Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-06-01 / 6. szám

1997. június Atomerőmű 3. oldal Konferenciát tartottak a fizikai védelemről (Folytatás az 1. oldalról.) A konferencia első munkanap­jának délutánján a résztvevők látogatást tettek a Neutron Be­avatkozó Osztálynál, ahol Piros Attila r. őrnagy az egység tevé­kenységét ismertette. A szak­mai programok után városnéző kirándulásban, majd polgármes­teri fogadásban volt részük a vendégeknek. A következő nap első elő­adója Hlavaty Ján (BOHU­­NICE) volt, aki az AKOBOJE rendszerről (a fizikai védelem műszaki alrendszere) szerzett tapasztalataikat tette közzé. Czapáry András (MICRO­­RAAB) a PA Rt-ben kialakított, számítógépes hálózattal támo­gatott belépési engedélykiadó rendszert ismertette. Pavol Chrancok és Nagy Attila a mo­­hovcei erőmű fizikai védelmi rendszerének jelen helyzetéről és a SAVI program alkalmazá­sának eredményeiről számoltak be. Ezután hangzott el Julius Sabó a temelini, Jiri Zelenka a dukovany atomerőmű fizikai védelmi rendszerének tapaszta­latairól szóló összefoglalása. A konferencia délutáni prog­ramjában erőműlátogatás sze­repelt. Lipovszky Gyula rendé­szeti osztályvezető tájékozta­tója után a vendégek megtekin­tették a beléptetési rendszere­ket, a blokkvezénylőt, a turbi­­nacsamokot, a KKÁT-t, a víz­kivételi művet és a kerítés őr­zési rendszerét. Az üzemlátogatás után szekszárdi kirándulás, városnézés követ­kezett. Itt a megyei főkapitány látta vendégül a résztvevőket és ismertette a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság atom­erőművel kapcsolatos tevé­kenységét. A rendezvény befejező nap­ján újabb erőműlátogatásra in­dultak a résztvevők. Ekkor az atomerőmű technikai jelzőrend­szerét és kártyakiadó rendszerét tekinthették meg Mázán László és Horváth Károly ismertetése alapján. A modem rendszer nagy érdeklődést váltott ki a szakemberek körében, mellyel kapcsolatban kifejezték elisme­résüket. A konferencia zárása­ként került sor a tapasztalatok összegzésére, ahol hasznos ész­revételek, javaslatok hangzottak el és itt hívták meg a szakembe­reket a következő évi konferen­ciára, amelynek helyszíne Bo­­hunice lesz. Lovászi Zoltánná Távközlés és az emberek segítése A Nemzetközi Távközlési Egyesü­let (International Telecommunica­tion Union = ITU) az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) egyik legrégebbi szakosított szer­vezetének főtitkára, dr. Pekka Tar­­janne a Távközlési Világnapon (május 17.) a szakemberek, a fel­használók figyelmét a távközlés és a katasztrófa-elhárító akciók kö­zötti létfontosságú, egyre erősödő kapcsolatára irányította. Kijelen­tette: „... igen fontos mind a múlt eredményeinek elismerése, mind a jövőbe vetett pillantás. Kielégítő az a munka, amelyet a ITU-ban vég­zünk, mert segíthetünk a kataszt­rófa által érintettek szenvedéseinek csökkentésében. Számomra ez a távközlési technológia legfonto­sabb alkalmazásainak egyike.” Az ITU Párizsban történt alapításának 132. évfordulóján a távközlésben dolgozók érdeklődése most a fel­használók egy nagyon speciális gondja felé, a humanitárius ügyek felkarolására irányult. Egyre erő­södő kapcsolat van a katasztrófa­elhárító akciók és a távközlés kö­zött. Az egész világon megfigyel­hető, hogy a különböző segítség­­nyújtó