Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-05-01 / 5. szám

1997. május Atomerőmű 5. oldal Könyvajánló Sípos László Rovata Távközlésről felhasználóknak. A Távközlési Világnapon - május 17-én - Johann Günther és Lajtha György: Távközlésről felhasználók­nak c. alapművére szeretném irányí­tani a figyelmet. A felhasználók számára is elérhető, „kézzel fog­ható” távközlést - az évezredek óta kommunikáló emberiség nem olyan régen, 1876. június 25-én tapasztal­hatta meg először. A Philadelphiai Centenáriumi Kiállításon mutatta be a nyilvánosság előtt Alexander Gra­ham Bell a telefonját és a világ első telefonüzenetét is „csak” 121 éve, március 10-én létesítették. Bell fel­fedezése után a távközlési eszközök közül elsőként a telefonkészülék lett a „felhasználók barátja”. Itt jegyez­ném meg, hogy 1877-ben Puskás Tivadar dolgozta ki a telefonköz­pont elvét és éppen száztíz éve, 1887-ben alapították Magyarorszá­gon a postamémöki szolgálatot. Ugye nem kell részleteznem, mennyi időt, pénzt és energiát taka­ríthatunk meg a telefon helyes hasz­nálatával. A társadalmi munkameg­osztás során felértékelődtek a kom­munikációs eszközök, így a szolgál­tatás fejlődése az elmúlt száztíz év­ben döbbenetes ívet futott be. Gon­doljunk csak vissza a tíz évvel ez­előtt használt telekommunikációs eszközeinkre és a szolgáltatási lehe­tőségek - mai szemmel nézett - szű­kös voltára. A munkánk elvégzésé­hez szükséges távközlési berendezé­sek kiválasztásához és helyes hasz­nálatához mindenkinek meg kell szereznie bizonyos technikai ismere­teket is. A technikai kultúra meg­szerzése ugyanolyan kötelessége a XX. század emberének, mint az ími-olvasni tanulás volt a XVII. században. „Az ajánlott könyv nem szakem­bereknek íródott, hanem elsősorban a távközlés felhasználóinak. A táv­közlés az elmúlt ötven évben szá­mos területen vált a vállalat életé­nek, a technológiának szerves ré­szévé. A távközlési vállalatok azon­ban nem ismerhetik mélységében az ügyfél vállalat működési szabályait és az alkalmazott technikai módsze­reket, ezért nélkülözhetetlen, hogy a felhasználók és az üzemeltetők kö­zös nyelvet használjanak. Könyvünk célja is ez: áttekintést adni a lehető­ségekről és módszerekről, felkelteni az érdeklődést az eszközök alkalma­zására, egyenrangú partnerré tenni a megrendelőket.” - olvasható a Táv­közlési Könyvkiadó által megjelen­tetett kiadvány ajánló soraiban. Az igen értékes alapmű a különböző szakmai háttérrel és tudással rendel­kezők, felhasználók és szolgáltatók, között szeretne hidat építem. Mi a minőség? - A felhasználó elvárása, igénye. Mikor védett a felhasználó? - Ha tájékozott. Ezek az alapkérdé­sek, a konkrét távközlésre vonat­kozó kérdéseket-válaszokat a szakma két jeles képviselője igye­kezett az olvasóknak közérthető nyelvezettel leírni, a fontosnak ítélt témakörök tárgyalása során. Meg­érthetjük a távközlés kiemelt szere­pét a társadalomban. Történeti átte­kintés után a távközlőhálózatok funkcióit, elemeit megismerve rész­letes képet kapunk az előfizetői be­rendezésekről. A fejlődési irányza­tok mellett a szabványok és ajánlá­sok útvesztőiben is sikerül eliga­zodnunk. A felhasználók részletes útmutatót kapnak a szerzőktől az engedélyezés, tervezés, rendszervá­lasztás és a gazdasági számítások terén. ígérhetem, hogy a jelzett szak­könyv minden felhasználót barát­ként fog segíteni a telekommuniká­ciós lehetőségek maximális kihasz­nálásában, és a kommunikációs kultúra fejlesztése terén. A Magyar Tudomány Napja A véletlen az Istenek szójátéka, illetve véletlenek nincsenek, csak nem ismert szükségszerűségek léteznek, így tehát nem véletlenül történnek dolgaink. Ápri­lis 11-én délelőtt a munkahelyemen a Magyar Közlöny 1997./29. számát ol­vasgattam. Műszaki Szabályozással, mi­nőségbiztosítással foglalkozó mérnök­ként elégedetten nyugtáztam, hogy a po­litika döntött: - „A Magyar Köztársaság Kormánya a tudománynak a társadalom­ban betöltött szerepét kiemelkedően fon­tosnak tartja és elő kívánja segíteni a közgondolkodásban a tudásközpontú ér­tékrend kialakítását. Elismerésre méltó­nak tartja a tudomány művelése és fej­lesztése érdekében végzett tevékenységet és ezért november 3—át a Magyar Tudo­mány Napjává nyilvánítja”. - olvasható az 55/1997.