Atomerőmű, 1996 (19. évfolyam, 6-11. szám)
1996-06-01 / 6. szám
4. oldal Atomerőmű 1996.június Dr. Czeizel Endre: Miért vezeti félre a média az embereket? A csernobili atomerőmű-baleset 10. évfordulóján minden fontosabb nemzetközi természettudományi szaklapban számot adtak az eddig észlelt következményekről. A magyar média is sokat foglalkozott e témával, de üzenetük olv távol állt az igazságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Kiég példaként á Hét április 28-i adasát megemlíteni, ahol az adás képi kiegészítése világossá tette, hogy a szerkesztő szerint az idézett forrás nem mond igazat, a borzasztó következményeket (például végtaghiányos gyerekeket) elhallgatja, vagy ahogy a műsorvezető kommentálta: senki nem ismeri a valóságot/ 1986. április 26-án az emberi történelem eddigi legnagyobb atomerőmű- balesete következett be. A szovjet illetékesek kezdetben megpróbálták elhallgatni a történteket. Később pedig a függetlenné váló három érintett ország politikusai és a szakemberek egy része jelentősen eltúlozta a következményeket. Nem sikertelenül — az Európai Közösség 27 millió, a WHO 20 millió, a japánok 50 millió dollárt adtak a helyzet értékelésére, hogy csak a legnagyobb támogatókat említsem. Mindezeknek egyik haszna az objektív értékelés lehetősége, hiszen számos nemzetközi hírű külföldi szakember dolgozik a helyszínen. így tehát ismerjük a tényeket. A tények tehát: a robbanás után 28 ember halt meg sugárbetegségben, valamint a mentéssel kapcsolatban, ketten megégtek és ketten közlekedési baleset áldozatai lettek. A felnőttek rákos halálozásában, beleértve a fehérvérűséget (leukémiát) is, növekedést eddig nem észleltek. Az 1986-96 közötti 10 évben legfeljebb 9 rákos halálozást lehetett a baleset miatti sugárzás rovására írni a mintegy 1,5 millió daganatos halálozás között. Az más kérdés, hogy az ottani politikusok a rákos betegségek ijesztő elszaporodásáról beszélnek. Amikor rákérdeztek adataikra, kiderült, minden rákos betegséget a csernobili balesetre vezettek vissza. A baj csak az, hogy ugyanennyien haltak meg rákban a baleset előtt is... Egyetlen, meg kell mondani, méreteiben váratlan jelenség, a gyermekek magasabb pajzsmirigyrákja. E ritka daganat előfordulásainak megduplázódására számítottak a baleset Után 6-8 évvel. Ezzel szemben már 4 évvel később emelkedett a számuk, mégpedig a vártnál nagyobb mértékben. Ennek két fő oka lehet. Az egyik: a rossz orvosi ellátás miatt korábban a gyermekkori pajzsmirigyrákok jelentős részét nem ismerték fel és így nem kerültek nyilvántartásba. A növekedés értékelésekor pedig mindig a korábbi szinthez kell hasonlítani, jelenleg viszont a nemzetközi szakembereknek és az általuk meghonosított legkorszerűbb technikának köszönhetően minden esetet felismernek. A másik: a volt Szovjetuniónak ez a területe jódhiányos, ezért feltétlen szükséges lenne az emberek jóddal történő ellátása. 