szervezetek már régóta erő­teljesen támaszkodnak a távközlési szolgáltatásokra. Két jó okuk is van ezt tenni, egyrészt, hogy kapcsolat­ban legyenek a katasztrófa sújtotta területekkel, másrészt, hogy ered­ményesen koordinálják saját tevé­kenységüket. De, hogy ne tekint­sünk az atomerőmű közvetlen kör­nyezetén túlra, itt is megtalálhatók a tűzoltók, mentők és más, a bal­esetelhárításban résztvevő szerve­zetek. Rendkívül fontos, hogy a távközlés az embert és ne önmagát szolgálja, így vészhelyzetekben a távközlési kapcsolatok felépítésé­nek mindig elsőbbséget kell él­vezni. Fontos kipróbálni, szimu­lálni, hogy a távközlési rendszer üzemeltetője képes-e minden eset­ben a torlódás- és várakozásmentes információátvitel biztosítására. Megszólaló szirénák esetén a ha­gyományos telefon vonalak mellett az atomerőmű képes-e a balesetel­hárítási szervezetben résztvevők el­érhetőségét biztosítani. Hasznos feladat a kétirányú kommunikáció legegyszerűbb, legolcsóbb eszköze­inek igényléséről gondoskodni, nemcsak a mobil rádiótelefonok számát növelni. Balesetelhárítás­ban, vagy a tűzoltásnál a meghatá­rozó szempont a távközlési rend­szer megbízhatósága, a kapcsolat felépítésének létszükséglete. Nem véletlenül történik a világon, hogy ezek a szervezetek a felelősségük­höz mérten rendelkeznek igényeik kielégítését szolgáló magánhálózat­tal, melyben a telefondiszpécser központok mellett a rádióhírközlés eszközei is segítik a katasztrófa-el­hárító műveleteket. A rádiótelefo­nok a könnyű hordozhatóságuk mi­att igen hasznos munkaeszközei a humanitárius segítségnyújtásnak. Elengedhetetlen segédeszközök let­tek, felhasználásukkal gyorsan el­indíthatnak olyan akciókat, mint amilyen például a kiürítés. A kü­lönböző rádiós rendszerek beváltak a katasztrófák okozta károk elhárí­tásánál, azon képességük miatt, hogy a normál telefonhálózat sérü­lései esetén fenntartható velük a kommunikáció folyamatossága. Annak érdekében, hogy az új táv­közlési technológiák haszna érvé­nyesüljön és a lehető legszélesebb körben elérhetővé váljon, az ITU az ENSZ Humanitárius Ügyek Mi­nisztériumával azon dolgozik, hogy egy új konvenciót hozzon létre, amely a katasztrófa-hírközlés nem­zetközi használatával foglalkozik. Ez a konvenció - amelyet az ITU tanácsa jóvá is hagyott - várhatóan egy nemzetközi konferencián még az idén nyer jóváhagyást. Az ITU-t Nemzetközi Távírási Egyesületként 1865. május 17-én hozta létre húsz állam a távköz­lésre vonatkozó első egyezmény elfogadásával, ugyanezen alka­lommal elfogadták az Első Táv­írási Szabályzatot. 1947. október 15-én az ITU az Egyesült Nemze­tek rendszerén belül az ENSZ egy szakosított intézményévé vált. Az ITU központját 1948-ban Genfbe helyezték át. Sipos László Innovatív menedzsment Megalakult a Nemzeti Minőség Klub Székházavató a VEIKI-nél Az Ipari, Kereskedelmi és Idegen­­forgalmi Minisztérium annak ér­dekében, hogy a Nemzeti Minő­ségi Díj minél szélesebb ismert­ségre és elismertségre tegyen szert Magyarországon, kezdeményezte a Nemzeti Minőség Klub megala­kítását. A klub célkitűzése, hogy segítse a magyar gazdaság európai integrációjához szükséges minő­ség kialakítását. A klub alapítói az 1996-ban Nemzeti Minőségi Díjjal jutalmazott 4 vállalat, a Westel 900 GSM Rt., a Herendi