(IV.3.) Kormány rendeletben. Mit jelent az a szó, hogy tudomány? - Eredetileg a rendszerbe foglalt ismeretek összességét jelentette, az újkori termé­szetfilozófia kialakulásával kezdődött a szakágakra bomlása. A tudományosság példaképévé váltak a matematikai - ter­mészettudományos módszerek. Fő krité­riumai: szakma specifikus módszertan, érdek- és előítélet mentesség, bizonyítha­tóság és az ellenőrizhetőség lehetősége. Miért november 3-át választották a Magyar Tudomány Napjává? Ez a nap egyszerre Bolyai János és Széchenyi Ist­ván napja, akiknek hozzájárulása szerve­sen kiegészíti egymást. 1825-ben no­vember 3-án gróf Széchenyi nemes tá­mogatása révén született meg a Magyar Tudományos Akadémia. Az alapításhoz azonban világraszóló teljesítmény is szükséges és ebben az akadémiai elnökök egybehangzóan Bolyai János matemati­kust, hadmérnököt nevezték meg. A vi­lághírű magyar tudomány kezdetét je­lentő alkotás születésnapját apjához, Bo­lyai Farkashoz írt híres, 1823. november 3-án kelt temesvári levele jelenti, mely­ben közli: — „A feltételem már áll, hogy mi­helyt rendbe szedem, elkészítem, s mód lessz, a paralellakról egy munkát adok ki..., ha meglátja, Édes Apám, megés­­meri; most többet nem szollhatok, tsak annyit: hogy semmiből egy ujj más vilá­got teremtettem; mindaz, valamit eddig küldöttem, tsak kártyaház a toronyhoz képest”. Bolyai János remekműve az apja Ten­­tamen c. könyvének első kötetében, 1832-ben függelékként (latinul appen­dix) jelent meg Scientiam Spatii (A tér tudománya) címmel, amely Appendix néven vált ismertté. Ebben építette fel geometriai rendszerét, az euklideszi geometria általánosítását, megoldva a sok évszázada kutatott párhuzamossági axióma problémáját. A Tudomány Nap­jának kitűzése 1992-ben Bonyai János születésének 190. évfordulóján az MTA dísztermében megtartott megemlékezé­sen vetődött fel, első javaslatként Bolyai születésnapját, december 15-ét megje­lölve. A gondolat az 1996. júniusában megtartott Millecentenáriumi Tudósta­lálkozón közakarattá emelkedett. A záró­­dokumentum egyik javaslata: „A kor­mányzat állítsa tevékenységének tenge­lyébe a magyar nép tudásának, szakér­telmének ápolását, növelését. Ennek jel­képteremtő gesztusaként deklarálja Bo­lyai János születésnapját a Tudomány Napjává és azt országszerte ünnepelje meg”. Amikor 1996. októberben a kor­mányzati és a tudományos körökben ki­emelkedő tekintéllyel bíró tudós, Teller Ede a magyar miniszterelnök meghívá­sára hazalátogatott, ő is egyetértéssel tolmácsolta a javaslatot, mind a kor­mányfő, mind az MTA elnöke felé. Ak­kor mindketten pozitív választ adtak. Az MTA történész elnöke egy másik ugyan­csak szimbolikus születésnapot javasolt december 15. helyett, így eljutottunk a különböző kezdeményezések találkozá­sával és a konstruktív együttgondolko­dással talán a legjobb megoldáshoz: no­vember 3-a lett a Magyar Tudomány Napja. Javaslom, már most kezdjük el - Bo­lyai és Széchenyi szellemében történő összefogással - a felkészülést, a hagyo­mányteremtő első ünneplésre. Konkré­tan mire gondolok? - A Tudományos Egyesületek, a köztestületek (MTA, hi­vatásrendi kamarák) és a tudomány mű­velésében és fejlesztésében érdekelt szaktárcák