1986- ban ez nem történt meg, így a gyermekek pajzsmirigye úgy szívta magában a hiányzó, sajnos akkor radioaktív jódot, mint a szivacs a vizet. A csernobili baleset után eddig körülbelül 700 gyermekkori pajzsmirigyrákot észleltek, aminek tekintélyes része a sugárszennyeződés következménye lehet. A rák e típusa viszonylag jól kezelhető, ezért csak 3 gyermek halt meg. (Őket hozzá kell adni a korábban említett számokhoz, így jelenleg 44 halálos áldozatról tudnak a szakemberek.) A fejlődési rendellenességek és genetikai betegségek arányában kimutatható növekedést a szakemberek nem találtak. Olyan végtaghiányt, amit a televízió A Hét című műsora, és az újságok mutogattak, sugárzás sohasem tud okozni. Az más kérdés, hogy az indokolatlanul kitelepített százezrek a lágerokra emlékeztető telephelyeken gyöktelenné, meghasonlottá, boldogtalanná váltak és emiatt körükben az öngyilkosság, bizonyos lelki és testi bajok aránya növekedett. Erről azonban nem a sugárzás, hanem az emberi butaság tehet. Magyarországnak külön szerencséje volt. A Kárpátok védelmének meg a széljárásnak köszönhetően csak minimális (mintegy 0,2 egység) többlet - hangsúlyozom, többletről van szó - sugárzás érte a lakosságot. A legtöbbet még Győr-Sopron-Moson megye kapta. A többlet sugármennyiség csak kis része a minket a Napból érő kozmikus sugárzásnak vagy a kőzetekből származó rádonsugárzásnak. A biztonság kedvéért azonban folyamatosan értékeltük-értékeljük az adatokat. Magunk két kisfokú hatást észleltünk. Közvetlenül a baleset utáni hónapban hazánkban némileg megnőtt a koraszülés gyakorisága. Ennek hátterében a félelem és a szorongás állhatott. Másrészt 9 hónappal később csökkent a születések száma. A művi vetélések és a magzati halálozások aránya nem emelkedett, tehát egyetlen magyarázat marad: az emberek úgy megijedtek, hogy még a szeretkezéstől is elment a kedvük. (Esetleg fokozottan védekeztek.) Tudomásom szerint hazánkban eddig egyetlen haláleset sem írható a csernobili baleset miatti többletsugárzás rovására. (Felnőttekben a szervek rákos megbetegedése az elszenvedett rákokozó hatás után 10 évvel jelentkezhet.) Ezzel szemben évente 30.000, az elmúlt 10 évben 300.000 ember halt meg a cigarettázás áldozataként... Korábban írtam arról, hogy a baleset utáni évben Európa országaiban mintegy 40.000 terhességet szakíttattak meg a sugárfélelem miatt. Pedig ezekben az országokban a terheseket ért dózis ezres nagyságrenddel volt kisebb a valóban ártalmas sugáradagnál. A következtetésem az volt, hogy míg a sugárzás megölt vagy 30 embert, addig az emberi butaság negyvenezret. A butaságot most tetézi valamiféle tudatos ártás bizonyos újságírók részéről. Indokolatlanul bizonytalanságot, szorongást, sőt félelmet keltenek az emberekben. Van elég bajunk, minek még mondvacsináltakat koholni? A félelem, a lelki stressz depressziót okoz, az utóbbi rontja az immunrendszer állapotát, ami valóban szálláscsinálója bizonyos bajoknak, úgymint a fertőző betegségeknek vagy a ráknak. Csupán a szenzációhajhászás vagy az atomerőművek elleni hangulatkeltés nem indokolhatja az újságíróknak ezt az egészségre és így közvetve a társadalomra veszélyes magatartását. Szeretném őket emlékeztetni a Thomas Mann által megfogalmazott elvárásra: az írástudók felelősségére. A Magyar Orvosmozgalom a Nukleáris Háború megelőzéséért június 7-én a SOTE-n a fenti címmel rendezte meg tudományos ülését. Mint azt dr. Makói Zita elnökasszony megnyitójában elmondta, nagyon fontos, hogy az orvostársadalom tagjai is tájékoztassák egymást az atomerőművekkel és azok működésének hatásaival kapcsolatos vizsgálatokról, eredményekről. Az atomerőművek és az egészség Szükséges lenne továbbá a sajtóval való szorosabb kapcsolatfelvétel is, mert sokszor nem a tényeknek megfelelően tájékozódhat az újságokból és az elektronikus médiákból