Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-10-01 / 10. szám

6. oldal Atomerőmű 1997. október Diagnosztikai szakmérnökök képzése Pakson A paksi Energetikai Főiskolán a BME Gépészmérnöki Kar mellett a Közlekedésmérnöki Kar is képez szakembereket. A képzésről a szak egyik hallgatója, Kiss József erőmű szakterü­let-vezető ad tájékoztatást: — Két évvel ezelőtt, az or­szágban elsőként Pakson indult meg a műszaki diagnosztikai szakmémökképzés. Az oktatás a BME Közlekedésmérnöki ka­rán belül levelező tagozaton folyt. A hallgatók hazánk egész területéről, főként erőművekből jöttek, de volt résztvevő nyom­dából és nagy autógyártó cégtől is. Ez a képzés az oktatásba még nincs bevezetve de a gaz­dasági tényezők egyre inkább hangsúlyozzák a fontosságát. A működő rendszerekben kiala­kuló hibák prognosztizálásával a karbantartások költségorien­­táltabban tervezhetők, nemcsak költségmegtakarítást jelenthet, hanem biztonsági szempontból is jelentős eredményt hoz. A képzés a PA Rt. diagnosztikai osztályvezetőjének, Józsa Ist­vánnak a javaslatára indult el, és osztályának akkor szinte minden dolgozója beiratkozott. Természetesen itt is volt lemor­zsolódás és az is előfordult, hogy időközbeni pályamódosí­tás volt a kimaradás oka. Az in­duló teljes létszámból 20-22 főből 12-en fejeztük be tanul­mányainkat. Az oktatásban neves elő­adók, elismert szaktekintélyek vettek részt. Zobori István, a közlekedési kar akkori dékánja matematikából és gépészeti rendszertechnikából tartott elő­adásokat. Dr. Bokor József szintén matematikát tanított, kiemelten a prognosztikai el­méletet, amellyel egy rendszer múltbeli viselkedéséből jól le­het következtetni a jövőbeni működés minőségére. Bokor professzor az MTA tudomá­nyos irányítója, számos hazai megbízatása, tevékenysége mellett a világ különböző egye­temein tart előadást (pl. MIT, Boston) és kutatásokat végez a NASA-nak az űrhajók stabili­zálásával kapcsolatban. Pakson az atomerőmű reaktorvédelmi projektjében is részt vesz. A képzés során sok kiváló képes­ségű, az ipar különböző terüle­tén dolgozó, speciális képzett­séggel rendelkező szakember tartott igen érdekes előadást. Mindannyiunknak nagyon hasznos volt ez az iskola, hi­szen munkánk ehhez kapcsoló­dik. Rendkívül jó eredmények születtek, sokan végeztünk je­lesre. Számomra kellemes él­mény még az is, hogy Gábor fi­ammal együtt jártuk végig a két évet és ezt a diplomát egyszerre kapjuk meg. Az Energetikai Főiskolán ebben az évben indítottuk a diagnosztikai tantárgyat a má­sodévesek számára. Hamarosan elkészül a diagnosztikai labor, melyben mérésekkel tudjuk majd demonstrálni az egyes gépmeghibásodásokat. * A diplomaosztás szeptem­ber 26-án volt Budapesten, ahol négy paksi szakember is átvehette műszaki diagnosz­tikai szakmérnöki diplomá­ját: Bácskai Péter anyagvizs­gáló, Kiss János vezetőmér­nök, Kiss Gábor csoportve­zető és Kiss József atom­erőmű szakterület-vezető. Gratulálunk nekik! Lovászi Zoltánná „Én barátja vagyok a paksi atomerőműnek ” Visszatérő látogatónk: Pali bácsi (Folytatás az 1. oldalról.) — Mikor döntött úgy, hogy eljön Paksra? — Amikor a rádióban meghallottam, hogy munka­idő alatt bárki ellátogathat