összefogását szeretném eb­ben az átmeneti korban megtapasztalni. Az együttműködés közös céljaink el­érése mellett lehetőséget biztosít arra, hogy a társadalom és benne az egyének jogos elvárásának is meg tudjunk külön­­külön felelni. Témazáró gondolatként fü­lemben csengenek Bolyai János intő szavai: ....Semmit se szeressek félig csinálni, vagyis a tökély előtt megelégedni.” S.L. Nemcsak a húszéveseké a világ... A paksi Örökifjú Néptáncegyüttes finnországi vendégszerelése A néptánccsoport úgy alakult újjá, hogy '95-ben a gimnázium 50 éves jubileu­mára műsort készítettünk. A paksi sport­csarnokban olyan sikerrel szerepeltünk, hogy röviddel ezután megkeresést kap­tunk további fellépésekre. A sikert első­sorban a nosztalgiának tulajdonítottuk. Jelenleg mintegy 30 tagja van a csoport­nak. Az első sikereinket követő megke­resések hatására döntöttünk úgy, hogy további próbákat tartunk. Szeretjük a táncot, a mozgást és az egyiittlét is igen kellemes. Majd meglátjuk mi lesz - mondogattuk egymásnak. A próbákhoz mindannyiszor nagy segítséget kapunk a gimnázium igazgatónőjétől, aki helyisé­get biztosít számunkra, ez a mai világ­ban óriási dolog. Mindezt Pach János kollegánk mondja el dióhéjban a Pakson újjáalakult Örökifjú néptánccsoportról, amely nem­régiben a paksi Finnlandia kör felkéré­sére és annak támogatásával vendégsze­replésen mutatta be néptánctudását a finnországi Loviisában. Sillerek Németkéren, Bölcskén, Galántán, Györkönyben számos sikeres fellé­pésünk volt és mindenütt szeretettel fogadtak bennünket. A repertoárt állandóan bővítjük, újabb táncokat tanulunk be. Kísérő zenekarunk sajnos nincs, ez túl drága lenne számunkra. Magnóval helyettesít­jük a muzsikát, ami persze nem olyan hangulatos, de igyekszünk a legjobb felvételeket beszerezni. Meghívás Az egyik próba során a Finnlandia kör részéről jött a meghívás, hogy vállal­nánk-e fellépést Finnországban egy kul­turális találkozó alkalmából. Egyönte­tűen vállaltuk ezt a nem kis feladatot és örömmel készültünk, gyakoroltunk. Mi­vel a Loviisai Atomerőmű jubileumi ün­nepségeire szólt a meghívás, egyszerre képviseltük városunkat, Paksot és az it­teni atomerőművet is. A kiutazás és az ott tartózkodás költségeit a finn fél fe­dezte számunkra. Kiutazás, fellépések Végül 18 táncos utazott Loviisába, ahol többször is felléptünk. Örömünkre szol­gált, hogy találkozhattunk más nemzeti­ségű táncegyüttesekkel is. Fölléptünk az ottani sportcsarnokban és bemutatót tar­tottunk a városi iskola különböző tagoza­tainak is. A fellépéseket a testvérvárosi kapcsolatok jegyében szervezték. Na­gyon szívélyesen fogadtak bennünket mindenhol, és kintlétünk alatt a fellépé­seken túl különböző programokat szer­veztek részünkre. A közönség - megha­zudtolva az északi hűvösségről hangoz­tatott általános véleményeket - szá­munkra is meglepő melegséggel reagált táncainkra, a magyaros ritmusra. Azt éreztük, hogy az együttest elfogadták, szívükbe zárták. Programok Porvoo-ba és Helsinkibe városnézést szerveztek, majd meglátogattunk egy szőrmefeldolgozó üzemet és egy szauna gyárat. A zsúfolt program miatt sajnos nem tudtuk elfogadni a szauna gyártók ajánlatát, egy igazi finn szaunázásra, de a szállodában ezt pótoltuk. A Magyar-Finn Baráti Társaság est­jén alkalmunk volt közvetlenül talál­kozni, beszélgetni finn emberekkel. Kedves színfoltja volt a találkozónak, hogy közösen énekeltünk jól ismert da­lokat, előre kiosztott kották alapján. Egy bemutató filmet láttunk Finnország gyö­nyörű tájairól, természeti környezetéről és alkalmunk volt beszélgetni a film al­kotójával is. Halászlé tejföllel? Nagy meglepetés volt számunkra az éte­lek sokszínűsége és bőséges zöldségtar­talma, a sokféle ismeretlen finom