Atomerőmű, 1996 (19. évfolyam, 6-11. szám)

1996-11-01 / 11. szám

4. oldal Atomerőmű 1996. november Védelem ’96 - az atomerőműben Kimenekítési gyakorlat és szirénapróba Kimenekítés előtt sugárzás mérés (Folyt, az 1. oldalról.) Mit kellene tenni, ha többezres, tömeges fer­tőzések alakulnának ki, ha az emberi életre ve­szélyes nagy mennyi­ségű gáz szabadulna el a levegőbe? Hogyan vé­dekezik, milyen intézke­déseket hoz a Paksi Atomerőmű Rt. Baleset Elhárítási Szervezete a dolgozók komplex vé­delmére? Megszólalnak­­e a szirénák, melyek egy esetlegesen bekövetkező balesetnél az azonnali ri­asztást szolgálják? A felvetett kérdések termé­szetesen túlzottak még elméletben is, és nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a megyében egy­szerre megtörténik mindez. Mégis ezekre a kérdésekre kereste a vá­laszt a megyei védelmi bizottság a VÉDELEM '96 elne­vezésű megyei közigazgatási vé­delmi gyakorlat keretében. A fel­adatok végrehajtásában az első beavatkozó szervek és felhatal­mazás alapján, a vészhelyzet ki­hirdetését követően igénybe ve­hető „egyéb emberi erők” és technikai eszközök vettek részt. Bach Józsefet, a Tolna Megyei Védelmi Bizottság elnökét kér­deztük a gyakorlat atomerőmű­ben lezajlott részéről: — A gyakorlat során feltéte­lezéseink szerint az atomerőmű­ben egy olyan üzemzavar kelet­kezett, amelynek következtében az itt dolgozókat az üzem terüle­téről ki kellett menekítem. Ezt az erőmű biztonsági szervezete haj­totta végre. A tapasztalat azt mu­tatta, hogy nagyon nagy fokű ru­galmassággal és szervezettséggel végezték mindezt. Ez a kimenekí­tés vasúton történt. Az atomerő­művet megközelíteni egyetlen útvonalon lehet (a hatos úton), amely már most is túlterhelt. Vé­leményem szerint ez komoly problémát jelent, és sajnos még zsúfoltabbá válna egy esetlegesen bekövetkező esemény kapcsán, emiatt célszerűbb a vasúton tör­ténő menekítés az atomerőműből. A szirénapróba, amelyet szintén ezen a napon tartottunk meg, a rendes, őszre időzített program szerint zajlott, mert figyelembe vettük, hogy ne nagyon sokszor kelljen megzavarni a munkát az atomerőműben. Ezt a gyakorlatot egyébként nagy szervezési munka előzte meg, hiszen kollé­gáim régóta dolgoztak ezen. — Arról már hallottuk önt, hogy az atomerőművi gyakorla­tot jónak minősítette. Az ese­mények megtekintése után ho­gyan értékeli a megyei gyakor­latot? — Őszintén meg kell monda­nom, hogy voltak kisebb-na­­gyobb hiányosságok. A mai na­pon megbizonyosodhattunk arról, hogy gyakorolni kell, minél több­ször, mert akkor kisebb lesz a va­lószínűsége annak, hogy egy esetleges „éles” menekítés esetén komoly problémák jelentkezze­nek. Dr. Rónaky József, az atom­erőmű balesetelhárítási vezetője értékeli a nap eseményeit: — A hármas próbából kezd­jük a szirénapróbával, hiszen ez érdekli leginkább az embereket. Elmondhatom, hogy a szokásos eredménnyel járt a próba, sajnos ez sem volt száz százalékos, 95,2 százalékos eredménnyel járt. A gyakorlat vezetője, a Tolna Me­gyei Közgyűlés elnöke sikeres­nek minősítette. A Védelmi Bi­zottság gyakorlatáról az előbbi­ekben olvashattak az újság olva­sói, az atomerőművi bemutató gyakorlatunk pedig megfelelően sikerült, a részleges kimenekítés fegyelmezetten, megfelelő rend­ben zajlott le, az időzítés a terve­zettnek megfelelően alakult. Déli 12 óra 5 perckor riasztottuk a ki­telepítendő állományt és 13 óra 15 perckor már el is hagyta az atomerőmű területét az a vonat­­szerelvény, amivel a dolgozókat a vasútállomásra szállítottuk. A gyakorlat fő célja az, hogy renge­teg tanulságot tudunk levonni be­lőle. A gyors értékelést már a gyakorlat után meg is tartottuk, a részletes értékelés természetesen hosszabb időt vesz igénybe. Ilyen kimenekítési gyakorlatot a közel­jövőben nem tervezünk, most elméleti munka következik, amelyben a kimenekítési rend­szerünket szervezzük át olyan