ide, elhatároztam, hogy amint alkalmam nyílik rá, fel fogom keresni az atomerőművet. Engem ugyanis nagyon érde­kel ez az országos szempont­ból is hatalmas létesítmény, így aztán tavaly egy szép na­pon útra keltem. A paksi au­tóbusz pályaudvaron szálltam le a buszról és a legelső dol­gom az volt, hogy az ott szol­gálatban lévő hölgyet meg­kérdeztem, hogyan juthatok el az atomerőműbe. Ha ismerős lettem volna Pakson, nem kérdeztem volna meg, a hölgy viszont nagy durván elutasí­tott, mondván „őt nem é' ’ li a paksi atomerőmű’ Mit - hettem, megkérdeztem a ' kelőket, hogy me »e ♦M- a az erőművet. Nagyon és s volt, hogy konkrétan r la­­tározni senki sem tudta, zen nagyon csodálkoztam, de az­tán bementem a paksi rendőr­­kapitányságra és ott érdeklőd­tem a szolgálatos rendőrtől. Ő segített, megmondta, hogy kb. hat kilométerre találom a ha­tos út mellett. Amikor az , erőmű és a buszpályaudvar közötti távolság felét megtet­tem, már nagyon fáradt vol­tam. Már azon gondolkoztam, hogy megfordulok, és megyek vissza, búcsút intek a paksi atomerőműnek anélkül, hogy megnéztem volna. Végig stoppoltam, de senki nem állt meg. Aztán mégis tovább in­dultam. Egyszer aztán egy ke­rékpáros férfi utolért, és tár­samul szegődött, mikor meg­tudta, hogy mi járatban va­gyok. Bekísért az északi por­táig, ahol nagyon kedvesek voltak a rendészek, mindjárt leültettek, kristályvizet hoz­tak. Az egyik fiatal rendész aztán szólt egy nagy teherautó sofőrjének, aki éppen ide a déli bejáróhoz indult és ez a férfi aztán elhozott a Látogató Központhoz. így kerültem természetes közelségbe a paksi atomerőművel. — Idén újra útra kelt, hogy üzemi területre is bejuthasson, tavaly ugyanis ez már nem si­került. Milyen élményekkel tá­vozik az atomerőműből? — Kérem szépen, én szürke hétköznapi ember lévén szava­kat nem is tudok rá mondani. Az az abszolút rend, abszolút tisztaság, ami itt van... Nem is tudom magam kifejezni. Én egész életemben vigyáztam arra, hogy tisztaság legyen a munkahelyemen és elmondha­tom, hogy ez nagyon fontos do­log, mert rend a lelke minden­nek. Az itt látottak után csak azt mondhatom, hogy abszolút elé­gedett vagyok, minden nagyon tetszett. Én barátja vagyok az atomenergiának és a paksi atomerőműnek. Magának az atomerőműnek, az itt dolgo­zóknak soha nem fogom elfe­lejteni azt, hogy ilyen kedvesen fogadtak, hogy megtiszteltek. És amerre járok, mindenfelé el­viszem ezt a jó hírt. (e. M.) FOTÓ: BEREGNYEI MIKLÓS Itt mindig történik valami Az ESZI 12. tanévét az idén is sok színes program fűszerezi. Az iskolában valóban elmondhatják: Itt mindig történik valami. Már lezajlott marosvásár­helyi Bolyai Líceummal tar­tott baráti találkozó és a Vá­rosi Diáknap is, ahol a 3. he­lyet szerezte meg az iskola. Több osztály tett kirándulást a BNV-re. Sort kerítettek drogprezentációs tanártré­ningre és középiskolás drog kortárs segítők képzését tart­ják a hónap végén. Könyv­gyűjtést rendeztek a kézdivá­­sárhelyi Túróczi iskola diák­jainak megsegítésére, képvi­seltették magukat a Temesvá­ron megrendezett tudomá­nyos diákkonferencián. A végzős* évfolyamok szeptem­berre, októberre szervezték utolsó osztálykirándulásai­kat. Október 18. a