a lakosság. Ahhoz azonban, hogy ez a kapcsolatfelvétel jól működjön, szükség van ilyen konferenciákra, ahol az orvosok egymásnak is elmondhatják azokat az eredményeket, amelyekkel munkájuk során kerülnek kapcsolatba. A megnyitót követően elsőként dr. Sztanyik B. László, az Országos „Frederic Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet főigazgató főorvosa tartott előadást: „A csernobili baleset egészségügyi következményei a létesítmény közvetlen környezetében és hazánkban" címmel. Mint azt Sztanyik dr. elmondta, több tudományos rendezvényt is tartottak a csernobili baleset tizedik évfordulója alkalmából, különböző helyszíneken, különböző szervezetek rendezésében. WHO adatok alapján hiteles képet kaptak a résztvevők a csernobili baleset következményeinek összegzéséről. Ebből az is kiderült, hogy heveny sugárbetegséget csak azoknál az embereknél észleltek, akik a mentési munkában részt vettek. A helyszínen hét ember vesztette életét. A balesetet követően akut sugárbetegség gyanújával kórházba szállítottak Moszkvában és Kijevben összesen 237 személyt, ebből 137 esetben erősítették meg a diagnózist. A sérülteknél a heveny sugárbetegséget gyógykezelték, de mindannyiuknál valamilyen egyéb testi sérülés is megfigyelhető volt. (Három ember már a kórházba szállítás előtt meghalt, ám a halál oka ezekben az esetekben szívinfarktus, nagymértékű égés volt, illetve egy személy a romok alatt lelte halálát.) A 134 sérültből, akik között rendkívül súlyos, közepesen illetve kevésbé súlyos esetek is előfordultak, a gyógykezelés ellenére 28 személy meghalt. A legsúlyosabban sérült csoportból egy ember kivételével mindenki, a súlyosan sérült csoport tagjainak közel egyharmada, a közepesen sérültek 2 százaléka elhunyt, az enyhe sérülést szenvedett csoport tagjai pedig mindannyian túlélték a balesetet. Az elhunyt 28 személyen kívül 106 ember túlélte a kórházba szállítást követő három hónapot. Az eltelt tíz esztendő alatt kilencen haltak meg a súlyos, mérsékelten, illetve enyhén sérült csoportok tagjai közül gyakorlatilag azonos számban. A halál okai között azonban nem szerepel a rákos megbetegedés. Öt ember pedig azok közül is elhunyt idő közben, akiknél nem állapítottak meg akut sugárbetegséget. A fehérvérűségre, és más vérbetegségre vonatkozóan nem mutathatók ki olyan hatások, amelyek összefüggésben állnának a baleset hatásaival. Egyedül a gyermekkori pajzsmirigyrák növekedése volt eddig a csernobili eseménysorozat kimutatható negatív egészségügyi hatása. Ami a legnagyobb egészségkárosodást idézte elő, az információ hiányára vezethető vissza. A kötelező áttelepülés, a társadalmi kapcsolatok felbomlása, a félelem a jövőbeni egészségkárosodástól - ezek olyan negatív pszicho-szociális hatások, amelyek elviselése a legtöbb egészségi károsodást okozta és okozza jelenleg is. A tanulságokat a következőképpen foglalta össze dr. Sztanyik B. László: Magyarország területén eddig nem észlelték a gyermekkori daganatos megbetegedések számának jelentős változását. A pajzsmirigyrák vonatkozásában a teljeskörű (1987 előtti és utáni) hazai adatokat vizsgálva, Magyarországon nemhogy nőtt volna, hanem csökkent, illetve szignifikáns emelkedést nem mutat ennek értéke. A következő előadó dr. Ötös Miklós, az Atom-med Kft. főorvosa volt. A Paksi Atomerőmű Rt. munkavállalóinak fontosabb egészségi állapot mutatóiról