ér­telemben, hogy gyorsabb és egy­szerűbb legyen. A mai szisztéma ugyanis kissé bonyolult abban az értelemben, hogy a kimenekí­tendő állomány nyilvántartásba vétele túl sok papírmunkát igé­nyel. Ez elsősorban szervezési probléma, de a jövőben tervezzük az erőműben egyébként meglévő munkaidő-nyilvántartó rendszer felhasználását is a létszámelle­nőrzésre és ezzel a kimenekítés gyorsabb lebonyolítására. — Hogyan értékelné a gya­korlatban résztvevőik hozzáál­lását? — A szervezők, akik a kime­nekítés gyakorlati részét lebonyo­lították, maximális komolysággal végezték el a feladatukat. A ki­menekítendő állomány számára ez nyilván némi élményt és vál­tozatosságot jelentett a „szürke” hétköznapok sorában, ám el­mondhatjuk, hogy rendkívül fe­gyelmezetten vett részt mindenki a gyakorlatban. Az én várakozá­somnál sokkal fegyelmezetteb­ben sikerült végrehajtani ezt a gyakorlatot. A tűzoltási gyakorlat: gyors és látványos A nap folyamán a kimenekítési gyakorlat és a szirénapróba mel­lett az atomerőmű tűzoltósága is nagyszabású bemutatót hajtott végre. A feltételezett esemény, amelyhez kivonultak a tűzoltókba garázs területén volt. A riasztást követően négy szerelvénnyel in­dult tizenkét lánglovag a kigyul­ladt autó eloltására, és a bennre­kedt személy kimenekítésére. Először a nagy füstöt szívták el egy habgenerátorral, ezzel egy­­időben kimenekítették a bennre­kedt személyt. Ezután három da­rab IFEX 3000-es készülékkel szinte pillanatok alatt eloltották a tüzet, meggyőzve a látogatókat az impulzus tűzoltás eredmé­nyességéről. A tűzoltók a riasz­tást követő hat percen belül befe­jezték feladatukat. A nap esemé­nyeit a szakemberek és a gyakor­latot megtekintők is egyértel­műen sikeresnek minősítették. Czinege Mária Az „ötödik blokk” A címben jelzett rejtély megfejtése érdekében Pákái László osztályvezető javaslata alapján beszélgető partnereim Dercze László üzemeltetés és fejlesztés vezető, valamint Borbély Sán­dor főtechnológus. — Jelenleg milyen munkákon dolgoz­tok? Dercze L: - Ez év elején kezdődött a szimulátor számítógépek rekonstruk­ciója. Szállítónk a KFKI AEKI, de meghatározott feladatokat a PA Rt. vé­gez. Az átadási határidő 1997. novem­ber. A rekonstrukció célja, hogy a reak­torvédelmi rekonstrukció programjá­hoz kapcsolódva, a szimulátoron előze­tesen ellenőrizni lehessen az új vé­delmi rendszer funkcionalitását, a mó­dosított védelmi algoritmusokat, az ember-gép kapcsolatot és az új vé­delmi rendszer viselkedését a szimulált folyamatok környezetében. Célunk, hogy a szimulátoron oktatható legyen az új védelmi rendszer az üzembe he­lyezés előtt legalább fél évvel. A szi­mulátor minőségi mutatói javulni fog­nak. A jelenlegi 1 mp-es szimulációs ciklusidő lecsökken a technológiai modellek esetében 0.2 mp-re, a villa­mos és irányítástechnikai modellek esetében pedig 0.1 mp-re. Az új, egy­ségesebb rendszerstruktúra egysze­rűbbé teszi a rendszer üzemeltetését. — Hol tart a rekonstrukció? Dercze L.: - A KFKI AEKI leszállí­tott két munkaállomást, az általa fej­lesztett grafikus tervező és szimulációs szoftverrel, melyen a Reaktorvédelmi Rekonstrukciós Projekt megkezdte az új védelmi rendszer implementálását az előzetes, majd szimulátoros teszte­léshez. Budapesten, a szállító telephe­lyén üzembehelyezték az új szimulátor számítógépet a szükséges alapszoftve­rekkel. Az AEKI újraírta a finn eredetű szimulátor-fejlesztőrendszert, az új hardver és szoftver platform követel­ményeinek megfelelően. Jelenleg a modellrendszer integrálása történik. Az új gép jövő év májusában kerül le Paksra. Az installálást egy teljes körű átvételi eljárás fogja követni, a jelen­legi védelmi algoritmusok szerint. Az ütemterv szerint az új védelmi rendszer szimulátoros tesztelése jövő év szep­temberében kezdődik el. — Hogyan működik most a szimulá­toros képzés? Borbély S.: - A szimulátoron történő tevékenységek