Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-05-01 / 5. szám

4. oldal Atomerőmű 1997. május Megyei tűzoltónap Pakson (Folytatás az 1. oldalról.) Mindezeket Horváth Béla ak­kori parancsnok vezetésével a kis törzs nagyszerűen megol­dotta. A fiatal szervezet jó fel­­készültségét bizonyítja, hogy az ország legnagyobb építkezésén olyan tűzeset és káreset nem keletkezett, amely a kivitelezést hátráltatta volna, pedig akkor több, mint tízezer ember dolgo­zott a helyszínen. Ma is tökéle­tesen helytállnak, pedig az utóbbi hat évben háromszor szervezték át őket. Mennek 30-40 kilométerre oltani, és a környék útjain menteni. Az atomerőmű védelmét pedig a létesítmény területén működő tűzoltósággal együtt biztosít­ják, tökéletes összhangban. Paks város képviselő-testü­­lete mindezt értékelte, amikor egyhangúlag határozott arról, hogy zászlót adományoz tűzol­tóinak - hangzott el az ünnep­ségen. A zászlóátadási ünnep­ségre 113 paksi cég és magán­­személy adománya érkezett, az ő nevüket a zászlórúdon örökíti meg a zászlószeg. A Paksi Atomerőmű Rt. nevében Szabó József vezérigazgató tette tisz­teletét főhajtással az új csapat­zászló előtt. Az ünnepségen Bach József, a Tolna Megyei Önkormányzat elnöke is köszöntötte a megje­lenteket és hangsúlyozta, hogy az elmúlt néhány év döntő vál­tozásokat hozott a tűzoltóságok életében. A hatalmi harcokat félre kell tenni és egy nagy csa-Flórián napi zászlóadományozás Bőhm Péter ezüst díszérmet kapott Böhm Péter a kitüntetés utáni pillanatok­ban Iáddá kell válni a tűzoltóknak - zárta köszöntőjét Bach József, aki jelenlegi tisztsége előtt a Tolna megyei tűzoltóparancs­nok volt. A védőszent ünnepén Csög­­lei István, a megyei tűzoltószö­vetség elnöke kitüntetéseket adott át 40, 30, 25, 20 és 10 éves szolgálatért. Bőhm Péter, az atomerőmű tűzoltóságának parancsnoka a szövetség ezüst díszérmét vehette át. Arról, hogy mit jelentett az idei Fló­rián napi ünnepség, így vallott: — Minden évben meg kell állni legalább egyszer, el kell gondolkozni azon, hogy mit csináltunk jól, rosszul, mit le­hetne másképp, és hogy lehet még jobban együttműködni a többi tűzoltósággal, mert a fel­adat egyféle. — Az ünnepségen szó esett arról, hogy a rendszerváltás után a tűzoltóság nagy válsá­gon ment keresztül. Mennyiben érintette ez a váltás az atom­erőmű tűzoltóit?-— A változás valószínűleg minket ért először, 1994. július 1-én alakultunk át hivatásos ál­lami tűzoltóságból létesítményi tűzoltókká. Akkor döntött az ál­lam úgy, hogy a gazdálkodó szervezetek plusz tűzoltó igé­nyeit nem hajlandó tovább fi­nanszírozni. A legújabb tűzvé­delmi törvény - és kormány­­rendelet alapján pedig már kö­telezett is az atomerőmű ilyen jellegű tűzoltóságot fenntartani. — Az atomerőmű tűzoltói nagyon jó fizikai állapotban van­nak, ezt az éven­kénti orvosi vizs­gálatok is bizo­nyítják. Hogy si­került ezt elérni? — Az orvosi vizsgálat meg­egyezik a hivatá­sos tűzoltók al­kalmassági vizs­gálatával, amit számunkra az Atom-med Kft. végez a BM al­kalmassági inté­zete által jóvá­hagyott program alapján. A fizi­kai állapot szint­jét három évvel ezelőtt kezdtük el fejleszteni, mert meggyőző­désem, hogy a tűzoltó munkát csak megfelelő fizikai állapot­ban lehet vé­gezni. Ehhez pedig követke­zetes és kitartó munka szüksé­ges. Naponta egy óra kötelező sportfoglalkozás van, amit Makrai Csaba edző