Atomerőmű, 1996 (19. évfolyam, 6-11. szám)

1996-11-01 / 11. szám

1996. november Atomerőmű 5. oldal A távolság megszépíti a kapcsolatokat Erdélyi diákok az ESZI-ben pék, baráti társaságok tűnnek elő, majd egy fiatal atléta sort­felszerelésben, amint éppen diszkoszvetéshez készülődik: — Ő az édesapám - mutatja Zoli a romániai válogatott tagja volt. Én úszom és korcso­lyázom, de csak a magam ked­vére. Az elmúlt két évben rend­szeresen eljártam a tanuszo­dába, de most még nincs meg az új bérletem. Jelenleg görko­­rizok, de télen ha hazamegyek hét alatt sem lehet mindent megnézni, nem hogy egy nap alatt, de azért mi minden stan­dot végigjártunk, sőt a vízágyat még ki is próbáltuk - meséli Misi. A közeljövőben pedig osztálykirándulásra megyünk Szlovákiába, a Magas Tátrába. Misinek nemcsak második otthona van, hanem második családja is: Sipos Lászlóék. Andrea, Laci és Héduska mel­lett hétvégente Misi is odaül a Környezetvédő középiskolások 777 kilométerre fekszik egy­mástól Paks és Sepsiszent­­györgy. Három erdélyi diák évente többször is megteszi ezt az utat. Mindannyian az Ener­getikai Szakképzési Intézet harmadikos tanulói. Nekik va­lóban második otthonuk az is­kola, illetve Paks, hiszen idejük nagy részét itt töltik. A hozzávetőlegesen 90 ezer lelket számláló Sepsiszent­­györgy egyik iskolájában, a Székely Mikó Kollégium­ban szerzett tudomást Vájná Zoltán, a magyaror­szági tovább­tanulási lehe­tőségről. — A 9. osztályt meg­előző felké­szítőn ültünk, amikor tájé­koztattak bennünket er­ről a suliról. Összedugtuk a fejünket pá­ran, és úgy döntöttünk, belevágunk - emlékszik vissza a kez­detre Zoli. Jövő tanév­ben érettségi­zem és vizs­gázom erőműgépész szakon, utána szeretném elvégezni a technikumot is, és terveim kö­zött szerepel a továbbtanulás egy műszaki főiskolán, ugyan­csak itt Magyarországon. Hogy mit volt a legnehezebb itt meg­szokni - tűnődik mikor erről faggatom -, .azt hiszem a fe­gyelmet. A hétköznapjaim olyanok, mint bármely más kollégistáé, a hétvégét pedig - bár több he­lyütt élnek itt rokonaim -, többnyire a diákszállón, vagy egy jó barátomnál töltöm. Az egyetlen kapcsolat a tá­voli otthonnal fotók sokasága, amelyek néha előkerülnek az íróasztal fiókjából. Családi ké­Soproni ősz '96 Nedvességbe burkolt szelek. Méltóságteljes fellegek Váltott rohammal adják tudtul: Az idő északi zordra fordul. Színes gyönyörüktől án ült fák. A sokféleséget szimbolizálják: Ezüstben csillogó tűlevelűek. Nyugalmat, békét keltő rozsdás hegyek. Gesztenyebarna, puha avar, Lágyan, melegen, óva takar. Borzolt tollú madár repdes, Meleg fészket, odút keres. Ködbe vész kilátó s vár, Nem ragyog rá napsugár. Ritka vendég, de erre jár Észak hírnöke, a jégmadár. Elszürkült a tavi zöld, Nyers barázdát kap a föld. Ezernyi füstölgő kémény... Meleg lakásban megújul a remény! (Sí J.) lehet, hogy elhozom a „rendes” korcsolyámat is. Sepsiszentgyörgytől mind­össze 3 kilométerre található Árkos. Innét indult felfedező útjára Váradi Mihály, aki ugyancsak az ESZI erőműgé­pész szakos hallgatója. Remé­nyei szerint a technikum után a Műszaki Egyetemen folytatja majd tovább tanulmányait. Az iskola jubileumi évkönyvében, mint az osztály legjobb tanulója szerepel, éppen ezért nem vélet­len, hogy mostanában