mindegyike azt szol­gálja, hogy a blokkvezénylői személy­zet szimulátoros képzése megfelelő le­gyen. Az elvárt színvonalú képzésnek csak szükséges, de nem elégséges felté­tele a jó szimulátor. Ehhez még szükség van jól képzett instruktorokra, jól át­gondolt és kidolgozott képzési progra­mokra és a személyzet felelősségteljes hozzáállására. Még a szimulátor át­adása előtt törekedtünk arra, hogy kez­dettől fogva rendelkezzünk jól átgon­dolt és jól kidolgozott szimulátoros képzési programmal. — Melyek a képzési programok álta­lános követelményei? Borbély S.: - Valós üzemviteli tapasz­talatokra épülő igényeket kell szolgálnia. Legyen kellően részletes, ugyanakkor adjon némi szabadságot az instruktorok­nak. Legyen kellően rugalmas annak ér­dekében, hogy az időközben megtörténő üzemzavari szituációk elemzésére és az egyes blokkokon sorra kerülő minden­kori jelentősebb üzemviteli manipulá­ciók gyakorlására legyen lehetőség. Az egy-egy gyakorlatra lebontott részletes oktatási program biztosít megfelelő fo­lyamatosságot az egyes programrészek között. Foglalja magába a kis bekövet­kezési valószínűséggel bíró üzemzava­rok elhárítására irányuló gyakorlatokat is. Vegye figyelembe a valószínűség számításon alapuló biztonsági elemzé­sek eredményeit. Ezen általános szem­pontok figyelembevételével - előzetesen a szimulátoron leellenőrzött - részletes, a képzést segítő forgatókönyveket dol­gozunk ki, amelyeket az illetékes szak­mai szervezeteknek elküldünk és az álta­luk is jóváhagyott forgatókönyvek alap­ján történnek meg a szimulátoros gya­korlatok. — Az ismétlődő képzésen túl, milyen feladatokat lát még el a szimulátor? Borbély S.: - Az operatív személyzet képzése szempontjából két területet kell még megemlíteni. Az egyik a szimuláto­ros alapképzés, amelynek időtartama öt hét. Ez idő alatt a blokk üzemeltetésével összefüggő valamennyi fontos tevé­kenység készségszintű végrehajtása a feladat. A szintentartó képzéshez (hason­lóan az alapképzésekhez) is kidolgoz­tunk egy-egy részletes forgatókönyvet. A másik terület a rendkívüli szimuláto­ros gyakorlatok köre. Eddig öt alkalom­mal került sor rendkívüli szimulátoros gyakorlat végrehajtására. — Milyen események indokolták a rendkívüli gyakorlatokat? Borbély S.: - Gőzfejlesztő tömörte­­lenség. A gőzfejlesztő kollektorfej me­netes fészkében talált repedés. Doku­mentációkban a gyorsított MET-re ho­zással kapcsolatos ellentmondás felfe­dezése. Pontatlan SZBV helyzetjelzés és a főgőzvezetéki Rockwell armatúra meghibásodása. — Van-e kapcsolatotok a SAT pro­jekttel? Borbély S.: - Jelenleg folyamatban van a korábban kidolgozott forgató­­könyveknek a SAT követelményeihez igazodó átdolgozása, kiegészítése, felújí­tása. Eddig huszonnyolc, alapvetően az üzemzavar-elhárítási utasítások által le­fedett üzemzavari esetre dolgoztunk ki új forgatókönyvet. A közeljövőben sze­retnénk megkezdeni az alapképzések forgatókönyveinek átdolgozását. — Milyen feladatot lát el a kompakt szimulátor? Borbély S.: - Azt gondolom, sokak előtt nem ismert, hogy a „nagy” szimu­látor mellett található egy ,Jds” szimu­látor, a kompakt szimulátor is. Azért nevezzük kompakt szimulátornak, mert ennek a szimulátornak a szimulá­ció terjedelme és mélysége megköze­líti a nagy szimulátorét, de csak egy le­kicsinyített, leegyszerűsített, csak a legfontosabb paramétereket megjele­nítő és beavatkozó szerveket tartal­mazó, kompakt panellel rendelkezik. Ezt a szimulátort - alapvetően a nagy szimulátor létesítésének időszakában szerzett ismeretek felhasználásával - a KFKI-AEKI szakemberek fejlesztet­ték ki, amelyből külön megrendelésre további két darabot a volt szovjet tag­­köztársaságok részére is szállítottak. A kompakt szimulátor első változata a nagy szimulátorral közel azonos idő­ben készült el. Alapvetően a tantermi képzés kiegészítő eszközeként funkci­onált, nem használtuk