Szakok Napja, mely egy hasznosan megrendezett délelőttöt fog­lal magába szakvezetők, osz­tályfőnökök és diákok bevo­násával és ez a nap egyben a középiskolai gólyabál idő­pontja is. Október 21-én isko­lai ünnepséget rendeznek Emlékezés '56-ra címmel. Ebben a hónapban kerül sor a Továbbképzési Szakmai Na­pokra (tanároknak) és a Mű­szaki Főiskolai Sportna­pokra, Bemutatkozik az is­kola a Budapesten, október 28-31. között megrendezésre kerülő HUNGARODIDACT '97 IV. Nemzetközi Oktatási, Oktatástechnikai és Képzési Szakkiállításon, valamint a megyei iskolák szekszárdi pályaválasztási tájékoztató­ján is. Több szakmai, kulturá­lis kiállítás és színházlátoga­tás bővíti még ä programok körét. Mindig is sikeresen szerepeltek az ESZI diákjai a különböző- tanulmányi verse­nyeken, melyek közül az idén többek között OSZTV (Or­szágos Szakmai Tanulmányi Verseny), helyesírási, vers- és prózamondó, irodalmi, tör­ténelmi, műveltségi, számí­tástechnikai, matematika, fi­zika, kémia, földrajz, termé­szetvédelmi, biológiai és környezetvédelmi versenyen vesznek részt, de indulnak labdarúgó és kosárlabda mérkőzésen is. A téli szünet december 20-tól január 2-ig tart, az első félév január 30- án zárul. November végére és ja­nuár elejére tervezik a pálya­­választási nyílt napokat, me­lyekről bővebb információt és a következő tanévben in­duló szakokról tájékoztatót a novemberi számban olvas­hatnak az érdeklődők. LZné Drogellenes tábor Pakson A szenvedélyszerek elleni harc, az önismeret és a kortárssegítés volt a témája annak a tábornak, melyet a Jövő drogok nélkül Alapítvány szer­vezett Pakson augusztusban. A tábor huszonhat 13-16 éves fia­tal részvételével zajlott. A szakmai programot Lőrincz Norbert tatabá­nyai szociális munkás állította össze és vezette le. A tatabányai szakember elmondta: nagyon fontos, hogy sem­milyen megelőzési programból nem szabad kihagyni a fiatalokat, hiszen ők azok, akiknek nincs kialakult megoldási modelljük. A táborban hangsúlyt fektettek arra, hogy fiata­lok játékos szituációk segítségével gyakorlatot szerezhessenek az ered­ményes kommunikálásban, a megfe­lelő reagálásban. Lőrincz Norbert szerint kulcsszerep jut az önismeret­nek, mert elengedhetetlen a helyes önértékelés ahhoz, hogy tudjunk segí­teni másokon. Az egyhetes tábor be­fejeztével a szakember úgy látta, hogy a gyerekek többsége ki szeretné próbálni önmagát, meg kívánja is­merni, vajon a kortárssegítés hogyan működik a gyakorlatban. Úgy véli, hogy a kialakult érdeklődést nem szabad kihunyni hagyni. Ebben a he­lyi szakemberekre hárul a feladat. A foglalkozásokon szó esett az in­jekciós kábítószerezés kapcsán a he­patitis B vírus elleni védekezésről is. A témáról dr. Vöröss Endréné, a tá­bor vezetője tartott előadást. Az egészségnevelő elmondta, hogy e ví­rus éppen a pubertást követően (a szexuális érdeklődés kezdetekor) lép fel a leggyakrabban. Felhívta a fi­gyelmet a tetoválás, a füllyukasztás veszélyeire, amennyiben azt nem ste­ril tűvel végzik. Fontos tudni, hogy a hepatitis B vírus okozta fertőző máj­­gyulladás gyakran lappangó beteg­ségként van jelen a szervezetben, s évtizedekkel később jelentkezve a páciens életét is veszélyeztetheti. Ezért érdemes háziorvossal felíratni a három alkalommal beadandó védőol­tást - tudhatták meg a tábor résztve­vői. ...