Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1997-05-01 / 5. szám
4. oldal Atomerőmű 1997. május Megyei tűzoltónap Pakson (Folytatás az 1. oldalról.) Mindezeket Horváth Béla akkori parancsnok vezetésével a kis törzs nagyszerűen megoldotta. A fiatal szervezet jó felkészültségét bizonyítja, hogy az ország legnagyobb építkezésén olyan tűzeset és káreset nem keletkezett, amely a kivitelezést hátráltatta volna, pedig akkor több, mint tízezer ember dolgozott a helyszínen. Ma is tökéletesen helytállnak, pedig az utóbbi hat évben háromszor szervezték át őket. Mennek 30-40 kilométerre oltani, és a környék útjain menteni. Az atomerőmű védelmét pedig a létesítmény területén működő tűzoltósággal együtt biztosítják, tökéletes összhangban. Paks város képviselő-testülete mindezt értékelte, amikor egyhangúlag határozott arról, hogy zászlót adományoz tűzoltóinak - hangzott el az ünnepségen. A zászlóátadási ünnepségre 113 paksi cég és magánszemély adománya érkezett, az ő nevüket a zászlórúdon örökíti meg a zászlószeg. A Paksi Atomerőmű Rt. nevében Szabó József vezérigazgató tette tiszteletét főhajtással az új csapatzászló előtt. Az ünnepségen Bach József, a Tolna Megyei Önkormányzat elnöke is köszöntötte a megjelenteket és hangsúlyozta, hogy az elmúlt néhány év döntő változásokat hozott a tűzoltóságok életében. A hatalmi harcokat félre kell tenni és egy nagy csa-Flórián napi zászlóadományozás Bőhm Péter ezüst díszérmet kapott Böhm Péter a kitüntetés utáni pillanatokban Iáddá kell válni a tűzoltóknak - zárta köszöntőjét Bach József, aki jelenlegi tisztsége előtt a Tolna megyei tűzoltóparancsnok volt. A védőszent ünnepén Csöglei István, a megyei tűzoltószövetség elnöke kitüntetéseket adott át 40, 30, 25, 20 és 10 éves szolgálatért. Bőhm Péter, az atomerőmű tűzoltóságának parancsnoka a szövetség ezüst díszérmét vehette át. Arról, hogy mit jelentett az idei Flórián napi ünnepség, így vallott: — Minden évben meg kell állni legalább egyszer, el kell gondolkozni azon, hogy mit csináltunk jól, rosszul, mit lehetne másképp, és hogy lehet még jobban együttműködni a többi tűzoltósággal, mert a feladat egyféle. — Az ünnepségen szó esett arról, hogy a rendszerváltás után a tűzoltóság nagy válságon ment keresztül. Mennyiben érintette ez a váltás az atomerőmű tűzoltóit?-— A változás valószínűleg minket ért először, 1994. július 1-én alakultunk át hivatásos állami tűzoltóságból létesítményi tűzoltókká. Akkor döntött az állam úgy, hogy a gazdálkodó szervezetek plusz tűzoltó igényeit nem hajlandó tovább finanszírozni. A legújabb tűzvédelmi törvény - és kormányrendelet alapján pedig már kötelezett is az atomerőmű ilyen jellegű tűzoltóságot fenntartani. — Az atomerőmű tűzoltói nagyon jó fizikai állapotban vannak, ezt az évenkénti orvosi vizsgálatok is bizonyítják. Hogy sikerült ezt elérni? — Az orvosi vizsgálat megegyezik a hivatásos tűzoltók alkalmassági vizsgálatával, amit számunkra az Atom-med Kft. végez a BM alkalmassági intézete által jóváhagyott program alapján. A fizikai állapot szintjét három évvel ezelőtt kezdtük el fejleszteni, mert meggyőződésem, hogy a tűzoltó munkát csak megfelelő fizikai állapotban lehet végezni. Ehhez pedig következetes és kitartó munka szükséges. Naponta egy óra kötelező sportfoglalkozás van, amit Makrai