szósz. Szép lassan mindenki rájött saját tapasz­talata alapján, hogy melyik ízlik igazán. Mellbevágó meglepetés volt valameny­­nyiünknek a kapros, enyhén tejfölös ha­lászlé, ami közel sem hasonlít a paksi ha­lászléhez, de aki szereti a különlegessé­geket, annak igazi csemege ez az étel. Tapasztalhattuk, hogy egy-két ételt va­lóban másképpen készítenek, de szokat­lan ízekkel nem találkoztunk. Lázasan is Az odautazás során sajnos három tánco­sunk influenzás lett, de hála a lelkese­désnek, a magunkkal vitt gyógyszerek­nek és a kényelmes szálláshelynek, sike­rült talpon maradniuk és így a programot végig vittük. Egy társunknak az utolsó fellépés előtt megsérült a lába. a közön­ség mégis teljes programot kapott. Az északi szél hidegebb Az idő ragyogó volt, csak egyszer kerül­tünk „zavarba” egy kirándulás során, amikor a hirtelen keletkezett 40-50 km­­es szél elkapott bennünket. Ez ott észa­kon sokkal hidegebbnek tűnt, mint ná­lunk, de kibírtuk. És a munka folytatódik... Hazaérkezésünk után talán már min­denki földolgozta a csodálatos élménye­ket és a munkát most még nagyobb lel­kesedéssel folytatjuk. Legalább hetente találkozunk a próbákon és időnként ösz­­szejövünk klubszerűén is egy—egy es­tére, amikor beszélgetünk és „csak” jól érezzük magunkat. Az úti beszámolót lejegyezte: T. B. A média hatalmáról Dr. Havas Henrik neves tévés személyiség, riporter, műsor­vezető, egyetemi főmunka­társ, a Budapesti Média Inté­zet (JATE budapesti tago­zata) igazgatója a Bottyán napok rendezvénysorozat vendégeként látogatott Paksra a helyi gimnázium meghívására. — Előadásában a média rend­szerváltás utáni helyéről és szere­péről adott tájékoztatást. — Korunk egyik legizgalma­sabb kérdése, hogy önálló hatalmi ág-e a média? A klasszikus hatalmi ágakhoz képest - mint pl. a tör­vényhozás, államigazgatás -, a mé­diának nincs szankcionálási lehető­sége, ugyanakkor mégis hatalmi ágként működik, mert az emberek magatartására óriási hatással bír. Igaz, hogy börtönbe nem zárhat senkit, de büntethet. Egy embert egy-két hónap alatt képes tönkre­tenni, sárba, tiporni. Amikor az ár­tatlanság vélelme alapján mindenki ártatlan, addig amíg jogerős bírói ítélet meg nem állapítja bűnösségét, .^és miközben a rendőrség még bele sem kezd a nyomozásba, a média már meghozza az ítéletet és végre is hajtja. Ez bizonyítja a média óriási etikai és morális hatalmát, amellyel vissza lehet élni. A média ma befo­lyással van a vásárlási szokásainkra de arra is, hogy gyerekeinket mi­lyen iskolába írassuk vagy kire sza­vazzunk. Sajnálatos módon ma az újság­írói szakma morális helyzetét na­gyon kedvezőtlen vonások jellem­zik. A népi-urbánus viták, a liberá­lis—népnemzeti ellentétek mélyen áthatják ezt a szakmát. Hihetetlen gyűlölködések működnek, melyek megmérgezik az újságírók lelkét. Nemcsak politikáról és ideológiáról van itt szó, hanem pénzről, hata­lomról, műsoridőről. A politika és hatalom tart az újságíróktól, ezért mennek veszendőbe milliárdok a rádiónál és a televíziónál, ezért nem volt korszerűsítés, létszámleépítés. — A Budapesti Média Intézet­ben utánpótlásképzés folyik, mi­lyennek látja az onnan kikerülőfia­talok lehetőségeit. — Ebben a tekintetben opti­mista vagyok. Kollégáimmal együtt úgy látjuk, egy óriási médiarobba­nás előtt állunk. Nemcsak azért, mert újabb és újabb tv- és rádió­adók, stúdiók indulnak el, hanem azért is, mert az ezredfordulóra a regionális orgánumok, a helyi rá­diók, televíziók és helyi lapok sok­kal nagyobb jelentőségre tesznek szert, mint a központi lapok. Úgy gondolom, több országos lap meg fog szűnni, mert az embereket egyre jobban érdekli az; ami a kör­nyezetükben történik. Én az egye­temen is azokkal értek egyet, akik azt vallják, hogy