a blokkvezény­lői operatív személyzet gyakorlati kép­zése során. Az elmúlt esztendőben sor került ennek a szimulátornak is a to­vábbfejlesztésére. Az eredeti TPA számítógépet PC-kel helyettesítettük. Jelenleg az eredeti kompakt panel és négy képernyő szolgál a folyamatok el­lenőrzésére és a blokk üzemeltetésére. A továbbfejlesztett rendszer sokat tud, használata nagyon rugalmasan és jól kiegészítheti a tantermi képzéseket. — Kérlek, beszéljetek a terveitekről. Dercze L: - A jelen és a közeljövő legfontosabb feladata a reaktorvédelmi rekonstrukcióból a szimulátorra eső tevékenységek végrehajtása. A szimu­látor rekonstrukciós szerződésből adódó kötelezettség az adatszolgáltatás és műszaki konzultáció a szállítóval, az átvételi tesztek lebonyolítása és részvé­tel az új védelmi rendszer szimulátoros tesztelésében. Fel kell készülni az új rendszer oktatására. Cél a rekonstruált rendszer teijedelmének, struktúrájának és funkcióinak alapos megismerése már a tervezés, kivitelezés fázisában. Az oktatási anyágok, segédletek készí­tése, valamint az összeállított progra­mok tesztelése. Ezen feladatok 1997-98-ban jelentős terhelést jelente­nek mind a szimulátor műszaki és okta­tási csoportjának, mind magának a szimulátor berendezésnek. — Milyen tervezési feladatokon dol­goztok? Dercze L.: - A szimulátor számító­gép rekonstrukciójával párhuzamosan elő kell készíteni a blokkvezénylői fe­lületet meghajtó CAMAC rendszer szakaszokban történő bővítése kiváltá­sának terveit. A reaktorvédelmi re­konstrukció vezénylőt érintő módosí­tásai: a terjedelembe eső két tábla és egy pult teljes átszerelése, a számító­­gépes csatlakozás biztosítása úgy, hogy néhány évig (a blokki rekonst­rukció átfutásának idejére) a régi rend­szernek is élőnek kell maradnia. A bő­vítés új hardver és szoftver alapokon fog megvalósulni, egyrészt igazodván az új védelmi rendszer követelményei­hez, másrészt kihasználva az új szimu­látor számítógép adta teljesítmény többletet, növekedni fog az operátorok „komfort érzete” a gyakorlatok során. — Köszönöm az értékes információ­kat. Sipos László Változatlan célokkal... Balesetelhárítási tréningen Brüsszelben A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) paksi, helyi csoportja október 16-án titkárválasztó közgyűlést tar­tott. Vida György levezető elnök ké­résére a tagság fél perc néma felállás­sal adózott, emlékezett volt titkárunk, barátunk, Lóczy István emlékére. A jelölőbizottság által előkészített sza­vazólapok kiosztása után titkos sza­vazással a négy jelölt közül Taba Jó­zsef, eddigi szervezőtitkárunk lett a „befutó”. Kovács András elnök gratu­lált a győztesnek, egyben bejelentette, hogy a vezetőség a szervezőtitkári funkcióra szeretne saját hatáskörén belül egy alkalmas tagot meghívni. A helyi csoport szervezeti és működési szabályzatát még az idén elkészíti a vezetőség, így azt a következő köz­gyűlésre be fogják terjeszteni. A je­lenlévők tájékoztatást kaptak a Mér­nöki Kamara jelentőségéről és arról, hogy a Mérnöki Kamarán belül az Elektrotechnikai Szakmai Tagozat megalakítására van lehetőség. Taba József, új titkárunk megköszönte a bi­zalmat, egyben emlékeztetett min­denkit a MEE céljaira: „Az elektro­technika és a hozzá kapcsolódó tudo­mányágakkal foglalkozó szakembe­rek fejlődésének és szakmai problé­máik megoldásának elősegítése, köz­reműködés a tudományos eredmé­nyek gyakorlati alkalmazásba vételé­ben. Az elektrotechnika történetének, valamint szakmai kultúrájának ismer­tetése, terjesztése.” A vezetőség várja a tagság, valamint az érdeklődők ré­széről a helyi szakmai előadások meg­tartására, szervezésére vonatkozó öt­leteket és felajánlásokat. Változatlan célokkal, megújuló erővel szeretnék a kollektíva bizalmát megtartani aktí­vabb tagsági közreműködés mellett. S.L. Brüsszelben, a Westinghouse euró­pai képviseletének szervezésében nukleáris