Csaba edző vezet. Az évenkénti orvosi vizsgálatok bizonyítják, hogy az edzettségi állapot jó hatással van az egészségre. Sokan már otthon is végeznek valamilyen sport tevékenységet, mert rájöttek arra, hogy bár meg kell izzadni, de utána könnyebben, jobban megy a munka. A mi tűzoltóink nem mehetnek el 55 évesen nyugdíjba, mint a hivatásos lánglovagok. Most, fiatalon kell megizzadniuk azért, hogy hatvanévesen is alkalmasak legyenek arra a hivatásra, amit választottak: hogy tüzet oltsanak. (C. M.) Több mint fél tonna Gyermekeink gyakorolják a környezetvédelmet Április 22-én, a Föld napján rendezett ünnepségen hirdették ki az elhasznált szárazelemgyűjtési akció eredményét. Siposné Somogyi Andrea pedagógus, aki főszervezője, koordinátora az akciónak, kiemelte, hogy jó lenne, ha a környezet gondozása, szépítése, a fa-, virágültetés és a takarítás nemcsak a Föld napján történne, hanem a mindennapok munkája során is megvalósulna. Dicsérettel köszönte meg a gyerekek szorgoskodását, akik egész évben tettek környezetük védelméért, hiszen a hulladék elem gyűjtése folyamatos. Az elhasznált szárazelemgyűjtés széleskörű meghirdetése 1995-ben történt, és Paks szinte valamennyi óvodája és iskolája csatlakozott a felhíváshoz. 1996 április 23-án 400 kg elemet szállítottak el a városból, az elmúlt évi gyűjtés eredménye pedig 575 kg volt. Siposné Andrea továbbra is kérte a gyerekeket, hogy ezután is lelkesen vegyenek részt az akcióban és buzdítsák barátaikat, ismerőseiket az elemek összegyűjtésére, mert veszélyes hulladékról van szó, amelyek olyan fémeket tartalmaznak, pl. higanyt, amelyek esők révén a talajba kerülve tönkre teszik azt. (1 db elem 2 m3 területet képes beszennyezni.) Megköszönte a pedagógusok, kollégák, szülők segítségét, hiszen nélkülük nem lehetne ilyen eredményes a program. Az elemek gyűjtése továbbra is tart. Az elmúlt időszakban a legkiemelkedőbb gyűjtők:-óvoda: Kishegyi úti Óvoda -iskola: Deák F. Ált. Iskola, alsó tagozat -középiskola: ESZI A gyermekeknek az ajándékokat dr. Bárok József, a Környezetvédelmi Bizottság külső tagja adta át. De jó is lenne, ha a kölcsönös helyes példamutatás megvalósulna a gyermekek és a felnőttek között környezetünk védelmében! Most a gyerekek mutattak szép példát. Komolyan vették feladatukat, lelkesen végezték a gyűjtést, megérezték valamit a felelősségből, ami a jövőnket érintő a természetvédelmet, környezetvédelmet jelenti. Mi felnőttek legyünk segítőik, keressük meg az utat, hogy mi módon támogathatjuk őket ebben a nagyszerű akcióban, hiszen nem csupán csak a veszélyes hulladéknak minősülő elhasznált szárazelemek gyűjtéséről van szó, hanem ezen keresztül sokkal többről, a ma emberének gondolkodásmódjáról, érettségéről és jövő megóvásáról. Záró gondolatként Szent-Györgyi Albert intő szavait ajánlom a Föld napja alkalmából olvasóink figyelmébe: „A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel...” Lovászi Zoltánná Lázas tevékenység folyik a blokk-szimulátoron, hat ember figyeli a jelzéseket és egymás megjegyzéseit. Üzemzavart hárít el Horváth György blokkügyeletes és csapata (2-es blokk): Takács Miklós reaktor operátor, Sánta László turbina operátor, Haag István turbina főgépész, Fenes László vezető elektrikus és Kovács Tibor betanuló blokkügyeletes. Jó nézni a