Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-03-01 / 3. szám

1997. március Atomerőmű 5. oldal Nukleáris hírek a nagyvilágból Az atomerőmű felszámolás ára A szlovák villamosenergia termelő vállalat közölte, hogy a közel 20 éve bezárt csehszlovák fejlesztésű Bo­­hunice-Al prototípus blokk felszámolásának összes költsége 4,2 milliárd szlovák korona lesz (mintegy 140 millió dollár). Erre a célra eddig kb. 1 milliárd koronát különítettek el. A munka legnagyobb részét a szlová­kok végzik, de több nyugati cég is be fog dolgozni a projektbe. Ehhez kapcsolódó hír, hogy ez évben fog el­készülni egy radioaktív hulladék kondicionáló üzem Bohunicében és egy nemzeti hulladéktemető a kis- és közepes aktivitású hulladék számára Mohovcében. Az A1 reaktorból kiszedendő kiégett üzemanyagot (nagy­aktivitású hulladék) szeretnék Oroszországba, mint az üzemanyagot gyártó országba visszaszállítani. Az utolsó ilyen szállítmány a Szovjetunió felbomlása előtt, 1989-ben indult el Bohunicéből. Az A1 blokkot a Szov­jetunióval közösen építették fel 1972-ben. Ez 150 MWe teljesítményű, nehézvíz moderátoros, gázhűtésű blokk. Az 1978-ban bekövetkezett baleset után határozták el a leállított blokk végleges felszámolását. A német atomerőművek a legjobbak Az atomenergetikában szokásos, hogy minden évben összeállítják a „Top ten”, azaz a világ tíz legtöbbet ter­melő atomerőművének a listáját. 1996-ban a tíz hely közül hetet német blokkok foglaltak el. A további há­rom helyen pedig amerikai blokkok találhatók. Ehhez az eredményhez a nagy kapacitás mellett a jó rendelke­zésre állás is szükséges. Ebben a versenyben a „kis” magyar blokkok nem törhetnek helyezésre. Nálunk az egységteljesítmény 440 MWe, míg a világban egyre több az 1000 MWe teljesítményű blokk, a világrekor­der 1450 MWe teljesítményű. Mint ismeretes, csak a rendelkezésre állás tekintetében 3 paksi blokk is ott van a világ legjobb 25 blokkja között. A német nukleáris szállítmány Franciaországból és Dél-Németországból indított há­rom nukleáris hulladék csomag találkozott Walheim­­nél, hogy együtt szállítsák őket vasúton tovább Dan­nenbergbe, a gorlebeni tárolóhelyhez legközelebbi vas­útállomásra. Ez a harmadik szállítmány 1995 és 1996 után. Minden eset igen nagy megmozdulásokat váltott ki. A jelen szállítmány soha nem látott ellenállásba üt­között és példátlan számú, mintegy 30.000 rendőrt mozgósítottak a szállítmány védelmére. A zöldek a sí­nekre fekve, illetve nagy szénabálák sínre helyezésével próbálták megakadályozni a szállítást. Egyes szénabá­lák alatt a sínek alá akkora gödröket vájtak, hogy az a vonat kisiklását okozhatta volna (nem világos, hogy a zöld mozgalmak a környezet védelmében miért alkal­maznak olyan módszereket, amelyek - állításuk szerint a környezet jelentős elszennyezését eredményeznék. A szerk. megj.) A szállítmány speciálisan ilyen célra tervezett konté­nerekből áll, amelyekben részben atomerőművekben kiégetett fűtőelemeket szállítanak, részben a kiégett fű­tőelemek La Hague-ban, Franciaországban történt újra­feldolgozásából visszamaradt un. „reprocesszálási hul­ladékot”. A szállítmánnyal kapcsolatban felelőtlen híreket is terjesztettek. Például állították, hogy a