a tanulás az, ami a leginkább foglalkoz­tatja. Persze emellett azért másra is jut idő. — Most voltunk Budapes­ten a BNV-n az osztállyal. Egy A horvát Adria észak-nyugati felében, az Isztriai-félszigeten és környékén már a múlt évben sem volt érezhető a háború, idén pedig már hivatalosan is béke volt. A viszonylag nem nagy távolság, a tiszta vizű Ad­riai-tenger pedig valóban nép­szerűvé tették a horvát tenger­partot. Kíváncsiságból odafelé Szlovénián keresztül utaztunk az Isztriai-félszigetre. A hal­lomásból ismert, sűrű erdőkkel bontott, viaduktokkal, alag­utakkal tarkított hegyvidék a valóságban is üdítő látvány volt az utóbbi időben sík vidékhez szokott szemünknek. Úgy lát­szik, ez a vonzódás tudat alatt is munkált bennem, mert egy-két szebb helyen többször is „meg­fordultunk” (finoman: nem el­sőre találtuk meg a helyes utat). Jókedvemet csak a szemerkélő eső csökkentette a még épülő, ám már fizetős autópályán, el­utazás előtt mostam le a kocsit (lásd Murphy n-dik törvénye). családi asztalhoz. Olyan, mintha lenne egy negyedik gyerekem is - árulta el nekem egy beszélgetés során Sipos László, az atomerőmű vezető mérnöke. — Már két év óta tart ez a kapcsolat. Idén nyáron Laci bá­csiék ellátogattak hozzánk Er­délybe is - mondja a fiú. A hét­végeket mindig náluk töltöm. Ha jó az idő, felkerekedünk és körbe jáijuk biciklivel az egész környéket. Hamar eltelik náluk a nap, este pedig vacsora után megyek vissza a kollégiumba aludni. Zsigmond Szilárd a sepsi­szentgyörgyi Mikes Kelemen iskolában hallott először a paksi Az első hetet Pulában töltöt­tük. Legalábbis az apartman Pula külvárosában volt. Onnan lehetett pár percnyi autózás után eljutni több parti üdülő­helyre. (Pulának nincs saját strandja.) Mi a szomszédos Pjescana Uvalába jártunk. Ez egy kellemes, fejlődő üdülőfa­lucska kis stranddal, kikötővel, barátságos vendéglőkkel. Taka­ros házai, kristálytiszta vize, a végtelen tengerből kiemelkedő apró szigetek látványa már az első találkozásnál megfogott mindannyiunkat (kisebbik, két éves lányunkat még én is, ne­hogy a mólóról a vízbe ugor­jon). A kellemes augusztusi na­pot, a meleg tengert általában más kisgyerekes családok tár­saságában élveztük. Az üveg­fenekű hajón megtett kirándu­lás is nagy élmény volt. A hor­­váton kívül nagyon gyakran le­hetett hallani olasz szót is. Az olasz turisták olyanok Horvát­országban, mint nálunk a néme­tek (és úgy is bánnak velük). intézményről, valamint arról, hogy itt főként reál tárgyak lesz­nek, mire elmondása szerint föl­kiáltott: Igen, ez kell nekem! - majd több társával együtt felke­rekedett és eljött felvételizni a Tolna megyei kisvárosba. Az első akadályon sikeresen túlju­tott és felvették az ESZI minő­ségbiztosítás-számítástechnika szakára. Tanulmányi eredmé­nyei lehetővé teszik szépiára a szabad szilenciumot, vagyis ta­nulóidejét maga oszthatja be. Ezt a „kiváltságot” csak a 4,5 tanul­mányi átlag felett teljesítők kaphat­ják meg. Szilárd tanulmányi átlaga 4,53. Ez a mini­mum, ennél csak jobbat akarok - mondja magáról. Maximalizmusa teljesen érthető, hiszen tanulmá­nyait a Budapesti Műszaki Egye­temen kívánja majd tovább foly­tatni. Beszélgeté­sünk „festői” környezetben, színes ‘ falfirkák (graffitik) társa­ságában zajlik a