nyugodt, összehangolt csapatmunkát. A sikeresen befejezett feladat után szünet következik, így feltehettem néhány kérdést Takács Miklós reaktor operátornak. — Hogyan lesz valakiből reaktor operátor? — Eredendően gépész végzettségű vagyok, gépészeti szakközépiskolát végeztem, majd automatizálást tanultam a főiskolán. Egyébként pedig hosszú időt töltöttem a primerkörben mint primerköri gépész, majd főgépész lettem. Lehetőséget kaptam arra - a végzett munkám alapján hogy reaktor operátorrá képezzem magam. Ez az üzemvitelnél egy bevett szokás, hogy az ott dolgozók közül választódnak ki az ilyen feladatokra az egyének, amennyiben a vezetők is alkalmasnak ítélik az adott személyt. — Mint gépész indultál, de a reaktor fizikával hol ismerkedtél meg ? — Először természetesen az iskolában, hiszen atomerőmű gépész szakon végeztem Pécsett. Ezt követően az alaptanfolyamon, majd a reaktor technika és a reaktor operátori tanfolyamokon. Ezek a tanfolyamok alaposan felkészítenek az éles bevetésre, ám amit az élet tanít meg, mikor átkerülünk az elméletből a gyakorlatba, az az igazi tudás. A gyakorlatban látja az ember, hogy például mi is az a reaktivitás effektus, hogyan hat az üzemzavaroknál. A gyakorlatban érzékelhető igazából a felbórozás, a reaktivitás lekötése stb. — Jelenleg a blokk-szimulátoron vagytok gyakorlaton, milyen rendszerességgel jöttök ide és miért? — Félévente jövünk a kedni, hanem a már itt begyakorolt mozzanatokkal operáljunk. Ezt a tudást, illetve készséget a biokkvezénylőben nem lehet megszerezni, erre csak a szimulátor ad lehetőséget. Ha szimulátoros képzésre jövünk, felfrissítjük ismereteinket és mindig kapunk új információkat. — Hogyan foglalható össze röviden a reaktor operátor feladata ? rendszert. Mi inkaob ezeknek az ellenőrző rendszereknek az üzemét ellenőrizzük, ezeken keresztül a rendszerek, berendezések üzemét és ha valahol eltérést észlelünk, azonnal beavatkozunk a szükséges mértékig, megkeressük a lehetséges hibákat. Tehát ilyenkor egy hibafeltáró feladatunk is van. Alapvetően a stabil üzemet kell biztosítanunk, ezt várják el tőlünk. — Nehéz egy ilyen csa-Fenes László, Takács Miklós, Horváth György, Haag István, Kovács Tibor és Sánta László szimulátorra és egy hetet — öt műszakot - töltünk itt. Valójában olyan üzemzavarok elhárítását gyakoroljuk, amelyekkel a blokkon javarészt még nem találkoztunk. Tehát egyfajta olyan készséget alakítanak ki bennünk, hogy adott esetben ne csak az elméletben megtanultak szerint próbáljunk csele— A reaktor operátor arra a területre felügyel, amelyet a köznapi szóhasználatban primerköri rendszereknek nevezünk. A reaktor és a reaktort kiszolgáló rendszerek és segédrendszerek üzemeltetését végezzük. Külső szemlélő számára egyszerűnek tűnhet a feladat, hiszen automatikák, számítógépek ellenőrzik a patba beilleszkedni? — Nekem szerencsém volt, mert egy fiatal csapatba kerültem, amely egy jó kedélyű társaság. A csapat számára nem kényszer az együttlét és nemcsak a kötelező kollegális viszony alakult ki közöttünk, hanem annál jóval több. Már a betanulási időszakban tudatosítani kellett önmagámban, hogy ez a munka csapatmunka. Itt nincs olyan, hogy én mint reaktor operátor dolgozom és észre sem veszem a többieket. Itt mindenkinek látni kell, tudni kell, hogy a másik mit