Porce­lánmanufaktúra Rt., a Burton-Apta Kft. és a Lehel Hűtőgépgyár Kft. A díj feljogosítja a nyertes cége­ket, hogy versenybe szánjanak az Európai Minőségi Díj elnyerésé­ért. A klub tagjai azok a vállalatok is, amelyek 1996-ig elnyerték az IIASA-Shiba Minőségi Díjat. A tagság a Nemzeti Minőségi Díjban ezután részesülő szervezetekkel automatikusan bővül. A tárca ál­landó helyet biztosít a rendezvé­nyekhez. A klub hivatalos megalakulá­sára az Industria 97 nyitónapján került sor. A tartalmas programok kialakítását a Nemzeti Minőségi Díjat elnyert vállalatok képviselő­iből választott elnök segíti. Az alakuló összejövetelt Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter nyitotta meg. Beszédében kiemelte: A pi­acgazdaságokban, a verseny, a ve­vők megnyerése rákényszerítette a gazdaság szereplőit, hogy a minő­ségbiztosítás, minőségfejlesztés legkorszerűbb modelljeit alkal­mazzák. Ezekben az országokban a minőség-kultúrának sok évtize­des tradíciója van. A klub megala­kításával társadalmi összefogást kezdeményez a minisztérium a minőség-kultúra hazai elterjesz­tése érdekében. Ugyanakkor a dí­jazottak saját tapasztalataik továbbadásával tájékoztathatnak a minőségpolitika gyakorlati kérdé­seiről helyszíni információcsere, alkotó párbeszéd formájában. Perry L. Johnson szavait szeretné a klub saját munkájával is megvaló­sítani, mely szerint „A minőség nem minden, de minőség nélkül minden semmivé lesz!” A miniszter felidézte, hogy a minőségügyben a kiemelkedő eredmények elismerésére először 1957-ben, Japánban hoztak létre minőségi díjat, amelyet Edward Deming amerikai matematikapro­fesszorról neveztek el. A minő­ségügy egyik legelismertebb szakértője a II. világháború után kiemelkedő szerepet játszott ab­ban, hogy Japán éppen a minőség­­fejlesztésben megvalósított sikere­ivel ért el páratlan gazdasági fejlő­dést. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban az 1980-as évek végén alapították a Malcolm Baldridge díjat, amellyel a Teljeskörű Minő­ségirányítás (TQM) bevezetésében kiváló eredményeket elért vállala­tokat tüntetik ki. Európában 1992- ben hozták létre az Európai Minő­ség Díjat, amely a japán és ameri­kai modellekhez hasonlóan az egész vállalati szervezet minőség­­fejlesztését elemzi, s az üzleti élet­ben - a minőség révén - felmuta­tott jelentős vállalati teljesítményt díjazza. 1997-ben immár másod­szor pályázhatnak a magyaror­szági vállalatok a díj elnyerésére, amelyet ünnepélyes külsőségek között a miniszterelnök nyújt át majd a Parlamentben. (Forrás: IKIM Hírszolgálat) A Villamosenergiaipari Kutató Intézet Részvénytársaság új székházát avatták fel május 29-én a Gellérthegy utcában. Az ünnepségen jelen volt Hegyháti József, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium helyettes államtitkára is. Az új székház avatása az ipari kutatóintézetek reorganizációjának jelentős állomása volt. A Villamosenergiaipari Kutató Intézet Rt (VEIKI) jogelődeivel együtt közel öt­venéves működése során elsősorban a ha­zai villamosenergia-rendszer és a hozzá kapcsolódó gyártó és felhasználó vállala­tok fejlesztési célkitűzéseinek megvalósí­tásában működött közre. A 90-es években a megváltozott piaci feltételekhez való al­kalmazkodás érdekében az intézet azokra a tevékenységekre