Atomerőmű, 1996 (19. évfolyam, 6-11. szám)

1996-07-01 / 7-8. szám

1996. augusztus Atomerőmű 5. oldal Békeidőben gyakorlóhely Az erőmű területén járva elme­gyünk néha olyan létesítmények mellett, amiknek tudjuk rendelte­tését, ám előfordul, hogy nem ismerjük részletesen felépítését, működését. Számomra már nem volt egészen ismeretlen a védett vezetési pont, a polgári védelmi szirénapróbákkal kapcsolatban önök is olvashattak róla a sajtó­ban. Dr. Rónaky József baleset­­elhárítási vezetőt kértem meg, ka­lauzoljon el, mutassa be a sokak által csak „bunkerként” emlege­tett építményt. A létesítmény 1982—83—ban épült az egyes blokk indítása kapcsán, korszerűsítése pedig fo­lyamatos. Az erőmű területén kí­vül néhány méterrel a föld színe alatt található a védett vezetési pont. Ez egy óvóhely, melynek saját szellőző rendszere van, tel­jesen el tudnak a benntartózko­­dók zárkózni a szabad levegőtől, pár órára saját oxigén-ellátást is tud biztosítani a rendszer, de ké­tehát a területet veszély esetén innen is lehet hangosan riasztani. Félévenként innen vezénylik le a szakemberek az atomerőmű har­minc kilométeres körzetében zajló polgári védelmi szirénapró­bákat is. Az erőmű két fontos számító­gép-központjával is összekötte­tésben áll a vezetési pont, az erőmű irányító központtal, mely mind a négy blokk összes para­méterét mutatja és a sugárvé­delmi számítógéprendszerrel, amely az összes belső és külső sugárzási adatról tájékoztat. Most van folyamatban ezeknek az ösz­­szekötése az országos baleseti irányító központtal. Veszély esetén itt ül össze az erőmű vezetői stábja. Minden lé­nyeges szakterület vezetőjének megvan a maga asztala, abban a munkadokumentáció, és a mun­kához szükséges egyéb eszközök. Egy nagy tárgyalóterem is talál­ható itt a bunkerben, ezt jelenleg moiMHUí pesek kiszűrni a szennyező anya­gokat is a szén- és részecskeszű­rők. Az egyik legfontosabb kérdés a külvilággal való kapcsolattar­tás. A létesítményben egy Sie­mens-telefonközpont biztosítja az összeköttetést a baleset elhárí­tásában résztvevő külső szerveze­tekkel. Csak erre a célra fenntar­tott telefonvonalakkal is ellátták a rendszert. így bármilyen prob­léma esetén az érintett megyéket, városokat, és természetesen Bu­dapesten az összes érintett szer­vezetet azonnal fel lehet hívni. Rádió adó-vevő készülékekkel is bőségesen ellátott a vezetési pont, ezek egyrészt az erőmű belső rendszeréhez tartoznak, másrészt megyei és országos rá­dió-hálókkal állnak összekötte­tésben, a megyei egészségügyi-, a megyei és országos polgári vé­delmi hálóval, ha netán a telefo­nos összeköttetés meghiúsulna. A rádiós rendszert egyébként a kö­zeljövőben fogják korszerűsíteni. Ezek mellett létezik egy abszo­lút biztonsági telefonhálózat, amellyel az összes kormányzati szervezet kézi kapcsolással el le­het érni. A feszültség-ellátást sa­ját dízel-aggregát biztosítja. Az új akusztikus riasztó rendszer egyik központja az erőmű irá­nyító központban van, a másik pedig a védett vezetési ponton, arra használják, hogy itt folyik az erőmű összes üzemzavari állapo­tának kivizsgálása. Ezért itt meg­található az atomerőmű teljes do­kumentációja naprakész állapot­ban. Található még a létesít­ményben raktár és oktatókabinet makettekkel. A védett vezetési pont békeidőben a felkészülést szolgálja, itt dolgozik az a cso­port, amely a baleset-elhárítással kapcsolatos tervezést, dokumen­tálást, képzést végzi. Ezenkívül a gyakorlatokat is itt tartják, vala­mint az előbb említett üzemza­vari kivizsgálásoknak ad helyet. Veszélyhelyzetben pedig in­nen zajlik a mentési munkák ve­zetése. „Az utóbbi években kicsit elhanyagoltuk a gyakorlatokat, ettől az évtől kezdve több kisebb gyakorlatot tervezünk, az egyes részegységek újra lesznek ké­pezve, riasztási gyakorlatokon vesznek részt, ősszel lesz egy nagyobb gyakorlat a megyei szervezetekkel együttműködve. 