vezet. Az évenkénti orvosi vizsgálatok bizonyítják, hogy az edzettségi állapot jó hatással van az egészségre. Sokan már otthon is végeznek valamilyen sport tevékenységet, mert rájöttek arra, hogy bár meg kell iz­zadni, de utána könnyebben, jobban megy a munka. A mi tűzoltóink nem mehetnek el 55 évesen nyugdíjba, mint a hiva­tásos lánglovagok. Most, fiata­lon kell megizzadniuk azért, hogy hatvanévesen is alkalma­sak legyenek arra a hivatásra, amit választottak: hogy tüzet oltsanak. (C. M.) Több mint fél tonna Gyermekeink gyakorolják a környezetvédelmet Április 22-én, a Föld napján rende­zett ünnepségen hirdették ki az el­használt szárazelemgyűjtési akció eredményét. Siposné Somogyi Andrea pedagógus, aki főszerve­zője, koordinátora az akciónak, ki­emelte, hogy jó lenne, ha a környe­zet gondozása, szépítése, a fa-, vi­rágültetés és a takarítás nemcsak a Föld napján történne, hanem a mindennapok munkája során is megvalósulna. Dicsérettel kö­szönte meg a gyerekek szor­goskodását, akik egész évben tet­tek környezetük védelméért, hi­szen a hulladék elem gyűjtése fo­lyamatos. Az el­használt száraz­elemgyűjtés szé­leskörű meghir­detése 1995-ben történt, és Paks szinte vala­mennyi óvodája és iskolája csatla­kozott a felhíváshoz. 1996 április 23-án 400 kg elemet szállítottak el a városból, az elmúlt évi gyűjtés eredménye pedig 575 kg volt. Si­posné Andrea továbbra is kérte a gyerekeket, hogy ezután is lelke­sen vegyenek részt az akcióban és buzdítsák barátaikat, ismerőseiket az elemek összegyűjtésére, mert veszélyes hulladékról van szó, amelyek olyan fémeket tartalmaz­nak, pl. higanyt, amelyek esők ré­vén a talajba kerülve tönkre teszik azt. (1 db elem 2 m3 területet képes beszennyezni.) Megköszönte a pe­dagógusok, kollégák, szülők segít­ségét, hiszen nélkülük nem lehetne ilyen eredményes a program. Az elemek gyűjtése továbbra is tart. Az elmúlt időszakban a legkie­melkedőbb gyűjtők:-óvoda: Kishegyi úti Óvoda -iskola: Deák F. Ált. Iskola, alsó tagozat -középiskola: ESZI A gyermekeknek az ajándéko­kat dr. Bárok József, a Környezet­védelmi Bizottság külső tagja adta át. De jó is lenne, ha a kölcsönös helyes példamutatás megvalósulna a gyermekek és a felnőttek között kör­nyezetünk védelmé­ben! Most a gyere­kek mutattak szép példát. Komolyan vették feladatukat, lelkesen végezték a gyűjtést, megérezték valamit a felelősség­ből, ami a jövőnket érintő a természet­­védelmet, környe­zetvédelmet jelenti. Mi felnőttek legyünk segítőik, keressük meg az utat, hogy mi módon támogathatjuk őket ebben a nagyszerű akcióban, hiszen nem csupán csak a veszé­lyes hulladéknak minősülő elhasz­nált szárazelemek gyűjtéséről van szó, hanem ezen keresztül sokkal többről, a ma emberének gondol­kodásmódjáról, érettségéről és jövő megóvásáról. Záró gondolatként Szent-Györ­­gyi Albert intő szavait ajánlom a Föld napja alkalmából olvasóink figyelmébe: „A természet hatal­mas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a termé­szettel...” Lovászi Zoltánná Lázas tevékenység folyik a blokk-szimulátoron, hat ember figyeli a jelzéseket és egymás megjegyzéseit. Üzemzavart hárít el Horváth György blokkügyeletes és csapata (2-es blokk): Takács Miklós reaktor operátor, Sánta László turbina operá­tor, Haag István turbina fő­gépész, Fenes László vezető elektrikus és Kovács Tibor betanuló blokkügyeletes. Jó nézni a