Atomerőmű, 1996 (19. évfolyam, 6-11. szám)

1996-07-01 / 7-8. szám

1996. augusztus Atomerőmű 3. oldal Megállapodás a Mecsekben Kovács Győző, a társulás elnöke és Szabó József vezér­­igazgató aláírják a szerződést fotö: béri (Folytatás az 1. oldalról.) Ez 1996. májusában elindult és csaknem az összes miniszté­rium társult hozzá. A program keretében kidolgozzák a vég­leges elhelyezési koncepció­kat, és a telephelyek kijelölését célzó országos, elsősorban földtudományi vizsgálati eljá­rást. A program az elfogadott nemzetközi irányzatnak meg­felelően, a mélyrétegű (1000 méter körüli) stabil, vízzáró kőzetben történő elhelyezést tekinti elsődlegesnek. A vég­leges tároló telephelyét társa­dalmi konszenzussal 2040-re kell kiválasztani. A Nyugat-Mecsekben né­hány éve előkészítő, informá­ciószerző kutatás kezdődött az uránbánya vágataiból gazda­ságosan elérhető távolságban fekvő agyagkő-képződmény, mint egy esetlegesen alkalmas tárolókőzet feltárására. Az űj kutatási program az agyagkő továbbkutatását is napirendre tűzte egy rövid, három éves projekt keretében, a nagy ta­pasztalatokkal rendelkező ka­nadai AECL cég bevonásával. A környező településekkel a kutatási program végrehajtá­sáért felelős Paksi Atomerőmű Rt. és a helyszíni munkákat végző Mecseki Ércbányászati Vállalat és Mecsekurán Kit. több éve tart információs kap­csolatot települési és önkor­mányzati fórumokon, atom­erőmű- és bányalátogatási programokon keresztül. A Paks környékén működő Tár­sadalmi Ellenőrző és Informá­ciós Társulás mintájára hat mecseki település: Bakonya, Boda, Cserkút, Hetvehely, Kővágószőlős és Kővágótöttös ez év áprilisában létrehozta a Nyugat-mecseki Társadalmi Információs Társulást. E szer­vezet elnökévé Boda polgár­­mesterét, Kovács Győzőt vá­lasztották meg az érintett ön­­kormányzatok, a titkári teen­dőket pedig Sándor Tibor, Kő­vágószőlős polgármestere látja el. A társulás célul tűzte ki, hogy a működési területén élő állampolgárokat folyamatosan pontos és hiteles információk­kal látja el a térségben folyó kutatásokról. A Paksi Atomerőmű Rt. a tájékoztatási együttműködés érdekében július 10-én infor­mációs szerződést kötött a tár­sulással hároméves időtar­tamra. A dokumentumot Szabó József, a PA Rt. vezér­igazgatója és Kovács Győző, a társulás elnöke látta el kézje­gyével. Az ünnepélyes esemé­nyen részt vett Kováts Balázs, a PA Rt. tájékoztatási főmér­nöke, Sándor Tibor, a házi­gazda Kővágószőlős polgár­­mestere, Benkovics István, a Mecseki Ércbányászati Válla­lat igazgatója, Érdi Krausz Gábor, a Mecsekurán Kft. vál­lalkozási igazgatója és dr. Pal­lós Zoltánná, a Zsongorkő Ba­ráti Kör alelnöke. Utóbbi szer­vezetnek azért fontos a sze­repe, mert rajtuk keresztül tá­jékoztatja a társulat a lakossá­got. Az aláírás előtt a szakem­berek rövid tájékoztatót tartot­tak a sajtó megjelent képviselőinek a kutatási prog­ramról és az eddig elvégzett munkákról. Mint azt Benko­vics István, a Mecseki ércbá­nyászati Vállalat igazgatója tá­jékoztatójában elmondta, 1993-ban jött létre az együtt­működés a PA Rt. és a Me­cseki Uránbányászati Vállalat között, melynek keretében az uránbányászati cég arra vállal­kozott, hogy a Mecsekben folytatandó kutatási munkákat irányítja, végezteti. A jelenlegi rövidtávú program keretében 1995. második felében két helyszínen kezdődtek meg a kutatási munkálatok, a külszí­nen és a földalatti laboratóri­umban. A külszíni munkák a Boda térségére korlátozódó ,Jkibúvási” területre esnek, az ottani geológiai fölmérésekre, térképezési munkákra. A földalatti laboratórium­ban az elmúlt év második felé­ben két nagy hosszúságú fúrást kezdtek, melyeket ezév első negyedévében befejeztek. Ezt követően a kanadai partnerrel (az AECL-lel) hozzáláttak a fúrólyuk hidrogeológiai vizs­gálatához. Az értékelés folya­matban van. Idén június 3-án a munkákkal odáig jutottak, hogy megkezdhették az erre az időszakra tervezett vágathajtás folytatását, melynek célja, hogy újabb vizsgálatokat te­gyen lehetővé. Éz a munka 1997 végre befejeződik, ennek megfelelően ütemezték a kuta­tási programot. Érdi Krausz Gábor, a Mecsekurán Kft. vál­lalkozási igazgatója azt emelte ki mondanivalójában, hogy a Mecsekben található agyagkő csak egy megkülönböztetett lehetőséget jelent, nem azt, hogy ez a tároló helye. A Mecsekurán Kft. a terme­lést a jövő év december 31-én befejezi, utána elkezdődnek a bánya bezárásának munkálatai és a rekultivációs munkák. A jelenleg folyó program ki­mondottan a bánya bezárásáig meglévő időt igyekszik ki­használni. A Nyugat-mecseki Társadalmi Információs Társu­lat elnöke, Kovács Győző el­mondta, hogy az 1996. április 23-án megalakult társulat lé­nyege, hogy a községek köze­lében, vagy közvetlenül a köz­ségek területén végzett geoló­giai és telephely-kutatásokat megismerje és a lakosságot gyorsan, pontosan, hitelesen tájékoztassa. A Zsongorkő Ba­ráti Kört koordinációs szerep­pel bízza meg a társulat, nekik ugyanis nagy tapasztalatuk van a lakossággal való kapcso­lattartásban. Dr. Pallós Zol­tánná, a Zsongorkő Baráti Kör alelnöke ismertetője előtt a névadó Zsongorkő történetét mesélte el. A Zsongorkő Ba­ráti Kört 1992 nyarán alapí­totta néhány kővágószőlősi polgár. Célul tűzték ki a tö­megtájékoztatást, ezért létre­hozták saját, havonta megje­lenő újságjukat, a Szőllősi Hí­reket. Fontosnak tartották a falu fejlődésének elősegítését, a kulturális és sportélet fellen­dítését. Tevékenységük hama­rosan szerteágazóvá vált, a gazdálkodás, a faluszépítés, a természetvédelem mellett fi­gyelmük egyre inkább a kör­nyezetvédelem felé fordult. 1994-ben nemzetközi kitünte­tést kaptak környezetvédelmi tevékenységükért. Szerettek volna többet meg­tudni és a lakosságot tájékoz­tatni a közelükben folyó bányá­szati munkák környezetre gya­korolt hatásairól, a meddőhá­nyókról, a perkolációs dombok­ról és azok - a rendszerváltás előtt nem publikált - esetleges káros hatásairól. Ezért környe­zetvédelmi munkacsoportot alapítottak, pályázaton nyert támogatással, független szakér­tők bevonásával méréseket vé­geztettek, melyek eredményé­ről saját újságjukban és lakos­sági fórumokon adtak tájékoz­tatást. Már 1994-ben keresték a kapcsolatfelvétel lehetőségét a paksi atomerőművel, és az ak­kor már működő Nemzeti Pro­jekttel. Részt vettek számos lakos­sági fórumon: Véménden, Bá­­taapátiban, Bodán. Több alka­lommal szerveztek az érdek­lődő lakosság részére üzemlá­togatást az atomerőműbe. A Zsongorkő Baráti Kör kapcso­lata egyre szorosabbá vált a Paksi Atomerőmű Részvény­­társasággal. A civil szerveződés tagjai tájékoztató tevékenysé­güket szerették volna az érintett községek lakóira is kiteijesz­­teni. Ezért megkeresték az öt szomszédos község polgármes­terét, és aktívan közreműködtek a Nyugat-mecseki Társadalmi Információs Társulás megala­­külásában is. 1996. július 10-én a ma­gyarországi PR-tevékenység egyik jelentős lépése történt meg az együttműködési szer­ződés aláírásával. A hat község 1998. végéig 21,5 millió forin­tot kap írásban rögzített tevé­kenységének végzésére az atomerőműtől, amiből fedez­heti a lakosság tájékoztatásával összefüggő kiadásait.-eM­Az örökifjú Marx György, akit nemrég vá­lasztott ismét elnökének az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, akinek néhány hete jelent meg Atommag-kö­zeiben című könyve, értékes kitüntetést ve­hetett át Po­zsonyban. A Comenius Egyetem rek­tora 1996. má­jus 29-én adta át a Kossuth-dí­­jas akadémi­kusnak a Nagy Comenius Aranyérmet. Amint az a mel­lékelt oklevél­ben is olvas­ható, ezzel a díj­jal ismerték el Marx professzor Marx György professzor, előadás közben tudományos eredményeit a részecskefizika és asztrofi­zika terén, a természettudo­mányok oktatásában kialakí­tott újszerű módszereit, vala­mint a közép-európai régió tudományos és nevelésügyi együttműködése kialakításá­ban nyújtott kiemelkedő sze­repét. Marx György közel három évtizede kezdte meg a Bécs-Pozsony-Budapest szemináriumok szervezését, s ez a kapcsolatteremtő kezde­ményezése napjainkban is él. Comenius volt az első a nagy pedagógusok sorában, aki a tanulásban a szemléltetést, a közvetlen tapasztalatszerzést, az örömnyújtó tanulást hono­sította meg az általa irányított iskolákban. Marx professzor is ezt a módszert alkalmazza. Diákjait, pedagógustársait rendszeresen viszi látogatásra atomerőművekbe, nagy ku­tató laboratóriumokba. Elő­adásai sohasem unalmasak, öröm tőle tanulni. TIte Recto* oi Comjwu UrúvvuíAjj omló tJie. Gn&at. Goid. Me.daJL o-6 Come.nj.u4> Unj.vesi4>j.*.y to Pno^e.4>4>on Gyöngy Manx 4xoa Eőtvöi Lomd Univejuity in Mapett in Htcosniiion oi Kii tigniiicant iimvtuiti in elmnlnnij partid« phyúu and tuUophyúu, development o$ neu approach to teachins atthodt in phyoiu and natural tciencu, and ion h. substantial contribution to development oi scientiik and educational cooperation in the Centitől European region. Proi*JDr.Juraj$$ec,DtSc. Rector oi Comeniut University Bratislava, 29th Nay 1996 A díszoklevél másolata Amikor a díjat átvette, módja volt egy rövid beszédet mondani. Ebből egy gondola­tot idézünk: „A tudósok most is egy lépéssel a politikusok előtt járhatnak a hidak építé­sében”. Aki ismeri Marx Györgyöt, tudja, hogy ez nála nem egy jól hangzó szólam, hanem része mindennapi éle­tének. Gratulálunk az igazán megérdemelt kitüntetéshez! Rósa Géza A radioaktív hulladékok elhelyezése A társadalom szerepe a hulladékok te­lephelykiválasztási folyamatában. Be­szélgetés dr. Ormai Péterrel. — Miért olyan nehéz do­log telephelyet találni a ra­dioaktív hulladékok elhelye­zésére? — A nukleáris létesítmé­nyek telepítésével kapcsolatos döntéseket a múltban általában központi (kormány) szervek hozták, amikor is a lakossági szempontokat és véleménye­ket a legritkább esetben vették figyelembe. Ezen létesítmé­nyek indokoltságát gyakran „népgazdasági érdekként” tün­tették fel és társadalmi szintű véleménycserére nem igen jól behatárolt és a nagyközön­ség számára is „emberi lép­tékű”, addig a hulladékok elhe­lyezésére szolgáló létesítmé­nyek - legyen szó bármilyen radioaktív hulladékról - heves lakossági indulatokat váltanak ki, azok rendkívül hosszúnak ítélt veszélyt hordozó jellege miatt. Hosszú évek során a hulladékok - köztük a háztar­tási és a veszélyes hulladékok - elhelyezése kapcsán kiala­kult a NIMBY szindróma, melynek jelentése „Csak ne az én kertem végébe!”, amikor is volt mód. Nyugaton a nukleá­ris korszak kezdeti éveiben, míg Közép-Kelet Európában a radikális politikai és gazdasági változásokig igen szoros - gyakran a külvilág számára láthatatlan - kapcsolat és ösz­­szefonódás létesült a civil és a katonai nukleáris vonatkozású tevékenységek között, ami azt is jelentette, hogy nagyon sok információ titokban maradt. Idővel egyre több ország al­kalmazott ipari célú nukleáris létesítményeket, ám a titkos­ság - vagy titokzatosság - egy része megmaradt, gyakran a terrorizmus veszélyére hivat­kozva. Ez végül is azt eredmé­nyezte, hogy a lakosság nagy részének nem sok elképzelése volt arról, hogy valójában mi is zajlik a drótkerítésekkel kö­rülvett és biztonsági kamerák­kal figyelt létesítményekben. Ez pedig oda vezetett, hogy sa­játos - gyakran hamis - kép alakult ki az emberekben. Előbb-utóbb azonban minden nukleáris programmal rendel­kező ország szembesült, illetve szembesülni fog a radioaktív hulladékok elhelyezésének problémájával. Amíg a nukleáris létesítmé­nyek legtöbbjének élettartama a helyi lakosság tisztán lokális érdekek és félelmek miatt el­utasít minden hulladéktároló létesítményt a környezetében. A politikusok egy része saját szempontjait és érdekeit szem előtt tartva a NIMTOO elvet követi - jelentése: „Csak ne az én hivatali időszakom alatt!” - azaz csak nehogy nekik kelljen dönteni. A környezetvédők pedig kombinálva a kettőt, meghirdették a NIABE elvet, melynek jelentése: „Soha, senkinek az udvara végébe!”, azaz soha és sehová ne helyez­zenek el radioaktív hulladéko­kat. — Általában hogyan vá­lasztanak ki tároló területet külföldön? — Szerte a világban szá­mos módszerrel próbálkoztak radioaktív hulladékok tároló­jának telepítésére alkalmas te­lephely kiválasztására. Az ed­digi nemzetközi tapasztalatok alapján négy alapmódszert le­het azonosítani. Az első a szisztematikus szűrés, amikor is potenciálisan alkalmasnak tűnő nagyobb területekről in­dulva fokozatosan jutnak el az alkalmasnak ítélt helyszínig. (Folytatás a 4. oldalon.) Öröm tőle tanulni

Next

/
Thumbnails
Contents