balesetelhárítási tovább­képzést rendeztek az európai erő­művek szakemberei részére, melyen részt vett a PA Rt. balesetelhárítási szervezetének (BEH) munkatársa, Bana János hadműveleti felelős. — Milyen új ismeretekhez, információkhoz jutottál? — A továbbképzés célja a bal­eseti tervezés és az ezzel kapcsola­tos teendők, helyzetek ismertetése volt. Bemutatták azokat a számító­­gépes programokat, amelyeket a nukleáris baleseti tervezésben használnak. Ezek közül nagy hang­súlyt kapott az a program, amely magába foglalta a technológiai fo­lyamatok modellezését egy baleseti helyzetben. Erre építve alkalmazták a radioaktív anyagok környezetbe való kikerülésének hatását feldol­gozó programot. — Nálunk is alkalmaznak ilyen számításokat? — Az erőműben is van erre szá­mítógépes program, de az eltér ettől. A tervekben szerepel új elemző programok írása, a KFKI készített is terjedésszámítási és hatáselemző programokat. Azonban én itthon még nem találkoztam olyan szemlé­letes szimulációs programmal, mint amivel ott bemutatták a technológiai folyamatok lezajlását egy kialakuló baleseti helyzetben. — Milyen formában zajlott le a tréning? — Az első napokban előadások hangzottak el, és megnézhettük, kezelhettük a programokat, ismer­kedhettünk velük. Ezt követően pe­dig önálló elemző feladat-végrehaj­tást végeztünk és erre építve intéz­kedést kellett hoznunk. Megkaptuk a kiinduló adatokat, majd azok alapján, egy adott szituáció figye­lembevételével kellett beavatkozá­sokat végrehajtani, javaslatokat tenni, döntéseket hozni. Kiszámít­ható volt például, hogy mennyi időn belül várható bizonyos folya­matoknak a végbemenése. A prog­ram ugyanis folyamatosan számolta az adatokat, értékeket. Ezt rendkí­vül jónak, hasznosnak tartom, mert amellett, hogy táblázatos formában is közölte az adatokat, grafikusan is figyelemmel tudtuk kísérni a válto­zásokat. Ebből időben előre követ­keztetéseket lehetett levonni, ami rendkívül előnyösen hasznosítható az intézkedések során. Szintén na­gyon sok új információt nyújtott a dózisszámítások bemutatása. Kissé különlegessé tette szá­momra a tréninget az, hogy kimon­dottan technológiai jellegű síkon zajlott. Súlyos balesetekkel foglal­koztak, de nem elemezték részlete­sen annak szervezési, balesetelhárí­tási részét. Nem arra fektették a hangsúlyt, hogy milyen intézkedést hozzanak a telephelyen dolgozók és a lakosság felé, hanem egy baleseti helyzetben a technológiai rendszer­ben (reaktor, hűtőkör stb.) mikép­pen változnak a különböző paramé­terek. Ez a képzés a baleseti elhárí­tási szervezeten belül a műszaki támogató csoport munkájához ad segítséget, akik a balesetelhárítási vezető döntéseit technológiai oldal­ról előkészítik. A csoportban min­den területről van szakember, dol­gozik benne gépész, vegyész, reak­torfizikus és építész egyaránt. Hasonló témában tavaly, Szlo­vákiában voltam egy továbbképzé­sen, de ott nem a technológiai részre, hanem a következmények felszámolására, a polgári véde­lemre helyezték a hangsúlyt. Érde­kes összehasonlítani a kettőt, mert kicsit más a hatósági szemlélet, ők mindig a szigorúbb intézkedések felé mennek, és más az erőművek szemlélete, „akik” gyakorlatiasab­ban nézik a helyzetet, a balesetet. — Honnan érkeztek a tré­ningen résztvevőik? — Nyolc különböző európai or­szágból jöttek a szakemberek, né­gyen a keleti részről és négyen a nyugati erőművekből. Különösen nagy élményt jelentett számomra, hogy eltérő tapasztalatokkal ren­delkező kollégákat, érdekes embe­reket ismerhettem meg. Az előadá­sok szoros időbeosztásban zajlot­tak, kevés időt hagytak az egymás közötti beszélgetésekre, a témák megvitatására. Az erőművekből nagyrészt biztonsági szakemberek vettek részt, így a tapasztalatcsere alkalmával és az egész tréning so­rán is sok új információhoz, hasz­nos ismerethez jutottam. Lovászi Zoltánná

Next

/
Thumbnails
Contents