konténerek su­gárzása fenyegeti a szállítmányt biztosító rendőrök egészségét. A környezetvédelmi miniszter kijelentette, hogy ha a rendőrök folyamatosan szorosan a konténe­rek mellett állnának, kapott dózisuk akkor sem lépné túl a természetes háttérsugárzásból kapható évi dózist. Az pedig abszurd állítás, hogy a lakosság egészsége a kon­ténerek sugárzásától bármiféle kockázatnak lenne ki­téve. A Szövetségi Sugárvédelmi Bizottság pontosított: Ha egy rendőr 1 órát áll közvetlen a konténerek közelé­ben, kapott dózisa maximum 0,24 milliSievert lehet. A mestereséges eredetű sugárzásokból a lakosság tagjaira megengedett évi dózis max. 1 milliSievert. Ezért gon­doskodnak róla, hogy egy rendőr se töltsön 4 óránál többet a konténerek 3 m sugarú körzetén belül. Összehasonlításul: Németországban a tájegységtől függően a lakosoknak a természetes háttérsugárzástól származó évi sugárterhelése 1 és 10 milliSievert között változik. Egy röntgenátvilágítás során 0,1-1 milliSie­vert dózist kaphatunk. Vinnay István Könyvajánló______________________Sípos László Rovata Legvédettebb a tájékozott fogyasztó... „Legvédettebb fogyasztó a tájé­kozott fogyasztó” - ez a hitvallás készteti több éve a Fogyasztóvé­delmi Főfelügyelőséget (FVF) az információs füzeteik kiadására. Március 15-én tartják a fogyasztói jogok világnapját, így most rova­tunkban az eddig megjelent 17 db. számozott füzetre hívnám fel olvasóink figyelmét: 1. Távfűtés, 2. Utazzunk, 3. Költözési tanács­adó, 4. Textilkresz, 5. Lakástextí­liák, 6. Élelmiszerekről háziasz­­szonyoknak, 7. Élelmiszervásár­lási tanácsadó, 8. Iparcikk vásár­lási tanácsadó, 9. Szolgáltatási ta­nácsadó, 10. Ruházatról vásár­lóknak, 11. Vendégjog a vendég­látásban, 12. Gyermekjátékokról felnőtteknek. 13. Gyógyír a ter­mészetből, 14. Lábbeli vásárlási tanácsadó, 15. Diétás élelmisze­rekről korszerűen, 16. Húsvásár­­lási tanácsadó, 17. Vásárlók ábé­céje.­A 17-es számú kiadványban a legáltalánosabb fogyasztói tudni­valókat összefoglalóan ismerteti dr. Bodnár József. Megtudhatjuk milyen tájékoztatást kell kapnia a fogyasztónak az üzletben. Ho­gyan vehetjük észre a minőségká­rosodást. Mit tehetünk, ha minő­ségileg kifogásolható élelmiszert vásároltunk. Jó tanácsokat ka­punk az iparcikkek vásárlásához. Korrekt tájékoztatást kap az ol­vasó az iparcikkek minőségének tanúsításáról és ennek a vásárlás­nál történő felhasználásáról. Megértjük a szavatosság és jótál­lás közötti különbséget, valamint megtudjuk a kötelező jótállással értékesített termékek hibája ese­tén a vásárló lehetőségeit a minő­ségi kifogás érvényesítésére. A szervezett utazásoktól a vendéglá­tásig sok hasznos információt nyerhetünk. A szolgáltatások fő­címen belül behatóan foglalkozik a kiadvány a javítások körüli anomáliákkal, kötelezettségek elmulasztásának jogkövetkezmé­nyeivel. Befejezésül pedig meg­tudunk mindent, amit a minőségi kifogások intézéséről tudni kell. Egy másik füzet, a Pénzügyi Szolgáltatások sorozat legújabb kiadványa - amely az Állami Ér­tékpapír- és Tőzsdefelügyelettel (ÁETF) kötött együttműködési szerződés keretében készült - a vállalati és pénzintézeti kötvé­nyekről ad szakszerű, közérthető felvilágosítást. A füzet útmutatást ad egyebek