nyugodt, összehan­golt csapatmunkát. A sike­resen befejezett feladat után szünet következik, így felte­hettem néhány kérdést Ta­kács Miklós reaktor operá­tornak. — Hogyan lesz valakiből reaktor operátor? — Eredendően gépész végzettségű vagyok, gépé­szeti szakközépiskolát vé­geztem, majd automatizálást tanultam a főiskolán. Egyébként pedig hosszú időt töltöttem a primerkör­­ben mint primerköri gépész, majd főgépész lettem. Lehe­tőséget kaptam arra - a vég­zett munkám alapján hogy reaktor operátorrá ké­pezzem magam. Ez az üzemvitelnél egy bevett szokás, hogy az ott dolgo­zók közül választódnak ki az ilyen feladatokra az egyének, amennyiben a ve­zetők is alkalmasnak ítélik az adott személyt. — Mint gépész indultál, de a reaktor fizikával hol ismerkedtél meg ? — Először természetesen az iskolában, hiszen atom­erőmű gépész szakon végez­tem Pécsett. Ezt követően az alaptanfolyamon, majd a re­aktor technika és a reaktor operátori tanfolyamokon. Ezek a tanfolyamok alapo­san felkészítenek az éles be­vetésre, ám amit az élet tanít meg, mikor átkerülünk az elméletből a gyakorlatba, az az igazi tudás. A gyakorlat­ban látja az ember, hogy például mi is az a reaktivitás effektus, hogyan hat az üzemzavaroknál. A gyakor­latban érzékelhető igazából a felbórozás, a reaktivitás lekötése stb. — Jelenleg a blokk-szi­mulátoron vagytok gyakor­laton, milyen rendszeres­séggel jöttök ide és miért? — Félévente jövünk a kedni, hanem a már itt be­gyakorolt mozzanatokkal operáljunk. Ezt a tudást, il­letve készséget a biokkve­­zénylőben nem lehet meg­szerezni, erre csak a szimu­látor ad lehetőséget. Ha szimulátoros képzésre jö­vünk, felfrissítjük ismerete­inket és mindig kapunk új információkat. — Hogyan foglalható össze röviden a reaktor ope­rátor feladata ? rendszert. Mi inkaob ezeknek az ellenőrző rendszereknek az üzemét ellenőrizzük, ezeken keresztül a rendszerek, beren­dezések üzemét és ha valahol eltérést észlelünk, azonnal beavatkozunk a szükséges mértékig, megkeressük a le­hetséges hibákat. Tehát ilyen­kor egy hibafeltáró feladatunk is van. Alapvetően a stabil üzemet kell biztosítanunk, ezt várják el tőlünk. — Nehéz egy ilyen csa-Fenes László, Takács Miklós, Horváth György, Haag István, Kovács Tibor és Sánta László szimulátorra és egy hetet — öt műszakot - töltünk itt. Valójában olyan üzemzava­rok elhárítását gyakoroljuk, amelyekkel a blokkon java­részt még nem találkoztunk. Tehát egyfajta olyan kész­séget alakítanak ki bennünk, hogy adott esetben ne csak az elméletben megtanultak szerint próbáljunk csele­— A reaktor operátor arra a területre felügyel, amelyet a köznapi szóhasználatban pri­merköri rendszereknek neve­zünk. A reaktor és a reaktort kiszolgáló rendszerek és se­gédrendszerek üzemeltetését végezzük. Külső szemlélő számára egyszerűnek tűnhet a feladat, hiszen automatikák, számítógépek ellenőrzik a patba beilleszkedni? — Nekem szerencsém volt, mert egy fiatal csa­patba kerültem, amely egy jó kedélyű társaság. A csa­pat számára nem kényszer az együttlét és nemcsak a kötelező kollegális viszony alakult ki közöttünk, hanem annál jóval több. Már a be­tanulási időszakban tudato­sítani kellett önmagámban, hogy ez a munka csapat­munka. Itt nincs olyan, hogy én mint reaktor operátor dolgozom és észre sem ve­szem a többieket. Itt min­denkinek látni kell, tudni kell, hogy a másik mit