csinál. — Idegileg fárasztó egy műszak? — A legfárasztóbb, amikor nagyon sok műveletet kell elvégezni, hiszen ezeknél a műveleteknél nem lehet hibázni és azt sem mondhatom, hogy holnap majd valaki más megcsinálja helyettem. Itt az adott helyzetben nekem kell jól döntenem. Normál üzem esetében pedig a monotonitás a fárasztó. És végül a bezártság az, amely elég komoly problémát jelent a vezénylőben, de ezt nem lehet kiküszöbölni. — Egyébként hogy érzed magad? — Jól érzem magam, hiszen az utóbbi időben pozitív dolgok is tapasztalhatók az üzemviteli személyzettel kapcsolatban. Itt konkrétan a rehabilitációra gondolok. Sokat beszélnek mostanában erről a témáról. Nekem friss az élményem, mert alig egy hónapja jöttem vissza egy ilyen kurzusról. Olyan kipihenten jöttem haza, hogy egyszerűen egy hétig nem lehetett kizökkenteni, nem lehetett felidegesíteni. Nagyon mélyen ki tudták söpörni belőlem a problémákat, a feszültséget és nagyon pihent lettem. Akikkel voltam, mindenki azt mondta, hogy nagyon jó és hasznos volt. Szerintem nemcsak az üzemvitelnek kellene ilyen kurzusokra járni, hanem mindenkinek javasolnám.- béri -Május 24-e A titkárnők, menedzserasszisztensek napja Milyen legyen a jó titkárnő? Rendszerezték az ESZI 1990/91. évkönyvben az elvárásokat: - „Rendes, jólöltözött, okos, magabiztos, talpraesett, kitartó, ügyes, csinos, figyelmes, tettrekész, eszes, gyakorlatias, közlékeny, jól informált, gyors felfogású, szorgalmas, fáradhatatlan, mozgékony, intelligens, célratörő, szerény, kitűnő szakember, nyugodt, találékony, pontos, munkaszerető, tanulékony, jó humorú, szórakoztató, gyors, serény, aranyos, takaros, dolgos, alapos, kedves, készséges... és Nő!” A karikatúra szerint ehhez legalább hat kézre és a nyolc óra helyett minimum 24 órás rendelkSzésre állásra van szükség. Ugye érdemes egy kicsit elgondolkodni a maximális igénylistán és belőle a teljesíthetetlent elhagyni. Munkahelyen a legtöbbet kommunikáló páros a vezető és a titkárnője, illetve a menedzser és az asszisztense. Az ESZI-ben indított idegen nyelvű titkámőképzés 1991-ben igazgatósági asszisztensre, 1992-ben menedzserasszisztensre változott. A névváltozások mellett természetesen folyamatosan korszerűsödik a képzés a jelen és jövő igényeit megcélozva. Dr. Gálos István igazgatót arról kérdeztem, mit jelent számára titkárnői munkakör? — A titkárnők a legközelebbi munkatársaink térben, időben, munkaköri információkban. Gyakorlatilag minden lépésünkről tudnak, illetve tudniuk kell. Ha kölcsönös bizalomra, tiszteletre, egészséges szokásrendre épül e különleges, hosszú távú együttműködés, akkor sok nehézségtől mentesülünk. Bármelyik hiánya, illetve a bizalmaskodás csak gubancokat, keserűséget, keseredettséget okozhat. Az eddigi legközvetlenebb munkatársaimat jó emlékeimben őrzöm, remélem ők is hasonlóan vannak ezzel. Különleges helyzetemből adódóan hetente kapok egy-egy diáklányt, akik a titkárságunkon „élesben” gyakorolják leendő hivatásukat. Kedves színfolt, amit nap-nap után kapok tőlük „sztereo”-ban, sőt két éve írásban is. Kedves kollégák, fedezzük fel közösen a mosoly értékét: „Semmibe se kerül, de sokat ad. Gazdagabbá teszi azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de az emléke örökre megmarad.” Sipos László Szem előtt: a reaktor operátor