között a kamatszámí­táshoz, a hozamszámításhoz, a le­hetséges kockázatok felmérésé­hez. Ismerteti a legújabb jogsza­bályokat, a piacon lévő kötvények jellemzőit, kamatozását és vár­ható hozamát. Bemutat speciális kötvényeket, legvégén pedig de­finiálja a szakkifejezéseket. Aján­lom a kiadványt mindazok fi­gyelmébe, akik vállalati kötvényt vettek és ilyenek vásárlására vagy eladására készülnek. Sok befek­tető csak később döbben rá arra, hogy a befektetési lehetőségek kockázata különböző. A füzet szerzői - Eidenpenz József és Német Géza - nem tanácsolják az olvasónak, hogy vegyen vagy ne vegyen vállalati papírt. Azt sem mondják meg, mibe fektesse pén­zét, még kevésbé adnak receptet arra, miként lehet rövid idő alatt sok pénzt keresni. A felsorakozta­tott érvekből és ellenérvekből, va­lamint az egyes papírok hivatalos kibocsátási tájékoztatói alapján mindenki a maga felelősségére dönthet. A bevezetőben idézett FVF hitvallás itt is érvényesülhet: „A tájékozott fogyasztó...” A vé­gére egy kérdés maradt válaszo­­latlanul: Hová fordulhatunk fo­gyasztói panaszunkkal? A Fo­gyasztóvédelmi Főfelügyelőség ügyfélszolgálatán működő infor­mációs és panaszvonal telefon­száma: 1/269-9075. IPARTNER Közvetlen vonal az ini M-hez Az Ipari, Kereskedelmi és Ide­genforgalmi Minisztérium köz­vetlen telefon szolgálatot indí­tott február 18-tól a lakosság gazdasági életben résztvevő, il­letve a gazdaság iránt érdek­lődő tagjainak szakszerű és rendszeres tájékoztatása érde­kében. A telefonok heti három alkalommal (kedd, szerda, csü­törtök) működnek, 14 és 16 óra között. A hívásokat a követ­kező számon várják: 269-3703, 111-9669, és 131-4375. Kamattámogatás Kis- és közép­­vállalkozásoknak Egész évben folyamatosan lehet be­nyújtani a pályázatokat kamattámo­gatásra az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumba (IKIM) - hangzott el T. Asztalos D- dikó politikai államtitkártól a február 26-i sajtóbeszélgetésen. Mint azt az államtitkár asszony elmondta, a cél idén is speciálisan a kis- és középvál­lalkozások kamattámogatása, ame­lyek termelő beruházásokkal (pl. gép­ipari területek) kapcsolatosan kémek hiteleket a pénzintézetektől. A már működő vállalkozásokat természete­sen előnyben részesítik. Magyaror­szágon nagyon aránytalanul magas a mikrovállalkozások száma (10 fő alatt), ezért a cél a mikrovállalkozá­sok kisvállalkozássá, és a kisvállal­kozások közepes vállalkozássá vá­lása. A kamattámogatásra együttmű­ködési megállapodást kötött az IKIM a Magyar Fejlesztési Bank Rt-vel (MFB Rt.), valamint további 25 bankkal. Változást történt a tavalyi évhez képest: most a kamattámogatás mér­téke az első évben 40 százalék, majd évente 5 százalékponttal csökken, a mindenkori jegybanki alapkamat százalékában kifejezve. Az IKIM minden pályázónak biztosítja a ka­mattámogatást, aki a konstrukcióban résztvevő hitelintézetek valamelyiké­től a pályázati feltételeknek megfele­lően beruházáshoz forinthitelt kap. A kamattámogatás odaítéléséről az Ipari, Kereskedelmi és Idegenfor­galmi ' misztérium dönt. Az elbírá­lásról " értesítik. Beszélgettem Sean Haynes-szel — Mondana valamit a csa­ládjáról? — Édesanyám és édesapám már nem élnek. A legidősebb gyermek vagyok, testvéreim mindketten házasok. Én soha­sem voltam nős. — Mióta él Magyarorszá­gon? — 1991 szeptembere óta, tehát lassacskán hat éve. — Mi a különbség az (r és a magyar élet között? — Közös a két országban, hogy mindkettőnek véres törté­nelme van. Azonban úgy látom, az írek képesek az élet napos ol­dalát nézni, míg a magyarok pesszimistábbak. Talán ez a leg­nyilvánvalóbb különbség. — Eredeti foglalkozása? — Pszichológus vagyok, de már hosszabb ideje tanítással foglalkozom. — Szeret tanítani? — Igen, szeretek, mert na­gyon sok jó személyes kapcso­latom születik munkám során. Említette, hogy járt Afri­kában. — 1982 augusztusában mentem Afrikába önkéntes­ként. Összesen 25 hónapot töl­töttem kint és ha megpróbál­nám elmondani az ott szerzett összes tapasztalatomat, a végte­lenségig itt ülhetnénk. Az a két év életem két legtermékenyebb éve volt. Az hiszem, én nem tül sokat adtam Afrikának, azon­ban rengeteget tanultam az af­rikai emberektől. Megtanultam, hogyan élhetek közelségben a természettel, hogyan lehetek magam is természetes. Ráéb­redtem, hogy az ember nem te­kintheti magát a világ közepé­nek, soha nem mondhatja, hogy valami miatt jobb a többieknél. Sokkal jobban megismertem önmagamat is. Afrikában telje­sen magadra vagy utalva, nincs melletted senki, sem a csalá­dod, sem a barátaid, önmagad­ról kell gondoskodnod, alkal­mazkodnod kell egy teljesen új életstílushoz. Ennek azonban az az előnye, hogy rákényszerít, hogy magadba nézz és meg­tudd, milyen vagy: erős vagy gyenge. Ez igazi élettapasztalat volt számomra. — Vannak barátai Magyar­­országon? — Igen, természetesen. Van néhány közeli barátom (mind­annyian magyarok) és vannak jó ismerőseim. Azt kell, hogy mondjam, boldog vagyok Ma­gyarországon, úgy érzem, mintha az otthonom lenne - igaz, ezzel Afrikában is így vol­, tam. — Milyenek voltak a diák­évei? — Nagyon kellemes emlé­keim vannak, az iskolaéveim boldogan teltek el. Magánisko­lába jártam, amely nagyon ma­gas követelményeket támasz­tott: egyenruhát kellett visel­nünk és minden reggel meg­vizsgáltak bennünket tetőtől talpig, azonban a tanárok és a diákok között remek kapcsolat alakult ki, úgy éreztük magun­kat, mintha egy nagy, boldog család tagjai lennénk. — Mivel tölti a szabadide­jét? — A középiskolában meg­szerettették velem a sportot. Még mindig képes vagyok 3 órán keresztül megállás nélkül teniszezni, és ha tehetem, általá­ban 8-12 kilométert sétálok, ez az egyik kedvenc időtöltésem. — Milyen tervei vannak? — Múlt júniusban alapítot­tam meg saját nyelviskolámat, a Delta Nyelviskolát. Most még meglehetősen kicsi, nincs túl nagy tanári kara (3-4 tanárunk van összesen), de a jövőben sze­retném bővíteni. Azt hiszem, a magyar embereknek fontos lehet a jövőben (például, ha Magyar­­ország belép az Európai Uni­óba), hogy beszéljenek angolul, hiszen az angol nemzetközi nyelv. Azonban soha nem sza­bad elfelejteniük, hogy az angol nem a saját nyelvük, első helyen kell őrizniük a magyart. — Sok sikert kívánok tervei megvalósításához és köszönöm az interjút! Rapai Judit IV. F. oszt. tanuló ESZI Focifarsang Faddon Az atomerőmű focistái ismét remekeltek Vidám tavaszi sportösszejövetelt rendeztek Faddon a sportcsarnok­ban március 1-jén, szombaton. A rendezvényt Kocsner Antal pol­gármester nyitotta meg, s elmondta, hogy hagyományt szeretnének te­remteni a tavaszi focifarsanggal. A sport mellett nem hiányzott a látvá­nyosság sem, a paksi majorettek szórakoztatták a nézőközönséget a rövid szünetekben. A rendezvényre egyébként be­lépő helyett tombolát lehetett vásá­rolni, s a faddi gyermekek javára történt a jótékony célú gyűjtés. A sorsolásra felajánlott díjakat helyi és környékbeli cégek - köztük az atomerőmű - ajánlották fel. A négyszáz darab (egyenként száz fo­rintos) tombolajegy szinte az utolsó darabig elkelt, így szép bevételt könyvelhetett el az alapítvány. A tombola azonban csak egy prog­ramja volt az első faddi focifar­sangnak, hiszen a sportbarátok el­sősorban a kispályás meccseket nézték és szurkolták végig lelkesen. Négy csapat versengett: a megyei önkormányzat, a faddi válogatott, a Parlament csapata és az atomerőmű aranylábú focistái mérkőztek meg egymással. Az első mérkőzést az atomerőmű gárdája nyerte meg 3:0-ra a parla­menterek ellen. Másodiknak a ha­zai csapat lépett pályára a megyei önkormányzat válogatottja ellen - elsöprő 10:0-ás győzelmet arattak a faddiak. A második „menetben” a vesztesek és a győztesek mérték össze erejüket, a következő ered­ménnyel: a parlamenti képviselők 4:2-re győztek a Tolna megyei ön­­kormányzat ellen, a döntőt az atomerőmű csapata játszotta a fad­­diakkal, s irigylésre méltó 5:l-es „sugárzó” győzelem született. A kupát Kocsner Antal adta át a győz­teseknek, akiknek sikerét a többi csapat is egyhangúan elismerte. Gondolatok a szalagavatóról Igen, idén is volt egy sza­lagtűző ünnepély. Mind­össze egyetlen dologban különbözött az eddigiek­től: most mi voltunk a fő­szereplői. A végzősök gyakran nyilatkozzák: „Elrepült a négy év és mi észre sem vettük. ” Talán ők is arról a bizonyos érzésről be­szélnek. Az ember ott ül a nézőtéren (előkelő he­lyen, ahonnan mindent jól lát), bámulja a szín­padot, ahol MÁSOK, a fiatalabbak konferálnak, rendezkednek a kulisszák mögött, kacagva nézi a filmet és egyik ámulatból a másikba esik: „Jé! Ilyen is voltam?”. Aztán szólítják az osztályát, énekel, búcsúzik, bohóc­kodik, majd büszkén és izgatottan várja a sza­lagot, várja, hogy „meg­bélyegezzék”. Néhány pillantást vet a nézőtéren gyanúsan csillogó szem­mel mosolygó szüleire, összenevet az osztálytár­saival, végignéz taná­rain, még bulizik egy ha­talmasat, egy igazit, az­tán egyszer csak azon ve­szi észre magát: már vége is az estének. Megint véget ért va­lami — mint annyiszor a négy év alatt amit nem tudott teljes egészében megragadni, aminek nem tudta minden hangula­tát, ízét-illatát elraktá­rozni sejtjeibe, amire hosszú évek múlva már csak homályosan, nosz­talgiával fog emlékezni. Szentimentális ? Talán igen. De ugye megengedhetjük ma­gunknak ezt a kis meg­torpanást az éjszakai ta­nulások, céltudatos (?) tervezgetések, elszánt je­­lentkezésilap-töltögeté­­sek közepette? Koszi nektek, harma­dikosok! Rapai Új angoltanár érkezett iskolánkba egy szemüveges, köpcös, de­rűsen, mosolygó, őszülő hajú ír férfi képében. Vidáman és érthe­tően beszélt az első órán, odafigyelt ránk, ha mondtunk valamit

Next

/
Thumbnails
Contents