támaszkodott, amelyek versenyképesek maradtak az import kor­látozások megszűnése után is és megbíz­ható hazai referenciákkal rendelkeztek. Fő működési területei az energetika és a környezetvédelem. Mivel 2010-ig a vil­lamos energia iparban az erőműrendszer nagy megújulása várható, jelentős munka hárul a VEIKI szakembereire, akik jelen­leg hat területen dolgoznak. Ebben a hat tevékenységben jelentős szerepe van az atomerőművi divíziónak. A részleg mun­kájáról Holló Előd szakigazgatót kérdez­tük. — Az Atomerőművi divízió kizárólag atomerőművek biztonságának értékelésé­vel foglalkozik, ezen belül is a VVER-tí­­pussal, amelyik Pakson is működik. A csoport tagjainak létszáma 15 fő, ez a 100 VEIKI-ben dolgozó szakember 15 száza­léka. Ha az iskolai végzettség szempont­jából vizsgáljuk meg a csoport tagjait, ak­kor a diplomások aránya itt nagyobb, az atomerőművi divízióban 15-ből 12 dip­lomás szakember. Az intézeti árbevétel­ből 20 százalék körüli ennek a divíziónak a tevékenységéből származik. — A divízióban tevékenykedők szak­­képzettsége kimondottan atomerőművi szakirányú? — Igen. A társaságunk általában mér­nök végzettségű, 80 százalékban két dip­lomás. Van egy gépész- vagy villamos­mérnöki alapdiplomájuk, s nagy részük­nek emellett még atomerőművi szakmér­nöki végzettsége is van. Négy kollégánk pedig a volt Szovjetunióban végzett mér­­nök-hőftzikus. Általában két idegen nyel­vet tudnak a kutatók és egy fiatal kollé­gánk kivételével mindenki résztvett fél vagy egyéves külföldi ösztöndíjas szak­mai tanulmányúton például az USA-ban, Olaszországban, Németországban, Angli­ában. — Ha önök elsősorban WER típusú atomerőművekkel foglalkoznak, akkor mit vizsgáltak ezeken a tanulmányutakon? — Mi elsősorban a módszereket igyekszünk megtanulni, például hogy mi­lyen számítógépes programokkal, milyen eljárásokkal, milyen modellekkel dolgoz­nak. A munkánk során gyakorlatilag fej­lett nyugati számítógépes programokat (kódokat) használunk. Ezeket részben vá­sároltuk, részben pedig együttműködés formájában kaptuk meg. Példának említ­hetem az amerikai és a magyar nukleáris hatóságok közötti együttműködést, amelynek keretében számos kódot kap­tunk térítésmentesen az NRC-től, amelyet a hazai szakintézmények korlátozás nél­kül használhatnak munkájuk során. — Hány csoportban végzi az. atom­erőművi divízió a munkáját? — Két nagy csoportban dolgozunk. Az egyik terület a súlyos balesetek elemzése, a másik terület pedig a valószínűségi biz­tonsági elemzések. Például mi számítot­tuk ki, hogy mekkora a zónaolvadás való­színűsége és ez hogyan csökkenthető a paksi atomerőműben. Érdekes téma, ame­lyet az országban szintén mi végzünk, a konténment-elemzések. Itt elméletileg és kísérletileg vizsgáljuk, hogy a kontén­­ment egy üzemzavar esetén milyen terhe­lést bír ki. Ezt eddig még a tervezők sem tudták ilyen módon megvizsgálni. A kí­sérleteket a SIEMENS konzorcium fogja koordinálni és több ország résztvesz a munkában. A vizsgálatok Csehországban és Oroszországban fognak lezajlani, az eredmények feldolgozását pedig zömében magyar, szlovák és cseh kutatók fogják elvégezni. A magyar kutatók jelentős sze­repet kaptak a mérések értékelésének el­végzésében. Előreláthatólag két-három évig tart majd a program, hiszen a kísérle­tek