kollégiumi kis­­klubban, amely­nek egyik alapító tagja a har­madéves fiú. — Hétközben elég sűrű a programom, most kosáredzésre rohanok. Hétvégén aztán vagy itt maradok a szállón, vagy pe­dig fölmegyek a nagybátyámhoz Budapestre. Utazás szempontjából a tava­lyi év nagyon jól sikerült, két­szer is haza tudtam menni. Más számára esetleg úgy tűnhet, hogy ez milyen rossz nekem, pedig nem így van. Óriási haveri kör vár rám itt is, ott is. Na meg persze a bátyám, akivel mióta itt tanulok, nagyon jól kijövök. Nem hiába mondják, a távolság megszépíti a kapcsolatokat. Préházi Ildikó Pula, amfiteátrum Gyakori még a cseh, szlovák lá­togató, kissé le vannak maradva a németek, magyarok. Még an­golokkal is lehetett találkozni. A családias éttermekben mi is megkóstoltuk a tenger „gyü­mölcseit”, illetve a házilag, kemencében készült pizzát. Ez utóbbi helyi viszonylatban nem is volt dárga, hatalmas, nehezen „lebirkózható” méretű, felsé­ges, és a maradékot még el is lehetett vinni. Máig a számban érzem kissé füstös, pikáns ízét. A véletlen úgy hozta, hogy megismerkedtünk egy kis uta­zási iroda tulajdonosával és családjával. Megtudtuk, hogy az élet arrafelé sem egyszerű. Ä többségnek - akárcsak a ma­gyar turistának - nagyon drága minden: az állítólag 400 német márkás átlagfizetéshez a ma­„Atomerőmű és környezetvé­delem” címmel vetélkedőre hívta a szekszárdi Babits Mi­hály Művelődési Központ Tolna megye középiskolásait. Október 15-én tizenegy, há­rom-három fős csapat gyűlt össze az atomerőműben, hogy összemérje tudását. Először a látogató központot tekintették meg a versenyzők, majd elkezdődött a megméret­tetés. Minden csapatnak önál­lóan kellett felkészülni a ver­senyre, ám a feladatok sokszí­nűsége igencsak meglepte a fia­talokat. Az első feladat gyakor­lati jellegű volt, a szoborpark­ban „elhelyezett”, szemet szúró hulladékokat kellett emlékezet­ben összegyűjteni. Ez olyan jól sikerült, hogy eggyel többre emlékeztek vissza a csapatok, mint amennyit a szervezők el­rejtettek... Az elméleti kérdések dön­tően az atomerőműről szóltak, de voltak tesztek és villámkér­dések is, melyek az általános intelligencia szintet is felmér­ték. így aztán előkerült a diá­kok történelmi, irodalmi, fizi­kai tudása is, mert egy igazi környezetvédőnek nemcsak a szűkén vett szakmai ismeretek­kel kell bírnia, hanem ismernie kell az egész világot, benne az embert a maga sokszínűségé­vel. A verseny végén legna­gyamál kb. két-háromszor ma­gasabb árszínvonal dukál. Igaz, az infláció gyakorlatilag nulla. Ugyanakkor nagyon gyorsan fejlődik a turizmus: a nyu­gat-európaiaknak még mindig olcsó Horvátország, a tenger vize pedig tisztább, mint Olaszországban. Csodálatos a parti táj. Ezt az adottságot, le­hetőséget az ottaniak ki is használják. Tömegével épülnek az üdülők, apartmanok, ven­déglők. Az első hét egyetlen kissé borús délelőttjét városnézésre használtuk fel. Pulát a legenda szerint az Argó nevű hajón az elveszett aranygyapjú keresé­sére indult görög argonauták alapították 3000 évvel ezelőtt. Ha a gyökerek pontosan már nem is felderíthetők, az bizo­nyos, hogy a római korban már virágzó város állt itt. Jelentősé­gét, nagyságát bizonyítja a sok, ebből az időszakból származó emlék, amelyeknek a történe­lem viharai sem