és Domboriban A Paksi Atomerőmű Rt. évek óta tá­mogatja a Tolna megyei drogmege­lőzési programokat. Ennek keretén belül az iskolákba eljutottak azok a színes plakátok, melyeken bemutat­ják a diákok számára a különböző kábítószereket. Évről-évre összehív­ják nyári táborozásra azokat a fiata­lokat, akik a drogmegelőzésben segí­teni tudnak társaiknak. Ezt a lehető­séget is jelentős mértékben támogatja a PA Rt. Az idei programra is megérkeztek a fiatalok, a tábor vezetőjét Kisvárdai Antalné Fábián Erikát kérdeztük a cé­lokról, lehetőségekről. — Hány diák vett részt az idei tá­borozáson? Volt-e a jelentkezésnek valamilyen kritériuma? — Huszonnégy diák és négy ne­velő érkezett idén a drogtáborba, ön­ként jelentkeztek. Harmadik éve tart­juk meg ezt az összejövetelt. Minden évben új és új iskolákat szólítunk meg, hogy minél szélesebb körben terjesszük a felvilágosító munkát. A cél: tájékoztatást adni, illetve olyan kortárs csoportnak a képzése, amely­nek tagja később visszalépve az isko­lába tovább tudják vinni a mi meg­kezdett munkánkat. — Mik voltak ennek a hétnek a ta­pasztalatai? Jelezték-e a diákok, hogy egyre nagyobb mértékben jele­nik meg a keményebb drog a fiatalok között? — Érdekes volt az egy hét tapasz­talata. Az itt lévő diákok ismeretségi körében szinte kivétel nélkül vannak drogot fogyasztó fiatalok. Tehát köz­vetlen kapcsolatban vannak a kábító­szerrel, ám ismereteik nagyon szegé­nyesek. Csak látják „pozitív” vagy negatív hatását, de igazán nem tudják helyre tenni, tinédzserként ugyanis nem tudják a megfelelő értékrendbe elhelyezni. Ezért nagyon fontos volt, hogy több oldalról kaptak megerősí­tést. Hallhattak előadást a rendőrség képviselőjétől, pszichológustól, ér­keztek a zsibriki rehabilitációs inté­zetből fiatalok, akik már átestek el­vonókúrán is. Nyilván az itt hallottak feldolgozásához idő kell, ám abban segítettük a résztvevőket, hogy a hal­lottakat folyamatosan megbeszéltük. Érdekes volt, hogy bizonyos szem­pontból elég parázs viták alakultak ki, hiszen mindenki más oldalról kö­zelített a témához. — Milyen véleménnyel vannak ezek a résztvevőfiatalok az egész ká­bítószer üggyel kapcsolatban? —- Játszottunk egy érdekes játé­kot, aminek az a neve, hogy pókháló­játék. Egy kiscsoportos előadáson azokat a szálakat és azokat a kapcso­latokat kerestük, amik összekapcsol­ják a drogot, családot, iskolát, sze­relmet. A játék végén rájöttünk, hogy nagyon szövevényes ez a szál. A ki­indulás elsősorban a stresszhelyze­tekből, problémás szituációkból adó­dik. Véleményem szerint ennek a kortárs csoportnak elsősorban az a feladata, hogy azoknak a fiataloknak segítsenek, akik éppen ilyen stressz­helyzetekben vannak. Akik már meg is próbálták a drogot, de még nem váltak függővé a szerektől és segítsé­get szeretnének kérni, azoknak meg tudják mondani, hogy hová fordulja­nak. A cél az lenne, hogy közös ösz­­szefogással lépjünk föl ebben a té­mában, mert eredményeket így lehet elérni. Összeállította: Czinege Mária és Vöröss Endre Diagnosztika évfolyam

Next

/
Thumbnails
Contents