tartott nem mindennapi beszámolót. Az 1984—ben elindult kutatómunka, mellyel egészségi állapot statisztikákat tudnak készíteni, egy számítógépes adatfeldolgozó és értékelő rendszer kidolgozásán alapul. Az utolsó három évről már teljes adatbázis áll rendelkezésre. A cég munkavállalói rétegein belül egy fokozatos elöregedést mutat a korfa. (Ennek oka a létszámstopban is kereshető.) Ami viszont pozitívum, hogy a korkedvezményes nyugdíjazás miatt az ötvenöt éven felüli dolgozók száma jelentősen csökkent. Egy üzemorvosi rendelésen a különböző ártalmakat különböző módon kell figyelemmel kísérni. • Az atomerőműben a sugárveszély az elsődleges, amit fokozottan kell ellenőrizni. 1982 óta kísérik figyelemmel az atomerőműben dolgozók havi és éves dózisterhelését. A négyéves terhelés összegét 13 év alatt sem érte el a legnagyobb dózisterhelést elért dolgozó. Érdekes vizsgálatnak bizonyult még a dohányzási szokások felmérése is a munkavállalók között. A kimutatás szerint az utóbbi években a férfiak között az erős dohányosok száma csökkent, a napi tíz szálnál kevesebbet dohányzók száma emelkedett. Tehát többen mérsékelték a napi elfogyasztott mennyiséget. Sajnos a nőknél nem történt változás a dohányzás tekintetében. Dr. Ótos Miklós beszámolt még a magas vérnyomással, vérkoleszterinszinttel és a kóros májfunkciós értékekkel összefüggő vizsgálatokról is. Előadásának végén arra a pozitív megállapításra jutott, hogy az atomerőműben dolgozók egészségi állapota és halálozási statisztikája jobb, mint az országos átlag. A harmadik előadásban a Paksi Atomerőmű környékén élő lakosság genetikai vizsgálatáról tartott igazán érdekes értékelést dr. Czeizel Endre. A PA Rt. dolgozóit és az atomerőmű harminc kilométeres környezetében élőket, az 1980-1992 között született gyermekeket vizsgálták. Mind az ötvenhat településen, melyet a vizsgálat érintett, a meglévő nyilvántartás, az ellenőrzés és a helyszíni terepvizsgálat alapján semmiféle eltérést nem találtak az országos értékektől. A cigarettázás miatt évente kétezerszer többen halnak meg, mint a kozmikus, orvosi és egyéb sugárzások miatt összesen. Mégsem tiltakozik miatta senki - fejezte be előadását dr. Czeizel Endre. Az összejövetelt dr. Köteles György, az Országos „Frederic Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet főigazgató főorvos-helyettese zárta „Összefüggések vizsgálata az ionizáló sugárzás dózisai és hatásai között” című rendkívül érdekes előadásával. Laikusok számára is kézzelfoghatóan magyarázta ef a professzor, hogy a természetes forrásból, az orvosi diagnózis során, és az atomerőműben dolgozók által kapott sugárzás mennyisége milyen mértékben különbözik egymástól. Egy repülőút alatt, mely Magyarországról Los Angelesig és vissza tart, annyi sugárzást kap az utas, mint amennyi a csernobili baleset hazai következménye volt. Ez is mutatja, hogy a társadalomban a kockázatbecslés és a kockázat-értékelés teljesen különböző dolog. Hazánkban a sugárzással kapcsolatosan a vélt kockázat lényegesen magasabb, mint a valós. Sok veszélyes dolgot viszont sokkal alacsonyabb kockázati tényezőként becsülnek az emberek - összegezte előadását dr. Köteles György. A konferencia résztvevői örömmel üdvözölték a kezdeményezést az összejövetelre, mindannyian úgy nyilatkoztak, hogy tanulságos volt számukra a részvétel, és szívesen vennék a folytatást. (- eM -) t