tudtak ártani: a herkules-kapu és a diadalív az i.e. I. századból, Augustus temploma i.sz. 14-ből, a kettős diadalív a II. századból. Persze a város jelképe és büszkesége á meglepően épen maradt amfi­teátrum. Hatalmas méreteivel, csodálatosan elkészített árkád­jaival impozánsan magasodik az öböl mögött a város köz­pontja fölé. Tetejéről festői a kilátás. Az élmény hatása alól még hét éves lányunk is nehe­zen tudott szabadulni. Az első hét végén kissé ne­gyobb meglepetésre két csapat azonos pontszámmal végzett az élen, az ESZI 1. és a szekszárdi Garay gimnázium 2. csapata. Újabb fél órát vett igénybe, mire a zsűri el tudta dönteni, hogy melyik csapat a jobb. Egy összehasonlító esszét készítet­tek a diákok, melyben a ha­gyományos és az atomerőmű működése közötti különbsé­gekre kellett rámutatni. Végül a Garay gimnázium tanulói győ­zedelmeskedtek, második helyre az ESZI 1. csapat, har­madik helyre pedig az ESZI 2. csapata került. Az első helye­zettek fényképezőgépet, a má­sodikak sétálómagnót, a har­madikak pedig egy-egy értékes könyvet vehettek át. Ä szerve­zőket dicséri, hogy minden csapat kapott jutalmat, A paksi határ növényvilága című kiad­ványt, valamint a negyedik he­lyezéstől lefelé a Bajai Környe­zetvédelmi Főfelügyelőség ajándékát. A paksi Vak Bottyán Gimnázium leánycsapata a fiúk közötti helytállásáért plusz ajándékban is részesült. A zsűri tagjai voltak: dr. Ivó Mária el­nök, a Bajai Környezetvédelmi Főfelügyelőségtől, Bucher Fló­rián, a Babits Művelődési Köz­pont főmunkatársa, Kisvárdai Antalné dombóvári tanárnő, és Tóthné Németh Irén, a TLK munkatársa. C.M. héz szívvel hagytuk el Pulát és Pjescana Uvalát, nem tudván, második „állomáshelyünk” lesz-e ilyen kellemes. Lett. Duga Uvala kb. 30 km-re fek­szik Pulától. A név csak egy szállodából és apartman házak­ból álló üdülőkomplexumot ta­kar. Kis hegyi falvakon keresz­tülhaladó, kanyargós szerpenti­neken lehet odajutni. Az ezt megelőző városi lakásunkkal szemben itt szálláshelyünk er­kélyéről egyenest a kékes-zöld tengerre, a két oldalról meredek dombok által közrefogott öbölre nyílt kilátás, a távolban, ha felszakadozott a pára, né­hány sziget, köztük Cres is ki­vehető volt. A sziklás parton a napfény, a mélységig tiszta víz istei volt. A második hetet barátokkal együt töltöttük, esténként nagy kártyacsatákat vívtunk. A ki­rándulások alkalmával már régi ismerősként mutattuk be nekik Pulát, a Pjescana Uvala-i pizzé­­riában vacsorázva pedig szinte otthon éreztük magunkat. A két hét lejártakor kissé szomorúan indultunk haza. A távozást valamelyest meg­könnyítette a széllel óvatosan belopódzó ősz. Ám az élmé­nyeknek ekkor még nem volt vége. Az Isztriai-félsziget keleti partja, a század eleji hangulatot árasztó üdülővárosok, a kanya­rokban alattunk hullámzó, fel­korbácsolt Adriai-tenger látvá­nyára hosszú ideig emlékezni fogunk. Hadnagy Lajos Most, hogy ősziesre fordult az időjárás, bizony sokszor jut eszünkbe egy-egy uta­zási iroda katalógusát nézegetve a nyár, a meleg tengervíz, a finom homok a parton. Talán önöknek is jól esik majd elolvasni egy közelmúltban megszületett élménybe­számolót, mely néhány rövid pillanatra visszaidézi a nyarat... Pula - nyáron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents