Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1997-02-01 / 2. szám
FOTÓ: BERGNYE1 MIKLÓS Vendégünk volt a Nukleáris •• Energia Ügynökség vezérigazgatója, Sam Thompson Egésznapos látogatásra érkezett Sam Thompson, az OECD-NEA vezérigazgatója január 20-án az atomerőműbe. Elsőként a Tájékoztató és Látogató Központot tekintette meg Thompson úr, majd üzemi területtel ismerkedett. A feszített ütemű program a Kiégett Kazetták Tárolójában folytatódott, majd a Karbantartó Gyakorló Központban zárult. A látogatás végén néhány rövid kérdésre kapott választ lapunk a rendkívül szimpatikus vezetőtől. — Mivel foglalkozik a NEA? — A NEA az OECD-hez tartozó Nukleáris Energia Ügynökség. Feladata az együttműködés támogatása a nukleáris energia békés felhasználása terén a szervezethez tartozó 27 tagország között. Ez összehozza a fejlettebb és kevésbé fejlett országokat a különböző közös problémák megoldására, melyek között szerepel például a sugárvédelem, a nukleáris hulladékkezelés, és általában a nukleáris biztonság. Az együttműködésnek köszönhetően ezen problémákat az egyes tagországok számára olcsóbban tudjuk megoldani. Ez a NEA fő célja. — Mi volt az ön látogatásának célja? — Magyarország tavaly lett a NEA tagja. Kelet-Európában Csehország és Magyarország az első két ország, amely csatlakozott a NEA- hoz, és fontos, hogy gyorsan szoros kapcsolatokat építsünk ki. Ez látogatásom fő célja. A látogatás azonban személyesen is fontos számomra, mivel korábban soha nem jártam kelet-európai WER atomerőműben. Ez nagyon érdekes utazás volt. — Milyen benyomásokkal távozik a paksi atomerőműből? — Nagyon pozitívakkal. A mai látogatás rövid volt, de gyümölcsöző. Az erőmű nagy benyomást tett rám, nagyon kellemes volt a fogadtatás, jól éreztem magam. Különösen nagy benyomást tett rám a Karbantartó Gyakorló Központ, amelyről nem is tudtam ideérkezésem előtt. Ez egy olyan létesítmény, melynek - ha lehetőség van rá - regionális szerepet kellene betöltenie, ahová más országokat is be lehetne vonni. Nagyon hasznos lenne, ha regionális központtá válna. Arra a kérdésre, hogy mikor látogat el legközelebb Thompson úr Paksra, a következő választ adta: — Nyáron, amikor már jobb idő lesz... Sam Thompsont, a NEA vezérigazgatóját magyarországi útja során Vajda György akadémikus, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke és Fazakas Szabolcs Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Miniszter is fogadta. C. M. Az IBF, és ami mögötte van NAÜ biztonsági felülvizsgálat A Paksi Atomerőmű Rt. kérésére a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) felülvizsgálatot szervezett 1996. november 18-28. között az erőmű biztonságnövelő programjának minősítésére. A 11 nukleáris szakértő a vizsgálat befejezésekor előzetes, egyszerűsített értékelő anyagot adott át. Az eredeti angol nyelvű szöveg és annak pontos magyar fordítása bárki számára megtekinthető az erőmű Tájékoztató és Látogató Központjában. Minden atomerőmű építése, illetve üzembe helyezése előtt az üzemeltetőnek bizonyítania kell, hogy az adott erőmű, az adott műszaki kivitelben, az adott helyszínen, egy részletezett feltételrendszer kielégítésével biztonságosan üzemeltethető. Ezt a bizonyítást a „Létesítést megelőző biztonsági jelentés” és az „Üzembehelyezést megelőző biztonsági jelentés” elkészítésével teljesítik, s ezeknek a dokumentumoknak az alapján kapja meg az atomerőmű az üzemelési engedélyt a hatóságtól. Az idők azonban változnak. Az atomerőmű technikai berendezése öregszik, az előírások pedig „fiatalodnak”, egyre újabb és szigorúbb biztonsági előírások igyekeznek szolgálni a lakosság és a környezet védelmét. Az üzemidő folyamán különböző okokból, részben a változó biztonsági előírások kielégítésére, részben a műszaki fejlődés követésére változtatásokat hajtanak végre a berendezéseken, rendszereken, vagy akár csak az üzemeltetés rendjén, az utasításokban és a szervezeti együttműködésben. Változások történnek az erőmű környezetében is, ami megváltoztatja az erőmű és a környezet közti kölcsönhatást. Elvben mindez befolyásolhatja az atomerőmű biztonságát. Kérdés: Mennyire biztonságos egy adott erőmű egy adott üzemviteli idő után? A kérdés jelentőségének felismerése vezette a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget ahhoz a döntéshez, hogy ajánlja: minden atomerőmű kb. 10 éves üzemidő után vizsgálja felül saját aktuális biztonságosságát. Ennek támogatására kiadták az 50-SG-012 jelű biztonsági segédletet. Ezt az ajánlást hazánk is elfogadta. Az OAB-t felügyelő tárca nélküli miniszter a 4/1993. (VI. 15.) TNM. rendeletben írta elő, hogy az üzemelési engedélyt 12 évenként meg kell