megtervezésétől a végrehajtáson át az értékelésig mindent el kell végezni. — Mivel foglalkoznak most, ami a paksi atomerőművel kapcsolatos vizsgá­lat? — A hatóság részére végzett szakértői tevékenységünkön kívül az egyik érdekes témakör a vezénylőtermi operátor sze­mélyzet megbízhatóságának vizsgálata. Ez az elméleti kísérleti munka már három éve folyik és természetesen vannak ered­ményei. A szimulátor központban végez­tünk megfigyeléses vizsgálatokat, ahol a normál oktatás során részben elektronikus eszközökkel (videokamerával) megfigyel­tük a személyzet tevékenységét, részben pedig három külső megfigyelő jegyzetelt folyamatosan. Ennek a vizsgálatnak két fő célja volt: az egyik annak a felderítése, hogy a beavatkozásokat és egyáltalán a személyzet tevékenységét, milyen ténye­zők befolyásolják alapvetően. Például használják-e az üzemzavar-elhárítási uta­sításokat, figyelik-e a műszereket, melyik műszereket figyelik, stb... A másik fő célja pedig az volt, hogy az esetleges tévedésekből, vagy végre nem hajtott utasításokból következtetéseket vonjunk le. Például azt, hogy mekkora a valószínűsége, hogy egy megkívánt be­avatkozást nem hajt végre az operátor? Ez tehát egy kísérleti vizsgálat volt és ennek az elméleti modellezéséhez igénybe vet­tük az amerikaiak segítségét. A MAKA, azaz a Magyar Amerikai Kutatási Alap (melyet még Bush elnök alapított), támo­gat bizonyos munkákat, melyeket a ma­gyar és amerikai kutatók közösen végez­nek. Itt pályázat útján lehet pénzügyi tá­mogatást nyerni és az operátorok megbíz­hatóságának vizsgálatára nekünk is sike­rült a MAKA támogatását megszerez­nünk. A pályázat során kerültünk kapcso­latba a SCIENTEC nevű céggel, az érté­kelés módszerét tőlük vettük át. Ez tehát egy korábban kezdődött munka, melynek eredményeit felhasználtuk az atomerőmű zónakárosodási gyakoriságának becslésé­hez is. Jelenleg foglalkozunk a leállás-át­­rakás-visszaindulás időszakában a bizton­ságot legjobban befolyásoló tevékenysé­gek felderítésével, ezek hatásának szám­szerűsítésével is. Most kezdődik egy tűz­­kockázat-elemzés, annak számszerűsí­tésre, hogy milyen valószínűséggel vár­ható tűz keletkezése és a tűz hatására mi­lyen valószínűséggel várhatók komolyabb balesetek. — Önök már régóta kapcsolatban áll­nak a paksi atomerőművel. Mennyire fo­gadják el a pahiak azokat a vizsgálatokat és eredményeket, amelyeket önök végez­nek? — Egyre inkább. Több területtel ál­lunk kapcsolatban. A Szimulátor Köz­pontban például a megfigyeléses vizsgá­lati eredményeket igyekeztünk közösen a képzéshez visszacsatolni. Részt vettünk az oktatási forgatókönyvek átalakításá­ban, korszerűsítésében, és az ottani inst­ruktorokkal együtt írtuk újra az oktatási anyagokat. Másik nagy partnerünk a fej­lesztési igazgatóságon az Elemzési Osz­tály, amelyik az általunk kidolgozott új biztonságelemző eljárásokat, módszere­ket átveszi és a közvetlen napi munkája során felhasználja. A Földrengésvédelmi Projekttel is kapcsolatban állunk. Most áprilisban indult például az irányítás­­technikai készülékek földrengésállósá­gának vizsgálata. Ezen belül a relék mi­nősítése, hogy milyen szeizmikus terhe­lést bírnak el, a mi feladatunk. Munka tehát az átalakulás után is akad bőven a VEIKI szakembereinek. Az in­novatív menedzsment