csi­nál. — Idegileg fárasztó egy műszak? — A legfárasztóbb, ami­kor nagyon sok műveletet kell elvégezni, hiszen ezek­nél a műveleteknél nem le­het hibázni és azt sem mondhatom, hogy holnap majd valaki más megcsi­nálja helyettem. Itt az adott helyzetben nekem kell jól döntenem. Normál üzem esetében pedig a monotoni­tás a fárasztó. És végül a be­zártság az, amely elég ko­moly problémát jelent a ve­zénylőben, de ezt nem lehet kiküszöbölni. — Egyébként hogy érzed magad? — Jól érzem magam, hi­szen az utóbbi időben pozi­tív dolgok is tapasztalhatók az üzemviteli személyzettel kapcsolatban. Itt konkrétan a rehabilitációra gondolok. Sokat beszélnek mostaná­ban erről a témáról. Nekem friss az élményem, mert alig egy hónapja jöttem vissza egy ilyen kurzusról. Olyan kipihenten jöttem haza, hogy egyszerűen egy hétig nem lehetett kizökkenteni, nem lehetett felidegesíteni. Nagyon mélyen ki tudták söpörni belőlem a problé­mákat, a feszültséget és na­gyon pihent lettem. Akikkel voltam, mindenki azt mondta, hogy nagyon jó és hasznos volt. Szerintem nemcsak az üzemvitelnek kellene ilyen kurzusokra járni, hanem mindenkinek javasolnám.- béri -Május 24-e A titkárnők, menedzser­assziszten­sek napja Milyen legyen a jó titkárnő? Rendszerezték az ESZI 1990/91. évkönyvben az elvárásokat: - „Ren­des, jólöltözött, okos, magabiztos, talpraesett, kitartó, ügyes, csinos, fi­gyelmes, tettrekész, eszes, gyakorla­tias, közlékeny, jól informált, gyors felfogású, szorgalmas, fáradhatatlan, mozgékony, intelligens, célratörő, szerény, kitűnő szakember, nyugodt, találékony, pontos, munkaszerető, ta­nulékony, jó humorú, szórakoztató, gyors, serény, aranyos, takaros, dol­gos, alapos, kedves, készséges... és Nő!” A karikatúra szerint ehhez leg­alább hat kézre és a nyolc óra helyett minimum 24 órás rendelkSzésre ál­lásra van szükség. Ugye érdemes egy kicsit elgondolkodni a maximális igénylistán és belőle a teljesíthetet­­lent elhagyni. Munkahelyen a legtöb­bet kommunikáló páros a vezető és a titkárnője, illetve a menedzser és az asszisztense. Az ESZI-ben indított idegen nyelvű titkámőképzés 1991-ben igazgatósági asszisztensre, 1992-ben menedzserasszisztensre változott. A névváltozások mellett természetesen folyamatosan korszerűsödik a képzés a jelen és jövő igényeit megcélozva. Dr. Gálos István igazgatót arról kérdeztem, mit jelent számára titkár­női munkakör? — A titkárnők a legközelebbi munkatársaink térben, időben, mun­kaköri információkban. Gyakorlati­lag minden lépésünkről tudnak, il­letve tudniuk kell. Ha kölcsönös biza­lomra, tiszteletre, egészséges szokás­rendre épül e különleges, hosszú távú együttműködés, akkor sok nehézség­től mentesülünk. Bármelyik hiánya, illetve a bizalmaskodás csak guban­cokat, keserűséget, keseredettséget okozhat. Az eddigi legközvetlenebb munkatársaimat jó emlékeimben őr­zöm, remélem ők is hasonlóan van­nak ezzel. Különleges helyzetemből adódóan hetente kapok egy-egy diák­lányt, akik a titkárságunkon „éles­ben” gyakorolják leendő hivatásukat. Kedves színfolt, amit nap-nap után kapok tőlük „sztereo”-ban, sőt két éve írásban is. Kedves kollégák, fe­dezzük fel közösen a mosoly értékét: „Semmibe se kerül, de sokat ad. Gazdagabbá teszi azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de az emléke örökre megmarad.” Sipos László Szem előtt: a reaktor operátor

Next

/
Thumbnails
Contents