketlen ebtartó szabadul majd meg könyörtelenül kutyusától. És szokás szerint megint csak kullogunk majd az események után... (A szerk.)