1998-ban pedig egy olyan nagy volumenű nemzetközi gyakorlat lesz, aminek témája, hogy Pakson történik valami baleset. A felké­szülést folyamatosan kell vé­gezni, én remélem, hogy soha nem lesz szükség a védett veze­tési pont használatára óvóhely­ként - fejezte be az idegenveze­tést dr. Rónaky József balesetel­hárítási vezető. - eM -ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Szabó József A lapot szerkeszti a részvénytársaság szerkesztőbizottsága. Szerkesztő: Czinege Mária Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71.7031, telefon: 75/317-919 Telefax: 155-72-80 Kiadja az ASM Tolna Megyei Irodája Irodavezető: dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd, Pf. 71.7101 Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630 Pécs, Engel János u. 8. Felelős vezető: Gerhard Meyer Tímár Géza okleveles gé­pészmérnök, mérnöktanár több, mint 34 évi folyamatos munkaviszony után új stáció­jában sem szeretne unat­kozni. A minőségbiztosítási osztály kollektívája a Csó­nakházban búcsúztatta a nyugdíjaztatását kérő kérő vezető mérnököt, aki egy üzenetrögzítőt kapott aján­dékba munkatársaitól, jelké­pezve a kapcsolattartást. 1977. május 2-án a paksi vasútál­lomáson Pákái László, a PAV ak­kori kalorikus osztályának veze­tője, mint főnök várt rám - emlé­kezik vissza Tímár úr a kezdeti pillanatokra. - Több, mint tíz éves erőművi gyakorlattal, áthe­lyezéssel kerültem Paksra, amit a mai napig nem bántam meg. Üzemvezetői beosztásomban rám bízták a PAV első működő üze­mének, a kazánháznak a működ­tetését. 1977. október 1-én az ERBE-től vettük át annak remé­nyében, hogy ezen keresztül is szerezzenek az új felvételes dol­gozóink üzemi gyakorlatot. Pó­­nya úr úgy vélte, hogy a kiszol­gáltatott helyzetünkből ezzel ki­kerülünk, és a leendő személyzet­nek is hasznára válik a produktív munka. Az első izgalmakat is itt éltük át, mikor is 77 szilveszter Első üzemünket vezette éjszakáján a meghibásodott 3-as kazánt telefonos távhibaelhárítás segítségével kellett megjavíta­nunk. Az 1-es blokk indulásáig a külső technológiai osztály vezető­jeként csaknem valamennyi kise­gítő üzem működtetésére fel kel­lett készülnünk. A személyzet felvétel, betanítás valamennyi szépsége, öröme mellett a feladat súlya, fontossága is szemünk előtt volt. Segítségemre volt ebben Csercsics Károly üzemeltetésve­zető és Racskó Imre technológiai vezető. (Imre jelenleg a KTO ve­zetője). így utólag belegondolva a külső technológia üzem vala­mennyi dolgozója előtt megeme­lem a kalapomat, hogy a nehéz körülmények között végzett üze­meltetési munka mellett vállalták az új feladatok ellátásához nélkü­lözhetetlen külföldi és belföldi kiképzés fáradalmait is. — Ki és milyen módon moti­válta ezt a tenniakarást? — Talán legfontosabb a dol­gozóink számára az volt, hogy odafigyeltek munkájukra! A ve­zérigazgatóval hetente találkoz­tak, a vezetők is ott mozogtak a munkaterületen, és jólesett min­denkinek, hogy fontosnak érez­hette magát. A külföldi tapaszta­latszerzés is motiválta a leendő üzemeltetőket és abban erősítet­tük meg őket vezetőtársaimmal, hogy jelentős és nélkülözhetetlen tevékenység a blokkok működte­téséhez a külső technológia. Ez csapatmunka volt. A 19 paksi évemből az első 11 évet soha nem tudom elfelejteni. Ha ez a KTO-s gárda a háttérből nem ilyen áldozatkészen dolgozna, akkor eredményeink sem lenné­nek nemzetközileg jegyzettek. Továbbra is csak nagyfokú tisz­telettel tudok volt kollégáimra gondolni. — Hogyan és miért kerültél a KAIG-ra ? — 1989 őszén az állapotfelü­gyeleti osztály megszervezésére kértek fel, amit örömmel elvál­laltam. A preventív (megelőző) karbantartáson túlmutató predik­­tív, ún. élettartamfüggő karban­tartás paksi meghonosításán fá­radoztam. Az elemzésre kivá­lasztott 3-4 rendszer rendszer­­szintű felülvizsgálata során több lappangó, még nem érezhető problémára sikerült ráirányítani a vezetés figyelmét. A NAÜ-ben tartott konzultációk és előadások során meggyőződhettem, hogy Európában elsők között végeztük el gyakorlatban is ezeket az álla­potfelügyeleti munkákat. Meg­erősítettek az eredmények, hogy a jövő útját járjuk, így fájó szív­vel, de szerintem helyesen dön­töttem, mikor 1992 őszén váltot­tam. Az új vezetés már nem ke­zelte súlyának megfelelően ezt a tevékenységet, így egy rokon te­rületre, a minőségbiztosításra pá­lyáztam. — Beváltak számításaid? — Vincze Pál osztályvezető úr felkérését elfogadva 1992 no­vemberétől vezető mérnöki be­osztásban osztályvezetőhelyet­tesként dolgozom. Úgy érzem, az itt eltöltött több, mint három év nem eredménytelen. A minőség­­politika, szabályozások és a mi­nőségbiztosítási követelmények kidolgozásában jól tudtam kama­toztatni üzemeltetői és karbantar­tói tapasztalataimat. Ehhez a munkához és a korrekt eljárás­rendek kidolgozásához alkotó­kedvre és mérnöki tapasztalatra volt szükség. Jól érzem és jól éreztem magam az MBO-n és ezen a búcsúestén is tapasztaltam főnökeim és kollégáim megbe­csülését, szeretetét. Mielőtt meg­kérdeznéd, megmondom, miért is kértem a nyugdíjazást. Az el­múlt év végén a nyugdíjkorhatár körüli bizonytalanságok és a raj­tam erőt vett általános fáradtság késztetett döntésre. — Nem bántad meg dönté­sedet? — A feszült állapot megszűnt, általános egészségi állapotom most a „sétálóidőben” sokat ja­vult. Szerencsére hívnak szakér­tői munkára, így nem unatkozom otthon. Szeptemberben tanítással . is szívesen foglalkoznék az ESZI-ben, és a tudományos egyesületek felkérésének sem óhajtok nemet mondani. Az ETE-ben első munkám a Paks és Szekszárd távhőellátás koncepci­óterv kidolgozásában való rész­vétéi volt. Jelenleg a Magyar Energia Hivatal felkérésére az áramtermelők és szolgáltatók minőségbiztosítási tervének elké­szítéséhez igényelt segédleten dolgozom. Az alkotó munkát nem viszem túlzásba, igyekszem kipihenni magam és délutánon­ként biciklizem, hogy fizikai ál­lóképességemet megőrizzem. — A céggyűrű kapcsán mi jut eszedbe? — A jelképes tárgy, amit kaptam, a kötődést jelenti. Büszkén hordom - különösen, hogy az első húsz kitüntetett kö­zött lehettem - és abban erősít meg, hogy érdemes volt a paksi atomerőműben dolgozni. A tel­jesítményt a kollektíva minden­kor díjazza, a vezetők értékítélé­sére alapozva számítok arra, hogy a feladatok később sem ke­rülnek el. Sipos László Világtendencia, hogy nő mind a ter­melő, mind a szolgáltató vállalatokra nehezedő nyomás azért, hogy az álta­luk okozott környezeti hatásokat el­lenőrzésük alatt tartsák. A Paksi Atomerőmű Rt. elkötelezettsége a nukleáris és a környezeti biztonság folyamatos növelése mellett környe­zeti politika kidolgozásának igényét vetette fel. A Paksi Atomerőmű Rt. a környezetirányítási rendszerek (KIR) atomerőműben történő bevezetési és alkalmazási tapasztalatainak megis­merésére 1996. június 24-től június 27-ig szemináriumot szervezett. A négynapos konzultáción a brit MAGNOX ELECTRIC szakértője, G. Watson ismertette cége gazdag tapasztalatait a rendszer bevezetése területén. A MAGNOX ELECTRIC (mint a NUCLEAR ELECTRIC egyik utóda) 12 atomerőműben ve­zette már be a környezeti menedzs­ment rendszert. A környezeti menedzsment rend­szer (környezetirányítási rendszer) az az eszköz, amellyel a szervezet biz­tosíthatja. hogy működése a környe­zeti politikájával összhangban történ­jék. E rendszer működésével a válla­lat demonstrálja mások számára is azt, hogy tevékenységét a környezet­védelmi jogszabályoknak és a Kör­nyezet Irányítási Rendszerre vonat­kozó nemzetközi szabványoknak megfelelően végzi. Jelenleg már két szabvány, szabályozás létezik (Bri­tish Standard 7750 és a 1836/93 számú EU direktíva) és a minőség­­rendszerhez hasonlóan (ISO 9000 szabványsorozat) nemzetközi szab­ványosítás tárgya a környezeti me­nedzsment rendszer is. Az ISO 14000-es szabványsorozat első tag­ját várhatóan még 1996-ban elfogad­ják. Az ISO 14001 szabvány beveze­tésének követelményeit és alkalma­zásának előnyeit az Imsys Vezetői Tanácsadó Iroda környezetvédelmi igazgatója, dr. Varga József ismer­tette az atomerőmű szakembereivel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ott könnyebb és viszonylag kevesebb papírmunkát igényel a KIR kialakí­tása, ahol már van minőségbiztosítási rendszer. Az előadásokat követő konzultá­ciók és kötetlen beszélgetések során körvonalazódtak a rendszer beveze­tésének előnyei, de nehézségei is. A szeminárium hasznosságához nagy mértékben hozzájárult, hogy a kon­zultáció összefoglalása keretében sor került a környezet irányítási rendszer Pakson történő bevezetésnek megvi­tatására is. Az erőműnek a szeminá-G. Watson FOTÓrSZELP riumon résztvevő munkatársai szak­mai célként a rendszer bevezetését támogatták. Pécsi Zsolt Az első teendő: a szemléletmód váltása (Gondolatok a privatizáció kapcsán) Az információs társadalom építésé­nek kapujában érdemes visszatekin­tenünk 1881 közepére. Budapesten 54 előfizetővel indult a történelmi jelentőségű telefonszolgáltatás, Puskás Tivadar szabadalma és Pus­kás Ferenc szervezőképessége alap­ján. Az első, név szerint kapcsolt beszélgetés létesítője Matkovich Ilona Júlia - Madách Imre leánya -, az első telefonos kisasszony volt. — Halló - mondta valaki egy különös fekete csőbe -, halló... A budapesti telefon, a nagyváros nél­külözhetetlen apparátusa megszüle­tett! Ki is volt Puskás Tivadar? Edi­son munkatársa, aki zsenialitásig eredeti ötleteivel hívta fel magára a figyelmet. A Graham Bell által konstruált távbeszélő készülék gya­korlati alkalmazását - a mikrofon beiktatásával - egy távoli amerikai feltalálónak, Thomas Aiwa Edison­nak köszönhetjük. Az akkori tele­fonnak természetesen sok hibája volt. Az LB-helyi telepes készülék­kel az emberek csak azzal az isme­rősükkel beszélhettek telefonon, akinek a lakásáig, irodájáig külön vezeték vezetett. És ekkor megszü­letett Puskás Tivadar agyában a zseniális ötlet, a telefonközpont lé­tesítésének gondolata, amit Edison­nal azonnal megosztott. Minden ve­zetéket egy központi kapcsolóte­rembe vezettek, ahol egy külön al­kalmazott összekapcsolta a hívó ve­zetékét a felhívottéval. Puskás Ti­vadar felismerte a telefon hallatlan jövőjét, megvette a nagyjelentőségű szabadalmat egész Európa terüle­tére. AZ első európai telefonközpont felállítására 1878-ban Párizsban ke­rült sor. Mindössze három esztendő telt el, és a budapesti napilapok és állami hivatalok bejelentkezéseit te­lefonos kisasszonyok várták. A sajtó már akkor megérezte ennek a technikai újításnak a jelentőségét. Az előfizetők számának gyarapo­dása révén 1890-ben már ezeröt­száz telefonállomást szolgáltak ki a kezelők. Akkoriban nagy luxus volt a tele­fon. Az évi százötven forintos díj egy átlag család több hónapos kia­dását tudta fedezni. Az állam 1897-ben felismerte a telefon köz­érdekű voltát, így államosította az ötezer előfizetővel büszkélkedő te­lefonszolgáltatást. Akkoriban név szerint kérték az előfizetést: — Halló, kérem Kovács János telefonját a Király utcából - mondta egy hang a vezeték másik végén és a telefonos kisasszonynak fennakadás nélkül, puszta emlékezetből kap­csolnia kellett. A 115 éves magyar telefonszol­gáltatás magyar szabadalom alapján indult és fejlődött. Az állam nem mindenben bizonyult jó gazdának, ennek köszönhetően a liberalizálás után ismét megjelentek a privát tele­fontársaságok a világ- és magyar távközlési piacon. Remélhetőleg az ügyfélszolgálati kapcsolatot ellátó szolgáltatók minőségről vallott né­zete a tulajdonváltozással változni fog. Példaértékű a Westel 900 GSM Rt. minőségpolitikájának vezérgon­dolata: „Szolgáltatásaink minőségét előfizetőink határozzák meg!” Ugye érezhető a szemléletváltás, amely szükségképpen a szolgáltatás javu­lásához vezet. Legyünk büszkék te­hát Puskás Tivadarra és fivérére Puskás Ferencre, követendő példát adtak az őket követő nemzedékek­nek. A szolgáltatók rengeteget ta­nulhatnak a vevőtől, az előfizetőtől. Természetesen csak akkor, ha meg­változott szemléletmódjuk alapján kétirányú kommunikációt folytat­nak. S. L. Célunk a környezet védelme

Next

/
Thumbnails
Contents