hosszabbítani. Az engedély meghosszabbításának feltétele, hogy el kell végezni a kötelező Időszakos Biztonságtechnikai Felülvizsgálatot (IBF), a vizsgálat dokumentumait a Nukleáris Biztonsági Felügyelethez kell benyújtani. A felügyelet a dokumentáció részletes átvizsgálása után, ha az erőmű biztonságát minden szempontból megfelelőnek ítéli, megadja az engedélyt az erőmű (blokk) további üzemeltetésére. Az időviszonyok figyelembe vételével az erőmű vezetése úgy döntött, hogy az 1-2. blokkra együtt végezzük el a felülvizsgálatot. A teijedelmében a Létesítést megelőző biztonsági jelentésnél nagyobb munkára 1995 második felében egy 10 főből álló teamet jelöltek ki, amely Cserháti András vezetésével kezdte meg a munkát. Most, a nagy munka befejeztével, Öntől kérünk ismertetést. — A jelentés összeálh'tásra kijelölt személyek lényegében témavezetők (fejezet-felelősök) voltak, akik összefogták az adott témakörbe bedolgozók munkáját. Végül a jelentésen dolgozók összlétszáma 200 főt tett ki. — Reális ez a valóban nagy létszám? — A munka volumenének érzékeltetésére mondanám, hogy a Felügyelethez beterjesztett anyag összmennyisége kb. 7000 oldal lett. Ezen túl jelentős a más dokumentumokból átvett információs háttéranyagok oldalszáma is. A szöveg terjedelme leghosszabb az 1. fejezetnél (1030 oldal!). Ez egyébként igen fontos fejezet, a berendezések állapotának benne található leírása 5-10 éves időszakra referenciaanyagként fog szolgálni minden elkövetkező munkához. Az alapszöveg legrövidebb a 2. fejezetnél (47 oldal), de ehhez 4.500 oldalt meghaladó melléklet, a kitöltött berendezés minősítési lapok tartoznak. (Folytatás a 2. oldalon.) A NAÜ olyan atomenergetikai nemzetközi szervezet, amely felülvizsgálhatja az atomerőművi biztonsági rendszereket a tagországokban, és tanácsot adhat az atomerőművek biztonságos üzemeltetéséhez. A NAÜ 1990-ben programot indított a volt Szovjetunió, valamint a kelet-európai országok területén üzemelő VVER- 440/230 típusú első generációs atomerőművek biztonságának értékelésére. 1992-ben ezt a programot kiterjesztették a többi szovjet tervezésű - ezen belül a Pakson üzemelő WER 440/213 - atomerőmű-típusra is. A program alapvető célkitűzései: meghatározni a legfontosabb tervezési és üzemviteli biztonsági kérdéseket, nemzetközi konszenzuson alapuló prioritásokat meghatározni a javasolt biztonságnövelő intézkedések terén, valamint támogatást nyújtani az érintett tagországoknak biztonságnövelő programjaik teljességének és megfelelőségének megítélésében. A november végi NAÜ vizsgálat koordinátorát, Tóth János osztályvezetőt kérdeztem az ellenőrzés előkészítéséről és eredményeiről. Tóth J.: — A felülvizsgálat alapját a „Biztonsági kérdések és azok rangsorolása a WER 440/213 típusú atomerőművekben” című NAÜ kiadvány képezte. A dokumentum olyan 74 tervezési-biztonsági, valamint 13 üzemviteli biztonsági kérdést elemez, amelyek tekintetében az erőmű típus nem teljesen elégíti ki a nemzetközi normákat. A NAÜ felajánlotta a tagországoknak, hogy egy célirányos erőművi vizsgálat keretében egy nemzetközi szakértői bizottsággal áttekinti az erőmű biztonságnöveléssel kapcsolatos programját és értékeli, hogy annak keretében miként kezelik a NAÜ dokumentumban felvett kérdéseket. Részvénytársaságunk élt a felajánlott lehetőséggel és több hónapos előkészítő munka után november 18-28 között fogadtuk a 11 szakemberből álló nemzetközi csoportot. Franciaországból, Németországból, Oroszországból, az USA-ból, a Szlovák Köztársaságból, Ukrajnából, Spanyolországból és Bécsből, a NAÜ-től érkezett szakértők áttekintették az előzetesen átadott információkat. Észrevételeikre, kérdéseikre a kijelölt paksi szakemberek szóbeli konzultáció keretén belül válaszoltak. — Milyen munkaforma alakult ki és kik képviselték az egyes szakterületeket? — A vizsgálatot a Biztonsági Főmérnökség koordinálta, a munkacsoportokba természetesen bevonta az illetékes szakmai szervezeteket. Az 1. sz. munkacsoportban Bajsz József és Lenkei István általános kérdések, rendszerek és a komponens-integritás témakörrel foglalkozott. A villamos betáplálás és irányítástechnikai munkacsoportban Tóth Pál és dr. Eiler János képviselte szakmáját. Dr. Katona Tamás a külső és belső veszélyeztetettség kérdéskört elemezte. Dr. Elter József az aktív zóna tervezése, baleseti elemzések témakörben válaszolt a kérdésekre. A vizsgálat befejező napjára készült egy nyolcoldalas összefoglaló, amely tartal-FOTÓ: BEREGNYEI MIKLÓS mázzá a főbb megállapításokat. A végleges értékelő jelentés a többszöri egyeztetések befejezése után, várhatóan 1997. március végén kerül hivatalosan átadásra. (Folytatás a 2. oldalon.) *