már bebizonyí­totta, hogy a piacról is képes megélni a szervezet, a folyamatosan bővülő meg­rendelői kör pedig biztosítéka annak, hogy munkájúba, szaktudásukra szükség van. (C. M.) Győztesek Konferenciája Az Industria ’97 kiállítás nyitónapján az Ipari, Kereskedelmi és Ide­genforgalmi Minisztérium (IKIM) kezdeményezésére az 1996-ban Nemzeti Minőségi Díjjal (NMD) jutalmazott cégek megalakították a Nemzeti Minőség Klub (NMK) egyesületet. Az IKIM célja, hogy mi­nél szélesebb ismeretség és elismertség legyen a Nemzeti Minőségi Díj pályázatnak, értéktermelővé váljon az Üzleti Kiválóság Modell. Az 1996-ban alapított NMD európai modellre épül, ennek megfelelően nem a termék, vagy szolgáltatás közvetlen minőségét díjazza, hanem az egész szervezet teljes körű minőségirányítási megközelítését és üz­leti kiválóságát. Az Üzleti Kiválóság Modellje szerint a vevői és dol­gozói elégedettséget, a pozitív társadalmi hatást a cégvezetés megala­pozott üzletpolitikával és stratégiával a dolgozók, az erőforrások és a folyamatok menedzselésén keresztül éri el. Az 1000 pontos modellben a legmagasabb értékű a 9 kritérium közül a vevői elégedettség, a ma­ximálisan elérhető 200 ponttal. Az NMD négy kategóriában pályázat útján nyerhető el. A Nemzeti Minőség Klub alapítói az 1996-ban Nemzeti Minőségi Díjjal jutalmazott négy cég, a Westel 900 GSM Mobil Távközlési Rt., a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt., a Burton- Apta Kft., és a Lehel Hűtőgépgyár Kft. A klub célkitűzése, hogy se­gítse a magyar gazdaság európai integrációjához szükséges minőség kialakítását a minőségbiztosítási rendszerek építésében, fejlesztésében szerzett tapasztalatok megosztásával a pályázók, a jelöltek felkészülé­sét támogassa. Az első tapasztalatcserét június 5-én a Minőségfejlesz­tési Központ által szervezett „Győztesek Konferenciája” biztosította. Megnyitó beszédében dr. Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és ide­genforgalmi miniszter a díjazottaktól kérte, hogy saját tapasztalataik továbbadásával segítsék a minőségpolitika gyakorlati kérdéseiben a le­endő pályázókat. Alkotó párbeszéd, helyszíni információcsere alakul­jon ki, ami kölcsönös előnyöket biztosít a partnerek számára. Bejelen­tette a résztvevőknek, hogy a Nemzeti Minőség Klub tagjai Sugár Andrást - a „szolgáltató vállalat kategóriában” legjobb Westel GSM Mobil Távközlési Rt. vezérigazgatóját - választották meg elnöknek. A Győztesek Konferenciáján mind a négy kategória nyertes cége bemu­tatkozott, majd Sugár Karolina, a Minőségfejlesztési Központ vezetője értékelte az elmúlt év tapasztalatait. Megtudtuk az előadótól, hogy a vi­lágon több mint 3 millió szervezet alkalmazza a Magyarországon is bevezetett értékelési módszert. Az idei évre is meghirdették a NMD-t, a pályázatok leadási határideje június 30. A konferencia zárszavában dr. Hegyháti József helyettes államtitkár megköszönte a győzteseknek és a rendezőknek az értékes információkat és felhívta a jelenlévők fi­gyelmét, hogy EU-törekvéseink csak minőségbiztosított termelési, szolgáltatási rendszerek működtetésével realizálhatók. Ez létkérdéssé vált az erősödő szabadpiaci versenyben, így a díjazottak példát mutat­nak minden magyar vállalkozónak. Sipos László i t

Next

/
Thumbnails
Contents