olyan embereket kell képeznünk, akik egy kis vidéki településen egyszerre tudnak rá­diót, televíziót működtetni, értenek a világításhoz, a vágáshoz, képesek megszervezni a terjesztést, a rek­lámot, emellett még műsort vezet­nek, ellátják a riporter, kameraman feladatát is. Akár vállalkozási for­mában vagy az önkormányzat mel­lett működő kis médiacentrumok­ban is szinte mindenhez hozzá tud­nak szólni. Az intézmények, az ala­pítványok igénylik a kommuniká­cióval foglalkozó embereket. Nyu­­gat-Európában és Amerikában ma már többen dolgoznak a kommuni­kációs iparban, mint a klasszikus iparban. — Mi a véleménye az üzemi la­pokról? — Az üzemi lapok újságírói kedvező helyzetben vannak, mert a valós élettel találkozhatnak. Semmi nem adhatja vissza a tapasztalatot, az emberekkel való kapcsolattar­tást. Aki üzemi lapnál kezdett és onnan jutott komolyabb helyre, an­nak óriási előnye van az egyetemről frissen kikerülőkkel szemben, akik még nem ismerik az életet, nincse­nek tapasztalataik. Az egyik legfon­tosabb műfajnak a riportot tartom. Egy üzemi lapos újságírónak renge­teg témája van, könnyen tud kap­csolatot teremteni, neki nem jelent problémát szóba elegyedni a se­gédmunkással vagy a vezérigazga­tóval. Ezek pótolhatatlan előnyök. A tulajdonosok szemszögéből nézve, ha józanul gondolkodnak, felismerik, hogy a munkavállalók­kal való kapcsolattartás egyik lehe­tősége az üzemi lap. Ma már nem lehet nagygyűléseket, brigádgyűlé­seket tartani, éppen ezért a helyi rá­dió, tv és üzemi újság lehet az, amin keresztül a munkáltatók és munkavállalók kommunikálhatnak egymással. Lovászi Zoltánné PADOSZ-siker TB-ügyben Zavaros TB-szabályok borzolták a munkavállalók idegeit 1997. január else­jétől. Például a természetbeni juttatások után mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak tb-járulékot kellett fizetni. A PADOSZ a VDSZSZ-en, majd az Autonóm szakszervezeteken keresz­tül az Érdekegyeztető Tanácsig vitte a problémát, ahol sikerült elérni a tör­vény módosítását ebben a témában is. A módosítás már érvénybe is lépett, azaz a munkavállalóknak a kapott természetbeni juttatások után a további­akban nem kell tb-t fizetni. A munkavállalók nevében köszönjük! Villamosenergía-iparí szeminárium Jól sikerült rendezvény házigazdája volt 1997. április 10-12. között a magyar „atomváros”, Paks, ahol megrendezésre került a Villamosenergia- és Hőenergiai­pari Szakszervezetek számára szervezett tanfolyamsorozat záró szemináriuma. A rendezvény létrejöttében a LIGA Akadémián kívül jelentős szerepet mondhat magáénak az angol szakszervezeti szövetség, a TUC, mivel ők találtak egy alapít­ványt, mely a sorozat összes eddigi tanfolyamát szponzorálta a szövetség számára. Előadót is küldtek, David Proctert, a TUC oktatóját. A szeminárium céljául a szö­vetség a nemzetközi szakszervezeti szervezetek, a multinacionális vállalatok, vala­mint az európai üzemi tanácsok témakörének megismerését tűzte ki. Ez a témavá­lasztás azért is nagyon aktuális, mert a Villamosenergia- és Hőenergiaipari Szak­­szervezetek szeremé a közeljövőben felvételét kérni valamelyik nemzetközi szak­mai szövetségbe, ezenkívül a magyar villamosenergia iparban a privatizáció okán megjelent több multimédia cég, mint tulajdonos. Az európai üzemi tanácsok műkö­désének megismerése a jövő szempontjából fontos lehet. Sor került a szövetség je­lenlegi helyzetének elemzésére is, a jövőre esedékes üzemi tanácsi választásokra való felkészülés jegyében. Köszönetét illeti a Műszakos Dolgozók Érdekvédelmi Szervezetét, amiért a szer­vezésben segítettek az Akadémiának és maximálisan ellátták a házigazda szere­pét Koller Erika LIGA Szakszervezetek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents