Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
Megkezdődött az aktív üzembehelyezés Szükséges a KKAT további bővítése Az elhasznált, kiégett fűtőanyag oroszországi visszaszállítása a bekövetkezett társadalmi, politikai változások, az új törvényi és hatósági szabályozások következtében jelentősen megnehezült. Az illetékes kormányszervek és a PA Rt. vezetése többtucatnyi tárgyalást, egyeztetést folytatott az orosz partnerekkel. Ennek ellenére, az elmaradt szállítások miatt mintegy 1100 db. használt fűtőanyagkazetta-többlet maradt az erőműben az eredeti, normál rendszerű tárolási (pihentetési) folyamathoz képest. Hosszú előkészítő munka eredményeként 1997. júliusában Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter Moszkvában tárgyalt a visszaszállítási lehetőség időleges megmaradásáról. Az Orosz Föderáció Kormányának miniszterelnök-helyettese az orosz fél végleges álláspontjaként rögzítette, hogy a korábbi feltételekkel történő visszaszállítás csak átmeneti megoldás lehet. Az orosz külkereskedelmi partnercég augusztus utolsó napjaiban tájékoztatta a PA Rt. vezetését azokról a feltételekről (a korábbi kormányközi megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének előkészítése és aláírása, az orosz szervek új típusú belső engedélyének megszerzése, a szükséges konkrét szállítási előkészületek megtétele), amelyek miatt az ez évi oroszországi kiszállításnak már nincs esélye. A paksi atomerőmű kiégett fűtőanyag-kazettáinak 5 éves reaktor közeli tárolása a pihentető medencékben valósul meg. A tároló rendszert arra tervezték, hogy tartósan csak az alsó szintjén helyeznek el kazettákat, így üzemszerűen alacsony vízszintet kell tartani benne. (Folytatás a 2. oldalon.) FOTÓ: BEREGNYEI MIKLÓS Szem előtt: az ügyeletes mérnök Kovács Ferenc László megteszi jelentését Szabó József vezérigazgatónak foto: beregnyei Műszakváltás után, hat óra tíz perckor kezdődik a napi operatív értekezlet, melyet az ügyeletes mérnök vezet. A teremben húsznál több személy, a szakterületek felelősei, az ügyeletes mérnök összeköttetést teremtett a blokkvezénylőkkel, majd kezdetét vette a blokkügyeletesek beszámolója. A teremben feszült csendben hallgatták az egyes blokkról szóló jelentéseket, volt, aki jegyzetelt. A kívülálló is érezte: ha a blokkügyeletes nem jelent eseményt, az a teremben ülők munkájának az elismerését jelenti. A beszámolók után Kovács Ferenc László ügyeletes mérnök udvarias, de határozott utasításokat ad az érintettek felé. Húsz perc alatt megbeszélték a napi feladatokat, majd szétszéledt a társaság. Az ügyeletes mérnök maradt a teremben, mert a közben megérkezett Faragó Péter főmérnök néhány probléma részleteire volt kíváncsi. Mire megbeszélték a felmerült kérdéseket, akkorra befutott Szabó József vezérigazgató, aki előzőleg a 2. blokkot látogatta meg, indult Budapestre, ezért nem tudta megvárni a szokásos 7.15-öt, amikor az ügyeletes mérnök megteszi jelentését. Kovács Ferenc László röviden tájékoztatta a vezérigazgatót, megbeszélték a teendőket, majd az ügyeletes mérnök összegezte az eddig történteket és indult a 7.30-kor kezdődő vezetői értekezletre. Ez a fórum az ügyeletes mérnök beszámolójával kezdődik, majd a napi feladatok megoldására tett intézkedésekkel fejeződik be. A vezetői értekezlet után az ügyeletes mérnök még néhány sürgős intézkedést adott ki és csak ez után tudott néhány percnyi időt szakítani a beszélgetésre. — Hogyan lehet ezt a tempót bírni? Állandóan ilyen leterhelt az ügyeletes mérnök? — A nappali műszak kezdetén mindig ilyen a tempó, de később már lassul, bár unatkozni soha nem tudunk. A tempó elviselésében sokat segít az, hogy szeretem ezt a munkakört, mert érdekes és izgalmas. A délelőttös műszakban nagy a leterheltségünk, de legalább gyorsan repül az idő, a délutáni és az éjszakai műszak pedig azért izgalmas, mert mi vagyunk bent az üzemben a legmagasabb szintű operatív vezetők. — Nem nyomaszt az a tudat, hogy te felelsz egy ilyen hatalmas üzemért? (Folytatás a 2. oldalon.) Nemzetközi egyezmény A radioaktív hulladékok és a kiégett fűtőelemek kezelésének biztonságáról A nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) égisze alatt elkészült a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott közös egyezmény (Konvenció) tervezete, melyet a NAÜ Kormányzótanácsa alkalmasnak ítélt arra, hogy egy diplomáciai értekezlet véglegesítse. Erre az ülésre szeptember 1-5 között Bécsben került sor. Az előzményekről, az ülésen elhangzottakról, illetve az egyezményből hazánkra háruló feladatokról érdemes egy rövid áttekintést adni. A NAÜ tagállamai már 1991- ben elhatározták, hogy az atomenergia alkalmazása terén korábban elfogadott nemzetközi egyezményeken túlmenően további egyezményeket hoznak létre a biztonság fokozására. Elsőként az atomerőművekre vonatkozó nukleáris biztonsági egyezményt fogadták el 1994- ben. Ezen konvenció előszavában fontosnak ítélték, hogy a radioaktív hulladékok biztonságos kezelésével kapcsolatban egy hasonló nemzetközi megállapodás jöjjön létre. A szakértői munka 1995-ben kezdődött a svájci Alec J. Baer professzor elnökletével. 1997-ig hét ülésre került sor, melyeken rendszeresen több, mint 50 ország és több nemzetközi szervezet szakértői vettek részt Az egyezmény hatálya és szerkezete tekintetében sokáig nem sikerült teljes körű egyetértésre jutni. A problémát az okozta, hogy az országok többsége a kiégett fűtőelemeket is az egyezmény hatálya alá kívánta vonni, míg néhányan - arra hivatkozva, hogy az elhasznált fűtőelemeket újra feldolgozva hasznosítják - ezt ellenezték. Kína, India, Pakisztán és Oroszország elutasító álláspontja miatt ezért korábban olyan változat is készült, melyben a konvenció csak a radioaktív hulladékokkal foglalkozott és külön jegyzőkönyv vonatkozott volna a kiégett fűtőelemekre. Az utolsó szakértői ülésen - annak ellenére, hogy Kína, India, és Pakisztán fenntartotta álláspontját - úgy határoztak, hogy az egyezménytervezetben mind a két témakör szerepel. Nehezen született megegyezés a katonai, illetve a védelmi programokban keletkezett radioaktív hulladékok kérdésében is. (Folytatás a 2. oldalon.) „Én barátja vagyok a paksi atomerőműnek” Visszatérő látogatónk: Pali bácsi Katona Pál 72 éves nyugdíjas Bag községből érkezett a Paksi Atomerőműbe. Ez a kis település Gödöllőtől 15 kilométerre található. Mivel az első látogatása majdnem kudarcba fulladt, elhatározta, mégegyszer ellátogat ebbe a nagyipari létesítménybe. A kalandos utazásról szóló történetet ő maga mesélte el lapunknak. Olvassák olyan szeretettel, amilyennel az idős férfi beszélt munkahelyünkről. — Hogyan értesült arról, hogy a paksi atomerőműben várják a látogatókat? — 1996 áprilisában a rádióban hallottam, hogy az atomerőműnek van egy európai színvonalú látogató központja, amelyet bárki minden előzetes bejelentkezés nélkül meglátogathat. Engem a természet szépsége is érdekel, azt is nagyra értékelem, de az ipari szépségek, a komoly ipari létesítmények iránt is világ életemben érdeklődést tanúsítottam. (Folytatás a 6. oldalon.) i
